Új Szó, 1966. augusztus (19. évfolyam, 210-240. szám)

1966-08-26 / 235. szám, péntek

| lI ľ^il M A munkáspárti kormány harcot Ľ-fea á « T=fa i indít a szakszervezetek ellen A BunÉswefir válsága veszélyezteti a NATO-t, valamint az NSZK politikai és katonai jövőjét A bonni események sajtóvisszhangja • Erhard von Has­sel hadügyminiszterrel tárgyalt Bonn (CTK) — Erhard kan­cellár négyhetes szabadsága után visszatért Bonnba, ahol gazdag program várja. Tegnap (alálkozott von Hassel hadügy­miniszterrel, akivel a három tábornok lemondásáról tár­gyalt. Barzellal, a CDU/CSU parlamenti frakciójának elnö­kével is találkozott, akivel va­lószínűleg szintén a Bundes­wehr válságáról tanácskozott. Valamennyi nyugatnémet lap ^z első oldalon foglalkozik a három tábornok lemondásával. Á szerdai sajtó szenzációs beje­lentései után tegnap már bő­vebb elemzések jelentek meg. A Neues Ruhr Zeitung jár ta­lán a legközelebb az igazság­hoz a lefnondások okát boncol­gatva. Ezt írja: „A tábornokok nyíltan kifejezték bizalmatlan­ságukat a politikai vezetőség iránt. Még nem beszélhetünk lázadásról, de lemondásuk mé|­is kihívást jelent a párbajra . A lap a továbbiakban azzal fog­lalkozik, hogyan alakulhatott ki ilyen helyzet. Leszögezi: már hosszabb ideje gyenge és hatá­rozatlan kancellárunk van, kor­mányunknak nincs koncepciója, és a miniszterek nem képesek feladataik megoldására. A Süddeutsche Zeitung fel­hívja a parlamentet, hogy a legrövidebb időn belül rendez­zen nyílt vitát a védelmi poli­tikáról. A Frankfurter Rund­schau azt írja, hogy az idős konzervatív tisztek fellázadtak a reakciós hadügyminiszter el­len. A hadügyminisztérium ve­zetőinek leváltása még nem oldja meg Bonn problémáit. A tábornokok helyére azonban olyan tiszteket kell kinevezni, akiknek több közük van a par­lamenti demokráciához. A Han­noverische Presse az évszázad botrányának nevezi a táborno­kok lemondását. Az angol Times azt írja, hogy a nyugatnémet Bundeswehr vál­ságának oka az európai fe­szültség enyhülése és Nyugat­Németország felfegyverzésének fokozása közti ellentét. Ez a helyzet fokozza a feszültséget a NATO-n belül is. Németor­szágot az egyik oldalon tö­kéletesebb fegyverek vásárlásá­ra kényszerítik, a másik olda­lon Európa veszélyeztetésének enyhüléséről beszélne'.c. A Fi­nancial Times véleménye sze­rint von Hassel hadügyminisz­ter nem éli túl a válságot, és valószínűleg Erhard is kényte­len lesz lemondani. A tábornok-botrány aláássa a bonni kormány tekintélyét és egyúttal az ország katonai és politikai jövőjét is — írja a Monde. A többi francia lap is nagy figyelmet szentel a bon­ni eseményeknek. Egyetértenek abban, hogy a kormány és a Bundeswehr parancsnokai köz­ti válság további katonai veze­tők lemondásához vezethet. SZOVJET—ZAMBIAI kulturális együttműködési egyezményt írt alá tegnap Moszkvában Szergej Romanovszkij, a kulturális kap­csolatok bizottságának elnöke és Simon Kapwepwe, Zambia külügyminisztere. ÖTVEN DÁN korona jutalmat kapott egy dániai parkőr, aki Koppenhágában megtalálta és visszaszolgáltatta azokat a tit­kos NATO-dokunientumokat, amelyeket egy meg nem neve­zett dán tengerésztiszt veszített el szórakozottságból. HAVANNÁBA utazott két szov­jet űrkutatási szakember, akik segítenek a kubai tudomá­nyos akadémia meteorológiai intézetének a tropikus ciklon­rendszer megállapításának ki­dolgozásában. KUBA népnevelési