Új Szó, 1966. augusztus (19. évfolyam, 210-240. szám)

1966-08-28 / 237. szám, vasárnap

A Slovnaft a számadatok tükrében LEGNAGYOBB vegyipari kombinátunk születési bizonyítványában az 1950. év szerepel. Ekkor kezdtfk meg a Bratislava melletti Farkas torokban a Slovnaft építését. Most, amikor a gigászi kombinát dolgozói az építkezések első szakaszának befejezését únneplik, mégis a kilencedik évfordulóról beszélnek, mert csak 1957-ben alakult ki a vállalat felépítésének új kon npciója, »mely a szovjet kőolaj bázisra támaszkodva az eredetileg tervezett üzem 32-szeres kapacitását irányozta elő Kezdetben 150 hektár terület beépítésével számoltak a tervezők, ma már 600 hektárról beszélnek. Az építkezés első szakaszában már 235,7 hektáron terülnek el a különböző olajfinomító és petrolkémiai berendezések. 1956-ban mindössze 4 millió koronát fordítottak a beruházásokra, négy évvel később már minden munkanapon 1 160 000 koronát. MIRE FORDÍTOTTAK ezt a tömérdek pénzt? 53,2 százalékát a technológiai berendezések felépítésére, 16,4 százalékát az energetikai berendezésekre, 10,3 százalékát a közlekedési berendezésekre, 13,2 százalékát pedig a kiegészítő és segédberendezésekre. Érdekes képet nyújtanak a feladatok nagy méreteiről és Igényességéről a technológiai berendezésekre vonatkozó számadatok is: a gépi és technológiai berendezések összsúlyát 70 000 tonnára becsülik, a különböző méretű csővezetékek kétezer kilométer hosszúak, a különféle dimenziójú beépített armatúrák száma mintegy 75 ezer, a felhasznált elektrokábelek hossza megközelíti az ezer métert. A kombináthoz több mint 50 km vasúti vágány és 105 km út tartozik. A védő földgátak építésére 133 000 köbméter földanyagot használtak lel, a betonfalak 330 000 köb méter, a téglafalak pedig kb. 65 000 köbméter anyagot emésztettek fel. A kombinát épületeinek nagy része már elkészült. Termeli a kenőolajokat, a motorhajtóanyagokat, a fűtőolajat, s elkészültek a gázok feldolgozására szolgáló részlegek is. A közeljövőben megkezdik a petrolkémiai termelést. A Slovnaft Ily módon valóban modern kombináttá válik: a kőolajat már nemcsak hajtóanyaggá és olajokká dolgozza fel, hanem kémiai termékeket is előállít belőle. A petrolkémiai termelés objektumai az építkezés második szakaszának részét képezik. Az új termékek (polietilén, etilbenzin, fenol stb.) elősegítik a különféle műanyagok fokozott gyártását. A SLOVNAFTOT több országos elsőség is megilleti: több mint 80 fajta terméket gyárt, a benzin, a petróleum, a motorgázolaj, a fűtő- és kenőolajok termeléséből pedig több mint ötven százalékkal részesedik. (dósa) VÍKENDHAZAK A BUKOVECI TOPARTON • A llok az ipolysági Ipoly utcában és nézem a kátyús úton /A bukdácsoló külföldi gépkocsikat. Lépésben haladnak, né" ' ha tengelyig zökkennek a förtelmes rossz úton. java részük lengyel, de akadnak németek, franciák is. A gépkocsivezető — a jámborabb fajta — a fejét csóválja, a vérmesebbek szitkozódnak. Szerencse, hogy idegen nyelven ... Ipolyságon át halad a Varsó—Krakkó—Budapest felé vezető nemzetközi útvonal. A lengyel turisták ezen az úton jutnak el Bukarestbe, Szófiába és Belgrádba is. A főútvonal nem is rossz, de az Ipoly hídja előtt le kell térniük és ezeken a kátyúkon át folytatják útjukat Szlovák gyarmat — a határállomás felé. Ipolyság a csehszlovák—magyar határon az egyik hivatalosan elismert határállomás, átkelőhely. Csak érthetetlen korlátozásokkal... Soha semminemű tájékoztatásban még nem olvastam és nem értesültem arról, hogy ezen a határállomáson nem kelhet át bárki. Mégis így van. lőre nem engedélyezik ... Majd ha felépül az új, minden igényt kielégítő vámház ... — Mikorra várható? — Talán két éven belül... — És addig? — Addig? A lengyel turistákat (és más országbelieket is — a cikkíró megjegyzése) Szlovákgyarmat felé irányítjuk ... Ez az út 70—80 km többletet lóképpen felkészülve a turisták méltó fogadására. De a felkészülésről csak akkor lehet szó, ha megnyílik a határ. Addig egyszerűen nincs mire felkészülni. A helyzet alapos elemzése után bevallhatjuk, hogy nem az útlevélkezelésről van szó. Hisz a magyar és csehszlovák állampolgárok betétlapját (ezzel utaznak a lengyelek is!) ugyancsak a vámosok kezelik. Ez a lengyelek esetében annyival egyszerűbb, hogy csak á t utaznak hazánkon. Az ügyekben jártas egyből megérti mi a különbség a kiutazás, beutazás és az átutazás között ... A vámőr, Rudolf Nevidanskjr keserűen jegyzi meg: — Azt gondolják, nem lenne egyszerűbb lekezelnem az útle• Külföldi turisták terelőűton IDEGENFORGALOM IPOLYSÁGI AKADÁLYOKKAL | A vámház épülete közös: az egyik helyiségben a csehszlovák, a másikbdin a magyar szervek intézik a formalitásokat. Még az sem mondható, hogy e két helyiséget ajtó választja el egymástól, mert ez az ajtó állandóan tárva-nyitva. De csak a csehszlovák és a magyar állampolgárok előtt. Amint ángyéi vagy más turisták érkeznek — és érkeznek szép számmal — a csehszlovák oldalon visszafordítják. Vajon miért? A kérdést az ipolysági vámházban Rudolf Nevidansky vámőrnek teszem fel. — Nem vagyunk rá felkészülve ... így hangzik a válasz és néhány vérszegény érv, melyekkel nyilvánosan foglalkozni sem érdemes. A lényeg azonban valóban a felkészületlenség. A határállomáson csehszlovák részről nincs útlevélkezelő, csak vámos. Ez hát az akadálya annak, hogy a lengyel turisták is átkelhessenek Ipolyságon Magyarországra, onnan esetleg Romániába, Jugoszláviába és Bulgáriába. — A felsőbb szervek egyejelent. Nem beszélve arról, hogy a turistákkal nagyon nehéz megértetni e tilalom okát. És nem is lehet! Rudolf Nevidansky elmondja, hogy naponta átlag harminc gépkocsit fordítanak vissza. Gyorsan számolok: a turistaidényt szerényen három hónapra zsugorítom. Ez összesen kétezerhétszáz gépkocsi... Egy gépkocsiban átlag 3—4 személy utazik. Három hónap alatt tehát — szerényen számítva is — tízezer személy útját nehezítjük és hosszabbítjuk meg hetven-nyolcvan kilométerrel. Egyszerűen azért, mert nem vagyunk rá felkészülve ... A beszélgetésnél jelen van Szógel István, a városi nemzeti bizottság elnöke, aki egyben az idegenforgalom fejlesztésével foglalkozó járási bizottság elnöke is. — Számtalan javaslatot tettünk, hogy a határt megnyithassuk a lengyel és más külföldi turisták előtt. Eddig minden javaslatunk süket fülekre talált... Tény az, hogy pillanatnyilag a vámház és a város nincs kelveleket, mint valakit visszaküldenem?l Amíg egy egy érkezőnek megmagyarázom, hogy itt sajnos nem lépheti át a határt és további 40 km-rel meg kell toldani az útját, addig öt