Új Szó, 1966. augusztus (19. évfolyam, 210-240. szám)

1966-08-05 / 214. szám, péntek

Gábor József esete a nemzeti bizottsággal ® Amikor az örökség bonyodalmakat okoz €> Az előírás betűje va

gy szelleme a fontos? <§ Hogyan születik a mellőzöttség, a sérelem érzése? Mielőtt Gábor József esetét ecsetelném, megkérem a kedves olvasót, vegye elő minden igazságérzetét, képzelje magát egy városi nemzeti bizottsági tanácstag helyébe és döntsön a következő kérdésben: egy lakásigénylő házat örökölt, de ezt nem hajlandó a nemzeti bizottság rendelkezésére bocsájtani, beköltözni sem akar, hanem el szeretné adni, s emellett jogot formál magának arra, hogy neki állami lakást .utaljanak ki. Jogos-e a követelménye, vagy sem? Máris hallom az olvasó igazságérzetének felháborodását: Micsoda?! Háza van, keresni akar rajta, és még az állam adjon neki lakást? Olyan nincs! Kihúzni a nevét a sorrendből! Nemcsak az olvasó, de minden becsületes tanácstag így gondolkozna és igaza tudatában a lakásigénylő elleni szavazatra emelné kezét. Én is így tennék. Csakhogy én nem vagyok tanácstag, hanem riporter, annak pedig nem a szavazás, hanem az utánajárás a dolga, így hát utánajártam a lakásigénylő „háztulajdonos" esetének. Olvassák el helyszíni tudósításomat, s azután, kérem, szavazzanak ugyanebben a kérdésben újból. Kíváncsi vagyok az eredményre. Ha ezt János bácsi tudta volna Az öreg Gábor János három évvel ezelőtt örökre lehunyta szemét. Dehogy gondolhatta akkoriban, mennyi bonyodalmat okoz azzal, hogy apró viskóját Józsi fiára hagyta. Hagyott volna János bácsi hattagú családdal küszködő fiának palotát is, vagy legalább egy villát, esetleg családi házat, de nem hagyhatott, mert nem volt neki. Csak egy fából ácsolt viskója volt, amelynek kétszer két lépésnyi pitvarából egy ötször négyméteres szobácskába lép az ember, de csak akkor, ha meghajol, mert különben a gerendába veri a fejét. A picike ablakokon beszűrődő gyér fényben ls világosan látható, hogy Gábor János ezzel az örökséggel vajmi keveset segített — legjobb akarata mellett Is — fiának, menyének, négy unokájának. Ha tudta volna, hogy ezért az apró helyiségért fiát kitörlik a lakásIgénylők sorából, bezzeg meggondolta volna, kire hagyta szobácskáját. Az örökös Gábor József, a viskó örököse nyolc éve kérvényezi az új lakást a Rimaszombati Városi NB-nél: Jogosan kérvényezi, hiszen az ő kocsikísérői és felesége takarítónői fizetéséből négy gyerek mellett szövetkezeti lakásra nem telik. Jelenlegi lakhelye konyhának használt előszobából és két boltíves, DB nedves, penészesfalú, a nagyobbik leány kelengye-bútorával , 5. zsúfolt helyiségből áll. Naphosszat nyitva áll a kicsi ablak. 5

de a dohos levegő csak nem hagyja el a lakást. Gábor József fejlődő gyermekei egészségének megvédése érdekében Igényelt 1958-ban új lakást. Évente felújította kérvényét, amelyet a család egészségi helyzetével és a rossz lakással indokolt. A lakáshivatal sorrendjére azonban csak nem került fel. Gábor József jelenlegi lakása egy házrész egyetlen lakhelye. A házrészt a tornaijai özvegy Gyenes Árpádné megvásároľa, hogy fiával egy városban élhessen. Házrészébe azonban nem költözhetett be, mert ott laktak Gáborék. Gáborék lakáskérvénye egy új Indokkal bővült: a háztulajdonos be akar költözni lakásába. Akkor bekerültek a sorrendbe. A 32. helyre, de bekerültek. Azóta a lakáskérvény indoklásánál a tulajdonos igénylése szerepel, s az eredeti indok eltűnt. Lassan, de mégis közeledett a remény. Már a hetedik helyen voltak Gáborék a sorrendben, amikor Gyenes néni fia házat vásárolt, s magához vette édesanyját. A házrész tulajdonosa igényt többé nem támaszthatott, az indok megszűnt a hetedik hely elveszett. Vissza a tizenhetedikre! Pont amikor tizenhárom új lakást osztottak ki. A további fejlemények