Új Szó, 1966. július (19. évfolyam, 179-209. szám)

1966-07-31 / 209. szám, vasárnap

Mifáti aaôA^nap, L

áttak már kihalt várost? Ha nem, jöjjenek el egy kánikulai nyári vasárnap Prágába, lehetőleg a késő délelőtti órákban, vagy délután. Prága Ilyenkor ügyszólván kihalt. Az emberek vonatba, autóbuszba vagy személygépkocsiba zsúfolódtak már kora reggel, ha ugyan már nem szombaton, vagy péntek este. Próbára teszik a városból kivezető útvonalak teherbírását. A közlekedésrendészet közegei szombaton tizenegy órától talpon vannak, ekkor kezdődik ugyanis a városban a szokásos óriási forgalom. Ahol máskor nyugodtan és biztonságosan utazhatunk, ott most egymást akadályozza a sok-sok gépkocsi. A máskor még csak szemet hunyó közlekedésrendészeti közegek éber szeme a hét végén mindent észrevesz és az elvtársak zsebe tele van büntetőblokkokkal, jókora készlettel indulnak szolgálatba, hogy valamelyik bűnös véletlenül ne csak átlyukasztott kuponnal szabaduljon, hanem még büntetést is fizessen. A prágai közlekedésrendészet ugyanis megtanulta, hogy kétszer büntessen. Az utcák tarkaságát fokozzák a kirándulókat szállító autóbuszok mammut-testei. Meg kell még jegyeznünk, hogy szombaton délben rendszerint üzemzavara van a villamosoknak is — talán azért, mert túlterheltek, talán csak vezetőik vasárnapváró vidámságának okából. Ki szokták kapcsolni a villamos áramot ls, hogy a prágaiak idegeit víkendjük előtt felborzolják: hátha lekésnek a vonatról ... Csúcsforgalom van az állomásokon, kivált a peremállomásokon, mert a vasút víkendre tértijegyeket árusít, mégpedig rendkívül olcsón. így példának okáért hat korona negyven fillérért az ember egészen Karlštejn váráig utazhat és vissza, tehát mintegy harminc kilométer távolságra. Ilyenformán aztán a legnépszerűbb cseh király székhelye vasárnaponként Prága peremvárosává válik. A közeli gyönyörű és védett flórájú erdőkben olyan prágaiak is találkoznak, akik milliós városukban olykor évszámra nem látják egymást. A prágaiak a Berounka és a Sázava mellé járnak. A Moldvát úgyszólván kihagyták kedvelt folyóik közül, mert ez a szépséges folyó sosem melegszik fel annyira, hogy vize fürdésre alkalmas legyen. A legforróbb vérű podskalíi sem vágyik arra, hogy megmártózzék vizében. Az Orlicei gát alatt a Moldva vize kánikulában is csupán öt fokos! Mivel a műszaki haladás megszüntette a prágaiak legjobb üdülési lehetőségét szeretett Moldvájuk mellett, a város lakosai kárpótlást kerestek. Prága közelében (értsd: akár egy órányirrf is a várostól vonattal, autóbusszal, vagy autóval] minden halastó környékét megszállják. Elvégre egy millió embernek vasárnaponként mégiscsak el kell járnia valahova! r E

s a Berounka, kivált pedig a Sázava mellé neon akármilyen emberek járnak. A vonatok lépcsőin féllábon csillagos serifek állnak, övük sárga szögekkel van kiverve, ugyanígy a csuklóikat szorító szíj is. Fejükön cowboykalap, hátukon a legszükségesebb felszereléssel teli zsák. Csak az „átkozottul alacsonyra akasztott colt" hiányzik az övükről. Helyén vadásztőr, vagy legalább bicska lóg. Mindegyik — noha még csak tizenhét esztendős — az igazi férfiasság példaképe, amely olykor abban nyilvánul meg, hogy jegy nélkül utaznak. Néha megbotránkozást keltenek, máskor csak elnéző mosolyt. Hál'istennek, nem azért keltek útra, hogy kiirtsák a Hiúzszem rancs lakóit, vagy elrabolják Maryt, csak hogy egy-két szép napot töltsenek a természetben gitáriľiengetve a tábortűz mellett. És olykor-olykor, ha a bigbeat lárma helyett belefog nak egy finomabb, kissé szo morkás dalba, ugyanolyanok, mint az előttük levő nemzedék fiataljai, vagy akár nagyapáik voltak, mikor táborozni jártak. Ám térjünk vissza Prágába. Ott nyugalom és csend, természetellenes csend uralkodik amely valami szorongáshoz hasonló érzést kelt a prágai villamosok ezernyi csengőjének csilingeléséhez, az utcai zsivajhoz szokott prágaiban. De ha aztán délben a valóságban is fülébe zeng a prágai harangok szava, amelyek hangját a rá dióból ismeri, hallja a loretói harangjáték édes melódiáját, kezdi magában azt gondolni, hogy mégiscsak szép a prágai vasárnap. S azt is észreveszi, hogy nem egyedüli, aki gyönyörködni kívánt az ünnepi nyugalmú városban. Vagy az utcasarki plakátról kiált rá a provokatív kérdés? „Víz mellett tölti a vasárnapját, ahol ember ember hátán szorong?" És a plakát nyomban tanácsot is ad: — „Jöjjön el Inkább táncolni a Kultúra és Pihenés Parkjának szabadtéri parkettjére." Sző ami sző. a reklám némileg ellentétben áll a józan ésszel, ám azért mégiscsak van benne valami. Kivált, mivel Prágában a vasárnap délelőttöt is nagyszerűen ki lehet használni. E

