Új Szó, 1966. október (19. évfolyam, 271-301. szám)

1966-10-24 / 294. szám, hétfő

A

lehetőleg fehér, de «!sö sorban mindennap friss kenyér számunkra annyira természetes... Kivételt talán csak azok a falusiak képeznek, akik maguk dagasztotta kenyeret süttetnek a pékkel, — rendszerint egy hétre valót. De nem is a kenyérről, hanem a búzatermesztésről akarok írni. Mert őszintén szólva ezen a téren is van éppen elég probléma. Legalábbis ezt olvashatjuk ki azokból a jelentésekből, statisztikai adatokból, amelyek tudomásunkra adják, hogy a búzatermesztésben a mennyiség tekintetében még mindig a háború előtti szinten állunk, holott milliárdos beruházásokkal segítettük a mezőgazdaságot. Gépeket, műtrágyát meg miegyebet adtunk 4 búzatermesztés fejlesztéséhez. És mégis... még az utóbbi években is (1959—1961-as átHazánkban a háború előttihez viszonyítva több mint 30 százalékkal csökkent a búzatarmesztő terület. Ha tehát ma annyi búzát termelünk, mint a háború előtt, akkor több mint 30 százalékkal kellett növelni a hektárhozamokat. Könnyű volt, — mondhatnánk, — a gépek és a műtrágya segítségével. Hát könnyű éppen nem volt. Mert a búzatermesztés terén a műtrágya és a gépek alkalmazása negatív jelenséget is felszínre hozott. Ugyanis: A korszerű gépekkel jobban megműveltük a talajt, mint korábban a fogatos ekékkel. A műtrágya és a célszerű vetésforgó is nagy szerepet játszott a termelés növelésében. Kedvező esztendőben hagyományos búzafajtálnk olyan dúsan nőttek, fejlődtek, hogy a magas és dús növényzetet már a kalászolás MINDENNAPI 1968. X. 24. Jag) több mint 1,8 millió tonna kenyér- és takarmánygabonát hoztunk be külföldről. Pedig közismert, hogy a gabona, ezenfelül a búzatermesztésre jók a feltételeink. Tény, hogy mi a behozatallal világviszonylatban is magas mennyiségi és minőségi szinten megoldottuk a kenyérproblémát. Ám ezzel semmiképpen nem kerülhetjük meg azt a kérdést, miért nem termelünk több búzát az utóbbi években, mint a háború előtt. Vajon egyetlen és helyes megoldás e, hogy évenként csaknem kétmillió tonna gabonát vásárolunk külföldön? A kenyérvásárló nagyközönség nagyobb része talán azt felelné, neki az a fontos, hogy a pénzéért jó kenyeret kapjon. Az államháztartás illetékesei aligha tartják ilyen egyszerűnek a dolgot. Mert a külföldről behozott búzáért valutát kell adnunk. Leggyakrabban olyan nyersanyagot vagy terméket, amelyre a hazai piacon is szükség lenne. A legcélszerűbb megoldásnak tehát nem a behozatal, hanem a hazai termelés növelése látszik. Nemcsak a külkereskedelem, hanem termelőink számára is, hiszen a külföldről vásárolt búza ára nem az ő jövedelmüket gyarapítja. VILÁGPROBLÉMA Az ENSZ illetékes hivatalának jelentése szerint a világ lakosságának kétharmada éhezik. A búzatermesztés tehát világprobléma. Egyáltalában nem túlzás, hogy jelenleg a búza a legkeresettebb mezőgazdasági termény a világpiacon. Ebből következik, hogy azokban az országokban, amelyekben jók a feltételek, az utóbbi években egyre többet foglalkoznak a búzatermesztés fejlesztésének lehetőségeivel, japánban például (igaz, náluk a népesedés is nagyon megkövetelte] ma kétszer annyi búzát termelnek, mint a háború előtt. Franciaország, az NSZK, Kanada és még néhány kapitalista ország is nagy súlyt fektet a búzatermesztésre. A szocialista tábor országai közül a Szovjetunió és Jugoszlávia dicsekedhet azzal, hogy a háború előttihez viszonyítva lényegesen növelte a búzatermesztést. Jugoszláviában az Intenzív búzatermesztő körzetekben egyáltalán nem megy ritkaság számba, hogy több ezer hektáros táblákon 50—60 mázsás átlagos hektárhozamot érnek el. Az országos átlag ls Jóval nagyobb, mint nálunk. Pedig a háború előtt mi voltunk jobbak. A Bácskában és Bánátban például Drezdics professzor, az újvidéki Mezőgazdasági Akadémia tanára szinte forradalmasította a búzatermesztést. Igaz, a