Új Szó, 1966. július (19. évfolyam, 179-209. szám)

1966-07-05 / 183. szám, kedd

FEJLŐDES KÖZBEN Bizony nagyon meglepődik az, akit hosszú évek után most ismét Vágsellyére visz a dolga. A városba érkező idegennek azonnal szemébe ötlenek az új, modern lakótelepek. A tíz- ti­zenkét emeletes toronyépületek sokkal szélesebb tájra tekinte­nek szét, mint a hajdani nádfedelű házak, amelyeknek lakói­ról Sellyei József könyvében írt. Öt még a nádas házak, azok lakói ihlették, de a mai költőt már a kecsesen magasba nyúló toronyépületek lepik meg, mint Gyurcsó Istvánt, aki Vágsellye című versében így ír: Nyári szomjúság Mi lettél csöndes Vágsellye? Oj, épülő, fejlődő város lettél, több ezer lakásegységeddel, munkásotthonaiddal, Iskoláid­dal, óvodáiddal, áruházaiddal s a lassan átadásra kerülő új kórházaddal. Igaz, nincs még kultúrházad, nincsenek új, mo­dern utald, de a fejlődés nem áll meg. És ezt a megállapítást mindenre vonatkoztatva meg­szilárdítják a XIII. pártkong­resszus határozatai. Akiknek kell a kultúrház, kellenek az új utak, azok tudják: idővel ez is meglesz. Oj város lettél és még újabb leszel. Betörtél a köztu­datba s már szinte felesleges leírni, hogy mi tett új várossá, miért hallunk, olvashatunk ró­lad egyre gyakrabban? A vág­sellyei vegyikombinát, a Duslo több ezer embernek adott lehe­tőséget, hogy új otthont építsen. De biztosan több az ezernél azoknak a száma, akiket befo­gadott, akik ma a Duslót vall­ják munkahelyüknek s a két kilométernyire fekvő Vágsellyét otthonuknak. Három emberrel beszélgettem, akik az üzemben dolgoznak. Az egyik Itt született, Itt él, a má­sik Pozsonypüspökiről jött s amint tervezi, itt ls marad, a harmadik pedig a szomszédos Deáki szülöttje — ott él, ott épít házat. Az első huszonhat éves, itt született, szívéhez nőtt a város. Az iskola befejezése után idegenbe ment tanoncnak mert akkor Vágsely­lyén még nem voltak meg a lehetőségek s a szülők azt tar­tották, idegen­ben többet ta­nul, többet lát. S alig telt el néhány eszten­dő, míg G ó­lisz György távol volt, ezek a lehetőségek az ő városában )s kialakultak. Amikor vissza­tért, már félig felépítették a Csinos családi házak, gondo­zott kertek jelzik az Érsekújvár felé vezető úton, hogy helyben vagyunk. A HNB-n az elnök: Borbély Dezső fogad. Alig vál­tunk néhány szót, máris a fa­luszépítésre és a helyi EFSZ-re terelődik a beszéd. Nem alapta­lanul, hiszen az előbbinek kö­szönhető például, hogy ma már a falu kocsiútjának mintegy 50 százalékát (22 ezer négyzet­méter) és a járdák körülbelül 80 százalékát aszfalt, vagy be­ton borítja. — A lakosságai karöltve épít­jük a betonjárdákat — újságol­ja az elnök. — Ök vásárolják a cementet és adják a munka­erőt, mi pedig a kavicsot és az alapul szolgáló követ szállítjuk. Látná a versengést az egyes ut­cák közötti vegyikombinátot, jelentkezett — s amind mondja — sokkal na­gyobb lehetőségek nyílottak meg előtte, mint idegenben. Aztán megnősült, rövidesen la­kást kapott, berendezkedett, ott­hont teremtett magának, igazi otthont. Néhány évvel ezelőtt az Ifjú házasember még azon töp­rengett, hol lakjon, hová vigye feleségét, hol alapítson