Új Szó, 1966. október (19. évfolyam, 271-301. szám)

1966-10-18 / 288. szám, kedd

A vietnami nép megsegítése szükségessé teszi valamennyi szocialista ország egységét A moszkvai Pravda cikkei a kínai vezetők egységbontó politikájáról és a nemzeti kérdésről Alsóház * es mikrof 011 botrány Moszkva (ČTK) — A moszk­vai Pravda hétfői száma kom­mentálja azokat az okmányo­kat, amelyekben számos kom­munista- és munkáspárt a Kí­nai KP vezetőinek politikáját értékelte. A megnyilatkozásokra általá­ban jellemző, hogy a marxis­ta—leninista pártok egyönte­tűen bírálják a kínai vezetők politikai Irányvonalát. Értéke­léseiket az az alapgondolat fog­ja át s ez jelenleg rendkívül fontos, — hogy a Kínai KP ve­zetősége ideológiai vonalával és gyakorlati tetteivel mind belső, mind pedig nemzetközi viszony­latban az imperializmus agresz­tzív erőit segíti. Teljesen nyilvánvaló, hogy a Vietnami nép szempontjából lét­fontosságú valamennyi szocia­lista ország egysége. Csakis így lehet véget vetni a vietnami nép szenvedéseinek. A világ kommunistát azért bírálják a kí­nai vezetők nacionalista politi­káját, mert ez a politika meg­bontja a forradalmi sorok egy­ségét s következésképpen tom­pítja, gyengíti az imperializmus elleni harc fő fegyverét. A jelenlegi helyzet megköve­teli, hogy a világ különböző ré­szeiben hatalmas tömegek len­düljenek harcba az imperializ­mus ellen. A kínai vezetők eb­ben a felelősségteljes pillanat­ban nacionalista elzárkózásuk­kal nemcsak magukat szigete­lik el más forradalmi erőktől, hanem gyakorlati tetteikkel még olyanokat is elriasztanak zászlónk alól, akik szeretnének harcolni az imperializmus ellen. Az igazság teljesen a testvér­pártok oldalán áll, amikor le­szögezi, hogy a Kínai KP ve­zetőségének gyakorlati tettei­ben különösen kitűnik „a vi­lág népeivel való egyesülésre" felszólító esküdözésük hamissá­ga. Miféle „egyesülésről" be­l)j kormány Szíriában Damaszkusz (ČTK) — A da­maszkuszi rádió vasárnapról hétfőre virradó éjszaka hírt adott a kormány átszervezésé­rői s új összetételéről. A kor­mány elnöke továbbra ls dr. fu­szuf Zuafin marad. Az átszer­vezett 22 tagú kormánynak hét új tagja van. Hafíz al Aszad tábornok, a lé­gierők parancsnoka egyidejűleg a hadügyminiszteri tárcát is be­tölti. A külügyminiszter dr. Ib­rahim Machusz. szélnek a kínai vezetők, ami­kor már jó előre kizárják belő­le azokat, akik valóban az ösz­szefogást védelmezik — az SZKP-t és az összes marxista­leninista pártot? Rendkívül jellemző, hogy a Pekingből harsogó imperialista• ellenes deklarációk a legcseké­lyebb aggodalmat sem keltik az imperialista táborban. Ha vala­mi felkelti az imperialisták fi­gyelmét — jegyzi meg a Prav­da — csupán az, hogy a kínai vezetők mindenekelőtt szovjet­ellenes politikát folytatnak, szembehelyezkednek azzal az országgal, amely az Imperializ­mus ellen a békéért, a népek függetlenségéért és a szocializ­musért folyó harc fő terhét ui­seli. A moszkvai Pravda végezetül megállapítja: a testvérpártok okmányaikban leszögezik, hogy a Kínai KP vezetői szovjetel­lenes és szakadár irányvonaluk­kal súlyosan kompromittálják magukat saját népük előtt, az egész kommunista mozgalom előtt. A marxisták, leninisták azonban bizakodnak, hogy a Kí­nai KP soraiban előbb vagy utóbb feléled a nemzetközi pro­letár