Új Szó, 1966. augusztus (19. évfolyam, 210-240. szám)

1966-08-17 / 226. szám, szerda

Csökken az egyéni lakásépítés (CTK| — A lakásépítés fejlesztése, gazdasági és szociális szerepe megköveteli a beruházás feltétlen növelését és a lakáspolitika célszerű megváltoztatását. Ezekkel a problémákkal foglalkozik Zdenék Urbánek mérnök, a Népgazdaságtervezés-i Kutatóintézet dolgozója egy tanulmányban, melyet a Politikai Közgazdaság című' folyóirat hetedik száma közöl. Urbánek mérnök rámutat a lakásfejlesztés szociális és gazdasági okaira s ezzel kapcsolatban megjegyzi, hogy a lakásszükséglet kielégítéséhez csaknem negyedmillió lakás szükséges. A lakások tatarozása és karbantartása legkevesebb 10 milliárd koronát igényel. 1950—' 60 között Nyugat-Európában ezer lakosra számítva évente EMIL a lacsony termetű, fürge /1 mozgású kölyök ez az ' • Emil. Életvidám, nevető szemű srác, akt már most tisztában van azzal, hogy a lángoló vörös ha], meg a szeplős arc is jelenthet valamit az életben. Mindenesetre megkülönböztető figyelmet biztosít a ház előtt tanyázó suhancok körében, hiszen a szép vörös üstök nem mindennapi jelenség, van benne valami groteszken érdekes. Nem is szólítják őt a haverok csak úgy egyszerűen Emilnek. Amióta az eszét tudja, mindig „szeplős", vagy „vörös Emil" volt a neve. E ragadvány neveket látható büszkeséggel viseli, esze ágában sincs haragudni érte. Emil itt lakik a szomszédunkban, a másik lépcsőházban, három fiú és egy lány testvére van még, ami a mai világban népes családnak számít. Emil apja tüdőbajos, így csak időnként dolgozik. Az anyja a vasútnál van alkalmazásban. A fiú tizenöt éves, és ez nemcsak azt jelenti, hogy mutálni kezd a hangja, hanem azt is, hogy mozogni kezd az agyában valami. Nemcsak a nadrágját érzi szűknek, hanem a megszokott környezetet, meg a szülői felügyeletet is, ha lehet ilyesmiről egyáltalán beszélni. Az iskola sem szívügye: amint hallom, csak nehezen bukdácsol át egyik osztályból a másikba. Annál pompásábban érzi magát a haverok társaságában, mert ott cigizni és köpködni lehet, meg aztán jókat káromkodhat, ha úgy tetszik. Emil tehát az a külvárosi kamasz, amelyikből tizenkettő jelent egy tucatot. Szeplős arca, meg vörös haja sem keltene különösebb figyelmet, ha nem szegődött volna nyomába egy különösen csúnya jellembeli fogyatékosság ... Az egyik reggel bevásárolni voltam az önkiszolgáló boltban, s ahogy álmosan téblábolok a polcok előtt, egyszerre csak éktelen hangra riadok. — Te disznói Te alaávaló gazemberl Lekaparom a bőrt arról a szeplős képedről... Odanézek. A pénztár előtt tumultus. A bolt vezetője, egy jól megtermett asszonyság, valami gyermekemberről rángatja le a kabátot. — Tessék ... nézzék meg! — kiabál vörös ábrázattal a bolt vezetője. — Csokoládé, de tizenegy koronás, látják, a legdrágább. Kakaó, szardínia, cukorka... Közelebb hajt a kíváncsiság, s ahogy az asszonyság kissé félremozdul, ijedt, dacos szempár villan felém. Emil. A fiút vetkőztetik, tapogatják, s közben a szidalmak záporát zúdítják rá. — Emiatt van nekem mankóm, kérem. Igen, ezek miatt. Kilopnák a szememet, ha résen nem lennék. 