Új Szó, 1966. augusztus (19. évfolyam, 210-240. szám)

1966-08-21 / 230. szám, vasárnap

SZEKRÉNYÁTALAKÍTÁS Többtagú családban gyakran előfordul, hogy később, amikor a gyermekek megnőnek, s bővül ruhatáruk, a szekrényekben át kell csoportosítanunk a ruhákat, hogy a gyermekek holmija ts elférjen. Ahol pl. beépített előszobaszekrény van a felsőruhák részére, ott a szobaszekrényt a képünkön látható módon átalakíthatjuk. A szekrényt hosszában egy deszkalappal megosztjuk, <s az egyik felébe deszkából vagy vastagabb műamjaglemezböl polcokat készítünk a fehérnemű részére. A szekrény aljában 2—3 fiók ts lehet, itt helyezhetjük el az apróbb holmikat: kesztyűt, sálat, sapkát, övet stb. A szekrény másik felébe akaszthatjuk a felsőruhákat. Ezzel a megoldással egy családtag tesetleg két kislányunkI fehérneműinek és felsőruháinak az elhelyezését biztosíthatjuk. CSIPKE BOG YŐBOR. Egyszerű módon előállítható, kitűnő bort nyerünk a következőképpen: egy liter piros, de még nem dércsípte csipkebogyónak mindkét végét levágjuk úgy, hogy a magja kint legyen. fúl megmossuk. Nagy uborkás üvegbe tesszük. Három liter vízből és 80 dkg cukorból szirupot főzünk és ha teljesen kihűlt, a bogyóra öntjük, és az üveget három hónapig meleg helyen tartjuk. Néha felrázzuk; három hónap múlva szűrőpapíron átszűrjük és üvegbe öntjük a bort. Az üvegeket tiszta dugóval bedugaszolva. pincében homokban állni hagyjuk. Minél régebbi a bor. annál erfisebb. FÜGEBOR. Egy kg koszorúfügét karikára vágunk, 4—5 literes uborkásüvegbe rakjuk, 1,5 dkg élesztőt morzsolunk közé. majd 1.5 dkg borkövet feloldunk 75 dkg cukor ból és három liter vízbli! forralt s aztán lehfitőtt szirupban. Maid ráöntjük a szirupot a fügére. Tül lel jól leküíiiik s langvos belven két hétig állni hagyjuk. Ekkor tiszta ruhára tett vattacsuirión ke res'tiil leszűrjük. hn»v minél lassabban csurogjon. Ha íreaiilenedett. mégegTszer átszűrjük új iive gekbe, s ledugaszoljuk. Ha a bor kitisztult, fogyasztható. Ha azt akarjuk, hogy a nyári napozással nyert szép barna színünk sokáig megmaradjon, a hűvösebb, borús idő beálltával is rendszeresen olajozzuk a bőrünket. Az olajat legajánlatosabb a képünkön látható módon, porlasztóval fújni a bőrünkre, mert így egyenletesebben oszlik el. Különösen fürdés után, amikor a szappan és víz kilúgozza a bőrünket, ajánlatos olajat vagy krémet használni. Hogy a fehérneműnk és ruhánk át ne zsírosodjék, frottír fürdőkesztyűvel töröljük le a testünket, miután bőrünk kellőképpen beszívta az olajat. Apró tanácsok 1. Száraz, régi diót jól felfrissíthetünk, ha egy éjszakán át héjastól meleg, sós vízben áztatjuk. 2. A szilva héját könnyen lehúzhatjuk, ha egy percre forró vízbe tesszük. Ha nagyobb mennyiségű szilváról van szó, csak apránként tegyük a forró vízbe. 3. A burgonya fekete foltját eltüntethetjük, ha a vízbe, A nyár végén és az ősz elején jól kihasználhatjuk a ruhából és kiskabátból álló együttest. Képünkön két csinos modellt láthatnak olvasóink: 1. Karcsúsított vonalú, egybeszabott ruhából és lekerekített szélű kiskabátból álló kompié. A kabátka a ruha mintájának színével azonos sötét anyaggal van bélelve. A nyakkivágást díszítő „V" alakú pánt a bélés anyagából van. A kabát színe a ruha alapszínével van összhangban. 