Új Szó, 1966. október (19. évfolyam, 271-301. szám)

1966-10-26 / 296. szám, szerda

A mai kapitalizmus helyes megismeréséért 1988. X. 24. A

személyi kultusz időszakának dogmatikus szemlélete sokáig akadályozta a mai kapitalizmus ú] jelenségeinek helyes, marxista felismerését és tudományos elemzését. Ha azonban a marxizmus— leninizmus élő, fejlődő tudomány, fejlődnie kell a kapitalizmusról szóló tanításának is. A kapitalizmus mai jelenségeit nem lehet a marxi—lenini tanítások egyszerű ismételgetésé vei megmagyarázni, hanem csakis a bonyolult, ellentmondó tendenciákat is figyelembe vevő elemző munkával. Nem lehet egyoldalúan, vagy csak negatív beállításban elbírálni a tőkés országok fejlődését. Az igazság megismerésére és ábrázolására törekedve, el kell vetni azt a szűk látókörű egyoldalúságot, amely a kapitalizmusnak csak negatív vonásait hangsúlyozza. A marxista politikai gazdaságtant hosszú ideig kedvezőtlenül befolyásolta az a dogmitikus tantétel, mely szerint a termelőerők fejlődése a kapitalizmusban megakadt. Sztálin elmélete alapján ezt a tantételt azzal indokolták, hogy a kapitalizmus az első világháborút követő időszak óta nem képes tovább fejleszteni termelőerőit, és ezért technikai fejlődése megakadt, bekövetkezik általános hanyatlása. Igaz, hogy különösen az 1929 -—1934 közötti években kitört válság erről tanúskodott, de a második világháború utáni időszak nem igazolta ezt. Ellenben tények tanúsítják, hogy a fejlett kapitalista országokban a második világháború után a termelőerők mennyiség és minőség tekintetében gyors fejlődésnek indultak, és olyan széles körű változások következtek be a kapitalista termelés technikájában és technológiájában, melyek egy új tudományos-műszaki forradalom kezdetét jelentik. Hogyan jött létre ez a nagy változás? Nyílván több körülmény hatására. Elsősorban figyelembe kell venni, hogy az állótőke, vagyis az üzemi épületek, felszerelések, gépek, berendezések, szerszámok a háború alatt nagy mértékben elhasználódtak és műszaki szempontból elavultak. Ezért a háború befejeztével a beruházások tetemesen megnövekedtek, és sor került az állótőke tömeges felújítására. így például Angliában 1948—1961 között 500 százalékkal emelkedtek a beruházások A beruházások e magas színvonalára úgy kerülhetett sor, hogy a tőkések előbbi tapasztalataik alapján arra a felismerésre jutottak, hogy a tőkés gazdaság nem támaszkodhat csupán a saját erejére, hanem a tőkésállam közvetlen segítségével kell fejleszteni azt, mégpedig elsősorban beruházások útján. Az ötvenes évek végén Franciaországban a beruházások 34 százalékát, Olaszországban 40 százalékát és Angliában 41 százalékát az állam eszközölte. Figyelemre méltó jelenség egyben az, hogy a beruházások elosztása az egyes gazdasági ágazatok között megváltozott, mégpedig oly módon, hogy elsősorban azokban az ágazatokban összpontosultak, melyek a tudományos-műszaki forradalom szempontjából elvi jelentőségűek. Így például az USA-ban az 1955—1959 közötti években a beruházások 32,4 százaléka a vegyiparra, 22,8 százaléka pedig a feldolgozó- és gépiparraesett. Ugyanakkor a beruházások csupán 2,8 százaléka jutott a textiliparra és 5,9 százaléka az élelmiszeriparra. Ezek a nagymérvű és állandóan növekvő beruházások jelentősen segítették a tudományos-műszaki fejlődés gyors menetét. J

