Új Szó, 1966. szeptember (19. évfolyam, 241-270. szám)

1966-09-01 / 241. szám, csütörtök

A negyedik ötéves terv végén Szlovákra valósítja meg az ország ipari termelésének egynegyedét * Nagy tartalékok a termelési-műszaki bázisban • Az új irányítási rendszer távlatilag még nem befolyásolja a vállalatok és a szakágazati igazgatóságok tevékenységét • A fa­anyag tökéletesebb hasznosítása még késik A párt gazdasági politikájá­nak célja és tartalma a terme­lési-műszaki bázis kihasználásá­ra és a tartalékok felhasználá­sára irányul a népgazdaság egyensúlyának és arányosságá­gának felújítása érdekében. E programot konkrét módon a ne­gyedik ötéves terv fő feladatai fejezik ki. Ezek szerint a nem­zeti jövedelem évi 4 százalékos átlagos növekedését kell elérni, az ötéves tervidőszak végén már 5 százalékosat. Az ötéves terv célkitűzései — az arányosság felújítása és a népgazdaság konszolidálódása után — feltételeket teremtenek az ország gazdaságának dinami­kus fejlődése, s úgyszintén a vi­lág fejlett országaival való ver­sengés számára. Ezt a. helyzetet az emelkedő irányzatli újrater­melő folyamat felhasználásával érjük el, amely megfelel a szo­cialista termelési viszonyok és a termelőerők magasabb színvo­nalának és a mai tudományos és műszaki fejlődésnek. Szlovákia gazdasági fejleszté­se 1970-ig különösen azokból a feltevésekből indul ki, hogy tö­kéletesebben kihasználjuk • azt a termelési-műszaki bá­zist, amelyet az elmúlt években építettünk fel; • a gazdasági és a természeti feltételeket, beleszámítva a nyersanyagoknak magas műsza­ki és minőségi színvonalú kész­termékekké való feldolgozását; • Szlovákia kedvező földraj­zi fekvését a külkereskedelem és a közlekedés szempontjából. NÉHÁNY ÉRDEKES SZÁMADAT Szlovákia viszonylag kedvező természeti és gazdasági forrá­sainak kihasználása a fejlesz­tés ütemének fokozását követe­li meg Szlovákia valamennyi termelési ágában; az iparban 55—56 százalékkal (országos vi­szonylatban kb. 30 százalékkal), a mezőgazdasági termelésben több mint 23 százalékkal (orszá­gos viszonylatban 19—20 száza­lékkal) kell fokozni a termelést. A foglalkoztatottság országos növekedéséből Szlovákia 45—46 százalékban fog részesedni. Ilyen fejlődés eredményekép­pen Szlovákia ipari termelése az ötéves terv végén már eléri — a mostani 20,8 százalékkal szemben — az országos volu­men egynegyedét, a mezőgazda­sági termelés a 31,7 százalékát, a kiskereskedelmi forgalom a 26,4 százalékát. Javul a váro­sok és a községek iskolai, egész­ségügyi és szociális intézmé­nyekkel való ellátottsága is. Ezt a fejlődést elsősorban az a széles körű termelési-műszaki bázis teszi lehetővé, amelyet az elmúlt években építettünk fel. Az 1958—1964-es években 119 milliárd korona értékű állóala­pot helyeztünk üzembe. Tudatá­ban vagyunk annak, hogy még a negyedik ötéves terv feladatai sem hasznosítják teljes mér­tékben azokat a tartalékokat, amelyekkel ebben az irányban rendelkezünk. Az állóalapok ha­tékonysága Szlovákiában (ezt a mutatót a bruttó termelésnek az állóalapokhoz való viszonya ha­tározza meg) az 1962. évi 0,930­ról 1964-ben 0,39-re csökken. Ez ideig sem sikerült kompenzálni azokkal az eszközökkel, ame­lyekkel a központi szervek ren­delkeznek. Az új irányítási rendszer, amely részben már eb­ben az évben is érvényesül, je­lentősebb mértékben még nem befolyásolta sem a vállalatok, sem a szakágazati igazgatósá­gok javaslatait. Azoknak a gazdasági feltéte­leknek, amelyek szerint a válla­latoknak a jövő év elejétől kell gazdálkodniuk, nemcsak a nép­gazdaság fokozatos