Új Szó, 1966. augusztus (19. évfolyam, 210-240. szám)
1966-08-27 / 236. szám, szombat
JARMILA UHROVA LIBANONI RIPORTJA B ejrút múltja kész történelemkönyv. A város történetében olyan nevekkel találkozunk, mint //. Ramszesz, Nagy Sándor, Augusztus császár, Marcus Vipsanius Agrippa és mások. A libanoniak múzeumokban helyezték el az évezredes műemlékeket, hogy Bejrút egyik legnagyobb látványosságául szolgáljanak, különben egészen a mának élnek. Ez jellemzi leginkább a libanoni fővárost. A város évezredeken át fennállott és virágzott, míg sok más dolgot ma már csak műemlékként szemlélgetnek a turisták. Bejrút rendkívül szerencsés fekvésű, három világrész határán fekszik. Inkább Ázsiához áll közelebb, mint Európához és Afrikához. Ázsiára főként a kínai és indiai népművészeti cikkeket áruló boltok tucatjai emlékeztetnek. Persze még az íizletesek sem ismerik ki magukat portékájukban. A turista belátására bízzák, kínai vagy indiai gyártmányúnak fogadja el a selymet, japán vagy rajasthani eredetűnek az elefántcsontfigurákat. Bejrútban különben minden Icapható, s a keleti bazár elárusítói is különbséget tudnak tenni a holland és a svájci sajt, s nyugatnémet és a belga nylon, az olasz és a jugoszláv cipő között. Első pillantásra felismerik a prágai sonkát és a magyar szalámit. Bejrútnak nagy kikötője van, amelyben rendszeres járatú hajók százai horgonyoznak. A bejrúti repülőtéren több mint száz nemzetközi és hazai légiforgalmi társaság repülőgépei szállnak le. Bejrút tehát mindenünnen, mindent első kézből kap. "Bejrút kedvező éghajlata, eszményi fekvése, a Kelet, az antik történelmi műemlékek romantikája, valamint a libanoniak vállalkozó szelleme tette azzá, ami a valóságban: gazdag turistaközpont, elsősorban a közép- és közel-keleti nábobok, s csak másodsorban Libanon fővárosa. Állítólag fél millió lakosa van, ez persze csak az állandó lakosokra vonatkozik, mert rajtuk kívül százezrével élnek Itt turisták, akikről Bejrút példásan gondoskodik. Bejrút a fényűző szállodák városa. A szállodák száma gyorsabban nő, mint amilyen gyorsan kiadhatják a turistakalauzokat. Elképzelhetetlenül kis térségen emelkednek magasba a több emeletes, nádszálvékony szállodaépületek. Egyre vékonyabbak, mert egyre kisebbek és drágábbak a parcellák. Noha Bejrút modern város, helyszűke miatt az ódivatú keskeny utcákat is megőrzi. Az utca egyik felét itt is autók foglalják el. Mindenféle védjegyű, régebbi és újabb modellekkel találkozhatunk. A legnagyobb szállók melletti utcák sajátos autószalonoknak hatnak. Kevés a garázs. A hivatalok ugyan rendeletet adtak ki, hogy ne építsenek házakat garázs nélkül, de garázshelyiségeket eredeti rendeltetésüknél sokkal előnyösebben adják bérbe raktározási és egyéb célokra. Bejrútban megszokták, hogy mindent pénzzé változtatnak, a pénzt megint olyasmire változtatják, ami újból, még több pénzt eredményez. Persze Bejrútban az ember könnyen elveszítheti a pénzét. Mihelyt egy külföldi turista beírja nevét valamelyik szálló vendégkönyvébe, mindjárt hatalmukba kerítik a különféle idegenforgalmi társaságok, míg — üres zsebbel — meg nem futamodik. Kirándulást javasolnak a bübloszi évezredes műemlékekhez, hajlandók elvinni a turistát Damaszkuszba, Jeruzsálembe vagy ahová akarja. Hogy nincs vízuma? Nem tesz semmit. Helyette mindent elintéznek. Vagy akar szerencsét próbálni a kaszinóban? Nem? Akkor másféle szórakozási lehetőségeket ajánlanak. Felkínálják a világ legszebb táncosnőit valamelyik