elentős tényezőként hatott, hogy a tőkésállam közvetlenül és közvetve kezdte befolyásolni a gazdasági életet, sőt kezdte megszabni irányát Is. Ez főképpen a műszaki fejlődésre igen kedvezően hatott. Angliában például az állam tekintélyes támogatást nyújt a textilipar korszerűsítésében. Azonkívül államosított egyes olyan Iparágakat, melyek korszerűsítését a magántőkések nem vállalták. A vállalatok és üzemek államosítása oly mértékben történt, hogy egyes nyugat-európai államokban a foglalkoztatottak 20—25 százaléka az államosított vállalatokban dolgozik. Ausztriában az ipar egyharmada közvetlenül vagy közvetve az állam tulajdonában van. A legfejlettebb tőkés országban, az USA-ban is, az ipar tetemes része állami tulajdon. Erre nézve jellemző a vállalkozók New York-i konferenciáján elhangzott hozzászólás: „Rendszerünk szinte hitágazatként hirdeti a szabad vállalkozást és a versengésen alapuló szabad piaci gazdálkodást. Ugyanakkor azonban kormányunk a Szovjetuniót követően a világ második legnagyobb vállalkozója. Az USA kormányának tulajdonában van 10 000 kereskedelmi és ipari vállalat, és további 2500 vállalat az államvédelem köréből. A kormány tulajdonában van az ország földterületének 33,9 százaléka". A tőkésállam gyakran költségvetéséből nyújt pénzbeli támogatást és hitelt a magánvállalatok korszerűsítésére. Az USA kormánya ezen a címen évente egy milliárdnyi dollárt ad a vállalatok rendelkezésére, viszont látni kell azt a döntő jelentőségű körülményt, hogy a korszerűsítés egyedüli célja a tőkés profit állandó növelése. A tőkésállam lehetővé teszi azt is, hogy a magántőkések amortizáció címén jövedelmükből rövid idő alatt leírják a termelési berendezések értékét, s ily módon arra készteti őket, hogy minél nagyobb beruházásokat eszközöljenek, és korszerűsítsék üzemeik berendezését. Az USA-ban ezen a címen évente mintegy 15 milliárd dollárnyi adó fizetésétől mentesültek a tőkések a többi adófizető rovására. Franciaországban pedig az első három év folyamán az új beruházások értékének kétharmada leírható az adó alá eső jövedelemből, és ilyen körülmények között nagyon előnyös a beruházások eszközlése az üzemtulajdor osok számára. F

ontos körülmény a második világháború után bekövetkezett fokozott centralizáció is, melyre gyakran a tőkésállamok közvetlen kezdeményezésére került sor. A centralizáció útján óriási, a világpiacon versenyképes monopolvállalatok jöttek létre a kevésbé versenyképes kis- és középvállalatok helyén. . Igy a francia gazdaság irányzatát 1966—1970 között meghatározó terv kimondja, hogy az ország legfontosabb Iparágaiban csupán 3—5 nagyvállalat maradhat meg. A francia kormány koncenrációra, vagy legalább kooperációra készteti a vállalatokat. Erre a törekvésére jellemző az államosított Renault autógyár és a magánkézben levő Peugeot autógyár egyesülése. Az Igy kialakult autógyár évente 1100 000 autót fog gyártani, és felveheti a versenyt az amerikai és a nyugatnémet autógyárakkal. Az angol munkáspárti kormány pedig külön hivatalt és pénzügyi alapot létesített arra, hogy a különböző vállalatokat nagy egységekké vonják össze. Figyelemre méltó új jelenség, hogy a francia kormány még a nagyvállalatok versenyképességéről is gondoskodik, mert szerinte ez nem a monopóliumok magánügye, hanem kormányszinten álllami ügy ts. Ezért bizottságot hoztak létre, mely állami eszközökkel a vállalatok termelési stratégiáját hivatott kidolgozni és érvényre luttatni. Cél: a beruházások