konszolidá­ciója megvalósítási keretének, hanem a gazdasági hatékonyság és az intenzitásnövekedés kere­tévé is kell válniuk POTENCIÁLIS TERMÉSZETI ÉS GAZDASÁGI FORRÁSOK E program részét képezi Szlo­vákia számításba jövő természeti és gazdasági forrásainak a fel­használása is. Az egyik legdön­tőbb tényező Itt a munkaerő. A foglalkoztatottság növekedése az iparosítás fokozására orien­tálódik. Szlovákiában 1970-ig 136 000 dolgozóval kívánjuk nö­velni a foglalkoztatottságot, eb­ből 67 000 személy az iparban és az építőiparban talál munka­lehetőséget. A közvetlen munkafolyamatba he nem kapcsolódott lakosság százalékaránya az 1965. évi 14,5 százalékhoz viszonyítva 12 szá­zalékra csökken. Ugyanakkor Szlovákia lakosságának a mun­kába való bekapcsolódása már ma is nagyobb, mint például Franciaországban, az Egyesült Államokban vagy Olaszország­ban. A következő években azonban még rendelkezésünkre fognak állni bizonyos helyi tartalékok, különösen a határvidékeken. Ezeket a tatartalékokat az öt­éves tervidőszak végén az ipari termelés megszilárdításával ajánljuk hasznosítani. Erre fog szolgálni az egyes gazdasági eszközöknek a kevésbé fejlett mikrokörzetek fejlesztésére való felhasználása is; itt 15 százalé­kos dotációt kívánunk engedé­lyezni az állami költségvetésből azoknak a vállalatoknak, ame­lyek a meghatározott helyeken fognak beruházásokat eszközöl­ni. A negyedik ötéves terv részét képezi a bérpolitika is, amely­nek lényegesen nagyobb mérték­ben előnyben kell részesítenie azoknak az üzemeknek a mun­kahelyeit, ahol a munkatermelé­kenység növelésével fokozzák a termelést. Ezen az úton kell létrehozni az érdeket és a fel­tételeket is a bérek denivellizá­lása számára. Jelentős elégtelenül hasznosí­tott forrást képvisel Szlovákia mezőgazdasági talaja, amelynek kihasználása még nem felel meg a lehetőségeknek. E terme­lési ág jelentőségét az a szem­pont domborítja ki, hogy maxi­mális mértékben fedezni kíván­juk a társadalom élelmiszer­szükségletét. A fő súlyt a hek­tárhozamok növelésére helyez­zük, különösen a gabonafélék­nél, amelyeknél az elmúlt terv­időszakhoz viszonyítva 22—23 százalékkal kell fokozni a hoza­mot. A takarmányalap megerő­sítésének útján elérjük a cseh kerületek intenzitás-színvonalá­nak kb. 82 százalékát a mostani 76,5 százalékkal szemben. Kialakulnak a feltételek a mi­chalovcei haloizit, továbbá a kvarchomok, a bazalt és az érc­kvarc hasznosítására. Jelentős eszközöket fordítunk a magne­zit feldolgozására. Egyelőre, sajnos, szembetűnőbben nem ja­vul a faanyag hasznosítása. Meg­növekszik ugyan a faforgács- és farostlemezek, s úgyszintén a bútor termelése, a puhafa és a fahulladék hasznosításával azonban csak az ötéves terv vég­leges előkészítése és az 1970. év utáni távlati terv kidolgozása után kell majd foglalkoznunk. Hasonlóképpen nem lehetünk megelégedve a kvarcit, a ce­mentipari s egyéb nyersanya­gok felhasználásával. Lényegesebb módon megte­remtjük a feltételeket természe­ti szépségeink fokozottabb ki­használása számára' is; új ob­jektumokat építünk Piešťanyban, Trenčianske Teplicében, a Csor­ba-tó mellett, Kováčovában s másutt. Tökéletesebben kihasz­náljuk a további termál- és ás­ványvízforrásokat is, bár a tényleges lehetőségeket még így sem merítjük kl. A VÁLLALATOK IGÉNYES PROGRAMJA A negyedik ötéves terv az előző tervektől eltérően elsősor­ban a központ gazdasági politi­kájának a kerete, ezért nem ha­tározza meg a beruházási eszkö­zöket, a munkaerőforrások, az alapanyagok hagyományos, rész­letes és kötelező elosztását. A