Új Szó, 1966. szeptember (19. évfolyam, 241-270. szám)

1966-09-16 / 256. szám, péntek

Így nez ki e napokban a koiicei Lenin utca. A Mélyépítő Vállalat dolgozói ugyanis kicserélik a villanyvezetéket és a síneket. E munkák több mint 3 millió korona költséggel készülnek. Mátó Pál, Košice salni nem tudnak. A hűtőszekrÉnyben az étel megromlik, osle pedig fóformán a tyúkokkal egyidfiben kell ágyba mennünk. Községünkben nemrégen helyezték üzembe a transzformátort. Köztudomású, bogy egyik biztosítéka rossz. Ezt a villanyszerelőnek is tudnia kell, mégsem javítja meg. KÖBÜLKOTI LAKOSOK SZÉP DOHÁNYTERMÉS Dús, szépen sárguló dohányleveleket lenget az őszi széi az Alsöszécsi EFSZ határában. Az ez idei gazdag termést szemlélő Nádasdi Lajos szeme valósággal „hizlalja" a tengernyi dohányt. A terv szerint a szövetkezet tizenkét hektárnyi dohányterületéről 500 ezer koronányi bevételre számítottak. Eddig 135 mázsát törtek le, s még körülbelül kilencven mázsányi dohány vár betakarításra. Ennek a mennyiségnek az eladása pedig azt jelenti, hogy az alsúszécsi dohánytermesztők mint egy százezer koronával szárnyalják tél említett tervüket. KÜCS GYUI.A. Alsňszécs BOSSZÚS ESTÉK KOBOLKÚTON Községünk Oj utcájában egyre több a baj az áramellátással. Gyakran megtörténik, hogy napokon keresztül nincs áram. Áramhiány miatt asszonyaink sem mnsni. sem vaA XIII. pártkongresszus és a kormány határozata szerint több figyelmet kell szentelni mezőgazdaságunk fejlesztésének. Ennek a határozatnak tesznek eleget Feleden is, ahol a na pókban kezdték meg a Mezőgazdasági Felvásárlási Vállalat kanalizációjának építését. Ez teszi lehetővé, hogy a faluban is bevezessék a vízvezetéket. Czikora Zoltán, Feled Bosszantó félmegoldások VEVŐ CONTRA ELÁRUSÍTÓ? AZ ÉLET SZOMBATON SEM SZÜNETEL I A KERESKEDELEM IGAZODJÉK A VEVŐ IGÉNYEIHEZ! Egyik szombati számunkban jelent meg „Szabad szombat" című írásunk. Humoros formában amellett foglaltunk állást, hogy nem zárhatók be az üzletek akkor, am'kor szabad napja van a dolgozók százezreinek. Lehetővé kell tenni számukra a kényelmes, nyugodt bevásárlást, amire hétköznap nincs ilyen lehetőségük. Az említett cikk nagy visszhangot váltott ki kereskedelmi dolgozóink körében, különösképpen két levél ragadta meg figyelmünket. Az egyik írója H o l o v á č Márta, párkányi üzletvezető, a másiké Tóth Dezső, jüleki kereskedelmi dolgozó. A levélírók érvei három pontban foglalhatók össze. 1 A kereskedelmi dol-• igényeinek a lehető legnagyobb mértékű kielégítése volt. Az évszázadok folyamán mindig a kereskedelem igazodott a vevökhöz, és soha nem fordítva. A tőkés társadalomban ezt a magánvállalkozás érdekei is így követelték meg. Elég viszszás lenne a helyzet, ha a szocialista kereskedelem a társadalom, a dolgozók érdekében a vevőnek azt sem tudná nyújtani, amit a magánkereskedő nyújtott. S e téren ma sem lehetünk elégedettek ... Az ötnapos munkahét nem ismeretlen a fejlett tőkés országokban sem. Anglia, Kanada, Svájc e téren már hagyományokkal rendelkezik. A szabad szombatokon azonban az üzleteket, a szolgáltatások házait, a pénzváltókat sehol nem zárják be. Ellenkezőleg! A szombati napokon lényegesen