növelése, a munkatermelékenység fokozása, hogy a francia nagyvállalatok megállják helyüket a nemzetközi konkurrenciaharcban. Nem kevésbé fontos a mai kapitalizmus alakulása szempontjából az a körülmény, hogy az állam nagy mértékben megadóztatja a vállalatokat, és az így létrejött értéktöbblet 40—50 százaléka az állam kezébe kerül. Az állam a rendelkezésére álló hatalmas pénzeszközöket, — melyek különben a tőkések kezében esetleg parlagon hevernének — elsősorban beruházásokra használja fel. A tőkésvilág ily módon próbálja leküzdeni a gazdasági fejlődésben mutatkozó ellentmondásokat. Azonkívül a tőkésállam teljesen, vagy részben finanszírozza azokat a kutatásokat, melyek igen költségesek, a magántőke részére nem fizetődne ki, de nagy jelentőségük van, mert lehetővé teszik a technikai fejlődés újabb, magas fokát, például az atomenergia felhasználása során. Ilyetén az egyre növekvő kutatási költségek áthárulnak az államra. A kutatások eredményessége nagyon kedvezően hatott a termelésre, a termelékenység növekedésére. Egyes szakértők szerint az USA-ban kutatásra kiadott minden dollár évente körülbelül 100—200 dollárral növelte a bruttó nemzeti termelési értéket. A mai kapitalizmusra annyira jellemző tudományos műszaki fejlődést lényegesen és kedvezően befolyásolta a gazdasági élet általános fejlődése és ezzel kapcsolatban a piac bővülése. A fejlett tőkésállamok háború utáni eddigi fejlődését jellemzi a gazdasági növekedés viszonylag hosszú folyamata, de ennek ellenére sem szűntek meg a tőkésvilág belső ellentmondásai, különösen a tőkés- és a munkásosztály közötti érdekellentét, amiről a számtalan sztrájk ls tanúskodik. Az Angliában most végrehajtott bérbefagyasztás és az egyidejű munkáselbocsátások nemcsak a most fennálló ellentmondásokról, hanem azok kiéleződéséről tesznek tanúságot. A piac bővülése kedvezően hatott a foglalkoztatottság növekedésére és ezzel kapcsolatban a lakosság fogyasztására. A kapitalizmus viszonylag nagymérvű foglalkoztatottságot ért el, és ez megteremtette a növekvő anyagi fogyasztás előfeltételeit. Igaz ugyan, hogy az USA-ban még most is néhány millió munkanélküli van. Ugyanakkor egyes nyugat-európai országokban munkaerő hiány mutatkozik. A piac bővülésére kedvezően hatott a bérek emelkedése is, mely főleg a háború után következett be. Ez a béremelkedés azonban nincs arányban a tőkés profit állandó növekedésével, mely óriási méreteket öltött. Figyelemre méltó, hogy a tőkésországokban a béreken kívül növekedtek a szociális szolgáltatások is, "melyek a dolgozók harcának és a szocialista világrendszer létének eredményeként jöttek létre (nyugdíj, öregségi és munkanélküli segély, családi pótlék, szülési segély stb.}. Ezek egyes tőkés or-* szágokban — főleg Franciaországban és Nyugat-Németországban — viszonylag számottevők, arányuk nagyobb, mint annak előtte. A szociális szolgáltatások egy részét ugyan maguk a munkások és az alkalmazottak finanszírozzák (körülbelül 20—40 százalékát), de számottevő a tőkésállamra jutó rész is. A tőkésvilágban végbemenő tudományos-műszaki forradalmat nemcsak az jellemzi, hogy megváltozik a termelés technikája és technológiája, hanem az is, hogy a már meglevő gazdasági ágazatokból új, önálló gazdasági ágazatok kiválnak és önállósulnak. Igy fejlődött ki, mint önálló gazdasági ágazat, a takarmányok, trágyafélék ipari termelése, növény- és állatvédő szerek gyártása. A mezőgazdaságba eljutott az ipari jellegű nagyüzemi termelés, létrejött a szakosítás és a munkák gépesítése. A

