Új Szó, 1966. szeptember (19. évfolyam, 241-270. szám)

1966-09-13 / 253. szám, kedd

A mostohagyerek Gondolatok a kereskedelemről LEVE fe Tľmí » A JÓ MUNKA EREDMÉNYE Az esőzések nagyon hátráltatták a betakarítási munkálatokat. Ennek ellenére szép eredményeket ért el a Bálványi Állami Gazdasághoz tartozó králkai részleg. A tavalyi árvíz óta erősen csökkentett létszámmal kellett megbirkóznia a feladatokkal. A jő szervezés, a vezetőség s a dolgozók összefogása — mely erejét nem kímélve küzdött mindnyájunk kenyeréért, naponta késő estig, s a pihenőnapokon egyaránt — nem volt hiábavaló. Búzából a tervezett 18 mázsa helyett 39 mázsa termett, árpából pedig a várt 18 mázsa helyett 21 mázsa. Igen jól fizetett az Angliának termelt borsó is, 20 mázsát hektáronként. A jó minőségű csemegekukoricának Komárom lakossága örülhetett, melyet a múlt napokban küldött a gazdaság a piacra. JANÁK ÉVA, Bálvány NEM TÉTLENKEDNEK A dunaszerdahelyi önkéntes tűzoltók az aratás alatt állandó szolgálatot tartottak. Hogy nem hiába, erről több sikeres beavatkozásuk tanúskodik. Az aratás befejezése óta sem tétlenkednek. Ezúttal a közelgő járási tűzoltó versenyre készülnek. Augusztus 30-án egy éjjeli gyakorlaton is részt vettek. TÓTH ALFRÉD, Dunaszerdahely PER3ETEI MOZAIK A szövetkezet tagjai megtartották az aratási ünnepélyt. Örömük nem alaptalan, hiszen az utóbbi években elért eredmények elősegítették a szövetkezet kiemelkedését a „gyengék" közül. A legjobbakat jutalomban részesítették. Az est fénypontja a budapesti művészcsoport — Tompa Sándorral az élen — fellépése volt. • • • Nemrégiben örömmel dicsértem a vasárnapi „ÜJ SZÓ" rendszeres kézbesítését. Úgy látszik, elhamarkodtam. Augusztusban ugyanis csak két vasárnap kaptam kézhez. Szeptember 4-én, a hó első vasárnapján személyesen mentem el a postára, de be volt zárva. Elfelejtettem, hogy a vasárnap valóban „szabad". PÁLINKÁS ISTVÁN PANASZLEVELET kaptunk az egyik állami gazdaságból. Az intéző munkája, viselkedése ellen emeltek többen is kifogást. Mielőtt a tett színhelyére mentem volna, megálltam az igazgatóságon. Gondoltam, talán a „fejesek" is jószívvel veszik, ha néhány dologra felhívom a figyelmüket. Végigkilincseltem jóformán az összes irodahelyiséget, de az illetékesek közül senkit sem találtam. Az igazgató titkárnője így bíztatott: — Jöjjön csak délután. Megbeszélés lesz. Mindenkit itt talál... Aztán gondolt egyet és kinézett az ablakon, majd így folvtatta: — Az igazgató elvtárs kocsiját az udvaron látom. A sofőr kartárs talán többet tudna mondani... Megfogadtam a tanácsot. AZ UDVARON sütkérező Volga felé baktattam. A volán mögött a sofőr. Szájában vastag, füstölgő szivar. Amikor ráköszönök. morog valamit aztán szuszogva előtápászkodik. EMLÉKSZIK a kedves olvasó arra a kifejezésre, hogy „vizesnyolcas"? Aki nem tudná, annak elárulom, hogy a kifejezés csúfnév, a kereskedősegédeket hívták így, mert az egykori „krejzlerájok", apró vegyesáruboltok padlóját kellett minden reggel nyitás előtt felsöpörniük, s hogy ne legyen por, kilyukasztott konzervdobozzal nyolcasokat öntöztek a földre nagy műértéssel. Ma, természetesen, ez a csúfnév már nem használatos. Egyrészt azért, mert a dolgozó embert nem illik csúfolni, másrészt azért, mert... ki vigyáz ma olyan „apróságra", mint a por? Ma a járda aszfaltján, porában vonszolt kenyereskosarak korát éljük, úgyhogy a vizes nyolcasok rajzolgatása úgyis csak formaság lenne ... Ma a gyorsaság a fő: mielőbb felszámolni ezt az óriáskígyó-sort a pult előtt. Ez a gondolat vezérli ma a kereskedősegédet, nem a vizesnyolcas .művészi színvonala". MARIS HALLOM a kedves olvasó ellenvetését: „Márhogy nálunk a kereskedelemben a gyorsaság a fő?! Akkor miért kell annyit várakozni minden boltban?" Téved, kedves olvasó, bizonyítékaim vannak rá, hogy a kereskedősegéd — vagy nevezzük korszerűbben — elárusító ma sokkal gyorsabban és többet dolgozik, mint egykor, amikor a kevés vevőt még beráncigálták az üzletbe: íme: 1930-ban (pedig akkor sokaknak úgysem tellett nagy bevásárlásokra) 26 lakosra jutott egy kereskedelmi alkalmazott, s kerek harminc évvel később már 33 lakosra. Persze, nem minden kereskedelmi alkalmazott elárusító. Elárusítókban még rosszabb a fejlődés: 1963-ban 102 lakosra jutott egy elárusító, de ez nem volt elég, azóta már egy boltosnak 104 embert kell ellátnia. Már ennyiből is világos, hogy az elárusítónak ma gyorsabban kell dolgoznia, mint egykor. Ráadásul ma többen, és többet vásárolunk, mint valamikor. Az elárusítók gárdájának bizony jól meg kell fogni a dolog végét, mégha sokszor „önkiszolgáljuk" is magunkat. A BELKERESKEDELEM, mint látjuk, a mellőzött mostohagye— Miről lenne szó? — kérdi unottan. Szép sorjában elmondom jövetelem célját. Ö meg csak hallgat anélkül, hogy egy pillanatra is rám nézne. Amikor aztán a panaszt is szóba hozom, mintha darázs csípte volna meg. — Panasz?! Ha szabad kérdeznem, mi köze az újságnak a panaszhoz? Arra vagyunk mi itt. hogy igazságot tegyünk! CSAK NÉZTEM a pattogó embert. — Az újság írjon Amerikáról, meg Vietnamról, de minket hagyjon békén! Szivarja végét nagy ívben röpítette az udvar közepére. — Ha rajtam múlna, valamennyi újságírónak lapátot adnék a kezébe! Láttam, hogy okos szóval itt aligha jutok messzire. A nyulat azonban mégiscsak szerettem volna kiugrasztani a bokorból. Gyakorlatból tudom, hogy a legparázsabb vita is lelohad, ha mind a két fél egy nótát fütyül. Amikor végre szóhoz jurek sorsára jutott. Pedig ... Erre a „mostohagyerekre" a szó legszorosabb értelmében mindennap rászorulunk, még vasárnap is a tejvásárlásnál, sőt az általános munkaszüneti május elsején is, amikor a gyereknek limonádét veszünk az utcai árusnál ... S mi a meghajszolt kereskedelem jutalma? Az, hogy összberuházásainkból csupán 1,9 százalékban részesül. Pedig más szocialista államokban is jobb e téren a helyzet: Romániában 2,8, Bulgáriában 2,9, Magyarországon 3,5 százalékot fordítottak a kereskedelemre. Nem beszélve a tőkés országokról, ahol ez az arány 9—20 százalék. Sorsán a kereskedelem úgy segít, hogy „ünnepnapot" „szervez" magának ZÁRVA táblával, a kevés árudába zsúfolt sok embert az elárusító „kinézi" az üzletből, s jól megtanulta a kifejezést, hogy „nincs, elfogyott". . .. Érdemes lenne egyszer kiszámítani, mi előnyösebb a népgazdaságnak: az elárusító munkatermelékenységének fokozása (azzal, hogy kevesebb elárusító több vevőt lát el), vagy több bolt üzembe helyezése, több elárusító beállítása, s így a lassú vásárlással elpazarolt fantasztikus mennyiségű idő megtakarítása. Furcsa ötlet, de megtörténhet, hogy egy atomfizikus, akinek minden munkaórája mé regdrága, arra kényszerül, hogy leszaladjon a boltba tejért és két zsemléért. Először sorban áll az önkiszolgálóban a kosárért, azután sorban áll az üve gek leadásánál, végül a pénz tárnál. SOK SZO ESIK MOSTANÁBAN a kereskedelem jelentőségének fokozódásáról. Csakhogy ez jobb elárusítást követelne. Árusítani pedig az elárusítóknak kellene. De lesznek-e? A tervek szerint a kereskedelem alkalmazottainak részaránya az összes dolgozó számában a mai 7,2 százalékról 1970-ben csupán 7,8 százalékra növekszik. Nos, ez mindenképpen kevés. Ez ismét csak sorakozást és az elárusítók nagyobb, de meddő erőkifejtését jelentené. Ennél talán a „vizesnyolcas" csúfnevet is inkább elviselnék" ott a pult túlsó oldalán .. . VILCSEK GÉZA tottam, a lehető legkomolyabban kijelentettem: — Teljesen egyetértek az elvtárssal. Mindig is kedveltem az olyan embereket, akiknek saját véleményük van bizonyos dolgokról ... LÁTOM ÁM, hogy nem tévesztettem célt. A nagydarab emberben lelohad a felbuzdulás. Én meg tovább ütöm a vasat. — Az ilyen határozott állásfoglalás bizonyos fokú politikai felkészültségre enged következtetni ... No nézd csak, már szivarral kínál! Az arca megenyhült. Készségesen felkattintja a gyújtóját. Az első slukk után már én kérdezek. — Milyen politikai iskolái vannak az elvtársnak? Most már ő csodálkozik. Kissé veszítve az önbizalmából így válaszol: — Nincs nekem, kérem, semmilyen ... LESÜTI A SZEMÉT, s szinte pironkodva megjegyzi: — Csak hát... Már tíz esztendeje utazgatok vezetőkkel. Az emberre mégiscsak ragad valami... Hiába, a tanulékonyság emberi tulajdonság. SZARKA ISTVÁN m NAGYOBB A BEVÉTEL A Központi Népi Ellenőrzési és Statisztikai Bizottság tájékoztató ada tai szerint a helyi gazdálkodási ^Vállalatok ez év első felében több mint 1 678 000 000 koronát bevételeztek a lakosságtól, tehát 122 000 000 koro nával többet, mint tavaly ugyanazon idő alatt. A bevételek említett növeléséhez országos viszonylatban személyenként átlag 9 koronával járultunk hozzá, ami ugyan nem sok, de vitathatatlanul azt bizonyítja, hogy fokozatosan javul a helyi szolgáltató üzemek tevékenysége. Ehhez természetesen az is hozzájárul, hogy a helyi gazdálkodás szakaszán több mint 4 és fél ezerrel gyarapodott a dol gozók létszáma. A borbély- és fodrászüzemek nyolcmillió koronával, a tisztító és les tőUzemek több mint tízmillió koronával, a mosodák pedig több mint ötmillió koronával növelték bevételüket. A szépségápolás szalonok ez év első felében csaknem 213 millió koronát bevételeztek. Hazánk lakossága taxira csaknem 28 millió koronát költött. És ki kereste a legtöbbet a helyi gazdálkodási vállalatok mintegy 197 000 alkalmazottja köziil? A kéményseprők, akiknek átlagos havi bére 1879 korona volt. A helyi ipari Szemekben dolgozók havonta átlag 1394 koronát és a szolgáltatóüzemek dolgozói átlag 1248 koronát kerestek. „Az egyenruhás rókák" x A MORVAORSZÁGI erdők ben tüzelni. Egy mozgó jármű közepén, a fenyőfák dárda- bői tüzelni nem könnyű felként őrködnek a kis sátortá- adat. A géppisztoly minden bor körül. A közelmúltban döccenőnél félre csúszik és isszállásolták be a többnyire mét célozni kell. De az eredtartalékosokból álló katonai mények jók. Többen elmondfeldertíöket, akik hazánk kü- ták, hogy eddig még nem doblönböző részeiből siettek ele- tak éles gránátot, ezért most get tenni a hívásnak. A tábor mindenkinek át kell mennie a közelében van az ország egyik tűzkeresztségen. Megtanítjuk legkorszerűbben felszerelt tel- katonáinkat a híradás-technijesen automatizált lőtere, ahol kai ismeretekre is és terméa felderítők készülnek a VL- szetes, hogy a tartalékos meTAVA hadgyakorlatra. chanikusoknak ismerniük kell Valószínűleg sokan emlé- a páncélos szállítók legkikeznek még arra, hogyan tör- sebb csavarját is. Igen ügyes tént ez a múltban: a tartalé- emberek érkeztek a polgári kosok bevonultak, a lakta- javítóműhelyekből is elsősornyákban ténferegtek, itt ott ban a Magyar Népköztársaságvalami szolgálat is akadt, az ból. Az OT 65-ös páncélos koügyesebbek épületkarbantar- csikat gyártó magyar üzemek tási munkákat végeztek és egész karbantartó és javító amikor ismét levetették az an- részleget küldtek és készségyalbőrt azt mondták: de jól gesen betanították a mi katokipihentük magunkat a had- náinkat, úgyhogy most már gyakorlaton. bekötött szemmel is kijavítAzonban most Micka és Mo- ják az esetleges motorhibát, rev őrnagyok új módszer be- A magyar elvtársakat nem is vezetését határozták el, hí- akartuk elengedni és két naszen a tartalékosokra a Vita pot „túlóráztak" nálunk, va hadgyakorlat erőpróbája — Mit tart a Vltava hadgyavár. A bevonulókat a laktanya- korlat előtt a legnehezebben udvaron a fiatalabb katonák- elsajátítható gyakorlatnak? ból álló parancsnokok fogad- — A páncélos szállítókkal ták és amint átvették felsze- végzett úszási és átkelési gyarelésüket, a sátortábor felé korlatokat . — válaszolja Momeneteltek. Ott pedig az el- rev őrnagy.' Mint említettük ső naptól folynak a gyákor tartalékosaink nem ismerik az latok, olyan kemény feltéte- OT—65-ös páncélos kocsikat lek mellett, mint a front első és most át kell úszniuk velük vonalában. a folyót. De az is sikerül, hiA FELDERÍTÉS nem akár- szen a múltban már kipróbálmilyen katonai foglalkozás, tuk. Először a parancsnok Erre csak a gyors felfogású, úszott át egy ilyen kocsiban nagyon kitartó katona alkal a sebes sodrású folyón magas rnas. Tudnia kell helyesen cé- vízállás mellett a túlsó partlozni, jól lőni, ügyesen álcáz- ra és vissza, utána a gépkoni, megtéveszteni az ellensé- esi vezetői egyedül, majd get, ismerni annak fegyverze- ezek után került sor a tartatét, ismerni, a híradás-techni- lékosokra. Nem mondom, kát, de tudnia kell adatokat hogy nem féltek — kezdetszerezni az ellenfél helyzeté- ben mindenki fél, talán még ről és azt mielőbb továbbítani a tábornok is —, de jól sikesaját parancsnokságához. So- rült, minden zavar, zökkenő kat, nagyon sokat kell tudnia nélkül. Így hát bizonyosan jól a felderítőnek, nemhiába megy majd a hadgyakorlaton mondják, hogy „egyenruhás is. róka". Esteledett, vissza tértünk a A Vltava közös hadgyakor- <aborba, ahol a konyha felől laton nagy feladatok várnak rostélyos illat ingerelte az a felderítőkre. Ezért a tarta ínyünket. A kemény gyakorlat lékosok gyakorlatait az első után jól esik az étel és hogy naptól kezdve a parancsnokok ízletes legyen, arról Polanský irányították. Látható ez a lő- tartalékos tizedes gondoskotéren is. Robbannak az éles dik — állítólag egy interho gránátok, kerepelnek a gép- tel konyhájának színvonalán, fegyverek, dübörögnek a pán- A SÁTRAKBAN PIHENŐ kacélos szállítók motorjai. Igazi tonákat is meglátogattuk. Leharctéri hangulat és tulajdon- velet írtak és elégedetten ül képpen ez tartalékosaink iga- dögéltek a hetes sör mellett, zi kiképzése. Panaszt nem hallottunk, csak — Őrnagy elvtárs, elmonda- kijelentették, hogy ilyen kiná, hogy milyen feladatok képzésben még a tényleges várnak az előkészületek alatt évek alatt sem volt részük. Dea felderítőire? hát ez nem árt, elvégre ke— Sok feladatuk van. Eddig mény fiúk mindannyian. A VImég egyetlen tartalékos sem tavára készülő „egyenruhás ült OT—64-es, vagy OT—65-ös rókákban" bizonyosan nem páncélos szállítóban. Tehát csalódunk. meg kell ismernie a gépet és meq kell tanulnia menet köz- M. BELUS alezredes