éjjeli lokálban. Vagy talán érdekelni fogják a több ezer éves libanoni cédrusok? Már kevés van belőlük, lehet, hogy mire legközelebb Libanonba jut... A kirándulás mindössze száz libanoni font. Természetesen a kiránduláshoz nagyszerű ebéd is jár. Egyébként más pénzt is elfogadnak ... Bejrút virágzó város. Kelet igazgyönqye, a keleti városok kellemetlen kísérőjelei — a kolduló nyomorékok stb. nélkül. A közönséges turista azonban nem bírja ki sokáig. Csak néhány napig, esetleg hétig, aszerint, hogyan bírja a zsebe. Ezért van itt állandó mozgás. Emberek jönnek-mennek, állandóan változik az ideiglenes lakosok száma. A város tehát nemcsak új házakkal, hanem űj emberekkel is gyarap-zik. Talán ezért tud olyan csodálatosan alkalmazkodni az új viszonyokhoz, ezért tud örökifjú maradni. CQUEEN TROBRIAND-I OTIJEGYZETE Egy szigetcsoport úrnői / Ij-Guinea partjaitól mintU egy száz mérföldnyire délkeletre terül el a Trobrland törpe szigetcsoport. Tízezer főnyi lakossága a mai napig megőrizte sajátos életmódfát. Sidneyi barátaim többsége furcsának tartotta, hogy a Trobriand-szigetek lakosainak hagyományai és szokásai iránt érdeklődöm. Nem tudtam nekik megmagyarázni, miért is kedveltem meg anynyira ezeket a szigeteket, és hogyan tudtam megnyerni az őslakók bizalmát. A szigetlakók életének számos, matriarchátusra jellemző vonása van. Nem az apa, hanem az anya után örökölnek. A gyerekek nevelésével, tanításával és sorsuk eldöntésével összefüggő kérdésekben az anyai nagybácsi határoz. A Trobriand-szigeteken nincs házasságkötési szertartás. A házasság elismeréséhez elég, ha az ifjú pár a törzsbeliek szeme láttára egy tálból eszik. A szigetcsoport egyes szigetein bevett szokás, hogy a lány tesz házassági ajánlatot a legénynek. Ha tetszik neki a legény, akkor anyjának, nővérének vagy közeli női hozzátartozójának egy darab kötelet küld. Egy faluban különös szokás szemtanúja voltam. Fiatal lány lépett ki a kunyhóból eredeti fejékkel — száraz sárból formált köralakú valamivel a fején. Megkérdeztem, mit jelent ez. Megtudtam, hogyha egy feleség meg akarja látogatni a sziget másik végén élő hozzátartozóit, köteles helyettest hagyni vele egykorú rokon nő személyében, aki távollétében valamennyi kötelességét ellátja. Ha a törvényes feleség visszatér, helyettese egy Ilyen „fejékkel" távozik annak jeléül, hogy segített hozzátartozóin. A szigetlakók rokonszenvüket is különös módon fejezik ki. Egyszer ismeretlen bennszülött lány hátulról átkarolt, és szép kagylófüzért akasztott a nyakamba. Közben azt mondta: „Tetszel nekem, mi most barátok vagyunk". A szigetlakók annyira megszoktak, hogy barátjuknak és orvosuknak tartottak. Anyák kerestek fel gyermekeikkel, s ha komolyan megbetegedtek, magam mentem hozzájuk. Ba rátságunknak köszönhettem, hogy megismerhettem és megérthettem hagyományos szertartásaikat. A legérdekesebb szokás a gyerek születéséhez kapcsolódik. Néhány héttel a szülés előtt a leendő anyák közlik a rokonsággal, mikor lesz a szertartás. Bármilyen messze lakjanak az asszonyok, feltétlenül eljönnek, hogy elvégezzék a szeftaŕíäsi, amelyre egyetlen férfit sem engednek, s az összesereglett nők közül is csak tizenkettőt szemelnek ki. Nagy megtiszteltetés e tizenkettő közé tartozni; a babona szerint tőlük függ a szülés szerencsés kimenetele. A fő feladat két szoknya és két hosszú palást készítése. A nők leveleket gyűjtenek, amelyekből takaros ruhákat készítenek. Színpompás a válltól bokáig érő palást, amelyet a