Új Szó, 1966. szeptember (19. évfolyam, 241-270. szám)

1966-09-13 / 253. szám, kedd

Az örökforráfok VAROMBAN G

yógyszanatóriumok fényei villannak elém. Valóban pompás város Karlovy Vary. De a betegek városának is nevezhetném. Sok a gyógyulást kereső beteg télen is, nyáron is. Es a város egyformán szép minden évszakban. Egész éjfél és egész délelőtt utaztam. Két órai gyors alvás után egy nagy feketét kérek a pincértől, hogy el ne aludjak. A pazar berendezésű nagyszalonban a délutáni órákban kevés a vendég. Szinte alszik a szalon, az az érzésem. Egy öreg ani/óka asztalához ülök. Az asztalon papír és töltőtoll. Resz keteg, öreg betűivel már teleültette a fehér papírtalajt. — Maga is gyógyulni jött kedves? — kérdezi egy perc múltán. — Nem, én csak látogatóba jöttem. A nénike régen itt van? — Tiz napja. De ismerem a forrásokat. Furcsa város. Mindenütt víz bugyog. A gyomrommal volt baj az utóbbi Időben. Egyszer rászántam magam, hogy elmenjek az orvoshoz. Először életemben. Mert nem voltam én sohasem beteg ... Illetve, hogy úgy mondjam, nem is engedhette meg magának a magamfajta az ilyen fényűzést. Dolgozni kellett, s ha valami bajom volt, hát el kellett felejtenem. De most elküldtek ide. Nem is akartam jönni. Mondom. mármint, hogy én beteg? De erőszakkal elküldtek. Nem bántam meg. fó ez a kis pihenés. Csak Ilyenkor veszi észre az ember, milyen jót tesz. Es ez a víz? Még talán a fiatalságom is visszaadja. A „Mlynský" és a „Zámecký" forrásból iszom naponta. Jövőre is eljövök, az itteni kezelőorvosom mondta .. — Látom, levelet írt a néni. Haza ugye? — Haza, apónak. Haragszom rá, hát jel akartam egy kicsit húzni, hadd féltékenykedjen. Elolvashatom. Akarja? — égszínkék szeme huncutkásan rám nevet, aztán belekezd a levél olvasásába valahol a közepén. „ ... Ha tudni akarod, gaval lérom is van. Táncpartnerem nem is egy. Ogy bizony! Mert este tízig, ha kedvünk tartja, táncolhatunk is, és enaem sem hagynak ki a fiatalabbak. A Moszkva-szálló most a miénk. Hogyha látnád hatalmas csarnokát. elszédülnél. A földig érő tükrökben minden oldalról a saját arcomat látom. A szőnyegek ohian finomak és olyan vastagok hogy nem is hallani, ha ráiuk lépek, pedig nehéz a cipőm. lövőre körömcipőt veszek. Itt ilyet hordanak. A szanatórium olyan szép, hogy mindenki csodálhatja. A sütemény, melyet magammal hoztam, elromlott, kidobtam, mert annyit adnak itt, hogy nem is tudjuk elfogyasztani. Csak a portások nem tetszenek nekem itt ebben a szállóban. Ogy állnak a portán, mintha botot nyeltek volna. Az egyenruhájuk olyan gyönyörű, hogy régen a királyok testőrjeinek sem volt különb. Leakasztják szobáink kulcsát és ideadják, de még egy jó szót, vagy egy mosolyt sem adnak. De van itt egy apróka ember, a hordár. Már tizenkét éve telje sít itt szolgálatot. Olyan kicsike a kedves, akár a mi Stepán unokánk. Az nagyon rendes öreg fiú. Mindig tréfál, mindig jókedvű és mindig fölszállít bennünket a liften. Ingyen. Csak akkor haragszik, hogyha megdicsérjük. Ha ő nincs itt, bizony. sokszor gyalog ballagunk fel a sok lépcsőn . .. Na, de muzsikálni kezdenek apó, nem maradhatok el én sem. Nem írtam volna a partnereimről, de haragszom rád, mert két nyulamat elpusztítottad. Azt meg elhallgatod, hogyan vannak meg nélkülem a tyúkjaim a szövetkezetben. Javulj meg, mert nem is írok többet meglásd. Különben a gyomrom egészen jól viseli magát. Ez a diétás koszt, ez