Új Szó, 1966. szeptember (19. évfolyam, 241-270. szám)

1966-09-17 / 257. szám, szombat

VÁROSOK, AMELYEKBEN A VILÁGPOLITIKÁRÓL DÖNTENEK A

z ENSZ-böl jelentik... Évente hányszor kezdődnek ezekkel a szavakkal a New Yorkból küldött tudósítások, s ezekben a napokban, amikor ismét összeül az Egyesült Nemzetek Szervezetének közgyűlése, bonyolult világunk közvéleménye érdeklődéssel várja a világszervezetből érkező híreket. Most - a világpolitika nagyvárosait bemutató sorozatunk keretében - a több, mint nyolcmillió lakosú New Yorkban kalauzoljuk olvasóinkat, abban a városban, amely 1946-ban szállást adott az ENSZ központjának ... „Felnőtteknek 1,25 dollár, diákoknak és gyermekeknek ötven cent. .. Kérem, vegyék igénybe a hivatásos vezetők szolgálatait..." — valahogyan így invitált a csinos „ENSZ-kisasszony", amikor az információs szolgálatnál érdeklődtem a Guided Tour iránt, amely reggeltől késő délutánig tíz percenként „startol" és naponta háromezernél több érdeklődőt ismertet meg az ENSZ-székház látványosságaival. Igaz, kétszer ennyien látogatnak naponta a székházba, de elmondhatom, aki magányosan kísérletezik, nemcsak könnyen eltévedhet ebben a labirintusban, hanem elszalaszthat néhány érdekes epizódot is, amelyekkel a több nyelven beszélő „ENSZ-kisasszonyok" fűszerezik a rideg kövek, emléktáblák, helyiségek kötelező ismertetését. Rockefeller milliói telekvásárlásra Tőlük tudtam meg, hogy azon a helyen, ahol ma a Manhattan-szigeten, a 42. és a 48. utca között, a First (Első) Avenue és az East River. (Keleti folyó) által határolt területen ma az ENSZ fóhacjiszállása emelkedik, több mint három évszázaddal ezelőtt, dohánypalántákat ápoltak a bevándorolt angol dohánykertészek ... Akkoriban az ionén negyedórányira húzódó Broadway, amely 32 kilométerével ma a világ AZ ENSZ PALOTA leghosszabb utcája, még füves indián ösvény volt. Peter Minuit ugyanis csak 1626-ban vette meg potom 24 dollár értékű szövetért és „tüzes italért" ezt a szigetet, Manhattant, az őslakó indiánoktól ... De ne szaporítsuk a szót, tény, hogy a szigetnek a ma East Riverre néző öblöcskéjét akkoriban Teknősbéka-öbölnek nevezték, s a helybeliek ma is ezzel a névvel illetik. Ez volt az amerikai .metropolis egyik legelhanyagoltabb része — ósdi házakkal, elavult sörfőzdékkel, bérkaszámyákkal. Annál nagyobb volt a meglepetés (és lett nagyobb értéke az ósdi házaknak helyet adó telkeknek), amikor 1946 december 11-én az USA akkori ENSZküldötte bejelentette a közgyűlésnek, hogy a milliomos Rockefeller 8 és fél millió dollárt ajánlott fel telekvásárlásra az ENSZ székháza számára. Harminchat árán át tartott a vita a közgyűlésben, — az ázsiai, távol-keleti országok San Franciscót, az európaiak New Yorkot javasolták a világszervezet székhelyének i- s végül is az utóbbi lett a győztes, mert közelebb van Európához, az ENSZ-tagállamok nagy részéhez. A tervek alapján hamarosan megkezdődött a titkárság 39 emeletes felhőkarcolójának, a tanácsok épületének és a közgyűlési palotának az építése. 1950-ben már beköltöztek az első tisztviselők a gyufaskatulyaszerű üvegpalotába, 1953 óta pedig i-tt tartják a világszervezet közgyűléseit. 1'1-J ll-l

' |-j

( i »»I'

