Új Szó, 1966. augusztus (19. évfolyam, 210-240. szám)

1966-08-30 / 239. szám, kedd

I CSEMPEGYÁRTÓK II. Assurna-Syrpala képmása a gyárfalon ® Rakocsempék az USA-ban © Minek kell a csempegyártáshoz mágnes? Gyermekkorom kedves játékszereinek egyike volt az utcára kidobott építkezési törmelék között talált csempedarab. Kisebb részekre törve, a környező pocsolyákban a lapos kavicsoknál is jobban lehetett velük „békát ugratni". Ez, és ezzel kapcsolatos gyermekkori élmények százai ötlöttek föl bennem nemrég, amikor a nyugatcsehországi Rakovník melletti világhírű Rakó kerámiagyár területére léptem. A gyár öt kéménye egy-egy hegyes mutatóujjként mered az égbolt felé. Ha nem így lenne, aligha venné alaposabb szemlélődés nélkül valaki is észre a környező örökzöld erdők között e külföldön is nagyrabecsült gyárat. Hogy nem túlzás ez az utóbbi megállapítás, arra Veselý igazgató íróasztala a ta nú, ahová nap nap után újabb és újabb határokon túlról érkezett megrendelések kerülnek. A gyárudvaron a gépek zümmögése helyett váratlan meglepetés fogad. Az irodaépület falán annak a párizsi Louireban őrzött fali reliefnek kisebbített mását pillantottam meg, amely II. Assurna Syrpala aszszír uralkodó arcmását őrizte meg az utókor számára. Csodálkozva tekintek Veselý mér nőkre. Elérti pillantásöm: — Második Assurna Syrpala körülbelül 2700 évvel ezelőtt uralkodott. A tudományok és művészetek, de különösen a kerámiagyártás nagy támogatója volt. Ha jobban megnézi a rtiliéfet, azon is éppen egy kerámiaedényt tart a kezében — mondja, majd rövid szünet után kissé büszkélkedve teszi hozzá: — A kerámiaipar a legősibb mesterségek egyike. Csaknem olyan idős, mint maga az emberiség . .. Ma természetesen, ez az iparág is nagyon szerteágazó már. A múltba merengésből az alig néhány méterre tőlünk felhangzó mozdonyfütty zökkent vissza a jelenbe. — Újabb szállítmány indul világgá, — int kísérőm a sípolás Irányába. — Világgá? — Igen. Gyártmányaink kilencven százaléka exportra készül. Csak egy példát említek: Az Amerikai Egyesült Államok számos városában az itt készített padlókockákkal és csempékkel vannak kirakva a földalatti vasutak megállói. A padlókockák és csempék A csempegyar esztétikai kivitelezésük révén egyre nagyobb jelentőséggel bírnak a korszerű építészetben. Például az iskolákban, kórházakban, vagy a rendkívüli tisztaságot igénylő gyárakban és más munkaterületeken azért használják őket, mert gyorsan és egyszerűen tisztán tarthatók. Hazánkban mindössze három helyen: itt Rakovníkban, továbbá Horní Bŕizán éi Podboranyn foglalkoznak e keresett építkezési cikk gyártásával. Az óriási külföldi kereslet után nem csoda tehát, ha a termelés fennmaradó tíz százaléka távolról sem elégíti ki a hazai szükségleteket. Veselý igazgató szerint ha a Rakov-gyár mai teljesítményének kétszeresét nyújtaná, akkor is maradék nélkül elkelne az At>surna Syrpala védjegyű kerámiatermék. A jelenlegi napi teljesítmény felől érdeklődve első pillanatban hihetetlennek tűnő aditokkal válaszol: — Váltásonként körülbelül kilencezer négyzetméternyi csempét és négyezer négyzetméternyi padlókockát gyártunk. Természetesen mindkét érték kétszerese számítandó, hiszen két műszakban dolgozunk. Hogyan készülnek e különböző színű és méretű kockák tízezrei? A gyártási folyamat egy kívülállónak talán nagyon egyszerűnek tűnik. Ez azonban csupán látsnat. Nagy szaktudásra és egyes részlegeken még ennél is nagyobb gyakorlatra van szükség. Előfordulhat például, hogy a finom szemcsékké zúzott agyaport padlókockákká préselő gép kezelőjének nem jár