Új Szó, 1966. augusztus (19. évfolyam, 210-240. szám)

1966-08-04 / 213. szám, csütörtök

A

zt hittem, csak én figyelem őket. Később jöttem rá, hogy a nyárikert szinte minden vendége értük .van itt. Mintha önmagukat idézték volna meg e két fiatalban tíz, húsz, harminc év előtti voltukban. Egy-két pohár ital, régi dalok, távoli éjszakai zsongás és visszaérkeztünk, — vissza az ifjúságba. Találgattuk, mit mond most a lány, s a fiú mit felel. Mit rejt a lesütött szem, mit jelent az a finom mozdulat.... Hogyan ismerkedtek meg? Úgy volt, hogy csak meglátta, s máris érezte, hogy elveszett? Vagy hoszszan érlelődött benne az érzés: nem élhet nélküle. És tovább: az első csók... Hogy is volt? Gördül-e végig csalódáskönny a puha arcon? És újra fáj a saját csalódásunk. Lehet, csak egy virágcsokor fáj, amit a férj elfelejtett megvenni az ötödik házassági évfordulóra ... Túl vagyunk rajta és most mégis fáj. Őérte, oki most mosolyog. Szeretnék odamenni a fiúhoz s elmondani: éjszaka, egyszer majd beteg lesz a gyerek, nem alszol, vonaglasz a kíntól, sírsz, de soha ne átkozd meg ezt az éjszakát. Tudd meg már most: a gyerek jobban lesz! És bútorrészlet, igen, az is lesz. És az is előfordul, hogy azt mondod: ma nem mehetünk vendéglőbe, mert takarékoskodnunk kell. De te egy percig se légy szomorú, elmúlik ez is: később kipótoljátok. És azt is tudd, meg, hogy a lányka nem lesz mindig ilyen angyali. Mikor fáradtan hazatér a munkából, talán gyűrött lesz az arca, talán nem csicsereg, mint most, de te lásd így mindig, ahogy ma. És te is, kislány és te is, barátom, sose adjátok el egy pillanatért egymás szerelmét, önmagotokat alázzátok meg testvérem. Ezt mondtuk. Olyanok voltunk, mint o szavalókórus valamelyik görög drámában, amely elmondja a néző gondolatait, érzéseit. Hogy így volt, láttam sok apró jelből. Véletlenül felborult a söröspohár asztalunkon. Egy kövérkés nő a bal hatosból megfogta a pincér karját. — Siessen, törülje le, ráfolyik a kislány ruhájára! És egyszer csak egy csokor rózsa érkezett az asztalukhoz. Küldték. A fiú ki akarta fizetni. - Már kifizették. — Kicsoda? - Valaki . . . A

fiú szétnézett; zavart bosszúság volt az arcán. Aztán egyszerre mindent megértett. Tőlük nem meszsze nagyobb társaság mulatott. Felállt egy férfi, odament hozzájuk, s illedelmesen táncra kérte a fiútól a lányt. A zavart, bosszús kifejezés újra megjelent a fiú arcán, de csak egy pillanatra. Csinos, érett nő érkezett ugyanabból a társaságból s ő meg — furcsa, nem furcsa - a fiút kérte fel. És a társaság mosolyogva figyelte az eseményeket. És figyelték mások is, és elmosolyodtak, mikor megértették, mi történt. A fiú felderült, aztán elpirult és amikor vége volt a táncnak, kedvesen meghajolt a társaság felé. ,W A zenekar is észbekapott közben, és lágyan, sejtelmesen, játszani kezdte, „Legyen a Horváth kertben ..." és mi halkan utánadúdoltuk. E

