Új Szó, 1966. október (19. évfolyam, 271-301. szám)

1966-10-21 / 291. szám, péntek

a

z új gazdasági Irányítási rendszer szelleme már nem egy helyen, nem egy népgazdasági ágazatban bizonyítja, hogy hazánk területén — ha nem is tartozunk a nyersanyagokban leggazdagabb országok közé —, sok a kihasználható, de eddig nem eléggé kihasznált nyersanyag. jó példa erre, hogy KeletSzlovákiában felújították és továbbfejlesztik a magnezit ipari, hogy a beruházások elosztásánál fontosságának megfelelő helyet kapott a kerámialés üvegipar. Pedig a közgazdászok és a pénzügyi szakemberek ma jól megnézik, milyen új üzemek építésébe fektetjük be az ország vagyonát. Ez érthető is, hiszen számunkra nem közömbös, hogy egy-egy több százmilliós, nagy éppen milliárdos befektetést igénylő építkezés mikor kezd termelni, mit termel, mikor téríti vissza az ország kaszszájába a költségeket. A bankszakemberek véleménye szerint Szlovákia egyik leggazdaságosabban épülő és az invesztíciókat leggyorsabban visszatérítő üzeme a Trnaoán létesítendő Skloplast gyár. — Trnaván aranybányát építünk — mondotta. kis túlzással Anton MatuSlk mérnök, az építésvezető. — Aranybányát...? — Ha nem hiszed, győződjél meg róla személyesen. Meggyőződtem róla. Maidnem igaza van az építészmérnöknek. a

z építésvezető hivatali szobájában egy technológus-mérnök volt, meg egy vegyész. Előttük apró üvegekben valami szürkés-barna anyag. . — Ez az arany alapanyaga — mondta Matušik mérnök. — De ... hiszen ez közönséges homoki — Mi azonban aranyat csinálunk belőle — jelentette ki a vegyészmérnök. — Egyes országokban — Franciaországban és az USA ban már 30 esztendeje ismerik ezt az eljárást. Ne csodálkozzék, nem régi vágású alkimisták vagyunk. Tudományos módszerekkel dolgozunk. Nézze meg az épülő gyárat. A laboratóriumban közben még megmutatták, milyen technológiai folyamatokon megy át a homok, amíg arannyá váltó-, zik. Orsóra tekert, tizedmilliméter vastagságú fonalat mutattak, amelyről kiderült, hogy az alapanyaga a homok. Egy kis zsákból a vegyész szabályos üveggolyócskákat szedett elő. Magas hőfokon ebből készítik a csillogó üvegszálat. És végül egészen puha tapintású szövetet is mutattak. Ez a késztermék, amely az elektrotechnikában, a bútoriparban, az építészetben és tucatnyi más iparágban egyaránt felhasználható. ARÁNYHOMOK — Az üvegszálból készült elektrotechnikai anyagokért az ország eddig évente sok millió devizakoronát adott ki — mondotta a vegyészmérnök. — Néhány év múlva több millió dollár értékben már mi szállíthatunk külföldre ilyen anyagot. A dollár pedig bármikor aranyra változtatható valuta... — Az aranybányáról szóló „mese" tehát egészen reális mese.., (JXeális mese. Azóta reális, %§f, hogy jó két esztendeje — 1964 elején — Trnava mellett egy gyárat kezdtek építeni. Az építésre 185 millió koronát irányoztak elő. A tervek szerint ezért egy későbbi hatalmas műszálat gyártó kombinát alapjait kellett ezzel megteremteni, hogy 1967 júliusában megkezdhesse a termelést az évi 10 ezer tonna kapacitású üzem. Nyugat-európai és amerikai "gyárak prospektusát fekszenek előttem az acztalon. Műszálból •— homokból készült műszálból — gyártott termékek fényképet vannak bennük. Gépalkatrészt ábrázol az egyik, modern vonalú bútort a másik. Mozdonykarosszériát és bútortextilt, függönyt és szigetelőanyagot is lehet belőle gyártani. Mi több, Amerikában már az üvegszállal kombinált ruházati cikkek is megjelentek. Vajon miért éppen itt, a délszlovákiai síkságon épül ez az üzem? Azért, mert mint mindenütt az országban, a közelmúltban Trnaván is felmérték és megállapították, hogy a jelenlegi viszonyok között a munkaerőt mennyire tudják kihasználni. Kiderült, hogy csak ezen a járási székhelyen több mint kétezer nő vár munkaalkalomra. A Skloplast gyár tehát Dél-Szlovákia iparosítási programja keretében épül. a

