Új Szó, 1966. július (19. évfolyam, 179-209. szám)

1966-07-05 / 183. szám, kedd

I BIZAKODÓ HANGULAT 3 s oz aratásról DIKAN ISTVÁNmérnök, a deáki EFSZ agronómusa: Az idén semmiképpen sem akarunk lemaradni az aratási és a csépiési munkálatokkal. Már két héttel az aratás megkezdése előtt megtartottuk az aratásban részt vevő gépek technikai ellenőrzését. Ez nagyon lényeges dolog, mert a gépektől függ lényegében, hogy idejében és zökkenőmentesen el tudjuk végezni az aratást. összesen 495 hektár gabonát kell betakarítanunk. Ehhez van egy SZK-4-es és egy ŽM-330-as kombájnunk. Ezenkívül a galántai traktorállomástól kisegítésre két SZK-4-es kombájnt kapunk. Ezzel a négy kombájnnal 12 nap alatt szeretnénk betakarítani az idei termést. Előreláthatólag saját erőnkből, saját eszközökkel képesek leszünk megbirkózni a feladatokkal. Szeretném megemlíteni a hiányos alkatrészellátást. Szakemberünk bejárta a fél országot, mégsem tudta beszerezni, amire szükségünk van. Nagy-nagy utánjárás után annyit mégiscsak sikerült elérnünk, hogy a szalmapréseket munkába állíthatjuk. Nagyszerű lenne, ha a jövőben elegendő alkatrész állna a gépjavítók rendelkezésére. A szövetkezetek általában azért maradnak le a szalma összehordásával, mert rosszak a szalmapréseik. Ogy tűnik, mintha az illető szövetkezei megfeledkezett volna arról a nagyon is lényeges munkáról. Az idén szeretnénk mindjárt a kombájn után összehordani a szalmát. Három szalmaprésünk és két szalmagyűjtőnk van. Ezekkel naponta 30—40 hektárról összehordjuk a szalmát. A kazalozásnál német rakodógép és elevátorok segítenek az embereknek a munkában. » A hektárhozamokat illetően: derűlátó vagyok, bár nem szeretném addig elkiabálni, amíg meg nem győződtem a valóságról. Ezért a tervezett hozamot mondom: búzából 35 mázsát terveztünk, lesz talán olyan parcella, amelyen 40 mázsa is terem. Szövetkezetünk a búzatermesztésre különösen nagy súlyt fektet, mivel a búzának nagy értéke van, amit az is alátámaszt, hogy 175 koronára emelték felvásárlási árát. Véleményem szerint a deáki szövetkezetben minden feltétele megvan annak, hogy a galántal járás szövetkezeteinek élvonalában végezzünk az aratással. SZIKSZAI VILMOS, az ipolysági EFSZ elnöke: A kedvező időjárás és a vetés agrotechnikájának betartása következtében kiváló termés mutatkozik az idén. Előreláthatólag nem lesz különösebben nehéz az aratás, nemcsak azért, mert mindössze 180 hektárról kell betakarítani a termést, hanem azért, mert idejében és alaposan felkészültünk a gabonabetakarításra. Nemrégen kaptunk egy új SZK-4-es kombájnt, ezenkívül van három öntözőgépünk, valamint egy német szalmaprésünk. Az új SZK-4-et alaposan ki akarjuk használni, mivel aránylag rövid idő alatt — 10—12 nap — szeretnénk elvégezni az aratást. A szalmaösszehordó brigádnak állandóan az aratógépek nyomában kell lenniük, hogy egyidejűleg a tarlóhántás is zavarmentesen folyhasson. A múltban szívesen kölcsönöztünk gépeket a szomszédos vagy az erre rászoruló szövetkezeteknek. Tavaly az Ipolysági Állami Gazdaságot is segítettük az aratásban. Az idén ezt a kisegítést nem folytathatjuk, mivel rengeteg problémánk volt az alkatrészek beszerzésével. A gépekre a továbbiakban is szükségünk lesz. Ha kölcsönadjuk, senki sem biztosít, hogy épségben kapjuk vissza őket. A gond aztán a nyakunkon maradi. Tavaly augusztus elején kezdtünk az aratáshoz, az idén augusztus elejére szeretnénk elfelejteni. Emellett ügyelünk a minimális magveszteségre. Re>méljük, hogy a jó aratás után jó mulatságban lesz része a tagságnak. DÓKA ERNŐ, a zselízi EFSZ elnöke: Búzából 35, árpából 28 mázsás átlagtermést várunk. Ha a időjárás továbbra is kedvező marad, a tervezett hektárhozamok nagyobbak is lehetnek. Idejében kidolgoztuk az aratási és a