Új Szó, 1966. október (19. évfolyam, 271-301. szám)

1966-10-26 / 296. szám, szerda

Mit rejt a bo$é<l kofara Hajdani tanttónk egyszer kijelentő mondatot íratott K. Sanyival, aki ezt Irta fel a táblára. A papok és ax orvosok kövéréi. Kis iskolástársam, akinek öavegy édesanyja sohasem csomagolhatott tízórait, nem tudta, hogy általánosításával mily igazságot érintett, pedig csak egy papot éí egy orvost ismert. Az osztály kacagott, a tanító is mosolygott, a falusi „urak" pedig teniszezni kezdtek. K. Sándor mérnökkel, az egy kori proletárgyerekkel e héten találkoztam. Ma harmincnyolc esztendős, aránylag jól megy a sora. Családjával központi fűtéses, összkomfortos lakásban lakik, pár lépésnyire a vállalattól, ahol dolgozik. Sokat olvas, tanul, rajzol, odahaza, különben ls otthonUlő természet. Kissé bánatos mosollyal mutatott pocakjára: — A tekintélyem egyre nő . .. — Nem állhattam meg, s talán várta ls régi közös emlékünkre utaló válaszomat: — Pedig nem vagy sem pap, sem orvosi AZ ÉLELMEZÉS PROBLÉMAI ma az egész világon komoly ta nulmányozás tárgyát képezik. Az orvosok, szociológusok, közgazdászok és más szakemberek vizsgálatai különféle szempontok szerint ítélik meg a helyzetet, melyet területenként a természeti adottságok, a népszokások és más tényezők befolyásolnak, ezekből azonban legfontosabb a társadalmi. rendszer jellege, a javak termelésének s elosztásának a módja. Vannak országok, ahol még ma is az emberek Jôlaktatása a kérdés, ahol elsősorban azoknak a betegségeknek a felszámolásáról van szó, amelyeket az éhség, az életfontosságú tápanyagok hiá nyft okoz az emberi szervezetben. Más tájakon már azt kell szem előtt tartani, hogy a táplálék ne legyen túlságosan egyoldalú. .. . A kapitalizmus egyik jellemző vonása, hogy míg a különféle értékes élelmiszercikkek raktárakban hevernek, halmozódnak s gyakran veszendőbe ls mennek, addig a széles néprétegek ínséget szenvednek. Mily messzire Jutottunk taár ettőll Hazánkban, s csaknem mindenütt, ahol a dolgozók véget vetettek a tőkések anarchikus gazdálkodásának, már nem szükség, hanem a bőség állít elénk komoly, megoldásra váró problémákat. Kl ne Ismerné az szólást: „Míg a kövér ember lefogy, addig a sovány elfogy". Az orvosi tapasztalat azonban mást mond. Az elhízott ember sokkal közelebb áll a betegséghez, az öregedéshez és az elmúláshoz, mint a normális testsúlyú ember. Sokan, különösen olyan hízásnak Induló emberek, akiket súlygyarapodásuk még nem gátol tevékenységükben, pocakjukat és testük más részein lerakódó hájukat kizárólag szépsághibának tartják. Pedig már a kezdődő kövérséget is a rendestől eltérő, tehát beteges állapotnak kell tekinteni. A súlytöbblet megterhelést jelent a legfontosabb szervek számára, a hájasodás nemcsak a testfelülethez közel es6 részeket, hanem az egyes szerveket is érinti -és igen megnehezíti működésüket. Miután pedig az agy, a szív, az érrendszer, a máj és más szervek fokozott Igénybevétele egyben gyorsabb elhasználódást is Jelent, az emberi szervezet idő előtti öregedéséről van szó. A HlZÁS LENVEGE a túltápláltság folytán bekövetkező hájlerakódás. Van ugyan oly természetű kövérség is, mely belső kiválasztású mirigyek működési zavaraibél ered, de az elhízások 90 százalékát táplálkozási mértéktelenség okozza. A kövérség mint betegség közvetlen okozója lehet más bajoknak is. A beteges elhízás következtében fellépő érelmeszesedés például a szívizom munkáját is súlyosan befolyásolhatja. A kövérek vérkeringési zavarai folytán könnyen fejlődik ki visszérbetegség. A súlygyarapodás gyakran von maga után gerlncfájást, izületi bántalmakat stb. Felemlíthetjük az ivarszervek zavarait, a nemző és fogamzóképesség csökkenését. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül a kövérség lelki kihatásait sem, és így sorolhatnánk az elhízás okozta károsodások egész sorát. Mint csaknem minden betegség, a kövérség is megelőzhető és gyógyítható. Ennek titka: idejében elsajátítani az ésszerű táplálkozás és a helyes életmód alapvető követelményeit s minden tekintetben eleget tenni ezeknek szűkebb családi és tágabb közösségi, társadalmi viszonylatban is. Ezt már a gyermekkorban kell kezdeni, tehát a szülök és a nevelök egyik legfőbb feladata, hogy a gyermekeket szoktatással, példaadással és oktatással rendszerre és mértéktartásra neveljék a táplálkozásban is. A serdiiltebb ifjúság érdeklődését, kedvteléseit is úgy kell felkarolni, hogy egészséges szenvedélyei, sportszeretete tartós szokássá váljanak. Szó sincs arról, hogy aszkéta módon táplálkozzunk. Csak azokról a „finomságokról" kell lemondanunk, amelyeknek zamatja, Ize és minden más tulajdonsága ugyan vitathatatlanul jobb a többinél, de viszont szinte biztos utat jelentenek az elhízáshoz. Aki betöltötte 35. életévét, arra is gon doljon, hogy a testben és az érrendszerben elindultak a szöveti változások s jól teszi, ha lemond a túlságosan zsíros ételekről, a cukrászsüteményekről, s kevesebb tejfelt és tojást fogyaszt, mint addig. Az alsó végtagok érbetegségei esetében is szigorú tilalmat állít az orvos pácleoise elé: az érfalak szűkülését elkerülendő nemcsak a dohányzást kell abbahagynia, hanem a zsíros húst, a kövér sajtféleségeket, a szalonnát, a velőt, a tojássárgáját és a tejfelt is ki kell Iktatnia étrendjéből, s a túlhízás megelőzése érdekében korlátoznia vagy teljesen száműznie kell életéből a cukrot, . cukorkát, csokoládét és kakaót. Egészségesnek, betegnek egyaránt úgy tűnhetnék, mintha az orvosok minden jót irigyelnének az embertől. Persze, nem így van. A „bőség kosara" ma már elérhető mindenki számára, elegendő választékban tartalmaz oly táplálék-elemeket, amelyek jóízűek s az ember szervezetét működésében vagy épülésében támogatják, s nem gátolják. Az orvosi tanácsra kiiktatott torkosságok vagy kedvenc ételek helyett könnyen találunk más finom falatokat: bátran ihatunk tejet, ehetünk túrót, yoghurtot, burgonyát, sovány húst, rozslisztből sütött kenyeret, zöldséget, gyümölcsöt. A KÖVÉRSÉG GYÓGYÍTÁSÁNAK kérdésében mindig orvoshoz kell fordulni, hogy megálapítsa az elhízás vagy a kifejlődött betegség mily gyógymódot Igényel. A gyógykezelés főképpen orvosilag előírt, táplálékcsökkentő (redukciós) diétából, mozgást gyakorlatokból (torna, sport) s esetleg gyógyszeres kúrából áll. Komo lyabban indokolt esetben a kezelőorvos intézeti kezelésre bízza betegéír vagv fürdőbeutalást Javásol. Fogyasztó kúrákat ne végezzen senki, gyógyszert se használ jon orvos irányítása nélkUl, önál lóan, még barátai vagy ismerősei legjobb tapasztalatai alapján sem. mert a kuruzslás Ily esetbea ls súlyos károsodást okozhat a szervezetben és tartós fogyást nem eredményez. Dr. SZÁNTÓ GYÖRGY Rádiótechnikai újdonság A Rádiótechnikai Kutató Intézetben olyan berendezést fejlesztettek ki, amely komplex módon méri a centiméteres hullámok sugárzókészülékeinek kisugárzási jellemzőit. Régebben három dolgozónak pontonként legkevesebb egy napig kellett mérnie a rádiólokációs antenna tápláló részét (az elsődleges antennasugárzót). Az új berendezéssel ezt a bonyolult mérést egy dolgozó fél óra alatt elvégzi. A berende?ís részét képezi a különleges csillapító fal, amely nem veri vi£ i s nem is bocsátja át a mikrohullámú sugárzást. A falburkolaton üreges polisztirén gúlákat alkalmaztak, amelyeknek felülete csillapító ellenállás-lakkal van beszórva. — A képen a csillapító falrész mintáját látjuk. A. H. A fémforgács brikettezése A Brnói Első Gépgyárban már hosszabb ideje keresik a fémforgács feldolgozásának gazdaságos módszereit. Becslés szerint Ipari üzemeinkben évente kb. 400 000 tonna fémforgács keletkezik, ebből több mint 160 000 tonnát vagonokkal a kohókba szállítanak. Ámde a