Gábor József személyéhez és családjához semmi közük sem volt azoknak az eseményeknek, amelyek elvették lakás-reményét és visszataszították a 17. helyre. Elvégre, ha Gyenes néni Tornaijáról rimaszombati fiához költözik — az mitsem változtat a Gábor-lakás nedvességén, a gyermekek számán, s azon, hogy a poros munkát végző munkásembernek nincs egy fürdőszobája, amely után oly rég vágyódik... Gáborék reményevesztett elkeseredésükben panaszt emeltek a köztársasági elnöki irodán^ mert úgy vélték, hogy rosszakaratúan mellőzik őket. Pedig akkor rosszakaratról, mellőzésről, azt hiszem, nem volt szó. Csak kegyetlen véletlenről és a lakáskérvény Indoklásának merev, betű szerinti értelmezéséről. Ám a panasztétel után változott a helyzet. Minden hivatalnak, így a lakáshivatalnak Is, kínos, ha munkájára felsőbb helyen panaszkodnak. Ilyenkor a hivatal legjobb mentsége a törvény, az előírás betűjével igazolni minden tettét. Ez, természetesen, sikerül ls, hiszen törvénysértés nem történt. Ezen felül a tüzetes vizsgálat felfedi, hogy a lakásigénylő háztulajdonos, ingatlannal rendelkezik! Arról a fából ácsolt viskóról van szó, amelyet Gáborék oly szerencsétlenül örököltek, s amelybe mind a hatan képtelenek voltak beköltözni, mert ott el sem fértek volna. Ott állt a viskó lakatlanul. Ki is költözne abba? De nem ez a fontos, hanem az, hogy Gáborék háztulajdonosok, s így nem, hogy a tizenhetedik hely nem illeti meg őket a lakásigénylők sorrendjében, hanem egyáltalán nem valók oda. Itt kell jól megfogni a paragfrafus, a merev betű lábát, s könnyűszerrel bizonyítható, hogy a panasztevő panaszának az égvilágon semmi, de semmi alapja nincsen, sőt még bűnös ls, mert nem ajánlotta fel a megüresedett helyiséget a nemzeti bizottságnak. így ni. És most szavazz, Igazságszerető tanácstag! A banánhéj, amin el lehet csúszni Ha Gáborék nem becsületes munkásemberek, hanem csavaros eszű ügyeskedők, könnyűszerrel kifogtak volna a görbe paragrafuson. Nagylelkűen felajánlották volna a vitylllót a a nemzeti bizottságnak azzal a feltétellel, hogy lakást kapnak vagy lakást cseréltek volna egy szövetkezeti házat építő emberrel, akinek úgyis mindegy, hogy új lakása átvételéig néhány hetet Gáborék boltíves lakhelyén tölt-e. Csakhát az egyszerű ember nem gondolkozik ilyen fiskális módra. Gáborék így gondolkoztak: Ha mi most lakót veszünk a viskóba, még kevesebb reményünk lesz, hiszen „bérház tulajdonosok" leszünk. (Nem csoda, hogy a tapasztalatok után így gondolkoztak). Amikor a nemzeti bizottságon megígérték, hogy Ilyen esetben rajta maradhatnak a sorrenden — nem hittek a hivatalnak. (Nem csoda, hogy nem hittek). És ez volt az a banánhéj, amelyen elcsúsztak. Eladták a viskót, mert rendbe hozására nem volt pénzük. Az öreg Illés Lászlónak adták el, akinek a rimaszombati „Seregben" lebontották még rosszabb viskóját, s úgyis lakást kellett volna kapnia. 8000 koronát kaptak Gáborék, ami szövetkezeti lakásra nem elég, de a paragrafus megszegésére még sok is. így hát végérvényesen lekerültek a sorrendről. A história még nem ért véget. Ismét megjelent a színen Gyenes néni, a Gábor-lakás törvényes tulajdonosa. Unokája házasodik, el kell hagynia fia házát, hogy helyet csináljon a fiataloknak. Ismét igényli a Gáborlakást. Lehet, hogy ennek ré vén Gáborék ismét felkerülnek a sorrendre? És rossz lakásukat ismét nem veszik tekintetbe? És kezdődik minden újból? Ki tudja? i t i Nem lenne elég nyomdánk papirosa, ha minden lakás-probléma miatt ennyi betűt írnánk le. Ügy vélem azonban, hogv Gáborék esete nem egyedülálló. A nemzeti bizottságoknak — nemcsak Rimaszombatban — sokszor kell néhány szavas Indokolás alapján döntést hozni hasonló esetekben. A kezét szavazásra emelő tanácstag nem láthat minden esetben a kérdés minden összefüggésébe, hiszen