Új Szó, 1966. október (19. évfolyam, 271-301. szám)

1966-10-20 / 290. szám, csütörtök

A 214 MILliÔ KORONA HÁTTERÉBEN A NYITRAI JARAS VÍZGAZDÁLKODÁSI PROBLÉMAI A fiatal mérnök figyelme­sen hallgatja a kérdéseket, s még akkor is kérdő pillantással néz rám, amikor én már választ várva hallgatok. Majd néhány pillanat múlva hangjából lep­lezetlenül csendül ki a jóleső érzés. — Nagyon örülök, hogy a víz­gazdálkodási probléma iránt ér­deklődik. Az ember már az ilyen érdeklődést is úgy veszi, hogy a munkája mégiscsak ér valamit, ha már számon tartják. — Hát kérem, a nyitrai járás vízgazdálkodási problémáival kapcsolatban először talán arról kellene szólni, hogy a járásban az utóbbi tíz évben 98 millió korona kárt okozott az árvíz. Az árvízkárok rangsorában az idei év vezet 27,6 millió koroná­val ... — magyarázza Karol Knotek mérnök. Augusztus 19. Nemhogy a kéklő eget, de még a szomszéd házat is alig láthatják a nyitrai járás északi részének lakói. Sza­kad az eső. Nyitraszerdahelynél délután egy órakor 61 centimé­ter a Nyitra vízállása, másnap este 7 órakor már 478 centimé­ter. A Dolné Krškany-i szaka­szon is hasonló a helyzet. A Ra­došinka patak szintje 30 óra alatt 340 centiméterrel emelke­dik. A Zsitva ugyanannyi idő alatt 250 centiméterrel nő. A Nyitra néhány óra alatt 4500 hektárt önt el, házak dőlnek Cssze, megrongálódnak az utak, vasutak, vízgazdálkodási beren­dezések, több ezer kút vize iha­tatlanná válik, szünetel az áram­szolgáltatás. Nyitrát is veszély fenyegeti. Augusztus 20-án már csak néhány centiméter hiány­zik és végül Nyitrára, a város közepéig, egészen a Tatra szál­lóig betör a szennyes ár. Pusztítva zúdul az áradat. Még azoknak a háta is belebor­sódzik, akik már két világhá­ború szemtanúi és résztvevői voltak. Hogyisne. Hiszen Nyit­raszerdahelyen a vízszintmérő­állomáson 1960-ban mérték az utóbbi évtizedek legmagasabb vízállását, 431 centimétert, most pedig már 478 centiméter ma­gasra duzzadt a Nyitra, még­hozzá néhány óra alatt. A Zsitva mentén 10 falu 136 lakóházából már a víz elől kell menekülni, de ezeken kívül még sok százan nem érzik magukat biztonságban. De a veszélyben forgó közös állatállományt, meg más egyebet is menteni kell. Szerencsére hívás nélkül is jön és segít a katonaság. Azon per­sze már nem lehetett segíteni, hogy 2500 hektár mezőgazda­sági föld itt is víz alá kerül. Ugyanis a Zsitvának a nyitrai járás területén nincs gátja. „Csak" 350 hektár földet áraszt el a Radošinka patak, még kevesebbet az Aranyos és a Zsltavka. Persze az épületek, az utak, a különféle berendezé­sek megrongálásából azért ezek a kis patakok is alaposan „ki­vették a részüket". S a vízkár összesen — mint korábban em­lítettem — 27,6 millió korona. Egyetlen esztendőben. A nyitrai járásban a fo­lyók és a patakok nem az Idén romboltak először, és sajnos, nem is utoljára. Józsi bácsi, Vi­nodol egyik legkorosabb embe­re ezt a „sajnost" ilyképpen magyarázza: — Hát fiaim, ezzel a felhősza­kadással úgy leszünk mi, mint akit egyszer a kígyó megmart. Ugye az ilyen fél még a gilisz­tától is. Ezután minket már a zápor is megrémít, hacsak ... — Mire gondol? — Megépíthetnék már azt a gátat ezen a szakaszon ls. Mert addig nekünk nem lesz nyug­tunk, biztonságunk. A járás vízgazdálkodási szak­emberei ls azt mondják. Külö­nösen az idei árvíz óta közöt­tük is nagyon gyakran szóba kerül a járás területén levő fo­lyók és patakok szabályozása, gát közé szorítása. Már csak azért is, mert a járás vízgazdál­kodási ügyeinek intézését az ő kezükbe adták. Elsősorban az ő gondjuk, hogy ahol csak kell, mindenütt legyen elgendő víz, de az is, hogy annyi mégse le­gyen belőle, amennyi már ve­szélyt, katasztrófát hoz a járás jó néhány falujára. Nos, hogyan vállalják és ho­gyan teljesítik a „vizesek" ezt