Új Szó, 1966. augusztus (19. évfolyam, 210-240. szám)

1966-08-11 / 220. szám, csütörtök

| A naszvadi tánccsoport fellépés közben (Németh J. felv.) SZULÖK, NE VELŐK FÓRUMA A pótvizsgákról - túlzott szigor oélkül A FIATALOK gl HÁZASSÁGÁNAK m BUKTATÓI (3) Hol a kiút? Jaroslaw Rudnianški, lengyel író „Jak sle uczytí" c. közkedvelt gyermekkönyvéből vettem a következő kis részletet: — Mi a baj? — néztem figyelő szemmel a kis Cilkára — Miért vagy oly szomorú? — Apu! — szólalt meg most Agnes lányom. — Együtt kellett volna mennünk úttörőtáborba, de Ciikát Manci néni nem engedi! — Miért? — Mert... mert... s Cilka lehajtotta kis szőke fejét — mert pótvizsgáznom kell történelemből, és ... És, nem pihenhetek úgy, mint ahogy irta ... a könyvében, hogy kell, kell, kell... Egész szünidő alatt tanulnom kell a királyokról, meg a munkásmozgalomról, aztán, aztán ... úgyis összezavarok mindent, mint egyszer ismétlő feleltetésnél... és úgyse fogok pihenni, meg üdülni, amint azt irta ... sőt, még a pótvizsgát sem tudom letenni, mert... Cilka kék szemében könnyek gyöngyei csillogtak, ezért suta mozdulattal csak a fejét simogattam meg, és kimentem a szobából — Manci néni hívásának ürügyén —, mert nem bírom a síró „nőket". Aztán, később asztalomhoz ültem, új papírt raktam az írógépbe és ... ügye érthető, ha néhány további tanácsot adok azoknak, akiknek ... hát szóval, akiknek az évvégi bizonyítványában ötösök 4s vannak, és így „pótvizsgát" kell tenniük, mert... Eh, hiszen én e könyvet nemcsak a Jó diákoknak írom! Bizonyára helyes volt az, hogy a kis Cili — a lengyel Cilkát önkényesen így becézem, talán nem haragszik meg érte — nem mehetett az úttörőtáborba, érezze csak, hogy máskor többet, jobban kell tanulnia a becsületes bizonyítványért. Ám a könnyek között elhadart szavai, hogy: úgyse fog pihenni, úgyse üdülhet... egyáltalán nem helyénvalók, a pótvizsgásnak — s ez a kifejezés a továbbiakban nem lehet sértő — kell a pihenés, kell az üdfilés éppúgy, mint a többieknek. Bizony, bizony kis Cilik és nagyobb Cilik és Lacik meg Gyurik, semmisem volna rosszabb, mintha az egész szünidőt tanulással töltenétek el és remélem a szülők — akiknek most már a szigorból egy jottányit engedniük kell — ezt meg is akadályozzák. Az sem jó, ha a gyerekek napirendjébe napi kéthárom órát iktatunk be intenzív tanulásra az egész szünidő folyamán. Ez így — engedelemmel szólva — a legjobb módszer lenne arra, hogy a gyermek nyaralását elrontsuk, pihenését megzavarjuk, kis, még teljesen kí nem fejlett agyukat állandó fárasztó „vigyázz"-ban tartsuk, és a pótvizsgán kívül a következő Iskolai év zavartalan munkaképességét is megbontsuk. Inkább a következő módszert Javasoljuk: Az iskolai év befejezése után egy hét pihenő — azért csak egy hét, hogy a tanuló teljesen ki ne jöjjön az iskola üteméből, azután tlz nanig két-három órai munka naponta, ám ezt ls két részletben, dél. előtt kettő és délután egy, vagy I másfél-másfél, egyenlően elosztva. A délutáni egy órát a gyermek a délelőtti anyag ismétlésére áldozza, és naponta L egyre jobban kösse össze az előbbi napok anyagával, minél többet idézzen vissza belőle, ami k csak eszébe Jut. E tíz munkapap után csomagoltassuk be a gyermekekkel a könyveket sürgősen, és zavarjuk ki őket a strandra, a játszótérre, a ligetbe, küldjük el a falusi nagynénihez vagy a hegyek között lakó jóbaráthoz — megintcsak