6,7 lakást építettek, Csehszlovákiában csak 3,8-at. A lakásgazdálkodással kapcsolatos beruházások az ipari termékek fogyasztásának, a szolgáltatásoknak, a termelőerőknek és a termelésnek növelését is feltételezik, állapítja meg a cikk szerzője. Nagymértékben csökkent az egyéni lakásépítkezés iránti érdeklődés. Míg 1956—57-ben az egyéni lakásépítkezés az újonnan épített lakások 50 százalékát tette ki, tavalyelőtt már csak 26 százalékát. A lakásprobléma gyors megoldása az építésügy anyagi alapjának megszilárdítását a kerületi és a helyi építési kapacitások növelését, s a munkák jobb szervezését feltételezi. Valaki közbeszól. — Ki kell tépni a füléti Egy szelídképű asszonyság megsajnálja. — Ugyan. Megtévedt ez a szegény gyerek. Talán nem is tudja, mit csinált. — Mit, maga még pártját fog ja? — hangoskodik az üzletvezetőnő. — Tudja meg, hogy ez már a harmadik eset. Zsivány ez a javából, hogy az ördög vinné el. — Hívják el a szüleit! — Menjen velük! Már kétszer voltam ott veszekedni, beszél tem a tanítójával is. Na, és mit használt? Semmit. Egy ideig kerülte az üzletet ez a poloska, de most újra betolta a képét és félszáz koronával akart megkárosítani. — Hol lakol, te fiú? — kérdezi egy öregember. Emil hallgat, dacosan süti földre a szemét. — Nem hallod?! Melyik utcá ban lakol? — Hagyja csak — mondja az üzletvezető. — Itt lakik a szomszédban ... En már szóba se állok az apjával. Megyek a rendőrségre. Na, gyerünk, te jómadár, majd a rendőrségen ellátják a bajod! Megragadta Emil karját és vonszolta kifelé. A fiú segítségkérőén nézett körül és könnybe lábadt szemmel botorkált kifelé a vasmarok szorításában. Nem tudom, mit végeztek a rendőrszobán, de Emil délután már újra ott volt a srácok között. Ott lebzselt a fiúkkal a ház előtt, s úgy tetszett, egy árnyalattal csendesebb, mint máskor. A szomszédok két-három napig még beszéltek a dologról, aztán napirendre tértek felette. Emil folytatta hétköznapi életét, kergetőzött, verekedett, patronokat robbantott barátaival. Az egyik napon aztán eltűnt. — Tudod-e mi történt? — mondja az egyik este a feleségem. — A szeplős Emil megszökött. — Megszökött? Hová? — Nem tudják. Senki sem tudja. Az apja már járt a rendőrségen. Körözik. Emil tehát nekivágott az országnak, hívta a kaland, a világ, csábították az idegen tájak. Ötödnapra hallom, hogy Emil megkerült. Zvolenben fogta el a rendőrség, étlen-szomjan csellengett az állomás környékén. Mint utóbb kiderült, elcsórta otthonról édesanyja vasúti szabadjegyét és elindult világot próbálni. Vajon, mit forgathatott a fejében? Lehet, hogy ő maga sem tudja. Ez volt Emil életében a legnagyobb vállalkozás. Ki tudja, mi következik ezután? Emilt hazaszállította a rendőrség. Megint ott látom a srácok között, verekszik, káromkodik, mintha mi sem történt volna. Jó volna tudni, mit tart Emil az életről, a világról, a jövőről? Azt is jó volna tudni, hogyan képzelik el Emil szülei, tanítói a fiú további életútját? Mi lesz veled Emil, és a sok száz hozzád hasonló Emillel? Mi lesz veled, emberke? —des— Szén a tá roló tornyok A Vítkovice! Klement Gottwald Vasmű a hagyományos kohászati éJ fémipari termékeken kívül újabban a mezőgazdasági munkák megkönnyítésére is hasznos berendezéseket és konstrukciókat kezd gyártani. A kombinát egyik részlege — a 6. számú üzem — egy „mezőgazdasági program" előkészítésén fáradozik, amely többfajta, országunkban ez ideig nem gyártott mezőgazdasági gépesítési eszköz és berendezés kifejlesztésére és gyártására irányul. A VKGV egyik utolsó nagy sikere az eredeti konstrukciójú szénatároló tornyok első példányainak az elkészítése a Bajcsi Állami Gazdaságban és a Bílovcei Állami Gazdaság jistebníki állattenyésztő telepén. MESTERSÉGES SZÉNAKÉSZfTÉS Ahol a gyakori esőzés és a párás levegő miatt a zöldtakarmánynak a napon szénává szárítása csak nagy veszteséggel és sok kockázattal lehetséges, a zöldtakarmányt mesterséges hővel szárítják. Ennek alkalmazásakor a szárítandó zöldtakarmány 100—200 C° hőmérsékletű levegő vagy gáz ellenáramában halad és fölösleges