Új Szó, 1966. augusztus (19. évfolyam, 210-240. szám)

1966-08-17 / 226. szám, szerda

Az új gazdaságirányítás nem kampányfeladat A PARTMUNKA TAPASZTALATAI A DUNASZERDAHELYI JÁRÁSBAN | Kettős feladat Aratnak és éoitene Mit tennék, ha ez a szövetkezeti gazdaság, vagy ez a vállalat az enyém lenne? Semmiféle állami támogatásra és segítségre nem számíthatnék, hanem a saját lábamon kellene megállnom. Tehát úgy kellene dolgoznom, irányítanom, vagy vezetnem, hogy vagy boldogulok, vagy pedig fuccs mindennek. — Nagyon leegyszerűsítem az új gazdasági irányítási rendszer elveit, amikor annak lényegét ezekkel a kérdésekkel próbálom megmagyarázni, emberközelségbe hozni — mondja Štefan Ferencei elvtárs, a dunaszerdahelyi járási pártbizottság vezető titkára, akivel arról beszélgetünk, hogy az új irányítási rendszer milyen feladatokat ró a pártmunkára, hogyan és milyen mértékben kívánja meg a pártmunka módszereinek megváltoztatását. — A pártmunkában abból az alapvető tényből indulunk ki, hogy az emberek megismerjék, megértsék és magukévá tegyék az új gazdasági irányítási rendszer elveit és okait. Miért vált túlhaladottá az eddigi irányítási rendszer? Mik voltak a hibái? Miért szükséges az új irányítási rendszer bevezetése? Mi a lényege, mire alapozzuk azt, hogy az új jobb lesz, mint a régi volt? És ennél a pontnál arra gondolok: mit tennék, ha az EFSZ, állami gazdaság vagy vállalat az enyém volna. Ggy Vélem, e kérdés feltevése az, ami segít megértetni az emberekkel egyrészt azt, miért nem ijó már a régi irányítási rendszer, másrészt pedig azt, mit kell tennünk, hogy az új Irányítási rendszer beváltsa a hozzá fűzött reményeket. A direktív módszerek nem váltak be — Ha a fentről jövő direktív módszerekkel már nem tudunk eredményeket elérni — folytatja Ferencei elvtárs —, akkor ez szükségszerűen azt jelenti, hogy az alulról jövő kezdeményezesre kell építenünk. A régi rendszer hibáit ma már többé-kevésbé minden ember megérti, hiszen ezeket a hibákat közvetve, de közvetlenül is elsősorban a dolgozók érezték meg. A régi irányítási rendszer azzal, hogy mindent aprólékosan előírt és megszabott, elfojtotta a kezdeményezést, formálissá tette az önállóságot és a felelősséget. A dunaszerdahelyi járás mezőgazdasági, élelmiszeripari jellegű. A mezőgazdasági termelést jelentős mértékben a természeti-termelési adottságok határozzák meg. Ennek ellenére a régi irányítási rendszerben az volt a helyzet, hogy az egyes mezőgazdasági üzemek termelési tervét olyanok határozták meg, akik nem ismerték az illető üzemek termelési adottságait. És éppen ez a körülmény, továbbá az, hogy a minden apróságra kiterjedő tervezés és normák kötötték az embereket, fékezte a kezdeményezést. S mondjuk meg az igazat: nem is állt érdekükben a kezdeményezés. Az anyagi érdekeltség hiánya, a bérezésben a nivellizáció eleve elvágta az oly sokat hangoztatott mennyiség—minőség— gazdaságosság elvének érvényesülését. A sok megkötöttség nemcsak a kezdeményezést nyomta el, hanem éppen ebből kifolyólag figyelmen kívül hagyta a gazdaságosságot. Ennek illusztrálására igen szembetűnő példát mond el Ferencei elvtárs. A dunaszerdahelyi Konzervgyár többek közt évente mintegy 100 ezer libát is felvásárol, feldolgoz, ebből 50—60 ezret a dunaszerdahelyi járásból, a többit pedig a környező járásokból. Ez rendben is volna, hiszen Csallóközben igen kedvező feltételek vannak a libatenyésztésre. Jelentős bevételi forrása az egyes családoknak, mivel a felvásárolt libák túlnyomó többségét a háztáji gazdaságokban tenyésztik. Mindezzel szemben azonban már nincs rendben az, hogyan történik a libák felvásárlása és feldolgozása. Ugyanis a konzervgyár átlagban 4 kg súlyú sovány libákat vásárolt fel, ami feldolgozásra még alkalmatlan s éppen ezért hizlalni kell őket. Ezt már a konzervgyár végezte, ami viszont jelentős munkatöbbletet és kiadást jelentett. Számítsuk csak ki a több tízezer libát befogadó telep fenntartásának költségeit, a tömőasszönyok fizetését stb. Az állami norma 1 kg