Új Szó, 1966. szeptember (19. évfolyam, 241-270. szám)
1966-09-15 / 255. szám, csütörtök
A z iskolából mindig Füredi Mariskával mentem haza, mert egyfelé laktunk. Délután, úgy négyóra tájt, ebben a téli időben rendszerint ködök úsztak a levegőben és gyorsan sűrűsödött a szürke homály, míg végre egészen fekete lett. Csak a hó fehérlett a lábunk előtt, mint valami puha szőnyeg, s csizmás lábunk egészen belesüppedt minden lépésnél. Mire a főutcái iskolából a Templom térre, a grófi kastély elé értünk, kigyúltak az utcai lámpák nézve is átmelegített. Bemegyek, csak egy kis időre — gondoltam — azután gyorsan szaladok mafd, végig a Selyem utcán, hazáig, hogy behozzam a késést. Egy pillanatra felmerült anyám arca tiltón és gátlón, de a vágy, belülről látni a csillárokat s mindazt, ami a függönyök mögött van, erősebbnek bizonyult. A z udvaron át mentünk be a kávéház konyhájába. Itt minden ragyogott, fénylett, a fémedények, a kis kávéskannák, cukortartók, kaSZENES ERZSI: K AV E H A Z és a szemközti Barnai kávéházból kiszűrődött a cigányzene s a behúzott drapp selyemfüggönyök fölött a csillárok fénye. Akkorra már alaposan át voltunk fázva, a vastag kötött kesztyűben is meggémberedtek ujjaink, s a csizma mintha egyszerűen ráfagyott volna a lábunkra. Mariska már hazaért, szülei bérelték a kávéházat, ott laktak a kávéház mögött az udvari lakásban, mi meg egy utcávfil odébb, a sarkon túl, majdnem gz utca végén. Még jó tíz percbe telt addig az út. Míg Mariskával együtt topogtunk a magas hóban, addig az út vidámnak tűnt, a gömbölyű, kacagás kislányban vibráló élénkség s jókedv engem is magával ragadott. Nálunk otthon olyan szomorú minden, a bútorok mintha nem illettek volna egymáshoz, vagy csak képzeltem, lehet, hogy a tárgyakra is átragad a szomorúság, a bús hangulat. A húgom nemrég halt meg, és anyám kedélye nem akart visszatérni, mintha nem lett volna egészen köztünk, a húgomnál időzött valahol bizonytalanul messze: ennek a messzeségnek nem volt megállító, látható határa. Amint kis társnőmtől elváltam, az öröm, a könynyűség egyszeriben elszállt n szívemből, vállamra ült a bánat és a tízperces út nehéznek, sokkal hosszabbnak tetszett. Így történt, hogy egy estébe hajló délután szinte kapva-kaptam Mariska meghívásán. Azt mondta, ne menjek egyenesen haza, hanem jöjjek be vele a kávéház konyhájába, ahonnan beláthatunk a kávéházba. A zene és a plafonra erősített csillárok szétáradó fénye már kintről nalak, porcelláncsészék, poharak, s a párás meleggel friss kávé bódító illata csapott meg. Mariska mamája, egy termetes asszonyság, a konyhai asztalhoz vezetett és tejeskávét tett elénk, omlós, finom kuglófjai, aztán mindjárt megfeledkezett rólunk. Amint végeztünk az uzsonnával, besettenkedtünk a kávéházba, meghúzódtunk a pódium mögött, ahol a cigányok muzsikáltak. Senki sem figyelt ránk, hiszen kicsik, első elemisták voltunk, ott kuksolhattunk a zenekar mögött, mintegy biztos fedezékben, ~a pódium szélén észrevétlen. A fiistfelhőn át számomra kápráztató volt minden, mint egy színelőadás. A fényes kasszánál ülő hölgyön kívül, a széles, nagy teremben csak férfiak tartózkodtak, kártyáztak, olvastak, kávéztak, füstöltek, s