Új Szó, 1966. szeptember (19. évfolyam, 241-270. szám)

1966-09-28 / 268. szám, szerda

EGÉSZSÉGÜG

YI TANÁCSADÓ | LESZOKNI, DE HOGYAN?... R

ácsos, kapu, rácsos ablak... pontosan így szól a nóta, csakhogy azoknak ott, túl a rácson, az ének helyett inkább a munkán jár az eszük. Látszik ez a frissen súrolt lépcsőházon, a példás tisztaságon ... A szóban forgó épület Prága egyik kevésbé forgalmas utcáján, a Lublafiskán van. A 15— 18 éves bűnözők központi elosztója az. Néhány hetes megfigyelés után korukra, nemükre, szakmájukra, az elkövetett bűncselekményekre való tekintettel innen helyezik el őket abba az ifjúsági otthonnak nevezett javítóintézetbe, amely a szakem1 berek véleménye szerint átnevelésükre legalkalmasabb. Bírósági ítélet vagy a nemzeti bizottság javaslata alapján kerülnek Ide azok, akiknek betörés, lopás, munkakerülés, élősködés terheli a lelkiismeretüket. Miért botlottak meg? A 17 éves Frantáról például mindenki tudja, hogy családja áldozata. Már másodszor van Itt, visszaeső bűnös. Szülei elváltak, anyja gyengének bizonyult nevelésére. Meg azután hogyan ls törődhetne összeférhetetlen, nehezen nevelhető fiával, hiszen munkába jár. Villanyszerelő akart lenni a gyerek. Egy alkalommal azonban összekülönbözött mesterével és elmenekült a következmények elől. „A javítóintézet nem sokat használt neki" — mondták legközelebbi munkahelyén, a vasútnál, mert ott sem becsülte meg magát. Ismét kereket oldott. Várta a bandája, szükség volt rá a betörésekhez. Franta legutóbbi „csínytevéséért" 8 hónapot kapott. Nevelői remélik, hogy ezalatt sikerült gyökeresen átformálni a jellemét. De ha ez az idő kevésnek bizonyulna, itt-tartózkodása meghoszszabbítható ... Ez történt a 18 éves Václavval is. Az ő büntetését egy évvel kellett megtoldani. Egyetlenke a családban. Szülei elváltak. A fiút apja nevete. Tanulni, dolgozni azonban nem akart, inkább eltartatta magát az „öreggel". így kényelmesebb volt. Egyszer az apa megelégelte fia semmittevését. Az anyagi támogatás megszüntetését Václav sérelmesnek találta, ezért bosszút állt az apján, aki —• mit tehetett egyebet — feljelentette Időközben „olajra lépő" fiát. A vasútállomáson, razzia alkalmával találták rá a közbiztonság őrei. Václavon fogott a szakszerű, hosszabb ideig tartó szigorú nevelés. Elvégezte az ipariskolát, és ma üvegfúvó a javából. Szépen keres, ha pedig Prágába jön, első útja Ide vezet az intézetbe ... A jó családból származó 22 éves Peter Is gyakran felkeresi volt nevelőit, akik kigyógyították egykori „szenvedélyéből". A kirakatrablások megszervezéséhez, tivornyázáshoz aligha értett valaki nálánál jobban. Szerencséje volt, hogy idejében elcsípték. Ma már tudja, hogy nagyot hibázott. Bűncselekményekkel akarta magára felhívni szülei figyelmét, akik egymástól elhidegülve más-más úton keresték boldogságukat. — Ha a szülők nem békülnek ki, a fiú kedvéért, ki tudja, mi lett volna az érzékeny lelkű Péterből — mondja František Kapr, az intézet igazgatója. Mert a nevelők sem tudnak csodákat művelni. Fáradozásuk a legtöbb esetben eredményes ugyan, ám sikereik feltétele mgiscsak a bűncselekmények okainak felszámolása. Ez pedig nem könyiiyű feladat. Mivel töltik idejüket a fiúk a javítóintézetben? Természetesen tanulnak és dolgoznak. Kiki képességei szerint. Csakhogy SIKERÜL SZAKÍTANI??? munka közben Itt nincs felesleges beszélgetés, nem ls szaladhatnak el egy korsó sörre, mint ahogy sok munkahelyen teszik. Természetesen a fiúk fizetést is kapnak. — Ifjúsági otthonainkból nem egy kiváló szakember került ki — mondja az igazgató. — Persze, nem mondanék igazat, ha azt állítanám, hogy minden esetben győzünk. Kudarcaink is vannak. A nehézségek fő oka, az, hogy a gyengeelméjű bűnözőket és a mély erkölcsi fertőbe süllyedt gonosztevőket szigorúan elkülönítve kellene nevelni. Hiszen ezekre nincsenek hatással . pedagógiai módszereink. A rendelkezésre álló adatokból nyilvánval, hogy száz ilyen fiúból alig négyet sikerül átnevelni. A 16 éves Rexa például azzal bosszantja nevelőit, hogy kanalakat nyel, vagy csak úgy, szórakozásból felvágja az ereit. Alig győzik első segélyben részesíteni. Nem őrült, de nem is normális — állítják róla az orvosok. Felesleges hangsúlyozni, milyen veszélyes a többiekre nézve. M

ásfajta ifjúsági otthonok létesítése is szükséges lenne. Olyanoké, amelyekben a büntetésüket letöltött, már üzemekben dolgozó fiatalokat átmenetileg elszállásolnák. Ellenőrzésük ugyanis a fogház elhagyása után még egy ideig igen hasznos lenne. Tudniuk, érezniük kellene ezeknek a fiataloknak, nincsenek magukra hagyva, törődnek velük. Ilyen körülmények között nem kívánkoznának vissza a bandába, és nem kétséges: kevesebb volna a visszaeső bűnös is. KARDOS MÄRTA (Bachan felv.) L. P. losonci olvasónk a nikotinizmusról ír szerkesztőségünknek. A levelében felvetett problémát világszerte vizsgálják. A dohányzás elleni propaganda nagy méreteket ölt, érvei meggyőzőek, eredményei azonban túlságosan szerények. „Meg vagyok róla győződve, hogy a nikotin árt az egészségnek, mérgezi szervezetemet. Félek azonban, hogy ha le is akarnék szokni a cigarettáról, nem tudnék, mert a szervezetem követelné Van-e kiút? Mit tanácsolnak? — kérdi olvasónk. Dohányzó embernek nemcsak a nikotin árt, hanem a dohány égése folyamán képződő számos további mérgező termék is, különösen a szénmonoxid és azok az anyagok, amelyek valószínűleg a tüdőrák keletkezésében játszanak szerepet. Kutatóintézetek adatai bizonyítják, hogy tüdőrákot többen kaptak azok közül, akik dohányoztak. Az emberi testbe jutott „dohányméreg" elsősorban a szívet és a vérkeringés rendszerét támadja meg. Bénítólag hat az idegrendszerre is. Olvasónk nem az egyetlen, aki szerkesztőséghez vagy orvosi tanácsadóhoz fordul segítségért. A dohányos emberek közül már igen sokan tették fel a kérdést, van-e ellenszere a nikotinizmusnak, mit lehet tenni ellene. „Hallottam lobelin-tablettákról, meg különféle szájvizekről" írja olvasónk, és kérdi: „Hogyan lehetne hozzájutni e szerekhez? Milyen hatása van a dohányzás elleni gyógyszernek? Egyes országokban valóban gyártanak már nikotin-elvonókúrához használatos készítményeket. Az orvosok nemcsak figyelemmel kísérik e készítményekkel elért eredményeket, hanem be ls szereztek belőlük és nálunk is kísérleteznek velük. A lobelin és más gyógyszerek felhasználásával minden orvos összeállíthatja a dohányzás elleni por receptjét, vagy szájöblögető folyadékot is felírhat, amit a patikában elkészítenek. Ilyen por vagy szájvíz használata élvezhetetlenné teszi a cigarettát. Feltételezzük azonban, hogy az ilyen gyógymódot a „megrögzött" dohányos nem tartaná be következetesen. A napi cigarettafogyasztás csökkentésével sem jut célhoz. Legyen erélyes önmagával szemben: ne holnap, hanem már ma hagyja abba a dohányzást. Bizonyára önnek és más olvasóinknak is eszébe jutnak az „abbahagyás" annyit emlegetett nehézségei. Áthidalásuk titka,. hogy kezdetben kerülni kell a régi társaság dohányzó tagjait, többet kell a szabadba járni, a természetben kell keresni a szórakozást. Igen hasznos úgy megváltoztatni a dohányzásról leszokni vágyó ember napi elfoglaltságát, hogy ne csak figyelmét kösse le a tevékenysége, hainem kezét és idejét is, hogy ezáltal is gátoljuk a dohányzás reflex-láncolatának érvényesülését. A néhány napon belül jelentkező éhségérzet azt jelenti majd, hogy helyreálltnak a szervezet funkciói, amit az