húsztonnás vagonba mindöszsze 7—8 tonna fémforgács fér el. Mielőtt a hulladék az olvasztóba kerülne, leöntik gázolajjal és meggyújtják, hogy öszszeolvadjon; ez a művelet 15 százalékos veszteséggel jár. Az olvasztóban további, nem ritkán 60 százalékos veszteség keletkezik a túlégés következtében. Ez a gazdaságtalan eljárás, sajtolással, illetve brikettezéssel kiküszöbölhető, Ez a módszer azonban igen költséges. Legdrágább a hosszú forgácsoknak a. bríkettezés előtti zúzása. A csehszlovák kísérleti brikettező berendezés, amelyet nemrégen helyeztek üzembe a Brnói Első Gépgyárban, a hoszszú forgácsokat is feldolgozza. A gyár konstruktőrei most egy automataberendezésen dolgoznak, amelyet tárolóval, buktató gépezettel, szállítószalaggal stb. Is el akarnak látni. A gép óránként 100 acélbrikettet állít elő. A gyár technikusai további forgácssajtoló berendezésék fejlesztését is maguk elé tűzték. Ennek nagy jelentősége lesz a gyár szempontjából, amelyben 1970 után évi 4500 tonna acélforgáccsal számolnak. Mivel a feldolgozott forgács felvásárlási ára tonnánként 220 koronával magasabb, az üzem bevétele évente mintegy egymillió koronával gyarapodna. Nagy jelentősége van a brikettező berendezésnek a szállítás és a kohászati feldolgozás szempontjából is, mert országos viszonylatban tekintélyes megtakarításokat eredményez. («H 69. Grlgorij Baklanov Agyúlövés dörrent az erdőn túl. Goncsarov követte a lövedék röptét, újra végigtekintett a mezőn, és a legszélén, a bokrok között, felfedezett még egy halottat. Odament. Ez lány volt. Apolónővér: nyilván a kocsihoz tartozott. A vállszíj és a gimnasztyorka feltépve a mellén, szétvetett, csizmás lába fehérlett a fűben. Hátrabicsakló feje egy bokor alján feküdt, orcából keskeny csíkként fehérlett kiforduló szeme, a szája szétroncsolva, és alvadt vértől fekete ajkai közül zománcoson fénylettek szél szárította halott fogai. Az arcán pedig, a szemüregek mentén, erdei vöröshangyák járkáltak, bemásztak a szájába, és közöttük darazsak nyüzsögtek zümmögve. A föJd körös-körül le volt tapodva, felvájták o csizmasarkak, mint a patkók, és szerte üres német konzervdobozok hányódtak. Goncsarov egész testében megrázkódott. Ökölbe szorított keze lüktetett; meginogva állt a lány teteme fölött, sóhaj tört fel belőle. Valami fojtogatta belül. Körülpillantott, és először érzett tűrhetetlen vágyat, hogy öljön. össze kellett gyűjteni a halottak iratait, valamit tenni kellett. Goncsarov lehajolt, kigombolta a lány gimnasztyorkájának zsebét s elővette a katonai igazolványát. A fényképről göndör hajjal keretezett, élénk kis arc nézett rá, váratlan örömre rácsodálkozó szempár. A férfi visszament az autóhoz, benézett a vezetőüléshez, a szállítófülkébe, s a kocsi olá. Ha valamennyi halottat nem is, de ezt el akarta temetni. Hogy senkinek a szeme ne lássa többé. Körülkutatott mindent, de nem akadt ásóra. Akkor tépett két nyaláb füvet és ráhintette a holttestre. Vagy száz lépésnyire onnan egy cigarettatárcát talált, szájával kivett belőle egy cigarettát. Néhány mohó szippantással végigszívta. Rögtön utána elszívott egy másikat is, csak ekkor könnyebbült meg kissé a lelke. Aztán visszaballagott az üteghez, o kezelőlegénység épp reggelizett. Az ágyúk az éjszako ásott tüzelóóllásokban meredeztek, a legközelebbit körbejárogatta az irányzója ronggyal a kezében, s letörölte a harmatot az olajosan fénylő, vastag ágyúcsőről, amelyet nem tudott átheviteni a nap. Az üteg katonái ugyanitt ültek, a veteményeskertben, az ágyások között, egy zománctál körül. A tálba épp beleöntötték a sűrűre főzött, összeálló s még forró köleskását, egy tüzér meg egyenest a fejősajtárból rázúdította a párolgó, habzó tejet; a gazdasszony ott állt mellettük és meleg pillantással nézte a katonákat. A gazdasszony fogta a sajtárt és a napraforgótáblán keresztül visszaindult a