Új Szó, 1966. augusztus (19. évfolyam, 210-240. szám)

1966-08-17 / 226. szám, szerda

Dél-Szlovákia szőlőtermesztésének fejlődése Ä szőlőtermesztés — bár terjedelmét tekintve jelentéktelen része a növénytermesztésnek — Intenzitása és jövedelmezősége lolytán a mezőgazdasági termelés egyik legfontosabb ágazata. A szőlőtermesztés jóval gazdaságosabb, mint a dohány, a cukorrépa és a többi ipari növény termesztése. A szőlő felbecsülhetetlen előnye az, hogy elsősorban a lejtős, köves, illetve homokos talajon kap helyet, amely a többi növénykultúra számára kevésbé alkalmas. Ezzel szemben melegre igényes volta miatt csak a déli körzetekben termeszthetjük, megfelelő éghajlati körülmények között. Az egyik legjelentősebb szőlőtermesztő körzet Dél-Szlovákia, ahová megközelítőleg a komáromi, az érsekújvári, illetve a dunaszerdahelyi járás tartozik. Ebben a körzetben jelenleg 3725 hektár szőlő van. A szőlőtermesztés különösen 1961 óta, a 293. számú kormányrendelet életbeléptetése után lendült fel. Azóta 1153 hektár új szőlőt telepítettek. Ez az új, nemesített szőlőtelepítvény, amely az összes nemesszőlő-területnek több mint a fele, termést még nem hoz. A munkabefektetés csak a jövőben térül meg. Az új telepítések kivétel nélkül korszerű, széles sorközi, kordonnevelésü szőlők, melyekben lehetőség nyílik a gépi eszközök széles körű alkalmazására. Az utóbi években tapasztalt kétségbevonhatatlan fejlődés ellenére a dél-szlovákiai körzetben távolról sem használhatunk ki minden kínálkozó lehetőséget, ami a megfelelő talajszerkezetet és a szőlőtermesztés hagyományait illeti. DélSzlovákia szőlőtermesztésének fejlődését elsősorban az ültetőanyag hiánya befolyásolja. Az tiltetőanyag hiánya közismert probléma, bár nem tudjuk, miért. Általában más járásban, sőt külföldön szerzik be a szükséges ültetőanyagot. Az utóbbi években ezen a téren lényeges javulás állt be, és ha tavaly nem következnek be a hosszan tartó esők, és az árvíz, nem üti lel a fejét a peronoszpóra, önellátók lehettek volna ültetőanyagból. A Szlovák Nemzeti Tanács elnöksége által jóváhagyott fejlesztési terv értelmében 1970-ig 1600 hektár szőlőt telepítünk Dél-Szlovákiában, úgyszólván kivétel nélkül széles sorközzel, kordon-nevelésre. Ez nem kis feladat, megköveteli, hogy fokozott figyelmet szenteljünk az oltványoknak és iskoláztatás nak. Évente 4—5 millió ültetőanyagot kell nevelnünk, hogy önellátók lehessünk. Mivel az egyes körzetekben a szőlőfajták kiválasztása és összetétele is különös jelentőséggel bír, legjobb lesz, ha a mezőgazdasági üzemek azokat a fajtákat választják ki, amelyek az adott körülmények között már eddig is legjobban beváltak. A Szőlő- és Bortermelési Kísérleti Intézet megállapítása szerint itt terülnek el a legnagyobb immúnis homokos területek. Ez a homok — főleg Komárom környékén — a legalkalmasabb a szőlőtermesztésre. A szőlőket az erős szélerózió miatt eddig sűrűn ültették. A szőlőápolás gazdaságosabbá tétele érdekében mielőbb hozzá kell látnunk a telepítések korszerűsítéséhez. A szélerózió csökkentése érdekében — míg erre a fiatal település nem képes — valamilyen köztes veteményt kell alkalmaznunk. A környéken a múltban nagyobbrészt direkttermő fajtákat ültettek. Sőt még az utóbbi években is így bővítették a szőlőtermesztést. Most azonban már egyre nagyobb az oltványok iránti érdeklődés. A korszerű nevelésű szőlők telepítésével kapcsolatban azonban különös figyelmet kell szentelnünk a fajták kiválasztásának, mert ez a módszer nagyobb fagyállóságot követel. A Komárom, Érsekújvár és Dunaszerdahely környékén termesztett borok kevésbé zamatos, jellegzetes asztali borok, kevés alkoholtartalommal. A lejtős részeken olyan minőségű borok teremnek, melyek a nemzetközi versenyeken is több előkelő helyezést értek el. A dél-szlovákiai szőlőtermesztés fejlődésére kedvezőtlenül hat, hogy még mindig sok a nem nemesített hibridszőlő. A 