nagytekintélyű szakembernek saját bevallása szerint ebben nagy segítségére voltak a Szovjetunióban kitenyésztett nagyhozamú búzafajták, s nem kevésbé a búzatermesztő mezőgazdasági üzemek ügybuzgósága. KI-KI A HÁZA TÁJÁN ... Minél több jó példát hozunk fel a világ búzatermesztéséről, annál élesebbé válik a kérdés: mi van a ml búzaterrnesztőinkkel? A mi gazdag hagyományokkal rendelkező mezőgazdáink talán már elfelejtettek búzát termelni? anyag esetében legalább 50 mázsát eredményez. A Bezosztája legnagyobb erőssége, hogy akkor sem dől meg, ha egy hektáron 6 millió kövér kalászt, azaz megközelítőleg 60 mázsát ad. Még egy másik pozitívumaminden eddigi fajtánál nagyobb a rozsdaellenálló képessége. A mag minősége is kiváló. S azt már említettem, hogy ennél legkisebb a kifagyási veszély Bulgáriában többéves kísér let alapján az illetékesek úgy döntöttek, hogy a búza vetésterületének 60 százalékán Bezosztája fajtát vetnek. A további 40 százalék az egyes tájjellegű, de nagyhozamú búzafajták között oszlik meg. Jugo szláviában néhány hazai tájfajta kedvező esztendőben már 60 mázsán felüli átlagos hektárhozammal is fizetett egyikmásik gazdaságban. Az utóbbi években mégsem ezeket a „ha beválik" fajtákat helyezik előtérbe, hanem a biztosat, a náluk is bevált Bezosztáját, Mironovszkáját, Belocerkevszkáját és egyes körzetekben a San Pastore és a Diana fajtákat. S KENYERÜNK Idején földre fektette az eső és a vihar. És hiába bizonygattuk, hogy kombájnnal és főképp a többmenetes aratással lényegesen csökkentjük a szemveszteséget, — a gyakorlat mást bizonyított. Az aratásra kedvezőtlen esztendőben egyikmásik, korábban 35—40 mázsát ígérő termésből nagy nehezen 20—25 mázsát tudtunk betakarítani. De elő kellett venni a kaszát. Ha tehát országos méretben több mint 30 százalékkal növeltük a búza hektárhozaanát, mezőgazdászainknak lényegében nincs mit szégyenkezniök. S amikor néhány évvel ezelőtt divatba jöttek a nagy hozammal kecsegtető búzafajták (San Pastore, Diana stb.J, mezőgazdáink félreérthetetlenül megcáfolták a parasztemberre jellemzőnek vélt újtól való idegenkedést. Szívesen kísérleteztek. Ezek a délebbről hozott fajták azonban annak ellenére sem honosodtak meg hazánkban, hogy esetenként 40 mázsán felüli hektárhozamot adtak. Ezeknél ugyanis száraz, hideg télben nagy a kifagyási veszély. MÉGIS VAN MEGOLDÁS Olyan búzafajtára volt tehát szükség, amely nagy hozamot ad, jól bírja a nálunk gyakran kedvezőtlen telet, a szárazsággal és a túl sok csapadékkal szemben is ellenálló és nem utolsósorban a komplex gépesített gabonabetaikarítás követelményeinek is a lehető legnagyobb mértékben megfelel. Mert egyszerűen elképzelhetetlen, hogy a mezőgazdaság jelenlegi munkaerejével gépek nélkül oldjuk meg a gabonabetakarítást. NEMZETKÖZI EGYÜTTMŰKÖDÉS S akkor, mintha csak megrendelésre jött volna, néhány búzafajtát ajánlottak a szovjet szakemberek. Közülük talán a Bezosztája kívánkozik az első helyre. A nagyhozamú búzafajtának azért negatívumai is vannak. Például: Egy hektárba legalább másfélszer annyi vetőmag kell (súlyra), mint a hazai fajtákból. Igaz ugyan, hogy az időjárásra nem nagyon kényes, de a tápanyagot jobban megkívánja, mint a hagyományos fajták. Szóval amennyivel nagyobb termést adhat, annyival igényesebb is. Hogy mire igényesebb, mint a hagyományos búzafajták? Az időjáráson kívül talán mindenre. Magától értetődő, hogy a nagyobb terméshez több tápanyagra van szükség. S a Bezosztája esetében a talajelökészítés is nagyon fontos. Már azért is, mert ez a búzafajta a legkevésbé^ szárszaporító, vagylä csak ritkán terem több kalászt egy-egy mag. Itt tehát olyan magágyat kell készíteni,, hogy az egy hektárba elvetett 6—6,5 milliónyi mag legalább 95 százalékban kikeljen. A gondos talajelőkészítést azonban gazdagon meghálálja dús hozammal. Az a 6 milliónyi szár egy-egy