Új Szó, 1966. szeptember (19. évfolyam, 241-270. szám)

1966-09-08 / 248. szám, csütörtök

KIÉRDEMELTÉK az EXPO 67 függőcímeket Az EXPO 67 kereskedelmi központja az érdekelt minisztériumokkal és külkereskedelmi vállalatokkal együttműködve kiválasztó versenyt rendezett a legjobb műszaki újdonságok és termékek között, amelyek képviselni fogják országunkat a montreali világkiállításon. A brnói Zbrojovka szakágazati vállalatnak többek között engedélyezték, bogy egyes gyártmányain a Montreal 67 kereskedelmi jelét használja. A bíráló bizottság a fegyverek közül a cserélhető csövű ZH 201 jelű puskát, a ZKR 600, 601 és 602-es golyós vadászfegyvereket és a ZKR 90 Special és 590-es revolvereket minősítette kiválóknak A Zbrojovka további minőségi termékei között szerepel a Consul-Irógépek. Egyes fegyvertílátorral is rendelkezik, továbbá a 231, 236 és 221 típus jelzésű Con sul- írógépek. Egyes fegyvertípusokat az anyavállalat gyártja, a golyós vadászfegyvereket az Uherský Brod-i Presné strojárstvo vállalat, a revolvereket pedig a bytčai Kynex. A HANGSZEREK tranzisztorizálása Az elektronikus hangszere-k fej lesztésével foglalkozó Hradec Králové-i Intézet munkatársai ebben az évben több újfajta gitár, elsősorban nyolchúros hawaii gitár és új mágneses hangfelvevő kifejlesztésére törekedaíik, ezen kívül egy új típusú, kizárólag tranzisztorokkal működő elektronikus orgona prototípusára fordítják figyelmüket. Ez lesz az első eset, hogy elektronikus orgonában Ily nagy mértékben elektroncsövek helyett tranzisztorokat fognak alkalmazni. Nagy befolyása lesz ennek a hangszer súlyára, elsősorban azonban javítani fogja a hang minőségét. A tranzisztorok segítségével ugyanis számos jellegzetes hanghatás, például percusse, visszhang tremolo és mandolinaliatás érhető el. A teljesen tranzlsztorozott orgona fejlesztését ebben az évben fejezik be s hordozható táskakl vitelben fogják gyártani. A KAROSA új autóbusza A Vysoké Mýto-l Karosa vállalat új autóbuszát a brnói vásáron mutatják be először. Az eddigi Skoda 706 RTO típussal összehasonlítva egészen új koncepciót tükröz, amely a tömeges utasszál litással szembeni egyre növekvő követelményekből indul ki. Az SM 11 es autóbusz önhordó panelkarosszériával rendelkezik, konstrukcióján egész sor csehszlovák szabadalmat érvényesítették. A motor a tengelyek között a padlú alatt helyezkedik el, ami a belső térség optimális kihasználását teszi lehetővé. Az automatika segítségével a gépjármű vaiamenynyl funkciója a műszerfal mellől gombok segítségével vezérelhető. A kocsi újdonsága a vezető ülése, amely csehszlovák szabadalom szerint épült; konstrukcióját számos szakemberrel együttműködve oldották meg. Az ülés maxlmáli san alkalmazkodik az emberi test felépítéséhez s lényegesen csökkenti a hosszú utazás közben fellépő fáradságot. A hidraulikus fékerősítő csökkenti a balesetek veszélyét és a gumiabroncsok megrongálódását. (d| A