tanácsá­nak döntése értelmében ezentúl a munkás-paraszt nevelő tan­folyamok részvevői mindenne­mű tanítási segédeszközt ingye­nesen kapnak. ARGENTÍNA úgy döntött, hogy kiadja a nyugat-németor­szági hivataloknak a 63 éves dr. Gerhard Bohne-t, akit azzal vádolnak, hogy részt vett több ezer lelkileg és testileg fogya­tékos személy meggyilkolásá­ban a náci Németországban a második világháború idején. BOB HARDING detektív szer­dán este London „sztriptíz ne­gyedében" sétával rábukkant Soha Harry Robertsre, akit a három angol detektív meggyil­kolásával vádolnak. A vádlot­tat a belvárosig követte, ott azonban Robertsnek hirtelen nyoma veszett. KI ÁLL A MERÉNYLŐK MÖGÖTT? Bécs (ČTK) — Az osztrák és az olasz sajtó egyaránt nagy terjedelemben foglalkozik az Alitalia olasz légiforgalmi tár­saság bécsi irodája ellen elkö­vetett bombamerénylettel. Az osztrák rendőrség őrizet­be vette és kihallgatta a két tettest, Emanuel Kubartot ós Hans Falkot. A rendőrség most azután kutat, ki áll a terror­cselekmények mögött, ugyanis mindkét tettes csak végrehajtó. Feltételezhető, hogy a déltiroli terroristák szervezeteihez tar­toznak. Az olasz sajtó — amely pártállásra való tekintet nél­kül rendkívül keményen ítélte el a déltiroli osztrák lakosság „védelmének" ürügyén most már Bécsben is pusztító terro­ristákat — követelte: gyöke­res intézkedésekkel vessenek véget a merényleteknek. Egyes osztrák lapok valószínűnek tartják, hogy a bécsi merényle­tet provokációs célból olaszok követték el. London (ČTK) — A Munkás­párt nem sokat vár Wilson fel­szólalásától a szakszervezeti kongresszuson. Valószínű, hogy nem tudja rákényszeríteni a résztvevőket a bérbefagyasztási törvény jóváhagyására, és ezért csupán azt fogja hangsúlyozni, hogy a kormány készen áll a harcra — írja a Guardian. A kormánykörök olyan állás­pontot foglalhatnak el, hogy a javaslat jóváhagyása nem is fontos, mivel az angol gazda­sági politika külföldi bírálói nem tulajdonítanak nagy jelen­tőséget a határozatoknak és A FRANCIA KORMÁNY GAZDASÁGI PROBLÉMÁI Párizs (ČTK j — A francia kormány tegnapi ülésén nem tárgyalta meg a földtulajdonra vonatkozó törvényjavaslatot, mivel az illetékes miniszterek nem tudták összeegyeztetni az egyes javaslatokat. Az új tör­vény körül éles hangú vita fo­lyik. Vitatják például a Párizs környéki telkek eladásának problémáját. Amennyiben újabb előnyhöz juttatják az új Ipari létesítmények alapítását, ku­darcot vall a francia ipar de­centralizációs terve. Az új tör­vény fontos a Párizs területén a lakásépítésben megnyilvánu­ló válság szempontjából is. ELŐKÉSZÜLETEK A CHICAGÓI MENETRE Washington (ČTK) — Szi­gorú rendőri fedezettel valósul meg a polgárjogi harcosok va­sárnapi chicagói menete, me­lyet Martin Luther King ren­dez. A menetet a város fehér negyedeiben rendezik tiltako­zásul a lakáskérdésben meg­nyilvánuló faji megkülönbözte­tés ellen. A város vezetői az­zal számolnak, hogy a fajüldö­ző szervezetek és az amerikai náci párt provokációra használ­ja ki a menetet. Ezért a nem­zeti gárda kétezer tagját moz­gósítja a rend megvédésére. Martin Luther King értékelta a városi tanács törekvését az akció békés menetének biztosí­táséra, jde ugyanakkor sajnála­tát fejezte ki, hogy északon csak fegyveres kísérettel me­netelhetnek a polgárjogi har­cosok. Szerdán több kisebb összetű­zésre került sor a fajüldözők és a rendőrök között az Egye­sült Államokban. Chicagóban huligánok támadták meg kb. 100 néger menetét, összetűzést akartak provokálni. Ford Lauer­dalban fiatal négerek kövek­kel támadták meg a rendőrség gépkocsijait. Hét személyt le­tartóztattak. csupán azt értékelik, hogy a kormány végrehajtja a nem közkedvelt intézkedéseket is. A Daily Telegraph is azt írja, hogy a szavazásnál sokkal fon­tosabb lesz, mit tesz a koruiány a bérbefagyasztás megvalósítá­sa érdekében. Az angol dolgozók egyre ha­tározottabban ellenzik a kor­mány bérbefagyasztási politiká­ját, ós nem hajlandók elfogad­ni azokat az intézkedéseket, melyek megakadályozzák, hogy nagyobb keresethez jussanak. A nyomdászok szakszervezete a munkaügyi miniszter elé ter­jeszti béremelési követeléseiket. A kormány nem hajlandó el­fogadni a nyomdászok követe­léseit, pedig ők szükség esetén sztrájkkal akarják kivívni bér­emelésüket. Az angol vasuta,­sok szakszervezete is a bérek 3 és fél százalékos emeléséről tárgyal. U THANT MEXIKÓBAN New York (ČTK) — U Thant ENSZ-főtitkár Mexikóba érke­zett, ahol Diaz Ordaz elnökkel és Flores külügyminiszterrel találkozik. Az ENSZ-főtitkár Mexikóból Chilébe utazik, hogy részt vegyen az ENSZ latin­amerikai gazdasági bizottsága épületének átadásán. Ezenkívül találkozik Frei elnökkel és Schubert Saseaux külügyminisz­terrel. U Thant augusztus 31-én tér vissza New York ba. Flores mexikói külügyminisz­ter bejelentette, hogy Mexikó támogatja U Thaňt megválasz­tását az ENSZ főtitkárává. NIXON PROVOKÁL... Nixon volt amerikai alelnök meglepő nyilatkozattal állt az újságírók elé. Azt javasolta, hogy Johnson az 1968-as elnök­választásra Róbert Kennedy New York-i szenátort vegye maga mellé alelnökjelöltnek, ha úgy véli, hogy Humphrey jelenlegi alelnök személye nem biztosítja a győzelmet egy esetleges veszélyes köztársasá­gi párti ellenféllel szemben. Nlxon utalt arra, hogy a leg­utóbbi közvéleménykutatások szerint Róbert Kennedy a leg­népszerűbb a demokrata párt választóinak sorában. A volt amerikai alelnök 1960­l>an a köztársasági párt elnök­jelöltjeként szenvedett veresé­get a később meggyilkolt John Kennedytől. Róbert Kennedy, aki nincs jó viszonyban Johnson elnökkel, gúnyosan nyilatkozott Nixon ja­vaslatáról: — Sohasem tapasz­taltam, hogy Nixon javaslatai túlzottan gyümölcsözőek lettek volna a köztársaságiak számá­ra, hogy a demokratákról ne is beszéljünk. Remélem, politi­kai pályafutásom túl fogja élni Nixon támogatását. (AFP) . Megálljt jelent a zöld és szabadot a vörös A vörös gárdisták a felhívások után tettekhez folyamodnak Peking (ČTK) — A kínai vö­rös gárdák a felhívások és ul­timátumok után tettekhez fo­lyamodnak. Akcióik öt csoport — a kapitalisták, a földbirto­kosok, a kulákok, az ellenfor­radalmárok és a jobboldaliak, valamint családtagjaik ellen irányulnak. A bankok befa­gyasztották betétjeiket az ezer jüannal magasabb összegek az állam tulajdonába mentek át. A gárdistákhoz tegnap sok elemi iskolás gyerek is csatlakozott. A vörös gárdák tagjai prog­ramnyilatkozatuk szerint a munkások, a parasztok és ka­tonák gyermekei. Legfontosabb feladatuk a legmagasabb utasí­tások tanulmányozása és telje­sítése. Hivatalosan a forradal­mi bizottságok vezetése alatt állanak, de a komoly problémá­kat a gárdisták és a forradal­mi bizottságok megállapodása szerint oldják meg. A vörös gárdák többek között követelik, hogy változtassák