Új Szó, 1966. október (19. évfolyam, 271-301. szám)

1966-10-16 / 286. szám, vasárnap

CSEHSZLOVÁK GYŐZTES A VIRÁGKÖTŐK VILÁGVERSENYÉN VIRÁGBÜVÉSZ A

kis Jozefina csendes gyerek volt. Nem szerette a zajt, a nyüzsgést, inkább a csendet kereste. Szívesen járt az erdőbe, minden bokrot, minden füvet megcsodált. És a virágokat, azokat kimondottan imádta. Megszagolta, megcirógatta, csokorba kötötte őket. Teltek az évek, a kislány felcseperedett. Közben egyre csak az járt az eszében: hogyan lehelne virágkötő? A sorsdöntő napon is ez az elképzelése foglalkoztatta. Esteledett. Kint bolyongott az utcán. Egyszercsak a Száraz Vámon levő virágüzlet kirakatában a következő szövegre lett figyelmes: „Virágáruslányt alkalmazok." Megdobbant a szive: csak be kell mennem, csak a nevemet kell megmondanom ... De mit szólnak a szülők? ... hátha!... — Tizenöt éves? Jó, rendben van. Szereti a virágot? Meglátjuk. Jöjjön el holnap... Másnap aztán véglegesítették. Ez aránylag könnyen ment. Később a szülők ls belenyugodtak. Jozefina pedig szorgalmasan tanulta a virágok latin nevét, a növénygondozást, a színkompozíciót. A

zóta csaknem harminc esztendő telt el. Ennek a harminc évnek minden napját virágok között töltötte. A virágkötés művészetének elsajátítása nemcsak életcéljává, hanem legkedvesebb szórakozásává vált. Ügy érzi nem mesterség ez, hanem alkotóművészet. Múg este lefekvéskor is a virágokra, az aranzsmánra gondol. Reggel aztán papírt, ceruzát vesz és lerajzolja a „vázat". Munkájának jellegzetessége: a laza vonal, a könnyedség. Alkotóelemei: virág, fű, száraz gally, üveg, fagyökér, vas, — mindaz, ami a természetben fellelhető, mindaz, ami napi életünkhöz tartozik. Éppen erre az egyszerűségre és tökéletességre figyelt fel a Kertészvállalat igazgatósága, amikor úgy 'döntött, hogy Jozefinát küldi egy nemzetközi virágkiállításra. Első külföldi útja 1964-ben Bécsbe vezetett. Sok mindent látott, tapasztalt. Szerény fellépése, jó ízlése mindenkivel megkedveltette őt. Ez év tavaszán Moszkva következett. Munkájának itt is átütő sikere volt. Alig jött haza, megérkezett a következő meghívás... A Fleurop svájci elnöke őt szemelte ki a virágkötés világbajnokságára! Az előkészületek nagy izgalomban teltek. Kevés volt az idő, tervezgetni nem volt mikor. Rögtönző erejében és munkatársnője Zvárová Javaslatainak megvalósításában bízott. Elérkezett a nagy nap ... Otra kelt... London — világváros, szokatlan éghajlat, ismeretlen emberek, egy új világ! És a bajnoksági Arra nem is mert gondolni, hogy az elsők közé kerülhetne, hiszen Ausztrália, Franciaország, Kanada, az NSZK, Svájc, Japán, az Egyesült -Államok, Oj-Zéland, Nagy-Britannia és Dél-Afrika jóhírnevű mesterei közt folyt a verseny. Viszont lemaradni sem akart. Látta, hogy kollégái sok fajta, különleges virágokból, egzotikus növényekből készítik kompozíciójukat. Kiegészítőként értékes ezüst- és kristálytálakat, gyöngyöket, szalagokat használtak, ö csak három virággal dolgozott: rózsával, szegfűvel és orr -x-íäfcŕ--^ ciiideával. Másfél óra alatt három aranzsmánt kellett elkészítenie: Jozefina tizenkettőt készített. Az ezerötszáz tagú — a világ minden tájáról érkezett szakemberzsűri figyelmét sikerült lekötnie. Ez fél sikert jelentett! A babért, a világelsőséget „A kozmosz virágai" című kompozíciójával nyerte el. — Bravó, bravó, Jozefina, gratulálunk! Körülrajongták, ünnepelték, vele együtt örültek... Szerényen állt a pódiumon, a meghatottságtól nem tudott szólni. Ö lett az első! A résztvevők közül egyedül ő képviselte a szocialista államokat — ő, a bájos, mindig mosolygó, szerény Jozefina Moravčíková. M