nyaknál szágófa szálaiból és apró kagylókból készített nyaklánccal rögzítenek. Ha az öltözetek elkészültek, az asszonyok puha vörös levelű és törpe fehér virágú trópusi növényeket gyűjtenek. A leveleket szétmorzsolják és a virágokkal együtt a szülő nö számára készített szoknyákra és palástokra hintik. Közben térdre ereszkedve arcukat a levelek közé fúrják és varázsigéket mormolnak, amelyekkel szerencsét kívánnak az anyának és leendő gyermekének. A szertartás idején nemcsak a népes nézőseregben, hanem az egész faluban síri csend honol. A szertartás végén a ruhákat gyékénnyel lefödik, hogy ne menjen el mágikus erejük. A szoknyákat mindjárt odaadják a fiatal anyának, a palástokat csak azután, hogy megfürdött a tenqerben. Ha a fiatalasszony előkelő származású, a 12 kiválasztott nő viszi őt a tengerbe. Aztán apja házához viszik, itt fatalapzaton egy teljes napon át kell ülnie. Ezalatt senkivel sem beszélhet, nem vehet ételt a kezébe. Valamelyik rokona táplálja. A gyermeket különleges „varázsszőnyegre" fektetik, öt ugyancsak a kiválasztott nők óvják. Így élnek azok. akiket úgyszólván altq érintett ax idők steíh^tK''' ^ A. PAVLENKO W ÉS V. DOLGOV MEXIKÓI RIPORTJA Nehéz-e ma mexikóinak lenni? — ezzel a kérdéssel sokszor találkoztam. Mexikó négyszerte nagyobb, mint Franciaország, sőt négyszer olyan magasan fekszik: 2300 méter magasságban a tengerszint fölött; 32 nagy városa közül 12 ezer méternél magasabban fekszik. Mexikót azonban nemcsak a magas hegyek, hanem pokoli hőség is jellemzi. Régi vágyam teljesült, amikor eljutottam Pachucába, Hidalgó állam fővárosába, amelynek környékén még ma is sok ezüstbánya működik. Az ezüst volt az a kincs, amelyért valaha Cortez conquistadorai, majd később az észak-amerikai kalandorok harcoltak az indiánokkal. Pachuca fénylő háztetői már messziről tóra emlékeztetnek, amelyet a környező hegyek szorosan összezárnak. S mintha a város ki akarna szabadulni a kőrengeteg halálos öleléséből, zöldellő parkjai és ligetei csermelyként futnak szét a keskeny hegyszorosokon. ÜM i Pachuca peremén terül el a Real del Monte ezüstbánya, innen nem messze a Loreto ércdúsító kombinát. Az ércbányát alagutak hálózata köti össze a kombináttal. A leghosszabb alagút 14 kilométeres. Rajta keresztül jutnak el a kombinátba a csillék. A bánya tulajdonosa most a Real del Monte mexikói állami vállalat. A munkaszervezés és a vállalati rendszer azonban nem változott. Ezért nem szívesen mutogatják a vállalatot külföldieknek. — Nem érdemes leszállni a bányába — mondotta az igazgató helyettese. — Merő víz, szenny ... Menjenek inkább Loretóba. A dúsítóban pokoli zaj fogadott. A kőtörők zakatolása egybevegyült a közönséges deszkákból összetákolt vízvezetékből patakzó s az ércet mosó víz zajával. — Majd Alberto Alonso elkalauzolja — mondotta az ügyeletes amerikai mérnök. Az ablaknál álló tömzsi mexikói bólintott és zsebre dugta kezét. Elindultunk. Végtelen lépcsők után egy emelvényre jutottunk. — Ezek az ércbányák nemrégen méq vezető helyen voltak Mexikó ezüstbányászatában — mesélte Alonso. — 15—18 évvel ezelőtt egy tonna érc egy kilogramm ezüstöt tartalmazott, sőt méq arany is volt benne. — Miért haqyta itt az amerikai cég? — kérdeztük. — Azért, mert most egy tonna ércből mindössze 30 dekagramm ezüstöt nyerünk — hangzott a válasz. — A kombinát most egy hónap alatt annyi ezüstöt termel, mint régebben. Az American Smelting ércbányái San Luis Potosiban több ezüstöt adnak, mint a pachucai 30 bánya