Új Szó, 1966. július (19. évfolyam, 179-209. szám)

1966-07-09 / 187. szám, szombat

Világ proletárjai, egyesüljetekí A csehszlovák küldöttség hazaérkezett SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA Bratislava, 1966. július 9. SZOMBAT • XIX. évfolyam, 187. szám • Ara 50 fillér (CTK) - A csehszlovák küldöttség, amely részt vett a Varsói Szerződés tagállamai politikai tanácskozó testületének bukaresti ülésén, július 8-án viszszaérkezett Prágába. A küldöttséget Antonín Novotný, a CSKP Központi Bizottságának első titkára, köztársasági elnök vezette. Tagjai voltak: Jozef Lenárt miniszterelnök, Otakar 5imúnek mérnök, miniszterelnökhelyettes, Václav Dávid külügyminiszter és Bohumír Lomsky hadseregtábornok, honvédelmi miniszter. Csehszlovákia képviselőit a ruzynéi repülőtéren Oldrich Černík, Jiri Hendrych, Bohuslav Lastovička, Miroslav Pastyíík és Martin Vaculík, a CSKP Központi Bizottsága elnökségének tagjai és póttagjai, továbbá Vladimír Koucký, a CSKP Központi Bizottságának titkára és a kormány tagjai fogadták. A fogadáson jelen volt Petre Tanasie a Román Szocialista Köztársaság prágai diplomáciai ügyvivője a nagykövetség dolgozóinak kíséretében, valamint Alekszander Mihajlovics Kuscsev vezérezredes, a Szovjetunió hőse, a Varsói Szerződés tagállamai közös vezérkarának csehszlovákiai képviselője. NYILATKOZAT az európai béke és biztonság megszilárdításáról A Bolgár Népköztársaság, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, a Lengyel Népköztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Román Szocialista Köztársaság, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége, a barátságról, együttműködésről és kölcsönős segélynyújtásról szóló Varsói Szerződésnek a politikai tanácskozó testület bukaresti értekezletén képviselt tagállamai a következő nyilatkozatot fogadják el: I. A tartós béke és biztonság biztosítása Európában földrészünk valamennyi népének forró törekvése, amely megfelel az egyetemes béke érdekeinek is. Európa népei, amelyek jelentősen hozzájárultak és hozzájárulnak az emberiség haladásához, megteremthetik és meg is kell teremteniük a földkerekség e térségében az enyhülés és a nemzetközi kölcsönös megértés légkörét, amely lehetővé tenné, hogy valamennyi nép, valamennyi ország anyagi és szellemi kincseit akaratának és döntésének megfelelően teljes mértékben felhasználhassa. Az európai országok kapcsolatainak állapota nagy hatással van az egész világhelyzetre. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy a két világháború, amely emberéletek tízmillióiba került és hatalmas pusztításokat okozott, az európai kontinensről indult el. Az európai biztonság problémája nem mai és nem tegnapi keletű. Fél évszázaddal ezelőtt, az első világháború kezdetével került napirendre. Két évtized elmúltával, amikor Európa és az egész világ szembekerült az elállatiasodntt fasizmussal, amely egyik államot a másik ntán gyűrte maga alá, ez a probléma teljes létfontosságában ismét felmerült a népek előtt. A népek, amikor a rájuk kényszerített élet-halálharcba indultak, abból a reményből merítették lelkesedésüket, hogy az utolsó világháborút vívják meg. 1945-ben közelinek látszott az európai biztonság megteremtésének célja, úgy tűnt, hogy a hozzávezető út szabad. A német fasizmus a földön hevert és ítéletre várt. Diadalát élte az igazság. A népek, amelyek épphogy átélték a hitleri Németországgal vívott, példátlanul könyörtelen háborút, követelték, mindent tegyenek meg, hogy a militarizmus és az agresszió erői ne zavarhassák meg ismét a mai és a jövő nemzedékek békés életét, alkotó munkáját. A potsdami megállapodás, amely megkoronázta a Hitlerellenes koalíció államainak szövetségi viszonyát, a béke megerősítésének széles körű és jövőbe mutató programját hirdette meg. Történelmében először kapott Európa reális lehetőséget arra, hogy megoldja