tőkésországok háború utáni gazdasági fejlődésére jellemző az is, hogy Jelentősen csökkent a nyersanyagok, fűtőanyagok és egyéb termelési anyagok fogyasztása. Igy az USA-ban a vasút fűtőanyag-fogyasztása a gőzvontatás megszűntével 75 százalékkal csökkent. Ezért a bányaipar termelésének lassítása és néhol csökkenése problémákat okoz a foglalkoztatással kapcsolatban. Dr. BALOGH-DÉNES ÁRPAD (A eikk befejező részét lapunk holnapi számában közöljük.) P

RÁGAI LEVÉL £áiteM£U(fm Nem minden városnak van lóversenypályája. A prágaiak azonban ezzel a vívmánnyal is dicsekedhetnek. Könnyen megközelíthetik autóbusszal, a négyes villamos végállomásától, vagy elutaznak az ötös végállomásig, majd onnan a Vltava mentén juthatnak el a Chuchléhez. A várva-várt lóversenyt rendszerint vasárnap rendezik, néha szombaton ts. Természetesen nem minden héten. Október első vasárnapján sor került a versenyre. A zsoké a plakáton Jelkeltette érdeklődésemet. „Ha nem láttál lóversenyt, nem vagy egész ember" bíztatom magamat, mert sajnálom erre elfecsérelni a napos délutánt és a szép őszi tarkaságot, melyet még soha egyetlen festőnek sem sikerült megörökítenie Szívesebben mennék ki az erdőbe, nempedig az emberek és lovak közé. De a plakát kemény arckifejezésű zsokéja mégis elcsal. Gyerünk hát a lóversenyre! Chuchle felé tartanak az emberek, ki gyalogszerrel, ki gépkocsin. Az autóbuszok zsúfoltan érkeznek a verseny színhelyére. Képviselve van itt minden korosztály, a legif jobbaktól kezdve, akiknek egyetlen vágya, hogy élő állatot lássanak, egészen a ráncos arcú öregekig. Nők fér fiak kíséretében vagy magá nyosan, elgondkolzva nézege tik a tippszelvényeket. Ugyan így a férfiak is, valameny nyien ünneplőben, hiszen a lóverseny olyasvalami, mint egy kisebb társadalmi esemény, jóllehet nálunk nem jár olyan ünnepélyes külsőséggel, mint például Angliában. Égy szóval nálunk nem vált divat bemutatóvá. Megveszem a műsort és a tippszelvényeket, az Októberi díjért futtatnak. Először az 1400 méteres pályán indítják a lovakat, az úgynevezett Handicap Sidneyn. Próbáljak szerencsét? Üsse kő! — f o gadok. Öt ló indul: a Vagus, a Lig rus, a Magas, a Dolicea és a Sújka. Fogalmam sincs, mi lyenek. A szelvény szinte rám parancsol, mondjak véle ményt, melyik fut be közülük elsőnek, és másodiknak. Tisztára hazárdjáték. Elolvasom a lovak nevét, és megtetszik kö zülük a Vagus név. Így nevezték el valamikor az ókori rómaiak a területre történt betöréseik alkalmával a Vág folyót. Vagus — nyugtalan, kóborló. (S valóban ilyen ls volt ez a folyó, mielőtt csatornákkal és gátakkal meg nem zabolázták!) Alighanem a ló is ilyen lesz. Emezt pedig miért hívják Ligrusnak . .. Hm, a Ligrus szép rózsaszín virág, amely május végéig virít a mezsgyéken. A lovaknak inkább költői nevet szoktak adni. Tán Ligrust tippeljem másodiknak? Az első Vagus lesz, az már biztos, neki van a legszebb neve. De mi is van ideírva? ... Vagus, Állami Ló tenyésztő Intézet, Netoltce, kétéves, sötét barna, Gaston — Váza. Hm, nyilván apja és anyja. Így tehát nem a Vág, a csavargó folyó a névadó, hanem a mén és a kanca neve kezdőbetűinek ügyes egy bekapcsolása. Aztán még valamilyen J. Houra nevű úr nevét olvasom, akinek minden ben benne van a keze. Vahour ... Houga ... kombiná lom az emberi és a lónevet, s