csalá­dot s íme, ma már az esti Is­kolába való beiratkozásról áb­rándozik, mert tudatosította, hogy a fejlődés nem áll meg s ez a lendület megköveteli az összefüggően arányos fejlődést, a város s az emberek fejlődését egyaránt. Gólisz György karbantartó­ként dolgozik az üzemben, s nem panaszkodik sorsára. Az autó felől érdeklődöm. — Még nincs — mondja — de szeretnék venni. Utóvégre azért dolgozom, hogy normális körülmények között élhessek ... Gólisz Gyöt-gy visszajött a vá­rosba s megtalálta számítását. De nézzük a többieket. Nagy Ede ugyanennek az üzemrészlegnek a művezetője, pedig még fiatal, alig huszonkét éves. Magyar iskolát végzett Pozsnvpiisnökin s miután befe­jezte, szülei azt mondták: „Ha tudsz, tanulj to­vább!" — Jelentkez­tem a bratisla­vai Kémiai Kö zépiskolába. Felvettek, de az elején nyelvi nehézségekkel küszködtem. Aztán megbir kóztam velük. S most már elé­gedett vagyok, hiszen korom­hoz képest elég szép a fizeté­sem. A szüleimnek is adok négy­százat. A többiből meg itt élek Vágsellyén. Lakás, koszt, szó­rakozás, öltözködés, könyvek ... Meglepő, ha egy fiatalember huszonkétéves létére ilyen elé­gedetten nyilatkozik. És tudom, Nagy Ede nem túloz, pátosz nélkül beszél. Ilyen a termé­— Átkozott talaja van a fa­lunak, — toldja meg kisvártat­va a fentleket. — Azelőtt már egy rövidebb esőzés után nem­hogy kerékpárral, de gumicsiz­mában is alig lehetett végig­menni egy hosszabb utcán. Ma úgyszólván sármentesen sétál­hat végig egész Tardoskedden akár a legnagyobb zápor után is. A helybeli földművesszövet­kezet a járás legjobbjai közé tartozik. Háromezerötszáz hek­táron gazdálkodik, taglétszáma 4—5 száz fő. Tavaly munka­egységenként 16 koronát fizet­tek előlegnek, az osztalék négy korona volt A jó kereseti lehe­tőségeket látva, a fiatalok sem kívánkoznak el hazulről, sőt egyre többen jönnek vissza. Igazságtalan lennék, ha nem' szete, azért is szeretik az üzem­ben. Gondoljuk csak meg, mit je­lent az, ha egy huszonkétéves fiatalember, az „igényes gene­ráció" tagja, elégedetten beszél munkahelyéről, keresetéről, egy­szóval: elégedett az életével. Nemcsak Nagy Ede, de még sokan így beszélnek munkahe­lyükről, akik itt dolgoznak. Nézzük hát a következőt. Neve: Dora Ferenc Ő a legszolidabb, a legkomo­lyabb és a legidősebb köztük. Huszonnyolc éves. 1956-ban érettségizett a galántai magyar középiskolában, majd tanítani 'nent Peredre. Közben kiszol­gálta a katona­ságot s utána ismét visszake­rült a katedrá­ba. — Szerettem nagyon tanítani, mert szép hiva­tás, de korán nősültem, kevés volt a tanítói fizetés, s rákény­szerültem, hogy elhagyjam az iskolát. Családomnak otthont kellett teremtenem s ehhez a legközelebbi, legalkalmasabb eszköznek a Duslot láttam. Ide kerültem s közben ezt a mun­kakört is megszerettem s anya­gilag ls jobban állok. A kerese­tem sokkal több a tanítói fize­tésemnél. Dora Ferenc diszpécserként dolgozik. Félautomata Irányí­tást végez. Rövidesen kiismer­te magát a piros és zöld lám­pácskák és a gombok között. Megszerette új mesterségét. Ma az üzem kiváló dolgozója. A kö­zelmúltban telket vásárolt, épí­teni fog .. Három ember vázlatos