ezernyi a probléma. De aki előterjeszti a javaslatot, annak a való helyzetet közelebbről kell ismernie, s nem szabadna össze tévesztenie a „ház- és ingatlantulajdonost" olyan munkásemberrel, akinek még az örökölt faviskó kijavítására sincs pénze. Meggyőződésem, hogy a panasztevőnek sem kellene kizárólag azt bizonygatni, miért nincsen igaza, hanem a probléma megoldására is figyelme' kellene fordítani. Az egyszerű emberek nem Ismerik ki ma gukat az előírások tömkelegében, s nem látják mindig helyesen a hátterét annak, ki hogyan jutott lakáshoz. Ilyenkor gvakran a mellőzöttség, a sérelem érzése keletkezik bennük — néha Indokoltan, néha Indokolatlanul. — A népi szervek egyik fontos feladata, hogv e sérelem érzése minél kevesebb embert nyugtalanítson. Éppen azért, mert népi szervek. VILCSEK GÉZA Az Egzotikus Betegségek Központjában • A trópusok romantikája nehézségekkel párosul ® A kígyómarás oka - elővigyázatlanság ® Az összeférhetetlenség is betegség @ Az új vallás neve: Gagarin =

= Polgáraink tízezrei járják be manapság a világot. So~ kan hivatalos küldetésben hónapokon, néha éveken keresztül dolgoznak számukra teljesen szokatlan környezetben, egészségükre gyakran ártalmas éghajlati viszo— nyok között. Társadalmunk ezen dolgozók iránt sem kö— zömbös, gondoskodása rájuk is kiterjed, csakúgy, mint — hazánk valamennyi polgárára. Ezért nem bízza a véletlen= re sorsukat, s megteremti a feltételeket egészségük biztosítására, bárhová is szólítja őket a kötelesség. A PRÁGAI VINOHRADYI KORHÁZ egyik különlegessége az Egzotikus Betegségek Központja. Ide járnak mindazok a szerelők, technikusok, kereskedelmi küldöttek, kulturális dolgozók vagy sportolók, akik távoli országokba, trópusokba, sivatagokba készülnek. Kivizsgálásuk nem lehet formális, mert a távoli utakra csak azok vállalkozhatnak, akikről feltételezhető, hogy beleilleszkedve az új életkörülményekbe, sikerrel dacolnak majd a nehézségekkel és feladataik elvégzése után egészségesen térnek haza. Persze hiányos munkát végeznének az orvosok, ha pácienseik egészségi állapotán nem találva kivetni valót, kijelentenék: „Alkalmas, mehet!" Felületes megállapítás volna ez, ha egyúttal nem volnának tisztában azzal, hogy melyik exotikus országban milyen veszélynek vannak kitéve polgáraink és egyáltalán alkalmasak-e ezeknek a nehézségeknek az elviselésére. Dr. Jaroslav Hovorka, a főorvos helyettese, munkájával kapcsolatos gazdag élményeiről beszél. Nem csoda, hiszen az Egzotikus Betegségek Központját 6 éves fennállása óta csak a közép-csehországi kerületből több mint százezren (tavaly húszezren 1 keresték fel. A kivizsgálásra berendeltek száma évről évre emelkedik, ami azonban nem jelenti, hogy mindenkit alkalmasnak találnak a kiutazásra. A tapasztalatok szerint a kérelmezőknek mintegy 2 százaléka nem bírja ki a tűzpróbát. Az is megtörténik, hogy noha a családfő egészséges, mégsem tölthet hosszabb Időt az egzotikus álllamok valamelyikében, vele utazó feleségének vagy gyermekeinek gyenge szervezete miatt. — Miért ne mehetne egyedül? — kérdezhetné joggal valaki. Az orvosok azonban ragaszkodnak döntésükhöz, mert — amint mondják — a tapasztalat szerint a védőoltásokkal megelőzhető ragályos betegségeknél sokkal komolyabb következményekkel járnak a távol a hazától gyakran fellépő lelki zavarok. Ezek pedig a megszokott családi környezetben könynyebben leküzdhetők. A trópusi tájakra utazó dolgozókat az orvosok mindenekelőtt a higiéniára, helyes táplálkozásra, öltözködésre, életmódjukra vonatkozó értékes tanácsokkal látják el. De lelkileg ls felkészítik őket a lényeges változásokra, a nehézségekre és főleg mindenkit figyelmeztetnek a trópusokon elterjedt tévhitre, mely szerint a járványok leghatékonyabb ellenszere a szeszes ital. — Eleve elveszett, aki beadja