gazdaságirányítás új módja más eszközöket fog használni a gaz­dasági tevékenység serkentésére és fejlesztésére, lemond az elő­re meghatározott direktívák for­mális elrendeléséről. A negyedik ötéves terv nagy igényeket támaszt Szlovákia va­lamennyi vállalatával szemben. Közvetlenül megköveteli a leg­újabb tudományos és műszaki is­meretek kihasználását, s foko­zatosan a termelési programok elengedhetetlen strukturális megváltoztatását. A szerkezet­átalakulás fontosságát az export számára történő termelésben például a hatékonysági mutató, vagyis a nemzeti munka ún. de­vizaértékelése szemlélteti. Ez az értékelési szempont azt fejezi ki, hogy mennyi devlzakoronát nyerhetünk 100 korona értékű munka ráfordításával. Ha Ilyen mutató szerint értékeljük az ex­portált termékeket, jelentős kü­lönbségeket állapítunk meg. A felhasznált nyersanyag a haszná­lati üveg kivitelénél például 600 százalékban értékesül, az ipari varrógépek exportjánál 580 szá­zalékban, az automaták és a fél­automaták kivitelénél 480 száza­lékban. A személyautók kivite­lénél ezzel szemben csupán 130 százalékban, az Izzólámpáknál 125 százalékban, a papírnál pe­dig csak 120 százalékban. A HATÉKONYSÁGTÓL FÜGG A JOVÖ Minden vállalat munkájának jövedelmezőnek kell- lennie, ezért minden munkahelyen felttt kell vizsgálni és tökéletesíteni kell a' termelési folyamát egész lefolyását — a technológiától kezdve egészen a munkaszerve­zésig. A hatékonyság s egyúttal a jövedelmezőség foka lesz az irányadó minden üzem jövőjéről való döntéskor. Fokozatosan minden munkaközösség tudatá­ba kell vésni, hogy ők a saját jövőjük alkotói. Manapság a felsőbb gazdasági egységek és a központi gazdasá­gi szervek a negyedik ötéves terv egyes problémáinak végle­ges megoldásán dolgoznak. Kü­lönös figyelmet szenteltek a felhalmozásnak, a beruházási építkezéseknek, a bérpolitiká­nak és az anyagi érdekeltség­nek, a külkereskedelemnek stb. Ami Szlovákia gazdaságát ille­ti, különös figyelmet szentelünk a 15-éves munkaerőtartalékok széthelyezése megoldásának, ke­ressük az új termelés és az új üzemek építésének lehetőségeit, a kapacitások kihasználását, a mezőgazdaság hozamának foko­zását — oly módon, hogy egy­úttal megoldjuk a gazdaságilag elhanyagolt területek problémá­ját is. Már az ötéves tervidőszak végén meg kell tereinteni a fel­tételeket az 1970. év utáni gyors fejlődés számára. Az a politikai-gazdasági fel­adat, hogy Szlovákia gazdasági színvonalának továbbra is egyre inkább meg kell közelítenie a cseh kerületek gazdasági szín­vonalát, reális módon meg van alapozva a negyedik ötéves terv feladataiban. Az alapfontosságú termelési ágak fejlődése és a lakosság nagyobb részének a nemzeti jövedelem létrehozásá­ban és felhasználásában való részvétele már első jelei ennek a közeledésnek. A hatékonysá­gért és a piac megnyeréséért fo­lyó egészséges versengés érvé­nyesítése — aminek az új irá­nyítási rendszer jellemzőivé kell válnia — kétségtelenül felül­múlja a népgazdaság lehetősé­geire vonatkozó mai elképzelé­seinket. JOZEF HVORECKÝ mérnök, a Szlovák Tervbizottság első elnökhelyettese A Žilinai Váliostav dolgozói szeptember 25-én adják át rendeltetésének a Ružíni Vízművet, amelynek 390 hektár felületű tárolómedencéje a Kelet-szlovákiai Vasművet látja el vízzel. Ké­pünkön a Ružíni Vízmű gátja, háttérben a víztorony. (G. Bodnár — ČTK-felv.) (17) Nem nagyon tetszett nekem a hirtelen visszahúzó­dása, ravaszságot éreztem a viselkedésében, a pálfor­dulásában. Persze, akkor nem tudtam volna megma­gyarázni, miért teszi. Mór csak