hely­zetével még nem lehet ezrek helyzetét példázni, hiszen ahány ember, annyi féle gond, probléma. Egy azonban biztos: Vágsellyét a vegyikombinát új várossá varázsolta, új embere­ket nevelt s számukra új lehe­tőségeket teremtett. Vágsellye a fejlődés városa lett, az új em­berek, az új lehetőségek váro­sa ... RESZELI FERENC Fe Az elnök hangja törte meg a csendet: — Azt javaslom, hogy vonjuk meg tőle a legközelebbi prémiu­mot és a természetbeni jutta­tásból térítse vissza a 10 kiló takarmányt. Nem tudjuk, meny­nyi volt pontosan. Nem mérte senki sem. Lehetett több is, ke­vesebb is. Egy nagy sporttáská­val volt. De nem ez a lényeg. Hová jutnánk, ha mindenki ezt csinálná? Szóljatok hozzá! — Ügy vélem, hogy ez mégis csak túl szigorú büntetés lenne — szólt az egyik vezetőségi tag. — Jó a tejhozam, talán 500 korona prémium is lesz. S ezen a helyen szólnék a tar­doskeddiek üdvöskéjéről, az In­ter Bratislava válogatott játé­kosáról — Szikora Gyuriról. A szurkolók még a munkaered­ményeiknél ls büszkébbek rá, lépten-nyomon szóbahozzák. A nemrégi első válogatott mérkő­zésen őt figyelte a TV képer­nyője előtt az egész falu. Csak az édesanyja nem bírta idegek­kel. A sikerek árnyékában szá­mos probléma ls akad, és vár mielőbbi megoldásra. A legége­tőbbek az üzlethálózattal, az is­kolákkal és a művelődés, szó­rakozás lehetőségeivel kapcso­latban. Borbély elvtárssal két élelmi­szer —, egy-egy cipő-, textil­és papírüzletet néztünk meg. Az üzlethelyiségek kicsik, sötétek, s nem felelnek meg az egész­ségügyi követelményeknek. Mu­tatós, vonzó kirakat egy sincs. Az áruellátás se folyamatos. Tardoskedden ritkán kapható halkonzerv, nyári női cipő, ma­gyar cigaretta, stb. — Mikorra várható javu­lás? — érdeklődöm. — Két-három éven belül új, kétemeletes nagy áruház építé­sét tervezzük. Helyhiánnyal küzd az alap­fokú kilencéves magyar és Aki egész nap a határban dol­gozik, annak munka után jólesik egy pohár sör. De nemegyszer a kocsmában azt a választ kapja: nincs, elfogyott. S ilyenkor mit csinálhat, ha mégis szomját akar­ja oltani? Kér egy üveg máln&t s az sincs, egy pohár ásványvizet. Sokszor azonban az utóbbit — mi­után belekóstol — otthagyja, mivel meleg, ihatatlan. Szomjúságoltó nem lehet más, mint a víz. A sör évek óta hiánycikk, kü­lönösen nyáron. Szlovákia 14 sör­gyára nem tudja kielégíteni a szükségletet, mivel a fogyasztás egyre növekszik. Az egy főre eső sörfogyasztás a múlt évben Szlo­vákiában már 106 liter volt. A sör­gyárak az év első negyedévében 78 921 hektoliter sört adtak el > közellátásnak, ami 33 051 hekto­literes túlteljesítés. Az említett idő alatt a csehországi sörgyá­rak 17 482 hektoliter sört küldtek Szlováklába. jóval többet, mint a múlt évben. Áprilisban Szlovákia sörgyárai 318 000 hektoliter sört állítottak elő, vagyis a tervet 17 000 hek­toliterrel túlszárnyalták, míg ta­valy áprilisban csak 307 000 hek­toliter sört főztek. A csehországi sörgyárak azonban a húsvéti ün­nepekre és május 1 re való tekin­tettel saját körzetüket igyekeztek előnyben részesíteni s így Szlo­vákiának adósai maradtak. A le­maradást a nyári időszakban ígé­rik behozni, ami igen jól