Új Szó, 1966. szeptember (19. évfolyam, 241-270. szám)

1966-09-21 / 261. szám, szerda

AZ IGAZ SZÓ EREJÉVEL A nyomtatott szó o maga némaságában is az-emberi lélek legérzékenyebb hangszerhúrjait pengeti: harcba hív, kedvre derít, könnyet fakaszt, riadóztat vagy éppen szórakoztat. Az újságírás hivatás és nem egyszerűen mesterség. Az írótt szó ezrek, tízezrek szívéhez, agyához, lelkéhez találja meg az utat. Nyomában új gondolatok, elhatározások és tettek születnek. Az írott szó lehet fáklya, lehet gyógyír és lehet métely, lélekölő méreg. Petőfi Sándor O múlt század derekán költő kortársaihoz fordult lángoló szavakkal. Átkot szórt azokra, akik elhajítják a nép zászlaját, és csak a saját fájdalmaikat, örömeiket dalolják el. Ostorozta a gyávákat és a lomhákat egyaránt, akik árnyék alatt pihennek, míg a nép küzd, fárad, izzad. A lant és a toll testvérek. Egyaránt nagy munkát vállal az, oki egyiket vagy másikat kezébe veszi. Mert az emberiség fejlődése folytonos, világot formáló küzdelem. A csatatéren minden nép fiai megvívják a maguk nagy harcát! S ez a harc sohasem szünetel. A szabadságharcokat a társadalmi haladásért vívott fegyveres és fegyver nélküli küzdelmek követik. Nincs megállós. i A sajtónak ebben a nagy küzdelemben a zászlóvivő szerepe jut. Abban rejlik felemelő küldetése, hogy a haladó, társadalmat formáló eszmék zászlai aló tömörítse, ha kell mozgósítsa, riadóztassa az olvasók százezreit, millióit. A kommunista pórt sajtója megalakulása óta megalkuvás nélkül teljesítette nagy történelmi hivatását. Petőfi jelszavához: „A néppel tűzön-vízen át!" az utolsó betűig hű maradt. Véres csatamezőn, börtönök rácsai mögül, csendőrszuronnyal farkasszemet nézve toborozta a haladás bátor harcosait. Pártunk sajtója a haladás elleni boszorkányüldözés legvéresebb napjaiban, a legnagyobb áldozatok árán is megfélemlíthetetlenül hirdette az igazságot. Ebben van óriási ereje és tömeghatósa. A múltban és a jelenben egyaránt. Lenin megállapítása, hogy az igazság ténye és lényege nem attól függ, kit szolgól ez az igazság, sajtónk hitvallásóvá vált. Tudatában vagyunk annak, Hogy bárki, bármilyen szándékkal letérne erről a szigorúan megszabott lenini útról, forradalmi hagyományainkat árulná el. A sajtó napja az írott szó ünnepe. Az igaz szóé, amelyből milliók merítenek erőt mindennapi küzdelmeikhez. Az újság segítőtárs, jó barát ÍGY szeretnénk Napokkal ezelőtt Tornaiján jártam. Ügy hozta a sors, hogy éppen az állomással szemközti vendéglőbe ugrottam be egy korsó sörre. Hogy ne legyek senkinek útjában, letelepedtem az egyik üres asztalhoz. És ekkor ért a kellemes meglepetés. Benyitott a postás. Sorbajárta az asztalokat. Engem sem került el. Mosolyogva megkérdezte: Pravdát, vagy Oj Szót parancsolok. Megvettem ezt is, azt is. Közben megkérdeztem. .— Minden nap így csinálja? — Igen ... — Meginna egy pohárkával? — Inkább sört... Amikor már előtte habzott az Ital, bemutatkoztam. Erre 6 katonásan összeütötte a bokáját. — Štefan Dobíáš, postás. Pirospozsgás arcán mosoly futott keresztül, majd Így folytatta: . — Ha már találkoztunk, nem bánom, ha valamit kérünk a sör mellé. Én marudok a „kocsis konyaknál".' Koccintottunk. És újból ő kezdte. — írtak már énrólam! Nincs az a sajtónap, bogy ne kapnék valamilyen jutalmat... — Mennyi újságot ad el? — így táskából csak negyven, ütvén 0) Szót naponta ... — Az idén is számít valamilyen jutalomra? — Annak most még csak a főnököm a megmondhatója — kacsintott rám ravaszkásan. Aztán kezet nyújtott. Nekem pedig az jutott eszembe: szeretnénk, ha sok ilyen postásunk volna! S*. I. A késés FÉL