víztartalmát 40—50 C°-ra felmelegítve adja le. A természetes szárítás folyamán a keményítőérték 20 százaléka veszendőbe megy, ezzel szemben a mesterséges hővel végzett szárítás esetén a veszteség csak 1—5 százalék. A széna szárítása történhet hideg levegő áramoltatásával is, amíg a takarmány nedvességtartalma 10 százalék alá csökken. Ezzel az eljárással a lucernából olyan zöldszénát nyernek, amelynek fehérjetartalma 16—17 százalók, keményítőtartalma 40—60, karotintartalma pedig annyi, hogy belőle 1 kg fedezi a tehén napi szükségletét. A Vítkovicei Vasmű dolgozói olyan berendezés előállítására törekednek, amely komplex módon termelékenyebbé tenné a liús- és a tejtermelést, végeredményben tehát a takarmány korszerű előkészítését. Szénakészítő és tároló tornyuk a Mor'avia—

VŽKG nevet viseli s gyakorlatilag a takarmányféleségek tartósításának új technológiáját teszi lehetővé: segítségével egy dolgozó akár 50—60 szarvasmarhát is kiszolgálhat (az eddigi maximum 6—8 tehén) Mivel a szénatároló torony megtöltése s a konzervált takarmány kiszedése gyakorlatilag folyamatosan történik, független az időjárástól s teljesen gépesített, a lucerna és a lóhere, valamint takarmányfufélék tápanyag-veszteségét a mai 40— 50 százalékról 15—20 százalékra csökkenti. KOMPLEX GÉPESÍTÉS A zöldtakarmány tárolására szolgáló tornyokon kívül a VKGV olyan szénagyűjtő sor kifejlesztésén is dolgozik, amely kaszálógépből, nagy befogadóképességű kocsikból, szóróberendezésből stb. fog állni, ezenkívül kiegészítik a tornyot olyan pneumatikus szállítóberendezéssel is, amely közvetlenül a felhasználási helyre szállítja a takarmányt. A VKGV könnyű acélkonstrukciókat is kínál a mezőgazdasági üzemeknek a szarvasmarhák istállózására vagy különböző raktározási célokra. Az eddigi tornyokkal elért eredmények nagyon kecsegtetők. Mind Bajcson, mind Jistebníken igen meg vannak velük elégedve. Ebben az évben a VKGV még 10—15 tornyot kíván felépíteni, s mindegyiket ellátja komplett szállítóberedezéssel is. A tornyok iránt olyan nagy az érdeklődés (a megrendelők száma ötezerre rúg), hogy a termelőnek meg kellett kérnie a Mezőgazdasági Minisztériumot az 1967—196fl. évi szállítási sorrend meghatározására. A VKGV egyébként a termelősor felépítése után 1969-ben 2000 tornyot kíván termelni, 1970ben pedig 2500-at. Már az első torony építésekor is úgyszólván eszményi volt a VKGV ós az egyes anyagokat és berendezéseket szállító üzemek közti együttműködés. A frýdlanti SFINX például ideiglenes munkahelyet létesített a torony köpenylemezeinek zománcozására. E segítség értéke akkor domborodik ki teljes mértékben, ha megtudjuk, hogy a VKGV-nek a kooperáció keretében egyetlen torony zománcozásáért 200 000 koronát kellett fizetnie a chotébofi CSEPOS vállalatnak — ugyanakkor pedig az egész tornyot üzemkész állapotban maximálisan 130 000 koronáért kívánják szállítani. SZÉLES KÖR0 LEHETŐSÉGEK Egyes szakemberek ellenvetették, hogy a kifejlesztett zöldtakarmánykészítési eljárás hazai feltételeink között nem mindenütt érvényesül. Tudni kell, hogy a Moravia-VŽKG típusú tornyok a mesterséges szénaszárítás nem kizárólagos technológiai berendezései. Számításba jöhetnek más toronytípusok is, például betontornyok A Moravia VŽKG típusú szénatároló tornyok 15 m magasak s S méter átmérőjűek; befogadóképességük 405 köbméter takarmány. Egy ilyen torony tartalma elég 40—50 fejőstehén egyévi takarmányellátására. vagy lemezekből készített nyitott tornyok, a Morison rendszer, esetleg korrózióálló alumínium- vagy műanyag bélésű tornyok stb. Másképp oldható meg a széna