saját biztonságának problémáját. Ezzel általánosan elismertté lett, hogy az európai biztonság legfőbb feltétele: a német militarizmus és nácizmus újjáéledésének megakadályozása és annak biztosítása, hogy Németország soha többé ne fenyegethesse szomszédait, vagy a világbékét. Nem akadt senki, aki nem értett volna egyet azzal, hogy e fő feltétel megköveteli a becsületes és barátságos együttműködést mind az európai államok, mind más államok között, amelyeknek érdeke az európai béke és a világbéke fenntartása. Ám az események nem igazolták ezeket a várakozásokat. Az európai népek reményei nem váltak valóra, mind ez ideig nem valósultak meg a háború félelmeitől mentes életre való törekvéseik. Ezért a felelősséget azok a hatalmak viselik, amelyek tüstént a német agresszorok legyőzése után megtagadták a Hitler-ellenes koalícióban kialakult együttműködést, nem követték az európai béke felépítésének közös útját, sőt, maguk váltak az agresszív politika hordozóivá. Most, két évtizeddel a második világháború befejezése után Európában még mindig nem szűntek meg a háború következményei, nincs német békeszerződés, továbbra is léteznek a feszültség gócpontjai, s az államok kapcsolataiban rendellenes helyzetek állnak fenn. A jelen nyilatkozatot aláíró szocialista államok úgy vélik, hogy e helyzet felszámolása, az európai béke és biztonság tartós alapjainak megteremtése feltételezi, hogy az államközi kapcsolatoknak — abból kiindulva, hogy lemondanak az erőszakkal való fenyegetésről, az erő alkalmazásáról és szükségesnek tartják a nemzetközi vitás kérdések kizárólagos békés rendezését — a szuverenitás, a nemzeti függetlenség, az egyenjogúság és a belügyekbe való be nem avatkozás, a területi sérthetetlenság tiszteletben tartásának elvein kell alapulniuk. Az európai államoknak olyan hatékony intézkedésekre kell törekedniük, amelyek alkalmasak az európai 'egyveres konfliktus veszélyének elhárítására és az euró-iai kollektív biztonság megerősítésére. Az összes európai nemzetek e közös törekvésének megvalósítása feltételezi minden — kicsiny és nagy — állam felelősségét és hozzájárulását, tekintet nélkül társadalmi, politikai rendszerére, a szuverén, független és egyenjogú államokhoz méltó együttműködés kialakításához. A jelen értekezleten részt vevő államok véleménye szerint a jelenlegi helyzet Európa minden népétől, az összes békeszerető erőktől még nagyobb eltökéltséget és aktivitást követel az európai béke és biztonság megszilárdításáért folyú harcban. II. A mai nemzetközi helyzet egyik meghatározó vonása a béke fenntartásáért és megszilárdításáért küzdő erők növekedése. Az imperialista agreszszív politikával szemben, a népek biztonságáért elszántan szállnak síkra a szocialista államok a maguk hatalmas gazdasági, politikai és katonai erejével, a nemzetközi munkásosztály, élén a kommunista pártokkal, a nemzeti felszabadító mozgalom, a legutóbbi években függetlenné vált új államok, az egész világ haladó és demokratikus erői. Európában mindinkább erősödnek és fejlődnek azok az irányzatok, amelyek a hidegháború maradványainak, az egyetemes európai együttműködés normális fejlődése akadályainak felszámolását, a különböző vitás kérdéseknek a kölcsönös megértés útján történő megoldását, a nemzetközi élet normalizálását és a népek közeledését szolgálják. Ezzel az irányzattal szembeszegülnek a reakciós imperialista körök, amelyek agresszív célokat követve szítják a feszültséget és igyekeznek megmérgezni az európai államok kapcsolatait. Az európai béke, az európai népek biztonsága szempontjából közvetlen veszélyt jelent az Amerikai Egyesült Államok jelenlegi politikája, ugyanaz a politika, amely a világ más térségében — Délkelet-Ázsiában — máris a vietnami nép elleni agresszív háborúhoz vezetett, és az utóbbi évek során ismételten nemzetközi válságokat idézett elő az államok viszonyainak