a nem kis feladatot? Előkerül a járás vízgaz­dálkodási térképe. Az avatatlan­nak nem sokat árul el, ez a saját használatra készített pa­pírdarab. Hiszen csak vastagabb és vékonyabb, szaggatott és pontozott vonalakkal, város, fa­lu, folyó- és pataknevekkel s néhány jelzéssel van teleírva. Nekem egy megfejtendő vonal­rejtvény az egész, nekik vi­szont az egész Járás szakaszok­ra bontott vízgazdálkodási prob­lémáját jelenti. A Nyitrát nagyobb részben már gátak közé szorították, de azért az a kisebb rész ls elég nagy ahhoz, hogy az Ideihez hasonló felhőszakadás-szerű eső, majd az ezt követő elszabadult ár óriási károkat okozzon. Sok pénz, az előzetes számí­tások szerint 70 millió koronás beruházás kellene ahhoz, hogy megzabolázzák s egyúttal a me­zőgazdaság javára hasznosítsák a Nyitra vizét. A Radošinka patak gátjának megerősítése és a patak medrének rendezése már nem kerülne ilyen sokba, csupán 10 millió koronába. Per­sze ennyi pénz sem kicsiség. A Zsitva szabályozása és a gátak közé szorítása szintén sok millió koronát igényel. Pe­dig ebben a folyócskában aszá­lyos időben szinte keresni kell a vizet. És mégis 60 millió ko­ronás beruházásra lenne szük­ség ahhoz, hogy ez a folyócska se okozzon évről évre több mil­liós kárt. Sőt, a beruházásokat illetően nem is 60, hanem 132 millió korona kellene a Zsitva komplex rendezéséhez. Hogy ez nagyon sok? Bizony nem kevés. De nem lenne teljes a Zsitva víz­rendezése, ha Obyce községnél meg nem építenék a tervezett víztárolót, amely feltétlenül szükséges ahhoz, hogy az öntö­zéshez vizet biztosítson. Mert ha a szabályozott folyó vize majd gyorsan folyik el, honnan kapnak vizet az öntözőrendszer csatornái? Szóval a tervezett víztároló 72 millió koronába kerülne. S min­dent egybevetve a járás komp­lex vízrendezése nem kevesebb, mint 214 millió koronát köve­telne. De hát hol van annyi pénz? És hol vannak azok a vállalatok, amelyek csak úgy, 1966. X. 20. Mezőgazdasági dolgozók! Minden visszamaradt zöldpaprikát felvásárolnak a konzervgyáraki Az eladásra kínált mennyiséget a következő telefonszámon kell bejelenteni: Bratislava 469-44, vagy 488-41, 779-es mellék­állomás. SZESZFŐZDÉK ÉS KONZERVGYÁRAK SZAKIGAZGATÓSÁGA (LIEHOVARY A KONZERVÁRNE ODBOROVÉ RIADITEĽSTVO) BRATISLAVA ľif-™ egyik napról a másikra elvál­lalják egy ilyen óriási építke­zés anyag- és munkaerő-ellátá­sát, kivitelezését? Itt van előttünk ez a ko­rábban halottnak hitt, most már élő, beszélő térkép. Ha jobban szemügyre vesszük, nem egy, hanem két részből áll ez a tér­kép Egyik a vízrendezés jelen­legi állapotát tünteti fel — fel­kiáltójelként mered elénk az idei 27,6 milliós árvízkár. Igaz, nem minden évben ennyi a kár, de az utóbbi 10 évben így is 93 millió korona került a veszteség y számlájára. A térkép másik része már a megépített, komplex vízrend­szert sejteti. A legfontosabb do­log ezen a részen is a pénz. A 214 millió korona. Mikor lesz együtt ez a hatalmas összeg? A nyitrai járásban a folyók és a patakok garázdálkodásának múltját már ismerjük. A jövő itt fekszik előttünk — egyelőre csak tervek formájában. A já­rás illetékes szervei türelmet­lenül siettetik a nagy mű mun­kálatainak megkezdését. Szá­mok, adatok halmazával bizo­nyítják, hogy a beruházás leg­később 6—8 év alatt megtérül. A vízrendszer kiépítésével nem­csak az évről évre megismétlő­dő árvízkár maradna el, hanem több ezer hektár földön bizton­ságossá válna a mezőgazdasági termelés is, s "ezt még megkét­szerezné az a tény, hogy az oby­cei víztároló több ezer hektáron lehetővé tenné az öntözéses gazdálkodást, vagyis a belter­jes mezőgazdasági termelést. Ezek után nem vethetjük a türelmetlenkedők szemére, hogy nekik egyáltalán nincs igazuk. Csak hát ez a hatalmas építke­zés, a Nyitra—Zsitva vízrend­szerének