Új Szó, 1966. augusztus (19. évfolyam, 210-240. szám)

1966-08-05 / 214. szám, péntek

Időszerű közgazdasági kérdések Ä földadó fontos közgazdasági tényező A

z új irányítási rendszer értelmében a földadó fontos pénzügyi kapcsolat a mezőgazdasági üzem és a szocialista állam között. A gyakorlati életben ez azt jelenti, hogy az üzem tiszta jövedelmének egy része az állam jövédelmét gyarapítja. Ezzel részben kiegyenlítődnek a jobb, illetve rosszabb körülmények között gazdálkodó szövetkezetek és állami gazdaságok közötti különbségek. Végeredményben a földadó lehetővé teszi a rosszabb körülmények között gazdálkodó üzemeknek, hogy elérjék az élvonalat. A földadó eddigi rendszere ezeket az elveket nem tartotta kellőképpen szem előtt. Sőt, a mezőgazdasági üzemek között nemegyszer elmélyítette a tiszta jövedelem és a realizálása terén észlelt ellentéteket. Úgyszintén nem volt tekintettel a termelés jövedelmezőségére, s emiatt nem hatott progresszíven a termelés fokozására. Az egyforma körülmények között gazdálkodó mezőgazdasági üzemekben a földadó nagyságát illetően gyakran lényeges különbségek mutatkoztak. Így pl. a nižnái szövetkezet 1 hektár után 500, Sókszelőce 470, Nyárasd 454, Egyházkarcsa 140, Szalka 83 korona földadót fizetett, holott az említett üzemek egytől egyig a kukorícatermesztő körzetbe tartoznak, ahol az egy hektár után fizetett földadó átlag 267 korona. Bár igaz, hogy az említett szövetkezetek közül a nižnái szövetkezetben legnagyobb az egy hektárra eső termelés, de oly nehéz körülmények között gazdálkodik, hogy a nagyobb termelési költségek következtében az egy hektárra eső tiszta jövedelem 1228 koronával kevesebb, mint például Nyárasdon. Még kirívóbbak a földadó eddigi rendszerének fogyatékosságai a sókszelőcei szövetkezet esetében, amely magtermesztő gazdaság. Ennek következtében nagy az egy hektárra eső jövedelme de nagyok a termelési költségek is. 1963-ban 7526 korona össztermelést értek el egy hektáron. Ebből azonban a termelési költségek nem kevesebb mint 6747 koronát emésztettek fel. Így a tiszta bevétel 779 korona, s ebből •470 korona az adó. Hasonló aránytalanságok figyelhetők meg a répatermesztő közetekben is. A čéči szövetkezetben például az egy hektárra eső bevétel 1866 korona, Jablonicán 2803 korona, de míg a csécsiek 192 korona földadót fizettek, a jablonicaiak csupán 157 koronát. K

omoly fogyatékosságnak tekintehető továbbá a különbözeti földjáradék évközben történő elvonása, mivel nincs összhangban a bevételek alakulásával és nem függ a termelési költségektől. Ez legjobban a szakosított mezőgazdasági üzemeket sújtotta. A pezinoki szövetkezet például az év első 7 hónapjában kimeríti a termelési költségek 62 százalékát, ezzel szemben az évi bevételnek mindössze 22 százaléka folyik be. A rélei szövetkezet, amely nem is szakosít, az első 7 hónapban kimeríti a költségek felét, míg az évi bevételnek csak 38 százaléka fut be. Az előírások értelmében azonban köteles ez alatt az idö alatt kifizetni az évi földadó 50 százalékát, illetve a maradék részt legkésőbb november 30-ig. Ez az előírás nehéz anyagi helyzetbe hozza a szövetkezetet, amely kénytelen több kölcsönért folyamodni, jóllehet ez sok fölösleges kamatfizetéssel jár. A földadó utolsó részletének kifizetésével a szakosított magtermesztő üzemek is bonyodalmakba keverednek, mert a bevétel átutalására legtöbbször csak a következő évben kerül sor. Az új irányítási rendszer tervezetében a földadó fontos gazdasági tényező, amely lehetővé teszi a kedvezőbb éghajlati viszonyok között gazdálkodó üzemekben keletkező többtermelés egy részének jobb levezetését. A földadó ezután a termőföld optimális kihasználására és gazdaságosabh termelésre ösztönöz. Az új rendszer értelmében a földadó egy része lenne a szilárd tétel, melyet sok évre előre állapítanak meg, a másik, változó része a módosított jövedelem utáni előre megállapított díjszabás. A földadó szilárd tételének — mely lényegesen nagyobb