Új Szó, 1966. október (19. évfolyam, 271-301. szám)

1966-10-23 / 293. szám, vasárnap

S zfn-extázisban tobzódik ilyenkor ősszel a szőlő­hegy. A fotoszintézis ti­tokzatos folyamatai megint cso­dát műveltek: a szőlővel folyé­kony arannyá változtatta a nap­lényt. Szüretelnek. Hangos diákcsapat ebédel a présháznál. Szalonnát süt az egyik, óborral kínálja társait a másik. A rnodrai szőlő és gyü­mölcstermesztési technikum ta­nulói, akik négy esztendő alatt egy évezredes művészet — a szőlőtermelés — titkaiba akar­nak beférkőzni. — Sikerül ez négy év alatt? Julius Dudás szaktanárnak, a szakma neves művelőjének tet­Itt betonoszlopok tartják a veeszőt. — Új művelési mód. Ez egy egészen új tudományág kidol­gozását tette lehetővé. A har­madik fő tantárgy a gépesítés. A mai körülmények között enélkül aligha tudnánk meg­művelni az egyre nagyobb sző­lőterületeket. Ma a kapálást — ha csak a terep engedi — traktor vontatta eszközzel vé­gezzük. Traktor segítségével permetezünk, és a többi munka zömét is így végezzük. A modrai iskolának jelentős saját szőlője van, amit részben a 270 diák művel meg. Az éven­te több hétig tartó gyakorlat EZER TÍTKA VAN A BORNAK tem fel ezt a kérdést, aki ides­tova már négy évtizede tanul­mányozza a szakma titkait. — Egy élet se elég erre — válaszolja. Az ember már-már azt gondolja, a szőlő, a gyü­mölcs minden fortélyával tisz­tában van, amikor hirtelen meglepetés érheti. Például új, eddig ismeretlen betegség üti fel fejét. Vagy az időjárás ra­koncátlankodik és amit az em­ber reggel bepermetezett, azt délre lemossa az eső. Ezernyi gondja van a magunkfajtának és pórul jár, ha nincs állan­dóan résen. A modrai szőlészeti isko­lának hagyományai van­nak. A Kiskárpátok lan­káinak szőlőtermelői javaslatá­ra 1884-ben alapították. Egy­éves szakiskola volt ez és több­nyire csak gyakorlati tantár­gyak szerepeltek a tantervben. Az iskola csak jóval később lett technikum. Amikor a ter­melők látták, hogy a megszám­lálhatatlan kártevő ellen, a jó minőségű bor termelése érde­kében széles körű ismeretekre van szükség. — Mi mindent tanulnak ezen az iskolán? — A főbb tantárgyakat há­rom csoportba oszthatjuk. A legfontosabb talán az agrotech­nika. A komoly elméleti felké­szültséggel felfegyverzett tanu­lókat a szőlő talajművelésének gyakorlati fortélyaira is meg­tanítjuk. Egy másik fontos tu­dományág a szőlőfajták ismere­te. Egész könyvtárat lehetne róla írni, milyen fontos a meg­felelő szőlőfajta kiválasztása, hiszen a talaj minősége, össze­tétele úgyszólván dűlőkként változik. Dudáš tanár körülnéz a he­gyen. Szeme végül az egyik újonnan telepített táblán nyug­szik meg. Szőlőkarók helyett idején mindén egyes diák va­lamennyi munkahelyen meg­fordul. Négy év elteltével így az alma matert jól képzett szatc­emberek hagyják el, akik fő­leg a szövetkezetekben és az állami gazdaságokban tudják tudásukat gyümölcsöztetni. — Néhány volt tanítványa már sikereket, komoly eredmé­nyeket ls elért? — kérdeztem Dudáš tanártól. — Úgyszólván kivétel nélkül jól dolgoznak. Nevet nem em­lítek, mert számomra a volt ta­nítványok egyaránt kedvesek. Tudós, nagyüzemi vezető, mi­niszteriális ember és sok-sok szövetkezeti elnök, agronómus vagy gépesítő lett az itt vég­zett növendékekből. Valameny­nyien intelligens, jól