Új Szó, 1966. augusztus (19. évfolyam, 210-240. szám)

1966-08-26 / 235. szám, péntek

R

ajtam mindig melengető érzés vesz erőt, amikor szerepelni látom a CSEMADOK mellett működő Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkarát. Ilyenkor arra gondolok, mennyi erőfeszítés, milyen sok munka és lelkesedés kíséri ennek az együttesnek az útját. Évek teltek el, míg az óhaj beteljesült, és az énekkar hivatalosan is megalakult. Aztán jöttek a kezdeti nehézségek: az anyagi gondok és más problémák. Az együttes ma sem él gondtalanul. Sok akadályba ütközik az összpontosítás megtartása, a fellépések megszervezése, a zavartalan működéshez szükséges szakemberek biztosítása. A mai nehézségek azonban eltörpülnek az egykoriak mellett. Az énekkar ma már eredményesen Ä fellépések kölcsönösek. Ä Vasas együttese az elmúlt években járt Csehszlovákiában. A napokban a riesai Juliot Curie együttesét ismertük meg. A német vendégek elsőnek Bratislavában mutatkoztak be. A Kultúra és Pihenés Parkjában vagy kétszázan jöttek össze. A közel kétezer főt befogadó teremben ez a létszám bizony elveszett. Ogy éreztük, a foghíjas nézőtér vendégeinkre se tett kedvező hatást. Ennek ellenére a műsor sikerült s az együttes kedves élményt jelentett az előadás minden résztvevőjének. A másik két fellépést Gútán és Komáromban tartották meg. Gútán sajnos csalódás ért. A gútaiak közül mindössze néhányan jelentek meg a szabadtéri nézőtéren. A vasárnap délután két órára meghirdetett ENEKKAROK BARÁTSÁGA dolgozik, számottevő része kulturális életünknek. Szépen fejlődik kapcsolatteremtő törekvése ls. A lassan két éve történt megalakuláskor az volt a cél, hogy dolgozzék az énekkar a cseh a szlovák és a morva tanítói kórusok mintájára, tömörítse a csehszlovákiai magyar énekkultúra legjobbjait, szolgáljon például a falusi és városi énekkaroknak, ugyanakkor a gyakorlati munka révén — legalább részben — segítse a kórusvezetők képzését. Ennyi feladat több együttesnek- is meghaladná az erejét. A Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara azonban teljesíti feladatát. S mindez csak a belső munkatartalomra vonatkozik. Az énekkar feladatául vállalta azt is, hogy nem marad meg a helyi keretek között, hanem kapcsolatot teremt más énekkarokkal s ha ereje engedi, és lehetővé válik, elviszi a csehszlovákiai magyar dalkultúrát az ország határán túlra is. Ma már örömmel nyugtázhatjuk, hogy ezt a törekvését is siker koronázza. Az első külföldi út tavaly született meg. Az együttes a Vasas Énekkarának vendégeként Budapesten lépett fel. Ez év októberében sor kerül a második vendégszereplésre. A riesai Curie Ének- és Tánccsoport meghívására énekkarunk a Német Demokratikus Köztársaságba látogat. Közben más énekkarokkal is szövődik a barátság. Az említetteken kívül kapcsolatot tart az énekkar a soproni pedagógusok kórusával és a krakkói énekkarral; jövőre Magyarországra, vagy Lengyelországba készül. előadás időpontja kedvezőtlen, tagadhatatlan. Megértjük azt is, hogy az árvíz sújtotta falu lakóinak sok a gondja és a baja. A Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara azonban nem véletlenül választotta Gútát a bemutató helyéül. Szerette volna elérni, hogy a vendégszereplés örömet, élményt jelentben a gutáinknak. előbbiekért Js kárpótolt. Ä Szakszervezetek Házában zsúfolt nézőtér előtt megtartott előadás olyan hangulatban zajlott le, amilyet vártunk, és amilyet ez a többször kitüntetett, 