mosolygok magamban. Fé leimet nem ismerő férfiak és nők vezetik elő őket. Az utóbbiak nemcsak bátrak, hanem bájosak és természetesek ls. Ott jön az én Vagusom! Szép, nyugodt, büszkén emelgeti hosszú lábait. Derék állati Hát ez meg milyen eleven ördögi Hisz ez az ötös — a Sojka kanca, barna kétesztendős. Mennyi energia szorult bele. A lány alig bírja tartani. Az ilyen ló, azaz pontosabban kanca, akár az első helyen is végezhet! Íme, ez egyetlen sportkategória, ahol a nőnemű lény versenyre kel a hímneművel. Es senkt sem veti szemére a női nemnek, nyújtott kedvezményeket a gyengébb idegrendszerét, a biológiai nehézségeit, de nem is kap kisebb adag táplálékot, s amint látom, mégis kiváló minősítést ért el. Az emberek alaposan szem ügyre veszik a „sajátjukat" amelyre jogadást kötöttek 2—10 koronás tippszelvények formájában. Sok prágai számára ez az egyetlen alkalom amikor élő lovat láthat. Prá gából már jó 10—15 esztende je tűnt el az utolsó postai 16. A szerencsétlen már vak volt, s az emlékezete alapján ján csak. Egyébként egy fotori porterünk éppen e miatt a ló miatt került összeütközésbe a közbiztonság éber őrével, aki megtiltotta neki, hogy lefényképezze a lovat, mivel az ál lami objektum! Ma már csak időnként megy végig lófogat az Óvároson. Ezt vagy a szenzációra éhes külföldiek, vagy a fiatal házasok veszik igénybe. Szelvényem még üres, s újból szemügyre veszem a beve zetett nyugtalan szépségeket. INem arra a két olasz orkán kabátos úrra gondolok, akik állandóan a nyomomban van nak.) Sojka olyan, akár a folyékon ezüst. Különben ts, ne ki fogok szurkolni. Ö lesz az első az összes között. Nőne mű lény. Kanca. Az első hely re fogadom meg. S vélemé nyem szerint a második, a csavargó Vagus lesz. Elindították a mezőnyt. Két szer kellett indítaniuk, mert az egyik ló makacskodott és nem indult. Nem az én Sojkám véletlenül? S már futnak is egy bolyban. Igazán szép gyorsan. A zsokék cirkuszi bohócok módjára öltözködnek — atlaszselyem mindegyik. Véznák, mint a kisfiúk, s közülük egyesek, főképp az öreg, ta pasztalt, ráncos arcú rókák, kertek bölesarcú törpéire em lékeztetnek. Amint a lovak a célvonal felé közelednek, se besebben futnak. Amott fut Sojka. A boly közepe táját. „Vagus; Vagus!" — kiáltoznak körülöttem a korábbi favoritom felé, én azonban továbbra is csak Sojkát bíztatom. Ügy érzem magam, mint a „My fair Lady" hősnője, — csak nem csipkeruhában, kalapban és esernyővel, hanem sportnadrágban és szvetterben, de ugyanolyan szenvedé lyesen tudok szurkolni. „Sojka, davaj, davaj!" A két olasz orkán-kabátos úr bizonyára azt hiszi, hogy orosz vagyok. „Davaj, davaj!" kiáltom még hangosabban, mivel Sojka elmarad és a csavargó Vagus legalább két lóhosszal előtte fut. — Mozogj már! — de aztán meghökkenek, nehogy megismétlődjék az emlí tett „lady" társadalmi botlása, s nehogy olyan szót találjak kiejteni, amely nem közönség elé való. Vége, áthaladnak a célon. A versenybírák, az edzők, s a lovak körül tevékenykedő egyéb hatalmasok. Kihirdetik az eredményt. Vagus első, Sojka a negyedik ... Összegyűröm szelvényemet, a lehető legközönyösebb arcot vágom, és beismerem, hogy a lóverseny közönsége előtt teljesen levizsgáztam, bár azt a bizonyos szót nem ejtettem ki. A két orkán-kabátos úr sem került többé utamba. Indulok haza, jóllehet a verseny még nem ért véget. Látom, hogy a feminizmusnak befellegzett. Még a lovak között ts.