Új Szó, 1966. augusztus (19. évfolyam, 210-240. szám)

1966-08-24 / 233. szám, szerda

cséplőmunkások. Az agronőmusnak is dolga akad még. Az elnök marad. Beszélgetünk a sör mellett. Az elnök kiönti szívét, lelkét. A múltban kalandozik. — Apámnak három és fél hektár földje volt. Tartott négy szarvasmarhát, húsz-huszonöt juhot. Nem volt könnyű az élet, mintahogy most is meg kell küzdeni mindenért. D ágyújt egy Fecskére. Elgondolkozik. Mintha lelki szemei előtt látná a letűnt időket. A háború borzalmait, majd a békés napok újra kezdését. — Nem maradt egyetlen jő-, szágunk sem. A háború „elvitte". Higyje el az volt a legszebb pillanat számomra, amikor első fizetésemből, hatezerötszáz koronáért egy borjút vettem. Gyenge, gyámolatlan állat volt. Az ölemben vittem haza. Kezdetnek jő — mondtam. Aztán ... de minek is beszélek erről, érdekel valakit az én sorsom? — Te vagy a ház ura, — mondta ő. — Orvosságon nem akarok élni. Ha a gyárban maradok, ki tudja meggyógyulok e ... V

égül is döntött élete, sorsa felett. Lőrincz • Bertalan 1959-ben tagja lett a kecsői szövetkezetnek. Az évek teltek, az emberek dolgoztak, a közös terebélyesedett. Ű meg a tornaijai mesteriskolába került. Két évig tanult, aztán zootechnikusként dolgozott. Akkor szerette meg még jobban a jószágot. Azokat az időket „sírja" vissza még ma is. Pedig nem volt könnyű dolga. A közösnek alig tizenöt hektár a rétje. Takarmányban szűkiben volt. A jó-, szágnak pedig eleség kellett. Még a tizedik faluba is elment, hogy szalmát és szénát vegyen. Híre terjedt, a járáson is tudták, kiváló ember a kecsői zootechnikus. Egy napon az akkori járási párttitkár Kecsőben járt. Ez volt (szerinte) a „végzetes nap" illlllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllHiiiniHiM Nehéz elnöknek lenni (Anger felvétele) llllllllllllilllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllilllllllllll Fizetési nap után L

őrincz Bertalan szereti a földet, még inkább a jószágot. A paraszti munka a mindene. Ű mondta, s ő tudja ezt a legjobban. Sokat próbált már az életben. A háború után szénégetőknél dolgozott, aztán volt bányász és faipari munkás. Dolgos ember mindenütt megtalálja a helyét, ő sem vallott szégyent egyetlen egy munkahelyén sem. Ám bárhol is dolgozott, a szíve haza húzta Kecsőbe, ebbe a hegyek közé ékelt kis gömöri faluba. Három-négy éve különös nyugtalanság fogta el, mert olyan embertípus ő, aki mindig elégedetlen, mindig többet akar, mint amennyit elért. Úgy szeretné, hogy a rozsnyói Járásban a kecsői szövetkezet, — az ő szövet-, kezete — legyen a legjobb. He], ha egyszer az élre törhetne! Nos ez az amiért annyit munkálkodik, nyugtalankodik. De az élet nagyon furcsa dolgokat produkál. Nincs minden úgy, ahogy ő szeretné ... Ezért hangoztatja minduntalan: Nehéz elnöknek lenni! Bele is fáradt már egy kissé, sok gond emészti. Negyvenéves, de sűrűn panaszkodik fejfájásra, idegesebb is mint volt. Ezt ugyan mások előtt palástolja, csak otthon a családi körben buggyan ki belőle olykor a sok visszafojtott, ki nem mondott szó. Nem volt ő ilyen néhány évvel ezelőtt. Különösen amikor zootechnikuskodott. — Aa igen! Az állatokat nagyon szeretem, — mondogatja. Amióta elnök, kétszeres-háromszorosz a gond-, ja. Közel hatszázötven hektár gazdája, tehát igazat adha-. tunk neki, hogy nem könnyű a dolga. Estébe hajlik az idő. Uzsonnáznak a cséplőmunkások. Az emberek fáradtan letelepednek a közeli sörözőben. Jólesik a hűsítő ital. A napbarnította arcokon felszárad az utolsó verejtékcsepp is. Lőrincz Bertalan ls ott ül velük az asztalnál. A z időjárás kedvezett. ** Ment is a munka zavartalan. Két cséplőgép dolgozott. Brigádosok is jöttek segíteni egy rozsnyói üzemből. Az elnök mégis elégedetlen. Miért? Megmondja az okát. — Egész nap nyolcvan mázsát csépelt ki a két gép. Hát ez is valami? Az agronómus bólint. — Igazad van, nem sok. Az automata cséplőgéppel többre nem vihetjük. — Játékszer ez nem cséplőgép, — toldja még hozzá. — Vasárnapra kapunk még egy kombájnt. Keresztekből csépelhet, — nyugtatja az agronómus. — Csak gép legyen elég, — mondja az elnök, — munkaerőd vei bírjuk. Segít mindenki. A termést