Új Szó, 1966. szeptember (19. évfolyam, 241-270. szám)

1966-09-29 / 269. szám, csütörtök

Működik az új gyár A rimaszombati cukorgyár megkezdte eisú idényét. A múlt őszi próbaüzemeltetés során felmerült technikai hibákat sikerült eltávo­lítani. Egy héttel előbb futott be az első cukorrépaszállítmány a gyár rakodóterére. Az első gépkocsi a jánosi EFSZ-ből érkezett s azt követték a Szabó-pusztai és a szabad­kai ÄG járművei. A cukorgyár szeptember 20-ig mintegy 4000 tonna cukorrépát vásá­rolt fel. Ez a mennyiség szükséges ugyanis ahhoz, hogy megkezdhessék a cukor gyár­tását. A répa tulajdonképpeni feldolgozását szeptember 25-én kezdték meg. Az idei idény­ben a gyár felvásárló részlege csupán a ri­maszombati járás mezőgazdasági üzemeiből 68 000 tonna cukorrépát vásárolt fel. Kovács Zoltán felv. S iW • • • r BECSÜLJÜK MEG MÉG JOBBAN bazaag az OSZI hatar az ország „fehér aranyát" KIVÁLÓ A TERMÉS • ANYAGI ÖSZTÖNZÉS AZ IDÉNYTELJESÍT­MÉNY FOKOZÁSÁRA • SZORGALMASAN DOLGOZNAK • TA­KARMÁNY IS LESZ BŐVEN Sok akadályba ütközik ilyenkor, ősszel a szövetkezetek gazdálkodásáról, a parasztok életéről írni akaró újságíró. Az elnökkel szeretne beszélni? Nincs az irodában. „A répasze­dőkhöz ment" — irányit útba a könyvelő. Az agronómus sincs a megszokott helyén. Silózzák a répakarajt, hordják a lucernát. Ott akadt tennivalója. Érthető a nagy igyekezet. Gazdag a határ, sok munkát ad a kapások betakarítása és a szántás-vetés. Rengeteg a gondjuk a föld művelőinek, de be­csülelükre legyen mondva: jól végzik munkájukat. Kevés a kombájn? Javában folyik a cukorrépa­szedés. Szorgalmasan dolgoz­nak az emberek. Gyorsan megy a munka, különösen ahol a répakombájnok is segítenek. Csakhogy több kellene belőlük. Szlovákiában 326 kombájn áll a mezőgazdasági üzemek ren­delkezésére. Nem sok. Különö­sen, ha a teljesítményt nézzük. Nem arról van szó, hogy egy műszak alatt mennyit takarít be a gép, hanem arról, mennyi a kombájnok Idényteljesítmé­nye. A traktorállomások kom­bájnosai tavaly 12 hektáros Idényteljesítményt értek el. Ám a szlovákiai átlag valamivel több mint 7 hektár. Az egyik sem sok. Itt van például a nyugat­szlovákiai kerület. Negyven­négyezer hektár termése vár betakarításra. A kerületben 150 lépakombájn dolgozik. Ha el is érik a kívánt 30 hektáros idényteljesítményt, 4500 hektárt tudnak kombájnnal betakaríta­ni. Ez sem sok. Pontosabban tehát ügy fogalmaznánk meg, íicgy igyekezni kell minde­nütt kihasználni a jó időjá­rást, s fokozni a kombájnok teljesítőképességét. 1000 korona prémium Az utóbbi napokban kedve­zett az idő a betakarításnak, de az ősz kifürkészhetetlen, A jő Időjárásra meg melyik szövet­kezet kötött szerződést? Az a jó tehát, ha addig, amíg szá­raz, napos az idő, kihasználják a nap minden percét. Ezt a célt szolgálja a Földművelés­agyi Minisztérium versenyfelhí­vása is: azok, akik gépegysé­genként elérik a 30 hektáros Idényteljesítményt ezer korona jutalmat kapnak. Ezenfelül hektáronként 50 korona pré­mium jár a kombájnosoknak. Nem ártana, ha az anyagi ösztönzésnek ezt a formáját a szállításban is konkrétabban al­kalmaznák. Ismeretes, minden esztendőben nagy gondot okoz az őszi szállítás. Az idén (a nagy termés és egyéb okok miatt) talán még több kijut a gondból. Nem állítjuk: e téren is sokkal jobban veszik most a munkát, mint a korábbi