kiszedése is a toronyból. A VKGV rendszerénél ez alulról történik, de felülről is eltávolítható. Széles tér nyílik itt más termelőüzemek számára is: kedvező vetélkedés alakulhat ki még tökéletesebb mesterséges szénatartósítási eljárások kidolgozására. A VKGV „mezőgazdasági programjában" a szénatároló tornyokon, begyűjtő és szállító berendezéseken kívül további mezőgazdasági gépi eszközök is szerepelnek. Az 5. sz. üzem például nagy teljesítményű talajporhanyító berendezést — rotavátort — fejleszt. E gép további fejlesztése lehetővé teszi a rotációs ekék termelését, amelyek kiküszöbölnék az eddigi eiavult mélyszántási módszert. Az üzem konstruktőrei a takarmány, burgonya, répa stb. szárítására szolgáló egyetemes aggregátorok termelését is vizsgálják. Az opavai és a bratislavai Ágroprojekt tervezőintézetek segítségével a VKGV üzemel komplex farmok sorozatgyártására is készülődnek; magukra vállalnák az egész építkezést, a tervek elkészítését, a fémszerkezetek előállítását és öszszeszerelését; üzemkész állapotban adnák át az állattenyésztő telepet, sőt a szervizszolgálatról is gondoskodnának. Az ostravai kohászati és fémIpari kombinátban a mezőgazdasági gépgyártás ma ínég csak a kezdet kezdetén áll. Ha sikerül a vállalat terve, úgy a jövőben a gépipari termelésében ez a tevékenység lesz túlsúlyban. így képzeljük el mi is az ipar konkrét segítségét a mezőgazdaságnak. Mínusz 80 - piusz 420C°mérése A pelechovi Technické sklo országunk legnagyobb műszaki hőmérő gyártója. Itt készülnek a legkülönfélébb laboratóriumi, műszaki, ipari, meteorológiai hőmérők, a befőzésnél és a mezőgazdaságban használt hőmérők s a kutatóintézetek speciális hőmérői is. Az üzem több mint 200-fajta hőmérőt gyárt a mínusz 80 és plusz 420 C fok közötti hőimérséklet meghatározására. A legkisebb hőmérők 10 cm hosszúak, a legnagyobbak 3 méteresek. A gumicipők gyártásánál használt vulkanizáló sajtók számára például egészen új típusú kontakt hőmérőket gyártanak. Egy tucatnyi hőmérőből álló készletről van szó, amelyek automatikusan biztosítják a formáknak a technológiai folyamat által előírt hőmérsékleten val6 tartását. A hőmérők gyártásának egyik legfontosabb termelési fázisa a higannyal való töltés, amely vákuumban üvegharang alatt történik (a képen). Önműködő öntözőberendezés Az opavai kertészet üvegházaiban a közeljövőben egyedülálló berendezést helyeznek üzembe —

t egy önműködő adagoló öntözőrendszert. Egyelőre csak üvegházakban fogják alkalmazni, később azonban a szabadban is automatikusan kívánják szabályozni a mesterséges esőt. A virágok és a zöldség öntözése a nagy üvegházakban rendszerint kézzel történik. Ennek azonban az az eredménye, hogy a növények hol több vizet kapnak, hol kevesebbet, mint amenynyire szükségük lenne. Az opavai kertészet üvegházában már beszerelték a szükséges csőrendszert és berendezést, amelynek segítségévei programozni lehet az öntözést s be lehet állítani a permetezés időpontját és tartamát, úgyhogy meghatározott időben hullni kezd, illetve eláll az „eső". A berendezés vezérlése távolból, elektromágneses szelepek segítségével a kikapcsoló panel mellől történik. Ha úgy alakul az üvegház klímája, hogy a talaj egyenletesen szárad, az automatika ugyancsak az ember beavatkozása nélkül fog öntözni. Az emberre csak az ellenőrzés vár. Ez a műszaki újdonság nagyon előnyös. Ne felejtsük el, hogy a nagy zöldség- és virágtermesztő kertészetben a termelési költségek teljes 35 százalékát a bérek emésztik fel. Az új automatizált öntöző lehetővé teszi, hogy az eddigi öntözőket más, hasznosabb munkára használják fel.