2. Sötétebb színű anyagból készült, divatos vonalú ruha, bő szabású kiskabáttal. A ruha nyakkivágásának szegélye, masnija és a „V" alakú pántdíszítés a kabát színével azonos. mikor forrni kezd, néhány csöpp ecetet teszünk. A burgonya ízének ez nem árt. 4. Ha fánkot vagy húst sütünk, tegyünk a lábas aljára néhány szelet meghámozott burgonyát, így a zsír nem ég meg és tiszta marad. 5. A fűszerféléket mindig jól záródó dobozban tartsuk, és sohase tegyük olyan élelmiszer mellé, amely átveheti a szagát. 8. Hogy az asztali sószóróban össze ne tapadjon a s*), tegyünk az aljára néhány rizsszemet. 7. Ha azt akarjuk, hogy a télire eltett uborkán ne keletkezzék lepedék, tegyünk elegendő mustármagot az üvegbe. 8. Ha felbontott szardínia nem fogy el, ne hagyjuk a dobozban, még akkor sem, ha hűtőszekrénybe tesszük, hanem tegyük porcelán vagy üvegtányérkára. 9. Hogy a virág sokáig friss maradjon a vázában, mindennap vágjunk le a szárából, és tegyünk egy kevés konyhasót a vízbe. 10. A szobanövényekről a levéltetveket nem túl erős nikotinoldattal távolíthatjuk el. Lengyelországi levél Matadó>za% SapMäan Az Új Szó számára írta: ALEXANDER ROWIŇSKI Lili Ivanova HAT ÉV ÖTA minden augusztusban neves külföldi táncdalénekesek, zsűritagok, hanglemezgyártó vállalati küldöttek, tv- és rádiószerkesztők, impresszáriók találkoznak Sopotban, a festői balti fürdőhelyen. Az eddigi öt sopoti fesztivál sikere öregbítette az énekesek világában e rendezvény hírnevét. Általában Igen magasnak tartják a sopoti fesztivál művészi színvonalát, és objektívnek a zsűri döntéseit. A jó légkörre az Erdei Színház kellemes környezete is hatással van. Az előző fesztiválok díjnyertesei között vannak a táncdalénekesek legjobbjai: a svájci Jo Roland, a német Bärbíl Wacholz és Ralph Bendix [I. fesztivál), a cseh Hana Hegerová és a bolgár Emil Dimitrov (II. fesztivál), a szovjet Tamara Mjanszar, a görög Yovanna, az izraeli Esther Reichstadt, a francia Simoné Lauglois, a holland Edwin Rutten (III. fesztivál), a görög Nadia Consztantopolou (IV. fesztivál), vagy a kanadai Monique Leyrac és a görög Niki Kamba, a tavalyi fesztivál győztesei. Az augusztus 25-től 28-ig tartó idei fesztivál nem lesz olyan érdekes, mint az előzők. Lengyel táncdalénekeseken kívül 26 ország művészei fognak szerepelni. Hadd említsük az Európán kívüli vendégük közül az amerikai Lany Cantrellt, a kanadai Renée Calude-t, az indiai Les Carltont, a kubai Elena Bürkét, a mexikói Ernesto Velasquezt. A fesztiválon két nemzetközi díjnyertes is részt vesz: a görög Angela Zilia, aki Barcelonában a földközi-tengeri fesztiválon győzött, és a bolgár Lili Ivanova, aki az Intervízió idei bratislavai ,,Aranvkulcs"-fesztiválján lett első. A többi részvevő közül megismerkedünk Maria Candidával, Monaco képviselőjével és az olasz Marcino Perigivei. Már a nevük is sok mindent elárul. A Szovjetunió a tehetséges jurij Gulajevet, Románia Margarét Pislarut, Magyarország Németh Józsefet, Csehszlovákia Jaromír Majert, Jugoszlávia Majdu Szépét, az NDK Gerry Wolfot küldi ki. Irena Santor Angela Zilia A KÜLFÖLDI táncdalénekesek két nagy fesztivál-hangversenyen vesznek részt. Az elsőn olyan dalt adnak elő, amely még egyetlen fesztiválon sem szerepelt, a másodikon lengyel dalt