évek­ben. Sőt nem egy olyan szövet­kezet akad — mint az illésházi Oj Élet EFSZ —amelyben va­sárnap délelőtt is elindult a ré­parakomány a diószegi cukor­gyárba. A répa ide-oda utaztatása természetesen akkor kerülhető el, ha felépül a tervbe vett né­hány cukorgyár. A Dunaszerda­hely környéki mezőgazdasági üzemek két év múlva számít­hatnak erre: 1968-ban beindít­ják az épalő dunaszerdahelyi cukorgyárat. Hektáronként 600 mázsa A Zselízí Állami Gazdaság­ban Tóth József elvtársat a szakszervezet üzemi bizottságá­nak az elnökét kerestük. — A Józsi bácsival szeret­nének beszélni — kérdi egy kedves elvtársnő a bejáratnál. Kiment a nagypusztai gazda­ságba. — Mikor jön vissza? <=-• Azt nehezen tudom meg­mondani. Megkezdődött a répa­szedés. Ogy hallottam valami új gépet próbálnak kl... Ke­ressék őt a répaföldön. Meg is találtuk Jóska bácsit. Talán nem veszi zokon, hogy mi is így szólítjuk. Gazdaság­szerte így ismerik őt a dolgo­zók. Miről is folyna ilyenkor a beszélgetés, mint az őszi beta­karításról, a hektárhozamokról. Jóska bácsi, az állami gazdaság kedvelt üb-elnöke büszkén be­szél az eredményekről. — Tegnap kezdtük a munkát. Ma az új német rakodót is ki­próbáltuk. Nagyszerű gép. Sok ember helyett dolgozik. — Hány hektárt szándékoz­nak géppel betakarítani? — öt szakosított gazdasá­gunkban 600 hektár répát ter­mesztünk. Javarészt géppel szedjük. — Jó a termés? — Hogy jó, ez nem kifejező. Kiváló! Lontón elérik a 600 mázsás hektárhozamot. Nincs sok idő a beszélgetés­re. Magyarországi szakembere­ket várnak a gazdaságba. Aztán még a szüretelőket is meg kell nézni... Nem kell mór ,,koldulni" Ülünk a vonatban. Flórián Vincével együtt nézzük a tájat, az őszi határ tarkaságában gyö­nyörködünk. Szomszédom Felső­patonyban lakik. Bratislavában dolgozik, de egyik fia szövet­kezetes. Azért is, mert lévén ő is parasztszármazású érdekli a mezőgazdaság, a szövetkezetek jövője. Nagy heretábla mellett robog el a vonat. Három kaszálást is leadott már, de még mindig mutatkozik egy termés. — Hát az idén lesz elég ta­karmány mindenütt. Nálunk is. Pedig néhány évvel ezelőtt kora tavasszal naponta megszó­lalt a hangszóró: „Akinek a háztájiból van még kukorica­szár az udvarában, készítse elő a közös részére..." Az idén nem kell már „koldulni" a szö­vetkezetnek ... Nem is fog en­ni a jószág télen kukoricaszá­rat, ha lucernát ehet. ... • * * Á tények beszélnek. Azt sem kell különösebben bizonygatni, mit jelent a szövetkezeteknek és a népgazdaságnak az idei jó termés. Most ugyan sok a munka, még több a gond, an­nál könnyebb lesz a tél, az ál­latok átteleltetése. MÍRY FERENC Osz elejét mutatja a naptár. Megkezdődött az őszi betakarí­tás. Helyenként már hetek óta szedik, szállítják a cukorrépát. Jó termést takarítunk be. Azt is mondják, hogy a cukor az or­szág fehér aranya. Emberek százai görnyednek a répaföldeken. Kiviszik a kis­gyermeket, kihívják az öreg­anyókát is, hogy mielőbb elvé­gezzék a munkát. 