képzett szőlőművelők. — Mekkora a tanintézet bir­toka? — Négyszázhektáros. Ko­moly telepítési programot dol­goztunk ki. Eszerint a közeljö­vőben 50 hektár szőlőt és 32 hektár gyümölcsöst fogunk te­lepíteni. — Tehát az iskola címében a „gyümölcstermesztési" szónak is megvan a maga jelentősé­ge... — A gyümölcstermesztés semmivel sem kevésbé fontos. Annak ellenére, hogy gyümöl­csösök telepítésére és a pro­dukció fokozására úgyszólván mindenütt megvannak a lehe­tőségek, hazánkban a gyü­mölcsfogyasztás nagyon ala­csony, akár kétszeresére is nö­velhetnénk. Szeretném, ha vég­zett hallgatóink minden szövet­kezetben létesítenének gyümöl­csösöket, hogy a piacon soha­se legyen hiány. Ez nemcsak népgazdasági érdek, az egész­ségügyi szakemberek ls állan­dóan napirenden tartják ezt a kérdést. A z iskolában jól felszerelt tantermekben folyik a tanítás. A harmadik osztályban éppein kémiaóra van. A tanár a növényi tápszerek­ről tart előadást, majd a múlt óra anyagát ismétlik. Az egyik fiú szépen, értelmesen, szak szerűen elmondja, gyakorlati foglalkozása idején hányféle növényi kártevővel taillkozott. — A peronoszpóra ellen ho­gyan védekezel? — kérdezte a tanár... És a szövőlepke el­len ...? A riporter csak a számára legismerősebb kártevők nevét jegyezte meg. A diák legalább kéttucatnyi felsorolt. És min degyiknél azt is elmondta, mi lyen összetételű vegyszer a leghatásosabb. Ügy látszik, eb ben az iskolában az elméletet szorosan összekapcsolják a gyakorlati szükségletekkel. Akaratlanul is arra kell gondolnom, mennyit változott a szőlőtermelő életmódja, mun kája. Ma egy hektár sző'ő megművelésére átlagosan egy dolgozó szükséges. Természete sen tucatnyi különféle gép és ki tudná elszámlálni hányféle vegyszer ls kell a műveléshez. Régebben egy hektár szőlő gondozását csak négyen-öten voltak képesek elvégezni. De milyen derékfájlaló munkával! Ahol a szükség úgy kívánja hazánk szőlőhegyein is beveze tik a terraszos művelést. Ez azt jelenti, hogy fokozódik a gépesítés lehetősége, mert a terraszok vízszintes tábláin is közlekedhet majd a traktor. De ennek megvalósításához előbb a terep rendezését el kell vé gezni. Az iskolában ezzel ls szá mólnak. A tananyagba már be iktatták a földmérés oktatását ls. Megkérdem az egyik negye dikesi: érettségi után hova megy dolgozni. — Engem a žarušicei szövet kezet küldött az iskolába. Tomáš Kellner a fiú neve ét alig várja, hogy szülőfalujában átvehesse a szőlőtermelés irá nyitását. Úgy beszél, hogy lát szik, szűkebb hazájában vele is számolnak, hiszen a dél-morva országi föld kiváló bort terem — Csallóközből is vannak az Iskolában? A Duna menti szövetkeze­tek mintha idegenkednének a szőlőtermeléstől — mondja Du dáš tanár. Csak néha-néha irat­kozik be egy-egy fiatal a mi Iskolánkba. Pedig meggyőződé sem, hogy Csallóközben sok helyütt szépen teremne a sző­lő. És a termelése kifizetődik. A modrai iskolában ezek­ben a napokban több­nyire gyakorlati oktatás folyik. A holnap szőlészeti-bo­rászati szakemberei szüretel­nek és egy-egy pincében már javában forr a bor. TÓTH MIHÁLY Picasso köszöntése Az ibériai nagy varázsló nyolcvanötödik születésnapjára MŰVÉSZETÉT sokan értékel­ték már, többek közt Apolli­naire, Majakovszkij, Aragon, Pablo Neruda és Cocteau... Paul