megrontásával. Az Egyesült Államok beavatkozik más államok belügyeibe, megsérti valamenynyi nép szent jogát, hogy maga döntsön sorsáról, a gyarmati megtorlás és a fegyveres intervenció eszközeihez folyamodik, összeesküvéseket sző Ázsia, Afrika és Latin-Amerika különböző országaiban, mindenütt támogatja a reakciós erőket és a népek szemében gyűlöletes korrupt rendszereket. Semmi kétség az iránt, hogy az Egyesült Államok európai politikája céljainak semmi közük sincs az európai népek létérdekeihez, az európai biztonság feladataihoz. Az amerikai vezető körök szeretnék nyugateurópai szövetségeseikre ráerőszakolni akaratukat, hogy Nyugat-Európa az Egyesült Államok globális politikájának eszközévé váljék. E politika alapját az a törekvés alkotja, hogy megállapítsák, sőt visszafordítsák a népek nemzeti és társadalmi felszabadulásának történelmi folyamatát. Innen ered az a próbálkozásuk. hogy néhány nyugat-európai államot bevonjanak a világ más részein, többek között Ázsiában folyatott katonai kalandjaikba. Az amerikai agresszív körök, amelyek a nyugat-európai reakciós körök támogatását élvezik az észak-atlanti katonai tömb és az általa megteremtett hadigépezet segítségével arra törekednek, hogy tovább mélyítsék Európa megosztottságát, szítsák a fegyverkezési hajszát, fokozzák a nemzetközi feszültséget, akadályozzák a kelet- és nyugat-európai államok normális kapcsolatainak kialakulását és fejlődését. Eme, az európai népek biztonságának igazi érdekeitől idegen célokért vannak még mindig Európában az Egyesült Államok csapatai, a nyugat-európai országokban ezért vannak ott e hatalom katonai támaszpontjai, ezért létesülnek termonukleáris fegyverraktárak, ezért vezényelnek nukleáris tengeralattjárókat az Európa partjait mosó tengerekre, ezért cirkál a Földközitengeren a B. amerikai flotta, ezért zúgnak nukleáris bombákat hordozó repülőgépek az európai országok égboltján. Az Egyesült Államoknak a háború óta folytatott európai politikája annál is veszedelmesebb az európai népek számára, mert egyre inkább a nyugatnémet militarista és revansista erőszakkel való cinkosságra támaszkodik. Ezek az erők egy még veszélyesebb európai irányvonal megvalósítására ösztökélik az Egyesült Államokat. Ez a politika abban is kifejezésre jut, hogy az amerikai imperialisták és a nyugatnémet revansisták között egy sajátos szövetséget szándékoznak megteremteni. Nyugat-Németország militarista és revansista körei fittyet hánynak a német nép létérdekeinek, agresszív célokat követnek. Ez minden tettükben megnyilvánul: abban is, hogy hadivágányokra állítják át az ország gazdasági potenciálját, abban is, hogy félmilliós Bundeswehrt hoztak létre, abban is, hogy a német hódítások történelmét magasztalják és gyűlöletet szítanak más népek ellen, amelyeknek területeire ismét fenik a fogukat az NSZK említett körei. Ma e politika gyújtópontjában a nukleáris fegyverek birtoklásának követelése áll. Az NSZK-ban nyíltan és titokban szorgalmazzák egy olyan műszaki-tudományos és ipari alap megteremtését, amely meghatározott időpontban alkalmassá válnék saját atom- és hidrogénbombák gyártására. A békeszerető országoknak és népneknek közös erőfeszítéssel mindeddig még sikerült megakadályozni a NATO egyesített nukleáris erőinek megteremtését, amely lehetővé tenné az NSZK-nak a nukleáris fegyverek birtoklását. Ám korántsem mondtak még le az erre vonatkozó tervekről. Minden nép létérdekei megkövetelik, hogy vessék el a NATO sokoldalú atomütőereje létrehozására vonatkozó terveket. Ha azonban a NATO-államok — szembeszegülve a béke érdekeivel — a sokoldalú atomütőerő létrehozására vonatkozó tervek megvalósításának vagy az NSZK atomfegyverhez való hozzájuttatSsínak útjára lépnek, bármilyen formában, a Varsói Szerződés tagállamai — figyelembe véve az európai békét és biztonságot fenyegető súlyos következményeket. — kénytelenek