szolidaritás szelleme. A moszkvai Pravda másik cik­kében, „A nemzeti kérdésről szóló lenini tanítás és korunk" címmel a Szovjetunió Kommu­nista Pártja és a többi szocia­lista ország kapcsolatával fog­lalkozik. A szocialista országok egyen­jogú és szuverén államok — ál­lapítja meg a cikk. Ugyanakkor a szocialista or­szágokat egybefűzik a közös érdekek, a nemzetközi szolida­ritás megbonthatatlan szálai. Ha a szocialista országok kö­zött támadnak is bizonyos né­zeteltérések, ezeket marxista— leninista módon kezelve a szo­cialista internacionalizmus és hazafiasság helyes összeegyez­tetésével le lehet küzdeni. Az ellentétek akkor mélyül­nek el, és akkor válnak veszé­lyessé, ha azok, akik köpött az ellentétek felmerültek, eltérnek az internacionalizmus lenini el­veitől, s nacionalista álláspont­ra csúsznak. Erre az útra léptek most a Kínai Kommunista Párt vezetői — hangsúlyozza a moszkvai Pravda, amikor szembehelyez­kednek az egész szocialista kö­zösséggel, elutasítják -a haladó erők együttes akcióit az ameri­kai imperializmus vietnami ag­ressziójával szemben. Vajon ki mozdítja elő a vilá­got átfogó fő forradalmi folya­mat fejlődését: az, aki minden erejével a szocializmus és a nemzeti felszabadító mozgalmak szövetségének, a szocialista or­szágok és a felszabadult orszá­gok sokoldalú együttműködésé­nek erősítésére törekszik, vagy az, aki falat próbál emelni kö­zéjük? — teszi fel a kérdést a lap, majd a továbbiakban hangsúlyozza: azok, akik rágal­mazzák a nemzetközi proleta­riátust és azt vetik szemére, hogy megfeledkezett forradalmi feladatairól, nem tudják elte­relni a figyelmet arról a támo­gatásról sem, amelyet Francia­ország, Olaszország, és más or­szágok dolgozói nyújtanak a vietnami hazafiak hősies harcá­hoz. Ez a támogatás összekap­csolódva a szocializmus és a béke erőinek az amerikai ag­resszió ellen vívott küzdelmé­vel, komolyan aggasztja az im­perialista politika szószólóit. Singapore (ČTK — Subandrio volt indonéz külügyminiszter tegnap elmondta védőbeszédét. Kijelentette, hogy mindig hü volt Sukarno elnökhöz és visz­szautasította azt a vádat, hogy kétarcú politikát folytatott. Megcáfolta azt az állítást is, hogy külpolitikája egyoldalúan Kínára és a Szovjetunióra tá­maszkodott. „Abban az időben, amikor külügyminiszter voltam, Indoné­zia sok országgal tartott fenn kapcsolatokat és nem szakítot­ta meg ezeket Nyugattal sem" Ma megkezdődik az angol parlament őszi ülésszaka. A hosszú nyári szünet után az őszi pártkongresszusokat követően éles parlamenti összecsapások várhatók, mivel mind a kormá­nyon levő Munkáspárt, mind az ellenzéki Konzervatív Párt töb­bé-kevésbé lecsendesítette belső ellentétét és a két pártvezér — Wilson és Heath — egyaránt ta­núbizonyságot akar tenni „eré- ^ •ím' lyéről" és bar­ciasságáról. A legközelebbi üléseken olyan problémák kerülnek szőnyegre mint a bérbefagyasztás, a rho­desiai alku fejleményei, a kor­mány vietnami politikája. Különösen éles bírálat várha­tó a ház mindkét oldalán Ste­wart gazdasági csúcsminiszter legutóbbi két parancsával kap­csolatban. A miniszter ugyanis a múlt héten két tőkés társaság­nak rendeleti úton megparan­csolta, hogy egyetlen pennyvel se emeljék a dolgozók bérét az 1966 júliusi szint fölé. Monda­nom sem kell, hogy a munkás­párti miniszter a tőkések olda­lán avatkozott be a bérviták­ba... A külpolitikai vitára buzgón készül Brown külügyminiszter, aki tegnap érkezett haza az ENSZ-ben, Washingtonban és Kanadában tett látogatásáról. Eddig 80 munkáspárti honatya foglalt állást a kormány vietna­mi politikája ellen, amely az amerikai agresszió szolgai tá­mogatásában jut kifejezésre. Persze ha szavazásra kerül a sor, a 80 képviselő közül csak a legharcosabbak helyezkednek szembe a pártfegyelemmel. Mindezek ellenére ma reggel mégsem a parlament megnyitá­sa az első számú szenzáció Lon­donban, ha­nem ... egy ér­dekes erkölcs^ botrány. Grant Ferris tory képviselő leányáról van szó, aki ugyan megnyerte válóperét, de a bírótól súlyos szóbeli megrovásban részesült. Kiderült ugyanis, hogy az asz­szonyka halálosan féltékeny volt egy rejtélyes szőke lány miatt s mikrofont dugott férje ágyába. A forró hangulatú mag­nófelvételt lejátszották a bíró előtt ls, aki kijelentette, hogy a szavak és „egyéb zörejek" nem hagynak ugyan kétséget a házasságtörés ténye felől, de az egész módszer „a magánélet szabadságának ízléstelen meg­sértése" ... Azt rebesgetik, a szóbeli megrovás inkább reklámnak volt jó, ugyanis tegnap délután óta, amikor a hír napvilágot lá­tott, megnőtt a lehallgatóberen­dezéseket áruló üzletek forgali ma. Sok londoni hölgy kezd hír­adástechnikai tanulmányokkal foglalkozni. Johnson elindult ázsiai körútjára Subandrio elmondta védőbeszédét — állapította meg Subandrio. A volt külügyminiszter hangsú­lyozta, hogy sohasem tartozott egyetlen politikai párthoz sem. Subandrio három és fél órás beszéde után összeroppant és sírva fakadt. Űjból elismételte, hogy nem bűnös, nem követett el árulást és nem vett részt a tavalyi puccsban. Beszédében Suharto tábornokra akarta há­rítani a felelősséget a puccsért. Nézete szerint Suhartónak tud­nia kellett az előkészületről. Az ügyész ma válaszol a védő­beszédekre. Washington (ČTK) — Johnson elnök tegnap elindult 17 napos ázsiai és csendes-óceáni körút­jára. Útjának legfontosabb állo­mása Manila, ahol október 24— 25-én szövetségeseivel megtár­gyalja az USA dél-vietnami ka­tonai politikai és gazdasági ter­veit. „Próbaháború" Nyugat-Németországban? Bonn (ČTK) — Nyugat-Né­metországban szerdán kezdő­dött a NATO „Fallex 66" nevű hadgyakorlata. A hadgyakorlat vezetői abból a feltételezett helyzetből indulnak ki, hogy Bonnban, a szövetségi köztársa­ság fővárosában nem biztosít­hatják már az állam vezető szerveinek normális tevékenysé­gét. Ezért kipróbálják a rendkí­vüli kormány és rendkívüli par­lament tevékenységét, vala­mint együttműködésüket kato­nai szervekkel. A hadgyakorlattal új szakasz­ba kerül a szükségállapot-tör-. vényekről folytatott vita. Johnson elnök elutazása előtt kijelentette, hogy az értekezlet elsősorban áttekintést nyújt majd a katonai helyzetről, de ezenkívül figyelmet szentel majd a vietnami problémáknak a polgári lakosság szempontjából és utat keres a „becsületes bé­kéhez." A hivatalos program szerint Johnson Új-Zélandba, Ausztrá­liába, a Fülöp-szigetekre, Thai­földre, Malaysiába és Dél-Koi reába látogat el. A legutóbbi je­lentések szerint lehetséges, hogy Johnson Saigonba is el­látogat. A látogatás pontos idő­pontját biztonsági okokból csak az utolsó pillanatban közlik majd. FRANZ BÖHM, a revanš is ta ún. Szudétanémet Honfitársi Szövetség elnöke vasárnap sze­mére vetette a nyugatnémet kormánynak, hogy nincs sem­milyen koncepciója s állítólag nem védelmezi keltőképjpen az áttelepültek jogait. Azt állítot­ta, hogy a bonni kormány meg­tárgyalta Csehszlovákiának a müncheni egyezmény hatályta­lanítására tett követelését. 