kkor jelent meg a kapuban egy férfi. Kopott volt és gyanúsan viselkedett. Jött befelé lassú, kimért léptekkel az asztalok között. Kutató tekintettel mért végig mindenkit. Minden asztalt, minden embert megnézett. Néha hirtelen visszafordult, s mereven szegezte rá valakire tekintetét, mintha azt mérlegelné: vajon nem ez az? Ki lehet, és mit akart? Milyen jogon rontja el gyanakvó disznószemével a mi szép esténket? Kit keres? üljön le valamelyik asztalhoz, és ha felismerte az illetőt, hívja ki feltűnés nélkül. A lokál egyik helyiségében valami bankett-féle van. A kis bejáró embereket megfigyelve érettségi találkozónak néztem. Nem akarták beengedni a helyiségbe. Botrányt csapott. Lökdösődött. Fel akartam állni, hogy segítsek eltávolítani a rendbontót. De egyszercsak, egészen váratlanul, véget ért a csetepaté. Guszti, az ősz pincér lépett oda a hetvenkedőhöz, és súgott neki valamit. Az bólintott, és zokszó nélkül indult kifelé. Előttem ment el, láttam az arcát. Mérhetetlen csalódás és keserűség volt ráírva, de olyan nagy, hogy megesett a szívem rajta. Magamhoz szólítottam a pincért. »- Ismeri, Guszti bácsi? — Hogyne, kérem. — Ki volt ez? — Régi vendégem. Kiviszem ezt az üveg bort a jobb hetesbe, aztán elmondom. P

ár perc múlva vissza is tért. Nem ült le, mert tiltja a szabályzat. Beszéd közben tekintete állandóan az asztalok közt kalandozott, nem szólítja-e valaki. — Húsz évvel ezelőtt ismertem meg. Idejárt a menyasszonyával. Olyan kedvesek voltak, mint azok ott ketten a középhármas asztalnál. Tanárember volt a fiú, a lányka, azt hiszem egyetemi hallgató, vagy már ő is tanár, nem emlékszem. Ennivaló kis teremtés volt, az bizonyos. Mindig hozzám jártak, ismertem már az ízlésüket. Szívesen szolgáltam ki őket, mert tudja, ilyen az ember, szereti a szépet. És ők szépek voltak. Egyszer aztán vége lett mindennek... De jövök azonnal, szólítanak. Guszti gyors léptekkel szaladt végig az asztalok között. Magamban tovább szőttem a történetet: Csalódás! A lányt tiltják a szülei. Talán azért is találkoztak mindig a vendéglőben. Hozzákényszerítik - hogy a polgári hóborthoz hű legyek - egy katonatiszthez. De hát egye meg a fene azt a szerelmest, akit hozzá lehet kényszeríteni olyanhoz, akihez nem fűzik érzelmek. Bolond ez a pasas, hogy így elkeseredett? Komám, nem szeretett igazán az a lány, ha hagyta magát hozzá kényszeríteni valakihez. - Negyvennégy nyarán történt - toppant mellém a pincér. — Ilyen szép este volt akkor is, mint most. Talán éppen szombat este. Akkor nem nyitottuk még a kertet, a sötétítés miatt. A lokálban dolgoztunk. A fiú nyolc óra tájban érkezett, konyakot kért, meg újságokat. Hosszan tanulmányozta az étlapot és szólt, hogy tegyek félre egy adag vargabélest a menyasszonyának, lehet, ma késve érkezik. Feljegyeztem a rendelést, félre is tettem az adagot, s a nyakamon is maradt. . . Egy pillanat! Igenis, hozom a számlát. Magamra hagyott. N

em találgattam tovább a történet véget, gondoltam, majd elmondja Guszti. A fiatalokat néztem. Fürkésztem, hogyan viselnék el az efajta tragédiát. A kislány sokat sirna. Hosszú, hoszszú levelet írna a fiúnak, elmondaná benne minden bánatát, de a levél nem érkezne meg a címzetthez. Nem, a kislány annál büszkébb. Talán a környezete sem tudná meg, hogy szenved. Csak az édesanyja kérdezné: mi van veled, Éviké, hogy mostanában olyan szótlan vagy .. . Aztán elmúlna lassan, mert még fiatal és mert az idő begyógyítaná a sebet. A fiú? A fiú erős akaratú, kemény gyereknek látszik. Nem tudna sírni, nem olyan fajta. Egy negyedévi prémiumot biztosan elszalasztana. A főnöke csodálkozva mondaná: Nem értem, mi van ezzel a Bandival, egyik hibát a másik után követi