Új Szó, 1966. október (19. évfolyam, 271-301. szám)

1966-10-21 / 291. szám, péntek

val is foglalkozunk. Gondolunk a nö­vényvédelemre, rovarlrtószerek gyártá­sára. Azt is megtudtam, hogy a legkorsze­rűbb elektronikus számitógépek gyár­tását is felvették programjukba. A fél­készárut és a csomagolóanyagot saját üveg-, plasztikanyag-, kerámiagyárak, valamint magnetikus acélöntödék szál­lítják. — Mi a helyzet a kísérletezés és kutatás terén? — Jelenleg húszezer tudományos ku­tatót foglalkoztatunk az egész világon, itt, Eindhovenben 2200 tudós, fizikus, vegyészmérnök dolgozik, közülük há­romszázan a tudományok doktorai. A mikrohullámok és a félvezetők fizi­kája, valamint a magnetikus műanya­gok terén elméleti kutatásokat foly­tatunk ... Sok érdekes adatot találtam a kon­szern tavalyi üzleti jelentésében. Évi forgalma elérte a 7 miliárd 545 millió holland forintot, nyeresége 399 millió forint volt. A jelentés azonban nem tartalmazta azt, amit országszerte tudnak az em­berek: a Philips-konszern az utóbbi években nagyon ls érdekelt a rakéta­üzletben, s e célból az Egyesült Álla­mokban különvállalatot alapított. Sok üzemet, vállalatot vett át, amelyek Igen gyakran régi nevükön szerepel­nek. Kevesen tudják, hogy Phillpsék a Van Houten és a Bensďorp kakaó­gyárakban is érdekeltek. Az utóbbi hetekben nagy felháboro­dást keltett az a hir, hogy a konszern Hollandiában négyezer alkalmazottat szándékozik elbocsátani. Erról még fo­lyik a vita. Még annyit árultak el nekem, hogy a konszern jövőre megkezdi a színes tv-készülékek gyártását. adják vissza tökéletesen a hangot, az utasok nem értik meg a közleménye­ket. Ezért valószínűleg Philips-szakér­tök segítségével nagy képernyőkkel látták el a peronokat, s nagy betűkkel a tv jelzi a vonatok indulási és érke­zési idejét. Ezt az érdekes berendezést eddig még nagyobb állomásokon sem láttam. A vállalatnak saját autóbuszparkja van. Percnyi pontossággal szállítják a vonattal érkező alkalmazottakat és a látogatókat az egyes épületekhez. Hatalmas parkolóhelyek a munkások ezreinek kerépárjait, robogóit és autóit fogadják be. A 180 ezer lakosú mo­dern városban csak a Phtlips-művek 40 ezer személyt foglalkoztat. Rövid várakozás után F. F. Radicr úr, a keleti kiviteli osztály vezetője fogadott. Barátian elbeszélgettünk. Na­gyon jól ismeri Csehszlovákiát, a brnól kiállításokról is tud. Reméli, hogy a jövőben köztársaságunkkal nagyobb forgalmat bonyolítanak le. Az autóban folytattuk beszélgetésünket, mert meg­kért, hogy szolgálati kocsiján kísérjem el az állomásra, mivel sürgősen Há­gába kell utaznia, ugyanis sajtóérte­kezleten vesz részt a csehszlovák nagy­követségen. Az állomásról visszakül­dött a főépületbe, ahol ebéd után egy 35 év körüli, atléta termetű úr vett pártfogásba. Interjúmat Holts úrral folytattam, ő kalauzolt az egyes osztá­lyokon és tájékoztatott a gyártmányok­ról. Megmutatta az EVOLUON nevű új jubileumi kiállítást, amely csak a na­pokban nyílt meg a "nagyközönség számára, és a Philips-konszern fejlő­dését szemlélteti. A kiállítás színhelye egy korszerű épület a közepén nagy, 12 V alakú pilléren nyugvó kupolával. Ottlétemkor végezték rajta az utolsó simításokat. PHILIPS A SZAMOK TÜKRÉBEN A Philips-konszern