Új Szó, 1966. július (19. évfolyam, 179-209. szám)

1966-07-05 / 183. szám, kedd

VIRÁGZÓ NYÁRI RÉT. A KÜZSELOVI VÉN SZÉLMALOM (Barsi I. felvétele. Szülőföldünk dicsérete Győry Dezső: VERONIKA Szépirodalmi Könyvkiadó, 1965. A szerzőt elsősorban úgy tart­juk számon, mint a két háború közti csehszlovákiai magyar líra egyik megteremtőjét s Forbáth Imre melleit legkiválóbb képvi­selőjét: szociális telítettségű, expresszionista formanyelvű emlékezetes versek költőjét. E lényegileg lírikus alkatú költő, Adynak talán leghűbb követője, újabban főleg regénye­ket ír, jóllehet a múlt évben közölt Az élő válaszol című ver­seskötete méltán aratott sikert és elismerést. Az átdolgozott új kiadásban fenti címmel megjelent törté­nelmi kisregénye több szem­pontból érdemes figyelemre. Elgondolkoztató lehet a mód, ahogyan az író regénye hátte­réül a hadvezér Zrínyi Miklós harcainak egyik kevéssé ismert szakaszát, az 1663-i csallóközi és mátyusföldi hadjárat tiszto­gató epizódját helyezi. A táj­nyelv és a rétegnyelvek törté­netével foglalkozókat érdekel­heti a Vág menti halászok be­szédének érzékletes felidézése és mai elbeszélő stílus szerves részévé edzése (aminek folytán lépten-nyomon találkozunk ódon ízű szavakkal: laptáros, morotva, kuttyogat, böncsökö­vek stb.). A szerelmi történetek kedvelői pedig szívesen olvas­hatják a regény hősnőjévé tett ellenállhatatlan hatású halász­leány — a szinte mér perverzül nqlv s egyik sikamlós kalandból a másikba ártatlanul röppenő Veronika — pusztításait a fér­fiszívek és férfiindulatok közt. Bennünket azonban nem ezek az elemek ragadtak meg Győry Dezső regényében; (e sorok író­jának az ízlése egyébként is elég távolra sodródott a szerelmi szenvedélynek keretül szolgáló történelmi regénytől). Ügy lát­szik, mindezek az elemek inkább csak olvasmányossági ürügyül szolgálnak az író részére, hogy megint egyszer — mint annak idején, az „újarcú magyarokat" köszöntő verseiben — most azonban a próza eszközeivel emlékeztessen szülőföldünk sze­repére. Különféle népek, első­sorban magyarok és szlovákok éltek itt együtt, s a regény is arról szól, miként védték e drá­ga földet közös erővel a török erővel szemben, máskor meg a Habsburg-hatalom támadásai el­len ... Vagyis a nacionalizmus koráig legfeljebb csak emberi és társadalmi viszonyok-viszá­lyok voltak köztük, s e termé­szetes kapcsolat a dühöngő na­cionalizmus évtizedeiben is el­lensúlyozni tudta a hamis ideo­lógiát. Győry Dezső kisregénye azt példázza — finoman és művé­szien — hogy szülőföldünk tá­jai (Csallóköz, Mátyusföld, Gö­mör, Bodrogköz) nem szétvá­lasztják, hanem összekötik az országokat. Az ott élő népek pedig akkor cselekszenek helye­sen, ha megbékélést, barátságot, a természetes emberi viszonyok visszaállítását egyengetik, s őseink életéből is olyan esemé­nyekre, példákra, mozzanatokra hivatkoznak, amelyek a közép­európai egymásrautaltságot bi­zonyítják. DOBOSSY LÁSZLÓ Kevés a jó zenepedagógus Égető szükségünk yan zenepedagógu­sokra, hogy isko­láinkban méltó he­lyet kapjon a zenei nevelés. A Nyitrai Pedagógiai Fakultás magyar tagozatának tanárai járásonként felmérik a magyar iskolák helyzetét. A zenei nevelés taní­tásával kapcsolat­ban is sok érdekes adat került felszín­re. Legelső helyen SÍI a szakképzett ta­nító hiánya. Alig van plyan iskola, ahol képzett zeneszakos tanítaná ezt a tan­tárgyat. Sőt olyan iskolák is akadnak, ahol van ugyan ze­neszakos tanár, az igazgató a tantár­gyak elosztásakor mégis más, nem ze­aeszakos tanerőnek adta a zene tanítá­sát. Természetesen más a zeneoktatást hátráltató eset is felszínre került. A zenévei kapcsolatos meg nem értés ere­dője majdnem min­den esetben az irá­nyító szervek zenei hozzá nem értése, mert ellenkező eset­ben a zene tanítását a többi tantárggyal egyenrangúvá ten­nék. Reméljük a zene oktatását a frissen kikerült zeneszakos pedagógusok mun­kájával sikerül ma­gasabb színvonalra emelni. Az ő felada­tuk lesz, hogy a jö­vő nemzedékkel megkedveltessék a zenét. De egyedül nem győzik majd ezt a komoly úttörő mun­kát. Tanítóink sorá­ban sok a zeneked­velő. S vannak, akik tűrhetően játszanak valamilyen hangsze­ren. Bár nincs szak­képzettségük, több­nyire ők tanítják is­koláikban a zenét. Jó lenne, ha ezek a tanítók tévúton megszereznék a ze­neszakos képesítést is. A főiskolán zon­gorát és hegedűt ta­nítunk. A felvétel­hez a tökéletes ze­nei hallás és a jó intonációs készség a fontos. Ezenkívül a zeneiskola első négy évfolyamának az anyagát kell ismer­ni. Bizonyára sokan vannak, akik meg­ütik ezt a mértéket. Aki szakot bővít, csak a szaktantár­gyat tanulja, min­den melléktantárgy elesik. A jelentkezők kér­vényeiket október végéig a Nyitrai Pe­dagógiai Fakultás címére küldjék be. A felvételi vizsgára decemberben, vagy januárban kerül sor, az első szemeszter 1967. februárjában kezdődik. KOPASZ ELEMÉR, adjunktus. Illlllf Futurológia" — a jövő tudománya Verne — az első futurológus • Milyen lesz a holnap világa? • A jövő felme­rése tudományos módszerekkel tf Róbert Jungt érdekes cikket közölt a Bernben megjelenő Technische Rundschau c. lapban egy új tudományág kibonta­kozásáról. Az Egyesült Államokban élő O. K. Flechtheim né­met tudós nézetét ismerteti benne, aki már évek óta azt hir­deti, hogy egy olyan új, objektív és ésszerű tudományra van szükségünk, amely felmérné a jövőt, illetve meghatározná a fejlődés fő vonalait. Ezt a tudományt „futurológiának" ne­vezte el. Az új kutató szakágat persze nem egzakt tudomány­ágnak tartja, hanem mint „bizonyos témára vonatkozó ismere­tek szervezett rendszerét" jellemzi. Gyakorlatilag a jövő tör­ténetének leírásában nyilvánulna meg. Amióta a tudós nyilvános­ságra hozta futurológiai néze­teit, a jövő problémáival foglal­kozó művek száma megsokszo­rozódott. Különösen az 1961. év jelentett ebből a szempontból nagy impulzust, amikor J. F. Kennedy, az USA elnöke „futu­rológiai" feladatokkal bízta meg tanácsadó testületét. Hivatalosan még nem szüle­tett meg a futurológia, mint tu­dományág. Nincsenek egyete­mi tanszékei, szemináriuma, sem intézetei, ámde az ameri­kai főiskolákon egyes munka­csoportok már ma is foglalkoz­nak a jövő kutatásával össze­függő speciális problémákkal. Ide sorolhatjuk például a mar­ketinget, a termelés és a ter­mékek fejlődésének tanulmá­nyozását, stb. A jövővel foglal­koznak sajátos szempontjaikból az UNESCO, az OECD s az Egészségügyi Világszervezet is. Végeredményben a futuroló­giára támaszkodnak tevékeny­ségük közben az egyes orszá­gok tervező szervei is, amelyek „a kilátások és a holnap fel­adatainak" területén dolgoz­nak. Ilyen tervező testületek nemcsak a szocialista orszá­gokban működnek, hanem pél­dául Franciaországban, Hollan­diában, Nagy-Britanniában, Svédországban s Indiában is. A jövőt felmérő tudománnyal foglalkoznak egyes minisztériu­mi osztályok is, például a fran­cia pénzügyminisztérium, az amerikai Fehér Ház stb. Nagy­Britanniában a különféle „ki­rályi bizottságok" szintén futu­rológiai tanulmányokat készíte­nek az autóközlekedésröl, az . egyetemekről, a nevelésről, a társadalombiztosításról stb. A jövő fejlődéséről szóló tanul­mányokkal az Egyesült Álla­mokban, a Német Szövetségi Köztársaságban s nyilván a Szovjetunióban is foglalkoznak, bár nem így nevezik őket. Sokat tettek a futurológia területén a nagy nemzetközi vállalatok piackutató osztályai, amelyeknek nagy érdekük fű­ződik termékeik mai és jövő ér­tékesítéséhez. Érdekes ered­ményeket ért el ezen a téren például a „British Petrol" vál­lalatba tartozó párizsi „Dyna­roar". A Shell futurológiai ta­imirlmányt dolgozott ki a Német Szövetségi Köztársaság 1975. évi közúti forgalmáról. Rend­kívül érdekes eredményeket kaptak egyes konszernek új termékek fejlődésével foglalko­zó osztályai (például a vegy­ipar terén működő londoni ICI, az önműködő számítógépeket gyártó IBM stb.). A nyugati országokban már magántanácsadó intézetek is alakultak különféle prognózi­sok kidolgozására. E vállalatok nagy képzettségű munkacso­portokkal rendelkeznek; szo­ciológusokat, pszichológusokat, kibernetikusokat, statisztikuso­kat stb. foglalkoztatnak, akik a legkorszerűbb műszaki se­gédeszközök segítségével dol­goznak, s honoráriumért legkü­lönfélébb prognózisokat készí­tenek a vállalatok, községek, érdekszervezetek, sőt kormány­intézmények számára. Végül fokozott mértékben foglalkoznak a futurológiával a publicisták, újságírók és írók is. (Nem J. Verne volt-e tulaj­donképpen az első futuroló­gus?) Nem csodálkozhatunk azon, hogy ezeknek az íróknak a jövőre vonatkozó nézetei gyakran ellentmondanak, hisz a futurológia ma csak megkö­zelítően olyan fejlődési fokot ért el, mint a szociológia a XIX. század második felében. Ugyanakkor nem kétséges, hogy a jövővel foglalkozó tu­domány előtt nagy jövő áll. A kanadai Torontóban nemrégi­ben befejezték a világ legmaga­sabb acélkonstrnkclójú épületé­nek a szerelését. A 22S méter magas, 46-emeletes épület a bank­központ számára készfii. Frontális támadás a tuberkulózis ellen A tuberkulózis ma már tá­volról sem az a gyógyítha­tatlan és reménytelen be­tegség, amilyen még néhány évtizeddel ezelőtt is volt. A hatékony antibiotikumokkal végzett modern gyógykeze­lés és a sokoldalú járvány­elleni intézkedések ered­ményeképpen a tbc okozta halálozási görbe szüntelenül süllyed. Ennek ellenére még mindig komoly veszélyt jelent a Koch által felfedezett tuberkulózis­baktérium. Az orvosok egész serege és számos kutató áll