Éluard pedig így írt róla: „Megtanítod őket rá, milyen szép is átélni a boldog utópiát, a végtelen vakációk gyermeki álmát, de vágyat ébresztesz bennük arra ls, hotiy mindent lássanak, bátorságot öntesz be­léjük, hogy nap nap után visz­szautasítsák kiszolgáltatásukat annak, ami a pusztulást hirde­ti!" Műveit Hitler annak idején eltávolította a német képtárak­ból, XII. Pius istentelennek, Truman pedig felforgatónak nevezte művészetét és alkotá­sának anti humanizmusáról be­széit A. A. Zsdánov is. Jómaga kijelenti, hegy egész élete nem más mint szünteJen harc a reakció és a halál ellen a mű­vészetben. De nemcsak a mű­vészetben, a polgári, a minden­napi életben is! Ezért festi meg a spanyol polgárháború évei­ben egyik leghíresebb, leghu­nianlstább képét a Guernicát, ezért is lép be a francia kom­munista pártba, és ezért alkot­ja meg a békevédő mozgalom örök jelképét, a picassói béke­galambot, s reagál ecsetével a kfireai háború embertelen ese­ményeire is. A NYOLCVANÖTÉVES Pablo Pirafso abból a Spanyolország­ból indult el, ahonnan a XVI. században a konkvisztádorok keltek útra, hogy új világokat fedezzenek fel, hódítsanak meg. Picasso azonban nemcsak új világokat fedezett fel, hanem a régieket lerombolva újakat teremtett. A századfordulón lé­pett a porondra, s rövidesen hadat üzent az európai fes­tészet Giotto óta érvényben lé­vő hagyományos formanyelvé­nek. Tagadva a tárgyak a ter­mészet külső, érzékelhető je­gyeinek lemásolását, mint a festészet örökérvényű törvé­nyét, az alkotás, a teremtés el­sőbbségét hirdette az utánzás­sal szemben és elvetette az úgynevezett egy nézőpont által meghatározott perspektivikus teret, közel abban az Időben, amikor a tudomány Is revidiál­ta az euklideszi és newtoni té­teleket, s megváltoztatta a tér­ről eddig érvényes meghatáro­zásokat is. Már a kezdeti „Kék korszak" valamint a későbbi, a több op­timizmussal telített „rózsaszín korszak" alkotásai is viharos vitákat váltottak ki a kritiku­sok és a nagyközönség sorai­ban. Am az 1907-ben bemuta­tott „Avignoni kisasszonyok" című festménye teljes szakítás a múlttal, határkövet jelent az európai festészet történetében. Míg Matisse és a többi fauveis­ták a XX. századra néztek é3 mégiscsak a XIX. századot lát­ták, Picasso rádöbbent arra, hogy a XX. század alapjaiban különbözik a múlt évszázadtól. AZ „AVIGNONI KISASSZO­NYOK" megjelenése után pedig az európai festészet változik majd meg teljesen, és már so­hasem lesz az ami még Cour­bet. Corot meg az impresszio­nisták alkotásaiban volt. Ez a festmény a kubista forradalom, az avantgardista mozgalmak születésének kezdete, teljes szakítás a múlttal, s egyben na­gyon sokszor elvetése a széo­nek, mint a művészet kerék­kötőjének. Nagyon ls helyes Roger Garaudynak az a megál­lapítása, hogy „Picasso a XX. századot nem másolja, nem idealizálja s nem is torzítja, hanem a lényeget, az alapvető törvényszerűségeket ragadja ki belőle" s gyakran a dolgok bel­ső rendjét akarja ábrázolni, amelyet az optika törvényei til­tarak, az emlékezés és az áb­ránd viszont megkövetelnek. Picasso valóban a modern festészet Kolumbusza s Pizarrő­ja is egyben, az analitikus és a szintétikus kubizmus megterem­tője, a stílusok egyidejűségé­nek páratlan reprezentánsa, akiben, állandóan él az objek­tív