Új Szó, 1966. július (19. évfolyam, 179-209. szám)

1966-07-09 / 187. szám, szombat

Nyil

atkozat az európai béke és biztonság megszil

árdításáról (Folytatás az 1. oldalról) rópai biztonság megerősítéséhez hozzájárulni kész minden állammal. Ugyancsak e cél elérésére törekednek minden erejükkel a nyugat-európai országok munkásosztálya, annak élenjáró osztagai, a demokratikus haladó szervezetek és a békemozgalom, amelyek a legszélesebb dolgozó tömegek kö^wélnménvét alakítják. Európában a katonai kalandok megvalósítását mindinkább megnehezíti egy fontos tényező: a nyugat európai országokban növekszik azoknak az erőknek a befolyása, amelyek szükségesnek tartják, hogy a politikai nézet — és felfogásbeli különbségeken felül emelkedve síkraszálljanaik a nemzetközi feszültség nnyhítéséért, a kölcsönösen előnvös. minden megkülönböztetéstől mentes európai államközi kapcsolatok átfogó fejlesztéséért, országaik teljes függetlenségéért és nemzeti arculatának megőrzéséért. A nyilatkozatot aláíró államok kedvező jelenségnek tartják, hogy a Német Szövetségi Köztársaságban vannak olyan körök, amelyek fellépnek a revansizmus és a militarizmus ellen, s követelik, hogy az NSZK normális kapcsolatokat teremtsen meg mind a Nyugat-, mind a Kelet országaival, beleértve a két német állam normális kapcsolatait is. Ezek a körök a nemzetközi feszültség enyhítésére és az európai biztonság biztosítására törekednek, hogy minden német élvezhesse a béke áldásait. Az európai béke és biztonság híveinek befolyása napról napra érezhetőbbé válik, az agreszszív politika hívei pedig kezdenek teret veszíteni. Egyre több európai ország és nép ismeri fel, honnan ered az őt és egész Európát fenyegető veszély s mit kell tenniük valamennyi európai állam biztonságának megvédése érdekében. Az értekezlet résztvevői abból indulnak ki, hogy mindegyik európai államnak megfelelő külpolitikai szerepet kell betöltenie. Mindegyik teljes joggal részt kell hogy vegyen az európai népek és államok kapcsolatainak építésében, egy olyan európai rendszer kialakításában, amelynek keretében az egyes államok biztonsága egyértelmű lenne valamennyi állam biztonságával. Az európai államok külső beavatkozás nélkül meg tudják oldani kölcsönös kapcsolataik problémáit. A szocialista országok véleménye szerint az európai biztonság megteremtésének egyik alapfeltétele az, hogy ezek az államok erősítsék és fejlesszék normális kapcsolataikat, a szuverenitás, a nemzeti függetlenség, az egyenjogúság, az egymás belügyeibe való be nem avatkozás és a kölcsönös előnyök elvei alapján. Az európai helyzet azt bizonyítja, hogy a különböző akadályok ellenére egyre inkább tért hódítanak ezek az elvek, hiszen ésszerű alapot teremtenek meg a népek együttműködéséhez és a nemzetközi helyzet megjavításához. Fontos, hogy az európai államok között, társadalmi rendjüktől függetlenül, erősödjenek a béke védelmére hivatott politikai kapcsolatok Az európai országok, amelyeket hagyományos kereskedelmi kapcsolatok kötnek össze, csak nyerhetnek a gazdasági együttműködés kölcsönös fejlesztésén. Gazdasági kapcsolataik kiszélesítése, s az ennek útjában álló megkülönböztetések és akadályok felszámolása kiváltképpen előmozdíthatja a népek közeledését, s kölcsönös bizalmukhoz és megértésükhöz szükséges légkör megteremtését. Az európai országoknak gazdasági kapcsolataik fejlesztése módot ad arra is, hogy más világrészek országaival ugyancsak kiszélesítsék áruforgalmukat. Ezek a kapcsolatok a tudományos, műszaki- és kulturális együttműködés sokoldalú fejlesztésével együtt lehetővé teszik, hogy a népek kölcsönösen jobban megismerjék egymást. Ennek megfelelően, fejlődésükhöz