elég szaporán a keze. Ilyenkor fönnakadás, kellemetlen kockatorlódás állhat be. — Melyik a gyártás leglényegesebb szakasza? — érdeklődöm kísérőmtől. — A kiégetés a legigényesebb munka. A különböző színű kockák ugyanis különböző ideig és más más hőfokon válnak csaknnm száz százalékosén vízállókká. Sokéves gyakorlatra van szükség ahhoz, hogy valaki megfelelően tudja szabályozni ezeknek a nyolcvan méter hosszú alagútkemencéknek a hőfokát. — Mikor mondható sikerültnek az égetés? — Ha a „tunelből kikerülő kockának tiszta, fémszerű csengése van. Ezt szabad füllel meghatározni bizony nem tudja akárki. A csemperészleg felé haladva a gyárudvaron egy nagy halom ökölnyi nagyságú, gömbölyű „kavicsra" mutat Veselý igazgató. Ez a gyár egyetlen importált nyersanyaga. A dán és holland tengerparton bányásszák, itt Rakovníkban pedig a hatalmas forgó dobokban a csempék alapanyaga — az agyagtömbök összezúzása történik ezek segítségével. A forgó dobokból két hatalmas patkómágnes fölött folyik ki a vízzel hígított agyagpép. — M^nek kell a csempegyártáshoz mágnes? — Az agyagban található féinszemcséket szűrjük ki a mágnesek segítségével. Ha nem tennénk így, a festésnél sötét foltokat kapnánk azokon a helyeken, ahol a bentmaradt vas a felületre kerülne. Az agyagos pépből az egykori prések helyett nagyon korszerűen távolítják el a vizet. Magas hőfokú kamrákba vezetik, ahol a víz — gőz formájában távozik el a masszából, míg a száraz szürke agyagpor futószalagon jut a formaprésekbe. Ezt a berendezést — amely a maga nemében sokáig egyedülálló volt egész Európában — egy automata irányító központból vezérlik. Apró, piros villanykörték jelzik, vajon minden berendezés hiba nélkül működik-e? A két technikus pedig csak rápillant a műszerek egyikére és tudja, elegendő magas-e a kamra hőfoka, mennyi a kicsapódott pára, nem kell-e pótolni az üzemanyagot... A csempéket a padlókockáktól eltérően villanykemencékben égetik és speciális festőgépeken vezetik át, ahol a megrendeléseknek megfelelően fehér, elefántcsont, fekete, barna, rózsaszín vagy más színt kap a tízezerszámra készülő csempe. — Ha II Assurna Syrpala élne, és látná ezt a mai nagyarányú termelést, bizonyára elégedett lenne — mondja mosolyogva Veselý igazgató, amikor újra a gyárudvarra érünk. Igaza van. Ráaadásul csempegyáraink tudománvos labroatóriumainak és kutató'ntézeteinek alkalmazottai egvre újabb és korszerűbb előállítási lehetőségeket keresnek, hogy kielégítsék az építészek és tervezők művészi igényeit. Ezzel egyidőben azonban azok alkotó munkásságát is új ötletek keresésére sarkallják. MIKLÓSI PÉTER Kerekek helyett hajtócsavar A mai traktorok és mezőgazdasági gépek nagyobbrészt kerekeken vagy lánctalpakon mozognak. A kutatók az egész világon azonban a mozgás más lehetőségeivel is •foglalkoznak. A mezőgazdaság gépesítésével és villamosításával foglalkozó varsói intézet munkatársainak érdeklődését újabban egy új lehetőség — a csigacsavar, Illetve az ennek segítségével való mozgás — keltette fel. Kerekek vagy lánctalpak helyett két gördülő csavarral látták el a járművet, amelyek a traktor hosszanti tengelyével párhuzamosan elhelyezkedő saját hosszanti tengelyük körül forognak. Tulajdonképpen olyan csövekről van szó, amelyek elől s hátul is le vannak zárva; kerületükön menet van. Ez a menet forgás közben bevágódik a talajba s lehetővé teszi a jármű előrehaladását. Hol érvényesülhetnek az Ilyen megoldású traktorok, esetleg más járművek? Elsősorban sáros terepen. A konstruktőrök szerint vízen is, mivel az üreges csavar ebben az esetben mint úszó