Új Szó, 1966. szeptember (19. évfolyam, 241-270. szám)

1966-09-15 / 255. szám, csütörtök

G yakran hangoztatjuk, írunk és beszélünk arról, hogy milyen kedvező gazdasági feltételei vannak a terme­lőszövetkezetek megerősödésének, virágzó nagyüzem­mé válásának. Sok mindenre hivatkozunk: az anyagi segítségre, a gépekre, a műtrágyára stb. Arról azonban jó­val kevesebb szó esik, mi is valóban, s a gyakorlatban ho­gyan érvényesül a szövetkezeti demokrácia. Más szóval a tu­datformálás, a szövetkezeti tagság közösségi érzelme, a kö­zöshöz való jó, vagy kevésbé jó viszony konkrét példái kissé elsikkadnak a „termelési feladatok" útvesztőiben. Éppen ezért válaszolunk e helyen, cikk formájában Vysz­lai Pálnak, a szádudvanoki szö­vetkezet tagjának. Nem pa­nasszal, kérdéssel fordul szer­kesztőségünkhöz. „Az újságot olvasva látom, hogy kérdések­re és kérésekre szívesen vála­szolnak — írja levelében. Bá­torságot vettem, s bízok benne, hogy kérdésemre válaszolnak és tanáccsal is ellátnak". szövetkezet demokrácia egy­aránt vonatkozik mindenkire. A szövetkezeti demokrácia napjainkban a szövetkezeti életforma legfontosabb megha­tározója, s magában foglalja a tagok jogait és kötelességeit. Két oldala van, mint az érem­nek. Pontosabban: a szövetke­zeti demokrácia közösségre al­kalmazott olyan demokratikus rendszer, mely minden tagjá­AKÁR IRÁNYIT, AKAR KAPAL... Világos tehát, egy szövetke­zeti tag akár irányít, akár ka­pál, traktort vezet, vagy tehe­net fej nemcsak a reá bízott területért, a gondjaira bízott állatokért vagy a szállításért felelős, hanem az egész szövet­kezetért is. Magától értetődő ez a fejtegetés, hiszen az illető tagnak jó munkája nemcsak több, hanyagsága, rossz munká­ja nemcsak kisebb egyéni jö­vedelmet jelent, hanem az egész közösség, a szövetkezeti tagság munkaegységértékét nö­veli, illetve csökkenti. Tehát minden egyes tag befolyásolja munkájával a közös gyarapo­dását és az egyén keresetét. A rosszul dolgozó nemcsak ma­AZ OLVASÓ KÉRDEZ KIE A SZÖVETKEZET? íme Vyszlai Pál három kér­dése: 1 Kinek a tulajdonát képe­* zi az EFSZ vagyona és kinek a rendelkezésére van bo­csátva? *y Csupán a vezetőség — illetve csak 2—3 vezető­személy — rendelkezik-e azzal a joggal, hogy csak kiszemelt tagokat részesítsen mindenféle jóban, másokat bármitől is megfoszthat. 3 Van-e a tagnak ahhoz • joga, hogy az irodahelyi­ségben megtekintse a pénztár­könyvet és a jegyzőkönyvet. Kihez fordulhat orvoslásért? A SZÖVETKEZET AZ EGÉSZ TAGSÁGÉ Egy mondatban ez a legpon­tosabb válasz: A szövetkezet minden tagé. S mindegy, hogy öt, tíz hektárral, vagy föld nél­kül lépett valaki a közösbe, a nak egyenlő jogokat biztosít, de egyenlő kötelezettségeket is ró rá. Persze a gyakorlat ál­talában azt mutatja: hajlamo­sak vagyunk kevesebbet szólni a kötelességről. Ez az érem másik oldala. Tehát, ha a szövetkezeti veze­tő a rosszul dolgozó, kevés teljesítményt kimutató tagot jobb munkára inti, esetleg uta­sítja, ez még nem kiskirályos­kodás és nem parancsolgatás. Az ilyen vezető a demokrácia másik oldaláról rá eső részt a kötelességét teljesíti. Úgy­szintén, a tagsági gyűlésen jo­ga van minden tagnak szóvá tenni a hibákat, vagy, ha olyan dolgokról szerez tudomást, hogy a közös vagyonát csáki szalmájaként kezelik. Nemcsak szóvá teheti, hanem a szövet­kezeti demokrácia alapelvei szerint kötelessége is a közös vagyon védelme abban az ér­telemben, hogy a szövetkezet az egész tagságé. Juhtenyésztőknek a nyírott és eladott gyapjúért előnyösen szállítjuk a HORALKA kézi fonálkártolót Tájékoztatást nyújtanak a MEZŐGAZDASÁGI FELVÁSÁRLÓ ÉS ELLÁTÓ VÁLLALATOK ZEMÉDÉLSKÉ NÁKUPNÍ A ZÁSOBOVACÍ PODNIKY ZVUKOVÍ OBCHODNÍ DÖM PROSTEJOV tirtľNfHi Iliim i ÜF-553 Befűtésre nem lesz gondja, nem száll a szén pernyés korma. Mindig meleg szoba várja, téli öröm minden házba : a MEKALOR naftakályha! Kapható a ŽELEZÄftSTVÍ szaküzleteiben. gának