csépiési munkák tervét, összehoztuk az aratócsoportot. Nem túlságosan nagyok a feladataink, csupán 280 hektárról kell learatnunk a gabonát. Van két SZK-4-esünk. Nagyon bízunk abban, hogy úgy, mint tavaly, az idén is sikerülni fog 10 nap alatt elvégeznünk az aratást. Adódhat váratlan akadály — időjárás, alkatrészhiány stb. — de azt hiszem, eléggé felkészültünk, hogy legyőzzük a nehézségeket, s hogy a termést minimális veszteséggel, idejében betakaríthassuk. Az aratók részére konyhát állítottunk fel. Reméljük, hogy az idén is beválik. A frissítőkről természetesen a Jednota gondoskodik. Elsősorban is bízunk a lelkiismeretes kombájnosokban, akik értik az aratás csínját-bínját és ügyelnek majd arra is, hogy minden szem gabona rendeltetési helyére kerüljön. A deáki, az ipolysági és a zselízi szövetkezet aratást felkészülése meggyőzően mutatja, hogy földműveseink általában bizakodóan indultak az aratási és a csépiési munkákba. Mindenütt jó termés mutatkozik. Igyekezzünk megóvni veszteségmentes betakarítással. Ez mindanynyiunk érdeke! SZABÖ TIBOR Aki az utolsó esztendőben nem volt Kassán, az látogatása során kellemesen meglepődik azon a változáson, amely ebben a városban néhány év alatt végbement. Nemcsak utcák, hanem valóságos új városrészek épültek fel. A város a Keletszlovákiai Vasművel párhuzamosan egyre nő, terebélyesedik és fejlődik. Az új negyedek számára most készül a távfűtés, a város peremét hatalmas földhányások és mély árkok szelik át. Itt rakják le azokat az óriási csöveket, amelyek hivatva vannak a hatalmas háztömbökben, az új munkás- és hivatalnoklakásokban a fűtést biztosítják. E szakadatlan munkatempóban és növekedésben azonban úgy tűnik, hogy a város központjáról a rendezők mintha megfeledkeztek volna. A főutca ritka szép tere, amely ragyogó Dómjával és színházával drága ékszerként ékesíti a várost, most valahogy szegényes képet nyújt. A szökőkúttal ellátott kis park, amelyet mindig a tarka, színes virágágyak tömege díszített, most annyira elhanyagolt, hogy szegényszagú árvácskáival legfeljebb egy falusi parkkal kelhetne versenyre. A nagy mozgás, növekedés közepette kifogásom lényegtelennek, talán a kákán csomókeresésnek hat, az idegen bizonyára észre sem veszi, de engem, aki ismerem e város minden utcáját és zúgát, az elhanyagoltság látványa kissé zavart. E sivár látvány akkor kerített hatalmába, amikor a kerületi népkönyvtárba készültem, amely a színházzal szemben történelmi nevezetességű barokkszerű épületben már évtizedek óta székel. A könyvtárhoz, akárcsak az egész városhoz, ifjúkori emlékek fűznek. Még a második világháború előtt ide jártam pazarul berendezett, kényelmes olvasótermébe, ahol díjtalanul olvashattam el a napilapokat és az irodalmi folyóiratokat. A sok nélkülözés közepette néhány órára megfeledkezhettem gondjaimról, zavartalanul olvashattam, művelődhettem, gyarapíthattam tudásomat. Azt is mondhatnám, hogy gondjaim elől ide menekültem ... E rajzó emlékek ösztönöztek most arra, hogy újra bepillantsak az eltűnt évek színhelyére. A könyvtár bejáratánál a súlyos, kovácsolt vasból készült cirádás kapun semmi változást nem fedeztem fel, a futószőnyeggel borított széles lépcsők, amelyek a könyvtárba vezetnek, alkotó csendet árasztottak, és ezt a csendet az újjáfestett homlokzat freskói most mintha még elmélyítették volna. Lényeges változás itt annyi történt, hogy a könyvkölcsönző helyiséget elválasztották az olvasóteremtől, ami helyes intézkedés volt, mert az olvasók száma itt ís, ott is megnövekedett, úgy hogy egymást csak zavarták. Az olvasóterem most lekerült az udvarba, a Slovan mozi szomszédságába. Több mint 300 különböző nyelvű napilap, folyóirat, szemle jár ide, és az olvasók száma annyira megnőtt, hogy ez év májusától kénytelenek