Új Szó, 1966. szeptember (19. évfolyam, 241-270. szám)

1966-09-15 / 255. szám, csütörtök

A z iskolából mindig Füredi Mariskával mentem ha­za, mert egyfelé laktunk. Délután, úgy négyóra tájt, ebben a téli időben rendszerint ködök úsztak a levegőben és gyorsan sűrűsödött a szürke homály, míg végre egészen fekete lett. Csak a hó fehérlett a lábunk előtt, mint valami puha szőnyeg, s csizmás lábunk egészen bele­süppedt minden lépésnél. Mire a főutcái iskolából a Templom térre, a grófi kastély elé ér­tünk, kigyúltak az utcai lámpák nézve is átmelegített. Bemegyek, csak egy kis időre — gondol­tam — azután gyorsan szaladok mafd, végig a Selyem utcán, ha­záig, hogy behozzam a késést. Egy pillanatra felmerült anyám arca tiltón és gátlón, de a vágy, belülről látni a csillárokat s mindazt, ami a függönyök mö­gött van, erősebbnek bizonyult. A z udvaron át mentünk be a kávéház konyhájába. Itt minden ragyogott, fénylett, a fémedények, a kis kávéskannák, cukortartók, ka­SZENES ERZSI: K AV E H A Z és a szemközti Barnai kávéház­ból kiszűrődött a cigányzene s a behúzott drapp selyemfüggö­nyök fölött a csillárok fénye. Akkorra már alaposan át vol­tunk fázva, a vastag kötött kesz­tyűben is meggémberedtek uj­jaink, s a csizma mintha egysze­rűen ráfagyott volna a lábunk­ra. Mariska már hazaért, szülei bérelték a kávéházat, ott laktak a kávéház mögött az udvari la­kásban, mi meg egy utcávfil odébb, a sarkon túl, majdnem gz utca végén. Még jó tíz perc­be telt addig az út. Míg Mariskával együtt topog­tunk a magas hóban, addig az út vidámnak tűnt, a gömbölyű, kacagás kislányban vibráló élénkség s jókedv engem is ma­gával ragadott. Nálunk otthon olyan szomorú minden, a búto­rok mintha nem illettek volna egymáshoz, vagy csak képzel­tem, lehet, hogy a tárgyakra is átragad a szomorúság, a bús hangulat. A húgom nemrég halt meg, és anyám kedélye nem akart visszatérni, mintha nem lett volna egészen köztünk, a hú­gomnál időzött valahol bizony­talanul messze: ennek a messze­ségnek nem volt megállító, lát­ható határa. Amint kis társnőm­től elváltam, az öröm, a köny­nyűség egyszeriben elszállt n szívemből, vállamra ült a bánat és a tízperces út nehéznek, sok­kal hosszabbnak tetszett. Így történt, hogy egy estébe hajló délután szinte kapva-kap­tam Mariska meghívásán. Azt mondta, ne menjek egyenesen haza, hanem jöjjek be vele a kávéház konyhájába, ahonnan beláthatunk a kávéházba. A zene és a plafonra erősített csillárok szétáradó fénye már kintről nalak, porcelláncsészék, poha­rak, s a párás meleggel friss kávé bódító illata csapott meg. Mariska mamája, egy termetes asszonyság, a konyhai asztalhoz vezetett és tejeskávét tett elénk, omlós, finom kuglófjai, aztán mindjárt megfeledkezett rólunk. Amint végeztünk az uzsonnával, besettenkedtünk a kávéházba, meghúzódtunk a pódium mögött, ahol a cigányok muzsikáltak. Senki sem figyelt ránk, hiszen kicsik, első elemisták voltunk, ott kuksolhattunk a zenekar mö­gött, mintegy biztos fedezékben, ~a pódium szélén észrevétlen. A fiistfelhőn át számomra kápráz­tató volt minden, mint egy szín­előadás. A fényes kasszánál ülő hölgyön kívül, a széles, nagy teremben csak férfiak tartózkod­tak, kártyáztak, olvastak, kávéz­tak, füstöltek, s egy hosszú zöldposztós asztalon biliárdoz­tak. A fekete frakkos pincér a megrakott tálcával ide-oda su­hant, mint valami sötét madár. A zenekar halkan játszott, csak a nagybőgő brummogott olykor erősebben. Bódultan ültem, nem tudtam levenni a szemem a hölgyről a kasszánál, hófehér arcáról, élénkpiros, ívelt szájá­ról, tágranyílt, fénylő fekete szemeiről, hullámos, feltornyo­zott hajáról. Mintha festett kép lett volna, erősen kihangsúlyo­zott színekkel, elütött mindazok­tól, akiket ismertem, hozzá ké­pest minden arc mintha csak árnyból és elmosódó szürkeség­ből tevődött volna össze. Nem tudom. meddig ülhettünk ott igézetten, megbújva a pódium szélén, közben elálmosodtam s talán bóbiskoltam is egy keve­set, az idő, s minden összefolyt előttem a szokatlan, füstpuha, meleg környezetben. E gyszerre csak hirtelen ki­csapódik az utcáról nyíló nagy bejárati ajtó, s a vendégek meglepetésére, apám rohan végig, kihevülve, nyitott téli kabátban, dúltan a kávéhá­zon, egyenesen a konyha felé tart, de mielőtt átlépné a küszö­böt, megpillant engem a félho­mályban a pódium szélén. Gond­terhelt vonásai nyomban felde­rülnek, öröm csillan fel égszín szemében, ölbe kap, magához szorít, aggodalmas szavakat sut­tog, s még forróbban magához ölel. Átjut velem a konyhán, s Fürediné riadt pillantásán lát­szik, azt hitte régen hazamen­tem, valami mentegetőzés félét kiált utánunk, de mi már kint vagyunk a fagyos utcán, s apám engem még mindig ölben tartva, megállás nélkül szalad velem hazáig. Tízre járt már az idő és dél­után öt óta kerestek Steihhardt Etelka néninél, Pogány Erzsi­kénél, akivel egy padban ültem, iskolatársaknál, minden szám­ba jöhető ismerősömnél, a ta­nítónőmnél, a pedellusnál, de senki se látott azóta, mióta a tanítás négykor végetért, s az iskolások hazamentek. Apám beszaladta úgyszólván az egész várost, s végső kétségbeesésé­ben este kilenckor a rendőrsé­gen jelentette eltűnésemet. Min­denütt kerestek, de Füredi Ma­riskára nem gondolt senki. Csak amikor apám a rendőrség­től jövet elment a kávéház előtt, akkor villant fel benne hirtelen ez a lehetőség. Hónapokkal előbb Sátoralja­újhelyen elraboltak egy kislányt, állítólag vándor oláhcigányok hurcolták el, sohasem akadtak nyomára. Mint később kiderült, anyám nem tudott másra gon­dolni, s aggodalmában egyre csak sírt és a kezeit tördelte. Talán ez volt az első óra, ami­kor nem szegény kis holt hú­gomra gondolt. Amint apámmal beléptünk, kikapott a karjából, ölelgetett, s boldog könnyei végigszaladtak az arcomon, amint fölém hajolt és megcsó­kolt. Szeretett volna megszidni, de nem volt hozzá ereje, csak egyre azt hajtogatta: „Istenem, a kávéházban, hogyan kerültél oda?" Rögtön ágyba fektettek, s nagy izgalom után, nyomban boldogan el is aludtam. Valami homályos sejtésem volt, hogy visszakaptuk anyámat. E s valóban, ettől fogva élénkebb lett, a szeme ismét rajtunk volt, tekin­tete nem révedezett a messze­ségben, és fiatal, halvány arcán újra megjelent az élet pírja. SZÜLŐK, NEVELÖK FÓRUMA Hogyan hasznosítsuk a pedagógiai tanácsokat? TAPASZTALATAINK azt mutat­ják, hogy a szülök nem mindig használják fel helyesen a sajtó, a rádió és a televízió pedagógiai tanácsait. Rovatunkhoz is sok