16 éve működő német együttes megérdemelt. A műsorról csak annyit: a klasszikus és mai szerzők mű veiből álló előadás az igényes nézőt is kielégítette. Az énekszámokból és táncjelenetekből álló összeállítás első része han gulatában Is, mondanivalójában is komorabb, a második rész vidámabb volt. Gondolatilag azonban mindkét rész egészet képezett és kifejezte az együttes szándékát. A művészi teljesítményen túl megnyerően hatott a vendégek szerénysége, derűje és fiatalos lendülete. Olyan műkedvelőkkel ismerkedtünk meg, akik például szolgálhatnak bármely öntevékeny együttesnek. Jól sikerült és igazán baráti hangulatban zajlott le az előadást követő ismerkedési est is, ahol az együttes tagjai személyesen is barátságot kötöttek a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkarának tagjaival. A nyelvi nehézség nem okozott gondot. Az együttesek tag Jai a melódia nyelvén beszéltek: ajkukról felváltva zengett a magyar és a német dal. A hajnalig tartó összejövetelen hosszú időre szóló barátság született. A német együttes öt napig tartózkodott Csehszlovákiában és öt napra készül a mi egvütEzt azonban — nem tudjuk, hogy az elégtelen szarvezés, vagy a falu lakóinak érdektelensége miatt-e — nem sikerült elérni. Csalódásunkat, amelyet a kultúra iránt megnyilvánult érdektelenség okozott, egyedül az újjáépülő falu képe ellensúlyozta. Gútáról az együttes tagjai is azzal búcsúztak, hogy ha nem ls találkoztak a lakossággal a nagyméretű építkezés emlékezetükben marad és sok mindent kifejez a vidék embereinek törekvéséből. A komáromi találkozó az tesünk is a Német Demokratikus Köztársaságba. A kölcsönös vendégszereplés jelentős állomás mindkét csoport történetében, egyben kifejezi, hogy mind a Juliot Curie együttes, mind pedig a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara azt az utat járja, amely közelebb viszi egymáshoz a népeket, szo rosabbra fűzi az emberek barátságát. Az említett énekkaroknak ne-, mes a törekvésük: a kultúra eszközeivel mindannyiunk ügyét szolgálják. BALÁZS BÉLA AZ ÍGÉRFT SZÉP S7Ó ... 1966. július 16-án a rimaszombati 130-09 számú Háztartási cikkek üzletben „Lehel" márkájú hűtőszekrényt vásároltam. Sajnos, amint hazavittük, megállapítottuk, hogy nem működik. Azonnal értesítettem az üzletvezetőt, aki a javítóműhelybe küldött. Onnan azt a választ kaptam, hogy két héten belül megjavítják, de a költségeket nekem kell fedeznem. 14 nap elteltével telefonon hívtam a javítóműhelyt, akkor Lukács elvtárs megígérte, hogy két napon belül megjavítják hűtőszekrényemet. ígéretüket nem tartották be. Ismét telefonáltam. A válasz: elromlott az üzemi autó, különben sincs alkatrészük. A vásárlót aligha érdekli, hogy az üzem autója rossz, ez a cég magánügye. Az alkatrészhiány kifogást sem tartom helyénvalónak, hiszen még nem tudták mi a hűtőszekrény baja. Tovább nem szaporítom a szót. A tény az, hogy a mai napig is csak gyönyörködöm a drága hűtőszekrényben, de nem használhatom. Majdcsak eltelik a nyár, télen pedig nem lesz rá szükségem! DALAY LÁSZLÚ, Rimaszécs A kis hós A nyár végi kánikulában a Libái család úgy döntött, hogy délután fürödni megy. Ekkor még nem sejtették, hogy gyermekük a halál torkából tér vissza az élők sorába. Nem gondolták, hogy a kirándulás majdnem tragikus kimenetelű lesz. A parton Puzsér Fert, nyolcadik osztályos tanuló öltözködött, hazafelé készült, amikor észrevette, hogy Libái Józsika a víz alá merült. Nem