énekelnek anyanyelvükön. Mindegyik a Jegyzéken szereplő 7—9 lengyel dal közül választott. A daljegyzékeket a zeneszerzők, írók, tv- és rádiómunkatársakból álló különleges lengyel bizottság állította öszsze. A zsűri az első hangversenyen a dalt, a másodikon az előadást fogja pontozni. Mindkét hangversenyen fellép egy-egy ismert lengyel énekesnő: Irena Santor és Joanna Rawik. Mindkettő más országokban is jó művészi hírnévnek örvend. A két versenyelőadáson kívül még két versenyen kívüli hangverseny is lesz. „A dal nem ismer határt" hangversenyen valamennyi versenyző tetszés szerinti műsorszámmal szerepel, a másikon — „A világ hanglemezein" elnevezésűn a Columbia, Polydor, Jugoton, Electrorecord, CBS, Balkanton, Barcelay, Phillips, Electrola és Polskié Nagrania vállalatok képviselői lépnek fel. Köztük lesz a The Lords közkedvelt angol big-beat együttes is. Az idei sopoti fesztivál fénypontja kétségtelenül a milanói Renata Mauro műsorközlői szereplése lesz. Renata Mauro a San Remo-i fesztiválon is részt vett. Sopotban Lucián Kydrynski, a legjobb lengyel konferanszié lesz a partnere. Kydrynski nagy lengyel szórakoztató műsorokban szokott szerepelni, megfordul a legnagyobb esztrádszínpadokon, például a New York-i Carnegie Hallban és a párizsi Olymplában. AZ ÉNEKESEKET a Lengyel Rádió egyesített zenekarai fogják kísérni Stefan Rachonius vezényletével. A kiváló zenekar angliai és belgiumi turnéja során újabb babérokat szerzett. Reméljük, hogy az Intervízió és az Eurovtzió közvetítései a sopoti fesztiválról beváltják majd a hozzá fűzött reményeket. (8) Mór szürkült az ég alja, amikor eloltották a tüzet. A kazalból, a közel száz mázsa búzából csak hamu és perje maradt. Az öregek találgatták, mi okozhatta a bajt. Rosszindulatot senki nem tételezett fel. A szárazságnak tulajdonították a szerencsétlenséget. A nép szétszéledt, a tűzoltók búcsút mondtak, mi is indultunk be a házba az apósommal. Megrendített a tűz, a kár, sajnáltam az öreget. Mennyit látott-futott egész évben, mennyit költött a lánya parádés esküvőjére s a szikra, vagy a fülledt meleg felgyújtotta és porig égette a legértékesebb kazlat. Nem maradt belőle semmi. Hamu is csak néhány szakajtóra való. Figyeltem az arcát. Savanyú képet vágott. És vártam, mikor tör ki a vulkán, mikor válik dörgedelmes ég ebből a csendes emberből. Nem káromkodott, lehajtott fővel lépegetett mellettem és hallgatott. A kazal leégése se hozza ki a sodrából? Vagy belül, lelke legmélyén már kerekedik a vihar? S majd bent a szobájában tör-zúz össze mindent? A folyosón, ahol különvált az utunk, már nem tudtam magamnak parancsolni, vigasztalni próbáltam. - Sose búsuljon, jóra fordul minden. Megállt, rámnézett, s abban a pillanatban a gyűlölet parányi szikráját láttam felizzani a szemében. - Megmondtam, az asztag mellett ne cigarettáz! Most itt az ára, oda a kenyér! - Én rendesen eloltottam, az én cigarettám nem okozhatta a tüzet - védekeztem. Legyintett és csendesen betette maga után az ajtót. Én meg valósággal beszédelegtem feleségemhez a szobába. Pillanatok alatt felrémlett bennem a rám leselkedő veszedelem lehetősége. Apósom fejébe veszi, hogy az én cigarettám parazsától csapott fel kazlában a láng és akkor vége eddigi békességünknek. Nem