Új Szó, 1966. július (19. évfolyam, 179-209. szám)

1966-07-09 / 187. szám, szombat

2. AZ EMBER Az irodaház emeleti ablakából mutogatják a régi, kopott, földszintes házikót. Olyan szerényen húzódik meg az út mellett, mint egy viskó a palota árnyékában. Ott dolgozik dr. J i rí Bláha, huszonnégy éves - munkatársai is végzett pszichológusok, J i rí Hruschka huszonöt éves, Marcella Valošková huszonkét éves ... Az „utcán" felejtették őket? Nem fértek be az üzembe? Ilyen körülmények között... Csak beszéljen velük, majd meglátja, mit értek el a fiatalok „ilyen" körülmények között is ... TBALLAGOK a gyár területén kívül, az aibla• kokkal telezsúfolt, magas Irodaház előtt „felejtett" házikóba. Bekopogok az egyik ajtón. Nyúlánk, fekete hajú fiatalember áll fel az íróasztala mögül. Ilyen előzékenyen fogadhatja minden vendégét. Az arcáról is lerí, nem olyan „Irodista" ő, aki beképzeltségében ülve marad s még kezet sem nyújt az érkezőnek. Kezet fogunk. Rám szegezi tekintetét. — Itthagyja az üzemet? Megdöbbent a kérdése. Olvashat az arcomban, mert most fi csodálkozik. — Maga nem mondott fel? — Az ember nem vándormadár, — felelem mosolyogva. — Bár úgy lenne ... Így ismerkedtem meg dr. Bláhával, a kunčicel Oj Kohó pszichológiai laboratóriumának vezetőjével. Percek múlva Hruschka pszichológus is közénk ült, s jó feketekávé társaságában elbeszélgettünk munkájukról. Elárulták, miért volt olyan különös fogadtatásban részem. Azt hitték, én is „szököm" az üzemből, s a „távozókat" rendszerint ebbe a házikóba küldik egy kis „gyónásra". A név számukra nem fontos, csaik azt kérik az illetőtől: mondja el őszintén, miért hagyja el az üzemet? Szükségük van erre a vallomásra? Hiszen a mester, az irodavezető tudja a legjobban .. .1 Ha saját érdeküket nézik, gyakran elhallgatják az Igazi okot, másképp állítják be. vÉT ÉVIG TART, míg valakit betanítanak valami* Ivem szakmára, évente hat-hétszázan sajátítják el a számát, s közülük két-hárcwnszázan felmondanak. Taníttatásuk sok pénzébe kerül a vállalatnak. És mit állapítottak meg? Legutóbb negyvenhét kitanult munkással beszélgettek, százhetvenheten kérdőíven válaszoltak. Távozásuk oka? Elégedetlenség a munkahelyein, alacsonyabb munkakörbe Osztották be őket, nem tudtak „kitűnni", a kezdeményezéstől elvették a kedvüket, kevesellték a keresetet, távol éltek a családjuktól... Több esetben megtörtént, hogy kierőszakolták a felmondást/ munkakerülőkké váltak, napokig, hetekig be sem jöttek a gyárba, csakhogy mielőbb „kirúgják" őket... A beszélgetésekből leszűrték a tanulságot: nem ls annyira az említett érvelésekben kell keresniük a betanult személyek távozásának okát, mint inkább a toborzás módszereiben. A betanulásra érkező új munkaerők egyharmadát a körülmények kényszerítik, hogy az Oj Kohóba jöjjenek dolgozni; nem választhattak szabadon üzemet, ahol szívesebben vállaltak volna munkát. Mert a nehézipart előnyben részesítik. És csábítók az anyagi előnyök is. Gyakran a toborzók is megtévesztették őket. „Szépen fütyültek ..." Rózsásabbra festették a helyzetet, mint amilyen a valóságban, s nem csoda, hogy a csalódás érzetétől nem tudtak szabadulni. A vállalat vezetői okultak a pszichológiai laboratórium