tlz napra. Amikor visszatér a „nyaralásból" ismét nekiülhet a tanulásnak, de csak módjával, ne teljes gőzzel! Az első napon pl. csak egy rövid órácskát és akkor is töltse el azzal, hogy ellenőrzi, mit felejtett jobban, mit kevésbé. Vagyis differenciálja az anyagot, s ahol a memnotechnikai (emlékezeti) összefüggések gyengébbek, azt ismételje csupán. A második napon már jobban belemerülhet a diák. Másfél- két órát is kibír a könyv mellett, s a harmadik napon már normálisan: két-három órát ismét, két félnapra elosztva. Van olyan tanuló, akinek egy hét a szünidő elején, két hét a szünidő végén teljesen elég az ismétlésre. Másiknak, ha év közben nem figyelt, tíz nap sem elég, két hét szünidő előtt, két hét iskolakezdés előtt — így írjuk elő a receptet. Nem túlságosan kevés ez, kérdezhetik az aggodalmaskodó szülők. Kevés is, meg nem is. Attól függ, hogy a pótvizsgázó komolyan neki ül-e, vagy ismét nem akaródzik tanulni, hiszen odakünn olyan szépen süt a nap! Tehát a két hónapból maximálisan négy hetet — ennyit tanácsolhatunk a szülőknek — az az egy hónap, ami fennmarad, kell ahhoz, hogy a következő év mindig nehezebb és nehezebb tanulmányi anyagát zavartalanul átvehessék, 111. elég testi és lelki frisseséggel rendelkezzenek ehhez a munkához. Tulajdonképpen az eddig leirt sorok, inkább a következő időkre szólnak. (Bár reméljük és kívánjuk, senkinél ne kerüljön sor pótvizsgára! J Hiszen a július mögöttünk van már. Ám az augusztus még egészen azoké, akik szeptember elején pótvizsgáznak. Töltsük el ezért okosan. Adjunk pihenőt 15-ig vagy 20-ig a gyermekeknek, de azután elő a könyvekkel és a füzetekkel, tíz nap alatt jól átismételhető a tananyag. Gondoljunk csak arra hogy az éwégi ismétlésre az iskolában s°m áll rendelkezésünkre több, mint tíz tiszta munkanap. Ami pedig a félelmet illeti, Ciliké panaszait... : „... hogy úgy is összezavarok mindent!" — erre vonatkozólag csak ennyit: Csak azt zavarjuk össze, ami zavartan kerül az emlékezet tárába, ami nem ülepedik meg, amit nem látunk tisztán akkor sem, amikor tfsztán kellett volna látnunk és úgy elraktároznunk. Az emberi emlékezet nem egy különleges fiók, amelyből olyan valamit is kivehetünk, amit nem raktunk bele. A pótvizsgára való előkészületnél az a fontos, hogy amit belerakunk, az világos, logikus legyen, ha nem ls minden, amit arről a tárgyról tudni kellene. Itt ls érvényes az a közmondás, hogy: aki sokat markol keveset fog. Még egy jótanács. Fogadjuk meg mi szülők is, hogy kellően ellenőrizzük gyermekeinket az egész év folyamán, nehogy sor kerüljön a pótvizsgára. Szeptembertől júniusig minden héten nézzük át a tanulőkönyvecskéket, és akkor nem ér bennünket meglepetés! És a Ciliké, no meg a tóbbiek is elmehetnek táborba a iövő nváron, és boldogan engedjük majd el őket. H. L. K

étségtelenül mindenki tisztában van azzal, hogy ha eredményesen akarunk végezni bárminő bonyolultabb tevékenységet, ehhez állandó igyekezetre és szakképzettségre van szükségünk. Csupán a házasságról — jóllehet a férfi és a nő közti kapcsolatok rendkívül bonyolultak — tételezzük fel helytelenül, hogy minden ember alkalmas rá. így aztán a partner megválasztásában még mindig nagyon gyakran az esztétikai szempontok a döntők (öltözködés, alak, megjelenés), vagy a házastársi együttélés hétköznapjairól alkotott idealizált elképzelések, s nem utolsósorban a csaknem ismeretlen