feküdtem le, hiszen már kelni kellett, az ágy szélére ültem, a feleségem mellé, s ezerszer átgondoltam a délutánt, hogyan oltottam el a cigarettát. Igaz, elvörösödött az arcom apósom durva figyelmeztető szavaira, de nem nyakaskodtam, mert nem hallotta senki, ledobtam a földre az égő csonkot és addig tapostam rajta, míg teljesen ki nem aludt. Feleségem észrevette, hogy valami nyugtalanít, az asszonyok megérzik az ilyesmit. — Mi emészt, Elemér? A kazal? Ez már így van, ezen már nem segíthetünk. Szűk esztendő lesz nekünk az idei. — Mi tagadás, bánt az is. De a gyanú még jobban. — Milyen gyanú? — Délután rágyújtottam a kazalnál és apád figyelmeztetett. — Eloltottad? — Előtte. Mégis ... elébb úgy emlékeztetett a cigarettázásomra, mintha én gyújtottam volna fel a kazlat. — Hagyd rá, majd elfelejti! — Én ráhagyom, de ő is hagyjon békét nekem — mondtam és azzal a melegséggel mentem az istállóba, amelyet a feleségem megértő szavai élesztettek a szívem tájékán. Különb asszonyt a hetedik völgyön se találtam volna! Más alkalommal ilyenkor már két-három szekér keresztet behoztunk volna, a tűz azonban keresztülhúzott minden számítást. Mindent késleltetett, etetést, itatást, még a früstököt is. Apósom későn jött utánam és nem fogadta a köszönésemet. Még csak arra se nézett, ahol én voltam. Anyósom se mondta a früstöknél, hogy egyél. A csend hirtelen mély és félelmetes lett körülöttem. A feleségem beszélgetett hozzám, ő igyekezett betömni szavaival a hallgatás mély szakadékát. A kínos, szinte elviselhetetlen perceket a vaskapu zörrenése szakította félbe. Jöttek a kaszások és apósom mintha semmi se történt volna, kiadta a munkát, elküldte a rétre sarjút kaszálni az embereit. Arra számítottam, hogy a kaszások elvonulása után fog majd robbani a visszafojtott indulat, de nem. Anyósom kavarta a krumplit, apósom meg magára öltötte a jobbik kabátját. Nekem kellett megtörni a csendet. — Megyünk az árpáért? — A jegyzőhöz megyünk — felelte az apósom. — Minek mennének oda? - érdekelte a feleségemet. - Mi dolguk van a jegyzővel? — A falu várja, hogy a tűz-esetet jelentem és az ügyben kivizsgálást kérek. Persze, nem kell itt semmit kivizsgálni, a kazlunk mellett az urad cigarettázott, a vömet nem jelenthetem fel, hát ezt mondjuk el a jegyzőnek. — Jó, menjenek - egyezett bele a feleségem. Ismerte az apját, hogy amit a fejébe vesz, abból az istennek se enged ... Én se ellenkeztem. Mentem vele a kertek felől a jegyzői hivatalba. Bár okosabbnak tartottam volna, ha felé se nézünk a sárga kastélynak, amelyből kihalt minden úr. Aratás, hordás idején ne a jegyzőhöz fusson az ember! •ťr Olyan volt a jegyzőnk, mint az égimeszelő. Sűrű, fekete haját közepén elválasztotta és oldalra fésülte, örökké cigarettázott és ivott. Senki nem tudta eldönteni, melyik szenvedélyét szereti jobban. Hivatalában kacskaringósakat káromkodott, a kondásunk csak inas lehetett volna mellette. Híre ment, hogy egy alkalommal esketésnél, amikor bizony elég hangos a lakodalmas nép, az asztalra csapott. — Lesz csend az úristenit? Az igazságot úgy osztotta, mint az a bíró Arany János Fülemüléjében. Amelyik ajándék üvegben több és jobb pálinka volt, az a fél nyert csatát. Hát ehhez az emberhez mentünk mi az apósommal. (Folytatjuk)