voltak igazolványokat kibocsátani a látogatók számára, hogy az olvasótermet a túlzsúfoltságtól mentesítsék. A helyzet az volt, hogy a mozilátogatók itt várták meg az előadás kezdetét, s voltak napok, amikor az olvasóterem annyira megtelt, hogy nem lehetett ott zavartalanul olvasni. A rendelkezés kibocsátása óta, tehát alig egy hónapja, már több mint 300-an váltották ki igazolványukat, amelynek ára egy évre öt korona. Valószínű, hogy ez a szám rövidesen megkétszereződik. — Nemcsak az olvasóterem, de szűk lett már az egész épület — magyarázzák a könyvtár alkalmazottai, Nádass Árpád és Bertalan János. Ha meggondoljuk, hogy a könyvtár könyvállománya meghaladja a 130 000 kötetet (ebből 30 százalék a magyar könyv) és a könyvállomány a rostállások ellenére évente egyre gyarapodik, míg a helyiségek száma, területe, befogadóképessége változatlan marad, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy az épület valóban nem felel meg feladatainak. Szűk lett, akárcsak egy ruha, amelyből az ember kinőtt. Még szerencse, hogy a helyiségek magasak, de így is a könyvespolcok szinte roskadoznak a zsúfoltságtól. A felszerelés sem korszerű, szénnel fűtenek és felvonójuk sincs, amellyel a kért könyveket a kölcsönzőbe vagy a tanulmányi terembe szállítanák. Az elvtársak azzal vigasztalódnak, hogy az új városrészben már tervbe vették egy új, korszerű központi kerületi könyvtár építését. Itt az ideje. A kerületi könyvtár feladatai igen szétágazók. Csak itt a városban hét fiókja van, de az elvtársak szerint még legalább három, megfelelő helyiséggel rendelkező korszerű fiókkönyvtárat kellene létesíteni, hogy a megnövekedett népességű városban eleget tehessenek a könyv l\i eltűnt évek színhelyén iránt érdeklődók igényeinek. A hét fiókon kívül a városban egy különkönyvtár működik tizenöt éves korig a diákság számára. Hogy az olvasónak némi fogalma legyen a könyvtár tevékenységéről, néhány statisztikai adatot közlök. Járási viszonylatban 1963 ban 500 519 könyvkölcsönzést bonyolítottak le, ez a szám 1964 ben 531315re, 1965-ben pedig 686 400-ra emelkedett. Az olvasók számának gyarapodását pedig a következő adatok tárják fel: 1963ban 28 326, 1964-ben 31 185, 1965-ben pedig 33 738 olvasó járt rendszeresen a járás könyvtáraiba könyvért. A járás könyvtárai közül a magyarlakta vidéken a következő népkönyvtárak tűnnek ki: Szepsi, Torna, Jászó, Kenyhec és Szina. Ezek közül a szepsi könyvtár maga évente több mint 20 ezer könyvkölcsönzést bonyolít le. De Szepsiben gondot is viselnek a könyvtárra. Ott a nemzeti bizottság összehívta a város üzemeinek igazgatóit és megkérdezte tőlük, hogyan működnek náluk a könyvtárak. Válaszuk az volt, hogy gyengén. Erre a nemzeti bizottság azt javasolta, hogy könyvtáraikat összpontosítsák a városi könyvtárba, ahol szakszerűen kezelik a könyveket és ahol a szakkönyvtől a szépirodalmi műig mindent megkap az olvasó. Az összpontosítás megtörtént, azóta a városi könyvtárban a könyvkölcsönzések és az olvasók száma rövid idő alatt fellendült. Ami a könyvtárosokat Illeti, azt a felvilágosítást kapom, hogy 1966 óta csak képzett könyvtárost szabad felvenniük. Éppen ezért, itt Kassán az állami tudományos könyvtár mellett egy konzultációs intézet működik, amely a kelet-szlovákiai kerület számára könyvtárosokat képez ki. A jelentkezők, akik érettségivel rendelkeznek két év alatt tanulhatják meg a könyvtárosi szakmát, akik nem érettségiztek, azok számára négy évig tart a könyvtárosi kiképzés. Akik már túl vannak a negyvenen és némi gyakorlattal rendelkeznek a könyvszakmában, azok egyéves tanfolyamon vehetnek részt. A kerületi könyvtár vasárnap és kedd kivételével naponta 9—20 óráig tart nyitva. Az olvasóterem vasárnap is 9—13 óráig az olvasók rendelkezésére áll. Az olvasók zöme fiatalokból és nyugdíjasokból tevődik össze. A könyvkölcsönzőben az egyik könvvtárosnő arra a kérdésemre, hogy naponta átlagban hány könyvet kölcsönöznek ki, azt válaszolta, hogy közel 900-at, ebből kb. 25—30 százalék a magyar könyv. A helyiség különösen a délutáni órákban igen forgalmas, a könyvek pedig, amelyek közt az olvasók maguk válogatnak, eléggé megviseltek. Ezért úgy vélem, helyes volna, ha a könyveket nylon borítólappal látnák el. Ügyes szervezéssel a kérdést meg lehetne oldani, a lelkes olvasók tábora brigádmunkával segíthetne... és hogy vannak lelkes olvasók, bizonyltja az a tény Is, hogy mihelyt egy érdekes, új könyv megjelenik, a könyvkölcsönzők már ostromolják érte a könyvtárat. Az olvasók táborából egy ősz hajú asszonyt szólítok meg. Kende Valériának hívják, a téglagyárban könyvelőnő. Néhány percnyi beszélgetés után kiderül, hogy jól ismerem az urát. aki évtizedek során a könyvszakmában dolgozott. Ma nyugdíjas, Kende Istvánnak hívják, rajongója a költészetnek, különösen a nemesveretű lírának. Jól emlékszem, a háború előtt, kezdő költőkoromban ő úgy ismertette meg velem Babits Mihályt, Szabó Lőrincet, Hlyét Gyulát és József Attilát, hogy az utcán a nagy forgalom közepette szavalta el egy-egy költeményüket. Egy ízben esett az eső, akkor is szavalt, Fenyő László egyik költeményét mondta el, amely az esőrőt szólt. Nem csoda, ha az aszszony is tud válogatni a jó könyvek között. Szereti Mórlc-ot, Krúdyt, Tamásit, szívesen olvassa továbbá a fasisztaellenes müveket és amint mondja, ilyen kiváló mű például Apitz Farkasok közt védtelen című könyve. Szereti a cseh és szlovák írók műveit ls, amelyek magyar fordításban jelentek meg. Arra a kérdésre, hogy a könyvtári szolgálattal kapcsolatban milyen kívánságai lennének, azt válaszolja, hogy szívesen venné, ha több olyan előadást tartanának, amelyeken az előadó a magyar irodalom ú| alkotásait elemezné. Ekkor tudtam meg, hogy a könyvtár előadásokat ls rendez olvasóinak. Most e napokban dr. Marek Antal Hogyan éljen az idős ember című művéről dr. Kleinberger Imre járási belgyógyász tartott előadást. A sokszorosított meghívón a könyvtár szlovák és magyar nyelven kérte az olvasók megjelenését. A másik oivasó, akivel elbeszélgettem, Baksay József, 22 éves diák volt. A mezőgazdasági főiskola harmadéves hallgatója. Három öccse és egy húga van. Egyik öccse Orvostanhallgató és 200, míg ő 310 korona stippendiumot kap havonta. Jól ismeri Petőfit, Adyt, József Attilát, és ismel'i a csehszlovákiai magyar irodalmat is. Jártas a világirodalomban, szereti a kalandregényeket, egyik legkedvesebb írója Jack London. Részt vesz azokon az előadásokon is, amelyeket a könyvtár rendez. Azt mondja, a múltkor igen értékes előadást tartottak Kassa történetéről. Rendkívül sajnálja, hogy a főiskolások zöme nem "anúslt kellő érdeklődést a szépirodalom iránt. Pedig a jó könyv sok szépre, nemesre és főleg emberségre tanítja meg az olvasót. ö például a történelmi regényeket azért szereti, mert sokkal könnyebben nyer általuk bepillantást a múltba, a történelembe, mintha csak a történelem tankönyvéből merítené ismereteit. A fasizmusról, az emberi társadalom e szégyenfoltjáról, és rákfenéjéről — szószerlnt így mondja — hű képet csak a szépirodalmon keresztül nyert. Többek között megemlíti Rácz Olivér Megtudtam, hogy élsz című regényét Is, amely most szlovák nyelven jelent meg. Rácz Olivér ma ls igazgató abban az Iskolában, amely megszerettette vele a szépirodalmat. Gönerth tanárnőre és Zeman László tanárra szívesem gondol ma Is. — Sok még a tennivaló ezen a területen — jegyzi meg csendesen, majd komolyan, kissé gondterhelten úgy búcsúzik el tőlem, mint egy felnőtt. SZABÓ BÉLA Aratás közben jólesik a frissítő ital. /Németh J, felv.)