el. Este sokáig sétálna egyedül az utcán. Mikor rájönne, hogy ott sétál, ahol együtt jártak, dühösen hazamenne. „Szentimentális hülye vagy!" — mondaná magában. Otthon fejére húzná a paplant s reggelig álmatlanul forgolódna. Nézem az arcot. És ezzel mindennek vége lenne? Jöhetne az új ideál? Nem! Félév múlva jelentkezne valamelyik munkatelepen, szakállt növesztene és éjszaka, a tábortűznél, a barakkok előtt sokáig beszélgetne bölcs öreg munkásokkal. Es amikor megtalálná az igazit, az első meghitt estén, úgy, ahogy most ennek a lánynak egyéb ügyeit, elmesélné fájdalmasan, de vigasztalódva élete nagy csalódását. — Itt vagyok, instálom! - Érkezik vissza Guszti. <- Szóval a kisasszony nem érkezett meg akkor este. Bombázás volt, kérem. Valahol elfogta a riadó, és soha meg sem találták. A fiú azóta minden este végigjárja a vendéglőket, keresi, egyre keresi. És annak immár tizennyolc éve! Ahogy látni tetszett, megnéz minden hölgyet. kutatja benne a menyasszonyát. Nem hiheti, hogy nincs már. A hit tartja benne a lelket, hogy egyszer mégis megtalálja ... — Rettenetes — mondom megrökönyödve. — Az, instálom szépen. Tetszett látni, be akart törni a terembe. És biztosítom, ha százan védik ajtót, akkor is bejut, ölni tud ilyen állapotban. Odamentem hozzá, s azt mondtam neki: Laci úr, kérem nincsen itt. . Rám nézett, szeme megtelt csalódással, és tetszett látni, el is ment. Hát így volt. Parancsol még valamit? — Valami erősét. — Igenis, hozom instálom. A

szerelmes gyerekek mosolyogtak, az emberek önfeledten szórakoztak, távol pihent, nyugodt álmát aludta a város. És senki sem tudta, senki, csak én, hogy ma, ezen a békés éjszakán itt járt... itt járt a háború ... HUSZÁR NÁNDOR- WWA'AVWVWWJWjvvuvvuwuuwuwuvií Ma épzaka ittjdrt... A gyermekek szexuális nevelése pubertás előtti korban Egy fiatal anya az alábbi kérdéssel fordult hozzánk: „Öt és fél éves fiam gyakran babrálja nemi szervét, s ha egyedül van, vagy azt hiszi, hogy senki se figyeli, játszik vele. Beteges jelenség-e ez, és mit tegyek ellene?" I. A GYERMEK tapintás útján már csecsemő korában megismerkedik mind testrészeivel, mind a környezetében levő tárgyakkal. Mikor a kisfiú nemi szervét tapogatja, ez ugyanolyan jelenség, mintha az orrát fogná meg. Nem kell ezen megütköznünk, másrészt viszont arra kell törekednünk, hogy ne nyíljon rá alkalma. A nemi szerv ingerlése csecsemő korban kellemes és könnyen szokássá válhat, ezt pedig meg kell akadályoznunk. Olykor a csecsemő korban levő lánygyerekeknél is megfigyelhető, hogy combjukkal görcsösen szorítják nemi szervüket s ez nyilván kellemes érzést idéz elő. A fentebbiek nem tekinthetők onániának, csupán rossz szokásnak, amelyről a gyermeket le kell szoktatnunk. Ha a gyermek 4. és 9. életéve között játszik nemi szervével, meg kell különböztetnünk, vajon ezt titokban, vagy más gyermekek társaságában teszi-e. Még ezt sem tekinthetjük nemi aktusnak, hanem inkább játék jellegű tevékenységnek. Magától értetődő, hogy ezt a játékot pubertás előtti korban levő gyermekeknél ls kísérhetik kellemes érzések, amelyek a gyermeket a játék ismétlésére csábítják. Más esetben a nemi szervvel való játék olyan sztereotip jellegű tevékenység, mint a körömrágás, s nem kísérik semmilyen kellemes érzések. Ilyen esetekben a gyermeket