le­vél érkezik, amelyben a szülők azt kérik, hogy az ő esetükkel kapcsolatban adjunk konkrét ta­nácsot. Aztán leírják saját prob­lémáikat, amelyhez hasonlóval már néhány hónappal azelőtt fog­lalkoztunk. Ez többek között azt is jelzi, hogy a cikkekben szerep­lő példákat egyedi eseteknek könyvelik el, ahelyett, hogy meg­keresnék bennük az általános ne­velési elveket. A gyakorlati tanácsadás lehető­sége a gyerekek sokoldalú ismerete nélkül eléggé korlátozott. Adha­tunk például olyan mindenkire ér­vényes tanácsot, hogy az iskolás­kor előtt ne tanítsák meg a gye­rekeket Irnl, vagy elmondhatjuk, bogy minden gyerekre egyformán vonatkozik a higiéniai szabályok, a rendezett időbeosztás stb. meg­tartása. De próbáljunk csak prak­tikus tanácsot adni egy verekedős gyermek nevelésére anélkül, hogy ismernénk a gyereket és körül­ményeit. Meglátjuk, csődöt mond minden tudományunk. A gyerekek alapos ismerete nélkül elsősorban nevelési elvekről, helyes szemlé­letről lehet beszélni, hiszen rend­kívül bonyolult és összetett okai lehetnek egy apró magatartásbeli hibának is. Mindebből adódik, hogy a peda­gógiai tanácsok nem receptek, hogy a nevelési cikkekben szerep­lő példák csak a szemléltetést szolgáltatják, s ezért nem a pél­da, hanem a nevelési elv a fontos. A szülőket nem mentjük fel — ezt nem is tehetjük — az alól a kötelesség alól, hogy ők alkal­mazzák az életkori sajátosságok­nak, a családi körülményeknek ás a gyerek általános fejlettségé­nek megfelelően ezeket az elve­ket. Mondjunk el erre is egy szem­léltető példát. A gyerek a szobá­ban labdázott és levert egy vázát. Az indulatoktól vezérelt apa más­kor ezt veréssel torolta volna meg, de most másképp cseleke­dett. Türelmesen megmagyarázta fiának, hogy kárt okozott, s ezt helyre kell hoznia, tehát a spórolt pénzéből meg keli vennie a vázát. A szülő nagyon okosan és elő­relátóan határozott, mert még ilyen gyors reagálást kívánó hely­zetben is elvekhez ragaszkodott. Példát mutatott fiának, hogy az Ilyen bosszantó dolgokat is el le­het intézni indulatok nélkül. Ebből a példából azonban adó­dik egy másik kézenfekvő követ­keztetés is: a különböző nevelési elvek szorosan összefüggnek egy­mással. Már szóltunk a zsebpénz­ről, annak helyes felhasználásá­ról és az indulatok nélküli neve­lés fontosságáról is. Akkor kü­lön-külön foglalkoztunk velük, s most a vázatörés nevelő jellegű megtorlásánál láthatjuk, hogy né­ha egyidőben több nevelési elvet kell figyelembe venni. Persze, mondhatná valaki, hogy minden nevelési cikket nem tud elolvasni, például a jelen eset­ben a zsebpénzről szólót sem is­meri. Nos, ez egyáltalán nein baj, mi nem akarunk zárt, tudományos pedagógiai rendszert megtaníttat­ni a szülőkkel. A mindenkihez szóló nevelési tanácsadásnak az a feladata, hogy helyes, szocialis­ta szellemű pedagógiai szemléle­tet alakítson ki a szülőben; hogy a családi nevelés elveit a társadal­mi nevelés elveivel összhangban mind szélesebb körben terjessze, hogy ezek alapján a szülők el­fogadhatóan tudjanak dönteni az egyes esetekben. Csak a helyes pedagógiai szem­lélet segít bennünket abban, hogy az általános nevelési elveket se receptként kezeljük, hanem az életkornak és az egyéb körülmé­nyeknek megfelelően