útlevelet lekezelek... Persze, az idegenforgalom nem csupán az átlépés engedélyezését jelenti. A városnak is fel kell készülnie arra, hogy a turisták egy-egy napot, éjszakát ott töltenek ... Szógel István nyomban tájékoztat: — Egyetlen szállodánk van ugyan, de egy volt szállodát turistaszállónak rendezünk be — akár egy héten belül... Ha ez nem elég, a most felépült stadion klubhelyiségeiben újabb turistaszállót rendezünk be. A közelbe tervezünk autocampingot is. A csárdát szolgáló szép főberendezést már meg is rendeltük... Sőt, tovább megyek! Ha úgy tűnne, m m m A Jézetünk szerint a jelenlegi akadályok nem leküzdhetet/\# lenek. Csupán szorosabb összefogás és a probléma fontosságának megfelelő hozzáállás szükséges hozzá. S ezt az idegenforgalom gazdasági szempontján túl köztársaságunk jó hírneve és a népek közeledésének megkönnyítése is szükségessé teszi. ZSILKA LÁSZLÓ (G. Bodnár - CTK f^lv.) hogy a város üzlethálózata szűknek bizonyul, nyithatunk újabb üzleteket is! Lényegében senki sem ad kielégítő magyarázatot arra, miért nem nyílik meg a sorompó más állampolgárok számára is. És a vámház, az egyik indok? Földszinti helyiségeiben tágas, takaros irodahelyiségek fogadják az erre utazókat. Nem egy reprezentatív épület, de éppen szégyenkezésre se ád okot. Az idegenekben korántsem a vámház, inkább a tilalom kelti a kellemetlen, maradandó benyomást... És ez az, ami számunkra se lehet közömbös! S ha már itt tartunk, külön is szólni kell a bevezetőben említett terelőútról. Tudniillik ez is mellékút, mert a városból Losonc felé irányuló főútvonalat javítják. Ez is olyan munka, amit epésen, s ha közhellyel is, de találóan, „az évszázad útépítésének" neveztek el. A határidők elodázódnak, a tervek módosulnak, a mellékúton meg egyre mélyülnek a kátyúk. De ezzel az égvilágon senki nem törődik. Autóbuszjáratok, teherforgalom és a személygépkocsik százai bukdácsolnak erre naponta — hazaiak, külföldiek egyaránt. Errefelé kényszerülnek a Lengyelországból érkező turisták ezer és ezer számra. Az út meg csak egyre romlik. És nincs ember, aki a néhány száz méteres útszakaszt rendben tartaná. Soroljuk a károkat? A gépkocsik rongálódását? A turisták benyomását és elhatározását, hogy erre többé nem jönnek? Hisz mi azt akarjuk, hogy igenis jöjjenek! És errefelé isi Érezzék csak jól magukat és jöjjenek minél többen. Az idegenforgalom fejlesztése egyik nagy célkitűzésünk ... Sok-sok oknál fogva! (14) - Gazdag lány voltam. Minden ujjamra került volna kérő. Úgy is, hogy az történt velem. Téged választottalak, s te már nem szeretsz. Mit csináljak? Megöljem magam? - Ne bomolj, Eszter — öleltem magamhoz. Szeretlek, s éljünk a fiunk örömére! Fű, fa, virág és gyümölcs szaga úszott a levegőben. S Eszter a karomban. Feltámadt bennem a vágy. Csókoltam a száját, simogattam a mellét, míg csak egészen be nem takartam a földön. A szabad ég alatt, nehézfejű kalászok csiklandós ágyán fogant második gyermekünk. — Szent lett a béke? — Azt reméltem. — Nem úgy történt? Hajnali összemelegedésünk nem nyugtatta meg. Reggel fáradtan és kelletlenül válcszolt a szavaimra. Délután meg már pattogott minden semmiségért. A tányérok, kanalak és villák csörögtek a kezében. A csendes, szótalan asszonyból egyszerre dühös feleség