Új Szó, 1966. szeptember (19. évfolyam, 241-270. szám)

1966-09-29 / 269. szám, csütörtök

A Priemstav 15 éve KEVÉS OLYAN VÁLLALAT akad építőiparunkban, amely annyi sikerrel büszkélkedhetne, mint a bratislavai Priemstav. Ez a Munkaérdemrenddel kitüntetett, ipari üzemeket létesítő vállalat ezekben a napokban ünnepli fennállásának 15. évfordulóját. Úgyszólván minden nagy létesítménye egy-egy technológiai módszer érvényesítését bizonyítja. Sikereinek listáján ilyen kiemelkedő műszaki alkotások szerepelnek: • AZ EGYIK LEGSZEBB ÉPÜIET, amelv hozzájárult ahhoz, hogy Bratislavát a Duna gyöngyének nevezik, a Gottwald téri Központi Postaigazgatóság székháza A 13 szintes felhőkarcoló acélvázú. A háború utáni első években építették, amikor az építőipar csak kevés modern terhnikával rendelkezett. • A TERVEZŐKNEK az új fejlődési irányzatok érvényesítésére való törekvését és az alkotó gondolatoknak a fokozódó műszaki és gazdasági követelményekkel való egybehangolását bizonyítja a Benzinol csaknem 11 000 négvzetméter területű račai csarnoka is, amelyet az 1951-—1953. években építettek. Az alaprajzot három épületrész képezi, a fedélszék fesztávolsága 18 m. A csarnok mennyezetét 130x300 cm méretű táblás nanelek képezik. • AZ ELOREGYÁRTOTT ELEMEK olvan kiváló statisztikai tulajdonságokkal rendelkeznek s gazdaságosság szempontjából olyan előnyöseknek bizonyultak hogv hamarosan széles körű érvényesülést vívtak ki maguknak országszerte. Ilyen technológiával építette a Priemstav a Žiar nad Hronom-I alumíniumkombinát számos csarnokát, ahol az építkezést télen Is folytathatták, annak ellenére, hogy olykor mínusz 21 fokra süllyedt a hőmérő higanyoszlopa. Előregyártóit elemekből készült a Kelet-szlovákiai Vasmű központi gépesítési műhelyének 41 000 négyzetméter alapterületű épülete is. Hosszan tartana a Priemstav valamennyi kiemelkedő alkotásának felsorolása. Meg kellene emlékeznünk a Bánovce nad Bebravou-i Tatra termelőcsarnokáról, a bratislavai BEZ 24 ezer 500 négyzetméter alapterületű épületéről, a nyitrai műanyaggyár csarnokairól, az ostravai samottraktárról, a hlohoveci huzalgyárról, a vyhnei szerelőműhelyről, a malackai, ligetfalusi és párkányi új ipari létesítményekről, a galántai kukoricaraktárról stb. A PRIEMSTAV a sportcsarnokok építése terén is bebizonyította képességeit és a progreszszív technikák érvényesítését. Említést érdemelnek például a bratislavai hatpálvás kuglizó, amely Közép-Európa legkorszerűbb ilyen létesítménye, továbbá Bratislava legnagyobb sportobjektuma, a Slovan Stadionja, az ugyancsak bratislavai Sportcsarnok, amelyet nemcsak a hazai, hanem a külföldi látogatók is joggal megcsodálnak. Megközelítő sem lenne a Priemstav által létrehozott mérnöki alkotások felsorolása, ha nem emlékeznénk meg a bratislavai .Slavín hegyen levő szovjet hősi emlékműről, a Bratislava központjában ékeskedő impozáns Művészetek Házáról, a sok száz mezőgazdasági épületről, a seredi kecsesen ívelő hídról stb. A Priemstav vezette be például az országban elsőként a csúszó zsaluzást, amelyet máig is alkalmaz. A műszaki és technológiai problémák egész sorának megoldása során fennállása 15 éve alatt számos gazdasági kérdést is meg kellett oldania. A progresszív építési módszerek elsajátítása révén több mint 30 százalékkal csökkentette a munkaigényességet s megteremtette a feltételeket a további