Új Szó, 1966. október (19. évfolyam, 271-301. szám)

1966-10-26 / 296. szám, szerda

í visszhang.

..BS322EÍ visszhang,., MODERNSÉG, DIVATOSSÁG, SZNOBIZMUS Három fogalom, amelynek tisztázása és helyes alkalmazása rendkívül fontos, hogy valós képet nyerjünk az egész művészi áramlatokról, meg tudjuk ítélni, mi bennük a nemes fém és mi a meddő kőzet. Ez annál is inkább szükséges, mivel a művek konkrét értékelésénél manapság sem tudunk gyakran megegyezni abban: vajon modern avagy divatos alkotásról van-e szó, amelyet csak a sznobok dicsőítenek. A kérdés megvilágítását Michal Hruškovič docens vállalta a PREDVOJ 42. számában megjelent cikkében. Magyarázatában abból indul ki, hogy a mai művészet is természetszerűen törekszik az újszerűségre, az eredetiségre. Csakhogy ez nem lehet öncél, sem egyedüli értékmérő. Az új, az eredeti csak akkor válik modernné, avantgarde művészetté, ha esztétikai, értéket képvisel. S ez egyben annyit jelent, hogy beilleszkedik az eddigi fejlődési vonulatba, nem veti el a művészet immár klasszikusnak számító értékeit. A cikkíró ezen a ponton vitába száll azzal a nézettel, hogy az adott korban nem lehet tárgyilagosan felmérni a művészi alkotások rangját, ez csak „madártávlatból", bizonyos idő elteltével lehetséges. Szerinte a komplex szociológiai, lélektani és esztétikai kutatás lehetővé teszi a korabeli egyoldalú szempontok kizárását, az alkotás tárgyilagos megítélését. Nem lehet minden áron törekedni a modernségre, mert ennek következtében előtérbe kerülnek az újszerűség felületi jegyei. A művészeti divatliajhászás tulajdonképpen a 19. század első harmadától vette kezdetét, amikor az egységes művészi stílust felváltották a különféle új áramlatok. Ettől a pillanattól kezdve nemcsak a becsületes művészi törekvések, hanem bizonyos kommerszionális meggondolások is ösztönöztek az újszerűségre. Nagyon érdekes megállapítás viszont, hogy nem iktathatunk ki a művészetből minden olyan alkotást, amely egyben divatosságra is törekszik. Végeredményben csaknem rendszer lett belőle — állapítja meg M. Hruškovič — hogy a művészek érvényesülésük érdekében igyekeztek felhívni magukra a figyelmet. A divatosság népszerűsítője és hordozója a sznob. Felületes módon hajbókol minden új előtt, tekintet nélkül annak értékére, amit nem is tud felmérni, mert rosssz az ízlése, nagyon hézagos vagy egyoldalú az esztétikai felkészültsége. A művészet egészséges fejlődésére gátlóan hat ez a negatív társadalmi jelenség. Ugyanakkor vigyáznunk kell arra — hangsúlyozza a cikkíró — nehogy oktalanul ráfogjuk valakire, hogy sznob és csak a divatosságért rajong. Előfordul ugyanis, hogy a közízléstől eltérő, viszont művészi alkotásokat és pártolóikat így intézünk el. Itt is döntő mérce az adott mű és a vele kapcsolatos jelenségek tudományos elemzése. A VARSÓI ÖSZ NÉHÁNY TANULSÁGA Varsóban immár tizedszer rendezték meg a modern zene fesztiválját. A nagy nemzetközi zenei seregszemle fő célja, tájékoztatni ennek a művészi ágazatnak legújabb alkotásairól, olyan kísérletekről, amelyek hivatottak továbbvinni fejlődési vonalát. A tizenhat hangversenyről szólva Jaroslav Volek a KULTURNl TVORBA 41. számában rámutat bizonyos válságjelenségekre. Három évvel ezelőtt is sok „selejt" került a közönség elé — írja — csakhogy akkor nem hiányoztak sem a csúcsalkotások, sem az ugyan vitás, de mégis felfigyeltető művek. Most viszont tulajdonképpen csak egy szerzemény, Penderecký Szent Lukás passiói érdemlik meg az osztatlan elismerést. Különben három csoportba sorolja a bemutatott új kompozíciókat. Az elsőbe tartozók fő ismertetőjele a hamis avantgardizmus volt, amely a rutinra épül és mérhetetlenül szürke, unalmas. A második csoport szerzeményei (főleg szovjet komponisták művei) nagy közönségsikert arattak ugyan, de kimondottan hagyományos