világ tudata még akkor is, ha ezt alkotásaiban csupán rejtjelezi. NEM HINNÉM, hogy lenne korunknak még egy művésze, aki oly fáradatlanul hivatkoz­na az emberek tudatára, mint Pablo Picasso, aki a társadalom szöges ellentéteiben gyökerező életművével úgy izgat és nyug­talanít, ösztönöz és ébreszti az emberi lelkiismeretet. S lehet­nek művészetéről a vélemények különbözők, a valóságon mit sem változtatnak: Picasso a XX. század legnagyobb festője, el­lentétektől vemhes korunk hi­vatott szószólója, a béke és a haladás harcosa, akinek művé­szete rányomta jellegét a XX. századra. BARSI IMRE BESZÉLGETÉS A KOŽICEI JÁRÁSI PÁRTBIZOTTSÁG TITKÁRÁVAL A mezőgazdasági termelés városkörzet! szakosítása Közel, hat esztendővel ezelőtt alkalmam volt betekinteni abba a vaskos tanulmányba, amelyben néhány kiváló mező­gazdasági szakember fejtette ki elképzeléseit Kelet-Szlovákia székhelye és környéke egyre növekvő lakosságának mezőgaz­dasági termékekkel való ellátásáról, s ezzel kapcsolatban a városkörzeti mezőgazdasági termelés színvonalának megfelelő emeléséről. A könyv tudományos alapon tárgyalja a megoldá­si lehetőségeket. EEJ3 1966. X. 23. Ez a tanulmány — amint ké­sőbb kiderült — csak a továb­bi elképzelések, és javaslatok alapjául szolgált. Az SZLKP ko­šicei járási bizottsága ezért a legutóbbi plenáris ülésén napi­rendre tűzte e kérdés rendezé­sét. Erről beszélgetett ján Mila­niak elvtárssal, a járási pártbi­zottság titkárával, lapunk mun­katársa. • MIBŐL INDUL KI A VA­ROSKÖRZETI TERMELÉS TÁVLATI TERVEIVEL FOG­LALKOZÓ, S A PLENÁRIS ÜLÉSEN JÖVAHAGYOTT ÜJ JAVASLAT? — Košice és környékének ro­hamos Ipari fejlődése és a la­kosság állandó gyarapodása nagy feladatot ró járásunk me­zőgazdasági üzemeire. Számítá­sunk szerint 1970-ig járásunk­nak közel 260 ezer lakosa lesz. Néhány esztendő múlva számuk eléri a 330 ezret. Mezőgazda­sági termékekkel való ellátásu­kat elsősorban nekünk kell biz­tosítaniuk. Ehhez 1970-ben 68.8 millió liter tejre, 22,10 vagon húsra, közel 60 millió tojásra és 2756 vagon zöldségre lesz szükség. A termelés jelenlegi módszerével járásunk mezőgaz­dasági üzemei nem lesznek ké­pesek ezt a mennyiséget bizto­sítani. A terv szerint 1970-ben — 1966-hoz viszonyítva — 2992 tonna hússal, közel 6 millió tojással, 13,5 millió liter tejjel többet kell felvásárolnunk. Ezenkívül még jelentős meny­nyiségű állati termékkel és zöldséggel is el kell látnunk lakosságát. Ebben a trebišov!, a michalovcei és a rozsnyói já­rás termelőinek segítségére is számítunk, de elsősorban saját forrásaink és adottságaink legnagyobb fokú kihasználásá­ra támaszkodunk. Ezért keres­sük a mezőgazdasági termelés továbbfejlesztésének legkedve­zőbb útját... • VÉGLEGESNEK MONDHA­TÓ E S MILYEN SZEMPON­TOKAT TART SZF.M ELŐTT AZ ÜJ JAVASLAT? Alapjában véve ez a javaslat véglegesnek mondható, mivel. a javaslat alapjául szolgáló ta­nulmány a mezőgazdasági üze­mek adottságainak, legjobb szakembereink véleményének, s nem utolsósorban a negyedik ötéves terv faladatainak figye­lembevételével készült, és a ter­melési ágazatok céltudatos sza­kosításán alapszik, s a mező­gazdasági üzemek gazdálkodá­sának belterjesebbé tételével és a termelés szakosításával érhetjük el. A szakosítást rész­ben már bevezették a barom­fi- és a