zenkívül vasárnap délelőttönként ott játszik a várkertben a hadsereg fúvőszenekara, mégpedig teljes díszbe öltözve. Magától értetődő, hogy a kulturális rendezvényeken kívül a prágaiak rendelkezésére állnak a város uszodái is, seregnyi csónak, továbbá a gőzösökből és motorcsónakokból álló moldvai flottilla. A régi zene kedvelői minden szombat este hangversenyt hallgathatnak Mozart Bertramkájában, akik pedig a könnyebb zene iránt érdeklődnek, megtekinthetik a Rose Mary operettet a karlínl zenei színház előadásában, amely nyárra a Kultúra és Pihenés Parkjának nagyobb helyiségeibe költözött. A romantikus Valdštejn-kertben az S. K. Neumannról elnevezett színház színészgárdája a „József élete" című darabot adja. Az Internacionál szálló nagykertjében esténként szabad ég alatt jó bort ihat az ember, méghozzá tábortűz mellett. Aki pedig szereti a pattogó cseh muzsikát, vagy a népies táncmulatságot, elmehet a „K Flekum" vendéglőbe tizennégyes barna sörre, ahol ezt az erős italt számos külföldi társaságában szabad ég alatt isszák. Hát a gyermekek? Akik csak ezután mennek pionírtáborba, vagy az idén egyáltalán nem jutnak el? Mit csinálnak egyegy nyári vasárnap? Lehet, hogy rabló-pandúrt Játszanak, talán cowboyosdit aszerint, hogy aznap éppen mit rendezett számukra a karlfni Pionírok Háza. Annyi azonban bizonyos, hogy nem unatkoznak, mert a prágai vasárnap törölte a naptárból az unalmat. A napokban befejezik a trnavai járásban a hukovai duzzasztógát építését. A mellette levő tároló medencét több mint egymillió köbméter vízzel töltik fel. Képünkön: A gátfal egy része és a vízmű épületei láthatók. (Ferjenčík felvétele = CTK. J Borostyánkő és a titokzatos szerzetes Gazdag történelmi múltra lekint vissza a Bratislavátől alig 20 kilométerre fekvő Borostyánkő vára. Németül Paulenstein nak hívták, mert valamikor pálosrendi szerzetesek laklak kolostorában. A KisKárpálok nyúlványain elterülő gyönyörű kirándulóhely mai hiva talos elnevezése Borinka. Azelőtt PajSIún, Kvetov és Stupavský Kameň néven ismerték, mert a kő zeli Stupavához, Stomfához tartozott. írott feljegyzéseink szerint Borostyánkőn táborozott a rómaiak 14. légiója. Arpád idejében pedig a határőrség székhelye, Végvár volt. Egy 1271-ből származó okirat Castrun de Stomfá-nak tűnteti fel a városhoz tartozó borostyánkői várat, amelyei Pfemysl Otokar foglalt el 1273-ban. Az ellenség kivonulása után kapla Stomfa a Stupov, Ostupov (viszszavonulás) nevet. Ebből származott a későbbi Stupava. Bél Mátyás, a nagy történész is megemlékezik a borostyánkői várkastélyról, amely ma már romokban hever. A legutolsó történelmi esemény kerek száz évvel ezelőtt, 1866-ban játszódott le Borostyánkőn és környékén. amikor a Habsburgok csúfos vereséget szenvedtek a poroszoktól. Ezzel kapcsolatban a következőket legyezték fel a történészek: Egy évvel a porosz—osztrák háború kirobbanása előtt, három királyok napján egy németországi vándorszerzetes érkezett a pozsonyi kapucinusok kolostorába. Levelel hozott a rend gvardiánjának, aki kitüntető szlvélyességgel fogadta a jövevényt és külön cellát nyittatott neki. Az idősebb szerzetesek már-már zúgolódni kezdtek új társuk kiváltságai miatt, amikor a mindenható gvardián valamilyen számukra ismeretlen fegyelemsértés ürügye alatt Borostyánkőre „száműzte" pártfogoltjai. A németországi szerzetes keresztényi alázattal belenyugodott felettese határozatába. Télvíz idején elindult Borostyánkőre és üggyel-bajjal sátrat vert a várromok között, hogy megkezdje a reá kirótt vezeklést. Közben elellálogatolt a faluba élelmet vásárolni. Többször segítségére voltak ebben az ottani pálosrendi kolostor szerzetesei, akik jövedelmező pontytenyésztést űzlek. M'ire a borostyánkői Vörös-patak jégtakarója repedezni kezdett és a parti réteken megjelentek az első hóvirágok, a remeteéletre kárhoztatott kapucinus már vígan járta a határt. Bebarangolta az egész környéket városunk határáig s közben erdőket, sziklákat, patakokat, kunyhókat