vizsgálatainak eredményéből; változtatniuk kell a munkaerőtoborzás feltételein. És amit most már döntő fontosságúnak tartanak —, fiatal, tizenöt éves üzemükben ki kell építeniük a régi nagy üzemek hasznos, mindig kifizetődő hagyományát: Ahol az apa dolgozik, dolgozzék a fia is! Ezzel jelentősen csökkentenék a fluktuációt. Ezt pedig csak ügy érhetik el, ha az új munkaerők túlnyomó részét Ostrava környékéről biztosíthatnák. Ha pedig más, kisebb üzemek megkérik őket, neveljenek számukra szakembereket, eleget tesznek kérésüknek, de vállalják a költségeket is! Az új gazdasági Irányítás szelleme mindjobban behatol Iparunk vérkeringésébe. Most már felteszik a kérdést: Mi a hasznosabb számukra? Mi a kifizetődőbb? Erre rájöhettek volna előbb ls! Könnyű utólag okosikodni. Ha évekre visszamenőleg viszszalapoznánk az újságokat, alig-alig találnánk bennük olyan eset leírását, mely konkrétan foglalkozna a fluktuáló személy-problémáival, melyek igen gyakran a bonyolult emberi kapcsolatok feltárásához, elemzéséhez vezetett volna bennünket. Az üzemben sem akadt olyan ember, aki tartósan kutathatta volna a munkaerőhullámzás okait. De ha mái van pszichológiai laboratóriumuk, tessék: vizsgáljátok ki a „tíörzsgárda" tagjainak „hullámzását" is! Mert: Eddig azt hittük, hogy sockan csak a kereset miatt hagyják el üzeműnket. Ennek más oka is lehet, aimit nekünk nem árulnak el... Több ezren dolgoznak ebben a nagy, kiterjedt üzemben. Ha egy kis munkaszakaszról elmegy valaki, kinek tűnik fel? A közvetlen munkatársak egy ideig emlegetik, aztán elfelejtik. Az igazgató vagy más vezető tényező talán tudomást sem szerez róla, hacsak nem a havi kimutatásokból, melyek ben az embert számok helyettesítik. De most, hogy rendszeresen megkapják a pszichológiai laboratórium vizsgálatainak összegezését, a pszichológusok javaslatalt, másképpen látják a helyzetet. Tévedtek eddigi feltevésükben: a legtöbben nem a kereset, családi okok miatt hagyják el a vállalatot, mint eddig hitték, hanem a mester és az alárendelt között kialakult rossz viszony miatt. Amikor az illetőktal megkérdezték, milyen feltételek mellett maradnának az üzemben, kifakadtak: Az istenért sem! Soha az életemben! Ebből is leszűrték a tanulságot. Kidolgozzák a káderek széthelyezésének új rendszerét, mégpedig fentről lefelé, amit mindnyájan megelégedéssel fogadnak, hogy hosszú Időtartamra szóló változásokat érjenek el az emberek közötti jó viszony kialakításában. S újra a pszichológusokhoz fordultak: ha már annyira belemerültek a munkaerőhullámzás kérdésének vizsgálatába, érdekes lenne azt is kitapogatni, ki miért jön az üzembe dolgozni? Itt is kútba esett a régi elképzelés: Nemcsak a pénz, nemcsak a kereset a döntő tényező. A fiatalok azért jönnek, mert Itt, a nagy gyárban több a lehetőség kitűnni a munkában. Ez is érdekes jelenség, mert azt is feltételezhetnénk, hogy egy kisebb üzemben, ahol kevesebben dolgoznak, előbb válthatják valóra célkitűzéseiket. Hogy még sincs így, ennek csak örülhetünk, mert több ember között kitűnni nehezebb, de dicséretre méltóbb feladat. A nők túlnyomó része, mint sok más helyen, Itt is a kereset miatt vállal munkát, hogy növeljék a család jövedelmét. De a legtöbben