árt, hanem a másik zse­béből is kiveszi a koronát. A szövetkezeti demokrácia hamis értelmezésével nem le­het minden sikertelenséget (természeti csapások, elő'-e nem számított nehézségek) az elnök, illetve a vezetőség nya­kába varrni. Elég sok példa található arra, hogy a tagság előszeretettel „ken rá" minden bajt, minden visszásságot az elnökre, illetve a vezetőségi tagokra. Nem egy tagsági vagy zárszámadási közgyűlésen ta­pasztaltuk, hogy egy-egy tag sú­lyosan bírálta a vezetőség In­tézkedéseit, vádakat szórt az elnökre, az agronómusra, meg a zootechnikusra, sőt tagtár­saira is. Az utána felszólaló megkérdezte, hány munkaegy­séget szerzett az elmúlt évben. Mindenki meghökkent, amikor kiderült, hogy csupán annyit, hogy megtarthassa háztáji földjét. Pedig életerős egész­séges ember volt az Illető, töb­bet is dolgozhatott volna. Mi­vel a vádaskodó maga sem teljesítette kötelességét, az egész vita értékét vesztette, s ha igazságon alapult is vol­na észrevétele, aligha nyert volna orvoslást. JOGA VAN MINDENKINEK A kötelességgel együtt a szö­vetkezeti demokrácia jogot biz­tosít arra, hogy a tag észre­vételeit megfelelő formában megtegye. Ebben az esetben arról van szó, joga van-e a ve­zetőség néhány tagjának egye­seket előnyben részesíteni. Kik azok az úgynevezett „kisze­melt" tagok? Lehetséges, hogy egyeseket tényleg előnyben ré­szesítenek, sőt több prémiu­mot kapnak. Ha megérdem­lik, jól dolgoznak, mun­kájukkal hozzájárulnak a kö­V zös gyarapításához, semmifé­le „jogsértést" nem követ el a vezetőség, ha előnyben része­síti őket. Nem hinnénk, hogy csak azért, mert Lajos jóképű traktoros, többet kap ugyan­azért a munkáért, mint János, akit nem áldott meg a termé­szet a szépség külső jeleivel, de éppen olyan jól teljesíti feladatát, mint a másik. Naiv dolog, mondhatják töb­ben is. Hát az emberek talán angyalok? Nem történt meg még, hogy sógor-koma vagy baráti alapon egyesek érdem­telenül kerüljek előnyös hely­zetbe? Ilyen is van! Társadal­munk harcol és küzd az efféle megnyilvánulások ellen. A szö­vetkezeti demokráciától is ide­gen ez a magatartás. Orvosolni lehet és kell az ilyen vissza­éléseket. Ha a tagnak konkrét tudomása van a szóbanforgó dolgok bármelyikéről, álljon fel a legközelebbi taggyűlésen, mondja el a sérelmeit, mutas­son rá a hibák okozóira. A tagság bizonyára mellé áll, hi­szen egyetlenegy közösség sem tűri, hogy' a vezetőség basás­kodjék felette... ANARCHIA NÉLKÜL A szövetkezetek csaknem másfél évtizedes fennállása óta figyelemmel kísérjük a kö­zös gazdaságok alakulását. Sok helyütt megfordultam, ismerek egynéhány elnököt, agronó­must, könyvelőt, de még egy­szer sem tapasztaltam, hogy a könyvelő valakit „kidobott" volna az irodából azért, mert érdeklődött: rendesen megkap­ta-e a szerzett munkaegységek ellenértékét. Nem mondom, szemtanúja voltam már, hogy a zárszámadásra készülő szö­vetkezet könyvelője ingerültebb hangon küldött ki az irodából egy korosabb embert, aki úgy vélte, megrövidítették a fize­téskor. Nem volt helyes dolog, bizonyos. De ki ne értené meg azt a könyvelőt, akinek zár­számadás előtt annyi a munká­ja, hogy azt sem tudja hol a fe­je? Az említett esetben is ez okozta az összeszólalkozást. Vé­gül az ajtóban utána kiáltott a panaszosnak: Jöjjön később, Pis­ta bátyám, majd utánanézek. Nos, azt hiszem senki sem veheti el a tagnak azt a jogát, hogy meggyőződjék róla, ho­gyan áll a szénája, ám a kö­zösségi élet szervezettséget, bizonyos fegyelmet követel. Hova jutna az a szövetkezet, amelynek a könyvelőjét mind­untalan azzal zaklatnák, nyis­sa ki a pénztár- illetve a jegy­zőkönyvet. Teljes anarchia uralkodna, meg aztán a köny­velő sem javítgathatna minden­kinek a szája íze szerint a gyűlések jegyzőkönyvein. Nem hadititok sem a pénz­tári napló, sem a jegyzőkönyv. ÚTJÁRA INDUL A RÉPA A VILÁG MŰTRÁGYATERMELÉSE 62 MILLIÓ TONNA ÜF-539 