intenzív fejlődés számára Aránylag nehéz feltételek között a vállalat az 1951—65. években csaknem kétszeresére növelte a munkatermelékenységet, több mint 18 százalékkal csökkentet te a termelési fogyasztást s ugyanakkor rendszeresen fokozta az építőmunkák minőségét. A PRIEMSTAV jól felkészült az új ötéves terv teljesítésére. A dolgozók anyagi érdekeltségének biztosításával, az utánpótlás céltudatos nevelésével, a dolgozók szociális követelményeinek kielégítésével, tökéletesített gazdasági és szervezési intézkedések bevezetésével, saját segédüzemek létesítésével, a dolgozók szakképzettségének növelésével olyan feltételeket teremtett, amelyek a jövőben is gyümölcsözni fognak. A Priemstav sikereinek elismeréséért megérdemelten veszi ét október 1 én az Építésügyi Minisztérium és az Építőipari Szakszervezeti Szövetség vörös zászlóját. DÓSA JÓZSEF SZU L Ő K, N E V ELŐ K FÓR U M A ELSŐ OSZTÁLYOSOK A LEGKISEBBEK oktatása mindig nagy gondot, körültekintést igényel nemcsak a pedagógusok, hanem a szülők részéről is. Jómagam már több mint egy évtizede tanítok alsó tagozaton, sőt néhány éve az első osztályban. Itt szerzett tapasztalataimról számolnék be néhány szóval. Sajnos, még mindig akadnak szülők, akik az Iskolával fenyegetik gyermeküket, s bizony a tanév elején néhány hét is eltelik, mire a gyermek meggyőződik arról, hogy nem kell félnie. Ha nyugodt, kiegyensúlyozott érzésekkel jön a tanuló az iskolába, könnyebben szokja meg a fegyelmet, az öj környezetet. Szeretettel, türelemmel kell átsegíteni a kis elsőst a rendszeres tanulás nehézségein. Sok szülő azt szeretné, ha gyermeke már az első napokban szépen írna. Türelmetlen a gyermekkel, sőt meg is vei-i, mert nem úgy húzza a vonalat, mert nem olyan kört rajzol, amilyent ő szeretne. Nem is gondol arra, hogy ezzel elveheti a gyermek kedvét a tanulástól, az iskolától. Sokkal hatásosabb, ha szidás helyett dicsérettel élünk. Minden gyermek füzetében találni egy szebben meghúzott vonalat, vagy kört, erre hívjuk fel a gyermek figyelmét, ezt állítsuk példaként eléje A GYAKORLATBAN győződtem meg róla, milyen romboló hatású, ha a gyermeket első sikertelenségei miatt otthon lebutázzák. Ezzel megfosztják a gyermeket önbizalmától, kedvét szegik és közönyössé teszik. Annyit mondogatják neki, hogy ügyetlen és buta, míg végül egészen beleéli magát, s azt hiszi, hogy minden igyekezete úgyis hiábavaló. Az ilyen neveléssel a szülők a tanító, a pedagógus helyzetét nehezítik meg, akiknek sok fáradságába kerül, míg visszaadja az ilyen gyermek önbizalmát. Szidás és fenyítés helyett türelmes, szerető szülői szóval érdeklődjenek mindennap az iskolai események iránt, örüljenek együtt a gyermek apró sikereinek és ne intsék le a gyermeket, ha az tanítójáért, az iskoláért lelkesedik. A szülő is segítse építeni a gyermek vonzódását az iskolához, tanítójához, mert ez a nyugodt, kiegyensúlyozott munka alapja. Az iskolai munka iránti állandó érdeklődés mellett javasolnám a szülőknek, hogy biztosítsanak gyermeküknek egy nyugodt sarkot a tanuláshoz, ahol senki sem zavarja őt és tanszereit sem bántják kisebb^ testvérei. Figyeljék a gyermeket írás közben is, hogy egyenesen üljön, ne hajoljon túlságosan közel a füzethez, vagy könyvhöz. A gyermek otthoni tanulását ne halasszuk az esti órákra. Ügy osszuk be szabad idejét, hogy a tanulás mindig ugyanazon időpontra kerüljön. Az első osztályosok feladatának megoldásához Vfe—1 óra teljesen elegendő. Minden család a szülők elfoglaltsága, illetve szabad ideje szerint készítheti el a tanuló napirendjét. KÜLÖN GONDOT IGÉNYEL a beszédhibában szenvedő gyermekek nevelése. Mostani osztályomban is három selypítő gyermek van. Ezekkel természetesen külön kell foglalkoznom. A szülők — ha eddig nem is törődtek az ilyesmivel —, lehetőleg szép, tiszta kiejtéssel beszéljenek a gyermek előtt, mert másképp nem tanulja meg szépen kiejteni a szavakat. Persze nem ritka eset, hogy a pici gyerek bájos sejpítése rossz szokásként az iskolás korig is megmarad. Ha otthon nem sikerül szép szóval — sohasem szidással, vagy gúnyolódással! — leszoktatni a gyermeket a selypítésről, ajánlatos szakorvoshoz, vagy pedig gyógypedagógushoz fordulni. NAGY ISTVÄNNÉ, Csicsó Ml A LECKE? SOK SZÜLŐ kizárólag az írásbeli munkát tartja házifeladatnak. Pedig írásbeli lecke mellett még más feladatot is kapnak a gyermekek. Már a kis első osztályosnak is sok mindent tudnia kell az őt körülvevő dolgokról, tárgyakról, sok mindent meg kell figyelnie. Például a gyermek azt kapja házifeladatul, figyeljed meg, milyen járművek járnak az utcán, hol közlekednek a gyalogosok, stb. Sajnos, sok szülő a szóbeli feladatot nem tartja igazi leckének, pedig ezzel tanul meg a gyermek értelmes mondatokban beszélni, így gyarapodik szókincse, kifejezőképessége. Hasznos lenne, ha a szülők a szóbeli feladatokat is figyelemmel kísérnék. Nem kell hozzá nagyfokú pedagógiai tudás, sem sok idő, csak egy kis türelem és érdeklődés. Vannak gyermekek, akik sazért nem beszélnek az iskolában történtekről, mert a szülő türelmetlenül leinti őket, arra hivatkozva, hogy fáradt, olvasni, vagy szórakozni akar, esetleg más munkája van. Pedig a gyermek örömmel számol be különböző megfigyeléseiről, ha érdeklődést tapasztal. FONTOS FELADATNAK számit a képolvasás is, vagyis az, amikor a hat-hét éves gyermek elmondja, mit lát az olvasókönyv, vagy a számtajikönyv képein. A nagyobb tanulónak nemcsak el kell olvasnia egyegy olvasmányt, hanern el kell mesélnie annak tartalmát is. Jó lenne, ha a szülők ennek is figyelmet szentelnének. De nem úgy, hogy a szülő végezze el a gyermek feladatát. Feladatul kaphatja a gyermek azt is, hogy tanulja meg szülei foglalkozásának, munkahelyének nevét és arról számoljon be az iskolában. Ha tehát a tanuló ilyen kérdéseket tesz fel, a szülő válaszoljon szívesen gyermekének. Ennek több célja is van. Megértetni a gyermekkel, hogy minden szülő dolgozik és munkájával teremt megélhetést, Jólétet a családjának. A szülők munkájának értékelésén keresztül pedig elmélyül a gyermekben a szülők iránt érzett szeretet és tisztelet. A gyermekből tevékeny és alkotó embert akar nevelni az iskola. Ezért ne csodálkozzunk, ha bizonyos kisebb munkafolyamatok elvégzését kapja házifeladatul. Például virágápolást, portörölgetést, cipőtisztítást stb. Helytelenül cselekszik az a szülő, aki jószívűségből elvégzi gyermeke helyett ezt a munkát és nem gondol arra, hogy gyermeke ellen vét, mert nem engedi, hogy az saját erejéből érje el lépésről lépésre ez eredményt. ELŐFORDULNAK olyan esetek is, amikor a szülők elégedetlenek az érdemjeggyel, mondván, a gyermek ír, olvas, miért kapott mégis kettest, vagy hármast magyar nyelvből. Rendszerint azért, mert nem végzi el pontosan a megfigyeléseket, nem tud azokról beszámolni, vagy nem tudja kiemelni a lényeget. Nem érti, mit olvas, nem tud következtetni, általánosítani, vagy különbséget tenni. A szülő nagy segítséget nyújthat az iskolának akkor, ha felismeri az ilyen házifeladatok újszerű 'vonását és fontosságát. Hiszen a képesség és a tevékenység szoros kapcsolatban áll egymással, s a képesség csak ott fejlődhet, ahol tevékenység van. BÖSZÖRMÉNYI ILONA, Komárom - Vigyáznak az életükre, azért nem látni senkit — jegyezte meg mosolyogva Priscsemihin. Éjszaka óta a sás közt fekszenek, hasig vízben. Mindegyiknek dupla adag vodkát biztosítottam — de rágyújtani tilos! Ezt szigorúan a lelkükre kötöttem. Ha majd bevettétek a falut, rágyújthattok! A szolgálatvezetőket még éjszaka utasítottam: „Ki ne aludjon a tűz a mozgókonyhákban!" Megkapták az ukázt: amint a gyalogság bejut a faluba, a konyháknak ott kell lenniük, még a tüzérség előtt. Kuropotyenko, a tarkalékezred parancsnoka, aki nullásgéppel nyíratta a haját, mégis olyan vörös volt, mint az őszi napkorong, nagyott kacagott: - Valld be őszintén, Priscsemihin: lehet, hogy az embereid már a faluban vannak? - Miért volnának? — szerénykedett amaz. A mocsárban fekszenek. Én így vélekedem. - Azzal kiterítette térdén a térképet, feje fölé emelte az ujját és megfenyegetett valakit. Mindenki tudta az egész hadosztályban: Priscsemihin nem „töpreng", nem „feltételez", hanem i,vélekedik". Még a küldöncéhez is imigyen szól: „Mit vélekedsz a moi vacsoráról?" Közkatona volt még az első, német háborúban, s noha minden lépcső23. fokon végigjárva, szakasz- és századparancsnoki beosztás után eljutott az ezredparancsnokságig — bensejében egyszerű közkatona maradt. S ámbátor nemegyszer részt vett magasabb kiképzésben, a harcot mégiscsak a maga módján látta: nem felülről, hanem a közember szemével. — Én így vélekedem: a német elég ritkán, elszórtan kuksol a túlparti mezőn: csak itt-ott ásott fedezékeket s azok se mélyek. Mélyebbet nem is áshatna, mert feltör a víz. Éjszakára bemegy aludni a faluba, s csak rakétákat ereget, megvilágítja a folyót. Most nekünk a legfontosabb, hogy ne akarjunk túl okosak lenni. Honnan vár engem az ellenség? Az erdő felöl. Az erdő egészen a vízig húzódik, ott rejtve felfejlődhetünk. Ezért ott is hagytam az erdőben egy századot. A parancsnokuk fiatal legény, de helyesen vélekedik. Szemfényvesztésül rohamra indulunk, de persze okosan, hogy hiába ne pusztuljanak az emberek. Trojnyikov mosolyogva figyelt. Aztán Matvejevre pillantott. Emez összeráncolt homlokkal, irigykedve szuszogott. Széles orrnyergén verejték gyöngyözött. - Rendben van! — szóit Trojnyikov. — Láss hozzá! Egy zászlóaljai a falu hátábg kerülsz, a másik kettővel pedig késlekedés nélkül előtörsz. Az útkeresztezésig. Elfoglalod a nulla ötös magaslatott, birtokba veszed a két utat, és. nyomban beásod magad. Ez a fő feladatod. A magaslatnál tovább egy tapodtat se menj! - Megfenyegette Priscsemihint. - Megértetted? Nálad vacsorázom, ha már a te konyháid az első harccsoporttal tartanak. NEGYEDIK FEJEZET Megvirradt, s az utak elnéptelenedtek. Eltűnt minden élőlény, elrejtőzött a földbe. Csupán az éjszaka tapodott számtalan lábnyom maradt ott, ót- meg átszelve kocsikerekek meg hernyótalpak nyomával; úgy tetszett, fölöttük még ott hullámzónak a hangok. Felbukkant a nap. A füvön, a