lesz, mint a változó — jelentősége abban rejlik, hogy a termelés fokozására ösztönöz, mivel a termelés bármilyen arányú növekedése esetén is változatlan marad. A földadó behajtásának ez a módszere azonban nem valósítható meg a jelenlegi termelési körzetek szerinti felosztás keretében, mert az egy körzetbe tartozó üzemek fejlettsége között is jelentősek a különbségek. Szükséges, hogy rugalmasabban osszuk fel az üzemeket. A földadó változó részének az a szerepe, hogy szabályozza a haszonjövedelmet, tekintettel az eltérő anyagi-műszaki bázisra és az eddigi direktív irányítási rendszer fogyatékosságaira. A földadó változó részét a módosított bevétel, illetve a bővített újratermelés tételének leszámítása után vetik ki. A változó adóval behajtott eszközöket a felettes szervek (a termelési igazgatóságok és a minisztérium) tartalékalapjaiba utalják át. Ebből az alapból támogatják majd a gyengén gazdálkodó szövetkezeteket, illetve ennek révén távolítják el a különbözeti földjáradék és az előreláthatatlan károk következményeit. A földadó e része azonban sok vitára ad okot. Az egy dolgozóra eső jövedelem alapján kiszámított adórendszer ugyanis — különösen Szlovákiában — többé-kevésbé megkárosítja a szövetkezeteket. Mégpedig azért, mert mint ismeretes, az ipari növények ápolásából például a szövetkezeti tag egész családja kiveszi a részét, a munkavégzés azonban csak egy dolgozóra esik. A háztartásban dolgozó asszonyok sem kerülnek a nyilvántartásba, noha munkájukkal fokozzák a termelést, tehát végeredményben a jövedelmet is. Ennek következtében aránytalanul megnövekszik az egy dolgozóra jutó jövedelem, illetve ezzel összefügően a földadó változó része is. Ogy véljük, hogy a földadó változó részének kivetésénél jobb alapul szolgálna a személyi jövedelmi alap. A

különbözeti földjáradék javasolt elvonási rendszerének, vagyis a földadó új szerkezetének, több előnye van az eddigi elvonási rendszerrel szemben. Elsősorban az, hogy ezek után nemcsak a hozamokat, hanem az anyagi költségeket is figyelembe veszi. Ogy véljük azonban, hogy az élőmunkaköltségekre is tekintettel kell lennie. A Szovjetunióban az idén ilyen adórendszert vezettek be. Az a kolhoz, amely nem éri el a minimális 15 százalékos rentabilitást, fölszabadul az adófizetés terhe alól. Ezen felül azonban a tiszta jövedelem 12 százalékát vonják el adó címén, mégpedig minden üzemre nézve egységesen. Adóteher alá vetik továbbá a béralapot is. Az az üzem, amelyben a havi átlagos jövedelem nem éri el a 60 rubelt, nem fizet adót. A többi esetben a béralapot egységes, 8 százalékos adólevonással terhelik. Ez az adórendszer arra irányul, hogy a kolhoztagok béralapját ne a jövedelem maradéka képezze, hanem szerves egységet képezzen a termelési költségekkel. A különbözeti földjáradék elvonásának célszerűen megválasztott módja és a helyes árpolitika rövid időn belül megszüntetheti a mezőgazdasági termelésben mutatkozó fogyatékosságokat, és a szövetkezeti tagokat a termelés fokozására mozgósíthatja. JOZEF PEKÁR, a Mezőgazdasági ökonómiai Kutatóintézet dolgozója Kereskedelmi kapcsolataink a fejlődő országokkal GAZDASÁGI KAPCSOLATAINKAT A FEJLŐDŐ ORSZÁGOKKAL mint segítséget szoktuk emlegetni. A segítség fogalmának szélesebb értelmezése az, hogy a kereskedelmi és más gazdasági kapcsolatokkal hozzájárulunk a fejlődő országok gazdasági felemelkedéséhez. A szűkebb értelemben vett segítség lényegében azt jelenti, hogy kedvezőbb feltételek mellett nyújtunk hitelt gépek, berendezések vásárlására, mint a folyó kereskedelmi feltételek. A műszaki segítség abban nyilvánul meg, hogy bizonyos időre szakembereket küldünk a fejlődő országokba, akikre otthon ls szükség lenne. A hozzánk érkezőkből pedig műszaki kádereket képezUnk, ösztöndíjat nyújtunk nekik, ahogyan azt a fejlett világ valamennyi országa teszi. A fejlődő országokba Irányuló kivitelünknek a felét gépek és berendezések (a beruházási komplexusokon kívül leginkább közlekedési eszközök, fémmegmunkáló