J m'J ^mSM Hó romezerötszáz diplomata és tisztviselő dolgozik állandóan az ENSZ-ben, akiket a világszervezet évi költségvetéséből fizetnek. Szeptemberben azonban ezernél többen érkeznek a közgyűlés delegációival, külügyminiszterek és óllomtitkárok, diplomaták és újságírók. Négyezer kötetes könyvtár áll a rendelkezésükre, óriási postahivatal gondoskodik a küldemények továbbítósóról. S mellékesen megjegyezhetjük, hogy oz ENSZ minden esztendőben saját bélyegeket, sorozatokat ad ki, amelyekből évi hárommillió dolláros bevételt nyer. A három épületkolosszus tisztántartásáról kétszáz takorítómunkós gondoskodik, a diplomáciai mentességet és előjogokat élvező terület „rendjéről" pedig az ENSZ saját fegyveres rendőrsége. Olyan ez a kis parkkal, rózsakerttel, sétánnyal ékesített terület, mintha külön kis ország lenne saját állampolgárok nélkül. Hiszen nemcsak állampolgárai nincsenek, hanem senki sem lakik az ENSZ területén. Amikor néhány esztendővel ezelőtt egy asszony mojdnem az ENSZ „kerítésén belül" szülte meg gyermekét, nagy sietve a város egyik kórházába szállították őt, nehogy állampolgárság adományozásával kelljen foglalkoznia az ENSZ főtitkárának, akinek amúgy is sok a gondja ... Ez itt a Bowery! Ez a kis különvilág, az ENSZ-székhóz, ahonnan ezekben a napokban újságírók százai jelentik az eseményeket, elválaszthatatlan attóí a várostól, amely húsz esztendővel ezelőtt felajánlotta számóra az East River partját. Elég átsétálni a Second (Második) Avenuere, s felszállni valamelyik déli irányba tartó autóbuszra (a vonaljegy árát nemrég emelték 20 centre, akárcsak a földalatti tantusz díját!), s negyedóra múlva a China Town-ban, a kínai negyedben találja magát az ember. Itt nemcsak a neonrekiómokat írták kínai nyelven, hanem a telefonfülkék is kínoi stílusban épültek, akárcsak o színes lampionokkal megvilágított kis vendéglök, amelyekből orrcsiklandozó illatok terjednek a szűk utcákban ... Azután — ha a külföldinek van jó kísérője, vagy bátorsága — átsétálhat a Bowerybe, New York legszörnyűbb nyomornegyedébe. Az európai olvasó hajlamos arra, hogy egyetlen mondattal napirendre térjen az észak-amerikai világváros szegénynegyedei, mint a Bowery és a Harlem felett. „Fény és árnyék" - mondják és írják sokon. A Bowery azonban nem egyszerűen árnyék. Jártam Afrika nagyvárosainak legelmaradottabb nyomornegyedeiben, lepratelepen és a gyarmati időkben épült afrikai városok szélén megbúvó bádogházak között. De olyan sok elesettet, utolsókat lélegző koldust és öreget, mint Boweryben, sehol sem láttam. A WaH Street bankjaiban 25 milliárd dollárt őriznek és számolnak — a Bowery utcáiban felém nyúló kezek üveges szemű öregei egyetlen dime-ért, tíz centesért könyörögtek ... Az üdvhadsereg itteni szálláshelyeiről mindennap elvisznek néhány névtelen halottat, akikről sohasem tudják meg, kik voltak ... Költözik az ENSZ?... A Harlem, a feketék és színes bőrűek negyede külön riportot kívón, hiszen csak a legutóbbi fél évtizedben nagy változásokon ment át, egyre terjeszkedik. Ott oz ENSZ-ben szolgálatot teljesítő afrikai diplomaták szabadon és nyugodtan bemehetnek bármelyik étterembe, szállodába. Nem kell attól tartaniok, hogy megszégyenítik őket, mint tavaly két ghanait és nigériait. Amikor évekkel ezelőtt a szocialista országok vezetői személyesen is megjelentek az ENSZ közgyűlésén, Fidel Castro a New York-i Harlemben szállt meg — és részesült a színes bőrűek védelmében a provokációkkal szemben. Szólnunk kelj arról a New Yorkról is, amely felhőkarcolóinak erdejével, szédítő forgalmával és fényes kirakataival bűvöli el a távolról érkező vendéget. New Yorkban viszonylag nincs sok gépkocsi: „mindössze" 600 ezer, s a legújabb divat oz Európából importált kisautó. Már három és fél millió Volkswagen fut az Egyesült Államokban, s számuk egyre nő — mert kiskocsival könnyebb a parkírozás, kevesebb adót kell fizetni utána. Évente tíz- és tízezrek költöznek ki az úgynevezett suburbokba, mások viszont a Manhattan területén épülő új óriási apartment-houseokot választják és eladják kültelki lakásukat, hogy ne kelljen naponta több órát utazniok ... És mi lesz az ENSZ-szel? Hiszen mind több szó esik arról, hogy találhatnának számára alkalmasabb várost is, ahol a színes bőrű diplomatáknak nem kell tartaniok a lealázó megkülönböztetésektől, s ahol nem nehezedik a világszervezetre a legnagyobb imperialista hatalom állandó árnyéka ... A legutóbbi két esztendőben Párizst, Genfet, sőt Máltát is emlegették . .. Ehhez a „hivataJköltözéshez" legalább 200 millió dollár kellene, óm a világszervezet még ma is fizeti a húsz esztendővel ezelőtt az építkezéshez felvett hiteleket New York városának ... ÚJSÁGÁRUS PARTJÁN ÜVEGPALOTA A TEKNŐSBÉKA ÖBÖL