harckocsik hűvös testén, felszikkadt a harmat. Kellemes volt most a frissen ásott fedezékben üldögélni. Odafönn ragyog a nap, szárogató pusztai szellő jár a mellvéd fölött, s itt lejjebb a frissnedves föld a gimnasztyorkán keresztül jólesően hűsíti a hátat. Zsibbadtan lüktetnek, lassan magukhoz térnek a kinyújtott, ólomnehéz lábak, de a fej könynyű, és oly pompás most el nyújtóztatni az egész lankadt testet. A háború nem változtatott semmin, csupán a érzésvilágunk reagál érzékenyebben. Lóm, nincs édesebb a reggeli álomnál a fedezék mélyén egy ilyen éjszaka után. Félálomban hallod az ágyú dörrenését, de te csak ülsz kinyújtott lábbal és a szemed sem rebben .. . Goncsarov összefűzte két keze ujjait a tarkóján, nagyot nyújtózott, ásított és olajos fényű szemmel Litvakra nézett. - No lám, Borka, így hát összetalálkoztunk. Borka Litvak - az a katona, akit Goncsarov az éjjel egyszerűen elvitt az idegen ütegtől. - Felpillantott a csajkából, és zavartan, barátságosan elmosolyodott. Éhes volt és úgy esett neki az ételnek, mintha csak az otthoni asztal mellé csöppent volna. Kanalába csöpög-^ tette a leves legutolját, katonamódra lenyalogatta a kanalat, majd csizmaszáróba dugta. - Hallod-e... Nem jönnek értem? - Bánnád? - Pompás borsólevest főznek felétek. - Híresek vagyunk róla. Egykorúak voltak, s vagy négy esztendeig ültek egy padban az iskolában. Most azonban Goncsarov idősebbnek, vállasabbnak látszott. Már keresztülesett azon a változáson, amely gyorsan eléri a fiatal katonát a hadseregben. Megizmosodott, melle, válla szélesebb lett, és a sokakért való felelősségérzet vele egyidősekért és apjakorúakért egyaránt - a férfias komolyság korai jelét rajzolta arcára, ÉS Litvak homályosan meg24. érezte ezt a változást, amely láthatatlan falként elválasztotta őket. S valahogy kényelmetlen volt Jurkának szólítania barátját. És Goncsarov azzal a szigorú gyöngédséggel nézett Borkóra, ahogy a fivér tekint az öccsére. — Rászoktál a dohányzásra? " — Bevallom bűnöm, ütegparancsnok elvtárs; igenis rá! — felelte Litvak, tréfával próbálva feloldani feszélyezettségét. Goncsarov a markába nyomta a dohányzacskójót. Ez már igen? Gumiból való, zsákmányolt német dohányzacskó volt, és Litvak szemében irigységgel vegyes tisztelet csillant fel. Goncsarov kigombolta gimnasztyorká1 ja gallérját, s csupasz mellét kitárta a szélnek. A dohányfüst csiklandoztd az orrát, ámde nem akaródzott végképp elűznie az álmot a szeméből ezekben az utolsó rövidke percekben, amelyeket még a szunyókálásnak szentelhetett; amíg a felderítő felállítja a szögtáv csövet, a telefonos meg a napon ügyeskedik a készüléke előtt. Borka viszont attól, hogy összetalálkozott egykori iskolatársávali az ütegébe csöppent, derekasan jóllakott és rá is gyújtott — könnyű szívvel egyszeriben úgy érezte, hogy a háború hoszszú időre békén hagyja őket, — ezt pedig végül is el kell mondania a társainak! — Tényleges katona az ütegben a szolgálatvezetőtök? — kérdezte Goncsarov. — Dhüm. — Továbbszolgáló? — De még mennyire ... — Látom, >- Goncsarov álmosan mosolygott. — Egészen különleges, remekbe készült csizmát választott számotokra. A selejtből. Hogy nyomban szembe tűnjön, hogy a szellemi munka képviselője hordja. Az efféle szolgálatvezetők általában kedvelik az egyetemi hallgatókat. A történészeket meg kiváltképp imádják. (Folytatjuk) £