Új Szó, 1966. szeptember (19. évfolyam, 241-270. szám)

1966-09-30 / 270. szám, péntek

Elsők a fasizmus elleni harcban Harminc éve alakultak meg Spanyolországban az első nemzetközi brigádok A Fasisztaellenes Harcosak Szövetsége, karöltve a Nemzetvédelmi Minisztériummal, 1966. október 1—2-ra országos találkozóra hívta meg Prágába a spanyolországi nemzetközi brigádok volt tagjait. Az ínterbrigádok megalakulásának 30. évfordulója alkalmából az egykori csehszlovák önkéntesek ünnepi külsőségek között emlékeznek meg a harminc év előtti eseményekről. Az országos akció október 2-án a spanyol nép szabadságharcával vállalt szolidari tást kifejezésre juttató gyűlésen csúcsosodik ki. A gyűlésen B. Lastovička elvtárs, volt interbrigadista, a Nemzetgyűlés elnöke mond beszédet. A gyűlésen részt vesz a Spanyol Kommunista Párt Köz ponti Bizottságának küldöttsége és 12 ország volt nemzetközi önkénteseinek képviselői is. Harminc évvel ezelőtt, amikor a spanyol nép élet-halál harcot vívott a külföldről támogatott fegyveres fasiszta erőkkel, kezdetét vette a nemzetközi szolidaritás példátlan mozgalma. Minden áldozatra kész önkéntesek ezrei indultak el a világ minden tájáról, hogy részt vegyenek a spanyol szabadságharcban; Csehszlovákia Kommunista Pártja felhívására közel háromezer cseh, szlovák, magyar, német, ukrán és lengyel nemzetiségű csehszlovák állampolgár Jelentkezett,' hogy a spanyol nép oldalán önként harcoljon a spanyol, német és olasz fasizmus ellen. Megértették, hogy a demokratikus Spanyolországért, a Madridért folyó küzdelem egyben harc Csehszlovákia függetlenségéért és Prágáért, harc ^a hitleri Németország agreszsziós tervei ellen. Csehszlovák egységek Albacetében, egy kasztíliai spanyol városban 1936 októberében megalakult a nemzetközi önkéntesek katonai központja, hogy a különféle nemzetiségű ' önkénteseket, lehetőleg nemzetiségek és rokon nyelvek szerint alakulatokba ossza be. Csehszlovák önkéntesekből önálló egységeket is szerveztek. Amikor a fasiszta lázadók döntő rohamra készültek a főváros ellen, a 11. és a 12. nem• zetközi brigád már bevetésre készen állt. A 11. brigád Edgár André zászlóaljában • egy Klement Gottwald nevet viselő csehszlovák szakasz is volt, amelyet később századdá szerveztek. A 15. brigád Dimitrov zászlóaljában a legendás hírű Jan Žižka nevet viselő gépfegyveres század harcolt. Az 1937ben megalakult T. G. Masarykgyalogoszászlóalj, a Klement Gottwald légelhárító üteg éš a Jožko Májekról, a Madrid védelmében elesett szlovák fiúról elnevezett tüzérüteg. A ChecoBalcaniko zászlóalj zöme csehszlovákiai volt. Számos önkéntesünk volt a 13. Dombrowskibrigád Rákosi-zászlóaljában, a Kari Liebknecht tüzérütegben és a páncélosoknál, a repülősöknél, a partizánoknál és más spanyol egységekben. A népünk által adományozott J. A. Komenský nevét viselő katonai kórházban és más kórházakban számos csehszlovák orvos, ápolónő és egyéb egészségügyi személyzet dolgozott. Az önkéntesek harci szelleme Hazánk fiai már az első önkéntesek között, a Spanyol Kommunista Párt felhívására alakult ötödik ezred, az első forradalmi kommunista-ezred, és a madridi milícia oldalán is harcoltak. Hősies csatákban vettek részt Madrid egyetemi városnegyedében, a Manzanáres partján és Casa del Campónál. Derekasan küzdöttek Las Rosasnál és a Jarama fronton, Bruneténél és Guadalajaranál. Elsők voltak a bevehetetlennek tartott városok, Qiontó és Belehite elfoglalói között. Hogy e városokért milyen ádáz harcot vívlak, arról fasiszta feliratok tanúskodtak a házak falain: „E helyeket nem vette be Napóleon, nem veszitek be ti sem vörös bolsevikok!" A csehszlovák tüzérek és légelhárítók ismertek voltak a spanyol háború minden frontján. Harci teljesítményeikről legendák jártak. Légelh^rítóink kezdettől fogva, de főleg a levantei fronton, Saguntónál a fasiszták rémei