Új Szó, 1966. július (19. évfolyam, 179-209. szám)

1966-07-29 / 207. szám, péntek

Időszerű közgazdasági kérdések Túlfoglalkoztatottság helyett munkanélküliség? Már hosszabb ideje többször hallhattuk és olvashattuk, hogy Csehszlovákiában aránytalanul nagy a lakosság foglalkoztatottsága, ami egyike azoknak a súlyos problémáknak, melyek népgazdaságunkban az utň bbi években felmerültek. Felvetődik a kérdés: e problémát munkanélküliséggel akarjuk megoldani? JÓLLEHET HAZÁNKBAN sokhelyütt aránytalanul nagy a lakosság foglalkoztatottsága, mégsem állíthatjuk, hogy általános jelenségről van szó. Csehszlovákiában számos a

z olyan szakágazat, illetve vállalat, ahol aránylag nagy fokú a munka hatékonysága, s megfelelő a munkaszervezés, tehát „egyetle»- ember sem fölösleges". Ilyen a helyzet textiliparunk legtöbb üzemében és ott, ahol futószalagos a termelés (például: a cipőgyárakban). Tagadhatatlan azonban az is, hogy a legutóbbi évek folyamán számos szakágazatban s vállalat* ban lényegesen csökkent a munka hatékonysága, és süllyedt a szervezés, Illetve az irányítás színvonala. (Ez például néhol a gépiparban s más ipari ágazatokban is észlelhető). Mi okozta ezt a kedvezőtlen fejlődós'" Elsősoroan a korábbi irányítási rendszer gépies érvényesítése, különösen pedig a bérek utasításokon alapuló tervezése, ami gyakorlatilag „bérnyaklók" keletkezését eredményezte. Ahol erre sor kerül, ott a munkásoknak bizonyos kereset elérése után már nem áll érdekükben, hogy teljesítményeiket növeljék. Az említett „bérnyakló" fölötti bérezés ugyanis rendszerint maga után vonta a teljesítménynormák felülvizsgálatát, így tehát a termelés további növelése csupán akkor vált lehetővé, ha az adott üzemben újabb munkásokat vettek fel. Erre vezethető tehát vissza (de ezenkívül más okokra is), hogy sok vállalatban, Illetve szakágazatban aránytalanul nagy fokú a foglalkoztatottság. A „bérnyakló" megszüntetése s a foglalkoztatottság gazdaságilag Indokolatlan növelése okainak kiküszöbölése után, de különösen az új Irányítási rendszer érvényesítése következtében feltétlenül fölöslegessé válik a dolgozók egy része a szóban forgó vállalatokban. AZ ARÁNYTALANUL NAGY FOKÚ foglalkoztatottság természetesen egy további — az első benyomásra talán nem teljesen érthető — okra vezethető viszsza. Köztudomású, hogy az előző irányítási rendszer erősen hátráltatta a műszaki előrehaladást népgazdaságunkban. Ezzel szemben Jelenleg szilárdan alapozzuk meg a gépesítés és az automatizálás folyamatának meggyorsítását, minek következtében fokozatosan sor kerül bizonyos számú dolgozó elbocsátására, sőt egyes szakmák, illetve foglalkozások megszüntetésére is. A jövőről nem a szabadjára engedett képzelőerő alkot Ilyen képet. Az említett tényről meg lehet győződnünk a gazdaságilag fejlettebb tőkés országokban, ahol a műszakitudományos előrehaladás oda is vezet, hogy évente a dolgozók tízezreit bocsátják el a munkaadók. Ez a folyamat tehát már nem lesz csupán egyszeri, és nem szorítkozhat csak bizonyos ágazatokra, hanem mindenütt megnyilvánuló s állandó jelenséggé válik. Mi lesz a felszabadult munkaerőkkel? Munkanélküliek lesznek? Nem, ez a lehetőség határozottan nem áll fenn. Ugyanis, ha az adott vállalatban, szakmában vagy szakágazatban aránytalanul nagyfokú a foglalkoztatottság, ez még nem jelenti azt, hogy egész népgazdaságunk keretében képtelenek lennénk megoldani a munkaerők elhelyezésének kérdését. Ellenkezőleg, a jelenlegi helyzetben számos olyan szakmát, illetve ágazatot tartunk nyilván, ahol