egy hosszú zöldposztós asztalon biliárdoztak. A fekete frakkos pincér a megrakott tálcával ide-oda suhant, mint valami sötét madár. A zenekar halkan játszott, csak a nagybőgő brummogott olykor erősebben. Bódultan ültem, nem tudtam levenni a szemem a hölgyről a kasszánál, hófehér arcáról, élénkpiros, ívelt szájáról, tágranyílt, fénylő fekete szemeiről, hullámos, feltornyozott hajáról. Mintha festett kép lett volna, erősen kihangsúlyozott színekkel, elütött mindazoktól, akiket ismertem, hozzá képest minden arc mintha csak árnyból és elmosódó szürkeségből tevődött volna össze. Nem tudom. meddig ülhettünk ott igézetten, megbújva a pódium szélén, közben elálmosodtam s talán bóbiskoltam is egy keveset, az idő, s minden összefolyt előttem a szokatlan, füstpuha, meleg környezetben. E gyszerre csak hirtelen kicsapódik az utcáról nyíló nagy bejárati ajtó, s a vendégek meglepetésére, apám rohan végig, kihevülve, nyitott téli kabátban, dúltan a kávéházon, egyenesen a konyha felé tart, de mielőtt átlépné a küszöböt, megpillant engem a félhomályban a pódium szélén. Gondterhelt vonásai nyomban felderülnek, öröm csillan fel égszín szemében, ölbe kap, magához szorít, aggodalmas szavakat suttog, s még forróbban magához ölel. Átjut velem a konyhán, s Fürediné riadt pillantásán látszik, azt hitte régen hazamentem, valami mentegetőzés félét kiált utánunk, de mi már kint vagyunk a fagyos utcán, s apám engem még mindig ölben tartva, megállás nélkül szalad velem hazáig. Tízre járt már az idő és délután öt óta kerestek Steihhardt Etelka néninél, Pogány Erzsikénél, akivel egy padban ültem, iskolatársaknál, minden számba jöhető ismerősömnél, a tanítónőmnél, a pedellusnál, de senki se látott azóta, mióta a tanítás négykor végetért, s az iskolások hazamentek. Apám beszaladta úgyszólván az egész várost, s végső kétségbeesésében este kilenckor a rendőrségen jelentette eltűnésemet. Mindenütt kerestek, de Füredi Mariskára nem gondolt senki. Csak amikor apám a rendőrségtől jövet elment a kávéház előtt, akkor villant fel benne hirtelen ez a lehetőség. Hónapokkal előbb Sátoraljaújhelyen elraboltak egy kislányt, állítólag vándor oláhcigányok hurcolták el, sohasem akadtak nyomára. Mint később kiderült, anyám nem tudott másra gondolni, s aggodalmában egyre csak sírt és a kezeit tördelte. Talán ez volt az első óra, amikor nem szegény kis holt húgomra gondolt. Amint apámmal beléptünk, kikapott a karjából, ölelgetett, s boldog könnyei végigszaladtak az arcomon, amint fölém hajolt és megcsókolt. Szeretett volna megszidni, de nem volt hozzá ereje, csak egyre azt hajtogatta: „Istenem, a kávéházban, hogyan kerültél oda?" Rögtön ágyba fektettek, s nagy izgalom után, nyomban boldogan el is aludtam. Valami homályos sejtésem volt, hogy visszakaptuk anyámat. E s valóban, ettől fogva élénkebb lett, a szeme ismét rajtunk volt, tekintete nem révedezett a messzeségben, és fiatal, halvány arcán újra megjelent az élet pírja. SZÜLŐK, NEVELÖK FÓRUMA Hogyan hasznosítsuk a pedagógiai tanácsokat? TAPASZTALATAINK azt mutatják, hogy a szülök nem mindig használják fel helyesen a sajtó, a rádió és a televízió pedagógiai tanácsait. Rovatunkhoz