Új Szó, 1966. szeptember (19. évfolyam, 241-270. szám)

1966-09-24 / 264. szám, szombat

CARLOS WIEDMÄNM NICARAGUAI RIPORTJA René Schick, a nemrégen elhunyt svájci származású nicaraguai köztársasági elnök annak idején egy sajtóértekezleten kijelentette: „Mi elsősorban a földreform végrehajtására fordítjuk erőfeszítéseinket". Amikor az elnök tekintete a jelenlevő újságírók gúnyos fintorával találkozott, rádöbbent, hogy egy kissé melléfogott és sürgősen ki akarta igazítani nyelvbotlását. „Ha azt mondom, hogy „mi", ezt nem úgy értem, ahogy a rossz nyelvek terjesztik, hogy bizonyos egyének állnak mögötte, akikkel egyeztetnem kell döntéseimet... Önök fejedelmi többesként is magyarázhatják, mert a „mi" az én vagyok és a kormányom." Az elnök ettől kezdve egészen haláláig vigyázott a nyelvére, és csakis egyes számban beszélt. „Elhatároztam", „elrendelem" ... stb., hatalom megszállottja, féktelen önimádó szólalt meg? Dehogy. Schick a bőréből is kibújt volna, hogy bebizonyítsa, elnöki tisztségében nem hagyja magát a kulisszák mögül befolyásolni. Patriarchiá lis demagógia Nem egy helyen próbáltak meggyőzni róla, hogy René Schick nem egyszerű eszköze volt a diktátor családjának. Szerény körülmények között nevelkedett, jogot tanult, tekintélyes ügyvéd lett, aztán az öreg diktátor, „Tacho" Somoza megtette magántitkárának. Az elnök fogadószobájában egy rosszul öltözött, zavaros tekintetű : egyén fogadott. Érdeklődtem, ki ez a hülye. Maga mondta el, hogyan került be az elnöki irodába. „Az országban nincs munka, még kevésbé a félhülyék számára ... pedig én jó portás vagyok." René Schick folytatta elődeinek patriarchális demagógiáját, pénzt osztogatott az utcákon, tv-kamerák előtt vért adott a kórház számára, s megengedte, hogy egyéni kérelmekkel fordulhassanak hozzá. Megkérdeztem Chamorro urat, a konzervatív ellenzék Prensa, a legnagyobb példányszámban megjelenő közép-amerikai lap főszerkesztőjét és kiadóját, miben különbözik konzervatív pártja a Somozáék kegyéből 1936 óta hatalmon levő liberális párttól? Azt válaszolta: „Tulajdonképpen semmiben. Az egyetlen dolog, amit a kormány szemére vethetünk, az, hogy nincsenek szabad választások." A lakosság 68 százaléka írástudatlan, csak a termésbetakarítás Idején, évente négy hónapon át van állandó munkája. A választók tömege a liberálisoktól függ. Ezek népámító jelszavakkal irányítják a tömeget, megvásárolják a szavazatokat, s ha szükségesnek látják, a terrortól sem riadnaK vissza Kik következnek? A Somoza-dinasztia alapítója parasztfiú volt, s 1931-ben az amerikai haditengerészet által megszállt Nicaraguában rendőrfőnök lett. Amerikai tiszti feleségek kegyeinek köszönheti gyors pályafutását: 1936-ban sikeres puccsot szervezett, és elnök lett. Huszonöt évig, 1956. szeptember 21-ig töltötte be ezt a tisztséget. A hadseregre, Washingtonra és a féktelen terrorra támaszkodott, amellyel elnyomta ellenfeleit. Övé lett az ország húsz nagy kávé- és gyapotültetvénye, légitársasága és kereskedelmi flottája. A merénylet után fia, Luis Somoza követte az elnöki székben. Ez a képzett, ravasz politikus és üzletember belátta, hogy apja módszerei elavultak. Elnöksége idején engedélyezte a szakszervezeteket és az ellenzék lapját. Az ő ötlete volt, hogy René Schick legyen az elnök. Fivére, „Tachito", az ötezer főnyi hadsereg főparancsnoka továbbra is biztosította a család uralmát, s azzal dicsekedett, hogy „még a némát is szólásra bírja." René Schick Gutiérrez augusztus Sán szívroham következtében elhunyt. Hivatalát első helyettese, Lorenzo Guerrero vette át, s jövő év júniusSig tölti be az elnöki tisztséget, ugyanis eddig tartott volna Schick megbízatása. Valójában nem változott semmi, mert a Somoza-család, az ország igazi ura maradt. A megművelt földek 85 százalékát ugyanis 25 család, köztük első helyen a Somoza-család sajátította ki. Nicaraguában a kávé, a gyapot, a gyárak a Chamorro, Gonzales, Palacio s más nagy családoké. Csak az aranybányászat és az értékes faanyagok feldolgozása nem: ez amerikai és kanadai cégek kezében van. közös piacot, tény, hogy a középamerikai integráció közvetve bizonyos gazdasági fejlődést eredményez, ugyanakkor a hondurasi társadalom újabb rétegeinek proletárosodásával jár. A hondurasi banánköztársaság igazi ura a United Fruit Company. Areliano is a társaságot szolgálja, amely az 1300 kilométer hosszú hondurasi vasútvonalakból 1200 kilométernek a tulajdonosa. Tegucigalpában az idegen diplomaták gúnyt űznek a hondurasi viszonyokból. Helyi pletykákkal űzik el unalmukat. Egy ilyen pikáns történet például az, hogy San Pedro Sula város rendőrfőnöke hetente egyszer-kétszer lezáratja a második legnagyobb hondurasi város 300 prostituáltját. Addig tartja őket fogva, amíg egyenként le nem fizetik neki és segédeinek a tíztől húsz lempiráig (1 lempira körülberül 4 korona) terjedő „különleges egyéni adót". FRANCISCO GAMBOA ÜTIJEGYZETE KALÓZOK Costa Rica földjén A

z ország spanyol neve: Costa Rica magyarul gazdag partot jelent. Valóban gazdag vidék. Éghajlata kedvez a kávénak, a banánnak, a kakaónak, a cukornádnak és más trópusi nüvényeknek. A föld mélyén arany, mangán, bauxit vár feltáróira. Csakhogy az ország kincseivel idegenek, elsősorban az észak-amerikai monopóliumok rendelkeznek. Ebből persze óriási profitjuk van. Szemléltetésként: a kőolajtársaságok a legutóbbi öt évben 50 millió colon nyereséget vittek ki Costa Ricából (1 amerikai dollár kb. 6,35 Costa Rica-i colon). MUNKÁSOK, PARASZTOK Costa Ricában kevés a munkás. Többségük fő foglalkozása a mezőgazdasági nyersanyagok feldolgozása. Ugyanannyit keresnek, mint a: országot uraló United Fruit munkásai — a napi öt-tíz colonból azonban legfeljebb híg levesre és egy csésze kávéra telik. Aki elégedetlen, egyszerűen kiteszik a szűrét. A parasztok helyzete sem rózsás. Nagyobb részüknek nincs földje, KI ALL A KORMÁNY MÖGÖTT? Costa Ricában közmondássá vált, hogy az amerikai nagykövetség engedélye nélkUl még tüsszenteni sem lehet az országban. Ez találóan jellemzi a valóságot. A kormány Washington engedelmes eszköze, és az amerikai imperialisták közép- és latinamerikai politikájának szekerét tolja. Costa Rica egy dologban lényegesen különbözik az amerikai zsoldban álló többi banánköztársaságtői: nincs reguláris hadserege, sorkatonasága, tehát a földrészen a reakciót, az önkényt és erőszakot megtestesítő tiszti kasztja, „gorillái" sincsenek. Costa Rica ennek ellenére az Egyesült Államok fokozott érdeklődésének középpontjában áll, mert az USA a forradalmi Kubát más latin-amerikai országoktól elválasztó „biztonsági övezetben" előretolt őrszem szerepét szánja Costa Ricának. 6USAN0S Costa Ricában otthonosak a ..gusanos" néven ismert kubai ellenforradalmárok, akik innen is provokációkat követnek el, és zavarni próbálják elárult hazájuk szocialista építését. Nicaraguából jöttek át, s Nicaragua urai, a Somoza-fivérek szoros kapcsolatban állnak a Szabad Costa Rica szervezettel. A tömegek hangulatára jellemző az, amit Marcial Agilus, a bal oldali erőket egyesítő Népi Szocialista Unió végrehajtó bizottságának vezetője írt nyílt levelében: „Figyelmeztetünk, hogyha katonai államfordulat törté nik, ha erőszak és törvénytelenség lesz úrrá az országban, mi sem fogunk ölbe tett kézzel ülni." — ... Nesze, itt a puska, meg a töltények. Jól jön, ha ellenségbe ütközünk. Nem biztos, hogy találkozunk veliik, mert olyan ösvényeken megyünk, amelyeket kívülünk senki sem ismer. Különben is a katonák ritkán másznak fel a hegyekbe. Azért persze légy mindig harcrakész. Most ettől függ életed. Ezek voltak az első szavak, amelyeket az Edgár Ibarra partizánosztag harcosaitól hallottam. Kísérőmmel reggel hatkor Indultam el, hogy találkozzunk az őrjárattal. Éjjel sötétben és esőben bandukoltunk felfelé a hegyekbe, míg elértük a Sierra de las Minas első bérceit. Á megbeszélt időpontnál hamarabb voltunk ott a megjelölt helyen, így néhány napot várnunk kellett a partizánokra. Később megtudtam, hogy az őrjárat még előttünk ott járt, s ellenőrizte, nem követnek-e bennünket. Partizánkonyha A járőr öttagú volt — egy munkás, két paraszt, egy diák, parancsnokuk egy fiatalember, aki tegnap még diák volt, do máris kitartó forradalmárnak bizonyult. Felszerelésük kifogástalan: géppisztolyok, puskák, teli lőszertáskák, kézigránátok. Az ellenség „ajándékai", tőlük zsákmányolták. Széltől cserzett arcuk elárulta, hogy nehéz körülmények között élnek. Három napig meneteltünk. Tucatnyi dombot és meredek hegycsúcsot másztunk meg, leereszkedtünk völgyekbe,utat törtünk a szűz őserdőn át. Pontos időbeosztás szerint menetelünk. Pirkadatkor keltünk, eltettük függőágyainkat, rendbehoztuk felszerelésünket, megreggeliztünk és útnak indultunk. Délig meg sem álltunk. Aztán ebédszünet következett, majd esti 5—6 óráig megint úton voltunk. Alkonyatkor megfelelő helyet kerestünk függőágyaink kifeszítésére. vacsora közben sok mindenről beszélgettünk. A harmadik napon estefelé elértük az alakulatot. Másnap már meleg ételt ettünk. Első partizánebédem leves, mókussült és az elmaradhatatlan feketekávé volt. A parancsnok Az alakulat parancsnoka, akit érthető okokból nem nevezhetek meg, 23 íves tiszt. Katonai akadémiát végzett, később amerikai irányítással a partizánellenes harc módszereire képezték ki. Hazafias érzése vezérelte őt azok táborába, akik ellen be akarták vetni. Azelőtt egyik vezetője volt a „November 13. mozgalomnak", amely Alejandro de Leon liszt SEBASTIAN CANELL GUATEMALAI RIPORTJA Partizánok között vezetésével 1960-ban megkísérelte a Fnentes-kormány megdöntését. A magas, sovány, mozgékony, barátságos tekintetű tiszt nagy népszerűségnek és szeretetnek örvend fegyvertársai és a környékbeli lakosság körében. Annál inkább gyűlölik őt a „comicionados", ezek a mindenre kapható, jellemtelen bérencek. Az osztag Edgár Ibarra, a hősi halált balt diákvezér nevét viseli. Rio Hondo Rio Hondo fontos település Zacapa tartományban, az ország északkeleti részén. Tőle néhány kilométerre vonul az országot nyugat-keleti irányban átszelő, Santo Tómas és Puerto Barrios kikötőkbe vezető vasútvonal, amelyen Guatemala külkereskedelmi forgalmát bonyolítják le. Erre vonul a fővárost a kikötőkkel összekötő Atlantl-út is. A település közelében van egy nagy duzzasztógát és a Rio Hondo vízerőmű fő létesítménye, amely villamosenergiával látja el Izabal, Zacapar, és Chiqulmula tartományokat. A kormány rengeteg katonaságot és rendőrséget vezényelt ide, terrorizáltatja a lakosságot, mégis Itt bontakoznak ki a partizánok legnagyobb hadműveletei. A hadműveleti terv kidolgozásában a falusi összekötőinktől kapott részletes tájékoztatásra támaszkodunk — mesélte az egyik partizánparancsnok. — Egyszer azt a feladatot kaptuk, hogy néhány órára foglaljuk el Rio Hondót és népgyűlésen ismertessük mozgalmunk céljait. Az akció napján este 9 órakor a sziklákról zajtalanul megközelítettük »« erőművet, nesztelenül ártalmatlanná tettünk két őrt, aztán berontottunk a laktanyába. A katonák éppen vacsoráztak. Ellenállás nélkül megadták magukat. — A rendőrfőnök helyettese eleinte nem tanúsított ellenállást, de aztán revolvert rántott, és lövöldözni kezdett. Egy golyó a fejemet súrolta — meséli az akció egyik részvevője, egy Pastor nevű verapazí szatócs. — Kénytelenek voltunk mi is tüzelni, s egy rendőr mindjárt a fűbe harapott. Persze a lövöldö zést meghallhatta az Atlanti-úton cirkáló katonai őrjárat. Kevesen voltunk, hogy felvehessük velük a harcot. A népgyűlésről le kellett tennünk, de hazafias jelszavakkal vonultunk kl a faluból, közben elvágtuk a távíróvezetéket. — Később tudtuk meg, milyen nagy port vert fel látogatásunk. A bűnügyi rendőrség 70 ügynöke vizsgálta az ügyet. A terror fokozódott, de semmire sem vezetett. Látogatásunk után a vidéken erősödött a kormányellenes hangulat. — Tizennégy puskát, sok lőszert, felszerelést, egyenruhát, csizmát zsákmányoltunk Rio Hondóban. Pansos Guatemalának csak egy folyami kikö' tője van — Pansos. Innen indulnak a te herhajók, és a Polochig, meg a Dulce folyón az Izabal-tő mentén fekvő Santc Tómas és Puerto Barrios kikötőkbe szál lítják terhüket, amelyet itt amerikai gőzösökre raknak át. Pansos volt az Ibarra-partlzánosztag második nagy akciójának színhelye. Azután a kormány kénytelen volt hivatalos közleményben bevallani, hogy az országban igen nagy méreteket ölt a partizánmozgalom. Pansosban a kormánycsapatok számos katonája a partizánok fogságába esett. Mielőtt szabadon engedték volna őket. lel kükre kötötték: ,.Mi nem ellenetek harcolunk. Ti is szegények vagytok, mint mi. Ti is abban reménykedtek és arra törekedtek, mint mi. Mi az elnyomó rendszer ellen harcolunk, amelyet ezredesek maroknyi csoportja a yankeek kedvéért vezetett be országunkban." Meg kell hagyni, a partizánok propagandája termékeny talajra talál . . Amikor búcsút vettem az osztagtól, ezekkel a szavakkal bocsátottak útra: „Győzelem vagy halál!"