az áldott gyóouvíz és a sok pihenés megteszi a magáét. Üdvözlök mindenkit a szövetkezetben, téged meg csókollak bár nem érdemled meg ... Božena, a feleséged ..." I ját így beszél a néni egy/ 7 szerű de érzékeny lelkével. Rácsodálkoznak a régi, finom anyaggal húzott fo telek. A nyakát nem ékesíti gyöngysor, sem brillláns nya kék. Mégsincs gondja arra, miből. honnan fizeti ki a gyógy kezelés árát. Millióit sem kell felváltania. Hisz neki csak tyúk jai vannak a pardublcei járás egyik falujának szövetkezeté ben. Es még csak nyugdíjba sem siet a hatvonöt éves Sebésteko vá mama. — Az én pihenésem már csak az anyaföldben lesz. fiam. Amíg a lábam bírom, eligazítom a tyúkiaimat, — mosolyog felém — laaz. nem szakadok belé a munkába, már igazán csak pa rancsolgatok. Három fiatal munkaerőm van. Es azonfelül egy kitüntetésem — teszi hozzá csendesen, szerényen. — Es nagyon szép tyúkjaim ... MOYZES ILONA Mégis sikerült IGEN, mégis sikerült! — E szavak kíséretében két mosolygós ember: a farnadi HNB elnöke és Mészáros Imre iskolaigazgató személyesen adta át szerkesztőségünkben új iskolájuk avató ünnepélyének meghívóját. Útközben a HNB egyik éjszakába hajló régi tanácsülésének eseményei peregnek le ismét szeňieim előtt. A képviselők borús arccal hallgatják Saláti András HNBelnök szavait. — Megérett az idő elvtársak, hogy új iskolát építsünk. A fejlődéssel párhuzamosan községünk Iskolaügyének is lépést kell tartania. Tudják jól, a régi iskolának csak négy tanterme van. Tanulóink közül százharmincan a szomszéd községek iskoláiba kényszerülnek. Sürgősen cselekednünk kell. A tervek készek, a felsőbb szervek a beruházási összeget ls jóváhagyták. De ... És itt nagyot nyelt, alacsonyabb skálára fogta hangját. — Nincs kapacitás, illetve vállalat, melyre az építkezés kivitelezését rábízhatnánk. A Nyitrai Magasépítő Vállalat igazgatója kijelentette, hogy ilyen községben, amely harminc kilométerre esik a járási székhelytől, nem vállal munkát. Arra is hivatkozott, hogy rosszak az utaink, erre az akcióra csak ráfizetnének . .. Villámként hatottak az elnök szavai, a jelenlevő képviselők minden idegszálát felcsigázták. — Hát emberek! — ütött az asztalra Biricz Ernő szövetkezeti elnök. — Csak arra jók a mi utaink, hogy évente százötven vagon gabonát, majdnem ennyi húst, több mint ötszáz vagon cukorrépát szállítsunk rajtuk az állami felvásárló üzem raktárába? A feszült légkörben sziporkáztak a szavak. Minden képviselő kitartott a falu követelése mellett: ha törik, ha szakad, fel kell építeni az iskolát! AZ IDO A KÉPVISELŐKNEK adott igazat. Tavaly április havában a Lévai Járási Építő Vállalat zselízi üzemegysége*—noha az iskolaépítés nem tartozik munkaköréhez — elkezdte a munkát. Nehéz földtúró gépei erőlködve haraptak bele a makacs talajba. Velük együtt a szövetkezet gazdái, több mint negyvenen. az iskola környezetét csúfító öreg malom aszanálásához fogtak hozzá. Ez a negyven ember az épület teljes befejezéséig szünet nélkül dolgozott. Volt a szövetkezetben is elég munka, hiszen a kapásnövényeket — akárcsak az idén — gyakran áztatták az esők, rohamosan növelték a gyomot. A földeken hajlongó kapások azonban egy zokszót sem ejtettek. — Csak mielőbb elkészüljön az iskola, hogy a gyerekeknek ne kelljen más faluba utazgatniok — jelentették ki az áldozatkész szülök. AZ ÉPÜLET FELAVATÁSÁNAK napján bensőséges légkör fogadott a faluban. Nem voltak kitűzve a zászlók, az emberek nem öltöttek új ruhát. Viselkedésükből, szavukbői mégis az iskolanyitás felemelő, ünnepi hangulata áradt. Nemcsak a tanévnyitást váró pionírruhás tanulók várakoztak kíváncsian a bejárat előtt, hanem a szülők, építőmunkások, mesterek is ott szorongtak a frissen elegyengetett udvaron. A mész- és festékszagot lehelő épületre mindenki büszkén tekintett, felette örült, hogy gyermeke korszerű iskolába járhat. Amikor Bencsik Mihály, a járási nemzeti bizottság elnöke ollóval kettényírta a kijáratot jelképesen elzáró szalagot, az ünneplő tömeg a kisgyermekek kíváncsiságával lépte át az iskola küszöbét. A folyósókat, tantermeket szemlélve egy lassú járású, megviselt öreg nénlvei akadtam szóba. — Tetszik az iskola néni? — Ez nem ls iskola, aranyosom, hanem palota. Bezzeg nem volt ilyen az én koromban. Az öreg néni nem más, mint a hetvenéves Bogdán Julianna, aki saját maga is részt vett az építkezésben. — Csak a padlót súroltam, meg az ablakokat tisztítottam, aranyosom. Árva unokám is ide fog járni. Ezért illett, hogy én is segítsek valamit... ÜJ TANÉVET KEZDENI mindig felemelő érzés. Üj iskolában kezdeni az évet kétszeres ok az ' örömre. Joggal örülnek hát Farnadon is, hiszen maguképítette vadonatúj iskolában sajátíthatják el gyermekeik a betűvetést és a legkülönbözőbb tudományok alapismereteit. Az Iskolaépítést tizennyolc hónapra tervezték, de az összefogás ereje három hónappal lerövidítette a határidőt. Üj az iskola, mellette büszkélkedik a minden igényt kielégítő tornaterem, közvetlen szomszédságában terjeszkedik a konyha és az étterem. Ezen kívül az iskola mellett húzódó emeletes épület a falu négy pedagógusának nyújt családi otthont, méltó lakást. — Mégis csak sikerült = jutnak eszembe távozáskor Saláti András HNB elnök szaval. Igen, sikerült! Mert, ahol annyira szívükön viselik a közösség érdekeit, mint Farnadon, ott az iskolaépítés problémája sem okozhat akadályt. SZOMBATH AMBRUS A töbh mint hárommillió korona b iskola. •iít farnadi 1. MEGDŐL AZ „EGY GOLYÓ" ELMÉLET November 22-én lesz három éve, hogy Dallasban meggyilkolták John Kennedy elnököt. A Johnson megbízásából alakult Warren-bizottság több kötetes vizsgálatában a következőket állapította meg: A dallasi könyvraktár hatodik emeleti ablakából Lee Oswald három lövéssel megölte Kennedy elnököt, megsebesítette Connally texaszi kormányzót és egy járókelőt. A gyilkosságot Oswald segítőtársak nélkül követte el. Egy órával később lelőtte Tippit rendőrt, amikor az igazoltatni akarta Oswaldot, néhány órán belül letartóztatták, de mindent tagadott. Két nappal később Jack Ruby, lelőtte Oswaldot, és ezzel elnémította azt, aki a legtöbbet mondhatott volna a gaztettről. A kivizsgálás részleteit tartalmazó jelentést 75 évig lakat alá tették, ezzel azonban nem sikerült útját állni a nagy gyilkosság homályos ellentmondásos részletelt elemzők, fejtegetők áradata kutatásainak. Egymás után jelentek meg a könyvek /Megválaszolatlan kérdések a Kennedy-gyilkosság körül, Mark Lane — Oswald első védőügyvédjének kötete— Elhamarkodott ítélet, E. J. Epstein Nyomozás, H. Weisberg Fehérre mosás, stb.) A folyóiratok sorra közlik az egyre nagyobb kételyeket támasztó tanulmányokat (legutóbb a Nation. a Nouvelle Observateur és a Quick közöltek figyelemre méltó írásokat). A Warren-bizottság jelentésének egyes megállapításait kétségbe vonó bizonyítások, kombinációk új fénybe állítják az egész gyilkosságot. Joachim foesten újságíró pef*ig már Kennedy-ellenes összeesküvésről ír, amely Johnson elnökre is ráveti a gyanú árnyékát. A sok ezer oldalnyi anyagból összeállítottunk egy kivonatot, azokról a pontokról, amelyek körül legmagasabbra csaptak a kétely hullámai. MIT BIZONYÍT A 225. FELVÉTEL? Kennedy elnök dallasi fogadására Abraham Zapruder is kivonult 8 mm-es filmfelvevő gépével. Kinézett magának az Elmstreet jobb oldalán egy vasbeton talpazaton olyan helyet, ahonnét nagyszerű kilátás nyílt az egész elnöki gépkocsisorra. Megörökítette a gyilkosságot, csupán egy útjelző tábla takarta el néhány pillanatra az utat. Az amatőr filmes nem is sejtette, hogy felvétele történelmi dokumentum lesz. Filmjének valamennyi kockájából fényképet nagyítottak és azon tanulmányozták a gyilkosság részleteit. A 205. képig Kennedy vidáman integet az őt üdvözlő tömegnek. Ezután jött az útjelző tábla, amely 15 kockát eltakar. A 225. képen az elnök kezével a nyakához kap, és a mozdulatot folytatja a következő kockákon is, ami azt bizonyíthatja, hogy ekkor érhette a halálos lövés. Conally kormányzó azonban nyugodtan néz előre, még a 231. kockánál is, amikor az elnök már két kezét görcsösen szorítja a nyakára. Mit bizonyít ez? A Warren-bizottság azt állítja, hogy az első lövés, ugyanaz a golyó, amely Kennedy nyakán áthatolt, fúródott Conally kormányzó hátába, majd a mellkasán kijutva átlőtte a tenyerét és megsebesítette a combját. Zapruder felvételei ezt a megállapítást megcáfolják, mivel a kormányzó nyugodtan előretekint, amikor Kennedy már a nyakát fogja. EGY VAGY TÖBB GOLYÖ? A gyilkosság egyik legfigyelemreméltóbb tanúja Connally kormányzó volt, aki így vallott a Warren-bizottságnak: „Amikor meghallottam az első lövést, ösztönösen hátrakaptam a fejem. A hang a jobb vállam mögött jött. Azonban semmit nem láttam, csak az utcán hömpölygő tömeget. Ebből a helyzetből az elnököt nem láthattam. A lövés nyugtalanított, mert úgy tűnt, hogy fegyverből adták le. Mivel az elnököt nem láttam, a bal vállam fölött akartam hátrapillantani, de amikor fordulni kezdtem, találatot kaptam a hátamba". Erler Spector, a Warren-bizottság egyik jogásza feltette a kérdést a kormányzónak, hogy hanyadlk lövéstől sebesült meg. Ezután a következő párbeszéd folyt le: CONNALLY: A másodiktól. SPECTOR: Miből gondolja? CONNALY: Véleményem szerint nem lehetett az első lövés. mivel azt hallottam. Valamenynyi puskagolyó gyorsabb, mint a hang, ezért amikor a lövést hallottam, a golyónak már be kellett csapódnia. A lövés után azonban még volt annyi időm, hogy jobbra forduljak, visszafordítsam a fejem és amikor balra akartam nézni, akkor ért a golyó. Kizártnak tartom, hogy az első lövéstől sebesültem meg. Amikor az ütést éreztem, még átvillant agyamon, hogy golyó ért, de a hangot már nem hal-, lottam. A Warren-bizottság jelentése után Connally a televízióban elhangzott beszédében újra megerősítette, hogy a bizottság „egyetlen golyó" elmélete nem felel meg a valóságnak. Ezt igazolja Zapruder filmje is. A 222, 223, 224, felvételen a kormányzó jobbra fordul, és amikor az elnök a 22*5 képen a nyakához kap, a kormányzó újra előre néz és picit balra kezd fordulni. Miért ragaszkodott a Warrenbizottság makacsul ahhoz az elmélethez, hogy az elnököt és a kormányzót ugyanaz a golyó találta el? Következik: 2. OSWALD NEM VOLT EGYEDÜL.