nagyobb a forgalom, mint a hét bármely más napján, mert a dolgozóknak több Idejük jut a bevásárlásra. A kereskedők pedig nem próbálják kioktatni a vevőket, hogy márpedig ezt a bevásárlást a hét más napjain is elvégezhetnék. A bevásárlás azonban nem csupán a kereskedő és nem is a vevő szubjektív óhajától függ. Számos objektív körülmény közrejátszik. Sok mindenen túl nagymértékben éppen a szabad idő. A munkából hazatérő feleség mindmáig tömérdek időt veszít a legégetőbb napi szükséglet (főleg élelmiszer) bevásárlásával. Ilyenkor legzsúfoltabbak az üzletek. A szabad szombatokkal százezrek és milliók nyernek időt, és ezen a napon nyugodtab" • gozóknak ugyanúgy jár a szabad szombat, mint bárki másnak. „Lenézett és utolsónak tartott emberek vagyunk. Munkánkat senki sem értékeli, pedig mi sokszor akkor kezdünk, amikor mások már végeznek. Este vetődünk haza, amikor mások már rég elfelejtették aznapi munkájukat s ekkor még el kell látnunk családunkat is" — írja Holováč Márta. A megállapítás első része homlokegyenest ellenkezik a tényekkel. A kereskedelmi dolgozókkal mindennap találkozunk, valamennyien rájuk vagyunk utalva, munkájuktól valamennyiünk elégedettsége, szükségleteink kielégítése függ. Érthetően ők is ragaszkodnak azokhoz a vívmányokhoz, amelyeket más dolgozók általában élveznek. A szabad szombathoz annál is inkább, mivel a kereskedelmi dolgozók 80 százaléka nő, munkájuk mellett a család gondjai nehezednek rájuk. Am a munka jellege megszabja a feltételeket is Például a mozdonyvezető, a villanyerőmű dolgozója is hiába hivatkoznék családjára és jogaira, nlert a vonatnak mennie, a villanyerőműnek működnie kell karácsony estéjén, szombaton és éjszaka egyaránt. De mindezt a dolgozó vállalta a munkábalépése pillanatában. Hasonlóképpen van ez a kereskedelmi dolgozókkal is. Az üzleteket szombaton sem zárhatják be, mert milliók élete nehezedne meg. 2

A vevő miért pont • szombaton akar vásárolni, mikor erre a hét öt napfán is van lehetősége? „Nem fog összedőlni a világ, ha valaki egy pullovert, blúzt, szőnyeget nem szombaton, hanem mondjuk csak hétfőn vehet meg" — Írja olvasónk. A kereskedelem elsőrendű feladata mindenkor a vásárlók ban vásárolhatnának, esetleg családi körben, ha ezt nem nehezítené a kereskedelmi dolgozók szabad szombatjai Mert több helyen elhamarkodottan, általános jogokra hivatkozva, és tegyük mindjárt hozzá: felelőtlenül, a vevők Igényeinek mellőzésével a kereskedelem is bevezette a szabad szombatokat. A kereskedelemben — bármennyire szeretnénk is megkönnyíteni az ott dolgozó feleségek, anyák munkáját — jelenleg aligha nvílik teljes lehetőség a szabad szombatok törvényesitésére. Sok mindenün túl ez ellen szól a hétvégi idegenforgalom állandó növekedése is egész köztársaságunk területén. 