aránytalanul csekély a foglalkoztatottság. Ez a megállapítás elsősorban a szolgáltatásokra vonatkozik. Míg Csehszlovákiában a dolgozóknak csupán egyharmadát foglalkoztatják szolgáltatásokkal. a fejlett ipari országok dolgozóinak 40—50 százaléka van alkalmazásban szolgáltatóüzemekben, illetve hasonló munkahelyeken. Márpedig tudatosítanunk kell, hogy a jövőben különösen a szolgáltatások rendkívül gyors fejlesztésére számíthatunk, úgyhogy ebben az ágazatban a dolgozóknak nem tízezrei, hanem százezrei kaphatnak munkát. Itt tehetünk említést a mezőgazdaságról is, ahol túl magas a dolgozók átlagos életkora, úgyhogy gyors létszámcsökkenésre lehet számítani. Hasonló a helyzet az építőiparban és más gazdasági ágazatokban is. Tudnunk kell azonban azt is, hogy a műszaki-tudományos előrehaladás következtében nemcsak megszűnnek egyes foglalkozások, hanem ugyanakkor újabbak ls létrejönnek. Egyidejűleg teljesen új szakmák és termelési ágazatok is kialakulnak. Mindez arra utal, hogy népgazdaságunkban egyrészt csökkenni fog bizonyos dolgozók igénylése, másrészt szükség lesz egyre több más szakképzettségű dolgozóra. Nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy a rövidebb munkaidő bevezetése is jelentősen növeli a munkaerők igénylését. EGYÁLTALÁN NEM VAGYUNK „derűlátók", ha a második kérdésre tagadó választ adva állíthatjuk, hogy bár egyes szakágazatokban, illetve vállalatokban meg kell szüntetni az aránytalanul nagyfokú foglalkoztatottságot, ez semmi esetre sem idézheti elő „a munkanélküliek seregének" létrejöttét. Ellenkezőleg, a jövőben is számítanunk kell bizonyos munkaerőhiányra. Erre utal a legtöbb gazdaságilag szilárd tőkés országban végbemenő fejlődés is. Ezekben az országokban a műszaki fejlődés következtében évente elvesztik munkalehetőségüket bizonyos szakmák dolgozóinak tízezrei, de ennek ellenére sincs tömeges munkanélküliség, hanem ellenkezőleg, nagy a munkaerőhiány, amit a szükséges dolgozók „behozatalával" kell megoldani. E célra a gazdaságilag kevésbé fejlett országok bocsátják rendelkezésre munkaerőforrásaikat. Így például Nyugat-Németországban több mint egymillió, Svájcban pedig mintegy háromnegyed millió külföldi munkás dolgozik. Az eddig elmondottakból sem vonhatjuk le azonban azt a következtetést, hogy az aránytalanul nagyfokú foglalkoztatottság megszüntetése nem ütközik bizonyos problémákba és nehézségekbe. Erre utal egy olvasó levelének következő mondata is: „Már tizenhat esztendeje dolgozom ugyanazon a helyen és most az üzem gépesítése következtében elbocsátanak munkahelyemről". Minden bizonynyal kellemetlen, ha valakinek e4 kell válnia attól a kollektívától, amelyben évek hosszú során át dolgozott, ahol barátokra talált, ahol jó ismerősei dolgoznak. Ez még akkor is kellemetlen, ha az illetőnek új munkahelyén sem lesz kisebb a bére. Tagadhatatlan azonban, hogy hasonló esetekben számítani kell a kisebb kereset lehetőségére, éspedig különösen akkor, ha az új beosztásban vagy munkahelyen már nem elegendő az a szakképzettség, amely eddig megfelelt. További nehézségeket okozhat az is, hogy az új munkahely nem minden esetben lesz a dolgozó lakóhelyén vagy annak közelében stb. BIZONYÁRA nem lesz könnyű az említett nehézségek áthidalása, ami egyaránt vonatkozik az érintett dolgozókra, de az illetékes vállalatokra, szakágazati igazgatóságokra, nemzeti bizottságokra, valamint központi szervekre is. Szocialista hazánkban természetesen úgy kell e problémákat megoldanunk, hogy a dolgozók és hozzátartozóik ne vallják kárát az említett