hizlalásra 17 kg kukoricát írt elő. Nem szükséges egy falusi asszonynak sem magyarázni, hogy ez a mennyiség több a soknál, és hogy micsoda méregdrága így a liba 1 kilogrammja. A konzervgyár és a járás vezetősége éveken keresztül igyekezett erről a tényről az illetékes minisztériumot meggyőzni és javasolta, hogy a libákat hagyják a termelőknél, hivatalos áron adjanak nekik kukoricát a hizlalásra és a megkötött szerződések alapján a már felhizlalt libákat vásárolja fel a konzervgyár. Ez idén végre siker koronázta ezt a törekvést. A minisztérium beleegyezett, hogy a konzervgyár szerződést kötve a termelőkkel már 6 kilós hizlalt 'libákat vásároljon fel, és a hizlalásra hivatalos áron 30 kg kukoricát utaljon ki. Mit jelent ez? jelentős költség, takarmány és munka megtakarítását. Tehát hasznos a vállalatnak, az államnak. De éppoly hasznos a termelőnek is, hiszen a hivatalos áron kiutalt kukorica bőségesen elég ahhoz, hogy két eladásra szánt liba takarmányából a saját, harmadik libáját is meghizlalja. Mindez nagyon világos és logikus, csak hát úgy fest a dolog, hogy az új gazdasági irányítás alapelvei, és elsősorban a gazdaságosság, nem érvényesülhetnek oly könnyen a gyakorlatban. Mi a több: a sok vagy a kevés? Ha az első pillanatra bármily furcsának, sőt érthetetlennek is tűnik, a kérdést valóban így kell feltenni: mi a több, a sok vagy a kevés? A kérdés ilyetén való feltevése logikusan következik a konzervgyári példából, de még szemléltetőbbé válik akkor, amikor beszélgetésünk a mezőgazdaságra terelődik. Mit jelent az új irányítási rendszer a mezőgazdaságban? Hogyan, miképp érvényesül, milyen kihatásai lesznek? — Évek óta sok szó esik nálunk a belterjes gazdálkodásról — mondja Ferencei elvtárs —, és ha már történt is sok minden ennek érdekében, mégis a tulajdonképpeni megoldáshoz csak most, az új irányítási rendszerrel jutunk el. Most látom csak megválaszolhatónak azt az évek óta hangoztatott kérdésünket, hogy mi a több: a sok vagy kevés? Ugyanis az intenzív gazdálkodás azt jelenti, hogy a kevés a több. Mert mit jelent belterjesen gazdálkodni? Azt, hogy minél kisebb területen, minél kisebb termelési költséggel, minél nagyobb termést elérni. Ezek szerint tehát a jövőben nem azt kell szorgalmazni, hogy a gazdaságok miből menynyit vessenek, hány állatot tartsanak, hanem a produkció, a termelés, a piacra kínált áru a lényeg. Az új gazdasági irányítás bevezetésével a népgazdaság más ágazataiban is a mi a több: a sok vagy a kevés elve érvényesül majd. A mennyiségi szemléletet fel kell váltania a minőség, a gazdaságosság, legfőképpen pedig a szükségletek kielégítése elvének és gyakorlatának. Ezt azonban — ahogy az eddigi tapasztalatok igazolják — sok esetben még nem is oly könnyű megértetni az emberekkel. Ferencei elvtárs véleménye szerint — s ezzel egyet kell érteni — az eddig uralkodó mennyiségi szemlélet új köntösben Jelentkezik és próbál tovább hatni. Ez az új köntös, új forma a bruttó jövedelem. Nem arról van szó, hogy az új irányítási rendszerben a vállalati gazdálkodás meghatározásában a bruttó jövedelem elve nem volna helyes, hanem arról, hogy sok helyen a bruttó jövedelmet a régi módon értelmezik, s éppen ezért az a törekvésük, hogy összegszerűen minél nagyobb bruttó jövedelmet érjenek el. Miért helytelen, sőt káros ez a szemlélet? Azért, mert gátolja a tartalékok feltárását és azt, hogy a termelés valóban a szükségletekhez igazodjék. A bruttó jövedelem növelése nemcsak, sőt nem is elsősorban az összegszerűség növelésével érhető el, hanem a termelés ésszerű szervezésével, a termelési költségek csökkentésével, a piachoz való rugalmas alkalmazkodással. A pártmunka lényege Körvonalaiban ezek azok a kérdések, amelyek az új gazdasági irányítással kapcsolatban a dunaszerdahelyi járási pártbizottságot foglalkoztatják. A pártbizottság — nagyon helyesen — arra törekszik, hogy elsősorban is a járás vezető káderei, a politikai és gazdasági vezetők ismerjék meg mélyrehatóan az új irányítás alapelveit. E célból a