voltak. A csehszlovák Önkéntesek példás magatartásukért és harci szellemükért sokszor érdemelték ki saját és más nemzetiségű parancsnokok elismerését. Hogy csak egyet említsünk, Csapajev, (igazi nevén Szalvai Mihály, a Magyar Népköztársaság nemrég elhunyt vezérezredese], a Dimitrov-zászlóalj parancsnoka, véres, hosszú harcok után Madridnál ezeket mondta: „A Zižka-század volt a legjobb harci egység. AhoL a Žižka-század őrködik, ott nem törnek át." A hadvezetőség a csehszlovák interbrigadista egységeket és a harcosok tucatjait többször kitüntette. Hazánk népe a spanyol háború egész idején meleg kapcsolatot tartott fenn ott harcoló fiaival. Szüntelen érdeklődéssel figyelte önkénteseink minden sikerét és balsikerét. A haza mindenkor tisztelettel és szeretettel emlékezik hős fiaira, akik elsőkként fogtak fegyvert a fasizmus ellen. A csehszlovák önkéntesek harca 1936-1939ben Spanyolországban népünk harci hagyományainak ragyogó fejezete. SZÁRAZ JÓZSEF, interbrigadista A Ján Zižka század egy csoportja pihenőben. JOGI TANÁCSADÓ A tovább dolgozó nyugdíjasokról (II.) ÚJ RENDELKEZÉS A FELES NYUGDÍJRÓL A rendelet 3. §-ának rendelkezése teljesen új. Ennek értelmében bármely foglalkozási ágban (tehát hivatalnoki munkakörben is) a nyugdíj felét folyósítják azon alkalmazotti öregségi nyugdíjat élvező, tartósan tovább dolgozó nyugdíjasoknak (-a korhatár nincs megadva), akiknek keresete a nyugdíjigény után lényegesen, legalább egyharmadával csökken, éspedig vagy a munkakötelezettség csökkentése, vagy más munkahelyre való beosztás következtében. E rendelkezés további lényeges újdonsága, hogy ha a tovább dolgozó nyugdíjas havi keresete (állandó Jellegű munkában) a munkakörre valö tekintet nélkül nem haladja meg a 400 koronát, nyugdíját minden korlátozás nélkül tovább folyósítják. Az öregségi nyugdíj felét ahhoz a naphoz viszonyítva számítják .kl, amikor ezt az igényt megállapítják. Azok esetében, akiknél még nem állapították meg az öregségi nyugdíjat, a dolgozó nyugdíjigényének elérése előtt a havi átlagkereset lesz irányadó, vagy ha az a dolgozó számára előnyösebb, abból az átlagkeresetből kell kiindulni, amelyet a dolgozó keresetének lényeges csökkenése előtt egy évvel elért. A 3. § rendelkezései csak akkor jönnek számításba, ha a tovább dolgozó nyugdíjas számára eMSnyösebbek, mint a már Ismertetett 1. és 2. § rendelkezései. NYUGDIJAK FOLYÓSÍTÁSA RÖVIDEBB IDEIG TARTÚ MUNKAVÁLLALÁS ESETÉN A Tt. 1968/60. sz. kormányhirdetmény, amely 1966. augusztus 1 én lépett életbe, második részében a rövidebb Ideig tartó munkát vállaló nyugdíjasok (járadékosok) járadékfolyósítási Igényét szabályozza. Az alább felsorolt kivételes rendelkezések azokra vonatkoznak, akik a társadalombiztosításból öregségi, özvegyi vagy árvajáradékot élveznek, abban az esetben, ha munkaviszonyuk, illetve az EFSZ-ben végzett munkatevékenység ideje alatt egyébként nem lenne igényük egészben vagy részben járadékuk folyósítására. (Így pl. nem vonatkozik a rokkantjáradékot élvezőkre, mivel járadékuk munkavállalás esetén nem csökkenthető.) A felsorolt Járadékosok járadékát minden korlátozás nélkül tovább folyósítják, ha rövid időre kampány-, idénycsúcsmunkát, egyszeri vagy segédmunkát vállalnak. ISO munkanapra, ha építkezési munkálatoknál, cukorrépa kampánynál, cikória- és cukorrépaszárításnál, Prága főváros közlekedési üzeménél, egészségügyi, iskola- és nevelésügyi, valamint a szociális gondoskodás intézményeinél (pl. aggok háza) fűtől munkát vállalnak: 120 munkanapra minden más munkatevékenység esetén, kivéve a hivatali munkát; 60 munkanapra, ha a járadékos bármilyen vállalatnál hivatali munkát vállal. A ledolgozott napokba be kell számítani az esetleges munkaképtelenség idejét is. A rendelet értelmében a tartós munkaviszony megszűnése után legalább 14 napnak kell eltelnie, ha a járadékos