ár itthon van. Teli élményekkel és a boldogság melengető érzésével. Magára ölti munkaköpenyét, rendezgeti a kirakatot. Most is fantáziáját hívja segítségül ... A virágkedvelő kislány álmait ez a siker túlszárnyalta! A szépség, a harmónia, a huszadik század emberét is magával ragadja... A virágot sze retni: jóságot, tisztalelkűséget jelent — és boldogságot. Jozefina boldog... Nemcsak ma, hanem mindannyiszor, ahányszor a virágokkal van találkája ... OZORAI KATALIN A VOLGA MELLETT, nem messze Kujbisevtől, Togliatti városban mostanában mind több olasz szó hallható. Torinóból megérkeztek az első szakemberek, a Fiat autógyár specialistái. Szovjet kollégáikkal együtt ők fogják irányítani azt az építkezést, amelyről a világsajtó az utóbb! időben olyan sokat ír. A Fiat gyár legújabb modellje, az eddigi típusok tökéletesített változata lesz az új szovjet autótípus alapja, s a nyilvánosságra hozott tervszámokból arra lehet következtetni, hogy ez lesz a Szovjetunió tömeggyártásban készülő „népautója". MIÉRT A FIAT 124-RE esett a választás? A legáltalánosabb, hossza 403 cm, szélessége 162,5 cm, magassága 136,3 cm, súlya 820 kg. Csomagtartója tágas, kényelmes, a benzintartály és a pótkerék a jobb, illetve bal oldalon helyezkedik el, s ezáltal a csomagtartó mélysége is kihasználható. A csomagtartó űrtartalma 385 liter. Az autósokat természetesen a A SZOVJET FIAT KÖZELRŐL Togliattiban épül a Szovjetunió nagy teljesítményű személygépkocsigyára. így ecsetelte a minap Nemes János, a Népszabadság moszkvai tudósítója a jövő antóvárosban uralkodó helvzetet. Az autógyár a most folyó ötéves terv végén áll munkába, és a termelés teljes megindulása után évente 600 000 személygépkocsi gördül le a szerelőszalagról. Három és fél ezer speciális gép. körülbelül másfél száz automata gépsor és összesen 230 kilométer hosszúságú futószalag-rendszer szállítását vállalta szerződésileg a Fiat által irányított vállalkozói csoport. A tervek szerint az új autógyár évente kb. 400 000 módosított Fiat 124-es gépkocsit és további 200 000, szovjet és olasz konstruktőrök által kidolgozandó új gépkocsitípust gyárt majd. rögtönzött válasz talán ez lehet: az 1197 köbcentis, 60 lóerős Fiat 124 robusztus felépítésű kocsi, mégis rendkívül könnyen kormányozható, gondozása egyszerű, működése megbízható. Külsőre nézve modern, nyugodt vonalú autó, belül pedig tágas és kényelmes. Fogyasztása 100 kilométerenként 8,1 liter szuperbenzin. A motor rövid löketű, s a forgattyús tengelye öt helyen van csapágyazva. Ezzel a motor nagyobb fordulatszámát biztosították. A motor a kocsi orr-részében helyezkedik el, a hajtómű hátul. A fék ugyancsak a legkorszerűbb megoldással készült: minden kereket külön külön tárcsásfékkel láttak el, ami a hasonló kategóriába tartozó kocsiknál általában még igen ritka. A kocsi kcréktáva 242 cm, legjobban az érdekli, hogyan fut az új kocsi. Maximális sebessége óránként 147 km, 0-ról 100 km/ó sebességre 17 mp alatt gyorsít fel. A KOCSI FŰTÉSE igen jó, a legnagyobb hidegben is megfelelő. A szélvédő párátlanítását a műszerfalon elhelyezett tárcsával lehet szabályozni: a tárcsa csavarására a levegő minden irányban áramlik. A friss levegő bevezetése ugyanilyen módon történik, így az oldalablakokat még nagy hőségben ts zárva lehet tartani. A Fiat 124 nemcsak hogy a ma Európában gyártott, középkategóriájú kocsik között az első helyet foglalja el, hanem még a szovjetunióbeli speciális követelményeknek is megfelel. Id) FENYVES GYÖRGY BUDAPESTI LEVELE Űj filmek között MOSTANÁBAN nem ritka látvány a pesti utcákon a filmfelvevőkamera és a kamerák köré ívalákban felállított reflektorok sora. A napfényes jó idő a szabadban, külső felvételekre csalogatja a filmeseket. S mivel július, augusztus, szeptember Magyarországon mindig is a filmgyártás tetőzésének negyedéve volt — nincs ebben semmi rendkívüli. Augusztus utolsó napjaiban került a közönség elé a' „Sok hűség semmiért". Alkotója a ftatal, de máris jól ismert Palásty György. A történet középpontjában egy csodálatosan szép fiatal asszony áll, akit unos untalan megkörnyékeznek a férfiak, talán szeretne ts véteni a hitvesi hűség ellen, de valahogy mindig úgy alakulnak a körülmények, hogy a házasságtörésre végülis nem kerül sor. Mondanunk sem kell, hogy ez a filmvígjáték, tele kacagtató jelenetekkel, remek dialógusokkal. A vétkezni akaró, de nem tudó, gyönyörű asszonyt, az utóbbi évek kétségtelenül legszebb magyar filmszínésznője, a Csehszlovákiában is jól ismert Torda Teri alakítja. Partnerei a legjobb magyar színészek közül kerülnek kl. Már játsszák Gertler Viktor „És akkor a pasas" című filmjét is. Ennek műfaját elég nehéz meghatározni, mondhatnám úgy is, olyan bonyolult, mint amilyen bonyolult dolog az élet. ez a film ugyanis egy filmrendező emlékeiről szól. aki felidézi elkészült és el nem készült filmjeit. A vígjáték, dráma, operett, musical, krimi és rémfilmrészletekkel tarkított emlékezések hatalmas lehetőségeket biztosítanak a főszerepet alakító Sinkovits Imrének, aki tizenöt maszkban, tizenöt fellemet formálva jelenik meg a filmvásznon. Ugyancsak több maszkban és szerepben láthatják a nézők Psota Irént is. BEFEJEZÉSÉHEZ közeledik a rövidfilmjeivel Európa hírt szerzett fiatal Szabó István második játékfilmjének forgatása is. A film címe: „Apa". A forgatókönyv, melyet a mindössze huszonhétéves rendező maga írt, tulajdonképpen önvallomás. Főhőse egy kisfiú, aki olyan korán elvesztette édesapját, hogy tulajdonképpen sohasem ismerte, s aki, ahogy nő, növekszik, mindig elképzeli, hogy a gyorsan változó időben mi lenne az ő édesapja. Ez a rendkívül lírai, rendkívül áttételes önvallomás jelentős művészfilmnek ígérkezik, kétségtelen azonban, hogy nem az átlagos mozinézők széles tömegei számára lesz elsősorban érdekes. Szabó István, aki „Koncert" és „Te" című rövid- valamint „Álmodozások kora" című játékfilmjével futott be a nemzetközi hírnevű filmalkotók közé, ezzel a filmmel alighanem újabb jelentős lépést tesz majd előre a világhír felé vezető úton. OKTÓBER második felében kerül a közönség elé dr. Ranódy László új színes, szélesvásznú alkotása a Kosztolányi-regény nyomán készülő „Aranysárkány". Ranódy, aki a „Pacsirta" megfilmesítésével jelentős világsikert aratott JPáger Antal a filmben nyújtott alakításáért elnyerte a cannesi fesztiválon a legjobb jérjiszínésznek járó nagydíjat) kérdésünkre elmondta, hogy azért nyúlt ismét Kosztolányihoz, mert az ő művében vélte felfedezni azt a életérzést, amely éppen most foglalkoztatja. „Becsületről, emberekről, fiatalokról, öregekről és a múltról szeretnék vallani ebben a filmben" — jelentette ki a rendező. — S bár tudom, hogy ez éppen az én számból furcsán hangzik, mégis ki kell jelentenem, úgy érzem, sikerült egy még a ,,Pacsirtánál"' is teljesebb önkifejezést biztosító filmet alkotnom. Az „Aranysárkány" férfi főszerepét Mensáros László alakítja, lányát Béres Ilona játssza, a lányt elcsábító fiatalembert pedig Tóth Benedek. BRATISLAVÁBAN aligha lesz újság, ha arról is beszámolok, hogy Várkonyi Zoltán, aki legutóbb a népszerű Jókai-mű, a „Kőszívű ember fiai" megfilmesítésével magyar nézőcsúcsot állított fel /5 millió néző 14 hónap alatt) most ismét Jókai-mű megfilmesítésén dolgozott. A színes, kétrészes, szélesvásznú film pazar látványosság. Nemcsak azért mert a legjobb magyar színészek szinte teljes számban és parádés alakításokkal vonultak fel benne, hanem azért is, mert kiállítása olyan fantasztikusan gazdag, amire korábban még nem volt példa a magyar filmművészetben. Várkonyi, aki régebben elsősorban politikai filmeket készített e sorok írójának kijelentette: „Szívem szerint egy szubjektív hangvételű, önvallomásszerű politikai filmet készítenék legközelebb, amelyben hivatásomról és élményeimről vallanék, a filmrendezőről és színészről, aki én vagyok, az idők sodrában. Ez afféle szerzői film lenne, s megalkotásával nem a divatot, hanem harmincnál is több esztendős művészpályám során kialakult tapasztalataim és gondolataim megjelenését követném." FIATALOKRÓL KÉSZÍTETT filmet az élete első nagyjátékfilmjét forgató dr. Kárpáti György. Ez a fogorvosból lett filmrendező, aki „Nem fog fájni" című rövidfilmjével számos nemzetközi díjat nyert, és akinek „A póráz két végén" című filmje nagy sikerrel futott a külföldi televíziókban is, ezúttal „Nem szoktam hazudni" című forgatókönyvében azokról a kamaszokról vall, akik azt állítják, hogy nem szoktak hazudni, de persze hazudnak, s akiknek ezek a hazugságok egyszerre csak a felnőttek életébe való átmenetet jelentik. Épp egy ilyen kritikus hazugság históriáját mutatja be a rendező, s filmje végén a nézőre bízza a döntést, hogy vajon főhősnője fog-e ezután hazudni, vagy sem. A film habkönnyű vígjáték. A CSEHSZLOVÁKIÁBAN jól ismert „Legenda a vonaton" és „Mindennap élünk" alkotója, a fiatal Rényi Tamás, „Sikátor" címmel forgatja új művét. Mint minden Rényi-film ez is munkáskörnyezetben játszódik, s bár a filmben 1952-őt mutat a naptár, valójában nagyon is mai téma merül fel a Kertész Ákos nagysikerű regénye nyomán készülő műben: a bizalom és bizalmatlanság kérdése. Van olyan eset, hogy a múlt káros maradványai következtében az ember még a saját szerelmesében sőt a saját szerelmében sem tud megbízni. A „Sikátor" közelképekre épülő megrázó lelki dráma, bizonyos értelemben új hang Rényi életmüvében. A NAGYSIKERŰ „Bakaruhában" alkotója, Fehér Imre „Harlekin és szerelmese" címmel készíti új filmjét. A Balaton mellett játszódó történet főhőse egy fiatal pár (Bujtor István, és a még csak harmadik gimnazista Sáfár Anikó alakítja), s a film témája a fiatalok szerelme. A férfi főhős szenvedélyes vitorlázó, aki nem akarja észrevenni a partokat, a saját kis világán kívül álló életet. De különböző események megértetik vele, hogy ha nem áll a társadalom oldalára, ha nem veszi ki részét a közösség életéből, akkor menthetetlenül egyedül és magára marad. A filmben a Balaton nemcsak háttér, de szimbólum is: viharos éjszakájának megpróbáltatása az élet viharában való helytállásra utal. HERSKÖ JÁNOS a nagysikerű „Párbeszéd" és a „Két emelet boldogság" alkotója új filmjében ugyancsak a fiatalok életével foglalkozik. A „Hat nap" egy nyári KISZ táborozás története, ahol a főhős, Mérő Vera, egy különösen talpraesett önálló lány. Társnői tanácsadója lesz és sokszor olyasmiben is döntenie kell, amiben egyébként egy ftatal lány nem mindig szokott egyedül határozni... A rendező célja morális. Egy helyzetképet szeretne a nézők elé tárni, figyelmeztetni szeretné az embereket, hogy engedjék, hogy a fiatalok maguk döntsenek bizonyos dolgokban, ne kényszerítsék rájuk akaratukat. ÉS VÉGÜL Gyermely községben a minap kezdték meg Zolnay Pál „Zsák" című filmjének forgatását. A történet egy faluról elkerült, értelmiségivé nevelődött város-lakó fiatal históriája, aki szülői látogatásra tér haza, és hogyan, hogyan nem végül iS végleg ott és otthon marad a falujában.