pártszervezetek elnökei, a szövetkezeti elnökök és az állami gazdaságok vezetői részére több napos szemináriumot rendeztek már és további szemináriumok rendezését tervezik. A gazdasági irányítás propagandájában abból az alapvető tényből indulnak ki, hogy nem egyszeri akcióról. valamilyen határozat végrehajtásáról van szó, hanem olyan folyamatos, állandó munkáról, amely jövőnk alakulását határozza meg, s a gyakorlatban állandóan újabb megoldásra váró kérdéseket vet fel. Éppen ez teszi szükségessé, hogy a felmerülő kérdéseket önállóan és a leghatékonyabban meg tudják oldani. Milyenek a tapasztalatok az új helyzetben a párt vezető szerepéről? Ahogy Ferencei elvtárs elmondja, óvakodni kell attól, hogy ezeket a nagyon fontos és érzékeny kérdéseket mereven, dogmatikusan értelmezzék. A járási pártbizottság mindenütt az adott helyzetből indul ki. Az alapszervezeteket arra vezetik, hogy a főproblémákkal foglalkozzanak s ne fecséreljék erejüket az aprócseprő ügyekre. Fontos követelmény, hogy a pártszervezetek ne helyettesítsék a gazdasági vezetőket, ne sértsék meg azok hatáskörét. Bár ez az a pont, ahol — legalábbis az eddigi tapasztalatok alapján — óvakodni kell a merevségtől, s ahol a hogyant és minkentet az adott helyzet határozza meg. Mert másként kell értelmezni a pártszervezetek vezető szerepét ott, ahol erős a gazdasági vezetés és másként ott, ahol a gazdasági vezetés gyengesége folytán nem képes megbirkózni a feladatokkal. Természetes, hogy ezeken a helyeken — hozzá kell tenni — kevés ilyen hely van a járásban — a pártszervezeteknek aktívabban bele kell folyniok a gazdasági kérdések megoldásába. A megoldást azonban nem abban látják, hogy ezt a helyzetet konzerválják, hanem abban, hogy ott, ahol szükséges, a gazdasági vezetést megfelelő káderintézke Csekkel megerősítsék. BATKV LASZLO TAVALY NYÁRON a keszegfalvi határban is az árhullám aratta le a termést. A szövetkezeteseknek nem kevés erőfeszítésbe került, hogy az idén az egész szántóterületet megműveljék. Bő termésre számítottak, de az időjárás közbeszólt. A határban feltört a talajvíz. Naponta többször is traktorokkal vontatták ki az „elsüllyedt" kombájnokat. 240 hektár gabonájukból 210 hektárról takarították be a termést. Közel egy hónapja aratnak. Az utolsó 40 hektáros búzatáblán 27 egyén hajlong. A legtöbbjük gútai. Különböző üzemekben dolgoznak, most brigádosok. Számukra a nyári szabadság aratást jelent. Lényegében ők mentik meg a szövetkezet vízben álló gabonáját. Nem suhog a kaszájuk, közel térdig érő vízből szedik fel a rendet. Kévékbe kötik a búzát s kihordják a tábla szélére. A munka nehéz, fárasztó. Nagyon Jó, ha egy öttagú csoport 2 nap alatt learatja és szárazra hordja egy hektárról a termést. Hétfőn reggel még 25—30 hektárnyi területen állt vízben a búza. Kevés a munkaerő, a mezei csoportban 7—8 egyén dolgozik. A szövetkezeti tagok többsége nehéz helyzetben van. Építi a házát, ugyanakkor dolgozni is szeretne a szövetkezetben, hiszen szükségük van a pénzre. A traktorosok végzik a munka dandárját. Nem véletlenül mondja Szladki Béla, a szövetkezet elnöke, hogy a traktorosok és gépesítők „mentik meg" a szövetkezetet. — Dolgoztunk mi azelőtt is — mondja az egyik — mégis mindig veszteséggel zártuk az évet. Éppen most az árvíz után lenne másképp? Az elnök bizakodik. Húsz korona a munkaegység értéke, meg másfél kilogramm gabona. 16 korona előleget fizetnek. Eladási tervüket teljesítették. Árpából 25,6, búzából eddig 36 mázsa az átlaghozam, jövőre a búza vetésterületének felén Bezosztája fajtát termelnek. Ebből a fajtából az idén is egy parcellán 53 mázsa termett. Az első félévet 142 000 korona nyereséggel zárták. Nem vitás, hogy ez a tény serkentőleg hatott az emberekre. Már egészen másképp szemlélik a kacsatenyésztést is, mint tavasszal. Azt sem udvariasságból mondják, hogy a gaiaiilai es a pardubicei járás állította talpra a szövetkezetet. Ez a meghatározás a kacsatenyésztésre szószerint vonatkozik. A védnökségi járások végezték az istállók