1965 ben Földünkön tiszta táp­értékben 62,1 millió tonna mű­trágyát állítottak elő. Ebből 28,9 millió (onna nitrogéntartalmú, 14,7 millió tonna pedig kálium­tartalmú műtrágya, szintén tiszta tápértékben 'számítva. A világ össztermelésének egyharmada Észak-Afrikából származik, egy­harmadát Észak-Amerika termeli, a többi Európában készül. A műtrágyaszükséglet rohamo­san nő, s feltételezik, hogy 1970­Az országban egyetlen já­rás sem termel annyi cukor­répát, mint a diószegi cu­korgyár körzete. Nem vélet­len tehát, hogy a gyár ide­jében felkészült a sok ezer vagon cukorrépa feldolgo­zására. A napokban már el is végezték a próbaüzemel­tetést. A Diószegi Cukorgyá­ri Gazdaság kezdte meg el­sőként a cukorrépa ásását, de ezekben a napokban már a galántai járás mezőgaz­dasági üzemeinek nagyobb részében megkezdik az egyik legigényesebb őszt munkát. Felső képünkön: a répa kiszántása traktorral és a cukorrépafejezők. Az alsó képen a szállítószalag a mo­sótartályba szállítja a gyár udvarára érkezett cukorré­pát. (J. Bakala — CTK — felv.l S zükségtelen bizonygatni: a szövetkezet fontos irányító ré­sze az EFSZ-vezetőség. Milliós értékeket bízott rá a tag­ság, amikor megválasztotta. A vezetőség a tagság bizal­mából irányítja a szövetkezetet, éppen ezért csak a köz­gyűlés vonhatja felelősségre. Más lapra tartozik, hogy (több helyen tapasztalható) elég rit­kán foglalkoznak az emberek egyéni problémáival, ezért sok­sok szövetkezeti tag kénytelen sérelmeivel a felsőbb szervekhez fordulni, holott panasza a helyszínen egy kis megértéssel elin­tézhető lenne. Pedig a szövetkezeti parasztság akkor érzi magát otthon, egyenrangú gazdának a saját szövetkezetében, ha érzi, hogy a tagsági gyűléseken elmondhatja véleményét, javaslatait, meg is hallgatják őt és intézkednek. Végezetül: a szövetkezeti demokrácia formái és módszerei a gyakorlatban tisztázódnak, alakulnak ki. Tehát nem egy csa­pásra, hanem fokozatosan a gyakorlati élet törvényszerűségei alapján és nem utolsósorban a pártszervezetek segítő munkája nyomán. A szövetkezetben azon munkálkodnak a tagok, hogy a nagyüzemben rejlő lehetőségeket kihasználják. Az embersége­sebb életért tömörültek, nem azért, hogy néhány vezetőnek job­ban menjen a dolga. Éljen minden tag a joggal, de ne feledkez­zék meg a kötelességéről sem! Olyan szabály ez, amely minden­kit érint, a vezetőséget és a tagságot egyaránt. MÉRY FERENC NÖVÉNYTERMESZTÉS A LEVEGŐBEN Kissé furcsán hangzik, de a címben olvasható érdekes kí­sérlettel foglalkozik I. G. Mu­rasz szovjet tudós, az egyik zöldségtermesztési kísérleti in­tézet dolgozója. Az új módszer neve aeroponika és lényege az, hogy a levegőben felfüggesztett zöldség gyökereire szabályos időközökben tápoldatot fecs­kendeznek. A hírek szerint fi­gyelemre méltó eredmények születtek az uborka, paradi­csom, hagyma, tök, földieper és a díszvirágok aeroponika útján történő termesztése te­rén. ben 102 millió tonnára növekszik a világtermelés is. A becslések szerint elsősorban a nitrogénes műtrágyák iránt fokozódik az ér­deklődés. A szakértők véleménye szerint a következő években a koncen­trált műtrágyák gyártása keriil előtérbe. A nitrogénes műtrágyák pedig hugyany, ammőniumfosz­fát és különféle nitrogén oldatok formájában hódítanak. A világ­piacon jelenleg az ammöniumnit­rát és az ammőniumszulfit * leg­keresettebb cikk. A nitrogénes műtrágyák gyár­tása általában néhány nyugat-eu­rópai országban összpontosul, ahol a szükséglet is nagy. A leg­nagyobb műtrágyaexportűrök: a Német Szövetségi Köztársaság, Olaszország, Norvégia, Hollandia, Franciaország, Belgium és Auszt­ria. A legtöbb vegyi tápanyagot ezzel szemben az afrikai és ázsiai országok vásárolják, kivéve Ja­pánt, amely — bár maga ls sokat használ — a legnagyobb exportő­rök közé tartozik. A legtöbb mű­trágya-behozatalra azonban Kín* szorul. (PH

Next

/
Thumbnails
Contents