rajzolgatott, festegetett. A jámbor falubeliek szánalommal vegyes kíváncsisággal találgatták, mit is véthetett a szakállas idegen, akit ilyen nomád életmódra ítélt a szigorú rendfőnök. Végre lejárt a vezeklés ideje, és 1865 őszén visszaszólították a remetét a városi rendházba. Borostyánkő lakói már meg is feledkeztek a kapucinusrendi remetéről, amikor 1866-ban kitört a régóta lappangó osztrák—porosz háború. Moltke vezérezredes katonái betörtek Ausztria területére, majd Malacka elfoglalásával július 20-án a régi Magyarországon is megvetették lábukat. I. Ferenc József elrendelte a visszavonulást. Utolsó reményét a KisKárpátok megerősített hegyvonulatába helyezte. De a poroszok Lamacs bevétele után augusztus 26-án a borostyánkői erődítményeket is lerohanták, sőt a pozsonyi Zerge-hegyet is megszállták. Az ütközet helyén később sírkövet állítottak az elesett harcosok tömegsírja fölött, amely napjainkig fennmaradt az erdészlak közelében. A porig alázott, de különben is világéletében mérges Ferenc Józsefnek sehogyan se ment a fejébe, honnan ismerhette a porosz hadvezetőség oly behatóan a KisKárpátok erődítményeinek legsebezhetőbb pontjait. Erre végül fényt derített az a marcona porosz tiszt, aki Borostyánkőre érkezve nevükön szólította és szívélyesen üdvözölte a falubelieket. 0 volt ugyanis a „vezeklő" remete, aki olyan ügyesen tudott „rajzolni". GREK IMRE • MÁGNESES MŰTÉT A SZOVJETUNIÓBAN Szokatlan műtétet hajtott végre kiváló eredménnyel A. J. Melai szovjet orvosnő a berdjanszki városi kórházban. Egy 68 éves nyugdíjas két centiméter hosszú szeget nyelt le és a szeg tüdeje jobb lebernyegébe került, tehát igen nehezen hozzáférhető helyre. Az orvosnő egy 40 cm hosszú és 3,5 mm vastag elektromágnest készftte tett és ezzel távolította el az idegen testet a páciens tüdejéből. A fiatalos külső titka A legtöbb nő vágya, hogy a lehető leghoszszabb ideig megőrizze fiatalos külsejét és rugalmasságát. Ennek érdekében a nők mindent elkövetnek. Különféle szépítőszereket használnak, masszázst alkalmaznak stb. Az egyre sűrűbben jelentkező ősz hajszálakat hajfestéssel tüntetik el. Igénybe veszik a divat minden fortélyát, arra azonban kevesen gondolnak, hogy az öregedés legszembetűnőbb jele a hajlott hát, a nehézkes járás, a rugalmasság hiánya. Az említett külső jelek nem minden esetben függenek öszsze szigorúan az öregedéssel. Sajnos, sok nőnek már fiatal korában nagyon ross>2 a testtartása. Ha ezen Időben nem segítünk, a csontok és izmok megszokják a rossz testtartás következtében adódó helyzetet, s később már ha akatiuk, sem tudjuk kiegyenesíteni tökéletesen a hátunkat. A rossz testtartás miatt nehézkessé válik a járásunk, s csökknn i rugalmasságunk. A Jó testtartás kérdése elsősorban akarat és önfegyelem dolga. Ezenkívül nagy szerepe van a tornának is. Sajnos az a baj, hogy az iskolában elkezdett testedzést később úgyszólván minden nő abbahagyja. Pedig ez nagy hiba. Ha nincs is módunk rendszeresen komoly tornagyakorlatokat végeznünk, legalább munka közben egyenlítsük kl többször a hátunkat, s járás közben ügyeljünk arra, hogy a gerincüket mindig egyenesen tartsuk, mert külsőnk valóban olyan lesz, mint a kérdőjel. A szokás hatalma Sokan azt gondolják, hogy otthon, szűk családi körben akárhogyan viselkedhetünk, hiszen magunk között vagyunk. Ilyenkor kézbevehetjük a húst, tele szájjal beszélhetünk, az asztalnál hintázhatunk a széken stb. stb. Az is előfordul, hogyha ásítunk vagy tüsszentünk, otthon nem tesszük kezünket a szájunk elé, egymást túlkiabálva beszélünk, belevágunk a másik szavába és elnézőbbek vagyunk a gyerekek túlkapásaival szemben is. Ez pedig nagyon helytelen, mert a gyermek mindezt megszokja, fegyelmezetlen lesz, s másutt is úgy fog viselkedni, mint otthon. Az utóbbi évtizedekben a pedagógusok természetes, feszélytelen magatartásra igyekeznek nevelni az ifjúságot. Ez helyes is. — Valamikor azt szokták mondani, ha valaki kulturáltan, választékosan viselkedett: „Látszik, hogy volt gyerekszobája.*