mindenekelőtt szóval kell befolyásolnunk. Meg kell magyaráznunk neki, hogy a nemi szerv mindenekelőtt vizelésre, nem pedig játékra való, s hogy az ilyen játékkal egészségének árthat. E rossz szokás megszüntetése a szülőktől sok türelmet és kedvességet, valamint nevelői tapintatot követel meg. Ha ily módon nem sikerül ezt a rossz szokást gyökeresen kiirtanunk, rá kell mutatnunk a közösségre és azokra a személyekre, akiket a gyermek szeret: Mit szólna hozzá Jani barátod, ha megtudná, hogy mit csinálsz (vagy más személy, akihez a gyermek ragaszkodik). Legkevésbé célravezetők ilyen esetekben a testi fenyítések és egyéb dresszúrák. SZÁMOS PEDAGÓGUS, pszichológus és orvos megegyezik abban, hogy a gyermek szexuális nevelését nyomban születésétől kell kezdenünk. J. B. Watson beszámol arról, hogy kutatásai során már hathónapos gyermekeknél is találkozott a maszturbáció vagy onánia eseteivel. A maszturbáció vagy ipszácló (onánia) a tulajdon nemi szervek izgatása nemi kielégülés kiváltása végett. Előfordult mindkét nemű gyermekeknél már életük első évében. Keletkezésük mechanizmusa valószínűleg ugyanaz, mint amely az ujjak szopásához vezet. Egyéves korukig a maszturbáció gyakrabban fordul elő lánygyermeknél, mint fiúknál. A fiúknál eközben erekcióra (merevedés) s mindkét nemű gyermekeknél orgazmusra kerül sor, természetesen az ondó kilövellése nélkül. Dr. Freud bécsi szexuológus és az orosz dr. Arkin annak a véleményének adott kifejezést, hogy a szexualitás magában a gyermek természetében gyökerezik éš nyomban a születés után jelentkezik. A SZEXUÁLIS NEVELÉS elválaszthatatlan része az ember személyisége nevelésének a szó legtágabb értelmében. Nemcsak a nemi életet illető puszta felvilágosítás, hanem a másik ember iránti önzetlen kapcsolatra való nevelés is. A felnőtt ember nemi élete gyermekkorától fogva alakul ki minden lépésében, még ott is, ahol a szülők vagy nevelők nem is gondolnak a szexualitásra. Ha a szülőknek sikerül gyermekeikből egyenes, nemes, becsületes embereket nevelni, ezek a tulajdonságok meg fognak nyilvánulni nemi életükben is. Ha a gyermek a hazugság, önzés, durvaság és gyűlölet légkörében nőtt fel, ez rányomja bélyegét nemi életére is. A nemi kapcsolatot a szeretet nemesíti meg s ezért a szexuális nevelésnek egyúttal az önzetlen szeretetre való nevelésnek ls kell lennie. Ha a gyermek élete első évétől fogva igazi szeretetet tapasztal édesapja, és édesanyja között, tainúja szülői kölcsönös tiszteletének, gyengédségük megnyilvánulásainak, ha környezetében a barátsággal és a rokonszenv megnyilvánulásaival találkozik, a másik nem Iránt! Jövendő kapcsolatának legjobb alapjait veti meg. A gyermeknek legzsengébb korától fogva a férfi és nő egyenrangúságáról való meggyőződésben kell nevelkednie. Már a gyermekek barátságának is mély és őszinte érzelmet kell jelentenie, nem pedig az önös érdekek pillanatnyi megnyilvánulását. A szexuális nevelés a munkára, tisztaságra, egyenességre, igazmondásra és becsületességre való nevelés. A PSZICHOLÓGIAI KUTATÁSOK eredményei arról tanúskodnak, hogy minden célszerű mozdulat, minden gondolat, minden célzatos benyomás valaminő módon hatással van az egész további viselkedésére is. A gyermek maga is korán észreveszi a testi különbségeket, kivált szüleinél, édesanyjánál