sertéstenyésztésben. A szarvasmarha-ten vésztésben azonban még mindig nem ju­tott érvényre, s járásunk szem­pontjából éppen ebben a ter­melési ágazatban való beveze­tése döntő fontosságú ... • MILYEN FORMÁBAN GONDOSKODNAK A JÄRÄS ÜJ TERMELÉSI PROGRAM­JÁNAK BEVEZETÉSÉRŐL? — Ez nem rövid lejáratú fel­adat. Megvalósítása hosszabb Időt Igényel. A napokban jóvá­hagyott új tervezet alapján a tennivalókat — fontosságuk­nak és lehetőségeiknek megfe­lelően — három időszakra osz­tottuk. Termelési körzeteket szervezünk, elsősorban olyan mezőgazdasági üzemekből, ahol ehhez megvannak a politikai, a káder, és a termelési feltéte­lek. Ezek részére megszabtuk, hogy milyen termelési ágaza­tokkal foglalkozzanak. A jövő elejétől 12 mezőgazdasági üzemben: a Barcai, a Tornavá­raljai, az Aprófalvi és a Nagy­Idai Állami Gazdaságban, vala­mint a beniakovcei, a Cakano­vicei, a kehnyecl, az olcsvári, a miglécl, a szinai, a rozgonyi és a petőszinyei EFSZ-ben sza­kosítják a termelést. Ezek a járások összterületének közel 31 százalékán gazdálkodó üze­mek a jövőben például csak olyan gazdasági állatokat te­nyésztenek majd, amelyekhez már megvannak. Illetve a kö­zeljövőben teremtik meg a ked­vező feltételeket. Ezeken a he­lyeken már folynak az előké­születek, járásunk legjobb szakemberei segítik őket a jö­vő óv termelési tervek kidol­gozásában ... • HOGYAN KÉPZELIK EL AZ EGYES TERMELÉSI KÖR­ZETEK KIALAKÍTÁSÁT? — Az említett állami gazda­ságok — különleges helyze­tükre való tekintettel — egye­lőre önálló termelési körzete­ket alkotnak. A szakosítás má­sodik részében — 1967 íolya­mán — 35 EFSZ bevonásával hat termelési körzetet létesí­tünk. Ezeknél számítunk a kör­zetek közötti együttműködési kapcsolatok kiépítésére, főképp a kiváló minőségű üszők eladása és felvásárlása terén. A harma­dik szakaszban további 13 ter­melési körzet — 54 szövetkezet­tel — tér át a szakosított gaz­dálkodásra. Ezt megelőzően 29, kis földterülettel rendelkező szövetkezet egyesítésével ki­lenc nagyobb mezőgazdasági üzemet létesítünk. Ezáltal 86­ról 66-ra csökken járásunk szövetkezeteinek a száma. Ezekben — három kivételével — a legfontosabb termelési ágazat a tejtermelés lesz. x Hét EFSZ marhahúst, nyolc szövet­kezet tojást, három baromfi­húst, huszonkettő pedig sertés­húst fog termelni, végül több szövetkezetet malancnevelésre szakosítunk. • MILYEN TOVÁBBI INTÉZ­KEDÉSEKRE KERÜL SOR AZ ÜJ TERMELÉSI JAVASLAT MEGVALÓSÍTÁSA TERÉN? — Nehéz lenne röviden ösz­szegezni azokat a különféle fel­adatokat. melyek teljesítése nélkül a városkörzeti szakosí­tás megvalósítása szinte el­képzelhetetlen. Rengeteg tenni­való vár ránk a növénytermesz­tésben is. A földalap leghaté­konyabb kihasználásának bizto­sításával egyidejűleg a terme­lést a szakosított állattenyész­tés követelményeinek megfele­lően kell megszerveznünk. Itt elsősorban a takarmányalap biztosítására gondolok. Továb­bi feladataink: az állatállo­mány kiváló egyedekkel való feltöltése, s az állatállomány termelőkörzetek szerinti átcso­portosítása és produktivitásuk állandó növelése. Ezeknek a feladatoknak a legapróbb rész­letekig való végrehajtása je­lentős mértékben elősegíti cél­kitűzéseink megvalósítását. > Feldolgozta: KULIK GELLÉRT

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents