Új Szó, 1966. augusztus (19. évfolyam, 210-240. szám)

1966-08-24 / 233. szám, szerda

r ZAY LÁSZLÓ BUDAPESTI LEVELE: Az ország színházárál AZ ORSZÁG SZÍNHÁZA a Dé­ryné Színház; régebben Állami Faluszínház volt a neve. Az idén tizenöt esztendős: az első előadást Dunaújváros őstelepü­lésén, Dunapentelén tartották, 1951. augusztus huszadikán. Az­óta kevés híján annyian tekin­tették meg a Déryné Színház előadásait, amennyi Magyaror­szág lakossága. Hosszú ideig büszkélkedtünk azzal, hogy új, soha nem látott színházi formát honosított meg a falu színháza, igazi művésze­tet vitt el olyan helységekbe, ahová azelőtt csak dalitársula­tok jártak ócska giccsekkel, vagy műalkotások hamisítvá­nyaival. Föllelkesülten hozzá­láttunk, hogy — úgymond — megszüntessük a színházi fehér foltokat, vagyis minden község­ben legyen színházi előadás. Boldogan szemléltük a statisz­tikákat és elégedettek voltunk. Aztán nyugtalanná váltunk — a televízió is hozzásegített — és újra végiggondoltuk a dolgot. -Olyanok is akadtak ek­koriban, akik kételkedtek a fa­luszínház létjogosultságában. Ezek alaposan eltúlozták a dol­got: a Déryné Színház léte való­ban jó és szükséges dolog, lét­rejötte valóban eredmény. Ta­gadhatatlan, hogy másfél év­tizedes működése alatt igazi színházi kultúrát honosított meg az ország nagy területein, színházbaráttá tett sokakat, akik talán korábban azt sem tudták, mi a színház. Korsze­rű és nemes örökébe lépett ez a színház az egykori magyar vándorszínészetnek, amely szép nemzeti hagyományunk. Rendet teremtett az ország színházi életének bizonyos területein, és sok tekintetben versenyképessé vélt más színházakkal is. Természetesen fölül kellett vizsgálni néhány elhamarkodott ötletet, mérlegelni némely jel­szó hitelét. Így például egyidő­ben világossá vált, hogy az egy­kori dalitársulatok megszűntek ugyan, de mindenféle címen mégis előfordult olykor, hogy méltatlan produkciók járták az országot, sebtiben lerontva, amit a Déryné Színház a vidék, a falu színházi kultúrájából fölépített. S azt is be kellett ismerni, hogy a színház sem volt mindig színház; a közízlés negatívumainak tett engedmé­nyeken kívül elsősorban a „fe­hér foltok fölszámolásának" jelszava nyomán keletkezett visszás helyzetek miatt támadt ez a fölismerés. Hiszen az igé­nyek alászállításának valahol határt kell szabni: a színpad nagysága, a világosítás lehető­ségei vagy korlátai, a nézőtér adottságai körében kell lenni egy küszöbnek, amely fölött még jogos színházművészetről beszélni, de alatta már nem. ILYENFORMÁN néhány esz­tendő óta a Déryné Színház — miközben szinte egyeduralmat nyert a vidék, a falvak színhá­zi kultúrájában — nem annyi­ra mennyiségi, mint inkább mi­nőségi fejlődésre törekszik. Mi­előtt ezzel az újabb szakasszal foglalkoznék, mégsem lesz ha­szontalan megismerkednünk né­hány számadattal. A színház eddig harmincezernél több elő­adást tartott tizenhét megye négyszáz községében. Eszten­dőnként átlagosan kétezerszáz előadást tartanak, ezek közül kétszázat az ifjúságnak. A fő­város egyik munkáskerületében a hétvégeken tartanak elő­adást; így az ország színháza fővárosi színház is. Minden évadban 15—16 bemutató van; KULTURÁLIS HÍREK • A rejtélyes Travenrő! új adatok kerülnek a nyilvános­ság elé abban a rövidesen megjelenő monográfiában, ame­lyet Rolph Recknagel, az ismert Traven-kutató, a lipcsei könyv­táros főiskola docense készít. • A Salzburgi Ünnepi Játé­kok vezetősége a jövő sze­zonra szerződést kötött a le­ningrádi Kirov-balett együtte­sével; a szovjet táncosok az idén Veronában arattak nagy sikert vendégszereplésükkel. • A francia Gramofonaká­démia 1966-os hanglemez nagy­díjával Bruno Leonard Gelber zongoraművészt és a münche­ni filharmonikusokat 