jönne az aratáskor. A sörellátás problémáit a válla­lati szakigazgatóság úgy akarja megoldani, hogy több 7 fokos sört hoz forgalomba, ugyanakkor az előállítási normákban is változást eszközölnek, de amint állítják, a sör minőségén csorba nem esik. Csupán a kezességi határidő lesz rövidebb. De hol áll ma hetekig a sör? Amint látni, az idei nyáron is gondot okoz a sörellátás. Sajnos, e téren javulás nem várható, annál is Inkább, mivel a rimaszombati Az utolsó 3 évben a duklai szorost gyakran felkeresték néphadseregünk egységei, hogy a háborúból visszamaradt lő­szert és aknákat ártalmatlanná tegyék. Az említett idő alatt több mint 80 ezer különböző robbanószert semmisítettek meg. az a takarmány csak 12 korona 50 fillérbe kerül. — Ügy kell neki! Tanuljon rendet! Ki tudja, hányszor vitt be'.fce'r A szövetkeze! vagyona nem közpréda — hurrogták le a többiek. Behívták a „tettest". K. Ist­ván a cs . . A szövetkezet leg­jobb marhagondozói közé tarto­zik. Kifogástalanul törődik a reá bízott tehenekkel. Jól tejel­nek. Napközben a növényter­mesztésben segít ezt- azt, úgy hogy 2000 koronán felül keres a természetbenin és a részesedé­sen kívül. Tudja, hQjJUJ hibát kö­vetett el. Nem szorul a lopott szlovák iskola is. Az előbbi 685 diákja 12 tanteremben, az utób­bi 450 tanulója pedig nyolc osztályban szorong. Tornate­rem híján szép Időben a sport­pályán tartják a tornaórákat, kedvezőtlen időjárás esetén azonban a gyerekek beszorul­nak az osztályokba. Mindkét is­kolában bőven akadnak olyan padok, amelyeknek a lapja és támlája egyaránt mozog. A szükség ellenben nem engedi végleg kiselejtezni őket. Ezt az elgondolkoztató állapotot is csak a közeljövő oldja meg. Teljes fölszerelésű, 25 osztá­lyos Iskolát kap Tardoskedd. A mozihelyiségben szinte mellbe vág az állott, dohos le­vegő. A mennyezet és a falak kormosak, foltosak. Ráadásul, ezt a — enyhe szóval — na­gyon megviselt termet hasz­nálják egy-egy színielőadás megrendezésére ls. — Tán ez a falu legöregebb épülete — hangzik a mentege­tőzésszerű megjegyzés. Mielőbb neki kell látni tehát az új, minden igényt kielégítő művelődési ház építésének. — Milyen emberek lakiák Tardoskeddet? — teszem fel visszaúton a kérdést. — Lelkes, áldozatkész, de né­ha még kissé „tűzés" a lakos­sörgyár sem készült el határidő? re, átadásának dátuma egyre el­tolódik. A sörellátás különösen a falvakon okoz problémát, mi­vel a JEDNOTA ez idén 13 ezer hektoliterrel kap kevesebbet, mint amennyit a múlt évben eladott. A losonci, čadcai, zvolení és a ga­lántai járásokban már májusban előfordult, hogy 3—4 napig nem lehetett sört kapni. A sörhiány évről-évre megismét­lődik. Változást csakis új sör­gyárak építésével lehetne elér­ni. Ám e téren sem legkedvezőbb a helyzet. A jövő évben ugyan a Veľký Šariš i sörgyár már 600 000 hektoliter sört állit majd elő, az ógyallai gyárat viszont csak 1969­ben helyezik üzembe. A Banská Bystrlca-i sörgyár évi 300 000 hek­toliter teljesítménnyel 1970 ben kezdi el a sörfőzést. Több sörgyá­rat, mint például a bratislavait, košiceit, martinit, poprádit és a michalovceit korszerűsítik, ami a termelés növelését eredményezi. Ez