Új Szó, 1966. augusztus (19. évfolyam, 210-240. szám)

1966-08-13 / 222. szám, szombat

VÁROSOK, AMELYEKBEN A VOLT VILÁGPOLITIKÁRÓL DÖNTENEK L

égkondicionált busszal érkeztem New Yorkból Washington D. C.be. Négy és fél óra alatt tettük meg a 374 kilométeres távolságot, de mire az észak-amerikai főváros Greyhound buszpályaudvarára érkeztünk, olyan forróra hevült a júniusi nap, hogy a hűtött levegőjű autóbuszból kilépve nyomban csuromvizesek lettünk. Ráadásul, ebédidő lévén, egyetlen taxi sem akadt az „I" utcában ... De az érthetőség kedvéért előbb választ kell adnom az olvasóban máris tornyosuló kérdésekre. MIÉRT D. Č.? Miért Washington, D. C. — és nem egyszerűen Washington? Mert többek között az USA egyik nyugati államát is az ország első elnökéről nevezték el, nemcsak a fővárost, amelynek területét mértani pontossággal hasították ki a szomszédos Maryland és Virgínia államokból. így jött létre a D. C., vagyis a District of Columbia, a „Columbia kerület", amelynek polgármesterét ma is egy kongresszusi bizottság nevezi ki, polgárai pedig csak néhány évvel ezelőtt szavazhattak először. A főváros lakói ugyanis szavazataikkal sem szólhattak bele a politikába, vagyis a képviselők, szenátorok és az elnök megválasztásába. A következő kérdés: Miért „1" utca? Mert ott van az egész Egyesült Államokat behálózó Greyhound busztársaság pályaudvara. És Washington D. C. utcáinak egy részét betűkkel, más részét (mint New Yorkban) számokkal, többit pedig nevekkel jelölik. És miért olyan forró, kibírhatatlan a levegő az amerikai fővárosban? Sokak szerint „gyilkos levegője" van. Amikor a tizennyolcadik század végén kijelölték az Egyesült Államok fővárosának helyét, a mai Washington D. C. területén bűzös mocsár volt... A helybeliek azt vallják, hogy ma is „ennek a levét isszák" ... Kétségtelen, hogy a közel kétmilliós város forró, párás levegője már sok ezer embert kergetett el District of Columbiából. Persze, a hivatalnokváros lakóinak egy része úgy véli, a levegővel semmi baj sincs ... Ennek bizonyságára idézem az alábbi párbeszédet, az amerikai külügyminisztérium egyik tisztviselőjével: LÉGKONDICIONÁLT ÉLET... — Washington levegője nagyon kellemetlen. Bizonyára sokat jár a közeli erdőségek friss levegőjére? — Ugyan kérem — mondta a washingtoni. — En állandóan friss levegőn vagyok. Lakásom légkondicionált. Reggel lifttel lemegyek a ház pincéjében levő garázsba és beszállok légkondicionált gépkocsimba. Ezzel hajtok a külügyminisztériumba, ahol kocsimból lift visz légkondicionált szobámba. Este pedig vissza ... Láthatja, én egész nap jó levegőn vagyok ... Ebből a jó levegőből azonban sokan nem kérnek, s nem véletlen, hogy D. C.-ből egyre többen költözködnek ki a szomszédos Maryland és Virgínia államok területén levő villanegyedekbe. De nemcsak ezért... Elsősorban a faji előítéletek miatt: Washington lakosságának ugyanis ma már mintegy 60 százaléka — néger! NÉGER GETTÓ Mondanunk sem kell, hogy a négerek számának túlsúlya egyre jobban idegesíti a főváros urait, s ezért ma sincs önkormányzata Washingtonnak. A kongresszus, főként a képviselőház, évek óta halogatja az önkormányzat megadását, attől való félelmében, hogy E