'ültet­ték ki, Brahms d-moll zongo­raversenyének előadásáért. közülük kettő-három rendsze­rint magyarországi bemutató, másik kettő-három ősbemutató. Másfélszáz színész tizenegy társulatban járja az országot; a'színészek között egy Kossuth­és tizenkét Jászai-díjas van, ketten érdemes művész kitün­tetést kaptak. Ennyi talán elég a statiszti­kából; legföljebb még annyit hozzátennék, hogy az országjá­rás során minden darab hosz­szú szériát fut be, s így nem csoda, ha némely színmű elő­adásainak száma a Déryné Színházban egyetlen évad alatt eléri, olykor meghaladja a szóban forgó mű összes hazai előadásának tíz-húsz éves mennyiségét. A Tartuffe pél­dául mintegy hétszázszor ment a Déryné Színházban, a János vitéz hatodfélszázszor, a Bánk Bán pedig százötvenszer. A statisztika adatainál lénye­gesebb arra figyelnünk, hogyan alakult valójában a színházi kultúra a Déryné Színház te­vékenysége nyomán a magyar vidéken. Legendás eseteket szo­kás emlegetni, amikor a kezde­ti hónapokban a közönség*kö réből még olyan kívánságok is elhangzottak, hogy több mozi, legyen a színházi előadásokon, meg hogy egyes helyeken sö­röspalackokat vittek be a néző­térre és előadás közben, iszo­gatva beszélgettek. Kétségtelen, hogy a Déryné Színház minden más .színháznál nagyobb arány­ban lát vendégül „szűz közön­séget". Ezekhez a műsor szóra­koztató darabjaival kíván köze­ledni: vígjátékokkal és szatí­rákkal, de közöttük olyan ma­^gas színvonalú művekkel is, mint például Illyés Gyula pa­rasztkomédiája, a Bolhabál. AZ IS KÉTSÉGTELEN, hogy a színház aránylag ritkán keresi föl még a leggyakrabban láto­gatott helységeket is. A maxi­mum, természetesen, ez évi 14—16 bemutató; vagyis annyi, ahány premiert a színház egy­általán tart. Ezt talán csak a városokban és néhány nagy­községben tehetik meg; a leg­több helyre havonta, tehát évi átlagban nyolc-tíz alkalommal látogat el a színház, de akad helység, ahová ennél kevesebb­szer, sőt egyes helyekre jóval kevesebbszer jut csak el. Ez ter­mészetesen kevés; a televízió­val e tekintetben nehéz állni a versenyt. Már ez is a művészi színvonal állandó fejlődését kí­vánja, azt hogy a színház ven­dégjátéka igazi színházi él­ményt adjon. Ennek érdeké­ben is történt, hogy mostaná­ban a színház csökkentette a fölkeresett helységek számát; kihagyott a listáról néhány községet, ahol a művelődési ház körülményei nem megfele­lőek. Ezzel egyidőben nagyobb gondot fordítanak arra, hogy színházi központokat hozzanak létre alkalmas helyeken s ide megfelelő módon biztosítsák a környék lakosságának alkal­mankénti közlekedését is. Az elért eredmények nyomán a színház föl bátorodott arra, hogy a legsúlyosabb színházi élményekkel is megajándékozza a vidék közönségét. Kertész László főrendező jár az élén ennek a törekvésnek; ő vállal­kozott arra, hogy Sophoklész Antigonéját, Katona József Bánk Bánját, Donizetti vígope­ráját, Az ezred leányát, mi több Shakespeare tragédiáját, a Hamletet a színház közönsé­gének bemutassa. Ezeknek és sok más darabnaik a bemutatá­sa még egy felelősségteljes föl­adatot ró a színházra: a kivá­lasztott műveket az esetek nagy részében alkalmazni kell a Déryné Színház adottságai­hoz: kis színpadra és kamara­együttesre. Valódi eredménynek tekinthetjük, hogy ez az alkal­mazás sohasem jelent reduká­lást a szó rossz értelmében. Mondhatni, más műfajra alkal­mazás ez kellő tisztelettel és művészi kongenlalltással. MA MÁR KORÁNTSEM az a helyzet, hogy sok helyütt a Dé­ryné Színház egyedüli képvise­lője a kultúrának. A vidéki kö­zönség nagyrősze rendszeresen láthat színházi előadásokat a legkitűnőbb fővárosi színészek előadásában — a televízió képernyőjén. Jóllehet az is egy­fajta redukálás, a színházi kul­túra terjed ily módon