jellegűek. Végül a harmadik csoportban — néhány érdekes kísérlettől eltekintve — a formális zsonglórködés volt a meghatározó tényező. Egy másik kritikus, Nada Hrčková, aki a Varsói Őszről a KULTÚRNY ZlVOT 43. számába írt ismertetést, ezzel kapcsolatban megállapítja: „Néhány zeneszerző, hiábavalóan törekedve az új zenei vagy hanghatásokra, különféle nem zenei „ötletekkel", például a hangszerek szétszedésével, a karmester bukfenceivel stb. akarta magára vonnni a figyelmet. Ezeknek a szerzeményeknek egyedüli »értéke«, hogy minden áron ki akarják váltani a feltűnést." Különben nagyon elismerő szavakkal méltatja a varsói közönséget, amely érti a modern zenét és mentes a sznobizmustól. Véleményének hangot ad és ez idén is előfordult, hogy ismétlődő tapssal akadályozta meg egy — a művészettel semmiképpen sem rokonítható „alkotás" előadását. A cikkíró egyben rámutat arra, hogy helyes lenne, ha nálunk is megtalálnánk a fejlett ízlésű közönség modern zenei próbálkozásokkal való megismertetésének módfát. SZEMTŐL SZEMBEN A TÖRTÉNELEMMEL ČS ÖNMAGUNKKAL A FILM A DOBA című cseh szaklap 10. számában Agáta Pilátová nagyon elismerő szavakkal szól a magyar filmgyártás legutóbbi sikereiről. A mérleget elsősorban két film, Kovács András Hideg napok és fancsó Miklós Szegénylegények című műve alapján vonja meg. A többi között megállapítja, hogy a Hideg napok nagydíjat érdemeltek volna a Karlovy Vary-i fesztiválon és még érthetetlenebb, hogy Cannes-ban semmilyen díjat nem kapott fancsó kitűnő filmje. Pilátová nézete szerint ennek a két műnek közös nevezője, hogy bátran feltárják a nemzeti múltnak kényes, illetve a másik esetben eszményesített szakaszait s egyben kendőzetlen bepillantást nyújtanak az emberi magatartás szövevényes labirintusába. A Hideg napok nagy vallomás és nagy művészet — írja. A rendező bátran veti fel benne az emberi felelősség kérdését (a filmben tudvalevőleg az újvidéki 1942 januári, a magyar alakulatok által elkövetett vérengzés szolgáltatja a hátteret). Ez a film egyben olyan emberek tragédiájáról szól, akik nem tudják felmérni, felfogni bűnrészüket. A kritikus szerint szellemi és filozófiai síkon sok mindenben hasonlít ez a mű Kádár és Klos Üzlet a korzón című filmjéhez. Eltér tőle viszont abban, hogy elsősorban az értelemre hat. Jancsó filmje, amely a magyar szabadságharc bukása után a szegénylegény! sorsot vállaló emberekről szól, szintén merészen igyekszik eltávolítani a romantikus eszrnényesítés hordalékát. Lényegében perbe száll benne a nemzeti mítoszokkal és deheroizálja azokat az embereket, akiket könnyelműen vagy nagyvonalúan hősöknek neveztek el. „Az erő és a gyengeség drámája ez a film. S egyben tanúbizonysága a magyar filmművészet megújhodott erejének, amely ismét a világ élvonalába tör" — állapítja meg A. Pilátová. Ugyanakkor leszögezi: semmiképpen sem véletlen, hogy az elmúlt évtizedben Magyarországon forgatott két csúcsalkotás éppen azért figyelmre méltó és erős, mert merészen keresi az igazságot safát országának történetéről és saját népéről. lg. Q A szovjet filmgyártás az ötéves tervben Az Új Szó számára irta :AlekszejBarinov, " a Szovjetunió Minisztertanácsa melletti Filmgyártási Bizottság elnökhelyettese A szovjethatalom fennállása óta a filmművészet valóban tömegművészetté, az egyik legfontosabb művészeti ággá, milliók művészetévé fejlődött. Ezt tények bizonyítják. A szovjetorszában naponta 12 millió nézője van a filmszínházaknak, évente pedig több mint négymilliárd személy tekinti meg a filmeket. Egy szovjet ember évente átlag legalább 19-szer megy moziba. A filmgyártás a szovjet kultúra legnagyobb önálló ágazata, amely hatalmas műszaki bázissal: negyvenkét filmstúdióval, hét másoló gyárral, négy tudományos kutató, tervező és tanintézettel, három önálló szerkesztőirodával rendelkezik. A