zzel a riportunkkal új sorozatot kezdünk, amelyben bemutatjuk azokat a fővárosokat és városokat, an^elyek szinte naponta szerepelnek a hír' ügynökségek jelentéseiben, amelyekből az eseményeket „jelentik" a nagyvilágnak. A sorozat keretében természetesen nemcsak a világpolitika homlokterében álló városokat mutatjuk be, hanem a szóban forgó helységnek azokat a központjait, minisztériumait, épületeit is, amelyekben a fontos döntések megszületnek ... Főváros a Potomac partján polgármesterválasztás esetén néger kerülne az Egyesült Államok fővárosának élére. De nemcsak ezt halogatják, hanem a néger lakosság nyomorúságos helyzetének igazi orvoslását ls. A 14. utcától nyugatra elterülő néger gettóban például szinte napirenden vannak a feketék és a rendőrök közötti összecsapások... A lázadás elkerülése érdekében maga Johnson elnök is kénytelen volt sürgetni az önkormányzat megadását, a képviselőház azonban elvetette az elnöki javaslatot ... Washington D. C., a világ egyik legnagyobb és leggazdagabb országának fővárosa ma is csaknem olyan álmos, vidékies városnak tűnik, mint másfélszáz évvel ezelőtt. Igaz, ma már nem legelnek kecskék a Fehér Ház udvarában. Reggelenként, majd délután ötkor autók áradata lepi el a főútvonalakat. De a kétmilliós városnak egyetlen színházát is lebontásra ítélték, s a társadalmi élet a különböző diplomáciai képviseletek fogadásai és a pletykák körül zajlik ... Csak a turistáknak ígér látnivalót a város, amely az Egyesült Államok első elnökétől, George Washingtontól kapta nevét, aki Pierre L'Enfant francia mérnökőrnagyot bízta meg a szövetségi főváros elrendezési tervének kidolgozásával. L'Enfant elgondolása alapján a város központját egy hatalmas, keletnyugat irányú park alkotja, amely a Potomac folyó partjától egészen a Capitoliumig húzódik. A park tengelyében helyezték el a Lincoln Emlékcsarnokot, a ceruzaként magasba emelkedő Washington emlékoszlopot. A parktól közvetlenül északra épült fel a Fehér Ház. Á FEHÉR HÁZ MAGÁNYOS LAKÓJA A White House — Fehér Ház — az USA elnökének lakóhelye, s egyben a hivatala is, vagyis a végrehajtó hatalom székhelye. Ezenkívül jelkép és múzeum. Különösen a nyári hónapokban keresik fel sokan a vaskerítéssel körülvett fehér épületet, hogy megtekinthessék az elnöki székhely három-négy szobáját, amelyet délelőtt 10 és délután 2 óra között nyitnak meg hétköznaponként a nagyközönség számára. Az USA polgára, ha teheti, életében legalább egyszer ellátogat Washington D. C.-be, hogy személyesen is megnézze a fővárost és a Fehér Házat, ahol — szerinte — a világ sorsáról döntenek és ahol az elnök, jelenleg L. B. J. vagyis Johnson lakik. Amikor közel három esztendővel ezelőtt Johnson,* mint a Dallasban meggyilkolt Kennedy utóda, elfoglalta hivatalát a Fehér Házban, szinte naponta találkozott a látogatókkal, a bámészkodó turistákkal. Jókedvében gyakran beállt a csoportkép közepébe, s a Fehér Házhoz akkreditált újságírókkal is gyakran váltott szót. Johnson ebből a szempontból ma már a legelzárkózottabb amerikai elnökök közé tartozik — mióta a Vietnam elleni amerikai agresszió miatt immár az amerikai közvélemény tekintélyes része is ellene fordult. A Fehér Ház előtt szinte naponta tüntetnek Johnson külpolitikája ellen, az elnök pedig ritkán mozdul ki elefántcsonttornyából. Vendéget keveset fogad, s csak feleségének teadélutánjain lepik el a meghívott asszonyok a Fehér Ház udvarát. De a Kennedy-korszakban szokássá vált koncertek, népes fogadások már csak emlékek ... ... ÉS AZ ÚJSÁGÍRÓK A Fehér Ház alapkövét egyébként 1792-ben rakták le, s először John Adams, az Unió második elnöke költözött falai közé. Az akkori viszonyokat jellemzi Adams feleségének egyik levele, amelyben arról írt, hogy a mai East-Roomot — Keleti Termet — használta ruhaszárításra ... Emlékeztetni kell arra, hogy George Washington idején