mérten anyagi alapul szolgálhatnak az európai biztonság és a világbéke erősítéséhez. Az európai államoknak és népeknek, tekintet nélkül arra, taogy társadalmi-politikai rendszerük, ideológiájuk és politikai felfogásuk eltérők, van egy közös feladatuk, amely összhangban van valamennyiük nemzeti létérdekeivel. Közös feladatuk, hogy elejét vegyék az európai békebontásnak és megfékezzék az agresszív erőket. III. A nyilatkozatot aláíró államok véleménye szerint a most kialakuló helyzetben valamennyi európai államnak aktív erőfeszítéseket kell tennie az európai béke megszilárdítására. Az európai kormányok nem hihetnek azoknak, akik agreszszív terveket szőnek, s nem építhetnek megnyugtató kijelentéseikre Nem bízhatnak azokban, akik a második világháború eredményeinek felülvizsgálására törekednek. Nem vehetik készpénznek, ha valaki el akarja hitetni velük, hogy saját biztonsága érdekében van szüksége atomfegyverre. S nem maradhatnak passzívak, mert akkor, akarva akaratlanul, azoknak az erőknek adnak ösztönzést, amelyek Európát pusztító nukleáris konfliktus színterévé akarják tenni. Az európai államok kormányainak tudatára kell ébredniük, hogy nagy felelősséggel tartoznak népeiknek. Olyan lépéseket kell tenni, amelyek meghozzák az európai feszültség enyhülését, a biztonság megszilárdulását, s a kölcsönösen előnyös, békés európai együttműködés kibontakozását eredményező fordulatot. Nem először vetődik fel ez a feladat Európában. Az agreszszív erők az első és a második világháborút mélységes titokban készítették elő. Békés szándékaikról puffogtatott hazug szólamokkal leplezték terveiket Minden alkalommal a propaganda és a félrevezetés gigászi apparátusát használták fel a népek éberségének elaltatására. A népeknek ugyan kinyílt a szemük, de már csak akkor, amikor emberek milliói pusztultak el, s virágzó városok és falvak váltak romhalmazzá. Az atomenergia és az óriás rakéták karában nem hagyhatjuk, hogy ez harmadszor is megismétlődjék. Az értekezleten részt vevő országok határozottan síkra szállnak azért, hogy mielőbb sor kerüljön az európai biztonságot erősítő, építő intézkedésekre. Meggyőződésük, hogy a jelenlegi körülmények között reális lehetőség van erre, e célból készségesen együttműködnek más államokkal. Az európai béke és biztonság megbízható garanciáinak megteremtése fontos feladat. Ehhez szükség van valamennyi európai állam részvételére. Elengedhetetlen az álláspontok türelmes és építő megvitatása, hogy közhelyeslést keltő döntéseket lehessen hozni. Az európai szocialista országok több ízben terjesztettek elő konkrét akcióprogramnak felhasználható, megalapozott javaslatokat. A nyilatkozatot aláíró államok véleménye szerint főleg az alábbi vonatkozásokban lehet és kell intézkedéseket tenni az európai biztonság erősítésére: 1. Az értekezleten részt vevő államok felhívják egész Európa országait, hogy fejlesszék a jószomszédi kapcsolatokat, a függetlenség, a nemzeti szuverenitás, az egyenjogúság, a belügyekbe való be nem avatkozás, a kölcsönös előnyök s a különböző társadalmi rendszerű államok között megvalósuló békés egymás mellett élés elvei alapján. Ennek megfelelően síkra szállnak a gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok erősítéséért. A kapcsolatok és az együttműködés formáinak fejlesztését óhajtják a tudomány, a technika, a kultúra és a művészet terén, s minden olyan területen, amely új lehetőségeket nyújt az európai országok együttműködéséhez. Az európai államok a békés együttműködés minden területén módot találhatnak arra, hogy további, kölcsönösen előnyös lépéseket tegyenek. Az általános európai együttműködés fejlesztése