részlegei annyira elágaznak, hogy megtekintésük csak Eindhovenben megállás nélkül 15 órát ls tartana. Persze Eindhovenen kívül sok Philíps-gyár van az országban és a világ minden táján. Hollandiában 87 ezer, a világ 30 országában 200 üzem­ben pedig 252 ezer alkalmazott dolgo­zik Philipséknek. A Philips-konszern először Belgium­ban, majd valamennyi európai ország­ban létesített üzemet, később pedig Afrikában, Ázsiában, Ausztráliában és Oj-Zélandban terjeszkedett. Az ameri­kai versenytársak világkartellt alakítot­tak Philipsékkel, s kiszorították a hol­land behozatalt. * A Philips-művek már 1927-ben a rá­diógyártás élére tört, s áttért más táv­közlési berendezések, háztartási villa­mosgépek, orvosi készülékek, röntgen­berendezések, lemezjátszók, mozigépek, villanyborotvák és más ipari cikkek gyártására. A második világháború után navigációs, radar- és tv-készülé­kek, valamint atomkutatási berendezé­sek gyártását vezette be. — Hallottam, hogy vegyszereket is gyártanak — kérdeztem. — jól értesült, gyógy- és vegyszere­ket is gyártunk — válaszolta Holts úr, — A Philips—Roxane üzem és más gyárak vitaminokat is gyártanak. Ml még hormonok és izotópok előállításá­A konszern kiállításának makettje ^ülföQdo Az eindhoveni Philips-művek igazgató­ságának főépülete GREK IMRE CTIJEGYZETE A FÉNY VÁROSÁBAN Hollandia hallatára az ember önkén­telenül a tulipánokra, a szélmalmokra és a facipőkre gondol. E fogalmak ép­pen olyan szorosan összefonódnak aZ országgal, mint a legutóbbi 75 évben a Philips név Hollandia gazdasági éle­tével. A 33 ezer négyzetkilométer területű, sűrűn lakott Hollandia aránylag kis ország, nyersanyagokban behozatalra szorul, mégis nagyobb a kivitele, mint a hatalmas Olaszországé. Az exportban oroszlánrésze van a világhírű Philips konszernnek. A Philips-vállalatot 1891-ben Eindho­ven városkában Frederik Philips és íia Gerhard alapította. Kezdetben vil­lanyégőket gyártottak, s négy év múl­va majdnem fizetésképtelenek lettek. Később Philips másik fia, Anton is csatlakozott a vállalathoz; neki sike­rült megjavítani a cég pénzügyi hely* zetét és jelentősen fellendíteni a for­galmat. Ül piacokat talált Németország­ban, majd Közép-, Kelet- és Dél-Euró­pában. 1902-ben egyezséget kötött ver­senytársaival — az AEG és a Siemens­Halske gyárakkal, s értékesítő kartellt alakítottak, i" Gondoljuk meg: egy emberöltővel ez­előtt, amikor a gyár létrejött, a ma gyártott legtöbb cikk még nem létezett. Pliilipsék megakarták javítani a szén­szálas villanyégőket, az ún. Wolfram­égőket 1907-ben, a röntgensugarakat 1895-ben fedezték fel. Akkor jöttek rá a vitaminok jelentőségére, s a gyógyá­szatban először alkalmazták az ibo­lyántúli sugarakat. Egy évvel később adták kf sz első porszívógép szabadal­mát. 1897-ben jelentkezett Marconi a drótnélküli távíróval... Ebben az idő­szakban rengeteg találmányt tökéletesí­tettek; e dolgok nagy részét a Philips­cég gyártja. VALLALATI AUTÓBUSZON A KOZPONTBA Természetesen Eindhoven várost ls űtbaejtettem. Már a pályaudvaron ér­dekes újdonságra lettem figyelmes. Mivel a pályaudvari hangszórók nem 61. — Borja pedig nem sejtett semmit, és egyre csak mondogatta: „Ne lógasd oz orrod, Tolka, majd én elhelyezkedem egy gyárban ..." Járkált is munka