szovjetországban 45 ezer filmszínház és vetítőberendezés van. A filmstúdiók 25 ezer személyt foglalkoztatnak, köztük 8 ezer alkotóművészt. Mind a 15 szövetségi köztársaságban nemzeti filmstúdiók működnek, amelyek az utóbbi években jelentősen bővültek, új berendezést és szélesvásznú filmek gyártásához szükséges felszerelést kaptak. Az ország három legnagyobb stúdiójában: a Moszfilmben, a Lenfilmben és a kijevi Dovzsenko Stúdióban minden anyagi-műszaki feltétel megvan szélesformátumú, 70 milliméteres filmszalagra rögzített filmek gyártására. Filmszalagokat, felvevő- és vetítőgépeket és egyéb felszerelést gyártó üzemek tucatjai állnak a szovjet filmgyártás szolgálatában. Tavaly a Szovjetunióban 167 játékfilmet, 900 tudományos és népművelő filmet, több mint 1300 híradófilmet gyártottak. A játékfilmek zömét a szovjetország népeinek nyelvére szinkronizálják. Az utóbbi években a filmesek főként szélesvásznú és szélesformátumú (70 milliméteres) filmek gyártására törekedtek. Tavaly 64 szélesvásznú és 8 szélesformátumú játékfilm készült, többnyire színesfilmek. A legutóbbi öt évben több mint 1300 szélesvásznú és 70 szélesformátumú filmszínház épült a szovjetországban. A legutóbbi két évben egyes szövetségi köztársaságok fővárosaiban, például Frunzéban és Tallinban, Dusanbéban és Ashabadban, Kisinyovban és Vilniusban ezer férőhelyes, Alma-Atában 1600 és Taskentban 2500 férőhelyes filmszínházak épültek. Az SZKP XXIII. kongresszusa az ötéves népgazdaságfejlesztési tervre vonatkozó határozatában feladatul jelölte meg a lakosság kulturális ellátásának további általános javítását. A filmszínházak száma 1970-ig eléri a 160 ezret. Az új ötéves tervben több mint kétezer mozi épül a városokban, összesen egymillió férőhellyel. A nagyvárosokban és az iparközpontokban túlnyomórészt nagy filmszínházak épülnek. A legközelebbi két-három évben például Szocsiban egy óriási, két vetítőtermei filmszínház létesül, amelyben nemzetközi és országos filmfesztiválokat fognak rendezni. Az új mozikat a korszerű városépítési követelményeknek megfelelő új típustervek szerint építjük, úgy, hogy a legkülönfélébb gyártási technikával előállított filmek bemutatására is alkalmasak legyenek. A közeljövőben a falusi moziépítésben is gyökeres változások történnek. A falvakon komplex klub- és mozihelyiségek épülnek, amelyekben a nézőtermen kívül kávéház, táncterem és esztrádterem is lesz. Az új ötéves tervben legalább 13 ezer falusi filmszínház nyílik. Öriási szerepük van a város és a falu kulturális színvonala közötti különbségek megszüntetésében. Uj mozik építésével egyidejűleg nagy gondot fordítanak a meglevő mozihálózat műszaki korszerűsítésére, a berendezés kicserélésére, plasztik vetítővásznak, kényelmes bútorzat beszerelésére. A filmgyárak megfelelő mennyiségű alkotással el tudják látni a jelenlegi mozihálózatot, ezért az ötéves tervben a fő kérdés a filmek eszmeiművészi, valamint tudományos ismeretterjesztő színvonalának emelése, a műfaj) sokrétűség bővítése lesz. 1970-ben több mint húsz szélesformátumú filmet tervezünk. Több mint másfélszerte nő a népművelési, tudományos műszaki és mezőgazdasági szakfilmek száma. Az új ötéves tervben bővül a moszkvai Központi Gorkij Gyermek- és Ifjúsági Filmstúdió, elkészül a Mosznaucsfilm tudományos filmstúdió új épületkomplexuma a főváros közelében, Himkiben, befejeződik a kijevi Dovzsenko Filmstúdió és a tudományos filmstúdió, továbbá a Turkmenfilm és az Armenfilm stúdiók korszerűsítése. 1965 és 1970 között kétszeresére bővül a filmberendezésés szalaggyártó üzemek kapacitása. Nagy figyelmet szentel-, nek minőségük javításának. 