egyöntetűen kijelentik: azért jövünk ide dolgozni, mert ügy hisszük, az új kollektívában harmonikusabb, jobb viszonyok uralkodnak... PSZICHOLÓGIAI laboratórium még sok más problémával foglalkozik. Vizsgálatokat folytattak a hengerdében, ahol a munka kockázatosságának fokát akarják csökkenteni. Kutatták annak okát ls, miért oly sok a baleset az üzemi közlekedésben. Már nemcsak a vezetők, hanem a vállalat dolgozói is felfigyelnek az üzemen kívül „rekedt" pszichológusokra, ügyes-bajos dolgaikkal fordulnak hozzáiuk, hogy mielőbb visszanyerjék lelki egyensúlyukat. A pszichológiai laboratórium csak kis alakulat a sok embert foglalkoztató gyárban, mégis döntő tényezővé válhat egy mammutvállalat életében is, mert — mint a kunčicei Oj Kohóban ls példázzák — egyik legfontosabb küldetésüknek tartják: mind mélyebbre hatolni az emberi kapcsolatok vizsgálatában, hogy életünkből száműzhessünk minden olyan körülményt, ami elégedetlenséget, elidegenedést szülhet, hogy örömünket leljük a munkában. Az ember nem vándormadár, hogy zaklatott állapotban más és más helyen keresse boldogulása fészkét, csak azért, hogy a bizalom légkörében élhessen, nyugodtan, elégedetten végezhesse munkáját. Ha minden esetben nem is könnyű ezt elérni, mégis elérhető, személyi változások révén is (mert, aki egy személyt elkedvetlenít, mások kedvét ls szegi). cél elérése érdekében - embernek lenni az emberek között - érdemes minden munkahelyen bevezetni a „sztriptízt", hogy levetkőzzük hibáinkat, lerántsuk magunkról a leplet, hogy lássuk, mi a jó és mi a rossz bennünk, ki milyen munkára a legalkalmasabb, hogy elégedettek legyünk önmagunkkal is, s ne környékezhessen meg az elidegenedés réme ... Ezzel kezdtem az írásomat, s ezzel is fejezem be. Mert a kezdet folytatást követel. S ez rajtunk múlik ... PETRŐCI BÁLINT Lzombati nap volt, K' Mária napja. Azt ünnepeltük. Mária Péter barátom Fülöp nevezetű barátjának a felesége, ez a közvetett barátság volt az oka a meghívásnak. Hiába, ünnepelnem kellett Máriát. Nekem, aki azt se tudom, mikor van a saját nevem napja. Családi összejöveteleken mindig ünneprontónak érzem magam. Ilyesmire inkább el se megyek, különösen, ha egy vadidegen Máriát kell megünnepelni. Nem volt kitérés. Péter barátom kérlelhetetlen ember. Elfőtt értem könyvekkel zsúfolt barlangomba és kipiszkált. Útközben legszívesebben megfutamodtam volna, de Péter barátom erősen fogta a karomat. — Ne bolondozzl Megígértelek neki... Ránéztem ravasz rókaképére. Rosszat sejtettem. Ha Péter megígért neki, akkor az ismeretlen hölgy egyenest kikövetelt magának. Az a Mária biztosan verseket ír. Ö jaj nekünk, Péter barátom Fülöp nevezetű barátja. Előre szántam szegény Fülöpöt. Egy költő-feleség kész csapás az egyszerű, prózai fonlalkozású emberre. Kellemes meglepetésben volt részem. Mária nem ismeretlen, grafomániás hölgy. Osztálytársam volt valamikor. Péter barátom Fülöp nevezetű barátja tulajdonképpen nekem is barátom volt. Igaz, régen láttam, meg is feledkeztem róla közben. Kétségbeesett agglegényként élte napjait. Szerette a duhaj férfimulat Ságokat. Éppen ez BÁBI TIBOR: egy c zast c Már szövet konyh dezést sógépe mindéi tal ass Kissé A*ZTA volt az oka, hogy