ugyanannál a vállalatnál vagy szövetkezetnél vállalja a rövid ideig tartó munkát. A fenti rendelkezések előnyel vonatkoznak azokra is, akik olyan munkakötelezettséget vállalnak, amely évente nem haladja még a 800 örát, illetve 400 órát adminisztratív munkakörben (tetszőleges elosztásban). Az említett idény-, Illetve rövid tartamú munkaviszony idején a járadékosoknak továbbra ts csak nevelési pótlékra van igényük ellátatlan gyermekeik részére (tehát nem családi pótlékra). MIKOR EMELKEDIK A NYUGDÍJ? A fenti rövid tartamú munkaviszony esetén, csakúgy mint a nyugdíjasok tartós munkavállalása esetén a Járadékosok kijelenthetik, hogy nyugdíjuk folyósítása helyett a munkavállalás ideje alatt a nyugdíj emelését választják, amely minden ledolgozott 3 hónap után 1 százalékot tesz ki. Ha a tovább dolgozó Járadékosnak teljes egészében vagy csökkentett összegben tovább folyósítják nyugdíját, ennek kifizetésére akkor ls igénye van, ha a foglalkozásából eredő munkaképtelenség idejére táppénzt kap. Azoknak a járadékosoknak nyugdiját, akik a szocialista vállalatokkal kötött megegyezés, vagy a nemzeti bizottságok engedélye alapján szolgáltatásokat nyújtanak lkülönböző kézművesek stb.), továbbra is korlátozás nélkül folyősítják. A rendelet 10. paragrafusa értelmében az 1965. deeember 31. után rövid ideig tartő munkaviszonyban ledolgozott időt be kell számítani az említett rendelet által engedélyezett maximális időbe. Dr. FÖLDES JÚZSEF J 01

M -I* I Lf AMI — Úgy emlékszem, te valamikor szintén történésznek készültél. — Volt ilyen bűnös időszakom. De inkább azt mondd meg, hogy kerültél a hadseregbe? Valami érbetegség volt a lábadon, meg aztán az egyik szemeddel nem látsz semmit. Litvak szemérmesen lehajtotta fejét. — Tudod, meggyőztem a kiegészítő parancsnokot, hogy . .. mesterlövész vagyok. — Alább nem is adtad? — Mi értelme lett volna? Elhitte, Ismerhetsz: érvelni, meggyőzni aztán tudok. Csak aztán később valami okból a tüzérséghez irányítottak. Goncsarov kacagó szemmel, szigorúan szemlélte barátját. És egyszer csak kitört belőle a nevetés, végképp elűzve az álmot. A nem is olyan távoli múlt most egyszeriben egészen közel került. És minél homályosabban tűnt elő az idő ködfüggönyén át, annál kedvesebbnek tetszett. — Emlékszel Petyka Moszkalenkóra? — kérdezte Litvak. - Féltékenykedtem rá a kettőnk barátsága miatt. — Hol van most? — Sejtelmem sincs. Csak annyit tudok róla, hogy matematika-fizika szakos lett. 25. Goncsarovnak építész volt az apja. A város főterén, a Puskin-emlékmű körül régi öntöttvas-lámpák álltaié, melyeket az ő tervei szerint készítettek. És a városi repülőtechnikum épületét is Jurka apja tervezte. Az egész osztály futott, hogy megnézze ezt a épületet meg a lámpákat. Nem is a büszkeségük öltött ezekben alakot, hanem a ház meg a néhány lámpa mintegy az osztályhoz tartozott: elvégre Jurka apja varázsolta oda őket. Goncsarov mindig frissen vasalt ruhában, csillogó cipőben érkezett az iskolába, kiváló sportoló volt; ledobta a padra a táskáját, és unatkozó képpel üldögélt az órákon. Petyka Moszkalenko viszont folyvást rágta a ceruzája végét mellette, és csillogó szemével egyetlen pontra meredve, differenciálegyenleteket oldott meg. Vagy pedig elejétől végig átfecsegték az órákat. Egyszer aztán az egyik tanár kifogyott a béketűrésből: — Goncsarov, ismételje el, amit az imént magyaráztam? Ezt a pillanatot úgy várta az egész osztály, mint egy kivételes színházi előadást. Goncsarov kilépett a padból, vállát himbálva kiment a táblához, az osztály felé fordult és szóról szóra elismételte mindazt, amiről az órán beszéltek. Majd egy kis hallgatás után, könyörtelenül fénylő szemével a tanár szemébe nézve, hozzáfogott kiegészíteni a magyarázatot olyan részletességgel, hogy az osztály megdermedt a gyönyörűségtől. Ő és Petyka sohasem készültek az órákra