azért se, mert évek óta arra szoktatott, hogy ő a gazda, az úr a portán, az ő tudta és beleegyezése nélkül nem történhet sem­mi, s én tartottam magam a kívánságához, semmit nem tettem a megkérdezése nélkül. Mint egy született szolgafiú, csináltam azt, amit mondott. De már nem volt jó úgy neki. - Ugyan, Elemér, nem vagy te gyerek, hogy min­dent a szádba kelljen rágnom — dorgált minduntalan. - Igaz, gyerek nem vagyok, de gazda se -r bújt a szerénység a hangomba. - Hát ki a gazda? - vakarta meg kopasz feje­búbját, mindig feljebb tolta a kucsmáját, ha volaki hízelgőt mondott neki. - Bátor Barnai - igyekeztem a válasszal. — Én nem, én már megettem a kenyerem javát, én már minden évvel közelebb kerülök a sír szójához. Ott kint a dombon, az az egy öl föld lesz majd az enyém. Intézkedj te, ne várj az én paramcsaimra 1 Azt hittem, igazat mond, napokig nem lehetett látni a földeken, én vesződtem a munkásokkal, a birtokkal, s hazudnék, ha titkolnám, örültem az önállóságnak, hogy vegre gazda lehetek és nem bábu a hatablakos házban. Ily módon számomra kedvezően alakultak a dolgok, apósom megijedt és visszavonult. Egész őszön, de még a téli hónapokban is úgy jártam-keltem a portón, a magas vaskerítés mögött, mint aki ebbe született. Ellen­őriztem a betakarítást, kifizettem a napszámosok és a szezonmunkások részét, a ház és földadót, a pásztort, a kerülőt, az éjjeliőrt, a papot, a kántort, törlesztettem a hitelt oz üzletben, egyszóval mindent én intéztem. Vásárra is én vezettem a hízóbikát és jó pénzért eladtam. Az árából szép ruhát vettem a feleségemnek, ne gondolja, máson jár az eszem, a fiamat is ajándék­kal leptem meg, lássa Eszter, hogy szeretem a csalá­domat. És milyen a falu? Egyszerre híre futott, hogy Bátor Barnáéknál az történik, ami soha másutt, a gazda lemondott rangjáról, átengedte vejének az irányítást, Sütő Elemér az apósa életében megélte, hogy átvehette a gyeplőt, kezében tarthatja a birtokot, a maga ura, igazán szerencsés nap alatt született. Ravaszságot éreztem az apósom visszavonulósóban, mégis tetszett a korai önállósítás. A családban szent lett a béke. Feleségemhez újra kedves lettem, teljesen eloszlattam a gyanúját, jogosan hitte, hogy a régi va­gyok, akit házasságunk első heteiben megismert. Terhes volt, a hatodik hónapban járt, jólesett, hogy nyugodtnak láttam, hogy felhagyott a jeleneteivel. Apósom a konyhában téblábolt, meg az állatokkal törődött, anyósom a krumplit kavarta a sparhelton, vele kapcsolatban nem is emlékszem másra, csak arra, hogy kavarta a krumplit, hizlalta a disznókat, a halál is a tűzhely mellől szólította el, feleségem a kisfiúnk­kal foglalkozott, én meg kedvem szerint gazdálkod­tam. Mondom, késő ősszel és télen is én álltam szemtől szemben a szezonmunkásokkal, én adtam ki a munkát, én fizettem ki a bérüket, az én akaratom és elképzelé­sem érvényesült. Én mentem a komiszárhoz passzu­sért, én jártám el a részeges jegyzőnél ügyes-bajos dolgokban, én voltam a gazda! Persze, az apósom természetében beállt változást nem tartottam véglegesnek. Magamban úgy könyvel­tem el a jóságát, hogy turpisság és félelem is van mögötte. Mit mond erre a nép? Amilyen hirtelen ke­rekedik a vihar, olyan gyorsan el is múlik. Más lesz mindjárt apósom is, ha elvonul a feje fölül a veszély, ha pártoskodása miatt nem kötnek útilaput a talpa alá, ha nem rakják át Magyarországra, vagy nem viszik ki Csehországba. S én árnyék leszek ismét, az apósom árnyéka. De kötnek-e útilaput a talpa alá? (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents