Új Szó, 1966. augusztus (19. évfolyam, 210-240. szám)

1966-08-03 / 212. szám, szerda

Beszélgetés oz üzletről A

kereskedelem olyan, mint a politika, a maga törvényei szerint igazodik. Már a meglepő fordulatokon sem csodálkozik az ember, csak akkor ámélkodhatna igazán, ha teljesen kiküszöbölnék a meglepetéseket. Engem az első pillanatban meghökkentett, amikor azt hallottam, Trenčlnbôl az Egyesült Államokba is szállítanak esztergákat. Miért ne, amikor szükségük van a mi megmunkálógépeinkre? (Ezzel kapcsolatban felvetődhet a másik kérdés: És mi megkapjuk tőlük azt, amire nekünk van szükségünk?! Ez más tárgykörhöz tartozik, külön tanulmányozást igényelne. Ezért maradjunk a témánknál.) Amerikában nagy a konjunktúra. Az erős nemzetközi, nyugatnémet, angol, olasz, japán konkurrencia ellenére is egyre nagyobb piaci lehetőségeket szerezhetünk, s — a devizagazdálkodás szempontjából ez hasznos és előnyös is, mert a vevő kemény valutával azonnal fizet. Kénytelen Igy cselekedni, mert az amerikai gépgyárak termelése egy-két évre előre „foglalt", s az érdeklődő vevőket pedig ki kell eléglteniök. Nem csoda, hogy versengés indult az amerikai piac „meghódításáért". Ilyen helyzetben az hat természetesnek és törvényszerűnek, hogy a konkurráló vállalatok leverik az árakat, hogy mások rovására érvényesülhessenek. Ezzel lépten-nyomon találkozhatunk az óceánon túl is. S ml az elmúlt hetekben az ellenkezőjével dicsekedhettünk! Áremelést értünk el! Magasabb áron vásárolják tőlünk a gépeket! Strojlmport külkereskedelmi vállalatunk háromtagú küldöttsége egy hónapig tartózkodott az Egyesült Államokban és Kanadában. Ök vitték véghez a „császárvágást". A nemrég hazatért küldöttség műszaki tanácsadójával Trenčínben beszélgethettem. Nem más, mint az esztergákat gyártó üzem Igazgatóhelyettese, Vladimír Proškovec mérnök. Azért mentek az Egyesült Államokba és Kanadába, hogy áttekintsék, felmérjék a helyzetet, miképp is fokozhatnánk, a már most ls több millió dollárt kitevő gépkivitelt. Ez akkor sem könnyű feladat, ha a csehszlovák védjegynek Itt is megvan a hagyományos jő hírneve. A szocialista országok közül az óceánon túli országokba mi exportálunk a legtöbbet, bár a harminc százalékos vámkorlátozás bennünket és a Szovjetuniót sújtja a legjobban. A többi szocialista országnál találtak bizonyos ..levezető csatornákat" a vámszázalékok csökkentésére. Az USA-ban a Sigma Machinery vállalat a partnerünk, KaAz Igazgató kereskedelmi helyettesével kezdem. Jaroslav Ad am re mérnök kimondja a szentenciát: „Ahol már van ipar, vagy ipart szeretnének teremteni, ott esztergákra, fúrógépekre van szükség, hogy termelhessenek." Üzemük, a trenčíni TOS-vállalat esztergapadokat gyárt, s igyekszik is az egyszerűségében is bölcs mondásnak mindenben eleget tenni, — termékeik nyolcvan százalékát a világ csaknem minden részébe szállítják, Spanyolország kivételével Európa minden államába, még az iparilag fejlett japánba, sőt az Egyesült Államokba is! A szocialista országok közül a Szovjetunió a legnagyobb rendelőjük, havonta vagy ötven esztergapadot vásárol tőlük. (Húsz, harminc eszterga már nagy rendelésnek számít!) A külföldi rendelők különböző kívánságainak is eleget tesznek. Mosolyogva mondja a mérnök, olyanok lettek, mint a mérték után dolgozó szabók! Egyes rendelők még a színezést is előírják. Az angolszász országokba egérszürkére festett esztergákat küldenek, a japánok is a szürkének egy bizonyos változatát kedvelik, az olaszok zöldre festetik a gépeket, az alkatrészeket pedig pirosra, kékre és sárgára. Az üzlet üzlet, minden kívánságnak eleget kell tenni Az is az üzlethez tartozik, hogy a közeli országokból hasonló tfpusú esztergapadokat hozatunk be, mint amilyet Trenčínben gyártunk. Az egyik vonatszerelvény viszi ki gépeinket, a másik pedig idegen védjegyű esztergákat hoz az országba. Érdemes ezt csinálnunk, amikor a mi esztergáink jobb minőségűek? Az üzlet üzlet..., ebben nem isinerik ki magukat, nem ők kötik a szerződéseket. Ha nem hozatnánk be esztergákat, el tudnánk látni a hazai keresletet? Kevesebbet exportálnánk! Emiatt egyes üzemeinkben olyan megmunkáló-gépekkel dolgozzanak, melyek nem érik el a mi gyártmányaink színvonalát?! Fura helyzet. Mi meg nem oldjuk, csak a tényeket szögezhetjük le. A kölcsönösségen alapuló kereskedelemben még dominál az az elv: ha szükséged van erre az árufajtára, csa>k akkor adom, ha megveszed ezt a másik portékát is ... ! Több gépet is gyárthatnának, hogy teljesen kielégítsék a hazai szükségletet, ha bővítenék a termelést. Már voltak ilyen terveik, de megvalósításukat későbbre halasztották. Egy újdonsággal azonban meglepik vevőiket. Szalaggyártás céljaira kisméretű esztergákat szándékoznak gyártani. Előnyük: kevés helyet foglalnak el. Nyugat-Németországban, Olaszországban már készítenek ilyen gépeket. Ismerik-e ezek konstrukcióját? Csak a prospektusokból! Hogy akarnak a világpiacon konkurrálni, ha nem ismerik az „ellenfél ütőkártyáját"?! Kíváncsiságból megkérdezem, ismerik-e legalább a baráti Magyarország gyártmányait? Csak a brnói nemzetközi vásáron látták gépjeiket! Csak látták! Az üzem konstruktőreinek mennyivel könnyebb dolguk lenne, ha megvásárolhatnánk a legnagyobb konkurreng vállalatok egy-egy gépét, s azt szétszedhetnék és belepillanthatnának a „lelkébe"! A jó kereskedő erről még álmában sem feledkezik meg! Csendes a válasz: tanulmányozási célból eddig nem vásárolhattunk gépeket.... Csak most nyílik erre lehetőségük. Az új gazdasági irányítási rendszer azt is előirányozza, hogy kiviteli tervük teljesítése arányában részesedjenek az illáink szerzett devizából. Hogy mire fordítják majd ezt az összeget, arról az üzem vezetősége dönt.., nadában saját képviseletünk van, az Omnitrade Machinery, melyét kanadai személyzettel Milán Ptáček vezet. A New York-i cég „prezidentje" az osztrák származású Eric Siitger. Küldöttségünk vele tárgyalt, vele együtt utazott a detroiti nemzetközi nagyvásárra, melyet kizárólag a megmunkálógépek bemutatására rendeztek. A megnyitó beszédet tartó miniszter nem felejtette el kihangsúlyozni: „A Kelet és a Nyugat legnagyobb konkurrens vállalatai jöttek itt össze, hogy a legjobb és legolcsóbb gépeiket kínálják fel nekünk ... Ha csupán a japán, nyugatnémet, olasz, angol, s legújabban az előretörő holland cégekkel kellene versenyeznünk, csak buzdítólag hatna; de amikor a szocialista országok egymást tromfolják, mint tették a detroiti nagyvásáron, furcsa szájíze támad az embernek: a kölcsönös együttműködés csak a határainkon belül lenne lehetséges, s azon kívül már kapitalista szokás dívik?! Nem lenne célravezetőbb a külkereskedelemben is a szoros, testvéri együttműködés, hogy versenyképesebbé tegyük a KGST-országainak külkereskedelmi vállalatait?l" Küldöttségünk ilyen „mellékkörülmények" között tárgyalt Singer úrral. Tapintatosan a tudtára adták, a közepes nagyságú megmunkáló-gépek behozatalát a felével is növelhetné... Nagy a kínálat, a japán, a nyugatnémet gépek kivitelezése tetszetősebb, másoké pedig olcsóbb, jóval olcsóbban kínálgatják, csakhogy „betörhessenek" az amerikai piacra ... Itt a legjobb alkalom, itt, a nagyvásáron összehasonlíthatja a gépek minőségét, teljesítőképességét ... És Singer úr kénytelen megállapítani: ebben és ebben a tekintetben az önök gépei kiválóbbak... Ha kiválóbbak, adhatjuk olyan áron, mint mások kínálják?! Singer úr üzletember, tudja, mit jelent egy ilyen egyszerűnek tűnő kijelentés, és huzavona nélkül aláírja az újabb egyezményt, átlagosan tíz százalékkal többet fizet a hazánkból exportált különböző megmunkáló-gépekért. Mit jelenthet ez a gyakorlatban? Ez a tíz százalék a jelenlegi üzleti megállapodások szerint háromszázezer dollárt tesz ki, a mi részünkről nyereség, a Sigmacég részéről veszteség. És ez nem kis összeg Amerikában sem. Hogy egyensúlyban tartsák a vállalat gazdálkodását, sőt, növeljék jövedelmét, kénytelenek lesznek több jó minőségű gépet rendelni... Az üzlet ilzlet, tele okulással, tanulsággal, akárcsak a politikában, az embert nem a szép szavak, hanem a tények befolyásolják a döntésben: mi a hasznosabb, célravezetőbb számomra? A trenčíni gépgyárban sem feledkeznek meg erről. Nem mellőzik a detroiti nagyvásáron és a gépeik vásárlói körében szerzett tapasztalatokat. A vásárlók kérik, hogy edzett szánokat szereljenek az esztergákba, ezzel kétszeresére növelhetik szilárdságukat s vagy ötszörösére hosszabbíthatják meg élettartamukat. Erre előbb is gondolhattunk volna, ez nekünk, a mi gyárainknak is hasznosabb. A jó tanácsot megfogadták, s az idén edzett szánokat szerelnek az esztergákba. A japánok Detroitban esztergapadjaikon kívül kiállították a gép öntvényeit is. Volt mivel dicsekedniük, ritka szépek, ritka pontosak, és simák, mintha csiszoltak lennének. Ha a mi öntőink láthatnák ezeket az öntvényeket, bizonyára jobban iparkodnának, s nem adnának kí a kezükből „rücskös" öntvényt, melyet a gépgyáriak festés előtt kénytelenek begittelni! Túlnyomórészt a martini üzemből kapják ezeket a különkozmetikára szoruló öntvényeket. A trenfííniek most abban bíznak, hogy az új irányítási rendszer, melyben döntő szerepet kap a minőség, jobb munkára készteti a martini öntőket! |# ivitelezés szempontjából " szebbek a nyugatnémet, a japán gépek. Ebben igazat kellett adnlok Singer úrnak. A vásárlót elsősorban a tetszetősebb tárgy ragadja meg. Már köztudomású dolog, hogy kiváló árucikkeinket nem tudjuk tetszetősen „csomagolni", a gépek külalakjára sem fordítunk kellő gondot. Ezzel pedig magunkat, népgazdaságunkat károsítjuk! Mert ha többet adnánk arra is, ami a szemnek tetszik, nagyobb haszonnal kereskedhetnénk. Megmunkáló-gépeinket, így az esztergákat is ötvenéves technológiával festjük. Fejlesztőrészlegeink, a kutatóintézetek mintha elaludtak volna. Nem tudnak lépést tartani a technika fejlődésével? Vagy az érdektelenség lett rajtuk úrrá? A trenčíni gépgyárban igyekszenek behozni a sok-sok éves mulasztást, — megkezdték az új festőműhely építését. Ettől bizonyos javulást várnak, de ha a kutatóintézetek nem sietnek a segítségükre, csodákat egyedül nem művelhetnek-... A világpiacon a kivitelezés is döntő módon befolyásolja egyes vállalatok versenyképességét. Mert az üzlet üzlet, a maga törvényei szerint igazodik. Ha valaki nem tartja be őket, lemarad, ha megtesz mindent, az élre törhet. Gyártmányaink hagyományos jó hírneve az utóbbira kötelez bennünket! PETRÖCI BÁLINT A Strojimport küldöttsége a Torontóban székelő kereskedelmi képviseletünk épülete előtt. (V. Proškovec mérnök felv.). valasz olvasóinknak 0)RA MEGROKKANT JÁRADÉKÁNAK KISZÁMÍTÁSA SZÉMI MIKLÓS, ko&icei olvasónk írja, hogy 1950-ig gazdálkodott, majd 1956-ig gépkocsivezető volt. 1956-ban szívinfarktus miatt teljesen rokkantnak ismerték el és havi 575 korona járadékot kapott. Később dolgozni kezdett, egészségi állapotának megfelelően 1960-től kezdve átminősítették részben rokkatnak és ekkor járadékát 346 koronára szállították le. Járadéka mellett 1965 végéig havi 1030 korona fizetése volt. 1965 decemberében újból szívinfarktus érte, jelenleg még táppénzes, de előreláthatóan újból teljes rokkant lesz. Kérdi, miként fogják kiszámítani rokkantjáradékát? Olvasónkra, mivel részleges rokkantsági járadékát 1965. január 1. előtt állapították meg, a társadalombiztosításról szóló törvény 118. paragrafus 2. bek. vonatkozik. Ezen előírás szerint teljes rokantsági járadékát már az új előírások értelmében, a III. munka kategóriában átlagkeresetének 50 százalékában állapítják majd meg azzal, hogy ez a járadék nem lehet alacsonyabb eddigi rokkantsági járadékánál. JOGGAL SZÜNTETTÉK-E MEG ÖZVEGYI NYUGDIJÁT? S i m on Emma olvasónk levelében írja, hogy özvegyi nyugdíját (eredetileg hadiözvegy volt) addig folyósították, amíg fia tanult és árva.járadékot kapót (1980 ig). Olvasónk 1952 óta aktív EFSZ tag volt, betegsége alapján esetleg rokkantjáradékot kaphatna, de kérik a biztosítási dijak hátrálékának a megfizetését. Olvasónk kérdi, jogosan szüntették-e meg özvegyi nyugdiját és jogosan kérike az elmaradt biztosítási díjak befizetését? Az előző társadalombiztosítási előírások értelmében 1960ban, amikor olvasónk fia elvégezte középiskolai tanulmányait — mivel olvasónk még nem volt 50 éves (— és két éven belül nem teljesítette ezt a feltételt), joggal vonták meg olvasónktól az özvegyi nyugdíjat. Ha olvasónk EFSZ tagsága idején — esetleg korábban mint önállóan gazdálkodó — hátrálékban maradt a biztosítási díjakkal, a JNB szociális osztálya jogosan kérheti ezek utólagos megfizetését. VAN-E IGÉNYE 3 HETI SZABADSÁGRA? CSERNOK JÁNOS, fSIeki lakos Írja, hogy a füleki Kovosmalt üzemében tanult ki esztergályosnak az 1957—1960-as években. Ebben a minőségben dolgozott különbűző műhelyekben 1984 szeptemberéig. Ekkor átszervezés miatt nem tudtak neki minősítésének megfelelő munkát biztosítani. Mintegy 5 hónapig Losoncon dolgozott a szakmájában, 1965 január végén újból sikerült eredeti munkahelyére, megfelelő munkakörbe visszakerülnia. Kérdi, van-e igénye 3 heti szabadságra? Ha olvasónk említett két állásváltoztatása minősítésének jobb kihasználása érdekében történt, az 1965. december 31-ig érvényben volt előírások értelmében munkaviszonyát folyamatosnak kell tekinteni. Igy olvasónknak joga van a 3 heti szabadságra, mivel munkaviszonya már több mint öt éve tart. Dr. F. J. gyre kevese bb a cigányviskó Csehszlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága az eddigi tapasztalatok és ismeretek alapján kitűzte a legközelebbi időszakra a cigány származású lakosság problémáinak megoldását. Kormányunk 1965. évi 502-es számú határozata a kérdés rendezésére konkrét intézkedéseket tartalmaz. Kelet-Szlovákiában aránylag a legtöbb cigány származású lakos él. Helyzetük felől a Kerületi Nemzeti Bizottság mellett működő, a cigánykérdés megoldására alakított bizottság titkáránál, J u raj S p in e r elvtársnál érdeklődtünk. • Milyen eredményeket értek el eddig a cigánykérdés rendezése terén? — A kerületi pártbizottság elnöksége, valamint a KNB tanácsa behatóan foglalkozott a cigánykérdéssel összefüggő problémákkal és rendezésük érdekében számos konkrét intézkedést hagyott jóvá. Megoldásukért kerületi szinten bizottságunk felelős, amely egyebeken kívül a járási bizottságok munkáját is arra Irányította, hogy saját körülményeiknek, feltételeiknek megfelelően érvényesítsék a fentebb említett határozatokat. A járások komplex terveket dolgoztak ki például a cigánytelepek fokozatos felszámolására. A helyi nemzeti bizottságok titkárai a cigány származású képviselők jelenlétében tárgyalták meg a cigány származású egyének munkába való beszervezésével, részükre családi házak felépítéséhez szükséges házhelyek kiutalásával, továbbá a cigányviskók megvásárlásával, az írástudatlanok tanításával, az egészségügyi gondoskodás bővítésével kapcsolatos tennivalókat. Az említett intézkedések eredményeként a kerületben közel 2600 cigány származású egyén bekapcsolódott a munkába. A további terv szerint újabb 1973 munkaerőt, ebből 606 nőt és 430 tanoncot kellett beszerveznünk. • Mi a helyzet az iskolaköteles cigánygyermekeknél? — Készben javult. Míg például az 1963/64-es Iskolai évben 2755 cigánygyerek nem látogatta az Iskolát, számuk tavaly kétezerre csökkent a kerületben. • Milyen sikerrel járt a cigánytanyák eddigi felszámolása? — A KNB tanácsa i965-ben a cigánytanyák likvidálására 2,5 millió koronát, a viskók megvásárlására pedig közel 2 millió koronát irányzott elő. Az elmúlt év folyamán Durst, Armutovce, Slovenská Kajna, Dávidov, Ložin, Bukovec, Brezovice, Chmelnlca, Jarabina, Slovenská Ves, Matiaäovce, Hanušovce és Vyšné Ružbachy községekben fejezték be a cigánytelepek felszámolását. Ezekből, többnyire családi házak felépítése és megvétele árán, 388 család nyert elhelyezést a többi lakosság között. Egészségügyi téren fő feladatként állt előttünk: jó Ivóvizet biztosító kutakat építeni a cigány lakótelepeken. Csaknem félmillió korona ráfordítással eddig 45 ilyen kút épült nálunk. • A legfontosabb feladatok közül melyek várnak megoldásra 1966-ban? — Ez évben is arra törekszünk, hogy legalább 1600 cigányszármazású polgárt, ebből 436 ^nőt beszervezzünk a munkába, '432 fiatalt megnyerjünk a tanonciskolák látogatására. Gondoskodnunk kell arról ls, hogy kerületünkből mintegy 100 cigánycsalád Csehországban letelepedjen és ott dolgozzon, üzemeinkben elég sok cigány származású írástudatlan dolgozik, akiknek kellő szakképzettségük sincs. Részükre munkaidőn belül kötelező oktatást biztosítunk. Tervünk szerint ebben az évben további 32 cigánytelepet számolunk fel. -ik.