tétovázott, belevetette magát a vízbe és kihúzta eszméletlen kis pajtását. Ezzel a tettével megmentette a kisfiút. BERE JÁNOS, Kolozsnéma MINDENNAPI KENYERÜNK Az utóbbi időben nagyon sok a panasz a Füleken sült kenyérre. Szerintem a pékség nem győzi előállítani az előirányzott mennyiséget. A nagy sietségben nem fordítanak elég gondot a kenyér minőségére, — nem tartják be a technológiai munkamenetet. A közeli Ragyolc községben nem régen épült egy péküzem, de csak egy évig üzemeltették. Hogy miért, nem tudom. Ogy vélem, ha ezt a pékséget Ismét működtetnék, a füleki pékség tehermentesülne és a kenyér minősége is megjavulna. Vass Sándor, Fülek Dunaszerdahely az utóbbi években rohamosan fejlődik. Egyre több a lakótelep, üzlet, park, középület. A közelmúltban adták át azt a lakótelepet, amely a régi futballpálya helyén épült. Háromszázötven család talált itt új otthonra. Ugyancsak itt kezdték meg két kilencemeletes panelház építését, amelyet ez év végéig be is fejeznek. Bugár Ilona, Dunaszerda h el y A Szlovák Nemzeti Felkelés a szlovák történelem ragyogó fejezete. A liptói nép piros betűkkel Irta be nevét a nemzet krónikájába. Itt alakultak meg ugyanis az első fasisztaellenes brigádok és partizáncsoportok. Az ejtőernyősök a környező falvak partizánjaival egyesülve 1944. augusztus 27-én bevonultak Ružomberokba, elfoglalták a várost s kiszabadították a politikai foglyokat. A következő napon pedig kiadták az „Előre" újság első számát. Erre az eseményre mindig büszkén emlékezik vissza a város népe és az SZNF évfordulóján ünneplőbe öltözve koszorúzza meg az emlékművet. ALBERT LÁSZLÓ (12) A parókia előtt jártunk, megállt, bibliáját a mellére szorította és végignézett rajtam. Mindig így viselkedett, ha nem tetszett valami neki. — Szép név a Barna. És tekintélyes név. Megnyugodhatsz — hangsúlyozta nyomatékosan, s hiába hívtam ebédre, jó étvágyat kívánt és befordult a parókia udvarára. -h — Szerette a feleségét? — Szerettem. Ha türelemmel hallgat, erről is mondok egyet és mást, mert nem olyan egyszerű a dolog. ir Az első hetekben, hónapokban nem tudtunk betelni egymással. A kötelező látogatásokról is elfelejtkeztünk. Ha ránk köszöntött a vasárnap, ebéd után bevonultunk a szobánkba és hancúroztunk a díványon, rendetlenkedtünk, mint a gyerekek. Este se égettük feleslegesen a petróliumot. Besötétedett és az ágyba bújtunk. A szomszédok tréfásan meg is jegyezték: — összetörtétek a lámpát, Elemér? Lerúgtátok a kampóról. Soha nem ég nálatok. Feleségem jó lélek volt, soha nem bántott volna meg semmivel, kivéve a keresztelőt és a fiam nevét, kedvemben járt, ragaszkodott hozzám, szeretett. Talán azért volt ilyen, mert soha nem hoztam fel az esetét azzal a tiszttel, semmit nem vetettem a szemére, nem is volt jogom ehhez. Szerelemből választott urának, a báli éjszakák nem múltak el nyomtalanul az emlékezetéből, nekem is ízlett az asszonysága. Erős ember voltam, egy zsák búza meg se kottyant, nem fogott ki rajtam a front, a fogság, az ölelés se. Feleségem olykor-olykor már félt tőlem, nem bírta a szorításom, a függöny mögé bújt, játszott velem, repült utána a foncsikja, én meg úgy kergettem, mint gyerekkoromban a lepkét. Ma se tudom eldönteni, véremnek kellett-e Eszter, vágyam kívánta-e a bíborvörös estéket? Fiunk születése után, házasságunk második esztendejének tavaszán egyszerre csak rádöbbentem, hogy hiányzik valami az életemből. Magamforma egyszerű embernek