általános közérzet javulása ls követ. Egyébként megtudtuk, hogy L. P. olvasónk lakhelyén, Losoncon a nikotinlzmussal „intézményesen" is felvették a harcot: a járási nemzeti bizottság bulletinjéből kitűnik, hogy a dohányzásról leszokni kívánó lakosokkal orvosi tanácsadó foglalkozik a pártbizottság Jókai utcai épületében. E nehéz, de elismerésre méltó munkára dr. Adam vállalkozott. A cseh országrészekben már több, Szlovákiában még csak egy-két ilyen tanácsadó működik. Az egészségügyi minisztérium lehetővé tette valamennyi Járási népegészségügyi intézetnek ilyen tanácsadók létesítését. Hasznos lenne, ha olvasóink egyénileg és társadalmi szervezeteik közvetítésével is javasolnák járásuk illetékes szerveinek a dohányzás elleni harc komolyabb formáinak megvalósítását, elsősorban a szakorvosi rendelést. Az antinikotinizmus frontjába mindenütt be kell vonni a nőblzottságokat, a vöröskereszt, a szakszervezet, az ifjúsági szövetség, a testnevelési és sportszövetség, valamint más érdekelt szervezetek Járási és helyi, 111. üzemi szerveit. Az Intézkedéseket komplex munkatervbe kell foglalni, legjobb, ha ezeket a JNB egészségügyi osztálya koordinálja, ellenőrzi, illetőleg más ügyosztályokkal együttműködve elősegíti végrehajtásukat Dr. SZÁNTÓ GYÖRGY a %acô>en • Ezalatt a gyalogság, látva a dühöngő tábornokot, külön utasítás nélkül is szedni kezdte a lábát, annál is inkább, hiszen Szorokin senkinek sem adott határozott parancsot, hanem egyszerre mindenkire ordítozott. És így senkinek sem akarózott a szeme elé kerülni. Ámde most itt volt a saját hadosztályparancsnokuk, és azt mondta: „Segíteni kell." Autója felé tartva, Trojnyikov látta, amint a katonái leereszkednek a híd alá, ahol a felfordult ágyú hevert. És máris harsant a kiáltás: „Egy, kettő - rántsd meg!... Még egyszer — rántsd meg!.., Már magától megy? Magától megy!" Pirkadatkor az ezredes visszatért harcálláspontjára. Az őrszem már messziről észrevette a hadosztályparancsnokot, kihúzta magát, és zsákmányolt géppisztolyát melléhez szorítva, tisztelgett. Trojnyikov szokásához híven szigorúan a katona szemébe nézett, és csizmaorrától o sapkáján fénylő csillagig végigmérte. Fiatal, keménykötésű legény volt az őrszem, örömmel feszített a hadosztályparancsnok előtt, de nem tüntetően: inkább vidáman. Hát ilyenek voltak Trojnyikov katonái: öröm ránézni bármelyikre. Az ezredes fogadta a tiszteletadást és bement a földfedezékbe. 21. Mindaz az apróság, ami útközben lefoglalta: hogy az ő ágyúja érkezik meg előbb vagy egy másik hadosztályé — most nyomban háttérbe szorult. Trojnyikov elővette oldaltáskájából a térképet és kiterítette az asztalon - mozdulatától meglobbant a gyertyák sárga lángja a nyirkos félhomályban —, majd rágyújtott és a térképre támaszkodva, gondolkodóba merült. Csakugyan: ő nem volt még harcban, ez a támadás lesz a tűzkeresztsége. Ám ez egyben előnyt is jelent azokkal szemben, okik már megszenvedték az ellenség pusztítását, a bekerítést, akik az országhatártól vonulnak vissza. Az ilyesmi nem múlik el nyomtalanul. A legtöbb emberben ott él az a mélyen rejtőző érzés, hogy az egész élet, amely születésük előtt elsuhant, mintegy csak előjátéka mindannak a fontosnak és lényegesnek, ami az ő megjelenésével veszi kezdetét; akképp Trojnyikov is úgy érezte most, hogy a lényeges ezzel a perccel kezdődik az életében. És szilárdan, eltökélten nézett a dolgok elébe. A térkép előtt állva, nem az elvesztett kilométereken járt az esze: hisz nem azon méretik meg a siker. Azon töprengett, vajon miként változik meg majd a háború menete. Minél súlyosabb a helyzet, következésképp annál nagyobb a kockázat. És Trojnyikov elegendő erőt érzett magában, s szilárdan hitte, hogy elérkezik az ő órája. Belépő segédtisztje zavarta meg, aki jelentette, hogy az ezredparancsnokok együtt vannak az eligazításra. A dombtetőről jól látszott a végtelen mező, a folyó és azon túl a falu. És ez az egész kép: a kőbevesző horizont keretébe foglalt síkság, a távoli falucska, a csillogó folyó, az erdő, a sárgálló gabonatáblák, a rétek zöldje, a messzi-messzi nyári égbolt a vizén tükröződő felhőkkel — most mindez valószínűtlenül békésnek, mozdulatlannak tetszett. Trojnyikov elsőnek a kétszázötödik lövészezred parancsnokát, Matvejevet hívta oda a szögtávcsőhöz, s a folyón túl, a réteken túl meghúzódó falucskára mutatott : — Látod azt a falut? El fogod foglalni. Matvejev — fekete üstökű, vállas férfi, aki széles derékszíját rettentő feszesre húzva viselte, és kicsattanó, kövérkés arcával különös ellentétben volt szomorkás pillantású szeme >- sokáig szemlélte a falut, majd ugyanolyan hosszasan tanulmányozta a térképet, melyet vastag ujjaival az oldaltáskájára szorított az élénk szélben. — Nem fontos arctámadást intéznünk — szólalt meg végül; szippantott egyet az orrán és a fülét húzkodta. Trojnyikov nézte borotvált képét, mélyre húzódó halántékát, és duzzadtan csillogó ajkát, mely e szavakat kimondta. Ebből a keménykötésű férfitestből hiányzik a férfi!élek. Felfoghatatlan, de az igazi férfilélek Priscsemihinnek jutott, aki Matvejev mellett éretlen kamasznak látszik. Igen: ráncos képű kamasz az a katona: keskeny vágású szemében az értelem, a gyors felfogóképesség szikrája csillog, nagy, elálló füle van, és pisze orrába jószerivel belehull az eső. Priscsemihin gazdag harci tapasztalattal rendelkezett, s noha a feladat egyelőre nem az ő ezredének szólt, sietve felmérte térképen. — Igaza is van a németeknek, — szólt Trojnyikov. — Nem evett bolondgombát! Arról viszont, hogy mi sültbolondok vagyunk, szilárdan meg van győződve. Elvégre ő páhol minket, nem mi őt. Te fogod megtámadni a falut, de Priscsemihin foglalja el. Érted? Színlelt rohamot indítasz. Magadra vonod a németet, harcra kényszeríted, Priscsemihin pedig ezalatt hátba támadja. Gyere ide, Priscsemihin. A folyó, megkerülve a falut, az erdőig kígyózott, majd onnan kiszélesedve, nyugatnak fordult lejtős partjai között: 22. az oroszok balszárnyát, a németek jobbszárnyát érintve. Az innenső parton, a zöldellő sás között, itt-ott megcsillant a mélyben meghúzódó víz tükre. Mocsár volt ez, mely megapadt, sőt már-már kiszáradt az eső nélküli, júliusi forróságban. A mocsár, a folyó, s a túlsó parti mezők: arra mindenütt a németek állásai húzódnak. — Küldtél ki felderítőket? — kérdezte Trojnyikov. — Voltak kinn — válaszolta szerényen Priscsemihin, s hallgatott róla, hogy ez éjszaka maga mászkált felderítőivel a mocsárban, sőt még a túlsó partra is átmerészkedett. Hirtelen elmosolyodott, apró ráncocskák lepték el a* egész arcát, keskeny felsőajka fölemelkedett, s kivillantak széles fogai. — Bevallhatok valamit? — Beszélj, hallgatlak. i- Kimentek a felderítők. Semmi vész, a mocsáron át lehet lábalni. Csakhogy nappal az ellenséges tűzben kockázatos átcsúszni a buckák között... Úgyhogy még pirkadat előtt lefektettem ott az embereket. — Hol az az ott? - Trojnyikov örömteli ijedtséggel nézett az ezredparancsnokra. — A sásban lapulnak. — Hol? Nem látom! - kiabált Trojnyikov, s szeméhez kapta a látcsövet. — Nos, ki veszi észre? Mindenki keresse! Azért mondta ezt, mert büszke volt Priscsemihinre, és mindenki előtt ki akarta tüntetni. Ámde valamennyi távcsőben csak fjj a folyó csillogott, s csupán a zöldellő túlparton mozgolódtak itt-ott a németek. Az innenső parton azonban csak a mocsór látszott a napfényben: buckák, fű JX és víz. Sehol egy lélek. (Folytatjuk) £