2 és 80 év kö­zött kinn van a falu népe. Egy régi vers töredéke cseng-zsong fülemben: „ ... a föld népe előtt vedd le a kalapodI" Megérdem­li! Mert bár a gépek sokat se­gítenek, ásó helyett traktor fe­szíti kl a kemény földből a ré­pát, azért a „föld népe" így is fárad. De vajon mindenki megér­demli-e a süvegelést, aki az or­szág fehér aranyáért dolgozik? Sajnos, a legtisztább búza kö­zött is akad ocsu, a becsületes munkások között is akadnak, akik kivételt képeznek. Járjuk a földet — magam ts ott dolgozom — s mit kell szo­morúan tapasztalni? Ahol Itt-ott a traktor — nagyrészt az elég­telen kapálás miatt — földben hagyta a répát, restellt ásót ra­gadni némely munkás, hogy 5— 6 répát kiásson. Talán a becsü­letesen gondolkodók el sem hinnék, több kiló marad a föld­ben, sok helyütt meg a levélta­karó alatt. Egyes szövetkezet­ben mázsák, sőt vagonnyi meny­nylség. Métermázsa cukor! Hát nem kár ezért? Mit érdemelné­nek az ilyen szövetkezetesek? Még mindig nem értik meg, hogy a szövetkezet a tagságé. S vafon ki hagyna veszni a saját földjén ilyen értékeket? S hogy a kép teljes legyen, olyan eset is előfordult, hogy egy 4—5 árnyl sávon is hever­tek kiszántott répák, egy nap­pal azelőtt, hogy a 3 db. Super —50 megközelítette szántással azt a bizonyos területet, ugyan­is rövidesen búza foglalja el a cukorrépa helyét! Íme, puszta elmélet helyett példák. S ha az okokat nézzük, hová jutunk? A felelőtlen dol­gozó helyett nemde a vezetők felelősek? Csoportvezetők, akik legfeljebb tudomást szerezve a dologról tovább állnak. Elvtár­sak, földművesek, ez a gyenge gondolkodásra vall. A közöst jobban meg kell becsülni! Min­den cukorrépát fel kell venni és a helyére tenni, mert fön a tél és megkérdi: mit mű­veltél? Évzárókor ké$ő lesz az elgurult koronákon keseregni. A bátorkeszi szövetkezetben ez idén is a {61 bevált berosztája búzát vetik. (J. Bakala CTK — felv.) AZ EFSZ-EK KÖZÖTT avágaiakaz élen A tejfelvásárlási terv teljesí­tésében még egy esztendő sem volt olyan sikeres, mint az idei. Mezőgazdasági üzemeink eddig több mint egymillió literrel lép­ték túl eladási tervüket. Míg ta­valy ez idő tájt az árutermelés egy tehéntől napi 4,7 liter volt, ma mezőgazdasági üzemeink na­ponta hat liternél is több tejet adnak el tehenenként. Ez való­ban nagy siker. A legmagasabb árutermelést a Szentkirályfai Magnemesítő Vállalat dolgozói érték el. Egy tehéntől átlagban naponta majd­nem tíz liter tejet adnak el. A szövetkezetek között a vágal EFSZ dominál, ahol a napi átla­gos tejhozam meghaladja a ki­lenc litert. Dicséret illeti a Pus­té Sady-i EFSZ fejőit és gondo­zóit. Különösen az utolsó deká­dákban húzták ki magukat, a szövetkezet egy tehéntől napon­ta nyolc liter tejet szállít a tej­üzembe. ° így sorolhatnánk a járás További mezőgazdasági üzemeit, lenéngondozóink és fejőnőink feltétlenül megérdemlik a dicsé­retet. Krajcsovics Ferdinánd, Galánta Me fiátadjan a Buf&zéôAčl otthon — a konzervgyárak minden igényi és íz l é s% kielégítő befőtteket gyártanak. S/zámítóAM tank ! Szilva Alma korona korona 1 kg gyümölcs ..,«.,, 2,50 4,— Cukor: (szilva 15 dkg, alma 25 dkg) 1,26 2,10 3 cm 2 citromhéj • • • • > • 1 — — 0,25 0,25 — — 1 komplett befőttesüveg , , , » 2,35 2,35 Hőenergia , ; M , , , , , , 0,16 0,16 Munka,,,,,,,,,, ? 1 Csak a nyersanyag értéke , , , 6,52 8,86 Az üzletben a befőtt ára — munka nélkül Eisiiiai^x 5,50 5,­'A megtakarítói? Idő öröm a családnak és a meg^ takarított pénz szintén figyelmet érdemlő té­nyező! Bő választék V2 és 1 kg-os befőttekből. Gyári-< ják: a konzervgyárak, kaphatók: minden éleb miszerüzletben. SZESZ- ÍS KONZERVGYÁRAK (PODNIKY LIEHOVAROV A KONZERVÁRNI) 0F-801

Next

/
Thumbnails
Contents