s egyúttal mint hajócsavar „működne". Alkalmazható lenne tehát nemcsak a sáros, mocsaras terepen végzett munkáknál, hanem a vízi ültetvényeken s egyéb bonyolult talajfeltételek esetén is. A konstruktőrök már elkészítették az új jármű 1:10 méretű modelljét, amely bevált. A prototípust 4—5 méter hosszúra tervezik — Ilyen hosszúak lesznek ugyanis a gördülő csavarok. Az 50 lóerős motor sáros talajon óránként 10 kilométeres sebesség elérését tPszi lehetővé. (d) Új erőmüvek a Moldván Dél-Csehország bővelkedik folyókban, tavakban és gazdag csapadékban. Nincs itt hiány vízben. A Moldva (Vltava) folyón ma három mesterséges tenger — három hatalmas vízerőmű (Lipno, Őrlik, Slapy) hasznosítja a vízi energia nagy részét. A folyam azonban még mindig nem adja át maradéktalanul energiáját. A dél-csehországi vízgazdászok egymilliárd, ez ideig nem hasznosított köbméterre becsülik a Moldva víztartalékait. A folyó maximális kihasználását a vízi építkezések zárt rendszerének a létrehozása biztosítaná. Az előkészületben levő tervek a következőket árulják el: Český Krumlov közelében nagy duzzasztógát épül. Fölötte 45 km hosszú s több mint B kilométer széles mesterséges tó keletkezik. Ez a víztároló egyetlen nagy tóvá egyesül az eddigi vyšebrodi tárolóval. A Český Kruinlov-i duzzasztógát tervezői nyomócsöves rendszer segítségével össze akarják kapcsolni a krunilovi víztárolót a lipnóival, a víz tehát ismét visszatérne Lipnőba, hogy újból átadja erejét a lipnói és a jövő krumlovi erőmű turbináinak. A moldvai vízlépcső további foka a Dívfií Kámen melletti völgyzáró gát lesz, a harmadik pedig Hénkovice mellett létesül. Az érdekes vízgazdasági tervek az 1900—1985-ös -években valósulnának meg. A három új vízierőmű évi 25 000 vagon szén megtakarítását eredményezné. (d) Kétféle áramú mozdony A plzeňi Skoda szakágazati vállalatban E 3 jelzés alatt megszületett az első csehszlovák kétféle áramú mozdony. Az a különlegessége, hogy mind egyenárammal, mind váltóárammal táplált villamosított vonalakon közlekedhet. A prototípust fokozatosan kipróbálják a Plzeň—Nepomuky váltóáramú vasútvonalon és a Velím melletti vasúti próbapályán, később pedig a Szovjetunióban is, A Szovjetunió lesz az új mozdonyok egyik vásárlóin Nagy keletje van a dinnyének (Németh J. felv.

j (15) — Hót miért, szerinted? — Leselkedsz utánc m. Kíváncsi vagy a szeretőmre. Láttad már a szeretőm? — Még nem. — Megnyugtatlak, nem is fogod látni. Nincs szeretőm. Elkoptathatod a lábad, meresztheted a szemed, semmit nem érsz el vele. Más asszony nem volt rajtad kívül a karomban. Ez a köszönet érte! — Hazudsz, mint mindig. Megcsaltál, mert soha nem szerettél. — Eszter! — A földünket szeretted. A vagyonunk kellett. De jegyezd meg jól, nélkülem semmid sincs, Bátor Elemér! Gúnnyal ejtette ki a nevem, amely nem engem illetett, az apósomat. Mintha mellbe vágott volna! Vér tódult a fejembe, elsötétült szemem előtt a világ, az járt az eszemben, hogy most mindjárt megfojtom. Mert mi mást is érdemel az a feleség, aki a falu irigyeivel vágja oda az urának, hogy rendes neve sincs? ösztönösen megérezhette, mit forralok ellene, mert sarkonfordult és beszaladt a házba. Én meg a számban összegyűlt keserű nyállal utána. A szobánkban kaparintottam a kezembe. — Mit mondtál, hogyan ejtetted ki a nevem? — ráztam meg. — Sehogy - költözött rémület a szemébe. — Ki vagyok én neked, Bátor Elemér? — Áruld el a szeretőd nevét, akkor ne n leszel az — hajtotta a magáét és én olyan erővel szorítottam a falhoz, hogy felsikoltott. Nagy zajt csaphattunk, mert a fiam