les­ben, hogy kiirtsák e népbeteg­ség csökevényeit, leleplezzék a fertőzés gócait és megakadá­lyozzák elterjedését. A ftizeoló­giai, mikrobiológiai és epide­miológiai intézetek munkája elsősorban a megelőzést céloz­za. Országunk egyik legjelentő­sebb ilyen tudományos munka­helye a bratislavai tuberkuló­ziskutató intézet. Fő küldetése a tuberkulózis mikrobiológiai­kutatása Szlovákia egész terü­letén. A kutatás eredményeit laboratóriumi és járványelleni méretben értékesítik s a meg­előző intézkedések alapjául is használják őket. Az intézet na­gyon szoros kapcsolatokat tart fenn a kórházakkal, más tudo­mányos intézetekkel s számos tereplaboratóriuma is van, ame­lyek az egyes területek fertőző tbc-formálnak felkutatására szolgálnak. A kutatóintézet tevékenysége két problémakörre összponto­sul: az egyik a tuberkulózis mikrobiológiai kutatására, a másik pedig a tbc elleni védő­oltások végzésére irányul. A mikrobiológiai kutatás kísérleti jellegű s főleg laboratóriumi keretekben történik, a védőol­tás problémaköre pedig a védő­vakcina előállítását foglalja A magyarországi MEDICOR a sokféle orvosi műszeren és készülé­keken kívül megkezdte a „Narcotest" jelzésű készülék gyártásit, amely az álom mélységének megállapítására szolgál. Az álom mélységét az alvás közben keletkező különféle elektromos Impul­zusok vétele és regisztrálása útján határozzák meg. A képen a „Narcotest" n üködé* közbea. magában. Kutató tevékenységé­ben az intézet szoros kapcsola­tot tart fenn az állat egészség­ügyi szolgálattal is, mert az ember számára nemcsak a tu­berkulózisban szenvedő ember jelent veszélyt, hanem a fertő­zött állat is. Fontos probléma még ma is a fertőzésnek a beteg állatról különösen a gyermekekre és a fiatalokra való átvitele. A gyer­mekeknek a beteg szarvasmar­hával való közvetlen érintkezé­se s úgyszintén a forralatlan tej fogyasztása is tuberkulózisos fertőzést válthat ki. Bár az em­berek tbc-infekciója közvetle­nül nem függ a szarvasmarha­állományok fertőzöttségi foká­tól, amely egyes vidékeken el­térő, feltételezhető, hogy a tu­berkulózis az esetek egytizedé­nél szarvasmarháról vivődött át az emberre. Ezek a megfigyelé­sek annál is inkább komolyak, mert míg az utóbbi időben csökkent az emberek kölcsönös megfertőzése tbc-baktériummal, a bovin típusú kórokozó (a szarvasmarhát és az embert is megbetegíti) által kiváltott fer­tőzések száma gyakorlatilag nem csökken, annak ellenére, hogy a szarvasmarhák tbc-fer­tőzöttsége már kisebb fokú. A hyugat-szlovákiai kerület déli vidékein végzett hosszú kutatás kiderítette, hogy a gyermekek nyaki nyirokcsomói tuberkuló­zisának háromnegyed részénél meg lehet találni a fertőzött szarvasmarhából származó tu­berkulózis-csírát. Az új tuberkulózisos megbe­tegedések száma Szlovákiában az 1950—1965. években 100 000 lakosra számítva 240-ről 103-ra csökkent. A tuberkulózis elle­ni harcban (születéstől a 30. életévig) nagyon fontos ténye­ző a tbc-elleni védőoltás. A csehszlovák oltóanyag gyakor­latilag semmiféle komplikációt nem vált ki és sokkal hatáso­sabb, mint az 1948—1949-ben alkalmazott külföldi vakcina. VII.

Next

/
Thumbnails
Contents