is sok levél érkezik, amelyben a szülők azt kérik, hogy az ő esetükkel kapcsolatban adjunk konkrét tanácsot. Aztán leírják saját problémáikat, amelyhez hasonlóval már néhány hónappal azelőtt foglalkoztunk. Ez többek között azt is jelzi, hogy a cikkekben szereplő példákat egyedi eseteknek könyvelik el, ahelyett, hogy megkeresnék bennük az általános nevelési elveket. A gyakorlati tanácsadás lehetősége a gyerekek sokoldalú ismerete nélkül eléggé korlátozott. Adhatunk például olyan mindenkire érvényes tanácsot, hogy az iskoláskor előtt ne tanítsák meg a gyerekeket Irnl, vagy elmondhatjuk, bogy minden gyerekre egyformán vonatkozik a higiéniai szabályok, a rendezett időbeosztás stb. megtartása. De próbáljunk csak praktikus tanácsot adni egy verekedős gyermek nevelésére anélkül, hogy ismernénk a gyereket és körülményeit. Meglátjuk, csődöt mond minden tudományunk. A gyerekek alapos ismerete nélkül elsősorban nevelési elvekről, helyes szemléletről lehet beszélni, hiszen rendkívül bonyolult és összetett okai lehetnek egy apró magatartásbeli hibának is. Mindebből adódik, hogy a pedagógiai tanácsok nem receptek, hogy a nevelési cikkekben szereplő példák csak a szemléltetést szolgáltatják, s ezért nem a példa, hanem a nevelési elv a fontos. A szülőket nem mentjük fel — ezt nem is tehetjük — az alól a kötelesség alól, hogy ők alkalmazzák az életkori sajátosságoknak, a családi körülményeknek ás a gyerek általános fejlettségének megfelelően ezeket az elveket. Mondjunk el erre is egy szemléltető példát. A gyerek a szobában labdázott és levert egy vázát. Az indulatoktól vezérelt apa máskor ezt veréssel torolta volna meg, de most másképp cselekedett. Türelmesen megmagyarázta fiának, hogy kárt okozott, s ezt helyre kell hoznia, tehát a spórolt pénzéből meg keli vennie a vázát. A szülő nagyon okosan és előrelátóan határozott, mert még ilyen gyors reagálást kívánó helyzetben is elvekhez ragaszkodott. Példát mutatott fiának, hogy az Ilyen bosszantó dolgokat is el lehet intézni indulatok nélkül. Ebből a példából azonban adódik egy másik kézenfekvő következtetés is: a különböző nevelési elvek szorosan összefüggnek egymással. Már szóltunk a zsebpénzről, annak helyes felhasználásáról és az indulatok nélküli nevelés fontosságáról is. Akkor külön-külön foglalkoztunk velük, s most a vázatörés nevelő jellegű megtorlásánál láthatjuk, hogy néha egyidőben több nevelési elvet kell figyelembe venni. Persze, mondhatná valaki, hogy minden nevelési cikket nem tud elolvasni, például a jelen esetben a zsebpénzről szólót sem ismeri. Nos, ez egyáltalán nein baj, mi nem akarunk zárt, tudományos pedagógiai rendszert megtaníttatni a szülőkkel. A mindenkihez szóló nevelési tanácsadásnak az a feladata, hogy helyes, szocialista szellemű pedagógiai szemléletet alakítson ki a szülőben; hogy a családi nevelés elveit a társadalmi nevelés elveivel összhangban mind szélesebb körben terjessze, hogy ezek alapján a szülők elfogadhatóan tudjanak dönteni az egyes esetekben. Csak a helyes pedagógiai szemlélet segít bennünket abban, hogy az általános nevelési elveket se receptként kezeljük, hanem az életkornak és az egyéb körülményeknek