ÉVTIZED A kézbesítő DÖNTÖTT Az ipolysági lapkézbesltő meghitt beszélgetés közben panaszolta el, hogy szombatonként rengeteg baja van az újságokkal. Minden lap nagyobb terjedelemben jelenik meg és a papír bizony súlyos. Ezenfelül szombaton kézbesítik a hetilapok többségét is. — A tervek szerint a szombati számok terjedelme jövőre tovább bővül — árulom el neki. Nagyon elkeseredik. — Már most is majd leszakad a karom A szombatiból néhány oldalt inkább a hétfőire vihetnétek át... Hiába magyarázom, hogy a SZABÓ JUSZTINÁVAL, a Ternyi Helyi Nemzeti Bizottság elnöknőiével már találkozott az olvasó. Annakidején mi mondtunk véleményt munkájáról, különösen a múlt esztendei nagy árvíz idején tanúsított hősies helytállásáról. Most azonban ő mond véleményt a mi munkánkról. Megszületésétől olvasója, kedvelője vagyok az Oj Szónak. Az újság, az írott betű számomra segítőtárs, jó barát. Az árvíz alatt jóformán lapjukon keqgsztül tartottuk a kapcsolatot a külvilággal. Reggelenként szinte már lestük, mikor jön a kétéltű, hozza az újságot. Különösen Jó szolgálatot tettek azzal, bogy segítettek a szétszóródott rokonoknak, családtagoknak egymásra találni. Jól esett az akkor, nagyon jól. Ami pedig a cikkeket Illeti, legszívesebben azokat olvasom, amelyek a falusi életről, szövetkezetekről, vagy a nemzeti bizottságok munkájáról szólnak. Ezen a téren nem egy olyan írással találkoztam már, amelynek a mindennapi munkában is hasznát láttam. A helyi nemzeti bizottságok munkájáról, eredményeiről, esetleges fogyatékosságairól szóló cikkek olvasása közben összehasonlításokat teszek. És őszintén szólva, ezek az összehasonlítások nem eredménytelenek. De ha már Így belemerültem a dolgokba, szeretném azt is megmondani, hogy a szerkesztő elvtársak ügyeljenek arra, hogy egy-egy cikk megírásánál nemcsak az alapvető, de a részletkérdésekben is legyenek mértéktartók. Fölösle -rís. n ne „színezzék" a dolgokat, mert ez félreértésekre adhat okot. Számomra nem is annyira az a fontos, hogy miként mondja az újságíró, hanem az, hogy mit mond. et az emberről CSÚKA FERENC már huzamosabb ideje elnöke a tejfalusi szövetkezetnek. Talpraesett, szókimondó ember. ]ó gazdája a szövetkezetnek, Es ahogy soraiból kiderült, az újsággal sem áll hadilábon. Szeretem az Új Szót. Az utóbbi időben különösen jó újság. Ezt egyébként már mások is mondták, és naponta látom, amint megérkezik, a szövetkezeti tagok azonnal szétkapkodják. Én személy szerint különösebben az olvasmányosabb dolgokat keresem először benne. Okos gondolat volt például, hogy folytatásos írásokat is közöl. Az ilyesmi húzza az olvasót. Szerencsés dolognak tartom azt is, hogy a cikkek szemlátomást megrövidültek, hogy ma már olyasmit ls megírnak, amit az olvasó egy fél évtizeddel ezelőtt hiába keresett volna az újságokban. Gondolok itt közúti balesetekre és hasonló dolgokra. Örömmel olvasgatom például azt ls, hogy az egyes munkaszakaszokon — különösen egyes szövetkezetekben milyen eredményeket érnek el. Kifogásolom azonban, hogy az újságíró elég gyakran megelégszik az elért eredmények felsorolásával, holott engem az ls érdekelne, hogyan sikerült azt elérni. Olvasni szeretnék azokról az emberekről is, akik az eredmények mögött állnak. Talán ügy is mondhatnám: írjanak többet az emberekről, a húsból, vérből levő emberekről. Nem haza beszélek Ha megrendeznék az újságolvasók panaszait intéző vállalatok országos versenyét, akkor az utolsó helyért járó „pálmát" a komáromi járási postaigazgatóság kapná. A kitüntetést körülbelül így indokolnák: a területi átszervezés óta nem tudták elintézni, hogy Kingyes lakói