alkalmazzuk. Mert az előbbi esetben is a tanul­ságok az érdekesek, s nem önma­gában az eljárás. A népszerű nevelési tanácsadá­soknál fennáll az a veszély is, hogy éppen a legfontosabb, tehát a legtöbbször hangoztatott neve­lési elvek a kényszerű sűrű is­métlés miatt megszokottá válnak és elsikkadnak. S ez ellen csak­nem kizárólagosan egyetlen or­vosság van, megérteni ezeknek az elveknek a lényegét és azt sűrűn alkalmazni, hogy a gyakorlatban vérünkké váljanak. Ha csupán el­olvassuk a nevelési tanácsokat, s abból nem vonunk le saját neve­lői tevékenységünkre is vonatkozó következtetéseket, s azokat nem alkalmazzuk adottságainknak meg­felelően. akkor a legszebb elvek is elkoptatott szavakká válnak. A helyes pedagógiai szemlélet kialakításáért folyó harcot első­sorban persze önmagunkkal kell megvívnunk, saját elavnit felfo­gásainkon, magatartásbeli és er­kölcsi hibáinkon kell javítani. Ha a szülő nem dolgozza ki rendesen munkaidejét, ha lebecsüli munka­társait, ha nem tanul, nem olvas — s ráadásul mindezt még han­goztatja is a családi körben —, akkor bizony ne várjuk, hogy a gyermekből munkaszerető, sze­rény, az új Ismeretekért lelkese­dő felnőtt legyen. Ezért csak úgy tudjuk elkerülni legszebb nevelé­si elveink szólamokká válását és elsikkadását, ha a gyerek nevelé­sével párhuzamosan önmagunk is következetesebben ragaszkodunk az életben a szocialista erkölcs normáihoz. TUDJUK, NEHÉZ A GYERMEK­NEVELÉS, s különösen önmagunk tökéletesítése. A helyes pedagó­giai gyakorlat kialakítása bizony hosszas feladat, a nevelésben mindig türelemre és önfegyelemre van szükség. Ezt vállalnia kell minden szülőnek, ha igazán sze­reti gyermekét. T. L. SELYEM A DIVAT! Fiatal lányok számára a legideálisabb a selyemből készült báliruha! Egyszínű vagy mintás import selyembőL 3 Kapható a 3 TEXTIL O szaküzleteiben A hízás öregít A tudományos statisztika bizonysága szerint az elhízott emberek élete 5—8 évvel rövidebb, mint a soványaké. Ellenállóképességük kisebb, légzési zavarokkal, magas vérnyomással és érelmeszesedéssel küzdenek és gyak­rabban kapnak infarktust is. Mindez indokolja, hogy fokozottabb mértékben ügyeljünk a táplálkozásra is. Le­hetőleg minél kevesebb nehéz és zsíros ételt, és minél több baromfit és halat fogyasszunk. A következő módon elkészített köménymagos ponty ízletes és nagyon tápláló. Három személyre: 600 g megtisztított ponty, 30 g vaj, fél citrom, 10 g sima liszt, zöld petrezselyem, köménymag és só. A halat megsózzuk, behintjük köménymaggal, lisztben megforgatjuk és a forró vajban mindkét oldalát aranyszínűre sütjük. Kevés vízzel puhára pároljuk. Az adagokra mártást öntünk és citrommal, valamint minden adag halat három krumplival és zöldségsalátával tálal­juk. További étrendje érdekében figyelje az újságokban, a rádióban és a televízióban közölt ételreceptjeinket, amelyeket „Néhány szó az alakunkról" cím alatt ismer­tetünk. rulKMINHKűlW UDbHUU, rKHnH Dláždéná 2, Praha 1 K­ABCD 1 a modern gazdasszony ábécéje ÚF-53Ó Ilyen előnyösen számolhat, ha kihasználja az 5 olcsó hét lehetőségeit, nyári ruha- és textilszükségletét végkiárusitáson szerzi be minden városban a • TEXTIL A ODEVY o ÜZLETEIBEN Szombaton zárul!

Next

/
Thumbnails
Contents