1970-ben a 35 milliméteres filmkópiák hossza meghaladja az egymilliárd métert, a 16 millimétereseké pedig körülbelül 400 millió méter lesz. Ez szükségessé teszi, hogy 1965 és 1970 között Rjazanyban felépüljön egy új filmmásoló gyár, Kijevben és Novoszibirszkben pedig modernizálják az ottani filmmásolók berendezését. A filmgyárakban és filmstúdiókban megszervezik az összes fokú iskolák, valamint a nagyközönség számára készülő 8 milliméteres filmek gyártását. A további tudományos-műszaki kutatás főként két irányban bontakozik ki: a kép és a hang minőségét lényegesen javító új műszaki berendezések szerkesztésére, illetve a meglevők tökéletesítésére, továbbá új filmgyártási eljárások kidolgozására, hogy íiagyobb lehetőségekhez jusson a filmművészet. Ugyancsak tökéletesítik a filmszalag feldolgozásának technológiáját. Jobb előhívó és szárító gépekkel fognak dolgozni, automata aggregátok szerkesztését tervezik. Különös gondot fordítanak a színesfilmek technológiájának tökéletesítésére. Félvezetős műszerek és kisméretű rádiókészülékek alkalmazásával kialakítják a hangreproduktorok új biokktípusait. A mozigépeknél különöleges optika alkalmazására fognak törekedni; tervbe vették 70 milliméteres térhatású filmek gyártására alkalmas technikai berendezés szerkesztését. A kutatások során mozitelevízió-rendszerek célszerűségének gyakorlati ellenőrzésével is foglalkoznak. (APNI Magyar nyelvű zsebszínház Bratislavában Bratislavában új külsőt kapott a Csemadok Központi Bizottságának Május 1. téri előadóterme. Ahol egykor az Ifjú Szívek tartották próbáikat és különféle tanácskozások zajlottak le, ott most zsebszínház alakult. A folyosón ízléses tablók, a teremben színpad és barátságos nézőtér. A Csemadok Kis Színpada, amely a napokban nyílt meg, mintegy 120 nézőt befogadó. A megnyitón fanda Iván, a bratislavai általános műveltséget nyújtó középiskola igazgatója mondott rövid beszédet. Üdvözölte a megjelenteket, a bemutatkozó együttes tagjait és elismerését fejezte ki mindazoknak, akik lehetővé tették, hogy megszülessen a Csemadok Kis Színpada, a bratislavai kulturális életnek ez a jelentős és sokra hivatott együttese. Színházavató előadást a Forrás Irodalmi Színpad tartott. Az együttes a műsor első részében Csokonai Vitéz Mihályt és vígjátékának hősét, Karnyónét elevenítette fel. A Kulcsár Tibor írta és összeállította keretjáték egy színpadi szerzőként kevésbé ismert író, és egy méltatlanul elfelejtett jeles vígjáték előnyeit csillogtatta meg. A műsor második részében az együttes Csokonai Vitéz Mihály. Az özvegy Karnyóné... című vígjátékát mutatta be. A gyakran hangos kacagásra késztető darab hol a humor, hol pedig az irónia hangján veszi célba és ítéli el az álszemérmet. A szereplők mindannyian tudásuk legjavát adták és kellemes estét szereztek a Kis Színpadot zsúfolásig megtöltött közönségnek. A sikerült rendezésért Kulcsár Tibor, a korhű díszletekért Lőrincz János érdemel dicséretet, Annak ellenére, hogy Az özvegy Karnyóné-t hivatásos színházak is többször bemutatták, Csokonainak ez a műve a magyar irodalom alig ismert vígjátéka. A Forrás Irodalmi Színpad azzal, hogy a darabot műsorra tűzte és már több mint tíz alkalommal bemutatta, kissé felfedező munkát is végzett. Ezért külön elismerés jár. A Forrás nemcsak az iskolai színjátszás legjobb hagyományait ápolja, hanem az irodalom népszerűsítésének is ügyes, például szolgáló formáját választotta. A Csemadok Kis Színpada három műkedvelő együttesre: a Forrás Irodalmi Színpadra, a Déryné Színjátszó Együttesre és a József Attila Ifjúsági Klub mellett működő színjátszó együttesre épül. A csoportok (minden héten pénteken) egyelőre külön-külön lépnek fel és a már régebben betanult műsorszámaikat viszik színre, A jövőben azonban — egységes dramaturgiai terv alapján — a hároin együttes közösen tart majd bemutatókat. (»>) 1988. X. 28. Jelenet Csokonai Vitéz Mihály Az özvegy Karnyóné.., című, m a Csemadok Kis Színpadán bemutatott vígjátékából. (Prandl Sándor felvétele) ^