gyakran a női mell kelti fel figyelmét. Ha aztán később más gyermekek közé kerül, kíváncsisága olykor a maga nemi szerve felé fordul, e szerv kiürítő funkcióival, nevezetesen a vizeléssel kapcsolatban. Kezdetét veszi a gyermek kíváncsiságának Időszaka. A gyermeknek sosem szabad hazudnunk, s a kérdései elől való kitérés a gyermeket arra kényszeríti, hogy nem pedagógiai úton szerezzen információkat. Helytelen a gyermek kérdezősködését azzal a megjegyzéssel elütnünk, hogy ehhez még túl kicsi, hogy ezt még nem tudja megérteni. Választ annak a szülőnek kell adnia, akihez kérdésével a gyermek fordult. A válasznak tárgyilagosnak és rövidnek kell lennie. A gyermek érdeklődése nem irányul különösebben a dolog lényegére. A kérdést alaposan meg kell fontolnunk s arra kell válaszolnunk, ami a kérdés tárgya és semmi szükség részletekbe bocsátkoznunk. A gyermek rendszerint megelégszik egyszerű válasszal ls. A szándékosan helytelen válaszok megrendíthetik a gyermek bizalmát szütői iránt, főként ha a gyermek később meggyőződik arról, hogy szülei becsapták. A SZÜLÖK legfontosabb feladatainak egyike az, hogy nevelésükkel kialakítsák gyermekükben a szégyenérzet gátlásait. A szégyenérzet nem velünk született tulajdonság, hanem a kultúra megteremtette belső gátlás az emberhez méltatlan viselkedéssel vagy olyan cselekedetekkel szemben, amelyek ártalmára vagy kárára lehetnek más embereknek. A nevelésnek a gyermek viselkedését a társadalmi szükségletekhez kell alakítania úgy, hogy viselkedését nemi téren is szüntelenül a szégyenérzet, a szemérem irányítsa és tegye emberibbé. Ha a szülök azt tapasztalják, hogy gyermekük szándékosan lemezteleníti magát, meg kell őrizniük nyugalmukat s nem szabad felkelteni a gyermek figyelmét izgatott viselkedéssel. Nem helyes, ha gyermekeink előtt vetkőződünk, ha a gyermeket ágyunkba vesszük, vagy együtt fürdünk vele. A gyermeket zsenge korától fogva arra kell szoktatnunk, hogy maga ügyeljen a széklet utáni tisztálkodásra és nemi szerve higiéniájára. II. Á GYERMEK ISKOLÁBA LÉPÉSÉVEL változások állnak be addigi életmódjában. A gyermeket számtalan új benyomás éri, amelyek igénybe veszik magasabb idegtevékenységét, Igy aztán nem marad ideje arra, hogy a nemi kérdésekkel foglalkozzék. Ezt az időszakot, amelyben a szexuális élet iránti érdeklődés háttérbe szorult, a „latencia" időszakának nevezzük. A latenciára mindenekelőtt külső hatások, az iskola és a gyermek életében beállott új időszak vannak befolyással. A gyermek szüleinek vagy nevelőinek a latencia időszakában sem szabad pedagógiai hibába esniük. Az elkényeztetés vagy a túlzott szigorúság káros. A szülői tekintélyt támogatnia kell az iskola tekintélyének és viszont. Mivel abból az elvből indulunk ki, hogy a szexuális nevelést nem választhatjuk el az általános neveléstől, érthető, hogy az általános nevelés valamennyi hibája is visszatükröződik az egész emberben, az ember jellemében s később szexuális élete megnyilvánulásaiban is. Abban az esetben, ha a nevelés eszközeivel nem sikerült elérnünk, hogy a gyermek életének ebben az időszakában teljesen megszűnjenek az említett szexuális megnyilvánulások, ajánlatos a pszichológiai tanácsadó vagy a gyermekgyógyász segítségét kérni. Dr. ĽUDOVÍT REPÁŇ S Z U L Ö K, NEVELŐK F Ó R U M A