érdekében mindegyik államnak le kell mondania a más államokkal szemben alkalmazott bárminemű, politikai vagy gazdasági megkülönböztetésről és nyomásról. Elengedhetetlenül szükséges továbbá valamennyi állam egyenjogú együttműködése és normális kölcsönös kapcsolatainak megteremtése, beleértve a két nemet állammal való normális kapcsolatokat. A különböző társadalmi rendszerű európai államok jószomszédi kapcsolatainak megteremtése és fejlesztése élénkítheti a kölcsönös gazdasági és kulturális kapcsolatokat s így nagyobb lehetőségeket nyújthat ahhoz, hogy az európai államok hathatósan előmozdítsák az egészségesebb helyzet s a kölcsönös bizalom és megbecsülés kialakítását földrészünkön. 2. A szocialista országok mindig következetesen ellenezték, hogy katonai tömbökre, vagy szövetségekre osszák fel a világot. Mindenkor azon voltak, hogy elhárítsák az egyetemes békére és biztonságra ebből háruló veszélyeket. Barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződések, a Varsói Szerződés megkötése válasz volt a NATO, ezen agresszív katonai csoportosulás megalakulására és Nyugat-Németországnak a NATO-ba való belépésére. A Varsói Szerződés szuverén és egyenjogú államok védelmi szövetsége, amely eszköz a tagállamok biztonságának és Európa Békéjének védelméhez. A Varsói Szerződés tagállamai azonban úgy vélték és úgy vélik, hogy az imperialista erők által kikényszeritett katonai tömbök és külföldi katonai támaszpontok léte akadályozza az államok együttműködését. Az európai országok biztonságát és haladását a katonai csoportosulások helyett, amelyek nincsenek összhangban a nemzetközi élet mai egészséges tendenciáival, igazában inkább egy, a földrész összes államának egyenjogúságára és kölcsönös megbecsülésére, valamennyi európai nemzet egyesített erőfeszítéseire alapozott, hatékony biztonsági rendszer szavatolná. A nyilatkozatot aláíró országok véleménye szerint elsősorban az európai katonai feszültség enyhítésére kellene intézkedéseket tenni Ennek radikális módja az lenne, ha a fennálló katonai szövetségeket egyidejűleg feloszlatnák. A jelenlegi helyzet lehetővé teszi ezt. Államaink kormányai többször hangoztatták, hogy az Északatlanti Szövetség működésének megszűnése esetén a Varsói Szerződés hatályát veszti, és a katonai szövetségek helyét európai biztonsági rendszernek kell elfoglalnia. Most ünnepélyesen megerősítik, hogy hajlandók az említett szövetségek egyidejű felszámolására. De amennyiben az észak-atlanti szerződés tagállamai még mindig nem hajlandók teljes egészében feloszlatni a két csoportosulást, a nyilatkozatot aláíró államok célszerűnek tartanák, ha már most megegyezés jönne létre az Északatlanti Szövetség és a Varsói Szerződés katonai felszámolásáról. Ugyanakkor kijelentik, hogy mindaddig, amíg létezik az Északatlanti Tömb és az agresszív imperialista körök merényletet követnek el a világbéke ellen, az értekezleten részt vevő szocialista országok megőrzik nagyfokú éberségüket és el vannak szánva arra, hogy fokozzák erejüket és védelmi képességüket. Ugyanakkor szükségesnek tartjuk, hogy az Északatlanti Tömbben és a Varsói Szerződésben résztvevő valamennyi állam, valamint a katonai tömbökhöz nem tartozó államok két- vagy több oldalú alapon tegyenek erőfeszítést az európai biztonság előmozdítása érdekében 3. Napjainkban szintén nagy lehetőségekre tesznek szert az olyan részleges intézkedések is, amelyek az európai földrészen tapasztalható háborús feszültség enyhítésére irányulnak, mint pl : A külföldi katonai támaszpontok felszámolása. A külföldi csapatok teljes kivonása idegen területekről, saját nemzeti határaik mögé. Mindkét német állam fegyveres