azonban még nem jelenti a za­vartalan sörellátást. A szomjúságot — ha nincs sör — mással kell oltani. Sajnos nem áll elegendő málnaszörp, limo­nádé a fogyasztók rendelkezésére. Ami van, az sem mindig jő mi­nőségű, s nincs kellően lehűtve. Ásványvízben Szlovákia igea gazdag. Mégis a nyári kánikula idején nincs elegendő ásványvíz az üzletekben, kocsmákban. A jelen­legi palackoló üzemek nem tud­ják kielégíteni a szükségletet. Új palackolók építésére lenne szük­ség, de erre az Egészségügyi Mi­nisztérium nem fordít kellő gon­dot. A nemzeti bízottságok sokat tehetnének ezen a téren, ha palac­kozót létesítenének. Így anyagi ja vakhoz jutnának és segítenének az ásványvízhiány kiküszöbölésé­ben. Itt a nyár, a tűző nap pedig szomjassá teszi az embert. Az il­letékeseknek minden tőlük telhetőt meg kell tenniük, hogy elegendő frissítő kerüljön a piacra. — nj— Ma már elmondhatják, hogy a duklai szoros környékén befe­jezték a munkát. Ez persze nem jelenti azt, hogy itt-ott nem ta­lálnak később is majd lőszert, esetleg aknát, mivel az eltelt 20 év alatt sok helyen megvál­tozott a talaj fekvése. —n— holmira. .. Pénze van elég, s ha megkérte volna a vezetősé­gei, bizonyára kapott is ool .a egy kis takarmányt tószegeit fővel áľ előttük. Az elnök kimondja az í: életet. K. István fölrezzen — Tudom, hogy hibáztam, de az az érzésem, hogy a búntetés túl szigorú. Ügy hallotta'n, hogy nagy J r. szép prémiumba 'Jan ki­látás. Kérem a büntetés enyhí­tését. Szavamra mondom, hogy először és utoljára történt. Hangjában nem meggyőző a megbánás. Talán csak a prémiu­mot sajnálja. De annyi bizonyos, többé nem nyúl a közös vágyó­nak. í A szigorú b'lľtetCs n rct­ten:S tanulság les? <sz<r PALÄGYI LAJOS ság. Igaz, ma már csak néha­néha csattan egy-egy pofon, de évekkel ezelőtt nem múlt el mu­latság, vagy búcsú késelés nél­kül... A kocsmában az idősebbek igazolták az elnök szavalt, sőt kissé hetvenkedve jegyezték meg: — Csak akkor volt Jó búcsú, ha halott is volt. — Egy? — Néha kettő is ... Borbély elvtárs Irodájában megtudom még, hogy a tardos­keddiek évente 50— 55 házas­ságot kötnek. Egy-két válást is nyilvántartanak, és körülbe­lül 70 újszülött lát napvilágot a községben ... Tardoskedd a jelen, de főleg a jövő faluja. Erre bizonyíték az eredményes faluszépítési ak­ció, a jól gazdálkodó EFSZ, az új cukrászda, stb. A közeljövő­ben az iskolán, a művelődési házon kívül tetszetős áruházat, egy tóparti halászcsárdát is kapnak a falubeliek. A tardoskeddiekben él, hat, serkent a végleg visszanyert önbizalom és a lendület. A jövő hídján állnak... MIKLÓSI PÉTER A JÖVŐ HÍDJÁN Egyre gyarapodó község Szlovákia második legnagyobb faluja: Tardoskedd. Az egykori szkíta, majd kvád telepü­lés helyén épült falut a Szoárd, Léi és Huba nemzetség népe­sítette be. Az 1300-as évek elején Csák Máté hadai pusztítot­ták; 1460-ban husziták táboroztak itt. 1637-ben Tardoskedd mezővárost jelleget és vásárjogot kap. Csaknem háromne­gyed évszázaddal később Bercsényi Miklós kuruc tábornok nyer itt csatát. Még később Mária Terézia is megfordul a köz­ségben. g y e I m i Fáradságos munka eredménye

Next

/
Thumbnails
Contents