nehézségeknek. A megoldás azonban semmiképpen sem lehet az ún. szociális foglalkoztatottság, vagyis az, hogy egyes dolgozókat nem azért foglalkoztatnak, mert valóban szükséges a munkájuk, hanem csupán azért, hogy e dolgozóknak bizonyos kereseti forrásuk legyen. Sok helyütt így „oldották meg" a foglalkoztatottsággal kapcsolatban felmerült szociális problémákat, amelyeket másként, éspedig úgy kell megoldani, hogy ne keltsen zavart a termelés gazdasági gépezetének menetében. Eszerint a jövőben egyre kevesebb ember számíthat arra, hogy élete éveit egyazon foglalkozásban vagy szakmában „töltheti". Ez a tény vitathatatlan, mert szorosan összefügg a műszaki-tudományos előrehaladással, amely egyre gyorsabb ütemben változtatja meg életünket, és a termelés jellegét is. Ha pedig ezentúl nem akarunk a legfejlettebb tőkés országoktól lemaradni, úgy az említett tényeket nemcsak tudomásul kell vennünk, hanem le kell vonnunk belőlük a szükséges következtetéseket is. (RP) Hogyan hatnak az áj árak a szolgáltatásokra? EZ ÉV JANUÁR 1-TÖL új árakat vezettek be a szolgáltatásokban, amelyek magasabbak a korábbi áraknál. Az elképzelés az volt, hogy országos átlagban 33,4 százalékkal drágul meg a mosás és a vasalás, 13,9 százalékkal a rádió- és televízlójavltás, 31,5 százalékkal a személyi szolgáltatások, 5—10 százalékkal az egyéb javítások. Az árak kategorizálását úgy határozták meg, hogy 72 százalékuk limitált ár, 28 százalékuk szabad ár. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a vállalatok e kategorizálás keretében érvényesítik az árakat, azonban nem használják ki eléggé rugalmas mozgásuk lehetőségét. A maximált áraknál csaknem kizárólag a felső árhatárok vannak érvényben, úgyhogy a valóságban mint fix árak szerepelnek. A kereslet kilengései következtében előállott pénzügyi helyzetüket nem ármozgatással oldják meg (például, ha csökken a kereslet, a vállalatok a kiegészítő tevékenységet részesítik előnyben, esetleg előre gyártanak, raktárra). A rádió- és a televíziójavítás ára lényegesen magasabb, mint 1966. január elseje előtt volt, ugyanígy a fehérneműmosás ára is. Emiatt mindkét esetben csökkent a kereslet, persze más okok miatt ls. A helyi gazdálkodási vállalatok eredményei mind a mennyiséget, mind a nyereséget tekintve általában kedvezően alakulnak. Tavaly a helyi gazdálkodási vállalatokban átlagban 7,6 százalék volt a jövedelmezőség, a szolgáltatásokban 0,3 százalék, ebben az évben 10,9, illetve 9 százalék. A vállalatok eredményei e rövid idő alatt is azt bizonyítják, hogy az árrendezés a vállalatok többségében döntő mértékben hozzájárult a veszteséges gazdálkodás felszámolásához, illetve a ráfizetés csökkentéséhez. Az eddigi eredményekből e tekintetben még nem vonhatunk le végső következtetéseket. Azt azonban megállapíthatjuk, hogy ha a vállalatok és a nemzeti bizottságok a piackutatás alapján helyesen alkalmazzák az árakat, fokozzák a szolgáltatások minőségét és gyors elintézésüket, lényegesen megnövelhetik az érdeklődést, a keresletet. AZ ÁRRENDEZÉS eddig kifejezetten nem mutatkozott meg a szolgáltatások minőségében. Ilyen irányú hatását későbbre, és főleg azokon a szakaszokon várjuk, ahol az árrendezés csökkentette a keresletet. —szl— Előtérben az esziüti nevelés N