3725 hektárból 1480 hektár hibrid. A további fejlődés érdekében ezeket a területeket haladéktalanul korszerűsítenünk kell. Az emlékezetes árvíz idején a szőlőtelepítményeknek — csekély 2 hektár kivételével — úgyszólván semmi bántódásuk sem esett. Nagyobb kárt okozott azonban az, hogy hosszú ideig gondozás nélkül maradt a szőlő, s ez a peronoszpóra elterjedéséhez vezetett. Dél-Szlovákia — talaja és éghajlati viszonyai miatt — rendkívül alkalmas a szőlőtermesztésre. A mezőgazdasági üzemek használják ki a kínálkozó lehe tőségeket. RUDOLF VALDNER mérnök, a Borászati Üzemek vállalati igazgatója Néphadseregünk életéből A katonák mindennapi élete sem egyhangú, hanem eseményekben gazdag, változatos. Egyszer a gyakorlótéren vizsgáznak jelesre, máskor életet mentenek meg. Egyszóval találkozunk velük gyakran, s nyugodt lelkiismerettel állíthatjuk, hogy mindenütt helytállnak. VERSENYEZNEK A REPÜLŐSÜK Az elmúlt hónapok során a repülőgépegységekben verseny zajlott le a különböző repülőtechnikai berendezés kezelése terén. A központi fordulóba több mint 60 kollektíva jutott be. Itt különösen szép eredményt ért el Keprdy százados raja. Kačalka, Reby és Barsy tisztek egységei is jól szerepeltek. A verseny megmutatta, hogy a repülőegység katonái a harci röptérről is idejében végre tudják hajtani feladatukat. AZ ÉLETMENTŐ František Freček közkatona a klatovyi járás nezamyslicei szövetkezetében a takarmány begyűjtésénél segédkezett. A szorgos munka közben észrevette, hogy a közeli halastó partján egy kisgyermek játszadozik. Egyszerre csak szem elől vesztette a kisfiút. A vízbe esett — szaladt át az agyán a gondolat. A tónál termett. A kétméteres vízből sikerült kimentenie az ötéves Lubko Zemant. NEM FÉLNEK A MUNKÁTÖL A határ menti vidéken sok takarmány terem, de betakarítására nincs elegendő munkaerő. A katonák jöttek el ide is segíteni. A Volany-i Állami Gazdaság peknái részlegén Souka la főhadnagy vezetésével egy tizenhét tagú csoport dolgozik. Eddig mintegy 400 órát dolgoztak le a takarmány betakarításánál. Dofka szakaszvezető csoportja a normát általában 120— 130 százalékra teljesíti. Elismerést érdemel Lícek szakaszve zető is, aki egymaga naponta mintegy 130 mázsa szénát rak fel a szekérre. ÜJ TISZTEK, TISZTHELYETTESEK Nagy katonai ünnepség zaj lott le a közelmúltban Nyitrán, melynek keretében felavatták az autóiskola végzett növendé keit. Mogkapták a tiszti, Illetve tiszthelyettesi rendfokozatot. A politikai élet képviselőin kívül jelen voltak az ünnepségen a szülők és a lengyel néphadsereg képviselői, valamint az ottani autóiskola növendékei. -néAZ EURÓPAI PLASZTIKA NEVES KÉPVISELŐJE M A N Z Ú BRATISLAVÁBAN A NEMZETI GALÉRIA kiállítási programja egyre bővül, egyre árnyaltabb. Ma már szinte magától értetődőnek tartjuk, hogy Moore után az európai plasztika egy másik neves képviselőjének: Giacomo Manzünak műveit tekinthetjük meg. Az 52 éves Manzü Bergámo szülöttje, egy nincstelen, sokgyermekes cipész fia, aki kiskorától szenvedte a szegénység átkát. Alig 11 éves s egy fafaragónál, később egy rámaaranyozónál inaskodik és bejut az esti iskolába. Keze ügyében mindig van ceruza s agyag. Csökönyösen álmodozik arról, hogy szobrász lesz. Veronai katonáskodásakor már a Művészeti Akadémiát látogatja. 1928-ban önállóan kísérletező művész, s két évvel később Milánóban telepszik meg. Foglalkozik az egyiptomi kultúrával, Itália gazdag művészi hagyományaival. A klasszikus s a reneszánsz szobrászat, de mindenekfölött Donatello vonzza. Párizsban Rodin, Maillol Despiau és Gimond bámulója. A sokféle hatást alkotó módon fogadja be s modern kifejezési formával testesíti meg élményeit, elképzeléseit. Évekig tart, míg elismerik. Az 1938-as velencei biennálén sikeresen szerepelt. S ez megtöri a vele szemben tanúsított ellenérzést. ALKOTÓ KORSZAKA egybeesik a XX. századi olasz művészet erjedésével, lázas forrongásával. Iskolák, irányzatok