Új Szó, 1966. augusztus (19. évfolyam, 210-240. szám)

1966-08-18 / 227. szám, csütörtök

A szocialista országok gazdasági együttműködésének és a KGSI tevékenységének problémái A CSKP XIII. kongresszusa hangsúlyozta a nemzetközi gazdapági kapcsolatok nagy jelentőségét a csehszlovák népgazdaság pzámára. Ezzel kapcsolatban rendkívül fontos a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa tagállamaival való együttműködésünk. Otakar Šimunek mérnök, miniszterelnök-helyettes, Csehszlovákia állandó képviselője a KGST-ben a minap interjút adott a Rudé právo munkatársának a KGST időszerű problémáiról. Válaszait ?zabad feldolgozásban az alábbiakban ismertetjük. A NEMZETKÖZI EGYÜTTMŰKÖDÉS — OBJEKTÍV TÖRVÉNYSZERŰSÉG A nemzetközi munkamegosztás elmélyítése és a kölcsönös gazdasági kapcsolatok további megszilárdítása a szocialista országok között nemcsak Csehszlovákia népgazdaságának struktúrájából adódik, hanem elsősorban a termelés, a tudomány és a technika világszerte rohamosan történő fejlődésének Irányzatából, amelyek bizonyos fejlődési fokon objektíven megkövetelik a nemzetközi együttműködés és a gazdaságok nemzetközi összekapcsolása különböző formátnak az elmélyítését. Gyakran felmerül a kérdés: előnyös-e Csehszlovákiának a KGST tagállamaival való gazdasági együttműködés? A gyakorlat egyértelműen azt bizonyítja, hogy előnyös. Ezt bizonyítja többek között a KGST tagállamainak külkereskedelmünkben vájó részesedése, hagyományos termékeink kivételének, az alapvető nyersanyagok behozatalának stabilitása stb. A KGST helytelen értékelése, Illetve küldetésének meg nem értése Ilyen nézetekből ered: Ha tehát valami célszerű és hasznos az egész szocialista tábor számára, miért nem rendeli ezt el a KGST? Miért nem dönt a termelés ésszerű széthelyezéséről? Miért nem hagyja jneg valamelyik országnak, hogy bizonyos termékeket gyártson s ezeket más országok termékeiért váltsa be? Miért oly korlátozott gyakran a KGST elfogadott ajánlásainak a hatása? Ezekben a kérdésekben egy közös félreértés tükröződik: összetévesztik az egyes országok népgazdaságának tervezési és irányítási módszereit a nemzetközi koordinálás módszereivel. Tudni kell, hogy a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa nem valamilyen állam feletti vagy nemzetek feletti szerv, amelynek anyagi és pénzügyi eszközei, munkaforrásai lennének, amely eloszthatná a termelést az egyes tagállamok között stb. A mai fejlődési fokon a szocialista országok közötti gazdasági kapcsolatok az árucserére vonatkozó kölcsönös egyezményeken és a független államok közötti együttműködés más formáin alapulnak. Nem létezik tehát semmiféle nemzetek feletti rendelkezési Jog. A Tanács határozatai a gazdasági és tudományos-műszaki együttműködés tárgyi problémáiról csupán ajánlások, amelyeket a részt vevő országok érdekeik szerint, a teljes önkéntesség és a kölcsönös előnyök alapján fogadnak el. A TUDOMÁNYOS-TECHNIKAI FORRADALOM ÉS A NEMZETKÖZI m 1966. II. 18. EGYÜTTMŰKÖDÉS Termelésünk állapotának objektív elemzése azt bizonyítja, hogy számos termékünk műszaki színvonala nem közelíti meg a világszínvonalat. Komoly körülmény az is, hogy a munkatermelékenység növekedése a csehszlovák Iparban az utóbbi tíz évben vagy ugyanolyan, vagy csak kevéssé nagyobb, mint a fejlett tőkésországokban. Még komolyabb a helyzet a mezőgazdaságban, ahol a termelés nagyon lassú abszolút emelkedése mellett a