partner szexuális vonzóereje. A házasság új, ám fontos eleme, hogy a mai fiatalasszonyok rendszerint maguk is alkalmazásban vannak, keresnek, ezzel olykor mértéken felül megnő öntudatosságuk — sajnos — alkalmazkodó képességük rovására. Ilyen körülmények között a szeretők közti szerelem házastársi szerelemmé való változása ma sokkal több akadályba ütközik, mint a múltban. HÁZASTÁRSI SZERELEM, VAGY... A szeretők közti szerelem, mely miatt a házasságot rendszerint megkötik — egészen törvényszerűen — nem változatlan és állandó. Olyan érzelem ez, amely a házasságkötés után bizonyos idő elteltével az együttélés után megváltozik. Vagy fokozatosan házastársi szerelemmé alakul át, vagy elidegenedésbe és a házasság felbomlásába torkollik. A házasság sosem válik automatikusan boldoggá. A boldog házaséletet ki kell alakítanunk. Ehhez viszont az érzelmi kapcsolat bizonyos mélysége szükséges, ezenkívül az érdekelt feleknek bizonyos mértékben tájékozottaknak kell lenniük a szellemi és szexuális összhangról. Ez az összhang-probléma az Ismeretség idején nem minden esetben kerül felszínre, ám a házasságkötés után legkésőbb egy esztendőn belül Jelentkezik, A fiatal házasok válási okait vizsgálva, megállapíthatjuk, hogy a házasság felbomlását leggyakrabban az ellentétes, vagy az összeférhetetlen természet okozza. Az összeütközések rendszerint a következő kérdések körül robbannak ki: hogyan töltsék a házastársak szabad idejüket, hogyan szórakozzanak, pihenjenek, stb. A fiatal házasok könnyen kerülnek válságos helyzetbe. Rendkívül fontos, hogy ne szokják meg az összeütközések erőszakos „megoldását". A fokozottabb önuralmat nem Is olyan nehéz elsajátítani. Elég, ha az egyik fél tudatosítja, hogy partnerét csak szerfelett csekély mértékben befolyásolhatja. Amennyiben emellett a partner fogyatékosságait ellensúlyozzák pozitív tulajdonságai a házastársi együttélés egyéb területein, nem kerül sor a házasság felbomlására. ...AMIG VÉGÜL IS MEGGYŰLÖLTEM A hevesvérűsködéssel függ össze az úgynevezett gorombaság-probléma. Ebben a tekintetben jó néhány fiatalasszony semmiképpen sem marad le a kezdeményezés terén a férfiak mögött. Egyre több az olyan esetek száma, amikor a feleség támad férjére. A gorombáskodás legtöbbször ittassággal függ öszsze. „Két éve vagyunk házasok. Házasságunk megkötése idején tizenhét éves voltam és a terhesség hetedik hónapjában jártam. Máig sem tudom, miért szerettem bele férjembe. Talán azért, mert kedves volt hozzám. Mikor másállapotba kerültem, biztosított, hogy feleségül vesz. Amint megkötöttük a házasságot, megváltozott. Kocsmába kezdett járni barátaival, sőt ittas állapotban haza is hozta őket. Jóllehet, amikor ittas volt, soha semmit nem vetettem szemére, rendszerint maga provokált vitát. így például éjfélkor azt követelte, hogy vacsorát készítsek neki, s mikor ezt megtagadtam, szidni kezdett, hogy lusta vagyok, hogy naphoszszat csak hentergek, és végül meg ts vert. Egyszóval nálunk vége-hossza nem volt a veszekedésnek, míg végül is meggyülöltem." A szerelmes fiatal lányok rendszerint abba a hibába esnek, hogy túlbecsülik a szerelmi kapcsolat erejét. A részegeskedés gyakori okozója a házasság felbomlásának. Az esetek többségében a férfiak részegeskedéséről van szó. Nők csak elvétve részegeskednek, ám ennek hatása ugyanolyan bomlasztó a házastársi együttélésre, mint a férfiak