átalakítását, s Galántáról kapták az elsb kacsákat. Ma már „nagytenyésztők". Az első félévben 49 000 kacsát adtak el. Nyereségük darabonként 6 korona. A gondozók szorgalmát dicséri, hogy az elhullás mindössze 4 százalék. A baromfitenyésztést tovább bővítik. Jövőre 70 000 csirkét és 50 000 kacsát akarnak eladni. Azt kell tenyészteni, amiből nyereség van. Remélik, hogy az új gazdasági irányítás bevezetése megszünteti a felvásárló üzemek monopolhelyzetét. Jelenleg csupán a dunaszerdahelyi baromfifeldolgozó üzemnek adhatják el az árut s bizony az osztályozással nem mindig elégedettek. A trnaval és a cíferi felvásárlók előnyösebben megvennék a kacsákat, de nekik nem adhatják. A felvásárlási körzetek eltörlése reálisabb osztályozásra kényszerítené a felvásárlókat. így biztosítani lehetne a tenyésztők jogos kívánságát, hogy az első osztályú árut mindenki egyformán az első osztályba sorolja. Ha a termelő és a felvásárló vitázik, annak rendszerint egy harmadik, a fogyasztó látja kárát. Ezért oly fontos az említett kapcsolatok tisztázása. Igazat kell adnunk az elnöknek: — A ml feladatunk a termelés, de ml is pénzből élünk és a jogos árhoz mindenkor ragaszkodunk A SZÖVETKEZET ELNÖKE alig egy éve került a faluba. Az emberek jól ismerik, hiszen azelőtt az állami gazdaság csörgői részlegét irányította. S ha nem köszönt be ilyen szeszélyes időjárás, akkor is volna éppen elég gondja. A másfél évtized alatt ő a tizennegyedik elnöke a szövetkezetnek. Olyan falubpn elnök, ahol csupán két szövetkezeti tagnak nem dőlt össze a háza. Termelni és építeni, e két létfontosságú feladatot Igyekszik közös nevezőre hozni. Az emberek itt mindig csak „előlegért" dolgoztak. Az elszámoláskor nem jutott pénz a munkaegységre. Az idei év talán e téren is fordulópontot jelent. Biztató jelnek számít, hogy az első félévben 7 fiatalember jött vissza a szövetkezetbe. Cs. J. Milliós értékek a „Z" akcióban A kelet-szlovákiai kerületben társadalmi munkában az idén U milliós értékeket hoztak már létre. A lakosság a Z akció keretében az első félévben 17 542 827 brigádórát dolgozott le, ami több mint 170 millió korona értékfi munkát jelent. A falu- és városfejlesztési akcióban a legjobb eredményeket a humenné! járás érte el. A sorrendben ezt a michalovcel, a prešov!, a rozsnyói járás követi. A kerület polgárai a Z akció beruházási részének keretében 18 844 000 korona értékfi munkát végeztek. Az elsfi félévben 44 különféle objektumot létesítettek, s az év végéig még további 143-at fejeznek be. Kobyly, Tokajik, Plenová, Cabov, {amnik és Stretava községekben például befejezték a HNB épületét. Mrázovcén és Slatvinán átadták rendeltetésének a helyi vizvezetékháíózatot. Lipany községben és Szepsiben elkészült az új strand. Több községben kultúrházat létesítettek. BOHUŠ NEMCEK Košice Előnytelen névjegy Július 24-én vendégeket vártam Magyarországról az Oroszvár melletti határállomáson. Telefonon értesítettek. hogy délelőtt tíz óra helyett csak késő délután érkeznek. így kényszerből alkalmam nyílott alaposabban szemügyre venni a bratislavai 'Jednotához tartozó határ menti büfé előnyelt, azaz inkább a hátrányait. A büfé szép berendezése nem pótolja ugyanis az áruhiányt. Például még cigarettából sem volt választék. Vagv a drága külföldi cigarettákat, vagy csupán a hazai Detva, — illetve Bystrica-cigarettát vásárolhattam. Még bosszantóbb jelenet volt, amikor a különböző országbeli utasok a büfé előtti szívókút vi zébő' akarták pótolni a gépkocsijuk motorja hűtőjéből elpárolgott vizet. A vízpwmpa ugyanis nem működött. Az üz letvezetőtől ls hiába kértek, mert a vízvezeték is „befagyott". A legnagyobb meglepetés azonban akkor ért, amikor a WC-t kerestem. A büfé vezetőjének „javaslatára" az utasok egy közeli faépület hátsó falát Voltak kénytelenek használni e célra! Joggal teszem fel a kérdést, most a turistaidény derekán szükség van-e arra, hogy külföldi vendégeink ilyen kellemetlen benyomásokkal hagyják el, vagy lépjék át országunk határát? Macsicza Lajos, Réce