munkatermelékenység növekedése ls egészben véve alacsonyabb, mint a fejlett tőkésországok mezőgazdaságában. Ezeknek a komoly tényeknek természetesen befolyásuk van gazdasági tevékenységünk végeredményeire is. A társadalmi termelés elért növekedését nagymértékben a fogyasztás növekedése nyeli el, termelésünk elsősorban szélességben fejlődik stb. Ennek az az oka, hogy az ipari termelés fejlődése nagymértékben csak az eddigi technológiák bázisán terjesztette az ipart eljárásokat s nem biztosította megfelelő mértékben a munkatermelékenység intenzív növekedését. Ezért oly nagy társadalmi jelentőségűek ma az ésszerűsítés, az automatizálás és a kemizálás kérdései. Ezeknek a kérdéseknek a megoldása azonban igen bonyolult, különösen a kisebb országokban. A Szovjetunió kivételével a KGST egyik tagállama sem képes őket egyedül megoldani. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogyha az egyes országok kizárólag saját erejükkel próbálnák utóiérni a legfejlettebb országokat, annak a veszélynek tennék ki magukat, hogy a technikai előrehaladás mellékáramába futnak. Ezért oly nagy jelentőségű a mi számunkra is a nemzetközi együttműködés leghatékonyabb módjainak a keresése. Ezek a módok nem lehetnek sablonosak. Néhol a nemzetközi kooperáció formája célszerű, máshol előnyösebb, ha szétosztják a kutatási és fejlesztési programokat, egves igényes, bonyolult és különösen költséges területeken pedig legcélszerűbb egy közös kutató vagy fejlesztő munkahely, Illetve intézet létrehozása. Ezek az együttműködési formák már érvényesülni kezdenek a Szovjetunióval, az NDK-val, Lengyelországgal stb. való kapcsolatainkban. A szabadalmak és licenciák megvásárlása a fejlett tökésországokban számos esetben ugyancsak nagyon hasznos gazdasági intézkedés, amely lényegesen növelheti az egyes termelési ágak műszaki színvonalát. AZ CJ GAZDASÁGI MECHANIZMUS ES A KGST A KGST tagállamai közötti gazdasági együttműködés formái és módszerei nem véglegesek, hanem a helyzetnek megfelelően változnak. Ezzel kapcsolatban felmerül a kérdés: Hogyan fogja őket befolyosálni az egész sor országban megvalósítás alatt álló gazdasági reform? Gazdaságunk és külkereskedelmi kapcsolataink eddigi fejlődését nagyon erősen befolyásolta a szocialista tervszerűség elvének egyoldalú hangsúlyozása, amely közvetlenül és teljes mértékben tagadta a piaci kapcsolatokat. A direktív irányítási rendszernek a szocialista országok fejlődésének bizonyos időszakában pozitív jelentősége van: meggyorsítja az extenzív növekedési tényezők mozgósítását és felhasználását, lehetővé teszi az eszközök és a munkaerő összpontosítását a háború utáni újjáépítés sikeres elvégzésére, elősegíti a nehézipar fő kapacitásainak kiépítését, hozzájárul a KGST tagállamai közötti kereskedelmi kapcsolatok megalapozásához stb. A népgazdaság fejlesztésének ebben az Időszakában természetesen minden ország arra törekedett, hogy lehetőleg komplex népgazdaságot építsen fel. A KGST egyes tagállamaiban ma a fejlődés az irányítás decentralizált módszereinek szembetűnőbb érvényesítésére irányul; a piaci kapcsolatok aktív hatást kezdenek kifejteni s alkalmazni kezdik a gazdasági eszközöket is. Növekszek a gazdasági tervnek, mint az állami gazdasági politika általános programjának és keretének a szerepe. Megerősödik a központ szerepe, szervezni fogja a makrostrukturális Irányzatokról szóló információk összességét s meghatározza az egész gazdasági fejlődés fő irányait. A használati érték, az arányos elosztás, a társadalmi munkával való gazdálkodás, a progresszív strukturális irányzatok stb. fej-' lesztésének legfontosabb eszközei már nem a direktív tervmutatók lesznek, hanem a piaci mechanizmus, amely egyúttal a népgazdaság fejlődési hatékonyságának döntő kritériumává is válik. Mindennek pedig befolyása lesz a KGST tagállamai közötti együttműködésre is. Az egyes országok gazdaságIrányításában bekövetkezett változások manapság az értéken alapuló gazdasági elemek érvényesítésének terén részben tőlünk eltérő módon valósulnak meg, lényegében arra irányulnak, hogy növeljék az anyagi érdekeltséget, aí állami terv feladatainak teljesítése érdekében. A KGST egyes tagállamaiban tehát változnak a belső gazdasági feltételek, s lényegesen eítérőekké válnak. A tervek koordinálási módszereinek érvényesítésénél ezért az egyes sajátosságokat tiszteletben kell majd tartani. MEGOLDÁSRA VÁRÓ FELADATOK Az új gazdaságirányítási rendszer bevezetésével országunkban is számos problémát kell megoldanunk a népgazdasági tervek nemzetközi koordinálási formálnak és módszereinek meghatározásával összefüggésben. külkereskedelmünkben a gazdasági eszközök arra irányulnak, hogy gazdasági kapcsolatokat teremtsenek a csehszlovák és a külföldi piacok között — elsősorban az érték- és az árukapcsolatok közvetítésével. Az a céljuk, hogy megoldják a külkereskedelem, a termelő vállalatok és a felsőbb irányító szervek gazdasági összekötöttségének problémáját s úgyszintén az állami költségvetéshez való viszonyukat. Ezek az eszközök — mint az állami gazdaságpolitika részei — nemcsak az egyes vállalatok gazdálkodását fogják befolyásolni, hanem végeredményben a csehszlovák külkereskedelem egész volumenét és árustruktúráját is, ezért ügyelnünk kell majd arra, hogyan fogják érinteni közvetlenül vagy közvetve külföl di partnereink érdekeit. A külkereskedelmünkben bevezetésre kerülő egyes elvek és gazdasági eszközök bizonyos mértékben a maitól esetleg eltérő módon fejtik majd ki ha tásukat a KGST tagállamai kö zötti gazdasági és kereskedel mi kapcsolatok formáira és módszereire. Ezért igen érzékenyen kell őket érvényesítenünk, hogy kellőképpen teljesíthessék küldetésüket: az együttműködés további elmélyítését és hatékonyságának fokozását. Ha például nagyobb rugalmasságot fogunk érvényesíteni a tervezés módszereiben és a külkereskedelemben, ezzel semmikép sem mondunk le a gazdasági stabilitás alaptényezőjéről, amely éppen a KGST tagállamaival való hosz szú lejáratú gazdasági kapcsolatainkon nyugszik. A KGST tagállamai már befe jezték az 1970. évig szóló népgazdasági terveik koordinálá sát. Sok jel arra vall, hogy több Irányban is fontos minő ségi változásokra kerül sor a gazdasági fejlődésben, fokozó dik a gazdasági és a tudományos-műszaki együttműködéssel szembeni Igényesség, az együttműködés módszerei töké letesednek. Jó előre meg kell kezdeni az 1970. év utáni ter vek koordinálásának előkészületeit ls. Mindezek olyan fontos és időszerű kérdések, ame lyek megoldására a legmagasabb párt- és kormányszinten történő nézetcsere értékes se gítséget nyújt. Ezt szolgálta a júliusi bukaresti tanácskozás is, ahol a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának mai prob Iémáit is megvitatták. Akárcsak a szívós fűszálak FEKETE KATALINNAK, a verebélyi szövetkezet vezetőségi tagjának az a véleménye, ha