3. Az elárusítók esetleges váltakozása sem megoldás, mert a csökken< tett szombati létszám a megnövekedett forgalom melleit a kiszolgálás rovására men< ne. Ha a saját és az e téren nagyobb hagyományokkal rendelkező néhány fejlettebb tőkés ország kimutatásaiból indulunk ki, arra a megállapításra kell jutnunk, hogy a szabad szombatokon az üzletek nem dolgozhatnak csökkentett létszámmal. Sőtl A kereskedelmi dolgozók szabadnapjaikat — a szabad szombat helyett — véleményünk szerint csak a hét más napján vehetik ki. Csökkentett létszámmal valóban rosszabbodnék az általában amúgysem kifogástalan kiszolgálás. Az üzletek és a pénztárak előtt még nagyobb sorok kígyóznának, s ezzel lényegesen csökkennék a vevő szabad szombatjának értéke. Az anyagi felelősség kérdése a kereskedelemben nehéz probléma. Erre utal levelében olvasónk is. Viszont nem csupán a szabad szombatokkal függ össze. Az üzletvezető máskor sem lehet ott mindenütt. A kötelesség elszólítja a hét más napján is az üzletből. Az elárusítók is kieshetnek néhanapján a legforgalmasabb Időszakokban is. Ezt a kérdést kizárólag a kereskedelem dolgozóinak kell megoldaniok. Egyszerű lenne — az emberségre és általános fogokra hivatkozva — egy aláírással, rendelettel biztosítani kereskedelmi dolgozóink szabad szombatjait. Tudjuk, hogy ezer és ezer elárusító életét könnyítenénk meg. A törekvés nem is hiányzik, de az élet megszabja a maga követelményeit. Ez esetben pont e követelményeket — millió és millió vevő érdekeit hagynánk figyelmen kívül, ami feltétlenül megbosszulná magát. Természetesen keresnünk kell a további megoldást, hogy kereskedelmi dolgozóink jogos igényeit is kielégítsük. De semmiesetre sem a vevők rovásárai ZSILKA LASZLO 4. Létezett egy „másik" Oswald? Egy pincérnő két nappal a Kennedy

jgyilkosság előtt találkozott „Oswalddal", aki a felszolgált tojások mi'.'őségét szidta és botrányt csapott a vendéglőben. A jelenetet végignézte Tippit rendőr is (ide járt ebédelni), akit a gyilkosság napján Oswald agyonlőtt. A Warren-bizottság azonban megállapította, hogy abban az időpontban Oswald nem lehetett m vendéglőben, ugyanis a könyvraktárban dolgozott. Egy Oswaldhoz hasonló férfi a gyilkosság után az egyik szolgálati bejáraton szaladt ki a könyvtár épületéből, beugrott a rá várakozó autóba és elrobogott. A közelben szolgálatot teljesítő rendőr nem tudta feltartóztatni. A rendőr azt állította, hogy Oswald volt a menekülő férfi, márpedig a hivatalos megállapítás szerint Oswald gyalog hagyta el a könyvraktárt. Popkin professzor feltevése szerint a Kennedy-gyilkosságban legalább hárman vettek részt: Oswald, akinek az volt a feladata, hogy magára terelje a figyelmet. A könyvraktárból kijutva, úgy tűnik, mindent elkövetett, hogy magára vonja a figyelmet. Váltott egy jegyet, amire nem volt szüksége, amikor a taxiba szállt, hogy jobban láthassák, előre ült, a vezető mellé. Ha valóban el akart volna tűnni, könnyű szerrel elvegyülhetett volna a tömegben. Popkln szerint a másik Oswald (az eredeti hasonmása) kitűnő lövő volt és ő tüzelhetett a könyvtár ablakából az elnökre, és utána ő menekült el gépkocsin. A harmadik személy a másik oldalon, a domb tetején levő fák közül lőtt az elnökre. MIÉRT LŐTTE LE OSWALD A RENDŐRT? • A Nouvel Observateurban Popkin érdekes eszmefuttatással magyarázza ezt a sokat vitatott gyilkosságot, amely szöges ellentétben áll a hivatalos verzióval. Igaz, hogy ez ls csak feltevés, de érdemes elgondolkozni felette. Oswald a gyilkosság után taxin érkezett haza — vallotta szállásadónője. Nemsokára