erőinek meghatározott mértékű és meghatározott idejű csökkentése. Az atomkonfliktusok veszélyének elhárítására irányuló intézkedések, atommentes övezetek létrehozása, kötelezettségvállalás az atomfegyverekkel rendelkező hatalmak részéről, hogy nem alkalmaznak atomfegyvert az ilyen övezetekhez tartozó államokkal szemben, stb. Az atom- és hidrogénbombákat szállító külföldi repülőgépek repüléseinek beszüntetése az európai államok területe felett, az atomfegyvereket hordozó külföldi tengeralattjárók és más hajók távol tartása ezeknek az államoknak a kikötőiből. 4. Tekintettel arra, hogy az NSZK-nak az atomfegyverek birtoklására vonatkozó igénye veszélyezteti Európa békéjét, az államoknak erőfeszítéseket kell tenniük annak megakadályozására, hogy a Német Szövetségi Köztársaság bármilyen formában — közvetlenül vagy közvetve, államcsoportosulásokon keresztül kizárólagos birtoklással, vagy e fegyver feletti rendelkezésben való bármilyen formájú részesedéssel — atomfegyverhez jusson. E kérdés megoldásától nagymértékben fiigg az európai és nem csupán az európai népek jövője. Felemás megoldások ebben a kérdésben megengedhetetlenek. 5. A határok sérthetetlensége az európai tartós béke alapja. Az európai helyzet normalizálásának érdekei megkövetelik, hogy valamennyi enrópai állam éppen úgy, mint az európai földrészen kívül eső államok, külpolitikai lépéseikben abból induljanak ki, el kell ismerniük az emberiség történelmének legpusztítóbb háborúja után az európai államok között reálisan kialakult határokat, köztük az Odera—Neisse lengyel határt és a két német állam közötti határokat. 6. A német kérdés békés rendezése megfelel az európai béke érdekeinek. Az értekezleten részt vevő szocialista államok készek tovább keresni e kérdés megoldásának útjait. A megoldásnál figyelembe keli venni az összes érdekelt ország és Európa egésze biztonságának érdekeit. E kérdés és vele együtt az európai biztonság más vonatkozásainak építő jellegű kezelése csak a jelenlegi helyzetből, mindenekelőtt a két német állam — a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság — létezése tényének elismeréséből kiindulva képzelhető el. Ugyanakkor feltétlenül szükséges a rendezés érdekében, hogy elismerjük a meglevő határokat és hogy mindkét német állam mondjon le a nukleáris fegyverekről. A két német állam egyenjogú részvétele az európai államok kapcsolatainak fejlesztésére és erősítésére irányuló erőfeszítésekben a legkülönbözőbb tevékenységi területeken — politikai, gazdasági, tudományos, műszaki és kulturális téren egyaránt — lehetővé teszi a két német állam munkásosztályának, parasztságának és értelmiségének, egész lakosságának, hogy lehetőségeikhez, alkotóképességeikhez mérten más európai népekkel együtt hozzájáruljanak a haladás és a béke ügyéhez. Ami a két német állam egyesítésének kérdését illeti, ennek eléréséhez az út a feszültség enyhítésén, a két szuverén német állam fokozatos közeledésén, megegyezésükön, a német és az európai leszerelésre vonatkozó megállapodáson, valamint annak az elvnek a megvalósításán keresztül vezet, hogy az egyesített Németországnak valóban békeszerető, demokratikus államnak kell lennie, és soha többé nem veszélyeztetheti szomszédai és Európa békéjét. 