nehéz kifejeznie, hogyan keletkezett bennem az a félelmetes érzés. Mentem a barázdában, zúgtak a méhek, daloltak a madarak, pattogtak az ostorok, bőgtek a jármos tehenek, káromkodtak a gazdák, szitkozódott az apósom is, ha teleragadt gyökérrel az eke, csak én voltam szótlan a mezőben, csak én ballagtam lehajtott fővel, néztem a barázdába, kerestem valakit. Ott jöttem rá a földeken, hogy újra szerelmes vagyok és nem a feleségembe. Nem felöle gondolkozom, nem az 5 arcát látom, nem is tudnám megmondani, hogy kiét. Parázsló fekete szeme, nagy haja, törékeny alakja nem hasonlított senkire. Jobban meresztettem a szemem, hogy felismerjem, s akkor egyre inkább arra az ukrán asszonyra ismertem a barázdában, akit megmentettem a gyermekének. Hosszan elnéztem, ragadt bele a tekintetem, nem tudtam tőle szabadulni. Akit az ember megment az életnek, attól később nem képes szabadulni? Pedig fordítva kellett volna történnie mindennek, az ukrán asszonynak kellene haláláig emlékezni rám! Vajon emlékezik-e, vagy már régen elfelejtett? Százszor újraéltem a jelefietet, ahogy be-törtünk hozzá, ahogy ráfogtuk a pisztolyunkat, ahogy Hans, a német őrmester kirúgta alóla a széket és gyermeke földre csúszott az öléből, ahogy Hans ledőlt, s vérzett a feje, ahogy az asszony átölelte a nyakam és csókolta a számat a gödörben, amint maqamévá tettem, öt szeretném, miatta borulna fel a lelkem? Nem szeretném már Esztert, a feleségemet? Lehetetlen. Nem igaz. Ez a tavasz az ördögöt bújtatta az emberbe, annyira szép, annyira meleg és illatos. Meglódítja a szívet, megbizseregteti a vért. Talán velem is ez történt, tiszavirág életű érzés kerített a hatalmába, amely gyorsan semmivé lesz. Igy biztattam, hitegettem magam, nem akartam gondolni se rá, hogy Eszteren kívül valaki máson jár az eszem, nem érdemelné, nem szolgált rá semmivel. De hiába űztem, kergettem közelemből a sátánt, azon kaptam magam, hogy örülök, ha a feleségem ölelő karjai közül kibújhatok, ha ekémet belevethetem a puha földbe, ha nézhetem az elforgó hantok tükrében a titokzatos asszonyt, aki után fájt a lelkem. Meneteltem a hosszú barázdában és mintha tó partján jártam volna, képzeletem tükrén lebegett a szeretőm, aki arra az ukrán asszonyra hasonlított. Fiam békességet hozott a házba, nem haragudtam tovább az apósommal, együtt jártunk szántani, de nem ebédeltünk együtt, igyekeztem el a közeléből. A magányt kívántam, a képzelet rabja lettem. Különben is, a megbékülés nem volt az az igazi," orromban hordoztam a keresztelőt, a megcsúfolásomat, a korábbi gyanút az égő kazallal kapcsolatban. Az apósommal nem sokat törődtem, felőlem szánthatott, szalonnázhatott, fütyültem rá. A feleségem kínzott, hogy már nem szeretem úgy, mint régen. Ebből pedig nem származik majd semmi jó, se az após, se az anyós, se a feleség, ennyit nem engedhet meg magának a vő. Milyen élet vár rám? Nem kívánom az ellenségemnek se. Az erős akaratú ember nem tétovázott volna, viharrá duzzaszt egy éjszakát és minden kertelés nélkül bevallja a feleségének: — Ide figyelj, Eszter. Elvettelek, szerettelek, de most nem tudnám megmondani, mi történik velem. Újra szerelmes vagyok, s nem beléd, nem is tudnám pontosan megmondani, hogy kibe, talán abba az ukrán asszonyba, akit megmentettem a gyermekének. Nincs értelme tovább a házasságunknak. Neked kín lenne, nekem börtön. Nyakamba veszem a világot, meg kell keresnem art a másikat, azt az iqazitl (Folytatjuk)