derekát az alkoholnak — mondja doktor Hovorka. — Az ilyen ember szervezete a trópusokon aligha képes ellenállni pl. a véredény- és szív- vagy akár a vesebántalmaknak. A LEGELTERJEDTEBB fertőző betegségek egyike a malária. Az ebben a bajban szenvedő 250 millió ember közül évente több mint 3 millió pusztul el szerte a világon. Ezért természetes, hogy az óvintézkedések során mindenekelőtt a maláriára vannak tekintettel az orvosok, mely a kinin és továbbfejlesztett változata, az aminochinolín nevű gyógyszer jóvoltából megelőzhető. De a maláriát terjesztő szúnyogokon kívül a trópusokon másfajták is élnek, amelyek pl. sárgalázt vagy az agyhártyagyulladást terjesztik. Igaz ugyan, hogy ezeknek a betegségeknek van már hathatós ellenszerük. A kígyómarástól az óvintézkedések betartása esetén senkinek sem kell tartania. — A prágai központ fennállása óta erre csupán egy esetben volt példa —! mondja az orvos. Az Is dolgozónk elővigyázatlanságával Indokolható. Indiai lakásán saját örömére skorpiókat tenyésztett. Egy alkalommal visszatérve szolgálati útjáról, megérintette az egyik kiéhezett, látszólag élettelenül heverő csúszómászót, mely váratlanul az ujjába harapott. Természetesen a gyors beavatkozás folytán a harapás következmények nélkül maradt. — Dolgozóink figyelmét a bilbarzía nevű, vízben élő férgekre is felhívjuk — folytatta az orvos. Életképességüket bizonyítja, hogy tojásaik még az ezeréves múmiákban is felfedezhetők. A súlyos vesebántalmakat okozó lárvák fürdés közben a bőrön keresztül jutnak a szervezetbe. Nem véletlen tehát, hogy a dolgozókat nemcsak elutazásuk előtt, hanem szolgálati útjuk leteltével, hazaérkeztükkor a saját, de polgáraink érdekében is gondos orvosi vizsgálatnak vetik alá. Az ellenőrzést a biztonság kedvéért többször is megismétlik. Korszerű gyógyszereinkkel ma már alig okoz nehézséget a tropikus betegségek kikezelése. DE AZÉRT minden óvintézkedés ellenére sem nevezhető problémamentesnek dolgozóink élete a nagy messzeségben. Dr. Hovorka a lelki problémákra gondol, amikor ezt állítja. Polgáraink ugyanis elszigetelten, többnyire kolóniákba tömörülve élnek anélkül, hogy magánéletükben idegenekkel érintkeznének. A forró éghajlat, a megerőltető munka, a megszokott életmódjukban bekövetkezett változások sokszor türelmetlenekké, összeférhetetlenekké teszi őket. Ezzel a helytelen viselkedésükkel gyakran megbontják a kollektívát, megkeserítik a saját és egész környezetük életét. Természetesen mindez munkájuk minőségén ls visszatükröződik. Természetesen polgáraink a trópusokon sem élnek orvosi felügyelet nélkül. Belgyógyászaink és higiénikusaink az ottani lakosság teljes bizalmát élvezik. Sokan kedvező tapasztalataik alapján hazánkban keresnek bajukra gyógyulást. Pl. az a bélpoklos görög asszony is, aki életét a vinohrady! kórház orvosainak köszönheti, vagy az a kalkuttai polgár, aki Idegbaját hosszú ideig kezeltette janské Láznöben. Ittléte alkalmával csehül is megtanult és most tolmácsként tevékenykedik. De az ls megtörténik, hogy a mi dolgozóink szorulnak kórházi ápolásra a trópusokon Hovorka doktor maga Is járt Indiában. Ellenőrzési körútján, Hajdarabadban történt... — Egyik betegünket kórházba szállítottuk — meséli. Felvételekor a beteg a vallása iránt érdeklődő tisztviselőnek kijelentette, hogy nem hivő. Ez a válasz semmiképpen sem elégítette ki az indust. Kérdését többször is megismételte, míg végre a beteg megelégelve a faggatást, tréfásan odavetette: — Gagarinban hiszek. A hivatalnok elégedetten írta be a nyilvántartási könyvbe az új vallás nevét: Gagarin. — A FŰ DOLOG, hogy a beteg a gondos ápolás folytán hamarosan meggyógyult. Hazatértekor többszöri ellenőrzésünk során sem találtunk kivetni valót egészségi állapotán — fejezi be az orvos visszaemlékezéseit. KARDOS MÁRTA