z üvegipar alapanyagát — a szlliciumoxidot — eddig többnyire csak Ke let-Csehországban bányászták. Az csak természetes, hogy a nyersanyagot nem több száz kilométernyi távolságról fogjuk ideszállítani, hanem itt Trnava mellett fogjuk bányászni. Amikorra az üzem készen lesz, a helyt szíliciumoxid bánya is termelni fog. Mondani sem kell, hogy lényegesen csökken így a termelést költség, nagyobb haszonnal dolgozhatunk. — Korszerű üzemet épite nek? — kérdeztem Vitézslav Dvoráktól, az épülő gyár igazgatójától. — Világszerte nagy a konkurrencia. Versenyképes árút csak modern technológiával tudunk előállítani. Az új üzem nagy előnye, hogy az alapanyag előkészítésétől egészen a kész termék becsomagolásáig mindent egy derítésen" beiül végeznek. Csökken így az átfutási idő. csökken a szállítási költség. Érvényesül az új gazdaságpolitika szelleme. — Vajon lesz-e piac a trnavat termékek számára? a

z igazgató egy iratkötegre mutat. — Ha tízszer ekkora kapacitással kezdenénk a gyártást, akkor is találnánk piacot. Naponta érkeznek hozzánk üzletkötést ajánlatok. A szociális ta országokban rajtunk kívül csak a Szovjetunió gyárt iivegműszálat. Es a termelés korszerűsítésénél a hazai szükséglelek kielégítése is meglehetősen komoly feladat. A hagyományos anyagok fokozatosan háttérbe szorulnak. Az üvegműszálat ma világszerte a jövő anyagának tekintik. Például Hollandiába, Olaszországba és Svédországba szállíthatnánk már ma is jelentős mennyiséget. Ott ezek az anyagok már közismertek és a legszélesebb méretekben alkalmazzák őket. Az új üzem elsősorban a környék asszonyainak ád majd munkaalkalmat. A járási munkaközvetítőbe naponta százával érkeznek asszonyok, lányok, akik már alig várják, hogy a gyár megkezdje a termelést. 1970-ben előreláthatólag kétezer ember fog dolgozni az üzemben. intha beteljesednék a réJ\V> 9' alkimisták jóslata: közönséges homokból aranyat érő termékeket állítanak elő. Ojra bebizonyosodott, hogy hazánk nem is olyan szegény ország, csak körül kell néznünk a házunk táján. TÓTH MIHÁLY JOGI TANÁCSADÓ | Milyen esetekben adhat el az állam öröklakásokat A már korábban ismertetett Tt 1966/52 sz., a személyi tulajdonban levő öröklakásokról szóló törvény, annak Tt 1966/66. sz. végrehajtási rendelete és a kormánynak a nemzeti bizottságok számára kiadott irányelve, szabályozzák azokat a feltételeket, amelyek alapján az állam lakásokat adhat el a polgárok személyi tulajdonába. MILYEN HÁZBAN LEVŰ LAKÁSOKAT LEHET ELADNI? Csak az állam tulajdonában levő lakásokat lehet a polgárok személyi tulajdonába eladni, éspedig csak akkor, hogyha a házban levő minden lakást egyidejűleg megvesznek. A polgárok a magántulajdonban levő bérházaikat nem oszthatják fel öröklakásokra. A már lakott lakásokat csak azok lakójának lehet eladni at önkéntesség teljes tiszteletben tartásával (nem szabad a vevőre nyomást gyakorolni). A már lakott házak közül rendszerint csak az olyanok jönnek számításba, amelyekben nincsen több mint 6 lakás, feltéve, hogy ezek a házak külön egységet képeznek. Rendszerint a városok zöldövezetében levő házakról van szó. A nagyobb házakban levő lakások csak akkor adhatók el, ha jó minőségűek, teljes a felszerelésük és központi, táv- vagy emeleti (etázs) fűtésük van. HOGYAN TÖRTÉNIK AZ ELADÁS? Az eladás önként kötött adásvételi szerződés alapján lön létre. Az ilyen szerződésnek a vétel tárgyáról, a vételárról szóló megállapodáson kívül tartalmaznia kell a lakástulajdonosok kölcsönös jogainak és kötelezettségeinek szabályozását. A LAKASOK VÉTELÁRA A lakások vételára a Tt 1964/60 sz. lakbérrendeletben meghatározott 4 lakásminőségi osztály szerint a lakás padlófelületének minden négyzetmétere szerint a következő: az 1. osztályban 1200 és 1400 korona között, a II. osztályban 900 és 1200 korona között, a 111. osztályban 600 és 800 korona között, a IV. osztályban 400 és 600 korona között. Az egyes minőségi osztályok keretén belül az árat a lakásnak a házban levő