faluba. Sztarih, a tűzszakasz parancsnoka, aki éveit tekintve alighanem a legfiatalabb volt a szakaszában, megpillantva a főhadnagyot s büszkén örvendezve, hogy nála minden olyan kellemes és családias, ő maga pedig úgy ül katonái körében, mint az apa a szeretteivel — mély basszushangjón meginvitálta Goncsarovot: - Reggelizzék velünk, ütegparancsnok elvtárs! A főhadnagy leült a tálhoz, ránézett a tejre, ránézett a kanálra, amelyet a kezébe nyomtak. Aztán felállt. - Öntsön valaki egy kis vizet a kezemre. Ugyanaz a tüzér, aki a sajtárból a kására zúdíto-ttc a párolgó tejet, egy csajkával elszaladt és hozott vizet. Goncsarov sokáig mosta a kezét, de valami foltot mégsem tudott eltüntetni róla. Amikor újra leült és a többiek köréje telepedtek, távolabb hirtelen megpillantott egy őrizet nélkül levő németet. A fogoly a földön ült, a falu gyerkőcei bámészkodtak körülötte és sugdolóztak. A bárgyú képű német poros volt és szürke, és minden feszült rajta: kivált a zubbony volt szűk a vállán. Tábori sapkája oldalra csapva meredezett vastag, elálló füle felett, s a tarkóján izzadtan fénylő, húsos ránc húzódott; az egész ember szembetűnően lefelé szélesedett: a fejétől, a vállától az ülepéig. Hevesen tűzött a nap, a németről csurgott a víz, nedves tenyerével kapkodva törülgette izzadtan csillogó ábrázatát; a megsötétült, szűk zubbonygallér alig győzte magába szívni a verítéket. A fogoly ösztönösen megfordult, s ahogy szemtől szembe kerültek egymással, az elválasztó idegen anyanyelv ellenére Goncsarov egy szemvillanásnyira behatolt a fogoly zavaros - és az orosz tiszt tekintetére meghunyászkodó — gondolatai közé: bepillantott egy idegen lélekbe. Aztán sokáig ült ott, hallgatta fülében a szíve lüktetését, és iparkodott vigyázni rá, nehogy evés közben remegjen a kanál a kezében. Orlov lövegparancsnok - feketére sült, zömök, mongolosan széles pofacsontú férfi — kását tett egy csajkába, kanállal tejet löttyintett rá, és elindult vele a némethez. - Vissza! - kiáltott rá Goncsarov olyan hangon, hogy Orlov összerezzenve megtorpant. A katonák, abbahagyva az evést, ijedten pillantottak a parancsnokra. A főhadnagy sápadtan ült. A néma csendben az emberek feszengve kerülték egymás tekintetét. 70, Repülőgépzúgás hallatszott. Szinte a mezőről - messziről úgy tetszett, ilyen alacsonyan repülnek - Junkersek tűntek fel. Egyre közeledtek, és mindenki egy hosszú pillanatra megigézve bámulta őket. Aztán mint megriasztott vorjak az ágyásokról, úgy iramodtak a faluba a gyerkőcök; kétségbeesett asszonyi hangok már hívták őket. S egy távoli lövegtől elnyújtott kiáltás hallatszott: — Légiriadóóóól... A „Stukák" lásson jöttek, magabiztosan, ellenállhatatlanul magukhoz vonzották a tekinteteket. — Mindenki az árkodba! — ordította Goncsarov. A repülőgépek felfejlődve a falunak tartottak a napkorong felől, és minden árokból megbabonázva követték őkel o szemek. — Mindjárt meghajigálnak! — hadarta egy tapasztalt katona szinte örvendező, elfulladó hangon. — Rögtön meghajigálnak minket! Az élen haladó „Stuka" felvijjogott és zuhanó támadásba lendült. Goncsarov maga sem vette észre, hogy hirtelen összehúzza a szemét és a két térde közé fúrja a fejét. És a vijjogás, meg a már kioldott, célra bocsátott, közeledő bomba sívítása, — mindez zuhant a föld felé. Es minden pillanattal rövidült az útja, metsző sivítás hasogatta a fület, markolta meg a szívet, és a hátával, egész testével, és a válla közé húzott nyakával érzékelte az ember: rögtön lecsap rám... Goncsarov az utolsó pillanatban megfeszítve erejét, kinyitotta szemét. Felvillant előtte a megdermedt világ. És rfWFj gyöngyözött homlok ráncain, bőre kitá- |

f II i a föld. Az árok előtt a fekete füstgomolyban 1886. elrohant egy tehén. Őrjöngő félelemmel futott, a lapockájától oz egész oldalán x- Z

Bcsillogott a vér. (Folytatjuk) >