részegeskedése. Teljesen egyetérthetünk azokkal az asszonyokkal, akik ilyen esetekben határozottan kijelentik: Vagy elvonó kúra, vagy válás! ... NEM VOLT KÖZÖS ÉRDEKLŐDÉSI KÖRÜNK További fontos tényező, amely a házastársakat összeköti, vagy elválasztja, a szórakozás és érdeklődés azonossága va"y eltérő volta. / „Nem voltak közös kedvteléseink, nem volt közös érdeklődési körünk. Én szerettem moziba járni, a férjemet azonban nem érdekelte. Ha jegyet vettem, rendszerint kocsmába ment és az előadásra későn érkezett. Ha viszont magam mentem moziba, ez nem tetszett neki, s ezen aztán gyakran összekülönböztünk. Azt akarta, hogy délutánonként labdarúgó-mérkőzésekre járjak vele, ezt azonban nem tehettem, mert nem volt kire a gyereket hagynunk. Igazán csak ritkán fordult elő, hogy együtt mentünk valahová." A gyermektelen házaspár bizonyos mértékig ugyanúgy rendelkezhet szabad idejével, mint a nem házas ember. A gyermek születésével azonban lényegesen megrövidül szabad idejük. Ha a házasfelek ezután is elsősorban a maguk kedvteléseit igyekeznek kielégíteni, elkezdődnek a súrlódások, veszekedések. Nem szükséges, hogy a házastársak minden szabad idejüket együtt töltsék. Az embernek szüksége van magánéletre ls, s bizonyos kedvtelések, szórakozások nem ls lehetnek minden fél számára alkalmasak. GAZDASÁGI OKOK ÉS HŰTLENSÉG A gazdasági okok nem azért jönnek számításba a házasság felbomlásának okaiként, mert nem elég a kereset — főként, ha mindkét fél keres —, hanem mert a fiatalok nem tudnak gazdálkodni. Rendszerint megtakarított pénz nélkül lépnek házasságra s általában csak addig megy jól a soruk, míg meg nem születik a gyerek. Ekkor aztán előáll a helyzet, — mikor a fiatal anya egy évig otthon marad gyermekével —, hogy egy fizetésből három személynek kell élnie. Megszoktak bizonyos életszínvonalat, ritkán kellett valamiről lemondaniok, most pedig, ha valamit nem vásárolhatnak meg, elkedvetlenednek, összeszólalkoznak, jóllehet ez a helvzet csak átmeneti. Még számos egyéb oka is lehet a házasság felbomlásának. Így például: harmadik személy beavatkozása, a szexuális összhang hiánya, hűtlenség stb. Mivel azonban ezek elemzése meghaladná cikksorozatom kereteit, csak egyről kívánok még szólni: a férfiak és a nők hűtlenségéről. Mindenesetre le kell szögeznem, hogy a hűtlenség általában nem oka a házasság felbomlásának, hanem rendszerint néhány más ok következménye. Az a tény, hogy a hűtlenség csaknem ugyanolyan gyakori a nőknél, mint a férfiaknál, arra enged következtetni, hogy az etikai nevelés terén nemcsak a férfiaknál, hanem a nőknél is komoly fogyatékosságok vannak. ÖNNEVELÉS ÉS PÉLDAADÁS A házastársi és szülői kapcsolatok megszilárdításában továbbra is a legfontosabb szerepe a személyiség nevelésének lesz. Ami ugyanis egyeseknél a házasság felbomlásához vezet, mások szemében csupán elhanyagolható csekélység, vagy legfeljebb olyan tény, amellyel akarva-akaratlanul meg kell békülni, illetve birkózni. Szerfölött fontos továbbá a szülők példaadása, rnivel serdülő gyermekük tőlük tanulja szokásait, az élettel szemben támasztott követelményeit, s így nem utol« sósorban tőlük függ, hogy állja meg a helyét, ha szembe találja magát az élet buktatóival. Dr. FRANTIŠEK PÁVEK LEGJOBB a telepes villanyborotva a TOURIST — HOLIT Bárhol, szappan nélkül áram nélkül borotválkozhat Kapható az ELEKTRO szaküzleteiben. OF-450