elhelyezése, felszereltsége, a lakóhelyiségeknek a nem lakóhelyiségekkel szembeni aránya szerint határozzák meg. Tekintetbe veszik azt is, hol van a ház, van-e megfelelő udvara, kertje és egyéb felszerelése. Ha a lakást eddigi lakójának adják el, nem lehet tekinteN be venni az esetleges beruházásokat, amelyeket a lakó azelőtt a lakásba eszközölt. A régebbi lakások esetében elhasználódás címén (amortizációI a használat minden éve után rendszerint 1 százalékot kell leszámítani. Ez a leszámítás a ház, illetve a lakás karbantartásának mértéke szerint kisebb, illetve nagyobb is lehet. Az árleszállítás elhasználódás címén azonban legfeljebb az összérték 70 százaléka lehet. Pl: a III. kategóriájú 50 m» padlófeltiletü lakás 1 négyzetmétere 700 korona lenne, összesen tehát 35 000 korona. Mivel a ház már 50 éves és karbantartása közepes, elhasználódás címén 50 százalékot, tehát 17 500 koronát kell leszámítani és így a vételár 17 500 korona lenne. Ha a lakást addigi lakójának adják el, az említett módon kiszámított árból további 30—50 százalék árengedményt lehet adni. A KNB székhelyén levő városokban, valamint Prágában, Brnóban, Bratislavában és a KNB által kijelölt további helységekben az új lakások említett módon kiszámított árát 15 százalékkal lehet emelni. Egyes, a KNB által megállapított helységekben (főként határ menti övezetben) a lakott lakások eladásánál 80 százalékos, az új lakások esetében 20 százalékos árengedmény adható. A nem lakás céljaira szolgáló helyiségek (műterem, garázs) árát hasonlóképpen a fenti minőségi osztályozás alapján kell kiszámítani azzal a különbséggel, hogy a végeredményt 0,8 hányadossal való beszorzással kell csökkenteni. MILYEN IDŐN BELÜL KELL A VÉTELARAT MEGFIZETNI A lakás vételárát egyszerre, a szerződés bejegyzése után legkésőbb 15 napon belül kell megfizetni. A vételárra az Állami Takarékpénztár kölcsönt adhat, főként ha a lakást annak lakója veszi meg. A Tt 1965/121 sz. hirdetmény értelmében az ilyen lakásvásárlásra az üzemek kulturális és szociális alapjukból dolgozóiknak kölcsönt nyújthatnak. Dr. FÖLDES JÓZSEF 1966. X. 21. T. MESTER NEVÉVEL kapcsolatban alig fél éve még az igazságos, erélyes jelzőket használták. Ma pedig az* mondják, hogy zsarnok, igazságtalan. Miért? Az ügy lényegében azzal robbant ki, hogy T. mester ittas állapotban megverte a feleségét. Az asszony arcán ennek nyoma maradt. Mivel a műhelyben dolgozók közül több mint tizen egy házban laknak a mesterrel, az esetről néhány nap alatt tudomást szerzett az egész kollektíva. Tudjuk, hogy minden munkahelyen akad néhány egyén, aki döntően befolyásolja a kollektíva véleményét. Jelen esetben a nők — a műhelyben dolgozók fele — szította a hangulatot a mester ellen. Az eset megtörténte előtt sosem találták sértőnek erélyes hangját, utasításait szinte szó nélkül teljesítették. Egy idő óta viszont naponta sor került apróbb nagyobb szóváltásokra. A mester most is éppen olyan szigorúan intézkedik, mint azelőtt. Viszont, ha fél éve bírált valakit a selejtért s bizonyos százalékot levonatott az illető keresetéből, akkor a dolgozók többsége igazat adott a mesternek. Elismerték, hogy szigorú intézkedéseinek betartása elősegíti a terv teljesítését. Az utóbbi néhány hónap alatt megváltozott a helyzet. Ma alig szólal fel valaki az értekezleteken. Rendszerint csak a megbírált egyének tiltakoznak néha elég gorombán. A legutóbbi termelési értekezleten a mester név szerint bírálta azokat, akiknek keze alól a legtöbb selejt kerül ki és nem használják ki a munkaidőt. Szavaival felszította a hangulatűzte napirendre T. mester ügyét. Bárhogy nézzük ls, itt sokai többről van szó, mint egy családi ügyről. A különböző vezetők úgynevezett családi és személyi ügyei egy bizonyos határvonalat átlépve társadalmi S/Ugmú nwtcéaet foť. Az egyik nőből kitört az elfojtott vélemény: „Azt hiszi, hogy bennünket ls úgy zavarhat, mint a feleségét. Minket