piac futballpálya nagyságú tér. Közepét a kertészek asztalai foglalják el, három téglalapalakban összerakva, hogy utcácskák maradjanak közöttük, széleit hosszában üzletbódék szegélyezik, két végén kofák álldogálnak kosaraikkal, táskáikkal, szorosan egymás mellett. Rengeteg az eladó, az áru és a vevő. Szombaton mindig így van. Szinte mozogni sem lehet. Az eladók egymást túlharsogva kínálják áruikat, a vevők alkudoznak. A lárma a villamosok, az autóbuszok és trolibuszok zajával keverődve kerül az ember fülébe. Azért elkap egy-egy tiszta hangot: „A sárgarépa mennyibe kerül?" Nyolc óra van. A sárgarépa csomója egy korona. A hagymáé egy korona ötven fillér. A paradicsom kilóját három koronáért adják. Mindegyik eladó, elől is meg hátul is, ugyanazért az árért adja, mintha meg'egyeztek volna. — Itt nem egyezik meg senki senkivel semmiben — mondja egy kofaasszony. —, fgaz, mielőtt valaki lerakja az áruját, körülnéz, mit mennyiért adnak, aztán időnként újra végig járja a piacot, hogy nem szállították-e le, vagy nem emelték-e az árakat. Miért adják egyformán? — Mert mindenki egyforma szép árut hoz abból, aminek az ideje van, és van belőle elég. Például sárgarépából, paprikából, hagymából, uborkából, paradicsomból. Ha nem ezt teszi, nem áll meg a konkurrenciában. Az őszibarack az már más. Az egyiké szebb, a másiké silányabb, s ettől függően van, aki kilenc koronáért adja, mégis sorban állnak érte. A másik meg hat koronáért, de nem kell senkinek ... Azt mondják, hogy a piacon mindent előbb lehet kapni, mint a zöldségüzletekben, az áru itt frissebb, szebb és olcsóbb. (Ezért a piac a kisvárosokban erős konkurrens. Ez így van rendjén Ahol az lehetséges és ésszerű, .ott legyen verseny.) Nos, a mai napon a bratislavai vásártéri piacon nem látok semmiben különbséget, már ami a választékot és az árakat illeti. Az üzletekben is volt reggel mindenből elég, mint Itt a piacon. A paradicsom Itt is három korona, meg ott is. Egyforma az ára a sárgarépának, a hagymának, a paprikának, az uborkának stb., s egyforma szép is. (Az biztos, hogy az áru mindig frissebb, mint az üzletekben.) „Még maga is konkurrálni akar velem?!" Tíz óra van. Semmi sem változott. Mondtam, hogy rengeteg van mindenből. A „tőkések" mégis tartják az árakat. Igen, itt „tőkések" és „kisárutermeIők" vannak. Az előbbiek a magánkertészek és szövetkezetek, az utóbbiak a kofaasszonyok, akiknek odahaza kis kertjük van, s időnként felhoznak valamit a piacra, hogy a „keresetüket" még aznap elköltsék lisztre, cukorra és másra. De a „tőkések" mindennap itt vannak, ebből élnek. Bérelt asztalaik vannak, autókon hordják be az árut, ami megmarad, azt becsukják az asztalba és másnap eladják. Ezek diktálnak, a „kisáruterinelőknek" hozzájuk kell igazodniuk. De nézzük csak, mi ez a riadalom a „tőkések" egyik csoportja, a kertészek között. Az egyik közeli szövetkezet teherautója jelent meg a piac végén. Őszibarackot hozott néhány száz ládával, s ezzel elárasztotta a piacot. Mint a préri tűz terjed a hír, hogy hat koronáért kezdték árusítani az egyébként gyönyörű őszibarackot. Ogy hallottam, a szövetkezet keveset szerződtetett le a felvásárló üzemmel, arra számítva, hogy a piacon nagyobb haszonnal eladja. Azt ls megtudtam, hogy mellé fogott, rnert a barack jól megtermett, s később potom árért lesz kénytelen eladni, ha nem akarja, hogy tönkremenjen. Szóval hat korona, s a kertészek fanyar képet v£gva törölik le a 9-est árjelző tábláikról, fordított kilencest írva rájuk. Hiába, az árakat csak áruval lehet leszorítani, a monopólium erejét csak egy erősebb monopólium törheti meg! — Nem fogy? — kérdezem attól az asszonytól, akivel vagy két órával lezelőtt pár szót váltottam. — Nem bizony. Annyi a paradicsom, hogy piroslik tőle az egész piac. Ogy látszik, vihetem vissza. — Adja olcsóbban ... — Nem lehet, senki sem adja, megennének a