és mégis mindig mindent tudtak. A könnyed elegancia netovábbja volt ez. Többen megpróbálták utánozni őket, de a kísérlet siralmas eredménnyel zárult. Ök ketten nem csupán jó tanulók, hanem ragyogó képességű diákok voltak, s ezért a tanárok sok mindent elnéztek nekik. És mégis, amit Petyka Moszkalenko tudott, azt nem tudta senki. Kopaszra nyírt fejében pompásan megfért a logaritmus, no meg a differenciálszámítás, amelyre senki sem tanította, hiszen az iskolában nincs szó ilyesmiről, az anyja meg írástudatlan volt, és félelemmel tisztelte a tanárokat. Petyka fogadásból három hónap alatt megtanult angolul, és nem csupán olvasott, hanem beszélt is. Ügy mondják, féltékenység csak szerelemben lehetséges. Pedig barátságban is mindig első valaki, egy másik pedig szenved, gyötri a féltékenység, s meglehet, csöppet sem kevésbé, mint a szerelemben. Borka Litvakot kínozta a féltékenység. Helyzete napról napra kilátástalanabb lett: amazok ügyet sem vetettek rá. Goncsarov Petyka Moszkalenkóval barátkozott, és ehhez a barátsághoz senki mást nem engedtek közelférkőzni. Kapcsolatuknak hirtelen szakadt vége. Egy angol órán. Vagy épp a szokásosnál is fegyelmezetlenebbek voltak, vagy a tanárnő végképp kifogyott a türelemből, tény az, hogy a tanárnő magából kikelve felkiáltott: — Moszkalenko! Petyka ebben a pillanatban nem beszélgetett: hátrafordulva „tengeri csatát" játszott egy papírlapon. Méltóságteljesen felállt, — Szégyellje magát! — mondta a tanárnő angolul. A fiú a legjobb tanítványa volt, és most úgy érezte, számíthat Moszkalenko segítségére. Petyka azonban váratlanul dühvel odavetette oroszul, hogy az egész osztály hallhatta: — Ha egyszer a tanárnő képtelen fegyelmet tartani, akkor Moszkalenko sem tehet semmit, és fölösleges rákiabálni. Az egész osztály látta, hogy a tanárnőnek hirtelen remegni kezd az arca, úgy tetszett, rá akar kiáltani a fiúra, de egyszer csak lecsapta az osztálykönyvet, kibuggyant a könnye, és kirohant a teremből. Néma csönd lett. És a csöndben Goncsarov így szólt: — Aljas voltál. ö ült, Moszkalenko pedig még mindig ott állt a pad mellett. 26. - Kérj bocsánatot tőle. Csakhogy most már más törvények léptek előtérbe: az egész osztály Moszkalenkót nézte és várt. Mit cselekszik most a felettük álló hős? És Petykában ez az érzés győzedelmeskedett a bátor felelősségvállalás felett, amelyet Goncsarov a barátságuk jogán követelt tőle. És ekkor Goncsarov mindenki szeme láttára barátja arcába vágott. Máris a padok közti szűk folyosón hemperegtek a visítozó lányok között, és birkózásuk annál iszonyúbb volt, mivel senki sem merte szétválasztani őket. Csupán Surik Habarov volt erösebb náluk, egy-kétszer bukott fiú. Ö azonban azzal a szilaj gyűlölettel gyűlölte mindkettőjüket, aminőre csak talentum nélküli ember képes . . . Végül Borka Litvak ugrott a verekedők közé. Igy vitték mindhármukat az igazgató elé. Borka úgy ment, mint egy hős. 'örömmel vállalta volna a szenvedést. Ám annak ellenére, hogy a szája fel volt hasadva, az igazgatónak rögtön megsúgta valaki, hogy ő nem bűnös. És ezzel a jószerivel észre sem vett, félsebzett ajakkal és az égető szégyenével,-Borkának egyedül kellett távoznia az igazgatói szobából valamennyi osztálytársa szeme láttára, akik hűségesen ott őrködtek az ajtó előtt. — ... De nagy bolondok voltunk jegyezte meg Goncsarov és rágyújtott az öngyújtójáról. — Bár talán mégsem, fgy volt ez rendjén. Kényelmesen, otthonosan üldögélt a fedezékben, háttal a németeknek. Izmos válla megereszkedve, a vállszíj megoldva. Az előrehúzott tányérsapka ellenzője alól előcsillanó szeme a cigaretta parazsát J nézte; az emlékezés mosolya bujkált ben- ! ne. És csupán a megrebbenő szempillái — sűrű, hosszú, fekete leányszempillái — 3 emlékeztették a régi Jurkára. Most azonban csak kiemelték arcának férfias szép- ' ségét. (Folytatjuk) £