naponta megkapják a sajtótermékeket s egyéb postájukat. Kingyes-puszta az átszervezés előtt Martoshoz tartozott. Innen kapták kétnaponként vagy hetenként kétszer a postát. Az átszervezés ulán — mivel egyesült a kingyesi és a szigeti szövetkezet — közigazgatásilag Keszegfalvához csatolták. Innen kapja napi postáját a szigeti szövetkezet. A logika azt kívánná, hogy a kézbesítő a szigeti szövetkezettől átmenne az alig két kilométernyire levő Kingyesre. Ö ezt szívesen megtenné, csakhogy a kingyesiek postáját nem ő, hanem a martosi kézbesítő kapja. Pedig Martostól Kingyesig öt kilométer az út. A kingyesi képviselők — mivel több mint száz különböző sajtótermék kézbesítéséről van szó — minden alkalmat megragadnak, hogy elmondják panaszukat. Eddig csupán ígéretet kaptak, s minden maradt a régiben ... A sajtónap alkalmából az illetékes járási szervek figyelmébe ajánljuk az ügyet: a fél évtizedes késésért részesítsék megfelelő „jutalomban" a posta igazgatóságát. CSETŐ JÁNOS Az utóbbi időben — ami az Oj Szót illeti — szinte szembetűnő a fejlődés. Sok érdekes, hasznos dolgot talál benne az olvasó. Különösen jó dolog, hogy a lap foglalkozik jogi problémákkal, a legkülönbözőbb kérdésekre is választ ad a tanácsért hozzáforduló olvasónak. Ezen túl azonban úgy érzem, adós marad egyes magasszintű értekezletek megfelelő kommentálásával. És még valamit: nem mintha hazabeszélnék, de az az érzésem, hogy általában a lapokban kevés szó esik a szocialista munkabrigádokról, munkájukról, életükről. Nem azt akaSzerkesztőségi olvasó vélemé keressük őt, sz nei Sok sil TŐRÜK ISTVÁI x - ip iskola igazgatóin is rendszeres ol Ogy vélem, az Oj Sző a ná- zác lünk kapható, magyar nyelven his megjelenő újságok legjobbja- vas hoz tartozik. A legnagyob ér- bai deme szerintem abban nyilvá- töt nul meg, hogy az itt élő ma- 1 gyarokat saját anyanyelvükön Szi tájékoztatja a kül- és belpo- val lítikal eseményekről csehszlo- his vákiai szemszögből kommen- gyí tálva azokat. Egészében véve kö; koncepcióját helyesnek tar- bei tom, mivel minden olvasó igé- ne

1 nyét igyekszik kielégíteni. teo Megragadom az alkalmat, ma hogy a hiányosságokról is Szi szóljak. Az utolsó oldallal — kezdem, mivel megfigyelésem hiá szerint az olvasók legtöbbje ló ezt nézi meg először. Hiányo- csc lom, hogy aránylag kevés a dé: belföldi, napi történésekről 1 közölt hír. Nem hiszem, hogv nyi az újságolvasók csupán szen- A I CZINEGE FERENC épületlakatos, a dunaszerdahelyi járási építővállalai' kiváló dolgozója, többszörös újító, az üzem egyik jónevü szocialista munkabrigádjának a vezetője. Az újságokkal összefüggő nézeteit a következőképpen joglalta össze: rom, hogy most rólunk írjanak, hanem azt, hogy a sajtón keresztül más brigádok életével, problémáival mi magunk is megismerkedhessünk. És általában írjanak az újságok többet a való, mindennapi életről. Aztán a címekkel sem vagyok mindig megelégedve. Előfordult már nem egyszer, hogy igazán hasznos cikkek elkerülték a figyelmem a semmitmondó cím miatt. Szeretném, ha észrevételelmet a szerkesztőségi gárda figyelembe venné, úgy ahogy a mi brigádunk is mindig szívesen veszi, ha segíteni akaró szót kap, vagy hall. OL I DR. PINTÉR G vos. Háromezer Márciusban az már szóltunk rói ról, problémáiró brs/élfe'l ő rólur, Mint H rólam írt cikkből is goi kitűnik, rendkívül elfoglalt sza ember vagyok. Minden időmet ni« betegeim között töltöm, de az got egészséges emberek, falumbe kül liek életét is figyelemmel kl- rác sérem. Ha Itt-ott akad egy-két me -szabad órám, azt n folyópar- í ton töltöm. Mindenekelőtt a mo szakirodalmat tanulmányo- bet