megfelelően alkalmazzuk. Mert az előbbi esetben is a tanulságok az érdekesek, s nem önmagában az eljárás. A népszerű nevelési tanácsadásoknál fennáll az a veszély is, hogy éppen a legfontosabb, tehát a legtöbbször hangoztatott nevelési elvek a kényszerű sűrű ismétlés miatt megszokottá válnak és elsikkadnak. S ez ellen csaknem kizárólagosan egyetlen orvosság van, megérteni ezeknek az elveknek a lényegét és azt sűrűn alkalmazni, hogy a gyakorlatban vérünkké váljanak. Ha csupán elolvassuk a nevelési tanácsokat, s abból nem vonunk le saját nevelői tevékenységünkre is vonatkozó következtetéseket, s azokat nem alkalmazzuk adottságainknak megfelelően. akkor a legszebb elvek is elkoptatott szavakká válnak. A helyes pedagógiai szemlélet kialakításáért folyó harcot elsősorban persze önmagunkkal kell megvívnunk, saját elavnit felfogásainkon, magatartásbeli és erkölcsi hibáinkon kell javítani. Ha a szülő nem dolgozza ki rendesen munkaidejét, ha lebecsüli munkatársait, ha nem tanul, nem olvas — s ráadásul mindezt még hangoztatja is a családi körben —, akkor bizony ne várjuk, hogy a gyermekből munkaszerető, szerény, az új Ismeretekért lelkesedő felnőtt legyen. Ezért csak úgy tudjuk elkerülni legszebb nevelési elveink szólamokká válását és elsikkadását, ha a gyerek nevelésével párhuzamosan önmagunk is következetesebben ragaszkodunk az életben a szocialista erkölcs normáihoz. TUDJUK, NEHÉZ A GYERMEKNEVELÉS, s különösen önmagunk tökéletesítése. A helyes pedagógiai gyakorlat kialakítása bizony hosszas feladat, a nevelésben mindig türelemre és önfegyelemre van szükség. Ezt vállalnia kell minden szülőnek, ha igazán szereti gyermekét. T. L. SELYEM A DIVAT! Fiatal lányok számára a legideálisabb a selyemből készült báliruha! Egyszínű vagy mintás import selyembőL 3 Kapható a 3 TEXTIL O szaküzleteiben A hízás öregít A tudományos statisztika bizonysága szerint az elhízott emberek élete 5—8 évvel rövidebb, mint a soványaké. Ellenállóképességük kisebb, légzési zavarokkal, magas vérnyomással és érelmeszesedéssel küzdenek és gyakrabban kapnak infarktust is. Mindez indokolja, hogy fokozottabb mértékben ügyeljünk a táplálkozásra is. Lehetőleg minél kevesebb nehéz és zsíros ételt, és minél több baromfit és halat fogyasszunk. A következő módon elkészített köménymagos ponty ízletes és nagyon tápláló. Három személyre: 600 g megtisztított ponty, 30 g vaj, fél citrom, 10 g sima liszt, zöld petrezselyem, köménymag és só. A halat megsózzuk, behintjük köménymaggal, lisztben megforgatjuk és a forró vajban mindkét oldalát aranyszínűre sütjük. Kevés vízzel puhára pároljuk. Az adagokra mártást öntünk és citrommal, valamint minden adag halat három krumplival és zöldségsalátával tálaljuk. További étrendje érdekében figyelje az újságokban, a rádióban és a televízióban közölt ételreceptjeinket, amelyeket „Néhány szó az alakunkról" cím alatt ismertetünk. rulKMINHKűlW UDbHUU, rKHnH Dláždéná 2, Praha 1 KABCD 1 a modern gazdasszony ábécéje ÚF-53Ó Ilyen előnyösen számolhat, ha kihasználja az 5 olcsó hét lehetőségeit, nyári ruha- és textilszükségletét végkiárusitáson szerzi be minden városban a • TEXTIL A ODEVY o ÜZLETEIBEN Szombaton zárul!