váltották ott fel egymást. De egyetlen új elmélet, vagy szemlélet sem térítette el kitűzött, egyenes vonalú útjáról, melyen máig is következetesen halad. Szereti az életet, az embert, gyűlöl minden kegyetlenséget, a háborút, az embertelenséget. Humanista. Szembefordult a hűvös akadémizmussal, s a nemábrázoló törekvésekkel. Mélységes meggyőződéssel tükrözi a világ valóságát. Nem objektív realista, nem kívülről szemléli a jelenségeket, de velük, bennük él. Sajátos látással, átértékeléssel tolmácsolja a formák világát. Tárlatunkon néhány 56—57-es évjelzésű rajz, továbbá 61-től 65-ig alkotott műveinek kis, de jellegzetes válogatása szerepel. A ceruza-, szén-, toll-, tus- és kőrajzok, pasztellek és temperák egyrészt tanulmányok, másrészt önálló Igényű művek. — Hajlékony vonalai hol törékenyek, hol meg erőteljesek s az alakot lendületesen zárják körül. Klasszikusan tiszták és modernül összefoglalók. Rövldüléss 1. színes árnyalással teszi életesebbé a test plasztikus szépségét, fokozottan érezteti a lélek rezdüléseit. Visszatérő motívumok szerepelnek mind a rajzokon, mind 9 bronz szobrán. A játékos, majd lassan magukra ébredő gyermeklányok, a karcsú lábszárú öltözködő nők, a tánc lépéseit lábujjhegyen próbáló szénen ívelt testű, nyújtott nvakú figurák harmonikus alkata Hr't'^ álmodozó és komolv bája sokszor elmerült aggódó kifejezésük, valamint a Festő és modellje kompozíciók közvetlensége elragadó. Az arcmások, mellszobrok, táncoló figurák legfőbb ihletője Inge Schabel tánciskolái növendék volt, aki egy alkalommal elvállalta a salzburgi egyetemen meg nem jelent modell helyettesítését. Inge külső — belső lénye Manzút mélységes emberi tapasztalattal gazdagította. Egymást követték s követik a merész formakezelésű, egyszerű, egységes, egyre érlelődő művek, Manzü emberekhez s az élethez való viszonyának jelképei. A MINTEGY 30 BÍBOROS SZOBRA közül egy itt is megtalálható. A fölényesen komponált, néhány centiméternyi plasztika tömbszerű, lenyűgözően nagyvonalú. A kúpot formázó ornátus a testet teljesen elrejti, a püspöksüveg alatt érzéstelen, kegyetlen arc. Nem egy bíboros, sem a bíboros képe, hanem az intézmény megtestesítője. Ezeket a vádoló, olykor karikírozó, leleplező figurákat Mussolini uralma alatt, az abesszin és a spanyol háború idején kezdi formálni. Ekkor a hivatalosan előírt művészeti irány: a Novecento, a XX. századi hamis neoklasszicizmus helyett Manzü sajátos plasztikai nyelvén, klasszikus és realista formaadással, haladó szellemben foglal állást. Elítéli a fasizmus szörnyűségeit. Nagy kár, hogy háború utáni, az új humanizmus korából való „Változatok egy témára" a bibliának világi átfogalmazású művéből, meg a művészete csúcspontját jelentő salzburgi székesegyház kapujának, s a római Szent Péter halálkapujának reliefjeiből sem láthatunk itt semmit. Manzú táncoló és korcsolyázó figuráiban, arcmásaiban az egészséget, a szépséget és az életet dicsőíti. Alkotásai a maguk korából nőttek ki, drámai történésekhez, nyers valóságú történelemhez, időhöz kötöttek — tehát időtlenek. BÄRKÄNY JENÖNÉ (4) Óvatosan nyitottam a kaput, mert észrevettem, hogy a kút kávájánál Erzsi néném bóbiskolt. Háttal ült felém, nem hallotta a kapu roppanását. Legszívesebben odarohantam volna hozzá, össze-vissza csókoltam volna, de türtőztettem magom. Hangosan köszöntöttem, mintha idegen lennék és vártam a hatást. Felriadt szendergéséből, hosszan nézett rám tágra nyitott szemmel. Rövidlátó volt már szegény. - Ki vagy, gyermekem? - Én vagyok, Elemér. Összecsapta a tenyerét. - Nem igaz, játszól velem. - Miért játszanék, édes néném. - Jaj, hót csakugyan te vagy? Hazasegített az isten? - Haza, haza. Feltápászkodott a kút mellől, megölelt, megcsókolt és sírt. Anyámat siratta, aki haláltusájában se láthatta viszont egyetlen fiát. Aztán bevezetett a konyhába, amelyben úgy állt minden a helyén, mint három éve. A