egy rendőrautó állt meg a ház előtt, dudált és várt egy keveset, de mire Oswald kiment, az autó már elrobogott. Néhány percig az autóbuszmegállónál ácsorgott, majd gyalog továbbindult. r A Oswald és Tippit rendőr amikor feltűnt Tippit rendőr gépkocsija. Lehet, azt hitte, hogy az a gépkocsi közeledik, amelyet várt és amely a ház előtt dudált. Legnagyobb meglepetésére Tippit szállt ki belőle, aki viszont annak a másik Oswaldnak nézte, aki a vendéglőben botrányt csinált a tojások miatt. A rendőr talán emlékeztetni akarta találkozásukra, Oswald viszont azt hitte, hogy Tippit felismerte a személyleírás alapján, mire pisztolyt rántott és lelőtte. Természetesen ez ls csak feltevés, s ha eléggé valószínűtlennek tflnik ls, egy másik epizód rejtélyesebbé teszi a rendőrgyilkosságot. Egy bizoyos W. Raynolds nevű tanú (a két szemtanú egyike) ugyanis azt vallotta, hogy a Tippitet lelövő férfi nem hasonlított Oswaldra. A vallomás után néhány nappal ismeretlen tettes agyonlőtte. A gyilkossággal gyanúsított személyt letartóztatták, de egy Mooney nevű sztriptiztáncosnő (aki előzőleg az Oswaldot meggyilkoló Ruby lokáljában volt alkalmazva) igazolta az illető alibijét. Hogy, hogy nem egy hét múlva a hölgyet békebontás címén letartóztatták, és két év múlva börtöncellájában felakasztva találták. A hivatalok szerint „öngyilkos" lett. GYANOS GYORSASÁG Befejezésül még érdemes megemlíteni ' azt a gyanús gyorsaságot, ahogyan a rendőrség Oswaldot gyilkosnak minősítette. 12.30-kor dördültek el a lövések, 15 perc múlva már a rendőrségi rádió közölte Oswald személyleírását, állítólag Brennan fűtő vallomása alapján. Azonban nagyon érdekes, hogyan láthatta 36 méterről Brennan Oswaldot úgy, ahogyan a rendőrség a személyleírást közölte: „Harminc éves fehér ember, szőke, magassága körülbelül 5 láb és 10 hüvely (1.77 méter), súlya körülbelül 160—170 font (82— 85 kg)." A Warren-bizottság szerint azonban az ablak, ahonnan lőttek el volt torlaszolva, könyvekkel teli ládákkal, hogyan láthatta tehát ilyen pontosan a fűtő Oswaldot. Ráadásul Diller fotoriporter a lövések pillanatában lefényképezte a könyvraktárát, és a képen is jól kivehetők az ablakban levő ládák. Egy másik tanú, aki szintén személyleírást adott, a szembesítésnél nem ismerte fel Oswaldot. Honnan volt tehát a pontos személyleírás? Erre sem ad választ a 26 kötetes Warren-jelentés, amely a titkos okmányok raktárában porosodik. Oswald bizonyára bűntárs volt, de könnyen lehet, hogy csak eszköz a merénylő-csoportnak. Kik ezek az emberek? Bizonyítékok nincsenek, sem a dallasi rendőrség, sem a Warren-bizottság nem igyekezett e nagy talányt megoldani. Ezért nagyon sokan valószínűnek tartják, hogy az igazi gyilkosok szabadlábon vannak. A tanúk száma pedig egyre fogy, augusztus 9-én is „véletlen" autóbaleset áldozata lett az egyik szemtanú. Popkln professzor szerint csak akkor lenne értelme a gyilkosság felülvizsgálásának, ha azt Róbert Kennedy, a meggyilkolt elnök öccse venné a kezébe. Róbert Kennedy egyik barátja, R. Goodwln is felveti a kérdést, nincs-e szükség alapos új nyomozásra. mivel „óriási kételyek árnyéka vetődik a Warren-bizottság munká fára".