elmaradtam tőle, sem idővel, sem egészséggel nem bírtam az ő kedvteléseit, Ráadásul házas ember vagyok. Ez a névnap tulajdonképpen kettős ünnep volt. Névnap ls, meg lakásszentelő is. Egy panelház kilencedik emeletén gyűlt össze a társaság. Csupa régi jó ismerős. Meghatottan szorongattuk a fiatal házaspár kezét. Utóvégre mégis csak nagy dolog az otthonalapítás. Még nagyobb, ha ilyen későn esik meg, mikor a fiatalembert már agglegénynek, választottját pedig vénlánynak tartják. Ebből az agglegény-vénlány állapotból csak a házasság gyógyíthatja meg az emberi, de a gyógyulás annál csodálatosabb, mert mert megfő, Előbb szerez amire ségük csak hettük és vér, A f vánatc fogyás dódott A társ lenebb ról a végül rülheti kor ei vetni dolato, van m za me túl ké család lafdon kösse mét. „AZ OLOMOUCI HONISMERETI INTÉZET BARLANGKUTATÓINAK HÁROMTAGÚ CSOPORTJA ELHATAROZTA, HOGY HÁROM HÉTIG A JAVOŔIČI BARLANGOK AT NEM KUTATOTT RÉSZEIBEN FOG ÉLNI... OLDŔICH MRÁZEK, MILOŠ BINAR ÉS PAVEL VESELÝ LESZÁLLT AZ ALVILAGBA, HOGY A VILÁGTÓL ÉS AZ IDŐTŐL ELVÁGVA SZORGALMAS MUNKÁVAL TÖLTSÖN HÁROM HETET..." A sajtójelentés felkeltette az emberek érdeklődését s egyúttal azon vágyukat is, hogy meglátogassák a három barlangkutatót, körülnézzenek odalenn ... elbeszélgessenek velük . .. Ám ez távolról sem volt olyan egyszerű. Dr. Jirka, az olomouci Palacký Egyetem sportorvosi karának vezetője kereken megmondta: - A legnehezebb azt megtudni, Hogy azoknak odalenn mikor van nappaluk. Mi ugyan ezt a kimograf feljegyzései szerint feltételezhetjük, ám mégis sokszor órák hosszat kell várnunk, míg megadják a jelet, hogy nem alusznak .., És igaza volt. Szombat délután van, a feltételezés szerint most vette kezdetét a barlangkutatók munkanapja, ők pedig csak az imént vacsoráztakI SÁTORTÁBOR A FOLD ALATT A fáradságos úton időnként ki-kialvó zseblámpák halvány fényét váratlanul elnyelte a villanylámpa ragyogása. Megjelent az első sátor, majd egy vastag cseppkőfal mögött további kettő. Megérkeztünk a barlanglakó emberek szállására. A szakállas Miloš Binar e< percre abbahagyta a farme nadrág foltozását (amihez egyét ként közönséges madzagot has: nált), a ládából barkácsolt szél re telepedett Pavel Veselý is a sátorból előkerült a csopo legidősebb tagja, Oldfich Mr< zek. A táborozás helyéül az újoi nan felfedezett barlangokat v< Ahol a k c lasztottók, amelyekbe még s sem tette látogató a lábát. A ti zet, amely vígan lobog odafer a sátortáborban a csillagok k polája alatt, itt kis villanykályh helyettesíti. A nedves és hide levegőt egy kissé meg kell la gyítani... KESZTYŰBEN FŐZÜNK Ha a barlangban a hőmérő Celsius fokot mutat, oz emb szívesen bebújik a meleg hál< zsákba s itt kesztyűre sincs szü sége. Főzés közben azonban a nál inkább. Azt, hogy kit rázc meg először a villanyfőző, alig) írták be napi jegyzeteikbe, á attól az időtől fogva, hogy k főzőlapos villanyfőzőjük ráz, kes tyüben kavargatják az ételt. — És ki mosogatja el az edény — Valamennyien. Egyébként könnyen megy itt a főzés és mosogatás ... Csakugyan. Például itt v< előttünk minden evőeszköz. Ei földbe vert karó tetejét keres; ben behasították és a hasad kokba szúrtak három kanali Munkában a barlau#kuta tók.