lesznek megtenni a szükséges védelmi intézkedéseket saját biztonságuk szavatolására. A nyugatnémet revansisták területi igényeit határozottan vissza kell utasítani. Ezek az igények minden alapot és távlatot nélkülöznek. A határkérdés Európában végérvényesen és visszavonhatatlanul eldőlt, Európa népei képesek útját állni a revansizmusnak. Az európai biztonság szavatolásának egyik fő feltétele az európai államok között jelenleg fenálló határok sérthetetlensége, beleértve a szuverén Német Demokratikus Köztársaság, Lengyelország és Csehszlovákia határait. A jelen értekezleten képviselt államok megerősítik eltökéltségüket, szétzúzni minden agressziót, amely az imperializmus és a reakció erőitől indul ki. A Varsói Szerződés tagállamai a maguk részéről kinyilvánítják, hogy Európa egyetlen államával szemben sem támasztanak területi igényeket. A német imperializmus revansista és militarista politikája mindig csődbe jutott. A jelenlegi nemzetközi és európai erőviszonyok mellett ez a politika, nemcsak hogy semmiféle előnyt, vagy hasznot nem hozhat az NSZK-nak, hanem egyenesen helyrehozhatatlan következményekkel járhat a Német Szövetségi Köztársaság számára. Európa és a világ békéjének és biztonságának érdekei — de a német nép érdekei is — azt követelik, hogy a Német Szövetségi Köztársaság uralkodó körei számoljanak az Európában reálisan létező helyzettel. Ez azt jelenti, hogy a két német állam létének tényéből induljanak ki, mondjanak le az európai határok megváltoztatására irányuló követelésükről, arról az igényükről, hogy joguk van egész Németország kizárólagos képviseletére, mondjanak le azokról a próbálkozásaikról, hogy nyomást gyakorolnak az NDK-t elismerni kész államokra, mondjanak le a bűnös müncheni diktátumról és ismerjék el annak érvénytelenségét kezdettől fogva. Bizonyítsák be tettekkel, hogy valóban számot vetnek a történelem tanulságaival, véget vetnek a militarizmusnak és revansizmusnak. és vállalják az államok közötti kapcsolatok normalizálásának, a népek közötti együttműködés és barátság fejlesztésének politikáját. A Német Demokratikus Köztársaság — az európai béke és biztonság e fontos tényezője —• építő javaslatokkal fordult az NSZK kormányához és szövetségi gyűléséhez: kölcsönösen mondjanak le a nukleáris fegyverekről, csökkentsék mindkét német állam hadseregének létszámát, kötelezzék magukat arra, hogy nem folyamodnak erőszakhoz egymással szemben, üljenek tárgyalóasztalhoz az NDK-t és az NSZK-t egyaránt érdeklő megérlelődött nemzetközi kérdések megoldása végett Ám az NSZK kormánya nem mutat érdeklődést e javaslatok iránt. A jelen nyilatkozatot aláíró államok támogatják az NDK említett kezdeményezéseit. Az értekezleten részt vevő államok — miután sokoldalúan megvizsgálták a jelenlegi európai helyzetet, s mérlegelték az alapvető meghatározó tényezőket — arra a következtetésre jutottak, hogy Európában, ahol az államok csaknem fele szocialista, lehetőség kínálkozik arra, hogy megakadályozzák az események nemkívánatos fejlődését. Az európai államoknak, a békéért küzdő összes társadalmi erőknek együttes erőfeszítésével — tekintet nélkül az ideológiai nézetek, vallási és egyéb meggyőződések különbözőségére, — meg lehet oldani az európai biztonság problémáját. Ez a feladat annál sikeresebben fog megoldódni, minél gyorsabban bénul meg azoknak az erőknek befolyása, amelyek még tovább kívánják szítani az európai államok közötti feszültséget. A háború óta nem egyszer sikerült meghiúsítani az európai béke aláaknázására irányuló terveket. Ebben döntő jelentősége volt az európai szocialista államok és valamennyi szocialista ország egységének és szolidaritásának, az általuk folytatott békeszerető külpolitikának, miközben éberek voltak a potenciális békebontókkal szemben, továbbá ama készségüknek, hogy együttműködjenek az eu(Folytatás a 2. oldalon!