sporhelttól tisztes távolságban a kredenc, középen az abrosszal leterített asztal, körülötte a székek, az ajtó mellett a megvakult tükör, a falnál a dívány. Erzsi néném tüzet rakott, vizet melegített, és tojásrántottát sütött. Tetőtől talpig lemostam magamról az út porát. Az étel azonban nem kellett. Finnyásán turkáltam a róntottóban. A néném meg csodálkozott. Olyan döbbenten nézett rám, mintha azt fontolgatta volna, vajon háborúból tértem meg, vagy lakodalomból? Nem állta meg szó nélkül az étvágytalanságom. — No, te se panaszkodj, hogy rossz volt a sorod. Aki ilyen jóllakottan jön haza? Mosolyogtam a megjegyzésén és ledőltem a díványra. Rettenetesen húzott le a fáradtság. Most tört ki rajtam a hónapos út minden izgalma, veszedelme. Lehunytam a szemem, mintha aludnék, hogy Erzsi néném ne zavarjon, és tűnődtem. Hol is jártam én? Meneteltem a Don partján, aludtam kozák falvakban, megöltem egy német altisztet, aki le akart lövetni velem egy ukrán asszonyt, majd menekülés közben az oroszok gyűrűjébe jutottam. Magyarországról rukkoltam be, Csehszlovákiába érkeztem haza, a határon igazolnom kellett születésem helyét. Háború ... Kit mit hoz haza szörnyűségeiből? Sokan megőszültek a században bajtársaim. Halálfélelem és a szülőföld utáni vágy kínozta őket. Én meg azt a riadt szemű ukrán asszonyt és ártatlan kis csecsemőjét nem tudom felejteni. Az a kis pólyósbaba az őrmester csizmája fején, az az én legmegrendítőbb háborús élményem. * Hála istennek, vége az öldöklésnek, a fegyverek dörgésének. Itthon vagyok, a szülői ház fedele alatt fekszem. Aludni egyelőre nem tudok, talán nem is akarok. Erzsi néném magába mélyedve arcomat, a lélegzetvételemet lesve gubbaszt. Mintha édesanyámat látnám. 0 is így ülne mellettem, ilyen békésen, türelmesen. Nem háborgat, az ablakokat is lefüggyönyözte, hogy a légy se zavarjon. Hiába, ha nyugtalanít az emlék, meg éledő kíváncsiságom. Hazajöttem, életben maradtam, mindent tudni akarok. Felkönyököltem és érdeklődtem. — Mi újság itthon? »- Semmi, fiam, semmi, a sok dolog — felelte kérdésemre. — Kurucz Dezsivel, Lénárt Lajcsival, a barátaimmal mi van? — Nem vesztek el. Hazajöttek ők is. — Dolgoznak? — Mi mást csinálnának. — Az uraságéban? — Nem. A birtok mór nem az uraságé. A z állam tette ró a kezét. Intézőjük van. Valamilyen Pozmón intézi a birtok ügyeit. Reggel hallottam, hogy Bohemicky nagyságos úr is visszatért Ausztriából családjával és követelődzik. - Visszakapja a vagyonát? - Csak száz holdat. A nagyságos úr maga szánt a traktorral, a cselédség nem akar a szolgálatába állni. Pedig az intéző a kastélyba is beeresztette. - Én mihez kezdjek? A gazdáknál maradjak vagy az uraságéban vállaljak munkát? - Mondtam, nem az uraságé már a birtok. - Jó, az államé, de mihez kezdjek? - Egyelőre semmihez. - Levegőből éljek? - Házasodj meg. Anyád meghalt, isten nyugosztalja, a házad üres, én is öreg vagyok. - Kit vegyek el? Akik körül voltam, mind férjhez mentek. Megírta néném a frontra. - Akit a sors neked szánna, még lány. Vár ai urára. Ogy is mondhatnám, hogy rád vár. Bálban sokszor táncoltattad. - Ki az? Bátor Eszter? - Eltaláltad. - Nem lenne rossz... Csakhát hallottam, mi történt vele. - Mi történt volna? Semmi. Háború nélkül is megesik az olyasmi, összeütheted a bokád, ha hozzád adják? - Birtoka van, meg hatablakos háza, ugye? - Ha elveszed, te leszel a gazda, a te gyerekeid örökölnek mindent, irigyelni fog a világ! - Kettőn áll a vásár. - A lány számol veled. A boltban többször érdeklődött felőled, hogy vagy, mit írsz a frontról, nem esett-e bajod? Kedves lány és figyelmes. A szegénynek is előre köszön. - Hagyjuk abba, a házasság az én dolgom. - Nem mondom é, hogy nem a tiéd. Én csak azt mondom, hogy eladhatod a házad, hatablakos hózba költözhetsz, ha megfogod magadnak. - Udvarol neki valaki? - A komiszár kerülgeti. Legalábbis így mondják. - Az meg kicsoda? (Folytatjuk)