agyon helyes, hogy a pártszervek, főképp a járási pártbizottságok — amelyek közvetlenül végzik a politikai irányítást — rögtön a XIII. pártkongresszust követő hetekben megvitatták, hogy melyek a legalkalmasabb módszerek a kongresszusi határozatokban kitűzött távlati tervek biztosítására. A pártmunkában az első helyet az eszmei nevelés foglalja el. Ezt az elsőséget nem a lektor kívánsága vagy egy felelős pártmunkás véleménye, hanem az a kiváltság biztosítja, hogy a párt szó szerinti „monopóliuma", melyet a párt soha nem adhat és nem is ad másnak. A párt vitathatatlan kiváltsága az ideológiai munka irányításában nem korlátozza, ellenkezőleg: serkenti az eszmei alkotótevékenységet. A jelen időszakban fontos, hogy a pártmunkában főképp a pártoktatás területén összekapcsoljuk az ideológiai és a szervezési munkát. A párt vezető szerepének biztosítása megköveteli a pártoktatás elmélyítését, hogy ezáltal a XIII. kongresszus határozatainak szellemében hatékonyabban elősegíthessük a fejlődést. Űjból hangsúlyozni kell, s a gyakorlati munkában is kifejezésre kell juttatni azt a határozott követelményt, hogy a pártoktatás különböző formáinak színvonala az illetékes pártszervek gondoskodásától, s a propagandista egyéniségétől függ. A pártoktatók, a lektorok feladata igen felelősségteljes. Ezt a pártoktatásban szerzett sokéves tapasztalatok bizonyítják. A propagandisták és a lektorok előkészítését nem végezték mindig a kívánt magas eszmei szinten. Még mindig kevés gondot fordítanak a pártoktatás módszertani előkészítésére. A járási pártbizottságok ideológiai bizottságainak már most, a nyári időszakban meg kellene állapítaniuk, miként valósítják meg a tapasztalt pedagógusok és a lektorok segítségével az előadók előkészítését. Az egyes járásokban a múltban is szerveztek szemináriumokat témák vagy tanulócsoportok szerint, ahol nem a brosúrában közölt irányelveket hangsúlyozták, hanem a problémákat, az előadás felépítésének kérdéseit vitatták esetleg szemléltették. Ez a forma jól bevált. A pártoktatás színvonalát sok különböző tényező befolyásolja. Igen fontos, hogy már most világosan meghatározzák a munkahelyek és a járások szükségleteit. A senicai járásban már megkezdték ezt a munkát. Az elmúlt napokban ülésezett az ideológiai bizottság. A tapasztalatok alapján — 150 alapszervezetből gyűjtötték az anyagot — javaslatot készítettek az 1966—67-es pártoktatási évre. A múltban szerzett tapasztalatokat a jövőben is felhasználják. Megállapították, elsősorban szükséges, hogy a pártoktatás tartalma szorosan kapcsolódjon a kommunisták, a pártszervezetek konkrét munkájához. Állandóan foglalkozni kell a pártépítés kérdéseivel s megkülönböztetett gondot kell fordítani a fiatal párttagok nevelésére. Éppen ennek érdekében a kongresszusi határozatok tanulmányozásán kívül nagy súlyt kell helyezni a pártalapszabályzat magyarázására is. Szükséges, hogy az ideológiai bizottságok tagjai és a lektorok már az előkészületek idején konkrét segítséget nyújtsanak a falusi pártszervezeteknek. Azzal sem mondok újat, hogy jobban meg kell válogatni a propagandistákat és a lektorokat. Senicén erre is gondolnak. De a kiválasztás csak az első feladat megoldását jelenti. A propagandistáknak lehetőséget kell nyújtani az egyes kérdések konzultálásához és biztosítani kell számukra a módszertani segítséget is. Senicén az ideológiai bizottság ülésén pontosan meghatározták, hogy a pártoktatás egyes fokozatain milyen problémákra irányítják a fő figyelmet. Kijelölték a célt s azt is Uidják, hogy miképpen akarják elérni. A pártoktatásban a magasabb tanulmányi fokozatokat helyezik előtérbe. Javasolják, hogy a marxizmus—leninizmus esti egyetemén legyen egy hároméves tanfolyam, amelyen a marxizmus alkotóelemeit, valamint egy egyéves tanfolyam, melyen a hallgatók a szociológiát és a