felsírt, észheztérített, egyébként talán úgy megütöm a feleségemet, hogy vége. Kábultan támolyogtam ki az udvarra, s onnan tovább a mezőre. Már csak néhányan arattak, a dombokon és a laposabb részeken keresztek sorakoztak, a dűlőút porában lovas-és ökrös szekerek úsztak. Egészen az erdő aljáig mentem, s leheveredtem a tisztáson a szamócaszagú fűre. Fejem fölött méhek zümmögtek, egy öreg fa kérgén harkály kopácsolt, az erdő mélyében pedig kakukk fűzte hangszalagjára az éveket. Lehunytam a szemem, fonnyadt fűszálat rágtam, úgy töprengtem a sorsomon. Annyira neki keseredtem, hogy nem bántam volna, ha mindjárt rám szakad a világ. Mert az életemnek befellegzett. Kellett Eszterrel a föld, a csinos kis gazgaság, a hatablakos ház, s íme a következménye . .. Ahogy telnek a hetek, a hónapok és az évek, úgy érzem egyre üresebbnek a lelkemet, a napjaimat. Nagy parádéval bevonultam a legnagyobb gazda udvarába és ozzal a hittel, hogy egyszer s mindenkorra megszabadulok addigi életem napszámos, részarató világától - gazda leszek. S mi történt? Apósommal, anyósommal tessék-lássék barátságban elünk a búzakazal leégése óta, a fiam csak látszólag békítette meg őket, s a mai napon a feleségemmel is holtpontra jutottam. Vadul megráztam, falhoz szorítottam, tudomás-ára adtam, hogy gyűlölni is tudom. Lehet, szülei heccelik ellenem, ők mérgezik az életünket. Ha pedig ez így van, akkor vállalnom kell a szégyent s el kell hagynom a hatablakos házat. Vissza kell térnem az anyai örökségbe, palotából a kunyhóba, Eszter nénémhez. De mi tévő leszek tovább? A faluban nem maradhatok, mert akitói legjobb barátai is elpártoltak, mit kezdhet magában? Legénycimboráim az esküvőnk után felmondták a barátságot. Idegen edtek tőlem, nem akartak találkozni velem, szégyellték talán, hogy ők szegények maradtak, én meg gazdag lettem. Én se erőltettem tovább a cimboraságot. A nagyokhoz húztam, de azok meg nem fogadtak maguk közé, mindig az apósomra, vagy a feleségemre hullt a fény, én csak az árnyékukban álltam. Lenne egy elfogadható megoldás. Ha szedném a sátorfámat és eltűnnék az országban. Csehország, vagy a színtiszta szlovák vidék magyar ember számára jó rejtekhely. Akinek baja van, mind ott talál menedéket. Köd előtte, köd utána . . . Igen ám, de nekem a menekülés se könnyű. A fiamat szeretem, szívemnez nőtt, a másik is útban van. Ha vonatra ülnék, a bíróság kerestetne és magas székből mérné rám a büntetést. ^íogy egyre jobban elmélyültem a menekülés gondolatában, úgy tornyosultak előttem az akadályok. Végül megtorpantam. Elvetettem a megfutamodás tervét. Ne szaladjak, míg nem kergetnek. Ezt okoskodtam ki és lesepertem magamról a füvet, indultam vissza a faluba. Az úton rémképek kínoztak. Többféleképpen is elképzeltem magamban a fogadtatásomat, a visszatérésemet, de egyszer se úgy, hogy a feleségem ölelő karja fogadott volna. Az ajtó zárva volt, hiába dörömböltem, senki nem hallotta, senki nem nyitotta ki, mindenki elbújt előlem, senkivel se találkoztam, senkit nem is láttam a házban, vagy az udvaron, csak szánalmas magamat az ajtófélfához dőlve. A kertek felől húzódtam be az udvarba, bátortalanul, szorongó érzéssel, mert nem lesz egyszerű a kilincsre tenni a kezemet, a feleségem szemébe nézni és mindent úgy csinálni, hogy az öregek semmit ne vegyenek észre. Azzal bátorítottam magam, hogy a fiamhoz és a feleségemhez megyek vissza, nincs helye a félelemnek és a bizonytalanságnak. Mintha semmi se történt volna, úgy tettem rá a kilincsre a kezemet. S az ajtó nyílásával egyszerre mázsós kő esett le a szívemről. (Folytatjuk)