nem lehet megverni. Nem ls tudom, hogyan lehet vezető, még hozzá párttag egy ilyen zsarnok ..." Ketten, próbáltak szólni a mester mellett, de a zsivajban elveszett a hangjuk. A termelési értekezlet veszekedéssé fajult. így került az ügy a pártbizottság elé. Igaz, néhányan töröltetni akarták a napirendről, de a pártbizottság többsége nem értett egyet a „sok hűhó semmiért" véleménnyel. Mert nem lehet elslklani szó nélkül az olyan „semmiség" mellett, hogy egy pártonkívüli megkérdezi: „Hogyan lehet párttag az a mester, aki így viselkedik? Vagy a vezetők cselekedeteit más mércével mérik?" AZ ILYEN ELŐZMÉNYEK után a pártbizottság jogosan vagy legalábbis üzemi problémákká nőhetnek. Ez történt a jelen esetben is. A pártbizottságon T. őszintén beszélt. Elmondta, hogy egyik ismerőse névnapját ünnepelték, éjfél után ment haza, ittasan. Az asszony szidta, ő pedig megütötte. „Megtörtént, nagyon szégyellem. Az asszony rég megbocsátotta a botlást, de a műhelyben a nők ellenem fordították a kollektívát." Ennyit hozott fel csupán mentségére. Miért cselekedtek így a nők? Ez a kérdés ls felvetődött a műhely 15 tagú pártcsoportjának ülésén. A felszólalók véleménye szerint a nők, és általában a műhely dolgozóinak véleménye nem változott meg máról-holnapra. Ma ls azt állítják, hogy a mester kiválóan érti a szakmáját, de mint vezető, mint ember, elvesztette tekintélyét. A műhelyben vasfegyelmet kívánt, de ő a szomszédos mester irodájában munkaidő alatt ls vígan poharazgatott. A dolgozók figyelték viselkedését. Számtalan apró eset Igazolta, hogy megingott az összhang szavai és cselekedetei között. A többség előtt akkor vesztette el végképp emberi tekintélyét, amikor az egyik szakszervezeti gyűlésen Z. esztergályos ügyét vitatták. Az emberek még ma ls emlékeznek szavaira: „Javaslom, hogy Z. ne kapjon fizetést, mivel azt rendszeresen elissza és részegen bántalmazza családját. A pénzt küldjük el a feleségének." Az emberek felszisszentek. „Éppen ő mondja azt, aki már kezet emelt a feleségére? Persze a mesternek mindent szabad." Ilyen megjegyzéseket tettek az emberek. Különben Z. esetében helyesen járt el a szakszervezet, de nehéz kideríteni, hogy miért éppen T. mesterrel mondatták el a javaslatot. S neki sem jutott eszébe, hogy alig néhány hete 6 is megverte a feleségét? — Azt hittem, rég elfeledték az emberek. Nem gondoltam, hogy ilyen ügyet csináhtak belőle. Így gondolkozott a mester. Elfeledte azt is, hogy az emberek döntő többsége a maga módján ftéli meg azokat, akik megszegik a társadalmi együttélés normáit. Létezik egy iltalános erkölcsi minimum — a örvénycikkelyektől függetlenül — melyet az emberi kapcsolatok Íratlan .törvényének neveznek. Ennek betartása a vezetőt még hatványozottabban kötelezi. Ezt a nézetet hangsúlyozták a pártbizottság tagjai is. T. mester, aki különben az üzem egyik legképzettebb, legtapasztaltabb mestere, éppen erről feledkezett meg és a személyes példáadásból elégtelenül vizsgázott. Ezért javasolta 9 pártbizottság, hogy helyezzék viszsza az esztergapad mellé, s állítsanak új mestert a műhely élére. A pártbizottság bizonyára nem azzal a céllal javasolta beosztásából való leváltását, hogy ezzel életre szólón elzárja előtte a további érvényesülés lehetőségét, hanem azzal ls, hogy magatartása megváltoztatására bírja, mert csak így szerezheti vissza elveszett tekintélyét. AZ IGAZGATÓ EGYETÉRTETT a javaslattal, bár nem titkolta, hogy a büntetést túl szigorúnak tartja. Véleménye akkor változott meg, amikor részt vett ä műhely pártcsoportjának ülésén. Az egyik munkás ezt mondta: Szigorú mércével mérjük a vezetők, főként a párttagok erkölcsi magatartását. De ez a mérce egységes volt. mind Z. esztergályos, mint T. mester esetében. S ugyanilyen szigorúlenne akkor is, ha netalán az Igazgatónk kerülne Ilyen helyzetbe. Ennyi a T. ügy tanulsága. Azért szóltunk róla, mert nem fehér holló. CSETÖ JÁNOS