szociálpszichológiát tanulmányoznák. Figyelemreméltó javaslatot készítettek különböző tanfolyamokra, melyeken a járás vezetői és a pártaktíva tanulmányozná a XIII. kongresszus határozatát. A járási és az üzemi pártbizottságok lektorai számára néhány olyan tanulókört szerveznek, ahol a marxista filozófiát, a politikai gazdaságtant, valamint egyes aktuális kérdéseket mélyebben tanulmányozhatnak. Véleményem szerint különösen fontos — főképp e járási pártbizottságok aktivistái számára — az a tanfolyam, amelyen a pártmunka aktuális kérdéseit, a hosszú időtartamú kongresszusi határozatok teljesítésének biztosítását tanulmányozzák. E tanfolyamon a járás vezetőinek és a pártbizottság dolgozóinak kellene aktív munkát kifejteniük. A senicai járásban a városi és az üzemi pártbizottságok mellett, sőt a nagy alapszervezetekben is létesítenek esti iskolákat. Ezeken a helyeken a pártoktatás anyagát a pártszervezet összetétele és a helyi körülmények figyelembevételével szabják meg. Például a tanítók és a kultúrmunkások az esti iskolán a kommunista nevelés kérdéseit tanulmányozzák. A pártoktatás egyik formáját alkotják a városi és az üzemi pártbizottságok mellett szervezett körök, melyeket az új párttagok látogatnak. Azon fiatal págttagok számára, akik nem tagjai az említett szervezeteknek, a járási pártbizottság szervez szemináriumot a pártépítésről és a párt jelenlegi feladatairól. Az aktuális pártpolitikai kérdések ismertetésére külön szemináriumot szerveznek. A pártoktatás ezen formája nagyon igényes feladatot jelent a szeminárium szervezői számára. Az ilyen szemináriumot nagy körültekintéssel, a felső pártszervvel közösen kell előkészíteni, tapasztalt lektorokat, kiváló pedagógusokat kell kiküldeni, s gondoskodni kell arról is, hogy megkapják a szükséges irodalmat s a szemléltető eszközöket, hogy az előadásokra alaposan felkészülhessenek. A pártoktatás egyik formáját — minden párttag számára —

1 a taggyűlés jelenti, amelynek mindjobban be kell tölteni a „pártiskola" szerepét. Az alapszervezetek pártbizottságainak feladata, hogy a taggyűléseken a szervezet problémáit megfelelően összekapcsolják az egyes nemzetközi problémákkal, a nemzetközi munkásmozgalom jelenlegi feladataival stb. A

senicai járásban az elvtársak ezeket a tapasztalatokat nem olyan igénnyel dolgozták fel, hogy azok „mintául" szolgáljanak. Munkájukban azt a célt követték, hogy elmélyítsék és megjavítsák a pártoktatást, tudatosítva az igényes követelményeket, a felelősséget, amely a javasolt pártoktatási formák megvalósításáért reájuk hárul. DR. BOHUS STEINER, az SZLKP KB dolgozója Lehetőségek a felépítményi tagozatokon (CTK) — Az általános középiskolák végzett növendékei számára ax 1968—67-es iskolaévben is alkalom nyílik tanalmányaik folytatására a szakközépiskolák mellett mfiködő kétéves ás. felépítményi tagozatokon. A következő Iskolaévben Szlovákia 17 szakközépiskoláján nyltjik meg a felépítményi tagozatot. Így az érdeklődők közép-szakkáderi képesítést szerezhetnek a Bratislava! Vegyészeti Középiskolában, a Kassai Gépipari Középiskolában, a Bratislava!, a Banské Bystrica-i és a Trnaval Közgazdasági Középiskolában. A középiskolák végzett növendékei több egészségügyi középiskolán, de elsAsorban Bratlslavában egészségügyi nővéri képesítést szerezhetnek a nőgyógyászati és a sztomatológiai szakon. A röntgenlaboránsokat a Bratislaval, a Martini és a Kassai Egészségügyi Középiskola képzi majd. A jelentkezőíveket augusztus lS-ig lehet elküldeni. A felvételi vizsgák augusztus végén lesznek.