többiek. Megjelenik a fia. — Jó, hogy jössz — szól az anya. — Elmegyek ide az élelmiszerüzletbe, veszek cukrot, addig add el — mondja nevetve, mint aki biztos benne, hdgy úgy sem sikerül. Messzebbről figyelem a fiút. Mosolyog, kacsingat az asszonykákra, de hiába. Egyszercsak megelégeli a dolgot, gyorsan papirost, ceruzát húz elő a táskájából. A papirost, melyre nagy 2-est rajzolt, ráteszi a paradicsomra. Mint a mágnes, vonza a vevőket. Közelebb lépek. A fiú mellett árusító bulgárkertész félhangosan, dühösen súgja a fülébe: „Megörült, fiatalember?! Tönkretesz bennünket és édesanyját isi" A fiú oda se neki. „Még maga is konkurrálni akar velem?" — mérgelődik megint a bulgár. A fiú tizenöt perc alatt eladta a paradicsomot és gyorsan távozott, nehogy a többiek felbökjék a szemükkel. A piac elején várta meg az édesanyját, aki örült fia ügyességének. Persze, nem tudta, hogy a fiú a különbözetet, amiért olcsóbban adta, saját pénzéből hozzátette az összeghez. „Ne mérje úgy, mint a sáfrányt!" A piac harc. Nyílt harc az eladó és a vevő között minden dekáért, minden fillérért. Érthető. Az egyik célja, minél jobban eladni, a másiké, minél olcsóbban venni. Pedig mind a kettő ugyanazt teszi: munkát munkáért cserél. Paradicsoma van, mert kitermelte, pénze van, mert dolgozott. Csakhogy itt a vevő nem tudja, hogy az eladó hány órai munkával termelte ki az egy kiló paradicsomot, amit három koronáért kínál. Igy gondolkodik: én félórát dolgozom három koronáért, hátha az eladónak az egy kilő paradicsom kitermelése c^ak húsz perc munkájába kerül. Adja tehát olcsóbban. Az eladó viszont így képzelődik: hátha a vevő csak húsz percet dolgozik három koronáért, míg én tudjisten mennyit vesződöm egy kiló paradicsom kitermelésével. Még olcsón Is adom. Ez szüli a harcot minden dekáért, minden fillérért. Az érdekellentétek találkozása aztán gyakran ilyen jelenetekben üt ki: — Ne mérje úgy, mint a sáfrányt! — Hiszen bőven nyomja az egy kilót. — Csak tegyen rá még egy hüvelyt. — Tessék. — Még egyet. — Azt már nem. Ez is sok. — Akkor nem viszem el. — Ne vigye. '—- Hogy ezek a falusiak milyen éhesek! — Persze, mert a városiak azt hiszik, hogy a falusiak megrázzák a fát, és potyognak a tojások. A

z üzletben a vevő nem érzi a közvetlen termelőt. A piacon láthatja, megfoghatja. A termelő Isteníti az áruját, a vevő a pénzét. Attól függően, milyen az egyik és milyen a másik, alakul ki a pillanatnyi jó vagy rossz kapcsolat, ami minden esetben tükre a város és a falu viszonyának. MÉSZÁROS GYÖRGY Meleget ľ Könnyen, gyorsan, olcsón! PETREX vagy REKORD petroleumkályhával! Kapható a ŽELEZÁŔSTVÍ szaküzleteiben. ÚF-532 I KERTÉSZEK, KOFÁK, asztalok, kosarak, zöldség, gyümölcs, KINALAT, KERESLET, árak, alku, pénz, VÁROSI ASSZONYOK, lárma, zaj, sokaság, hangok ... Hangok a piacon (Nemeth János felvétele, j (23) Nehezen világosodott meg a szoba, s mire fénnyel lett tele, a csengő is megszólalt, s én boldogan ugrottam ki az ágyból. Álmatlanul és mégis frissen, pihenten. Mert reggel újjászületik az ember. A munka, a lovak, a görbelábú öreg cseh felejtetik velem éjszakai vergődésemet. Nehéz volt lefeküdni, s öröm felkelni. Erre emlékszem. Azóta megszoktam távolságokat, a messzi tájakat, mint az evést. - Mikor került haza? - Mondtam már egyszer. Másfél év múlva. - Szökött, vagy hazaeresztették? - Hazaengedtek, elbocsátó levéllel! A szakállas intéző közölte