megmenthetjük. Szóltam tegnap az építészeti csoport vezetőjének, Márton, dobjátok félre a malteros kanalat, gyertek a cséplőgéphez. Más-, nap reggel már ott volt a csoport. — Ha így van, — szól közbe a termelési instruktor, akkor cséplőgépet kellene keríteni. Az agronómus tudja is hol. — Van itt az egyik faluban egy kihasználatlan 900-as cséplőgép, meg kellene szereznünk. — Elintézem. — Az istruktor már is előveszi kis jegyzetfüzetét, s határozottan megígéri: — Hétfőn megkapják a cséplő^ gépet. Szétszélednek a porlepte Egy pillanatnyi csend, majd folytatja. — Negyvennyolcban bevonultam katonának. — Egy év múlva az egyik nap táviratot kapok az apámtól. Ez állt benne: „Azonnal kérj szabadságot. Nagy baj történt. Leégett a házunk. Apád". Könnycsepp csordult a szeme szögletéből. — Rettenes érzés volt. Rögvest mentem a kapitányhoz. Tizennégy nap szabadságot kaptam. Helyet kellett keresnem a családnak. Egy kicsit dolgoztam a romok körül. Letelt a tizennégy nap. Édes kevés volt. Mint tengerben a csepp. De a kötelesség szólított. Pedig de szerettem volna otthon maradni. Aztán felépült a ház? — Küldtem haza pénzt. Bá-. nyában dolgoztam, mint a hadsereg tagja. Nekem mindegy volt, vasárnap vagy ünnep, mentem le a föld mélyébe, mert a kilencezer korona, amennyit minden hónapban haza küldtem, nagyon kellett. Ötvenben már beköltöztünk az új házba. Később aztán megint volt négyöt szarvasmarhánk, meg 20—25 juhot is tartottunk ... Nem is tagadja, nagyon szerette a jószágot, meg a földet. Gondolkodott, töprengett Is eleget, belépjen-e a közösbe. Két éve gazdálkodott együtt már a falu java része, de ő még mindig apjával művelte saját földjét. Közben néhány évet a rózsahegyi cellulóz gyárban is dolgozott. Egészségének nem tett jót ez a munka, talán ez is közelebb vitte őt a szövetkezethez. — Ötvenkilencben már lát-, lam, hogy a haladást nem lehet megállítani. Sokat töprengtem. Sajnáltam a Jószágot, egyéni szabadságomat se akaródzott feladni. De valami egyre gyakrabban azt súgta a fülembe: Berti te sem maradhatsz ki a közösségből, nehúzódj félre ... Egyszer vacsora után azt mondom az asszonynak: — Aláírom. Ö így felelt— — Te tudod. Csináld, ahogy Jónak látod. — Mégiscsak Jobb lesz a kö-. zösben, — mondom én. Lőrincz Bertalan számára. Viszszaidézziik a beszélgetést. — Jó volna, ha vállalnád az elnöki tisztséget. — Nem hagyom ott a Jószágot. Keress más elnököt. — Tegeztem a párttitkárt, együtt katonáskodtunk. — Fel kéne már váltani Sanyi bácsit. Nem bírja sem erő-, vei, sem tudással. — Ha így áll a dolog. De mi lesz az állatokkal? És kellek e majd a népnek? A legközelebbi évzárón megválasztották. Nem volt egyetlen ellenvetés sem. Aztán nyakára zúdult a sok gond. ötéves terv, egyéves terv, házi terv, meg més a Jó ég tudja, mi minden. Sokat küszködött azzal a gondolattal, hogy az első év után feladja. Mégis — maga sem tudja mi — valami erőt öntött belé. És így van ezzel ma is. Csak az a baj, legalább is ő úgy érzi, hogy őket, a kecsőieket mellőzik a járáson: Ezt az-, ért gondolja, mert egynéhány kérésüket szerinte (jogos kérésüket) nem vették figyelembe. Itt van például a Jószág vízellátása. Kétszáznegyvenezer koronás beruházással olyan vízvezetékrendszert akarunk létesíteni, hogy a szarvasmarhának ne kelljen a legelőről, meredek oldalon lejárni az itatáshoz. — Nyolcvanezer koronát már felhasználtunk az építésére. Ügy kellene negyven-negyvenötezer. Az összeg folyósítását azonban egyelőre leállította a bank. Nem tudjuk miért. Pedig az eredeti tervvel szemben százezerrel olcsóbb lenne az építkezés. Az olyan dolgok, meg egyebek kedvét veszik az elnöknek. A termelési instruktor megígér-, te, hogy eljár az ügyükben, s lehet, a napokban az ügyet elintézik. Jó lenne, ha minél hamarább intézkednének, talán így az elnök is megnyugodna, s maga is úgy érezné, nem is annyira nehéz elnöknek lenni. C lbúcsúzom tőle. A nap ™ már leáldozóban van. A határ zaja azonban nem csitult el. A cséplőgépek zúgása meszsze elhallatszik, mintegy Jelezve, hogy a kenyérért folyó idei nagy csata még Kecsőben sem ért véget. MÉRY FERENC A Bratislava környéki szőlőkben a senkvicei szövetkezet