zom, de szívesen olvasom a vos csehszlovákiai magyar sajtót tud is. Szerintem legtöbb aktuális rál problémát az Oj Szó vet fel. mii Persze, tudom, ezt az egyetlen nel magyar napiiapot nem lehet- bet mindenki szájaíze szerint ösz- VOÍ szeállítani. Ami engem illet, í legszívesebben a konkrét ri- Oj portokat olvasom. Mivel úgy nal Szerkesztőségünk mindent vei olvasóink elégedettek leg vételeket. Szívesen vennénk, vetnék óhajukat, véleményt r zájárulnának lapunk színvom Célunk: az olvasó elégede nyek jó érzéssel töltenek el t AZ MÁS hét végén — főleg a szabad szombatok bevezetésével — egyre több idő jut az olvasásra. A „vastagabb" újságban pedig több az olvasmány. Az olvasó ezt szereti. — Szeressen amit akar! Több újságot nem tudok széthordani. Szombatonként már a gyerekeket is be kell fognom ... Felosztom közöttük az utcákat. — Akkor nincs más mód, mint a családot kell gyarapítani... Több gyerek több újságot széthord! — veszem tréfára a dolgot. Megvakarja a tarkóját és elneveti magát. — Hajaj! Akkor inkább mégis a kézbesítést vállalom továbbra ls... ZSILKA LÁSZLÓ Manapság gyakran használt közmondás: Mond meg az igazat, betörik a fejed. Tényleg így lenne? Hadd válaszoljak rá egy másik közmondással: Nem zörög a haraszt ... Tehát mégis csak van valami a dologban. Persze, hogy van, és ha ezt valaki tudja, az mindenek előtt az újságíró. Vegyünk csak egy példát. Írsz egy cikket és alaposan megdicsérsz valakit. Az illető bizonyára akkor sem veszi zokon, ha eltúloztad a dolgot. Olyan eset még nem fordult elő, hogy ilyen levelet kapott volna az újságíró: helyreigazítást kérek, mert én nem vagyok olyan jó, szorgalmas, dolgos, amilyennek lefestett. Legalább én még ilyen levelet nem kaptam. Az olvasó azonban elvárja, hogy az újságíró az élet árnyasabb" oldalát ls meglássa. Csak hát általában ilyenkor kezdődnek a bajok. Elmondok egy esetet: Szövetkezeti közgyűlésre voltam hivatalos. Előtte egy kis eszmecserét folytattam az elnökkel. Igazában nem ts volt ez eszmecsere, mivel ő beszélt, én meg hallgattam. Ha az emlékeim nem csalnak, valami Ilyesmit mondott: „Szívesen olvasom az elvtárs cikkeit j mármint az enyémet). Nem kerüli el a problémákat. A múltkor is,' amit a szomszédos szövetkezetről írt. En isamondó vagyok, Berci barátom, a szomszédos szövetkezet elnöke, elfelejti, hogy mégiscsak a tagok szava a döntő ... Barátocskám, az ilyen bírálat csak segíthet. A kérdéses közgyűlésnek sava, borsa a vita volt. Többek között' azt ls megtudtam, hogy az elnök mindenáron utilaput akar kötni az egyik fejőnő talpa alá. Bűne? Az elnök szerint összeférhetetlen. Bár igaza volt abban, hogy Zsófi néni vizezi a tejet. Persze, hogy nem kellett volna ezt tennie. De hát mégiscsak nem akárkiről van szó... A férje agronómus. Ö meg igazán jó munkás. Es ilyen aszszonyt megszégyeníteni? A tagok azonban más véleményen voltak. Dióhéjban elmondva ezt írtam meg én is. Kiegészítve azzal, hogy talán azért egy kicsit elfogult az elnök, mivel tulajdon sógornője az, akt — tisztesség ne essék — feltalálta, hogy néhanapján a kutat is meg lehet fejni. A cikk megjelenése után beállít ám az én elnököm. Csak úgy szikrázik a szeme. ö bizony nem hagyja annyiban a dolgot! Az ő tekintélyét ne csorbítsa az úristen újságírója se! Hogy nézzen most ő az emberek szemébe?! Ha nem cáfolom me ő az eln is elmegi Amikor adta a m kérdezten — Nem na igazat — Hát egészen n De nem i lott, hant télyemen ba. Azok lovat, aki lenem ai — Azt gítek. csak vis idején mi szomszéd írt cikke szereti ol nem ken problémái bírálat se — Az i — pattan Persze, mert az széd" cím SZAR