után, de nem vették fel sehol. Kettesben kitaka­rítottuk az egész lakást. Borjának min­denre volt gondja ezekben a napokban, ő rakta a tízórait a táskámba. Várt rám, mikor hazajöttem az iskolából, esténként együtt csináltuk a leckét. Tegnapelőtt jöttek érte. Megint csak éjjel. Én rögtön felébredtem, amint csöngettek. Borja meg mit sem sejtve aludt. A főbejárat felöl jöttek, de nálunk van még egy kijárat a konyhából. Felköltöm Borját, mondom neki: „Menekülj a konyhán keresztül, bottal üthetik a nyomodat. Majd én so­káig nyitom ki nekik az ajtót." Ezt én már régebben kigondoltam. Borja rögtön futni akart, gyorsan öltözködni kezdett, de aztán egyszer csak leült a díványra és azt mondta: „Ereszd.be őket..." ÉS úgy elkezdett reszketni, hogy féltem rá­nézni: még a cipőjét sem tudta felhúzni. Én akkor ajtót nyitottam, nagyon dühö­sek voltak, hogy olyan sokáig várakoz­tattuk őket, engem félrelöktek és mind­járt Borjához siettek. Tetszeni k tudni, van nálunk egy olyan kemény heverő, a bátyám mindig azon aludt, és a box­kesztyűje ott lógott fölötte. Hát ezen a heverőn ült akkor. És amikor elvitték. elkezdett sírni. Bizonyára azért, hogy én egyedül maradok. Nem tudta, hogy en­gem is el fognak vinni. Pedig rögtön utána engem is elvittek a gyerekgyűjtő­be. Ványa bácsi, és most onnan szöktem meg. Csakhogy sokáig nem lehet elma­radnom. Keresni fognak. Anya néni, ne tessék sírni. Ne aggódjon, naponta há­romszor kapunk enni. A kicsik meg ­hétéves korig külön csoportban vannak — vidáman élnek. Nem értenek semmit az egészből, csak játszanak, hintáznak. Tolja e'hallgalott és megint meggör­bedt, mint az előbb, és úgy ült a két felnőtt előtt, géppel nyírott hajával, mint egy kiskorú bűnöző, akinek miért, miért nem, tintafolt van a homlokán. — Ványa bácsi - mondta és a fér­fira emelte szemét. És annyi panasz, annyi csüggedés, annyi könyörgés áradt ebből a szempárból, hogy fénye szinte égetett. — Fogadjon engem magához. Megelégszem egy szem krumplival nap­jában, csak vigyen el onnan. Már nem­sokára dolgozni mehetek. Jól tudok rajzolni. «- Miket beszélsz, milcet beszélsz! ­Scserbatov felugrott, nem a fiú szavai ellen hadakozva, hanem az ellen, ami az egész elbeszélgetés alatt a lelkét szo­rongatta, hiszen már régen megértett mindent és várta kérését. - Miket be­szélsz! Hót persze, hogy idejöhetsz! Ekkor már Ánya sem tudta tovább türtőztetni magát; odarohant a fiúhoz, mint az anyja és melléhez szorította fe­jét, könnyeivel öntözte kurtára nyírt haját. — Sehová nem engedünk téged! De Tolja kibontakozott a karjából. — Ezt így nem lehet. Ánya néni ezt nem tudja. - Úgy beszélt az asszony­nyal, mintha idősebb és tapasztaltabb volna. - Ott ugyanis az a rend... Legjobb lesz, ha most feltesznek egy vil­lamosra, még így is soká tart az út. Holnap reggel meg jöjjenek el értem. Ványa bácsi, ne nézzen így rám: ezt megengedik. Tegnap is lejöttek az egyik gyerekért a rokonai. Csak azt kell mon­dani, hogy engem magukhoz akarnak venni, ÉS igazolást kell hozni: a munka­helyről, meg a lakásról, hogy az egész­ségügyi feltételek megengedik. Meit különben nem adnak oda. Mindketten kikísérték a villamoshoz. És o megállónál Tolja még egyszer o lelkükre kötötte, mintha csak megértené mindazt, amit