7. Nagy pozitív hatással lenne egy olyan általános európai tanácskozás összehívása, amely megvitatná az európai biztonság szavatolásának és az egyetemes európai együttműködés kibontakoztatásának kérdéseit. Az ilyen értekezleten születő megállapodás kifejeződhetne pl. egy közös európai nyilatkozatban, amely az európai biztonság fenntartásáról és a megerősítése érdekében, kialakítandó együttműködésről szólna. Egy ilyen nyilatkozatban az aláíró államok kötelezettséget vállalhatnának, hogy egymással való kapcsolataikban a béke érdekeit tartják szem előtt, a vitás kérdéseket csak békés úton oldják meg, konzultálnak és tájékoztatják egymást a kölcsönös érdekű kérdésekről, elősegítik a gazdasági, a tudományos, a műszaki, valamint a kulturális kapcsolatok sokoldalú fejlődését. E nyilatkozathoz minden érdekelt állam csatlakozhatna. Az európai biztonság és együttműködés kérdéseivel foglalkozó értekezlet összehívása elősegíthetné a kollektív biztonsági rendsznr megteremtését Európában, i< • ös mérföldkő lehetne Enróna jelenkori történelmében. Országaink készek részt venni egy ilyen értekezleten, bármilyen más érdekelt államok számára, így az Eszakatlanti Szövetség tagállamai és a semleges államok számára is alkalmas időpontban. Az európai semleges országok is pozitív szerepet játszhatnának egy ilyen értekezlet összehívásában. Magától értetődik, hogy egy ilyen találkozó, vagy értekezlet napirendjét és az előkészítésével kapcsolatban felvetődő egyéb kérdéseket valamennyi résztvevő állam közösen határozná meg, figyelembe véve minden egyes résztvevő ország előterjesztett javaslatait. Az értekezleten jelenlevő országok készek arra, hogy más rendelkezésükre álló módszereket is igénybe vegyenek az európai biztonság problémáinak megvitatására: a diplomáciai csatornákon folyó tárgyalásokat, a külügyminiszterek, vagy különmegbízottak két, vagy több oldalú találkozóit, valamint a legfelső szintű személyes kapcsolatokat is. Az a véleményük, hogy a fentebb kifejtett elképzelések magukban foglalják az európai biztonság garantálásának alapvető és legfontosabb vonatkozásait. Készek arra, hogy megvitassanak minden olyan javaslatot, amely ennek a problémának a megoldását célozza, bármely állam terjesztette is azt elő, vagy terjeszti elő a jövőben. Ami az ilyen vitában való részvételt illeti, a Varsói Szerződés államai senkit nem zárnak ki belőle. Minden államnak magának kell eldöntenie, részt vesz-e vagy sem az európai problémák megvitatásában vagy megoldásában. A népeknek természetesen nem mindegy milyen politikai irányvonalat választ az egyik vagy másik állam — olyant, választ-e, amely megtelel a béke és biztonság érdekeinek, vagy pedig olyant, amely ellentétes ezekkel az érdekekkel. Az értekezlet résztvevői megvannak róla győződve, hogy más földrészek országainak sem lehet közömbös, milyen irányban fejlődnek Európa ügyei. A két világháború tüze Európa földjén lobbant lángra, de csaknem egész bolygónkra kiterjedt. Sok ország, közöttük Európától távol fekvő kontinensek országai is megismerték a pusztítást és nagy veszteségeket szenvedtek. Ezért minden olyan államnak, amely szívén viseli a béka sorsát, üdvözölnie kelf minden olyan lépést, amely a feszültség csökkentéséhez, az európai helyzet egészségesebbé tételéhez vezet és támogatnia kell minden ilyen erőfeszítést. Országaink kifejezésre juttatják, hogy érdekeltek az európai biztonság megszilárdításában, készek megtenni a cél ér* dekében a szükséges lépéseket és meg vannak róla győződve, hogy valamennyi európai államnak kötelessége hozzájárulni az egész világot érintő pToblémák megoldásához, amelyek rendezése kétségkívül az európai helyzetre is kedvező hatással lenne. Ide sorolhatjuk az egymás belügyeibe való be nem avatkozást, az erőszak és az erővel való fenvegetés megtiltását a nemzetközi kancsolatokban, a leszerelést a nukleáris fegyverek alka'mazásának megtiltását és az atomkonfliktus veszélyének elhárítására irányuló más nagv horderejű intézkedéseket, továbbá a gyarmati rendszer teljes felszámo(Folytatás a 3. oldalon)