1968. X. 18. A nagy nyugati országok Ghanában ügyködő dip­lomáciai és egyéb képviselői valóságos cirkuszi mutatványo­kat alkalmaznak annak elhite­tésére, hogy szívükön viselik a ghanai nép érdekeit. Kanada képviselője lisztet adományoz a ghanai éhezőknek. Anglia ke­gyesen megnyitja a korábban befagyasztott hitelt. Nyugat­Németország békehadtesteket toboroz a ghanai katonai kor­mány támogatására. Izrael új zenészeket küld Accrába. De mind közül a legtevékenyebb Franklin Williams, az Egyesült Államok accrai nagykövete. Nincs olyan nap, amikor fény­képe ne jelennék meg valame­lyik ghanai lapban. Williams tejkonzerveket ajándékoz, Wil­liams asztalitenisz-felszerelést ad át. S ki tudná felsorolni, ml mindent csinál, mennyi helyen fordul meg mister Williams. Az egész cécó persze arra irányul, hogy meggyőzzék a ghanaiakat, most új világ következik szá­mukra. „Nkrumah alatt a kom­munisták tönkretették az or­szágot gazdaságilag. Majd rend­be hozzuk." Igaz, hogy ez aligha valósít­ható meg néhány tonna kana­dai liszttel vagy Nyugat-Német­országban kiselejtezett és Gha­nába szállított amerikai tejkon­zervvel. A lényeg azonban azon az állításon van, hogy Ghana gazdasági bajaiért egyedül és kizárólagosan a szocialista or­szágokat terheli a felelősség. A cirkusz azonban csak cirkusz marad. Ezzel szemben a ghanai valóság a nyugatiak által ter­jesztett hazugsúgok cáfolatát bizonyítja. Miért adósodott el Ghana? Senki sem tagadja, hogy amikor az év elején a katonai rezsim átvette a hatalmat Gha^ nában, tetemes adósságot örö­Nyugati cirkusz és ghanai valóság költ Nkrumah kormányától. Ez a külföldi adósság a legszeré­nyebb becslések szerint is jói val meghaladja a 240 millió an­gol fontot. Azt is naivság len­ne elhallgatni, hogy ennek a Ghana viszonylatában hatalmas méretű nemzetközi adósságnak a felgyülemlésében felelősség terheli az előző kormányt. Sokak számára érthetetlen, hogyan jutott ilyen helyzetbe Ghana, Nyugat-Afrika egyik leg­gazdagabb országa. Az az or­szág, amely afrikai viszonylat­ban rendkívül magas egy főre jutó nemzeti jövedelmet ért el. A válasz erre a kérdésre szo­rosan összefügg napjaink Afri­kájának legégetőbb problémái­val. A függetlenné vált afrikai országok, köztük Ghana, minél gyorsabban szeretnének fejlőd­ni, iparosítani. Ehhez az esetek zömében nem áll rendelkezé­sükre a szükséges tőke. Kapnak ugyan segítséget a szocialista országoktól, de ez korántsem elegendő számukra. Marad te­hát az egyetlen járható út: azokhoz fordulni pénzügyi hite­lekért, akik évszázadokon át kiszipolyozták az afrikai konti­nenst. Ezt a megoldást választotta Nkrumah elnök is, amikor gaz­dasági és pénzügyi megállapo­dások egész sorát kötötte az amerikai, a nyugatnémet, az angol és más monopóliumok­kal. tgy jött létre néhány év le­forgása alatt olyan nagy nem­zetközi adósság, amely teljesen kiszolgáltatta Ghánát a nyuga­ti tőke kénye-kedvének. Ezt szeretné eltitkolni Nyugat, ami­kor sajtója és emberei útján