fiatal korában nem írtak róla, akkor most, Uogy már az idősebb generációhoz tartozik, fölösleges vele foglalkozni. Ha rá hallgatnék, egy szót sem kellene róla írnom, mert életében végül is semmi olyasmi nem történt és nem történik, ami az olvasót különösebben érdekelné. Egész nap a szövetkezetben iolgozik, este meg örül, ha kis, takaros lakásában pihenőre térhet, hogy reggelre újult erővel foghasson hozzá a munkához. Egyetlen óhaja, hogy egészséges legyen, bírja a munkairamot, hogy soha senkire rá ne szoruljon. Ezért Imádkozik, ... mert az ember csak addig ember, csak addig szabad és önálló, amíg dolgozik. Mélyen fájlalja szülei távozását, de hát az embernek ez a sorsa, és hála istennek, szülei szép kort értek meg. Apja kilencvenéves volt, amikor meghalt. Szegény, az utolsó években meg szerette volna nézni a határt. Érdekelte, hogyan dolgoznak az emberek a közösben, de erre nem került sor, mert már nagyon gyenge volt, alig bírt járni. — Tudja, — folytatja — őszintén megmondom, apám nem hitt nagyon a szövetkezetben. Egész életén át kínlódott velünk együtt — anyámmal, meg velem — a két hektárján és a hét ár szőlőjén. Ezért a két hektárjában hitt inkább, és csak később, amikor ezerkilencszázötvenhétben beléptünk a szövetkezetbe, dolgozni kezdtem ott és látta, hogy mindene megvan, semmiben sem szenved hiányt, akkor támadt kedve a határt megnézni. így volt, minek szépítsem a valóságot ?l — Miért léptek be olyan későn a szövetkezetbe? — kérdem tőle. Későn? — ismétli kissé csodálkozva. — Mi akkor ls csak azért léptünk be, mert kényszeritettek rá. Ugyan Katka, miért mondod, hogy kényszerítettek, hisz rendesen aláírtátok. EZT A SZÖVETKEZETI ELNÖK, fozef Beňuš mondja, egy szélest vállú, tagbaszakadt, rendkívül jóindulatú és türelmes ember, akt parancsölgatás helyett józansággal és fegyelmezettséggel érvényesitta vezetés erélyét a szövetkezetben. Hiába mondod — nevet fel erre hangosan Katka — úgy van, ahogy mondom. Ne is vitatkozzunk ezen. Es ha éppen tudni akarod. — válik komolyabbá a hangja — én magam is úgy voltam akkor a szövetkezettel, akárcsak az apám. Azt hittem, legfeljebb egy évig bírom ki. Na mit szólsz ehhez? — és újra hangosan felnevet. Fiatalos ez a nevetés, meghazudtolja korát, és nekem úgy tűnik, hogy ebben a felszabadult nevetésben valami olyasmi is van, mintha be akarná hozni azt, amit szomorú, sivár ifjúságában elmulasztott. De magában az egész vitában is bizonyos évődés fedezhető fel, mint amikor a tanító érettségizett tanítványával találkozik, és a tanítvány azzal a szemrehányással illeti tanítófát, hogy kényszerrel tanította meg őt a betűvetésre. Az elnök így is fogja fel ezt a vitát, és az okos emberek derűjével hasonló hangnemben válaszol. — Mégis maradtál Kata. — Hát nem mondom, maradtam —, és elcsendesedve mélyen lehajtja a fejét. — Nemcsak maradtál — folytatja megindultan az elnök, —• hanem igaz híve is lettél a szövetkezetnek. Nemcsak te dolgozol becsületesen, hanem asszonytársaidtól is megköveteled, hogy jó munkát végezzenek. Ha valaki felületesen dolgozik, akkor te rászólsz. Es senki sem haragszik ezért. — Dehogy nem, azért vannak haragosaim. De nem számít mindez — sóhajt fel —, ha már vállaltuk a közös határt, akkor becsületesen is kell megművelnünk, mert nekünk végeredményben csak az van, amtt termelünk. Nincs igazam ? ... — De igazad van — válaszol az elnök —, éppen ezért nincsenek és nem is lehetnek kitartó haragosaid. Előbb-utóbb mindenki belátja, hogy igazad van. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy beválasztottak a szövetkezet vezetőségébe. A tagság választott be, tehát bíznak benned, szeretnek és tisztelnek téged. Hát ha igy van — ugrik fel Katalin fürgén a székről — akkor ne haragudjanak, de nekem kötelességeim vannak. Nem élünk meg a beszédből. Mennem kell, folytatnom kell a mákszedést. Mit szólnak majd az asszonyok, ha én itt lebzselek, míg ők dolgoznak, Sajnos nincs időm — fordul- felém — föjlön el egyszer vasárnap, akkor beszélgethetünk, szívesen vendégül látom. De legjobb lenne, ha búcsúkor jönne... úgy október táján, akkor majd meglátja, hogyan tudunk ml verebélyiek vigadni. KÉRLELÉSEMRE, hogy maradjon még egy ideig, határozottan azt válaszolja, hogy nem teheti. Nagyjában úgy is mindent elmondott, jól érzi magát a szövetkezetben, és elégedett. A szövetkezetnek köszönheti, hogy látta Prágát, Brnót, a Magas-Tátrát, Morvaországot és nemrégen Strálnicét. Es mindez nagyon, de nagyon szép volt, a legszebb azonban számára ez a kis Verebély és nagy szövetkezeti határa. Ez a világa, ez a mindene... Ezzel már kezét is nyújtja, és fürge léptekkel távozik. Sietnie kell, mert másfél kilométer távolságra van innen a mákparcella, ahonnan elhoztam, hogy egyről-másról elbeszélgessünk. Az elnökkel maradok, akt kiegészíti a Fekete Katalinról nyert képet. — Szövetkezetünk tagságának zöme — mondja — az idősebb évjárathoz tartozik Rendes emberek, nem panaszkodhatom. Jól végzik a dolgukat, és mi azok közé a szövetkezetek közé tartozunk, melyek a gépesítésre és a tagok jólétére nagy gondot fordítanak. Ezt a tagok is értékelik, ezért nekünk a legsürgősebb időszakokban sincs szükségünk brigádokra. Mindent a saját erőnkkel végzünk el. Ami Katit illett, annyit mondhatok róla, hogy e kilenc év alatt, amióta itt dolgozik a szövetkezetben, sokat fejlődött. Egyedül él, de lényét igazi kollektív szellem fűti. Hisz láthatta, milyen vallásos lélek. A vasárnapot, az ünnepnapot szentnek tartja, de ha a szövetkezetről van szó, akkor minden áldozatra kész. Csak egy példát mondok, hogy tiszta képet nyerjen jelleméről. Tavaly Űrnapján a lóhere kint hevert a határban. Mi, a szövetkezet vezetőségi taglói láttuk, hogy súlyos felhők gyülekeznek az égbolton, láttuk, hogy esőre hajlik az idő. Tudtuk, ha nem takarítjuk be azonnal a takarmányt, ebből nagy kárunk származhat. Nem volt sok időnk a feltörésre, gyorsan döntenünk kellett. Elhatároztuk hát: házról házra megyünk és meggyőzzük tagjainkat, hogy azonnal munkába kell állniuk. Katka akkor egy percig sem habozott. Velem tartott, és akkor tanúja voltam annak, hogyan tud Katka agitálni, ha a szövetkezet érdekéről van szó. Egy óra múlva a tagság kint volt a határban, és közös erővel sikerült a takarmányt megmenteni. Amint látja, hűséges a mi tagságunk és szövetkezetünk. Van tizenhat olyan tagunk, akik itt öregedtek meg és ezeknek a csekély öregségi járadékot havonta száz koronával pótoljuk. Ezenkívül karácsonykor ls küldünk némi pénzafándékot azoknak, akikről tudjuk, hogy rászorulnak. Ez a kölcsönösség jellemzi közösségünk életét. MINDABBAN, amit az elnök elmondott, volt valami mélyen megnyugtató. Ogy látom, hogy a kollektív szellem a vezetőségre és a tagságra egyaránt hat, és azt hiszem, ha láthatatlanul ls, akárcsak a szívós fűszálak, valamennyien növünk, fejlődünk. SZABÓ BÉLA