is. örven­detes, hogy a Déryné Színház, az ország színháza bírja a ver­senyt. Villamosenergia-iparunk kecsegtető kilátásai A villamos energiával való el­látásban országunkban ma rend­kívül kedvező a helyzet. Hozzá­járultak ehhez az utolsó „ned­ves hetek" is, amelyek megtöl­tötték vízzel a folyómedreket és a vízerőművek tárolóit. Ügy megforgatták az erőmüvek tur­bináit, hogy kapacitásuk nem­csak a csúcsfogyasztás idején használható ki, hanem szükség szerint folyamatosan is hajtják a generátorokat. Csehszlovákia vízerőművei­nek teljesítménye körülbelül 800 MW, Szlovákiában 450 MW. Az elmúlt hónapban a szlovákiai vízerőművek mintegy 18 millió kWó villamos energiával többet termeltek, mint a múlt év ha­sonló időszakában. A „víz" ilyen teljesítménye mellett az energiatermelőknek nincs szük­ségük a hőerőművek teljes ka­pacitására, kiiktathatják a ke­vésbé gazdaságos üzeműeket. A hőerőművekben a javításra szo­ruló berendezéseken egyúttal elvégezhetik a szükséges kar­bantartási munkákat, ami igen előnyös az energetikának a té­li időszakra való felkészülése szempontjából. A TÜZELŐANYAGOK VEGYI ENERGIÁJÁNAK GAZDASÁGOSABB HASZNOSÍTÁSA Csehszlovákia villamosener­gia-termelésében több mint négyötöd részben manapság a barnaszén szolgál fűtőanyagul. Ugyanakkor tudjuk, hogy a bar­naszén nagyarányú kitermelése hazánkban legfeljebb 1980-ig jön számításba, azután a kész­letek kimerülése és a kiterme­lési feltételek megrosszabbodá­sa miatt csökkenni fog. A plze­iii Škoda szakágazati vállalat technikusai is ismerik ezeket a kilátásokat. Tervező munká­jukban számításba veszik, hogy a villamos energia fokozódó fo­gyasztásával párhuzamosan csökkenteni kellene az erőmű­vek tüzelőanyag-fogyasztását. A probléma megoldásához ve­zető egyik út a Škoda üzemei­nek az első atomerőművünk építésében való részvétele. A Skoda vállalat üzemei szállít­ják a Jaslovské Bohunice-i atom­erőmű technológiai berendező­ét s az atomreaktort is, bele­számítva a hasadó anyagok szál­lítására szolgáló berendezése­ket. A jövőben is a Škoda lesz magerőműveink műszaki beren­dezéseinek termelője. Annak ér­dekében, hogy biztosíthassák az előállított berendezések meg­bízható és biztonságos üzemét, a magerőműben uralkodó fel­tételeknek megfelelő körülmé­íyek között előre ki kell eze­Az energetikának ugyanis már most a télre kell gondol­nia. Számára már néhány nap múlva megkezdődik az ősz, amely az áramfogyasztás foko­zását hozza magával. E küszö­bönálló időszak számára is ked­vezően alakulnak a vízkészle­tek: az árvái és a dobsinai víz­gyűjtők sok száz millió köbmé­ter vizet tárolnak. E vízmeny­nyiség a vízerőművek teljesít­ményének növelése érdekében a téli csúcsfogyasztás időjén ja­vítani fogja a vízátfolyást egé­szen a jövő év márciusának de­rekáig. A hőerőművekben is nagy elő­készületek folynak az 1966—i 1967. évi téli időszak zökkenő­mentes termelése számára. Sür­gőse be kell fejezni a javítá­sokat és a beruházási munkákat a vajáni erőműben is, amelyben ebben az évben már üzembe he­lyeztek négy új 100 megawattos gépegységet. Ez év végéig be kell még fejezni az erőmű két hátralevő termelőegységét is, mert teljesítményükre télen szükségünk lesz. Ilyen feltételek között a kü­szöbön álló energetikai idény mérlege kedvezőnek mutatko­zik. A jelek szerint októberben és novemberben Szlovákia ön­ellátó lesz a villamos energia termelésében- Az év végén ki­sebb hiányt várunk Szlovákia áramtermelésében, később pe­dig váltakozni fog a kisebb fe­lesleg a kisebb szorultsággal. Ha ugyanakkor számításba vesszük a villamos energia szol­gáltatásában érvényesülő nem­zetközi együttműködést ls, úgy — főleg a villamos energiának Romániából való fokozott beho­zatala érdeméből — Szlovákia energetikai