velünk, hogy aki akar, szedheti a sátorfáját és mehet. Tizenegyen tartottunk ki a birtokon, négyen megléptek közülünk. Ujjongva fogadtuk a hírt. Fogtam a katonaládám, belehajtogattam a ruhám, belehelyeztem a lábbelimet és vonatra ültem. Isten veletek dél-csehországi dombok, halastavak, takaros kis cseh falvak. Isten veled Temesvár, vasárnapjaink gondűzője, kiskocsmája, mozija. A vonaton sokan összesereglettünk magyarok, mintha a föld alól bújtunk volna elő. Csak mi voltunk tizenegyen, hát még a többiek? Csallóköziek, mátyusföldiek, gömöriek és bodrogköziek. Senkit nem érdekelt, honnan jön, mit csinált, milyen volt a sora. A kosztra és a keresetre — a knédlit leszámítva — senki nem panaszkodhatott. Mindenki az otthonát, a faluját emlegette, mintha senki nem akarta volna hinni, hogy hazavisz a vonat. Pedig nem volt értelme a kételkedésnek. Más szél fújt, más idők jártak, a munkások győztek, zászlóerdőt lobogtattak a májusi felvonuláson, ezzel függött össze a szabadulásunk. Szép tiszta májusi napon értem falum határába. S mint egykor, fogságból jövet, megint zúgott a harang. Dél volt, melegen sütött a nap, a gazdák hazafelé igyekeztek. Nem kéredzkedtem fel senki szekerére. Gyalog bandukoltam a falu felé. Közben azon járt az eszem, hol voltam, honnan szabadultam. Nem volt rossz a sorom, hazudnék, ha mást állítanék. Megbecsülték és főleg megfizették a munkám. Sűrűn küldtem a pénzt a feleségemnek. Aminek meg tiszta szívvel örültem, hogy a természetemen változtatott a kényszermunka. Szántottam ott is, meg vetettem, boronáltam, de annak a titokzatos asszonynak az arca nem kísértett többé, nyomtalanul elveszett, feleségem és gyermekeim — mert már a másik fiunk is megszületett, megírta Eszter — lépegettek utánam a barázdában. Cseh földön, az otthon, a családi fészek utáni sóvárgó lélekkel értettem meg, hogy akármilyen volt is a sorom a hatablakos házban, az életemmel teljesen békülnöm kell. Meg nem csak én változtam, otthon is történt egy és más, míg én kint voltam. Apósom már nincs, eltemették, a sok izgalom és talán a lelkiismeret-furdalás is, amit velem tett, kikészítette, tönkretette. Anyósom is többet betegeskedik, mint amennyiszer a krumplit kavarja. Igy mennek el egymásután az öregek. A csűr mögül húzódtam be az udvarba, amelyen szanaszét hevert minden, meglátszott rajta az erős férfikéz hiánya. Feleségem a kút mellett mosott, nem hallotta meg a kerti kapu roppanását. Nem írtam meg neki az érkezésemet. Egészen közel lopakodtam hozzá, úgy leptem meg kérdésemmel. - Segíthetek a ház asszonyának? összerezzent, gyorsan megfordult, majd összecsapta tenyerét, mint hajdan a néném a kút kávájánál, aztán a nyakamba ugrott, össze-vissza csókolt, könnyével maszatolta be az arcom. - Elemér, csakhogy itthon vagy! — súgta mellemre hajtva fejét és olyan jókedve támadt, hogy örömében többször is körültáncolt. Hangjától egyszerre hangos lett az udvar. Hívta a fiamat. - Gyere csak, Barnus, ki jött haza? A gyerek az istállóból perdült ki, s ahogy meglátott, megtorpant. Idegenkedett tőlem. Legszívesebben elszaladt volna a közelemből. Hívta az anyósomat. - Édesanyám! Jöjjön csak, nem árt egy kis meglepetés. Ki van itthon? Az anyósom is kidugta az ajtón a fejét, s amikor meglátott, elkezdte a sírást. - Csakhogy itthon vagy - mondta és megcsókolt. — Látod, apád itthagyott minket. Pedig ö is várta a visszatérésedet. (Folytatjuk)