1 A gyerekszobáról alkotott fogalmaink ma már lényegesen megváltoztak, a kulturált viselkedés fontosságával kapcsolatos nézeteink azonban nem. Elismerjük, hogy az etikettek ismeretével túlságosan teletömött fejű, „agyon nevelt" gyerek koravénnek tűnik. Sajnos azonban a természetes, feszélyezetlen magatartást sokan rosszul értelmezik, és gyakran gátlástalanul, közönségesen viselkednek. Figyeljük csak meg nyilvános helyen az embereket. Néha megdöbbentő, hogy milyen kulturálatlanul viselkednek egyesek. Pedig az egyén magatartásáról ítélik meg az egész nemzetet. Ezért vegyük komolyan ezt a kérdést. Viselkedjünk mindig és mindenütt kulturáltan, otthon a családi körben is! Ne felejtsük el, hogy gyermekeink tőlünk tanulják a jó modort. líéztarlis ECETES GOMBA A gombát éppen úgy eltehetjük télre ecetben, mint pl. az uborkát. Nagyon ízletes savanyúság hús mellé. Elkészítése a következő: Szép friss rizike vagy csirkegombát veszünk, megmossuk, majd sós vízben kifőzzük, mint a metéltet. Azután szűrőkanállal kiszedjük a vízből, szitára rakjuk, Magunk is megvarrhatjuk ezt a csinos ruhácskát kislá < nyunknak a mellékelt szabásminta alapján. A ruha anyagából egy kis fejkendőt is készíthetünk, amelynek szabását szintén közöljük a vázlaton. A ruhácskát régi női ruhából vagy bővebb szoknyából is átalakíthatjuk. Anyaga lehet egyszínű puplin, lenvászon, apró mintás karton vagy szidara. Ha egyszínű anyagból varrjuk, egy kis hímzett virággal díszíthetjük. Bő szabása miatt a ruha szellős, kényelmes, nyugodtan mozoghat benne a gyermek. hogy a viz lecsepegjen róla. Közben kétharmad víz és egyharmad ecetből öntetet forralunk, amelybe megfelelő mennyiségű sőt, egész feketeborsot, egy babérlevelet és egy kevés mustármagot teszünk. A gombát üvegekbe rakjuk, ráöntjük az ecetes vizet, s az üveget celofánnal vagy bólyagpapírral lekötjük. »——fll-T-1 « • 11—

H 7 / J0—

t— M—i!|