hektáron már maga is jó gyomirtó. És a hatmillió kalász? Megfelelő táp-i az utóbbi években kétszeresére növelték a búza hektárhozamát. NÁLUNK IS LEHETSÉGES És nálunk? Mint említettem, megközelítőleg 30 százalékkal növeltük a hektárhozamot annak ellenére, hogy néhány esz tendőben a téli fagy, a hideg, vagy teljesen eső nélküli má jus, az aratás idején aránytalanul bő csapadék, a betakarítási veszteségek kövér vámot szedtek a búzából. Eszerint elmondhatjuk, hogy az a 30 százalékos hozamnövekedés sem a véletlen szüleménye. Hozzájárult ehhez a jobb talajművelés, a műtrágya, egyáltalán a fejlettebb agrotechnika, de ezek együttvéve sem jelentettek annyit, mint a nagyhozamú búzafajták. Tavaly p.'Jdául a omáromi járásban átlag 39,5 mázsával tizetett hektáronként a Bezosztája. Szlovákia többi (főképp déli) járásában szintén 35—40 mázsa volt a Bezosztája átlaga. A szlovákiai átlag valamennyi búzából az idén talán 20 mázsa fölé emelkedik, de a többéves átlag még nem éri el a 20 mázsát. Igaz, hogy az 1934—1937-es átlag csak 14 inázsa volt, de most ne azt nézzük, hanem az adott lehetőségeket. Ha a búza tervezett vetésterületének 50 százalékán Be zosztáját, esetleg más nagyhozamú búzafajtát vetünk s ezen a 140 ezer hektárnyi területen (Szlovákiában megközelítőleg 280 ezer hektáron termelünk búzát) 35 mázsás átlagos hektárhozamot érnénk el, a másik 140 ezer hektáron pedig mindössze 15 mázsás hektárhozamot számítunk, a szlovákiai átlag akkor is 28,5 mázsa lenne. Tehát csupán a fajtamegválasztással megkétszerezhetnénk a hektárhozamot. Sőt, egyáltalán nem alaptalan az a számítás, hogy néhány éven belül Szlovákiában búzából rendszeresen 30—32 mázsás átlagos hektárhozamról beszéljünk. A TERMELÖK LEZÁRTÁK A VITÁT? A búzatermesztés szakemberei, illetve a tudományos dolgozók még vitatkoznak, kutatnak, kísérleteznek, nem lehetne-e valamelyik hazai fajtába beleoltani a Bezosztája vagy más szovjet búza kiváló sajátosságait, negatívumai nélkül. Mert az bizony igaz, hogy a Bezosztája szárszaporítása szinte számításba sem vehető. Az is Igaz, hogy a hazai fajtákhoz viszonyítva gyér a levélzete, ennek következtében az asszimiláló képessége is kisebb. Szóval a tudósok még vitatkoznak. A lehető legtökéletesebb búzafajta kitenyésztése érdekében végzik a maguk munkáját. A termelők szintén a saját feladatuk felé fordulnak. Az idén sok mezőgazdasági üzemben a búza vetésterületének több mint 50 százalékán nagyhozamú búzafajtát, elsősorban Bezosztáját vetnek. Látják ők, hogy fontos dolog a vitatkozás, de azt is látják, hogy közben kenyér is kell az asztalra. HARASZTI GYULA A Magas-Tátra fejlesztése közérdek Beszélgetés JOZEF LUKÁČ mérnökkel, a magas-tátra-i VNB elnökével Több előzetes tárgyalás után, ez év júniusában a FIS XXV. kongresszusa Mamaiában úgy döntött, hogy az 1970. évi sívilágbajnokság klasszikus számait esetleg a Magas-Tátrában rendezik meg. A Nemzetközi Síszövetség küldöttei azóta már több ízben látogattak el a Magas-Tátrába, hogy meggyőződjenek a szállodák, utak, sportlétesítmények stb. állapotáról, valamint a további előkészületekről. Ezekről a legilletékesebb, j o z e f Luk á C mérnök, a Magas-Tátra-i Városi Nemzeti Bizottság elnöke, s egyben a világbajnokság előkészítésével megbízott szervező bizottság alelnöke tájékoztatott bennünket. • Milyen hatással lesz a Magas-Tátra idegenforgalmának fejlesztésére az 1970. évi sívilágbajnokság? — Le szeretném szögezni, téves az a nézet, hogy kizárólag ennek a sporteseménynek köszönhető a Magas-Tátra jelenlegi nagyarányú fejlesztése. Ezt ugyanis már a 188/1959. számú kormányrendelet ls rögzítette. Kétségtelen azonban, hogy a világbajnokság közeli időpontja meggyorsítja az építkezés ütemét, és lényeges változásokra kerül sor a beruházások terén is. • Melyek a legsürgősebb tennivalók? — A legfontosabb feladat a Csorba-tó melletti