gépek, műszerek, egészségügyi berendezések, mezőgazdasági gépek), tized részét élelmiszeripari termékek és nyersanyagok (elsősorban cukor, maláta, komló), ötöd részét fogyasztási cikkek (főleg textil, üveg, kerámia, apró fémáru, cipő, bőráru) és ötöd részét tüzelőanyagok, anyagok és nyersanyagok (mindenekelőtt acél és vaskohászati termékek) teszik ki. Ezekből az országokból főleg ércet, kaucsukot, gyapotot, gyümölcsöt hozunk be. KERESKEDELMI KAPCSOLATAINK A FEJLŰDŰ ORSZÁGOKKAL LÉNYEGÉBEN KEDVEZŐK SZÁMUNKRA. Mindenekelőtt azért, mert kiviteli cikkeinkért legnagyobb részben olyan nyersanyagokat és mezőgazdasági termékeket kapunk, amelyekből nálunk nincs, vagy kevés van. Nem szabad azonban eltekintenünk néhány problémától. Elsősorban attól, hogy a fejlődő országokba Irányuló kivitelünkben nagy a gépek, ezekben pedig a beruházási berendezések részaránya. Ezek a szállítások szükségszerűen hitelnyújtással járnak, amelynek a feltételei számunkra rosszabbodnak. A gépipari termékek minden csoportjának megvannak a maga eladási feltételei a világpiacon, és a gépeket rövid- vagy hoszszú lejáratú hitel nélkül gyakorlatilag nem lehet eladni. Ugyanígy van, ha ml vásárolunk gépeket és berendezéseket a fejlett tőkésországoktól. Gépkivitelünkből még az a hátrány származik, hogy némely gyártmányunk nagy mértékben anyagigényes, ami csökkenti a kiviteli összetétel előnyét. Ami a minőséget és a műszaki színvonalat illeti, a fejlődő országok piaca ugyanolyan igényessé válik, mint a fejlett tőkésországok piaca. A FEJLŰDŰ ORSZÁGOKBAN GYAKRAN BIZONYTALAN A POLITIKAI HELYZET ÉS SOK GAZDASÁGI NEHÉZSÉGGEL KÜSZKÖDNEK. Eddig azonban nem állott elő olyan helyzet, s előreltáhatóan nem is kerül rá sor, hogy valamely fejlődő ország kormánya az új körülmények között nem tartotta be az egyezményeket és egyoldalúan törölte a hitelkötelezettséget. A fejlődő országoknak saját érdekük, hogy jó kereskedelmi kapcsolatokat tartsanak fel azokkal az országokkal, amelyek segítségükre lehetnek gazdasági problémáik megoldásában. Ezeknek az országoknak a kormányai tudják, hogy fontos számukra a nemzetközi jogi megállapodások betartása. Ezenkívül szükségük van arra és érdekük, hogy biztosítsák a hagyományos termékeik és fejlődő Iparuk gyártmányait. A losonci gépgyár dolgozói, akik Diesel motoros mozdonyokat gyártanak bányaiparunk számára, az év első felében jelentősen túlteljesítették tervezeti feladataikat. Terven felül 1 6011000 korona értékű termelést értek el. (Bacha

n felvétele) A csehszlovák laser hegeszt Korunk egyik legújabb műszaki vívmánya — a laser már pályafutása kezdetén is sikeresen alkalmazható a tudomány és a technika legkülönbözőbb területein. Lasersugár segítségével például egyidejűleg sok tucatnyi rádióhullám és televíziós műsor közvetíthető, a laser vág, méri a mikroszkopikus nagyságú távolságokat. Olyan laser-radart is szerkesztettek, amely pontosan megméri a terepen a távolságokat, sőt alkalmazni kezdik a gyógyászatban is, ahol eszményi sebészkésként használható. Csehszlovákia sem maradt le a laserkutatás terén. Tudósaink többféle lasersugár-gerjesztő berendezést fejlesztettek ki, az egyik legújabb vívmányuk pedig a laserrel működő hegesztőberendezés, amelyet a bratislavai Hegesztési Kutató Intézetben Oldíich Vyjídak mérnök szerkesztett. A berendezés lelke: a rubinkristály A laserhegesztő semmiképpen sem hasonlít a megszokott „klasszikus" hegesztőberendezésekhez: olyan, mint egy mikroszkóp. S valóban, tulajdonképpen arról van szó. Ez a különleges elektronikus berendezés igen bonyolult, bár méretei ezt nem árulják el. A laser szíve egy 6—7 centiméter hosszú s megközelítően 0,5 cm vastag rubin monokristály. A kristály egyik végén átlátszatlan, a másikon félig áteresztő tükör van. A kristály speciális kisülési csőben helyezkedik el. A kondenzátorokban felgyülemlett energia villanászerűen kisül a csőben, s ezzel a kristályban nagy fényenergia gerjesztődik, amely bizonyos intenzitás