lett, húzódozó, akaratos, aki este a díványon vetett magának ágyat. Nem bújt hozzám, idegenkedett tőlem, nem ismertem rá. Azelőtt olyan volt mint a vaj, kenyérre lehetett volna kenni, most meg eltolt magától, kibújt az ölelő karjaim közül. Gondoltam, ebből nagy baj lesz, ha a feleségem elpártol tőlem és nyíltan ellenem fordul. Akkor anynyira egyedül maradok a házban, hogy egyből szedhetem a sátorfámat, mehetek vissza az édesanyám kunyhójába, s ezt a szégyent nem is élném túl talán, szemembe nevetne a világ. Vissza kell szereznem a feleségem bizalmát, el kell hitetnem vele, hogy nincs szeretőm, senkim sincs rajta kívül, mert az öregek már így is hegyezik a fülüket, miért van olyan szokatlanul nagy csend a szobánkban. Nem engedhetem meg magamnak az ábrándozást. Aki vőnek ment, temessen el a múltjából mindent és törülje le az emlékezés faláról mindazt, ami feleségével a zavartalan együttélést megbolygatná. Mérges voltam az ukrán asszonyra, amiért viharrá dagasztja az éjszakáimat, féltékennyé teszi a feleségemet, s nem hagy békét nekem. Ahelyett, hogy örülne, hálát adna az istennek, megmentettem a biztos haláltól, kísér a barázdában, elidegenít a feleségemtől, bizonytalanná változtatja helyzetemet a hatablakos házban. Soha nem szerettem az asszonyoknak való munkát, a szapora munkáért éltem-haltam, amelyeknek az eredményét kaszálásban, kapálásban és aratásban azonnal felmérhettem. Most segítettem elmosni az edényt, tisztába rakni a fiamat, felsúrolni a padlót, megtisztítani az ablaküveget. Persze, semmit nem értem el a serénységemmel. Feleségem még magasabb székre ültettem. Egyre jobban kifejezésre juttatta hatalmát. — Sose hízelegj, Elemér, nem áll jól neked — tartott távol a ház körüli munkáktól. — Felőlem csinálhatsz amit akarsz. Oda mehetsz, ahová akarsz. Nem tartlak vissza. Főzök neked, meg kivasalom a ruhád, hogy szép légy a kedvesednek. — Nincs kedvesem. Nincs senkim rajtad kívül — kiabált fel belőlem a düh, aztán elcsendesedtem. Kimentem a fásszínbe, fogtam a gyalut és dolgoztam. Úgyse tudtam volna megmagyarázni a feleségemnek, mi történt velem, miért fogott jogosan gyanút. Az ukrán asszonyról nem akartam beszélni, nem hitte volna el, ő háborgatja a lelkemet. Pedig ez az igazság. Lehetetlen helyzetbe kerültem. Nem kívánom az ellenségemnek se. Feleségem éjszakáról éjszakára felébresztett és kínzott, vallatott, áruljam el a szeretőm nevét. Nem tehettem, nem hazudhattam. Álmatlanul múltak el felettünk az éjszakák. Nappal fáradt voltam, levert, alig bírtam vonszolni a testem. A szekéren aludtam keveset, amikor a feleségem nem jött velem. Aratásban már leselkedett is utánam. Kivel találkozom, kivel állok szóba. Nem volt békességem otthon, állandóan a szeretőmmel zaklatott, s ha nagy-nagy keserűséggel a szívemben kiléptem a házból, bújva, rejtőzve szegődött a nyomomba, tetten akart érni. Hetekig tűrtem a komédiázását, aztán megsokalltam. Egy napon bevártam a csűr mögött és megszólítottam. — Hová olyan szaporán, Eszter? Zavarbajött elvörösödött, szeplői elhalványultak. — Kukoricáért megyek, szereti a család. — Tegnap főztél. — Mi közöd hozzá. — Nincs hozzá közöm, semmihez nincs közöm ezen a portán — mérsékeltem a hangom. — Csakhogy én tudom, nem kukoricáért indultál. (Folytatjuk) SEE 1966. VIII. 28.