tagjai kezdték meg a korai szőlő szüretelését. (CTK — Petráš felvétele) FELHŐK FELETT Fizetési náp volt, összeadtak néhány koronát, bort hozattak, és közösen megitták. Aznap a munkát befejezték, saját pénzükért vették az italt, senki nem vetheti szemükre a kollektív poharazgatást. A szeszes ital minden emberre más hatással van. Valaki a társaság kedvéért vagy azért, mert jólesik neki, elfogyaszt néhány pohár bort, aztán elbúcsúzik a kollégáktól, hazafelé veszi az irányt, s végzi otthoni teendőit, mintha italnak színét sem látta volna. Más ember meg, ha megkóstolja a szeszes italt, nem tudja abbahagyni az ivást, és addig társalog a pohárral, míg nemcsak a pénzét, de az eszét is elissza. Ilyen állapotban aztán olyan dolgokat vihet véghez, amit józan állapotban keservesen megbán. Ezt történt Orbán György feketenyéki lakossal, a galántai gépgyár huszonhárom éves so-. főrjével. A mértéktelen alkoholfogyasztás számára ezúttal, fiatal kora ellenére életében már nem először, igen komoly következményekkel járt. A szóban forgó fiatalembernek jó huzatja volt, a munka végeztével nyolc deci bor csúszott le a torkán. Utána nem haza indult mint társai, hanem a Jednota vendéglője felé irányította lépteit. Itt iš fogyasztott némi italt, aztán az autóbuszmegállóhoz ment azzal a szándékkal, hogy most már hazautazik. Csakhogy a szándékot nem minden esetben követi a megvalósulás. Mialatt a járműre várakozott, odajött egyik ismerőse. Beszélgetni kezdtek, és a társalgást csakhamar a közeli presszóban folytatták néhány rumos fekete mellett. Vagy két órát elüldögéltek ott, aztán a kávéházban tűntek fel, ahol tetemes mennyiségű bort fogyasztottak. Az ismerős már régen eltávozott, de Orbán Györgyöt csak a záróra kényszerítette ki az utcára. Éjfél után, fejében a számtalan két deci borok meg a féldeci pálinkák gőzével tanácstalanul imbolygott egy Ideig a kávéház előtt, majd a vasútállomás felé botladozott. A peron egyik padján szundikált néhány órát, a hűvös éjszaka azonban nemsokára felébresztette. Kinyújtóztatta a kényelmetlen helyzetben elgémberedett tagjait, s valami ellenállhatatlan belső indulattól kény-. szerítve útnak indult. Szeszgőzös agyában zavaros gondolatok keringtek, s mindjobban eluralkodott rajta egy féktelen ösztön. A hajnali derengésbe a galántai vasúti felüljáró környékén csatangolt, mint áldozatra leső ragadozó. Az áldozat csakhamar feltűnt az úton. Egy fia-: tal lány volt a kora reggeli Járókelő. A szomszéd faluból Jött a városba rokoni látogatásra. A felüljáró előtt az ittas fiatalember útját állta, pimasz hangon megszólította, vállon ragadta, s amikor a lány az útonálló viselkedését felháborodottan visszautasította, az hatalmas ökölcsapással földreterítette. Amikor vérző arccal felemelkedett, a támadó tpvábbi ökölcsapásokat mért rá. Szerencsére egy közelben tartózkodó vasutas meghallotta segélykiáltásait, s közeledtére a merénylő elmenekült. « De nem távozott messzire. A pályatest körül ólálkodott, másik áldozatot keresve. Magános vasúti őrház akadt útjába. Kopogtatás nélkül benyitott. Tizenkét éves lányt talált otthon. A betolakodó ruhája tetőtől tal-. pig sáros volt. Kefét kért a kis^ lánytól, hogy kitisztítsa. Amikor meggyőződött róla, hogy a •lányka egyedül van a lakásban, aljas szándék fogamzott meg agyában. Megragadta a gyermeket és az ágyra teperte. Brutális módon meg akarta erőszakolni, miközben befogta a segítségért kiáltozó, halálra ré-. mült gyermek száját. Dulakodás közben durva sérülést ejtett a kislányon. A kislány nővére a segélykiáltásokra hazarohant, s a gálád erőszakoskodó szándéka meghiúsult. Elszökött a tett színhelyéről. Nem jutott messzire. A közbiztonsági szervek hamarosan kézrekerítették. A bűnügyet, mint nagy közfelháborodást keltő tettet, gyorsított eljárással tárgyalta meg a Galántai Járásbíróság. A vádlottat kilencévi szabadságvesztésre ítélte. Az Ítéletet a Bratlslavai Kerületi Bíróság jogerőre emelte. Orbán György hasonló bűntettért másodszor került bíróság elé. Erőszakos nemi közösülésért nemrégen háromévi börtönre ítélték. Feltételesen helyezték szabadlábra, eközben követte el újább gálád tettét. CAL LÁSZLÓ