megépítése meghalad­ja egy járás szerveinek hatás­körét, és a szükséges anyagi eszközökkel sem rendelkeznek. Ez a 214 millió korona még az államháztartásban is nagy pénz, nem lehet csak úgy egy­szerűen kivenni a lajbizsebből. A nagy mű tehát egyelőre még csak terv. De mind a já­rási szervek, mind a központi szervek nyilvántartják s a meg­valósítása nem a távoli jövő­ben, hanem talán pár éven be­lül elkezdődik. S akkor a nyitrai Járásban majd nem a víz, hanem az ember lesz az úr. HARASZTI GYULA A Trnava—Medziháji Kísérleti Állomáson az átszerelt SZK-4-es ga­bonakombájnnal gyorsan megy a kukorica betakarítása. A gép na­ponta 4— S hektáron végzi el a törést, s a kalászokról megköze­lítőleg 250 mázsa szemtermést morzsol le, ami gazdag hozamr* »all. (J. Bakala CTK — felvétele) A GYŐZTES MÉG ISMERETLEN Az üzentek lassan végeznek a cukorrépa betakarításával, s ez idén nem panaszkodhatnak a hozamokra. A szép termésből következtetni lehet arra, hogy a cukorrépa hozamát tekint­ve ez lesz a legeredményesebb esztendők egyike. A cukorgyá­rak udvarán, az ideiglenes gyűjtőhelyeken hatalmas prizmák­ban halmozódik a cukorrépa. i.CSAK" 580 MÁZSA. .. A nagysárói szövetkezet (lé­vai járás) ls elszállította már a cukorrépa zömét, s a vezetők következtetni tudnak az átlag­hozamra. Am Jozef Hlinčík, a szövetkezet elnöke nem elége­dett a terméssel. — Csak 580 mázsa lesz az át­lagos hektárhozam — hangoz­tatja az elnök, s kezével le­gyint, hogy nagyobb nyomaté­kot adjon elégedetlenségének. Meglepő az elnök véleménye, mert más gazdaságokban az 580 mázsás hozamot örömmel fogadnák. A későbbiek folya­mán kitűnik, hogy a nagysá­rólaknál ez visszaesést jelent. Tavaly a jirínl mozgalomban 648 mázsás átlagos hozamukkal országos méretben a második helyen végeztek. Az idei termés csak átlagos, a lévai Járásban már tavaly 6—7 olyan szövetke­zet akadt, amely hasonló ered­ményt ért el, mint a nagysáról­ak az idén. IDÉN TÖBB TERMETT Szó, ami szó, tavaly is szép volt országszerte a termés, s leginkább a lévai járás paraszt­sága lehet büszke a 379 mázsás átlagos hektárhozamra, amely­lyel az országos versenyben az első helyre került. Pavel Jamá­rikot, a járási termelési Igaz­gatóság vezetőjét most igen ér­dekli a helyzet e téren a Járás­ban. Nem hangoztatja ugyan, Két termés *2X dűlőről A Haladás Szövetkezet (TaU lós és Vezekény) tagsá­ga, mint máskor, az idén is sok korai burgonyát termesztett. A növény hasznosságát azzal indokolják, hogy jó áron adják el, s mivel korán lekerül a föl­dekről, még másodnövényt is vethetnek utána. Meg is való­sították az elhatározásukat, s a harminc hektáros dűlőn má­sodnövényként kölest termesz­tettek. A második termés beta­karítása után a kíváncsiság vitt a galántai járásnak ebbe a gaz­daságába, s a valóság az, hogy mindkét növény jól bevált. Karácsony Sándor föagronó­mus már a burgonyaszedés ide-i jén emlegette, hogy 25 hektá­ron előcsíráztatott ültető­burgonyát használtak. Megérte a fáradságot, az első termés, amit korán felszedtek, 131,36 mázsás átlaghozamot adott hek­táronként, s ebből 11 vagonnal adtak el, mázsánként 250 ko­ronás áron. Az agronómus ab­ban bízott, hogy ha minden jól megy, 16—17 ezer korona jöve­delmük lehet hektáronként a korai burgonyából. Számítása nem vált be teljes mértékben, mert hol a piac nem igényelt tetszésük szerint árut, hol a munkaerő nem győzte az ásást. S a későbbi szállítmányokat 170, illetve 70 koronás áron ad­ták el. Ám így is megtalálták a számításukat. Szarka Árpád közgazdász szerint egy-egy hektárról 14 400 korona bevé­tel volt burgonyából. Persze, ez még nem minden, hiszen hátra van még a másod­növény értéke, aminek a csa­padékos nyár igen kedvezett s a magra termesztett kölesnek is szép volt a hozama. 