együttvé- ki. Lábuknál gyári épületek feve ... hérlenek, s az embernek az az Egy' kőtörő körül munkások érzése, hogy elolvadnak a persürgelődnek. Ogy látszik, vala- zselő forróságban. Melettük mi baj van. Egy hatalmas gör- földszintes házakból álló takagelékkő elakadt. Erőlködik vele ros lakótelep, amely nemrégen egyikük, de nem sikerül meg- épült ki Saagun város peremén, mozdítania. Továbbiak sietnek E kietlen vidéket valaha a segítségére, nagy nehezen még- harcias toltékok lakták. Ösi emis győznek a holt szikladarab lékek maradtak utánuk: a Napfölött: a kőtörő acél állkapcsai és Hold-piramis, a több kiloméapró kődarabokra zúzzák. teres vízvezeték és más építméMár egy órája bolyongunk a nyek a maják és a toltékok kokombinátban. — Itt végződik a rából. Real del Monte—Loreto alagút Saagun egy cseppet sem ha— mondja Alonso. sonlft a jellegzetes mexikói kisAlonso felfelé mutat a garat- városokra. Földszintes és emelera, ahová egymás után érkéz- tes házai mo tj ern stílusban épülnek a csillék. Ugy rémlik, a ke- tekj kis ke rtekkel. Utcái a haze mintha rövidebb lenne a nor- gyománytől eltérően szélemálisnál. Csak később veszem sek m éInek az ipari kom pieészre, hogy hiányzik a keze fe- xum mu nkásai, mérnökei és l e- tisztviselői. A komplexum há— A bányában vesztettem el. rom nagy állam i vállalatból áll, Azelőtt vájár voltam. a fémgyárból, vagongyárból és Keserű büszkeség érződik aszfaltgyárból. A komplexum hangján. Megkérem, meséljen nagy szerepe t játszott az ország valamit a munkások életéről. iparosításában. Kb. 16 évvel ez— Mit is mondjak. Munkánk előtt épül t külföldi tőkével és nehéz, és sok kockázattal jár. külföld i szakemberek segítségéÉkszer a gáz, máskor a beom- vel Most a részvények döntő lás követel életeket. Azt azon- többs ég e állami tulajdonban ban írja meg. hogy most már vatlj min ciössze 10 százalék van valamivel jobban élünk, mint magánkézben. évekkel ezelőtt. Amióta a kor- Ramon Franco fiatal mérnök mán y kezébe vette a Real del k aj auz oi a vagongyárban. Éppen Monte részvényeit, a keresetünk k üiönféle típusú teherkocsikat is naqi/ob. Azelőtt napi 8—9 pe- szer ei nek össze. — Nemsokára sót kerestünk, most legalább 14 meqkez djük utasszállító kocsik pesót kapunk. Évente 18 nap fi- sorozatgyártását — újságolja zetett szabadságunk van, meg Ramon. aztán díjtalan kezelést a polikli- Az au tôgyár udvarán autóbunikán, a kórházban. Ez az álla- szo k teherautók és Renault-komosítás eredménye ... — mond- csi k 'sorakoznak szállításra várja búcsúzáskor Alonso. va. UUlAAAAAAAAAAAAAAArf L Vannak problémáik — kérdeztük Emllio Mendosa 28 éves mérnöktől, az ellenőrző iroda Aszfaltországút szeli ketté a vezetőiétől, síkságot. A távolban kisebb — Amint látfa, lépten-nyomon hegység körvonalai bontakoznak nehézségekbe ütközünk. Á licencia feltételei szerint csak Renault-személyautók szerelését végezhetjük, az alkatrészek 60 százalékát Franciaországból kapjuk. Mi azonban arra törekszünk, hogy valóban mexikói kocsikat qyártsunk. Az autóbuszok és teherautók alkatrészeinek zömét már itthon készítjük ... A C1DENA fémipari vállalat a két szomszéd üzem ellátását biztosítja termékeivel, ezenkívül szövő- és fonógépeket gyárt a mexikói textilipari vállalatoknak. — Azt a célt tűztük ki, hogy kiszorítjuk piacunkról az idegen gyártmányú berendezéseket — mondja az üzem egyik vezetője. — Nehéz lesz, de mi bízunk a sikerben . .. AZ ŐSLAKÓK UTÓDAI — INDIÁN ASSZONYOK A JÁRDA SZELÉN KERESKEDNEK.