most azoknak érezniük kell: — Csak rögtön jöjjenek holnap reg­gel. Az igazolások^ ráérnek később. Nem tartanak itt sokáig minket, elirányíthat­nak. Am másnap reggel előtt még volt egy éjszaka, amit most a kitörő érzések ki­mondattok velük, mindazt holnap meg­fontoltan tettekre kell váltani, felmérve mindent, amit ezzel a perccel mogára vesz és magára vállal az ember. Holnap reggel el kell indulni, beszerezni az igazolásokat, s meg kell mondani, hová, mivégett és miről. • • • Egy hadgyakorlat alkalmával Scser­batov véletlenül összetalálkozott egyik régi bajtársával: szolgálati beosztásuk hosszú ideje szétválasztotta őket. Az utóbbi időkben már alig-alig jutott eszé­be ez a férfi. Meg volt győződve, hogy régen nem is él: jeletős személyiség lé­vén, nagyon is előtérben állott. És Szergacsov egyszer csak megjelent a had­gyakorlaton mint felügyelő, s összetalál­koztak. És úgy megörültek, ahogy csak azok tudnak örülni, akik kölcsönösen holtnak hitték egymást. Szergacsov nem sokkal előbb magas beosztásba került, emberekre volt szüksége, Scserbatovnak pedig semmiféle kompromittáló dolog nem terhelte a számláját. Igaz ugyan: politikai szűklátókörűség címén megro­vásban részesült. Egy ilyen megrovás persže semmiképpen sem számított biz­tatásnak a jövőre nézve, de mindeneset­re azt jeletette, hogy az illető elég sze­rencsés körülmények között átjutott az ellenőrzés bizonyos meghatározott szaka­szán, és von oka reménykedni. Más­62. szóval: Scserbatov személy szerint nem volt részvevője semminek, csak éppen nem figyelt fel idejekorán a közelében fegyverkező ellenségre. Dehát istenem: vajon kit nem vádolhattak azokban az esztendőkben efféle szűklátókörűséggel I És Szergacsov szilárdan így szól: — A megrovást eltöröljük! Járkálsz vele egy ideig, amennyit általában szo­kás, és aztán eltöröljük. Azzal vettek búcsút, hogy Scserbato­vot a legrövidebb időn belül kikéri Moszkva. Scserbatov bizakodott, de közben ba­bonásan félt, hogy ezzel elriasztja vá­ratlanul feltűnő szerencsecsillagót. De egyvalamit világosan érzett: most mint­egy följebb emelkedett és egyszeriben elérhetetlenné vált azok számára, akik eddig a sorsát, egész kiszolgáltatott jö­vőjét a kezükben tartották. Már nem tartozott irányításuk alá. És ezt min­den illetékes azonnal megérezte. Scser­batov máról holnapra a teljes mértékben megbízható, minden gyanún felülálló emberek körébe került. És ez nem egy­szerű emelkedés volt; tiszttársai ugyanis nemcsak azt az erőt és hatalmat érezték meg, amely mögötte állott, hanem ma­gamagában is felfedezték ugyanezt, s egyszeriben más szemmel néztek rái mintegy csupán most ismerve fel igazán, És tekintetükkel találkozva, Scserbatov megérezte, mint árad szét benne az oly régen nem tapasztalt magabiztonság. Már hosszabb ideje annak az ember­nek szemével szemlélte az életet, aki az események logikája kapcsán szükségkép­pen el fog távozni belőle. De most el­múlt az életét fenyegető veszély. És egyszerre kitárult előtte megannyi tény, amit azelőtt nem vett észre. Igen: sok jó jel mutatkozik. Azt rebesgetik, hogy mégiscsak eljutottak Sztálin fülébe bizo­nyos jelentések, és ő megtudakolta, mik Is történnek. (Folytatjuk) #1 ­mm 1968. X. 21.

Next

/
Thumbnails
Contents