a Fehér Ház egy négymilliós nép kormányzására épült, s akkor természetesnek tűnhetett az elnöki lakóhely falusias, patriarchális jellege. A századfordulón elnökké választott és „furkósbot-politikájáról" ismert Theodor Roosevelt azután radikális változásokat vezetett be és távoltartotta a Fehér Háztól a zajos kíváncsiskodókat. A századfordulón korszerűsítették az angolok által megtorlásként 1814ben felgyújtott Fehér Ház technikai berendezéseit, bevezették a villanyt, majd a második világháborút követő években nyolcmillió dolláros költséggel Truman idején teljesen renoválták. Eisenhower, majd Kennedy elnöksége alatt az USA politikai és katonai életének minden idegszálát a Fehér Házhoz kapcsolták, s mint ismeretes, „forró drótot" létesítettek Moszkvával is. A Fehér Ház mellett levő épületben tanyáznak az elnök mellé akkreditált újságírók. Természetesen éjjel-nappal csak néhány legnagyobb hírügynökség, mint az AP és a Reuter, tudósítói állanak készenlétben, s nekik „bérelt helyük" van az elnök repülőgépén is, ha Johnson texasi farmjára, vagy máshová repül. Bár Johnson, amióta hevesen bírálják őt, kifejezetten utálja és kerüli az újságírókat, mégis kénytelen megtűrni maga mellett néhányat, mert „bármikor történhet valami", mint azt Kennedy váratlan halála bizonyítja ... LOB3YSTÁK A CAPITOLIUMBAN Johnson rezidenciájától — ahol az amerikai kormány és a szűkebb hatalmi szervek, mint a Nemzetbiztonsági Tanács üléseznek — néhány percnyi gépkocsiútra emelkedik az USA parlamentje, a kongresszus épülete, a Capitolium. Ebben ülésezik az Egyesült Államok törvényhozásának két háza: a szenátus és a képviselőház. Évente körülbelül 18 ezer törvényjavaslat kerül a kongresszus elé. amelyek közül ezernel többet emelnek törvényerőre. A 435 képviselői hely kétévenként (a legközelebbi választásokat az idén novemberben tartják!) cserél gazdát, míg a száz szenátort (államonként kettőt) hat esztendőre választják, de egyharmadát két évenként megújítják. Felkerestem a Capitoliumot is, ahol — a sokat hangoztatott amerikai demokráciának megfelelően — az egyszerű polgárok találkozhatnak képviselőikkel. A hatalmas épület folyosóin azonban csak a lobbysták nyüzsögtek, az úgynevezett „kijárók". akik a nagy monopóliumok és érdekcsoportok kívánságait igyekeznek elfogadtatni a képviselőkkel . . Persze, az átlagamerikai, aki Arizónából, vagy Utahból érkezve nemcsak illő tisztelettel, hanem bámulattal tekint a Fehér Házra, vagy Capitoliumra — mit sem tud a lobbystákról, s arról, hogy az ő sorsáról, a háború és a béke kérdéseiről nem is a fővárosban, hanem sokkal inkább a Wall Street bankházaiban, az autóipar és az olajipar székhelyén döntenek . .. Az egyszerű amerikai alig néhány percet tölt a Fehér Házban, vagy a Capitoliumban, azután ellátogat az arlingtoni katonai temetőben Kennedy sírjához, megnézi a Lincoln Emlékcsarnokot, a világhírű Smilhsonian Intézet múzeumait (Lindbergh repülőgépétől kezdve a pisztolygolvőval megölt Lincoln hátgerincének egyik csigolyájáig sok mindent láthat!), a? 1941 ben alapítoti Nemzeti Képtárat, kívülről a Potomac partján épült had ügyminisztériumot, a Pentagont, és más egyéb látnivalót. Azután felkerekedik és ha otthon az újságban azt olvassa, hogy „Washingtonból jelentik...", büszkén gondol arra, hogy ő is járt abban a városban ahol a „világpolitika készül" . . . Pedig érdemes ellátogatni a New York-i Wall Street egyik alacsony épületéhez, a Morgan bankházhoz, ahol talán többet tudnak az USA jövőbeni politikájáról . SEBES TIBOR