17 má­zsa termett hektáronként, s a kicsépelt szalma mennyiségét 20 mázsára becsülik. A jó minő­ségű baromfieledel és takar­mányszalma értéke pénzbe ki­fejezve több mint 3000 koronát ér hektáronként. Természete­sen a szövetkezet még ennél ls többet nyer, mivel tojás, hús vagy tejtermelésre használja fel a takarmányt. De ha ezt nem ls vesszük figyelembe, a 30 hektáros dülő hektárján így is 17 500 korona értékű árut termelt a gazdaság, ami testvé­rek között is szép jövedelem­nek számít. U gy látszik, hogy a szövet­kezet jövőre még növel­heti az egy hektárra jutó jö­vedelmet. Szárka Árpád szerint két lehetőség ls van rá. Hét­nyolc hektárral bővítik a bur­gonyaföld területét, s az anya­gi érdekeltség nagyobb méretű biztosítása révén meggyorsítják a burgonya szedését. Az anyagi érdekeltség növelését úgy kép­zeli el a közgazdász, hogy a burgonya megművelését a ta­gok között osztják szét, s így minden tag Igyekezni fog mi­nél korábban betakarítani és primőr áron "értékesíteni a bur­gonyát. Ugyanis az értékesítés terén még nagyok a lehetősé­gek, hiszen az idén a szövetke­ze; burgonyatermésének még az egyharmadát sem adta el a legmagasabb áron. (bs.) ám reméli, hogy ez idén is meg­tarthatják az első helyet, an­nál is Inkább, mert a tavalyinál jobb a termés, és elérheti a 400 mázsás Járási átlagot hektáron­ként. — Jó, hogy nem fogadtuk eí a Trnavai Egyesített Cukorgyá­rak javaslatát — mondja Ja-> márik elvtárs. — A tavalyi ho­zamot rendkívül jónak tartot-­ták és nem bíztak abban, hogy ez idén is Jó lesz a termés. Ez­ért Javasolták, hogy 1000 hek­tárral nagyobb területet ves­sünk be cukorrépával. A lévai vezetők viszont bíz­tak abban, hogy a gazdaságok ez idén is nagy hozamokat ér­nek el. így is lett, sőt általában a tavalyinál is többet termesz­tettek a vetésterület növelése nélkül, s ez az eredmény ala­pot ad az első hely ismételt el­nyeréséhez. Igen ám, csakhogy Jamárik elvtárs egyelőre nem tudja még mi a helyzet a szom­szédos érsekújvári járásban, amely tavaly csak néhány má­zsával maradt el a lévai járás hozama mögött, és országos méretben a második helyet fog­lalta el. Az érsekújváriak ver­senyképességére utal az Is, hogy az ő Járásukból került kl az ország legjobb cukorrépa­termesztő szövetkezete, a libá­di, amely hektáronként 660 má­zsás átlaghozamot ért el. AZ ÉRSEKÚJVÁRIAK IS BÍZNAK Űgy alakult a helyzet, hogy ez idén a libádiak sem számít­hatnak az első helyre, mert amint Lengyel Imre, az ellenőr­ző bizottság elnöke mondja, az 500 mázsás átlaghozamot is alig érik el. Ez persze még nem je­lenti azt, hogy az érsekújvári Járás gyenge vetélytárs lenne. Sőt, Jozef Mudroch mérnök, a termelési Igazgatóság főagronó­musa reméli, hogy az idén meg­előzik a lévai Járást. — A cukorrépa 80 százalé­kát már elszállítottuk — mond­ja Mudroch elvtárs, — a napok­ban azonban abbamaradt a szállítás. Ugyanis a múltkori eső Ideális lehetőséget terem­tett a vetéshez, és ennek befe­jezését tartjuk fontosabbnak. A surányi cukorgyár nem Is bánja az egyhetes szünetet, mert egyelőre annyi az udva­rán a répa, hogy alig lehet mo­zogni tőle. A járás gazdaságai — annak ellenére, hogy a ta­valyi 90 katonaautó helyett csak 8 segít — gyorsabban szállítják a répát, mint tavaly. Mudroch elvtárs becslése sze­rint 406—407 mázsa lesz a jő-" rásl átlaghozam hektáronként. A LEGFONTOSABB Egyelőre nem tudni, ki a becslés jobb szakértője, a kö­zeljövőben azonban kiderült, hogy a két nagy versenytárs közül is kerül az élre. Gazda­sági szempontból viszont az a döntő, hogy mindkét járásban több cukorrépát takarítanak be a tavalyinál. Megtörténhet per­sze az is, hogy a tavalyi élen­járókat megelőzheti más járás is, mert hisz a jicínl mozgalom országos jellegű, s minden gaz­daság célja a többtermelés. BENYUS JÓZSEF

Next

/
Thumbnails
Contents