meg a fénysorompók színeit. A vörös szín a forradalom színe ezentúl, a szabadot jelzi, és a zöld a megálljt. Követelik a rö­vid hullámú rádiókészülékek eladásának beszüntetését, mivel ezeken fogható az imperialista és revizionista propaganda. Fel kell oszlatni a sikk-köröket és meg kell semmisíteni a sakk­bábukat, mivel ezek a feudális propaganda eszközei. Burzsoá csökevénynek tartják a virágo­kat és díszfákat, az udvarokon és parkokban a virágok helyett zöldséget és gyümölcsfákat kell ültetni. A vörös gárdisták ezen­kívül a művészek fizetésének csökkentését követelik, és azt javasolják, hogy Mao Ce-tung tanait maocetungizmusnak ne­vezzék. Megjelentek a vörös gárdis­tákat bíráló első sorok is. A bí­rálók a kulturális emlékeket elpusztító fiatalokat huligánok­nak nevezik. A rádió jelentése szerint Peking után Sanghaj­ban, Senjangban és más kínai városokban is terjed a vörös gárdák mozgalma. ma, és leleményessége a vidé­ket a francia gyümölcs- és zöld­ségtermesztés egyik legfonto­sabb központjává tette. Híresek főként az itteni primőrök (ko­rai termékek). Évente 700 ezer tonna különféle zöldség (para­dicsom, dinnye és zöldborsó)' terem ezen a vidéken. Csupán a chateaurenardi zöldségpiacon évi 130 ezer tonna gyümölcs^ és zöldség fogy el. A gazdálkodók már néhány éve különösen nagy gondot for­dítottak a gyümölcsfákra (kör­te, őszibarack, barack, alma). Figyelemmel követték többnyi­re alkalmazták is az összes kor­szerűsítést. Az itteni gyümöl­csösöknek az emberek csodájá­ra járnak. A gazdák nem saj­nálták a költségeket a korsze­rű felszerelésre, a trágyára és más egyébre, csakhogy minél szebb, ízletesebb és tartósabb gyümölcsfajtákat termeszthes­senek, és természetesen a leg­jobban értékesíthessék termé­keiket. S most mégis évről év­re romlik helyzetük. Egy chateaurenardi zöldség­termelő szállltócéduláját muto­gatva bizonyltja be nekem, hogy a paradicsomért, a papri­káért, a szőlőért sokkal keve­3 sebbet kap mostanában, mint 1957-ben. A mezőgazdaságnak szállított iparcikkek viszont, s Sg a műtrágya az utóbbi kilenc év­ben állandóan drágult, sőt 26. egyes esetekben a régi ár két­szerese. Valaha jól éltek a gyü­3 mölcs- és zöldségtermesztők, de most nagyon bizonytalan a helyzetük. Adósságaik a mező­gazdasági hitelbanknál egyre nagyobbak, „A Közös Piac 180 millió fo­gyasztójával óriási lehetősége­ket nyújt Franciaországnak" — prédikálta a kormány, majd ké­sőbb ezt magyarázta a parasztok­nak: „Áldozatokat hoztunk, en­gedményeket tettünk ipari té­ren Nyugat-Németország jávára. Cserében ezért a „hatoknak" most a francia mezőgazdaságot kell előnyben részesíteniük". Mindez oly szépen hangzott, hogy a parasztök hittek a mé­zes-mázos szavaknak. De kese­rűen csalódtak. „A mezőgazdasági Közös Piac talán előnyös a gabonanagyter­melöknek, vagy az észak-fran­ciaországi cukorrépatermesztők­nek, de számunkra katasztrófa" — mondják a provencel gyü-. mölcs- és zöldségkertészek. A nagy konkurrencia A provencei primőröket főleg az olaszországi gyümölcs- és zöldség szorítja ki a hazai piac­ról, mivel olcsóbb. Az olasz ter­mesztőknek ugyanis kisebbek a költségeik, mert kevesebb adót fizetnek, állami segélyben részesülnek és terményeik szál­lítása olasz területen csaknem ingyenes. Másrészt a brüsszeli egyezmények értelmében bizo­nyos előnyben kell részesíteni az olasz zöldséget és gyümöl­csöt. Így hát a következő pa­radox helyzet alakult kl: Míg a provencel termesztők a tönk szélén állnak és kénytelenek termékeiket vagy áron alul el­adni, vagy a termésüknek egy részét veszni hagyni a földeken —, addig a párizsi vásárcsar­nokban árúsított paradicsomnak a fele importált. A mezőgazda­sági szakszervezetek országos vezetői, akik azelőtt nagyon di­csérték a brüsszeli egyezménye­ket, most igen csendesek. Kide­rült ugyanis, hogy nagyon ká­rosan hatottak mind a Roussi­lon-vidéki földművesek, mind a délnyugati kukoricatermesztők, mind a közép-franciaországi ál­lattenyésztők helyzetére. A kormány intézkedéseket tesz, hogy valamelyest csilla­pítsa a gazdák elégedetlensé­gét. Kártérítést fizet nekik a termésnek azon részéért, amelyet nem vihetnek piacra. Még szerencsés eset, ha ezeket a terményeket a konzervgyáro­sok elfogadják. De az is meg­történik, hogy a „felesleget" meg kell semmisíteni. Ha az ember mindazokra a városi franciákra gondol, akik kény-: telenek lemondani a gyümölcs­ről, mert túl drága számukra, (a termelők ugyan egyre keve­sebbet kapnak termékeikért, de a termékek kiskereskedelmi ára 1960. és 1965 között 30 száza­lékkal emelkedett), ha meggon­doljuk, hogy a világon minden három gyerek közül kettő éhe­zik, csak felháborodást válthat ki ez az intézkedés. De hát a kapitalista rendszerben az Ilyesmi természetes. A nyáron kedves vendége volt szerkesztőségünk­nek: Pierre Cames barátunk lá­togatott meg bennünket, akinek az Oj Szó hasábjain immár ha­todik éve rendszeresen megje­lenő párizsi leveleit igen ked­velik olvasóink. írásaiban tö­mören és higgadt hangon szá­mol be Európa egyik legjelen­tősebb politikai központja, a francia főváros aktuális esemé­nyeiről. Máskor pedig színes riportokban ecseteli az ország sokrétű életének egy-egy moz­zanatát. Talán emlékszünk még a párizsi vásárcsarnok zsibongó életét felelevenítő írására, vagy a világhírű párizsi kirakatren­dezők páratlan művészetéről beszámoló tudósítására. A fran­ciaországi sztrájkok, a mező­gazdasági munkások helyzete, s az ifjúság gondjai elevened­nek fel írásaiból. Beszélgetés közben megtud­tuk Cames barátunktól, hogy egyszerű mezőgazdasági mun­kásként kezdte pályafutását, majd üzemi munkás és szak­szervezeti funkcionárius lett, Amikor gyárukat bezárták, a La Patriot című kerületi szak­szervezeti laphoz került hiva­tásos újságíróként. A lap azon­ban 1954-ben megszűnt, és ek­kor Pierre Cames a l'Humanl­ténak, a Francia Kommunista Párt központi lapjának belső munkatársa lett. Azóta itt dol­gozik. Munkaterülete a mun­kásmozgalom és a dolgozók szociális harca: Nehéz minden­napos szerkesztőségi munkája mellett azonban talál időt arra is, hogy az Oj Szó olvasóit tá­jékoztassa a franciaországi eseményekről. Cames barátunk családjával együtt már másodszor töltötte nyárt szabadságát Csehszlová­kiában. A tátrai tájakon pihen­te ki a szerkesztőségi hajsza fáradalmait, lelkesen dicsérte Csehszlovákia természeti szép­ségeit, az embereket, akikkel megismerkedett és azokat az eredményeket, amelyeket turis­taszemmel is felfedezett. Pierre Cames megígérte, hogy továbbra is beszámol olvasóink­nak valamennyi jelentősebb eseményről, mozgalomról, hogy reális képet kapjanak mind­arról, ami hazájában történik, ígéretéhez híven a nyári sza­badság után elküldte első tudó­sítását, amelyet követni fognak a többlek.

Next

/
Thumbnails
Contents