mérlege az egész téli időszakban kielégítőnek mutatkozik. Az energetikában tehát a több „sovány" esztendő után „bőségesebb" évek veszik kezdetüket. Az esetleges helyi jellegű nehézségek nem az áramtermelés hiányából adóid­nak majd, hanem a távvezeté­kek túlterheltségéből s a transz­formáló teljesítmények hiányá­ból. A jövő év elejétől újdonságot vezetnek be az energetikában: a villamos energia már nem alapszerűen kezelt termék lesz, vagyis senki sem határozza meg a vállalatoknak, mennyi villamos energiát vehetnek át. Ez persze nem jelenti azt, hogy a vállalatok tékozolhatják az energiát. A jövőben is gazdasá­gosan kell vele bánni, be kell tartani az átvevői diagrammo­kat, amelyekben az egyes nagy­átvevők megállapodnak a kerü­leti energetikai vállalatokkal. A „Béke" energetikai hálózat óriási vezetékoszlopai új arculatot kölcsönöznek Kárpát Ukrajnának. Ez a vezeték Csehszlovákiába irányul. ket próbálni. A Škoda ezért a Plzeň közelében fekvő Bolevce mögötti erdőben kísérleti bázist létesít, amely utánozni fogja a magerőmű üzemmenetét. Energiatermelésünk azonban még hosszú ideig a szénbázis­tól fog függni, ezért a Škoda üzemeiben olyan turbógeneráto­rokat igyekeznek termelni, ame­lyek tökéletesebben hasznosíta­nák a tüzelőanyag hőenergiáját. Az ötvenes években, amikor erőműveink legfeljebb 55 MW­os gépegységekkel voltak fel­szerelve, 1 kWó előállítása 1,30 —1,75 kg közepes fűtőértékű barnaszenet igényelt. A hatva­nas években már 110 MW telje­sítményű egységek kezdenek ér­vényesülni, amelyekben egy kWó előállításához már 1,19 kg szén elegendő. A kalóriafogyasz­tás további csökkenését ered­ményezik a 200 MW teljesítmé­nyű gépegységek, amelyek kö­zül az első ez év végén Ledvi­cében kezd működni; egy kWó termelésére 1,13 kg közepes fű­tőértékű szénre lesz szüksége. Egy 200 megawattos termelő­egység két 110 MW-os blokkhoz viszonyítva évi 85 000 tonna tü­zelőanyag megtakarítását ered­ményezi. 1980-ig az ilyen 200 MW-os egységek válnak energiaterme­lésünk alapjává, addig körül­belül húsz ilyen gépegységet helyezünk üzembe. A béchovicei Energetikai Kutató Intézet labo-> ratóriumaiban mindennapi jelenség a villámlás ás a „mennydörgés". Mesterségesen idézik őket elő, hogy tanulmányozhassák és megismerjék a nagyfeszültségű távvezetékek tervezéséhez szükséges feltételeket. A képen az intézet egyik laboratóriumát Játjuk. 150 MW-os turbógenerátor • Magyarországon A minap nagy esemény színhelye volt a Duna­menti Hőerőmű: próbaüzembe helyezték Magyar­ország első 150 megawattos gépegységét. Ha­sonló éghajlati viszonyok között nincs más sza­badba telepített hőerőmű Európában. Kuriózum­nak számít a nehéz fűtőolaj, a szabad levegőn szurok sűrűségű gudron felhasználása is. A turbogenerátor méretei szokatlanok. Annyi, sőt több villamos energiát termel majd, mint a Dunamenti Hőerőmű működő három gépegysége együttvéve. A kiskazánok — ott csak így beszél­nek azokról, amelyeket sok más erőmű óriásnak tisztelhet — valóban eltörpülnek az új mellett. Súlya legalább 3000 tonna, és óránként 500 tonna gőzt termel. A kazánban 120 kilométer hosszú csővezeték kígyózik. Mintegy 340 villanymotor hajtja a gépegység segédberendezéseit. A tápszi­vattyú-motor teljesítménye akkora, mint egy ki­sebb áramfejlesztő gépé: négy és fél megawatt. S végül még egy adat, amely a korszerűségre utal: Magyarországon átlagosan 3500 kalóriával állítanak elő egy kilowattóra áramot, az új gép kilowattóránként 2600 kalóriát Igényel, (össze­hasonlításul: a magyarországi legjobb barnaszén fűtőértéke átlag 4200—4300 kcal/kg). Iparági át­lagban egy megawatt teljesítmény üzemben tar­tásához és kiszolgálásához öt dolgozó szükséges, a Dunamenti Hőerőműben csak egy.

Next

/
Thumbnails
Contents