azt kürtöli világgá, hogy a szocia­lista országok a felelősek mind­azért, ami Ghanában az elmúlt években történt, így természe­tesen az ország eladósodásáért is. Ezt az állítást azonban ma­guk a ghanalak is cáfolják. Megkérdeztem Omaboet, a gha­nai katonai kormány gazdasági bizottságának vezetőjét, egyet­ért-e ezzel a nyugati híreszte­léssel. Nemcsak nem értett egyet, hanem azt is közölte, hogy Ghana adósságainak nyolcvan százaléka nyugati és csak mindössze húsz százaléka keleti, szocialista eredetű. Azt hiszem ez az arány mindennél meggyőzőbben fejezi ki az igaz­ságot. Mindenekelőtt pedig azt a semmivel sem leplezhető tényt, hogy a nyugati tőke kényszerítette Ghánát, — vagy ha úgy tetszik Nkrumah elnö­köt és kormányát — a jelenle­gi helyzetbe. Ghanánaik az idén legalább 30 millió fontra lenne szüksége, hogy törleszthesse az esedúkes hiteleket. Ez az ösz­sze£ nem áll a katonai kormány rendelkezésére. Marad tehát az a kényelmetlen megoldás, hogy tárgyalásokat folytatnak mind a nyugati, mind a keleti álla­mokkal a fizetéshalasztásról. Megdöbbentő adatok Annak llluáftrálására, hogyan élt vissza a nyugati tőke a ghai nai kormány kényszerhelyzeté­vel, íme néhány példa: Ghanai szakemberek szerint az accra­temai autósztrádát meg lehe­tett volna építeni 1,9 millió fontból. Az utat az angol Par­kinson-Howard cég 3,9 millió fontért készítette el. A nyugat­német Stahlunton 9,5 millió fontért vállalta el Accra csator­nahálózatának korszerűsítését. Ennek a munkának a költségét az ENSZ szakemberei 8,5 millió­ra becsülték. A Drevlci-csoport kakaó tárolására szolgáló siló­kat épített 15 millió fontért. Az amerikai Kaiser-Társaság olyan hitelfeltételeket szabott a Vol­ta-erőmű felépítésével kapcso­latban, amelyek következtében a ghanat nép két teljes Volta­erőmű árát kénytelen visszafi­zetni a monopóliumnak. Az amerikai tőkések csapták be a legjobban a ghanaiakat. Igaz, hogy felépítették a Volta­erőművet, amely áldás lehet Ghanára, de csak később derült ki, mi rejlett a segítőkészségük mögött. Most építenek Ghaná­ban egy amerikai alumíniumi kohót. A ghanai kormány és a Kaiser Társaság között létre­jött egyezmény biztosítja, hogy az amerikaiak az elkövetkező harminc évben a világpiaci ár­nál sokkal olcsóbban jutnak a Volta-erőmű villamosáramához, hogy külföldről importált bau­xitjukat olcsó ghanai árammal és munkaerővel dolgozzák fel. Miközben Ghana, amely bauxit­ban a világ egyik leggazdagabb országa, nem értékesítheti ezt a fontos nemzeti kincsét. S tré­fának is rossz, hogy az ameri­kai Kaiser évi két és fél millió fontért megvásárolta a ghanai áramot hogy ezt az összeget, —< anélkül, hogy a ghanai kor­mány érintette volna — kifizes­se az amerikai Kaisernek, — törlesztésül a Volta-erőmű fel-, építéséhez nyújtott amerikai hitelre. Nos, így Jött létre a cik­kem elején említett 240 millió fontos ghanai nemzeti adósság túlnyomó része. A nyugatlak handabandája sem leplezheti el a tényeket. A ghanai embereket sem lehet tar­tósan becsapni. Mister Frank* Un Williams és társai semmifé­le bűvészkedéssel nem győzheti meg a ghanalak millióit és a nemzetközi közvéleményt arról, hogy Ghánát nem a nyugati monopóliumok, hanem az őszin­tén segítő szocialista országok vitték a gazdasági összeomlás szélére.

Next

/
Thumbnails
Contents