sportközpont és a hozzátartozó közigazgatási, vendéglátólpari, kulturális és szociális létesítmények átadása. Egyes építkezések már a befejezés előtt vannak. Igy például az új ugrósáncokon (a nagyobbik 85,5 m, a kisebb 70 méter ugrótávval j márciusban már komoly nemzetközi versenyt rendezünk a „Magas-Tátra nagydíjáért". Ezt amolyan „főpróbának" tekintjük — miután a világbajnokság helyét Illetően a FIS áprilisban hozza Bejrútban a végső határozatot. Minden igényt kielégítő sportközpont létesül Tátralomnicon és a Hrebienokon. A krajnici ugrósáncok konstrukcióit már felszerelték, a Hrebienok lankáin pedig a lesiklók, ródlizók és bobversenyzők találnak pompás feltételeket. Belátható időn belül két új szállodával bővül vendéglátóipari hálózatunk. A Felkal-tó közelében, a leégett Sziléziaimenedékház helyén 1967-ben átadják az új, 100 férőhelyes hegyi szállodát, a Podbanskón pedig egy évvel később fejeznek be egy 120 vendég ellátását biztosító, „B" kategóriába sorolt szállodát. A sívilágbajnokság időpontjáig a Csorba-tó mellett még a tervezett 230 férőhelyes luxusszálló is felépül. További „B" kategóriába sorolt szállodák épülnek még Ötátralüreden, •Tátralomnicon és közvetlenül a Csorba-tó partján. • Hogyan korszerűsítik a tátrai közlekedést? — Az idegenforgalom és az 1970-re várható csúcsforgalom a közlekedés újjászervezését teszi szükségessé. Ez az országutak és a bekötőutak minőségére, a vasúthálózat korszerűsítésére, valamint a légiforgalom fellendítésére egyaránt vonatkozik. Az egyre forgalmasabb „Szabadság út" korszerűsítésére mintegy 50 millió koronát fordítunk. A MatlárhSza és a Csorba-tó közötti 25 kilométeres útszakaszon a munkálatok már folyamatban vannak. Korszerűsítjük az elavult tátrai helyiérdekű vasutat: tizenhét modern, háromrészes szerelvényt helyezünk üzembe — ezáltal lényegesen gyorsabb és kényelmesebb lesz a közlekedés. ŰJ fogaskerekű villamosvasutat helyezünk üzembe Csorbáról a Csorba-tóhoz. 1967-ben megkezdjük a már régen hiányolt második függővasút építését Tátralomnicról Kőpataki-tóhoz. Olaszországból új fogaskerekű berendezést vásároltunk és új kabinokkal cseréljük fel az Útátrafüred és a Hrebienok közötti Járatot. A vasút két kiindulópontján ízléses új állomásokat, vendéglőket építünk. A Magas-Tátra előnyös ős gyors megközelítése megköveteli a poprádi repülőtér korszerűsítését is. Amint elkészülnek az új betonkifutók, a poprádi repülőtér az egész év folyamán üzemben lehet. • Rendkívül fontos és hatá' sos a jól irányított propaganda. Mit végeztek e tekintetben? — Ezúttal nem feledkeztünk meg a Magas-Tátra kellő népszerűsítéséről. Kiállításokat rendeztünk Mamaiában, Oslóban, brosúrákat, fényképeket és egyéb dokumentációs anyagot küldünk a FIS legközelebbi kongresszusára Libanonba. Ez év októberében kiállítást rendezünk a Magas-Tátra természeti szépségeiről és a nagyarányú építkezésekről, s felhasználjuk a síedzők nemzetközi értekezletét is a Magas-Tátra propagálására. • Végül még egy kérdés: Van-e a Magas-Tátrának esélye a világbajnokság megrendezésére? Mindössze négy igénylő — Fallun, Garmisch-Partenkirchen, Naeba japán téli sportközpont és a Magas-Tátra között „áll még a harc". Mellettünk szól, hogy Norvégiában már többször — utoljára 1966-ban — rendeztek világbajnokságot, a Német Szövetségi Köztársaságban 1972ben olimpia lesz, melynek téli versenyszámait a japán Sapporóban bonyolítják le. Nálunk pedig 1936 óta nem volt sívilágbajnokság. Persze ez magában véve nem lenne elegendő. Biztató azcnban, hogy a FIS-küldöttek látogatásaik után tárgyilagosan nyilatkoztak a Magas-Tátra szépségeiről, lakosságunk baráti magatartásáról és az előkészületek gondos irányításáról. Sigge Bergman úr, a FIS központi titkára kijelentette. Bejrútban a Magas-Tátrát fogja Javasolni. TÄNZFR IVÄ

V TÁTRALOMNICON EPÜL AZ Of UGRÓSÄNC (Berenhaut felvétele)