esetén, „átüt" — áthatol a monokristály félig áteresztő tükrén. Itt aztán fontos szerephez jut a mikroszkóp — nem hiába ehhez hasonló külsejű az egész berendezés. Optikai rendszere segítségével a rubinból kiáramló fényenergia kis pontba koncentrálódik. Az ily módon koncentrált energia a hegesztés helyén több ezer Celsius fok hőmérsékletet ér el, élettartama azonban csupán néhány mii I (másodperc. Mind a két ténynek megvan az előnye: a magas hőmérséklet gyakorlatilag ugyanolyan struktúrájú heget hoz létre, mint az alapanyag, ugyanakkor a rövid időtartam miatt a magas hő nem befolyásolhatja kedvezőtlenül az alapanyagot, nem változtatja meg sajátosságait. A kisüléseket meg lehet ismételni, tehát gyakorlatilag ponthegesztést lehet végezni. A hegesztés helyének a beállítása szintén mikroszkóp segítségével történik. Védekezés a lasersugárzással szemben Vyjídak mérnök hegesztő laserje az elektrotechnikai ipar számára készült s jól érvényesülhet például a félvezetők hegesztésénél, ahol még mindig problémákkal küzdenek. Ez a körülmény Is azt bizonyítja, hogy a laser a jövőben is széles teret fog hódítani. Bár nem a halál sugarairól van szó, a laserrel való munka mégis nagy elővigyázatosságot követel, ezért be kell tartani bizonyos munkabiztonsági szabályokat. Ez a körülmény hátráltatja egyébként a lasernek például a gyógyászatban való szélesebb körű elterjedését is. Megállapították például, hogy azok a kutatók és műszaki dolgozók, akik elsőként kerültek érintkezésbe a laserrel, nem tudatosították mindig a lehetséges következményeket, ennek következtében átfúródásokat állapítottak meg a szaruhártyájukon. Már ma is több biztonsági elvet dolgoztak ki a laserrel végzett munka védelmére. Többek között a laserrel intenzíven megvilágított helyiségben kell dolgozni, hogy a pupilla a lehető legkevésbé szűküljön össze. Védőszemüveget is viselni kell, magasabb energiák esetén pedig védőburkolatot kell igénybe venni. A 3 Joule-n felüli energia a bőrtakarőt ls megkárosíthatja. A sérülés az égési sebekhez hasonlít s a besugárzás energiájától és időtartamától függ. A laserrel sötét falú helyiségben kell dolgozni, hogy a falak ne verjék vissza, inkább nyeljék el az eltévedt sugarakat. A laserrel dolgozóknak állandó orvosi felügyelet alatt kell állniuk. (dó-a) Próbaúton az IL-62-esek 9200 kilométer leszállás nélkül vihetnek majd a gépek Száznyolcvanhat utast Iljusin, a világhírű szovjet repülég-tervező a polgári légi forgalommal foglalkozó szovjet szaklapban közli, hogy próbaúton van nébány IL—62-es típusú Interkontinentális atasszállitó repülőgép. Az fi), négy hajtóműves repülőgép iránt világszerte nagy az érdeklődés. A gép forgalmi sebessége tizezer méteres magasságban 850 kilométer felett van: ha Szemanyaggal maximálisan van ellátva éi 10 tonna árut, illetve poggyászt szállít, akkor 9200 kilométert tehet meg leszállás nélkül. Ebben az esetben egy órai repülésre való tartalék üzemanyag marad meg. Az IL—62-es típusú repülőgép hajtóműveit N. D. Kuznyecov tervezte. A hajtóművek a törzs hátsó részén helyezkednek el, s Igy az ntastér gyakorlatilag zaj- és rezgésmentes. Vízszintes repülésben a gép két hajtómű üzemzavara esetén Is biztonságosan Is tud szállni a legközelebbi repülőtéren. Arra az esetre, ba a repülőgép óceánok felett repfil, minden Öléshez felfújható gumimellényt, az egyes szektorokhoz pedig automatikusan felfújható gumicsónakokat és rádió adó-vevő készüléket mellékelnek. Az fij szovjet interkontinentális repülőgép tetszés szerint berendezhető 85—186 utas számára, akiknek az űt hosszúságától függően — kétszeri, vagy háromszori étkezést biztosítanak. A kezelőszemélyzet öt Ifi: két pilóta egy navigátor, egy rádiós és egy mérnök, akik egy fülkében helyezkednek el a gép orrában. Az IL—62-eseket különböző évszakokban, a legkülönbözőbb időjárási viszonyok között próbálják kl, hogy teljesen megbízható, ellenőrzött repülőgépet bocsáthassanak a szovjet légi forgalom rendelkezésére.